Brüsszelből vissza.

Megállapítás: három óra alvással lehet élni. Még egy nagy bödön főtt kagyló után is. Én túléltem (volt, akit kifektetett), viszont kábé könyékig lettem szaftos, és nagy ügyesen lecsóréztam a nyakkendőmet is, ha már. Kell lennie erre valami kulturált technikának, bár esélyes, hogy ha van is, én nem fogok baszkódni vele. Kagylónként fél percnyi szenvedés ugyan elősegítheti a jó emésztést, de én enni akarok, nem pedig arra teljesen alkalmatlan eszközökkel matatni egy szerves alapú konzervdobozon, na.

Megállapítás: még a belga csokoládé sem töpörtyű, bár ugyanannyira hizlal. Nem is szeretem annyira, de azért meg kell hagyni, hogy, noha veszettül drága, finom. A hazahozott fél kilónyi phat lootból alig tíz dekát hagytak a kollégák, ami nem gáz, elvégre ezért hoztam. A maradék itt figyel az asztalon (többen felszólítottak, hogy vigyem előlük az Anyagot), most Blájmiékat mérgezem vele.

Megállapítás: oly' világban élünk, amikor hülyének néznek, ha a saját baromságod, bénaságod miatt keletkezett veszteséged következtében nem kezded el a küszöböt rágni nyígva és nyálzva, hanem rájössz, hogy a helyzet melyik másodpercben vált teljesen esélytelenné, és a működésképtelen megoldási félalternatívák helyett inkább arra koncentrálsz, hogy honnan fogsz hozzájutni a megérdemelt sörödhöz.

Hiányzott:
- váltás farmer,
- váltás bőrcipő,
- kemény borítású kerekes utazó bőrönd (olyan felépítéssel, hogy rá lehessen tenni egy kisebbet, eképpen ki lehessen játszani a „one bag rule” és a reptéri folyadékos faszakodás frontális ütközéséből eredő kellemetlen kiszolgáltatottságot, amikor is fennáll a veszélye, hogy az egy szem táskádat Kuala Lumpurba szállítja a jó képességű légitársaság),
- ásványvíz (emberi áron beszerezve)
- Lelki Társ (na, most leestél a székről, valld be. Igen, azért írtam. És aki Okosat Mond, azt kettéhasítom a repülőgépről lopott, Uránporral Működő Svájci Tiszti Láncfűrészemmel.)

Következtetés: bár teljesen feleslegesen baszták el rám az adófizetők pénzét, és elég béna volt a szervezés - és e kettőből minden józan számítás szerint valami ultimatív világbüntető fosnak kellett volna kialakulni -, egész jól éreztem magam.

Azért a mai reggellel baromira békén hagyhattak volna.

Holnap megyek Brüsszelbe. Szerdán jövök. De mert ezt a Hivatal szervezte:

a) egyelőre afféle jutalomútként megyek, mivel tőlem remélhetőleg semmi hasznos hozzájárulást nem várnak a megbeszélésen. A legjobban annak örülnék, ha nem kéne elmennem a megbeszélésre, de erre az eddigiek ismeretében elég minimális az esély;

b) mivel a Hivatalnál alapvető, hogy nem adhat úgy jutalomintézkedést, hogy azt te, mint fogadó fél, igen hamar meg ne bánd, holnap egy teljes munkanap után, este megyünk - ami különösen akkor lesz szívmelengető, ha akkora bődületes köd lesz, mint most van nálunk, mert még a kamcsatkai glikolvérű denevérek is lefejelik a lámpaoszlopokat -, és szerdán reggel térünk vissza, majd ugyanazzal a lendülettel megyünk is be a Hivatalba;

c) a szállásfoglalás körüli nyivákolások miatt végül négycsillagos szálloda és bérautó teszi teljessé az élményt, ami, mert még mindig nem vagyok eléggé bürokrata, nekem kissé soknak tűnik, és a pazarlás határait súrolja a szememben, akármilyen kényelmes is;

d) az akció résztvevői semmilyen központi tájékoztatást nem kaptak a feirhegyi repülőtéren érvényes biztonsági szabályokról, ezért holnap el kell mennem venni 100 ml-nél kisebb fogkrémet, tusfürdőt és sampont. (Törülközőt nem viszek, mert ha egy ilyen helyen nem adnak ilyesmit, akkor kurvára megérdemlik azt a szellemi-érzelmi sokkot, amit a radiátor mellett pörgő mezítelen testem látványa kelthet. Mindenki megérdemi. Nem játszom szépen.)

Szerdán megint leszek.


Na, ilyen tuti nem leszen Brüsszel például.