Komolyan vacillálok egy melóhely-váltáson. Egyre csábítóbbnak érzem a szoftveripart. Franc se tudja, mi hiányzik, talán az, hogy szeretném lébecoláson kívül egyébre is használni hihetetlen képességeimet - tartok tőle, hogy ha ez sokáig így marad, elfelejtek dolgozni. Ami önmagában még nem kimondott baj az államigazgatáson belül, csakhogy... mi benne a perspektíva? "Lébecoltam negyven évig, aztán amikor kiürítem a dobozomat nyugdíjazáskor, lesz benne egy történelmileg jelentéktelen ellenőrzési lista meg nyolcvan jelentés, amire visszatekinthetek."

Mi szól a váltás mellett?
-kreatív meló
-versenyképes fizetés (tudom, mennyit keresek most, és kevesebbért nem váltok)
-napi 8+ óra, viszont elég 9-kor felkelni
-szerencsés esetben egy/több produktum, ami miatt az ember kihúzhatja magát és tanakodhat a külföldi munkaadók keresésén.

Mi szól ellene?
-fizetésemelést kieszközölni macerásabb, mint a köztisztviselőknél (mert jelenleg automatikus)
-esély antiszociális emberek előfordulására, és az ezekkel való konfliktusra
-bizonytalanabb az egész
-megint kezdhetem elölről ezt a beilleszkedés-dolgot.

Well, whatever. Holnapi probléma. A gyomrom ma van görcsben tőle, de a probléma akkor is - legalább - holnapi.

TÖRÖLVE a Beavatkozó Egység által.

Mai mottóm: "I'm braindead yet beautiful."

Ha lenne bennem energia, most tuti megpróbálnék valami dalszöveget hegeszteni rá. Mindannyiunk szerencséjére (a normalitás felujjong) tökéletesen mentes vagyok bármiféle használható gondolattól.

Perfect mood for the perfect job.

Miért, miért, miért ilyen kiba nehéz egy olyan információforrást hitelesen megtalálni ezen a telibevert interneten, ami megmondaná nekem, hogy Magyarország pontosan mennyi támogatást kap 2004-2006. között a Strukturális Alapokból 2004-es árakon? He? He?! Miért van az, hogy egy nyavalyás PDF-ben kell bíznom, azt is csak azért, mert a telibevert http://europa.eu.int szerveren van? Miért van az, hogy az oldal struktúrájának tervezését majdnem végtelen számú gépelő majomra bízták? Törött linkek hevernek mindenfelé (virtuális elefánt járt az elektronikus porcelánboltban), és a végén statisztikai alapon - az előfordulások száma és a keletkezés dátuma alapján - kell eldöntenem, hogy az a szám az 1854 MEUR vagy 1995 MEUR.

(Amúgy eddig az 1995 MEUR vezet, és a dokumentum már le van adva. Ez már így marad. Ha nem ennyi, nem ennyi.)

Hopp. Lazán elfeledkeztem arról, hogy a szombat estébe még befért a Tűzben edzett ember, ami a Bíbor bugok 2-nél nagyságrendekkel kellemesebb élménynek bizonyult. A téma egyáltalán nem új, sőt. A film nem vállalkozik másra, mint hogy kellemesen szórakoztató, néha megdöbbentően hiteles színészi és rendezői munkával előadott formában adja elő a már régesrég ismert sablonokat. A poénok, amik előfordulnak olykor, azok a helyükön vannak, a lazább részek nagyon kellemesek, ahol meg gyakás van, nos, ott gyaknak. Pörgős, fenntartja a figyelmet, eléri a bevonódást és jól zárja le. Semmi erőltetettség.

Jó film, érdemes megnézni.

