Mára nagyjából helyrejöttem. Valami minimális szinten sikerült haladnom a korbácsos projekttel, de nem annyit, hogy megússzam, hogy szíjjelirtsanak kengurukból készült korbáccsal durván.

Az agyonkorbácsoltatásom esélyét talán csökkenti, hogy van benne ilyen, e:
- Ja, és cserkésszem be ebben a rohadt hangzavarban, mi? Már csak egy rezesbanda kéne.
- Meg esetleg egy osztrák jódlis hadosztály, akik ütemre végigtangózva az erdőn azt éneklik, hogy „Megjött Mohai, halef van a kezében…”


Holnap megyek kontrollra, amikor is kiderül, hogy az orvos szerint is jól vagyok-e, aztán megyek vásárolni, aztán szemészhez, tartalékszemüvegért, aztán egy gőzbicikli fog felém pöfögni, aztán holnapután...

...holnapután, ha minden igaz, megtudom, mi gyulladt ki, mi dőlt össze és mi süllyedt el a Szivatalban.

Úgy néz ki, április végén szigorúan szakmai alapokon megyek Egyiptomba. Ne kérdezzetek, nem értem. Nem vagyok hajlandó megérteni, miért.