Időnként akkora pöcs vagyok, hogy a portrémat használják vágóképként a pornóiparban. Most megint sikerült elhagynom az éves bérletemet, ezúttal két fő lehetséges helyszín van: itthon és az irodámban. De nem találom. Három napja. Azóta áttúrtam mindent, de egyelőre nincs meg.

Ja, Srakker, remek ötlet volt, hogy biztonságba helyezted a zsebtolvajok elől a bérleted, te nagyon kretén.

"...you didn't want us anyway and now we're making up our minds, you tell us how to run our lives, we run for youthanasia..."

Asszem, mégis inkább maradok köztisztviselő, a megnyerhetetlen háborúmmal (egyebek közt a saját lustaságommal szemben): a mostani buli után úgy érzem, hogy még ha történetesen meg is akarják adni a pénzt, amit kértem, én akkor sem fogom ezt vállalni.

A Jézuskától meg kérnék egy tíztonnás bürokratikus kalapácsot, nyolc embert, költségvetést, toronyórát, láncot, és engedélyt, hogy mindezt rendeltetésszerűen használjam.

Jogszolgáltatásunk egy ijedős félmajom reszketeg elszántságával ismerkedik a ketrecbe beesett, „szerepjáték” nevű fogalommal, eddig még csak korlátozott sikerrel. Elképeszt és megrémít. Kéne valami, a bíróságok által is elfogadott szakvélemény, ami hitelesen tájékoztatja azokat a bírókat, akiknek fingjuk sincs egy maroknyi ember rétegjátékáról.

Na, és most megyek is kecskét áldozni, hogy a Táp istenei felmosolyogjanak rám, és sikerüljön egy életképes karaktert létrehoznom. (irónia, irónia.)

"Szerencséd, hogy kurvaanyádnak szólítottál" rovatunkból. A háztartásom bővült egy mosógépillatú füstölővel, majd ugyanazzal a lendülettel szegényebb lett egy mosógéppel. A rovat következő része a mosógépvásárlás, majd a rinya lesz.