A hétvége mottója: Refuse / Resist. (Refuse to move, resist the temptation to do so). Több buliba is hívtak, de a szervezetem úgy döntött, hogy mi most pihenni fogunk. Mert szép dolog, hogy hétközben éjfélig iszom a sört, utána fél hétkor kelek és egy vagy két XTC-vel bikázom be az agyam, de hosszú távon nem tartható. Akkor véglegesedett bennem az elhatározás, amikor frissen mosott hajjal, frissen borotváltan álltam a tükör előtt - már a hab nagyjától is sikerült megszabadulnom, amely a fül- és orrcimpáim leglehetetlenebb helyein növesztett tiszta-fehér protoplazma-csápokat -, és visszanézett rám egy fáradt, leharcolt madárijesztő, aki némán kért, hogy hagyjam ezt abba. Most. Bociszemekkel néztem magamra, és elgyengültem tőlem. Oké, bazmeg, akkor nem mozdulunk. Te lusta féreg, én. ...amúgy sem ígértem biztosra...

Hát így telt a péntek estém. Az agyam békésen elketyegett, nem kellett összehúzott szemeken keresztül koncentrálni a valóságra, hogy ki ne csússzon a fókuszból. Ha kicsúszik, ott is jó helyen van. (Így eshetett, hogy egy jobb sorsra érdemes NPC-t a célterület helyett a kontinens másik végéig kísértem véletlenül, majd otthagytam.)

Aztán a szombatom is. Lazán, nyugodtan. Zerglinggel és Festővel lógtunk - Festő le volt harcolva nagyon, mert semmit nem aludt, és a "van elég baja" nevű kórsága tovább súlyosbodott. Oké, sör az volt. De bármikor le tudok jönni róla. Ezt meg is mondtam Zerglingnek, amikor szóvá tette. Szavaim erejét némileg csökkentette az előttem álló második üveg Zipfer. Először a Kék rózsában reggeli-ebédeltünk, amúgy kalóriamentesen - fantasztikus áttörés, jihá, lobogózzák fel nekem a várost, hogy a csinosabbik pincérnő mosolyra méltatta háromfős társaságunkat. Közben Festőt a hómlesz-kinézetével zaklattuk, mert szakállat növesztett, és ettől tényleg úgy néz ki, mint egy otthontalan jeti, én meg úgy röhögtem, hogy be lettem fenyítve, hogy agyonvernek egy mokkáskanállal. Én az alkesz-mivoltom miatt kaptam. Zerglinget a kávévedeléssel molesztáltuk. Szóval elvoltunk, na. Utána elslattyogtunk Zergling ex-munkahelyére, hogy megnézzük az internetezési lehetőségeinket. Úgy néz ki, hogy 768 kbit/s-mal fogunk kolbászolni egy ADSL kapcsolaton (mert a város legközepe alkalmatlan arra, hogy holmi kábeles netünk legyen). Ezután spontán úgy döntöttünk, hogy megnézzük a Bíbor folyók 2-t.

*SPOILER! SPOILER! SPOILER!*

Vagy, másik nevén, a Bugzó folyók 2-t. Vagy Bíbor bugok 2-t, amelyik szimpatikusabb. Akkora logikai tévedések vannak benne, hogy a sztorinak a film közepére ki kellett volna esnie a valóságból a saját maga ütötte résen. Íme egy röpke lista a nyilvánvalóbb bugokról.

-a másodlagos zsaru (Reda) belépőjelentében a bekapott pofonok (tükrök, asztalok, széklábak) ellenére olyan fitt és gyors, hogy éppen csak nem bullet time. Három perccel később, ahelyett, hogy bucira lenne verve a feje, ugyanolyan széles állkapcsú csodaember, mint a bunyó előtt.

-a monostorban a barátok standard katonai surranóra cserélték a szandált. Niemans látja, de látja, hogy ez jó.

-egy üldözéses jelenet során Reda legalább száz-százötven méteren keresztül követi a nyílegyenes vonalban menekülő ellenfelet, aki nagyjából tíz méternyi előnyre tett szert. Kérdésünk, hogy miért nem rántott fegyvert és lőtte csípőn/lábon az illetőt, mikor a legközelebbi fedezék kábé tizenöt méternyire van.

-miután sikerült szert tenni egy vérmintára - egy kezet ért lövés eredményeként -, érthetetlen, hogyan nem mutatta ki a vérvizsgálat a delkivent vérében hemzsegő amfetamin. Közismert szer, és ha beteszik egy elemzőkészülékbe, a mutató kiveri a műszer oldalát.

