Nemrégiben elkezdődött a Ramadán, ami bizony böjtöt jelent. Ez engem az ég egy adta világon semmiben nem érint. (Ma halászlevet vacsoráztam.) Az esetleges muszlim hitű olvasóimnak sok lelkierőt kívánok. Szeretném jelezni, hogy „no food pictures policy” továbbra is érvényes ezen a blogon, a korábbi megingást eddig egy almás pite képe képviselte, de a forrását már el is távolították az eredeti helyéről, így még az archívum sem lehet a csábítás eszköze.

Igaz ugyan, a türelmet, meg az együttérzést erősen próbára teszem, de tessék nekem szépen elhinni, hogy az igazi kihívások leküzdése erősíti igazán a hitet.

Addig is, amíg letelik az éves nagygyakorlat, link.

Hivatali párbeszédek #30

Helyszín: kantinszerű étkező. Világos fa asztalok, mindegyiken az elmaradhatatlan só-bors-fogpiszkáló hármasság, meg vízkőfoltos kancsókban langymeleg csapvíz. A reggeli és délelőtti eső után tombol a meleg, és párakorbáccsal csépeli az arcokat és a hónaljakat. Bürokraták elszántan fogyasztanak.

Hamutartó-zarándok: - Én a gyerekeimet alig tudom távol tartani néhány rajzfilmtől.
Srakker: - Nemtom, szerintem a híradó sokkal vészesebb. Vér, vér, szex, vér, erőszak, halál, irigység, halál.
Unnamed Bureaucrat: - Na ja, de mondjuk a Tom és Jerry az egyik legszadistább rajzfilm, amit valaha láttam.
Srakker: - Mégis alacsonyabb benne a bodycount... komolyan, kéne a híradók mögé egy összesítés. Gyilkosság áldozata lett ma 12 667 ember, éhen veszett 42 339, bejelentett nemi erőszakok száma... és a végén bemondanák, hogy „Ma két ezrelékponttal csökkent a korrupció szintje, így világszerte több, mint 2 milliárd dollárt sikerült megspórolni.”
Hamutartó-zarándok: - Hogyan csökken a korrupció szintje?
Srakker: - Hmmm. Megvesztegették azt, aki méri...?

Ezúton szeretném jelezni az összes volt és leendő háziállatomnak - na nem mintha olvasnák ezt a szart, de én vissza fogok olvasni egy napon, és emlékezni fogok, hogy van ám nekem kontingenciatervem Bociszem-támadás esetére -, na szóval én már pontosan tudom, hogy egy nap mind a szüleimnél lézengő vizslatartalmú keverék, mind az itt élő cirmos meg fogja tanulni, hogy a findzsaszemmel nézést csak azért nem tolerálom garantáltan eredeti Srakker-féle bámulással, mert épp szakadok a röhögéstől, de egyszer...
...egy szép napon...
...a fagylalt visszanyal. És visszanézek.
És sírni fognak. Mind.

Más.

Hivatali párbeszédek #29:

Srakker belép, köszön, elterpeszkedik a ki tudja miféle bürotornádó által odavetett kanapén, tenyerébe temeti az arcát.
Jurátus: - Na, mi van, Srakker, mi ez a szomorú tekintet?
Srakker: - Figyelj, öreg, jogi szakvélemény kellene.
Jurátus: - Ne csigázz.
Srakker: - Figy, van valami furmány, amivel esetleg azt el lehet érni, hogy én elrágom valakinek a torkát, és utána az önvédelemnek minősüljön?
Jogászlány: - Hát, lehetne mondjuk hivatkozni hirtelen felindulásra.
Srakker: - De az csak enyhítő körülmény, nem? Nem, nekem konkrétan az kellene, hogy megússzam.
Srakker oldalt fordított fejjel rágó mozdulatokat imitál egy képzeletbeli nyakon.
Kis szünet.
Jurátus fontolóra veszi a problémát.
Jurátus: - Hát, ha a Hivatalnál dolgozik, akkor meg lehetne közelíteni abból az irányból a kérdést, hogy az esemény társadalomra gyakorolt hatása elhanyagolható...

Hivatali párbeszédek #28:

Srakker (miután felrúgtam mindent, ami nem élt és nem mozgott): -...de az volt szerintem az igazán ihletett mozdulat, amivel sikerült beledobnom a fejhallgatómat a teli kávéscsészébe.

Hivatali párbeszédek #26

Srakker: - Hú, bazmeg, már csütörtök van?
Oldcore Gamer: - Az bizony. Bámulatos, hogy rohan az idő szopás közben, nem igaz?

Hivatali párbeszédek #27

Oldcore Gamer: - Hát szerintem a jogalkotó szép csendben megőrült, miközben ezt a rendeletet fogalmazta...

Új hely, új kollégák, új népgyűjtés. */me megtörli a szája szélét és a pénzre gondol*

Hivatali párbeszédek #26

"A skizofrének olyan dolgokat látnak, ami nincs is."
"Olyat én is szoktam látni. Vegyük például a fizetésem bruttó formáját."