Elhagytam magam, de majd megkerülök.

És ha ezen a fospumpán túl leszek, két hétig aludni fogok egyfolytában, aztán amikor az is meglesz, összehegesztem, ami eddig szétmállott.

Kurvajó lesz, én mondom.

És a Chaos Gate zenéjét hallgatom, ami valahogy előkeveredett a merevlemezem egyik rejtett zugából.

Mer' ha mindenki a kútba ugrik, én is.

Nem vagyok igazán meglepve. Esetleg a stílusérzékenység kapcsán. Az én stílusom ugyanis még mindig a farmer-sportcipő-póló (utóbbi valami vicces/szép/hazug), meg a filléresöltöny-nyakkendő-hivatalosokirat kombináció környékén mozog. (Azért azon titkon megkönnyebbültem, hogy a férfias tulajdonságjegyeim, még ha nincsenek is sokan, felülmúlták a nőieseket. (Gondolom, ez azért van, mert a dömper-tulajdonságokat nem tartották nyilván, az elnyomók.))

Amúgy annyi van, hogy a közvetlen főnököm - némiképp a saját akarata ellenére - felfelé bukott, mert túl jól végezte a dolgát. A főosztály épp szédeleg. Én is.

Ez a hét is hogy elrohant, azt a mindenségét. Szopás közben telik a legjobban. Végre, sok éves lemaradást pótolva, megtudtam, mi is a 22-es csapdája. (Tényleg tökéletes.)