-ugyanezen jelenet során nem világos, hogy az az eszköz, ami korábban pöccre megmondta (fél percen belül, hát világbajnok a szerkó), hogy kicsoda az illető, most mintha csődöt mondott volna, és képtelen beazonosítani a minta forrását.

-egy jelent során Niemans egy régi kocka Volvo mögé bújik, mert géppuskával lövik. De szitává. Az autó olyan, mint a tésztaszűrő, tele van kimeneti nyílással. Niemans sebesülés nélkül megússza. Legközelebb én is tuti Volvót veszek.

-a főgonosz, a német "kulturális és vallásügyi miniszter", aki persze kőnáci, mindenfajta kíséret nélkül kolbászol francia területen, olyan időben, amikor amúgy is nagy divat a terrorizmus. Ha netán kinyírják őket a franciáknál, biztos őszintén bocsánatot kérnek. Rendőreinknek mégsem jut eszébe, hogy utánakérdezzenek, mi a látogatás oka, és mi az útiterv. (Itt jegyezném meg, hogy ez már a második alkalom a sorozat kétrészes történetében, hogy náci a főellenség. Fantáziátlannak tetszik lenni.)

-a végjelenet előtt a két zsarut - hasznos dolog a géppuska - egy zárt térben megszórják, de rendesen. Az asztalok és a polcok olyanok, akár a tankpáncél: az agyatlanul lövöldöző rosszarcú lövéseit egyesével kifogják. Hogy miért nem jutott eszébe valamelyik ellenforradalmárnak, hogy repeszgránátot vágjon a két mindenlébenkanál zsernyák közé, azt nem tudni.

-dobnak viszont "altatógránátot". Jelzőfüstnek tűnik az inkább, mert a harci gázok rendszerint színtelenek, hisz' a szövetséges egységes úgyis vegyi védelemmel vannak ellátva. Vagy nem kár értük. Nem világos, miért fáradnak ilyesmivel: géppuskával elfogásra menni némileg problémás (tehát ez nem lehetett nekik parancsba adva), egy repeszgránát meg biztosabb.

-a főgonosz természetesen elmondja a sztori hátterét.

-a zsarukat megint nem nyírják ki, holott sosem lenne rá jobb alkalom.

-az Indiana Jónás-sorozatból jól ismert, több, mint ezer éves, hibátlanul működő technika, ami a kincset őrzi, itt is csapdára van kötve. Az akkor élt anyagtechnológusok porló kezét örömmel rázogatnám napestig, mert az én magnómban nyolc év alatt megnyúlik a modern technika vívmánya, a műanyag.

-a csapda természetesen működésbe lép, betör a víz. Az egyetlen hely a környéken, ami megfelelő mennyiséget tartalmaz ebből a matériából, az egy 1930-ban létrehozott mesterséges tó. A csapdát 830 környékén hozták létre, és csak a Maginot-vonal építése során jutottak egyáltalán a közelébe.

-a bezúduló víz kristálytiszta, holott a padlót vastagon borítja az évtizedes mocsok.

-a főhősök természetesen ezúttal is minden elől el tudnak futni, mert a víz nagyon udvarias, és épp egy futó ember sebességével árad be.

-végefőcím... ott nem volt bug, bár egyet mintha láttam volna átfutni a vásznon, de ezt nem erősítették meg.

*/SPOILER! /SPOILER! /SPOILER!*

Eztután vidáman szarrá áztunk az öt percre ráerősítő esőben (ez amúgy is népis sport volt), és visszamentünk a Kék rózsába, hogy megtudjuk, vajon melyikünk váltotta ki a pincérnőben ezt a fenomenális mosolygási áttörést. Ez nem derült ki, mert amíg mi moziztunk, addig szegény dolgozott, és ennek köszönhetően elfáradt. Sör letol, továbbáll. Hazamentünk, kockultunk. Ekkorra már végérvényesen lemaradtam a hétvége második bulijáról, de mint kiderült, az haláleset miatt el is maradt (nem ismertem szegény srácot), csak nekem elfelejtettek szólni.

Vasárnap hazamentem, ebédeltem, dumáltam, tévét néztem, beszélgettem, CD-t szállítottam, hazaértem, kockultam, lefeküdtem, aludtam.

That's all, folks.

Na, és ennyi. Mentem haza. Jó hétvégét.

...kivéve, ha netán átverés az egész, mert ez esetben ott kell megdögleni. A műanyag tápláléktól kettesbe kapcsolt a cinizmusért felelős agyterület.

Hol egy puska?

Bízom benne, hogy még megvagy, te ott.

Most egész őszintén, mégis mit tehetnék, két képernyőnyivel odébb?

Wuááá.

Hah, és a legviccesebb, hogy az egyetlen dolog, amit az ember ilyenkor tehet, hogy megrázza magát és továbbmegy, mert ha megáll és elkezd gyötrődni, azzal ugyan semmit sem segít, de legalább a saját dolgaival is lemarad.

Mire mész a sajnálatommal? Azt bármilyen mennyiségben megkaphatod. Remény híján viszont az időmet sajnos meg kell tagadjam tőled. Esetleg közönségnek mehetek, már ha emiatt nem támad kedvem megfejelni és tökön rúgni a tükörben ágáló öltönyös férget.

...fuck it.

Srakker: - Ááá, feltörte a lábam a cipő és lejött a sarkamról a textúra!
Zergling: - Kilátszik a csupasz poligon? Ez rettenetes!

Na, kapott új memóriát a gépem. 1 gigabyte ketyeg most benne, két 512 megás modullal. (És látám, hogy ez jó. Mert a Kingmax 1 gigás modul 14 ezerrel többe került volna, mint a két Samsung.) Mások, ha elkölteni való pénzük marad, cipőt vesznek, meg ruhát, meg mindenféle hasznos dolgot, amit már régóta tervezgettek, hogy megveszik, de valahogy sosem került rá... én ilyenkor még egy kicsit tupírozom a gépemet. Az egyetlen, amit nem fogok megtenni a szerencsétlennel, hogy ezekbe a mostanában divatos átlátszó, világító, ilyen-olyan LED-es házba kényszerítem (elég baj az, hogy a mostani ház illesztésein ömlik kifelé a videokártya giligülijeinek hideg-kék fénye). Néztem ezeket a baszokat a boltban, de valami pofátlan összegbe kerülnek (oké, túlfeszültségvédős tápot még venni akarok, mert nem mehetek elég biztosra, és ezekben a házakban van ilyen), mindamellett legalább rémesen rondák is. Az én gépem szép csendben elketyeg az asztal alatt, nem hivalkodik, nem süti ki a szemem, nem tolakszik előtérbe, csak megcsinál mindent, amit kérek tőle. Szerintem egy géptől ennyi bőven elég is. Hazavittem, Zergling beszerelte (imád gépeket bütykölni), összeraktam, visszadugtam, és ment. That's the way to do it.

Rejtő-hős gépének kálváriája viszont lankadatlan erővel folytatódik. Miután megkapta azokat a RAM-okat, amiket én ugyanazzal az alaplappal, zökkenés nélkül használtam évekig, még mindig resetel, mint a kurvaanyja. Tehát alighanem a táp lesz a ludas, szerencsére az legalább garanciális.

Zergling melóügye az utolsó szakaszához érkezett: jövő héten megy meggyőzni a CEO-t, hogy arra a munkára közel s távol ő a legalkalmasabb (amúgy tényleg), és ha ez sikerül, akkor örülés.

Ma nem tudom még, mit csinálok és hova megyek. Fáradt vagyok. (Mert éjfélig iszom hétköznap, mindennap, azért. Én pöcs.)

William Gibson pedig két napon belül másodszor fedezi fel a spanyolviaszt. Az információs háborút Lem már pár évtizede megírta, ezt a viccet meg már a megboldogult szocializmus idején hallani lehetett, csak Kovács elvtárssal.

Most épp olyan droidokról olvasok valami mangát, amelyek épp úgy néznek ki, mint az emberek, és megfelelő programozással épp úgy is tudnak viselkedni. (A Chobits kellemes cucc, de azért én most fikázni fogom egy kicsit. Mert ez egy ilyen nap, és mert nekem ez most jól esik.) Ezek a droidok idővel a társas kapcsolatokból is kiszorítják az embereket: egyre gyakoribbá válnak az olyan párok, ahol csak az egyik fél szerves. Nomármost, én ezt végig fogom olvasni, holott a bugok már kifeszítik a koncepció oldalát, és annyi helyen vérzik, mint egy békében halódó ebolás.

Ugye ezekből a droidokból van kicsi, nagy, meg közepes, és nagyjából helyettesítik mindazokat a funkciókat, amiket az ember a háztartási gépeitől meg a mobiltelefonjától, PDA-jától elvár (a modell felszereltségétől függően). Kezeli a háztartási gépeket, felveszi az üzeneteket. (Persze ez utóbbihoz külön megjelenítőre is szükség van, amihez egy ember is képes odasétálni, és üzembe helyezni, dehát mindegy.) Ez eddig jó, mert alapból lábon lövi a világ koherenciáját. (*BLAM* Agh!) Minek építsek bonyolult autonóm és motorikus funkciókat egy eszközbe, csak azért, hogy ne essen ki a zsebemből, ne maradjon le, ne törje össze magát, ne lépjen egy autó elé? Egy eszközbe, amely nagyszerűen elfér egy antennás téglatestben, és ha felébreszt reggel, még tisztességgel gyűlölni se lehet. Miért cserélsz le egy nem emberi tárgyat egy ember alakúra, miközben ugyanazokat a funkciókat használod belőle? Miközben ugyanaz az eszköz nagyjából tízezerszer tudna többet, ha az emberség-imitáláshoz szükséges dolgokat valami hasznosabbra fordítod?
Oké, később, a fejlettebb típusok idején már képes imitálni egy partnert, de ehhez döbbenetesen fejlettnek kell lennie, és az a temérdek magányos ember, akik ezeknek az izéknek a piacot jelentik, nem fogja finanszírozni a félig sikerült változatok bugjainak kiirtását. (Miért költsek három-ötezer dollárt egy olyan gépre, ami annyit tud, mint a kétszáz dolláros telefonom, csak mindezt egy félig-meddig emberalakú karosszériában tudja?) Tehát a persoconoknak nincs reális piaca. A belátható jövőben.

A másik érdekes kérdés: miért akartak ezek az elképzelt emberek intelligenciát adni a gépnek? Ennyire fáj a gondolkodás? Miért akarnak ezek az elképzelt emberek érzelmeket adni a gépnek? És ha egyszer beprogramoztad, hogy vigyorogjon, sírjon, nevessen, amikor egy ember tenné, úgy, ahogy ember tenné, hogyan leszel képes megmondani, hogy azokat az érzelmeket ő csak lefuttatja, vagy valóban átérzi? (Olvassatok Lemet. Az öreg lengyel még mindig megmondja a frankót.) Az ő esetükben nincs semmi értelme. Nincs semmi haszna. És őszintén szólva a számítástechnika már anélkül is épp elég bakugrást, végzetes kivételt, random fagyást, irgalmatlan világfaló bugot produkál, hogy a szoftver szó szerint hisztizni kezdene nekem. (Kibaszott sámánmágia.)

A harmadik kérdés, ami felmerül, hogy hol marad ezeknek a droidoknak az ellenzéke? Bár a sztori - meglepetésre - Japánban játszódik, elég valószínűtlennek tartanám, hogy ne alakulna ki masszív ellenállás velük szemben, olykor fizikai erőszaktól sem visszariadva. (Hiszen, mióta vannak a mobiltelefonoknak és a mail szervereknek emberi jogaik vagy állampolgárságuk?)

Most néztem utána, elvileg ez az izé a XXII. században játszódik. Biztos valami XXII. századi skanzenben, mert nekem ugyan fel nem tűnt ez a tény, amíg a képeket néztem.

A sztori megáll a térdelő világkép mögött és tiszti oldalfegyverével tarkón lövi.

Akkor mégis miért olvasom végig, én hülye pöcs, én? Alighanem mert érdekel. És mert nap végére talán termelődik bennem annyi kreatív nafta, hogy tovább rugdossam a Frontline-t. (És hogy ezen okfejtés után miért vannak a Frontline-ban droidok? Erre is megvan a magyarázat, nyenye. De most még nem mondom el.)

Szóval ennyi. Morcogás vége.

Update: egy egyeztetési hiba és egy összefolyó félmondat kijavítva, mester.

A tegnap este jól sikerült, azt kell mondjam. Egyelőre van egy stabil, jól kinéző ígéretem, amit valószínűleg nem kell a hajamra kenjek. Jövő hét közepén nagy, vidám üvöltözés lesz ebből, amúgy diadalittasan, látom én már előre. Há!

Jól van, jól van, az előző akkor és ott jól jött ki. Az utóbbi időben csupa ilyesmi történik velem. Yecch, whatever, legfeljebb később kapom meg a Nemzet Bohóca díjat. Már ha egyáltalán.

Hivatali párbeszédek #17

Misztörendőzán: - Most szóltak, hogy ezt a felelős vezető-dolgot neked kell befejezni.
Srakker: - Hurrá. Amúgy utánanéztem, amit kérdeztél, a NAO jelöli ki a PAO-kat, akik végrehajtó szervezetek vezetői.
Misztörendőzán: - Tehát eszerint végrehajtó szervezetenként csak egy PAO lehet. Ez eddig jó. De azt még nem tudom, ki a NAO.
Srakker: - Arra akkor mindjárt rákeresek, jó? (...) Hát persze, hogy jó, bazmeg, mert ez most már az én dolgom...

Gyanús, gyanús, gyanús. Lehet, hogy benyeltem valami kórságot?

Úgy érzem magam, mint egy medúza a sivatagban, és kezd megfogalmazódni bennem a gondolat, hogy a mai nap nem kimondottan az én terepem. Dehidratált vagyok és egy kicsit szottyadt.

Rejtő-hős (általam levedlett) gépét tegnap megpróbáltuk előírásszerű működésre serkenteni Butytime-mal ("a használhatatlan hardver esete a használt memóriával"). Sámánmágiánk egyelőre kudarcot vallott, és már tényleg nem tudjuk, mitől fagy és resetel állandóan az a fos. A fő gyanúsítottunk a RAM, de a Memtestre sem vallott. (Előbb-utóbb megtörik.) Legrosszabb esetben kénytelen leszek én is gépet fejleszteni, és az így feleslegessé vált, régi memóriáimat bepakoljuk Rejtő-hős alaplapjába. Nálam ugyanis ez a konfig zökkenőmentesen futott.

Méghogy technika. Fuckin' magic, I say.

És lehet, hogy már kitaláltam a Frontline végét, bár most, enyhén másnaposan, már nem is tűnik akkora durranásnak, mint tegnap.

A hivatali kávé feketén igen megrendítő élmény, ezért remélem, hogy az a valaki, aki privatizálta a kormányzati kiskanalakat, rendkívül hamar meggondolja magát, ellenkező esetben kénytelen leszek verbális, szükség esetén fizikai ellenintézkedéseket életbe léptetni. Ezen elhatározásomban a gyomrom, a vesém, a vastag- és vékonybelem, valamint az ízlelőbimbóim teljes támogatását élvezem.

"Megyek élelmiszeripari megállapodást kötni a helyi Triádokkal."

Eképp jeleztem, hogy ezúttal a környéken található kínai éttermek egyikében kívánom elkölteni az ebédet. Szerencsére a meghülyülés veszélye engem már nem fenyeget, az igazán extrém eseteket kivéve.

Amikor lenne idebent időm foglalkozni a Frontline-nal, ezen az egyetlen napon a héten, a lemezemnek természetesen úgy kell döntenie, hogy én ezt az egészet nem is akarom annyira, és el kell veszítenie önmagát, adatostul, mindenestül.

Szerencsére a számítástechnikai eszközök már annyira interaktívak, hogy hardverből jobban tudják, mi kell nekem valójában, mint én magam. Ez most azért jó, mert hegesztenék, de nincs mit.