Mivel végső soron a központi költségvetés környékéről származik a fizetésem, teljesen logikus, hogy egy általam finanszírozott ajtóépítési projektben idő- és költségtúllépés keletkezik. Ez bele van kódolva a lokál univerzum szövetébe, mintegy. Amúgy sejthettem volna: amekkora különös kegyetlenséggel, aljas indokból elkövetett gányolások vigyorognak elő időnként a sarkokból ebben a lakásban, nem is értem, miért nem kezdtem el sikítozni a fájdalomtól abban a szent minutumban, hogy az ajtóbeépítés-projekt fenyegető jövőképből valósággá kezdett el válni. (Gondolom, elzártam a tudatom elől a következtetést valahogy.)

Iszonyat volt, ami előröhögött a takarólécek alól, igazi kisipari iszonyat. Az asztalos bácsi teljesen jól viselte a dolgot, csak időnként jegyezte meg, hogy azért szereti ő ezt a szakmát, mert harminc év után is tud újat mutatni. (Esélyes innentől, hogy a Gány mostantól a városi legendárium része lesz, és más ügyfelek is meghallgathatják, miféle elfajzott rettenettel találkozott egy amúgy gyanúsan hétköznapi, kétmacskás angyalföldi panelban a Bátor Hétmérföldléptű Asztalos.)

* * *

Amúgy az van, hogy bejelentették, hogy miféle oktatásokon kell részt vennem, hogy Képzett Bürokrata legyek. Sejtelmem szerint a mi tudásunk fejlesztésén kívül még szerepet játszhat az is, hogy közeleg a költségvetési év vége, és a Hivatal, mint minden rendes költségvetési szerv, megborzong, ha év végén maradvány keletkezik. (Nagyapámnak volt anno egy ilyen sztorija, amikor is december 28-án kellett beszereznie valamit. Tökmindegy, hogy mit, csak ötmillió forintba kerüljön, mert kiderült, hogy végül annyi maradt. Valamikor '60 és '80 között, csak hogy az összeg reálértékét is be lehessen lőni nagyságrendileg. Bónusz küldetés: az se baj, ha utána használni is lehet valamire, amit vett. Végül lezsírozta valahogy a dolgot, nem tudom, hogyan, de nem véletlen, hogy én pl. nem a beszerzési oldalon égetem az adófizetők pénzét, mert tőlem kábé tizenötmillió kapocskiszedőt kapott volna az a sok takony, aki ilyen Missön Impászibült szór a nyakamba szilveszter előestéjén.)
Vissza az oktatásra: olyan képzett leszek, hogy ihaj. Lesz kommunikációs tréning, egy-két embernek önismereti, jogászoknak jogalkalmazási, össznépileg meg csapatépítő. (Baszki.) Ha szakmába vágó pénzes tanfolyamra akarok menni, lepattintanak. Kincstári logika.

* * *

Beszereztem a Warhammer: Age of Reckoning című játékot, az MMORPG-k legújabb trónkövetelőjét. Eddig nagyon tetszik, amit látok, nyálzok ezerrel, akár órákon át, csak legyen, aki meghallgatja. Majd meglátjuk, hogy a Hosszútávon Idegesítő Faktorok mennyire vannak jelen, mert én aztán tényleg pikkpakk abbahagyok bármilyen ilyen játékot, bőven elég hozzá, hogy egy hétig ne legyen kedvem bejelentkezni.

* * *

Tegnap a következő, barátságosnak szánt köszöntéssel estem be Métely és Rejtő-hős közös háztartásába, alig fél órás késéssel: „Szakadjon meg a tolerancia, csessze meg az erőszakmentesség, és a kurv'anyját a demokráciának, egyszerűen nem lehet közlekedni ebben a telibevert városban.” Amúgy baromi elfogadó egyed vagyok, de a hírverés és csinnadratta ellenére elsiklottam a tény fölött, hogy a Magyar Köztársaság szeretve tisztelt miniszterelnöke egy amúgy teljesen politikamentes felvonulás keretében ki kíván állni a demokrácia alapeszményei mellett (szerintem csak eljutunk az elszámoltathatóságig egyszer, muhahaaaa), így a többi vérlúzerrel együtt csoroghattam a városszerte kialakult dugóban.
A mese jó volt, de több fegyelem kell a játékosoktól - tőlem is -, annyi, hogy annyi már nincs is.

* * *

Megyek, megiszom még egy kávét.

Na. Ha már így benne vagyok a hülyeségben, akkor elkezdek egy sorozatot.

Linkek, amiket sosem látogatnál meg magadtól. (Politikailag korrekt módon: valószínűleg)

Mert úgy gondolom, hogy a legtöbb információ, ami alapján ma a hírek Magyarországon születnek, nyilvános, csak épp, ha valaki nem tudja, hogyan fogjon hozzá, sosem találja meg az adbannerek és a gagyi között. (Politikailag korrekt módon: hirdetések és relevanciájában korlátokkal küszködő)

Az Adatvédelmi Biztos honlapja, azon belül is az Országgyűlés elé terjesztett éves beszámolók.

A találat apropója: „Mit lehet találni az mkogy.hu domain alatt a szcientológiáról, mi a hivatalos álláspont, egyáltalan kifene az Országgyűlés szerint a társaság?”

Eredmény. A találatok alapján az eléggé khm érdekes adatkezelési metódusukat és a pszichiáterekkel szembeni közmondásos ellenérzésüket találták mókásnak. Szciék egyébként perre is mentek az ombudsmannal, ami annyira nem jött össze, részben, mert kissé benézték a per tárgyát, másrészt, mert a bíróságot sem sikerült meggyőzniük, de sebaj. Péterfalvi Attila doktor két éves jelentésében is szerepelnek (2005 és 2006), illetve a beszámolónak az Országgyűlés Emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottsága által történő kivesézéséről is sikerült előbányásznom egy jegyzőkönyvet. Teszem hozzá, hogy az azért nem gilt, hogy nevezett országgyűlési bizottság anyagai között az egyetlen keresési felületet a google jelenti. (Biztos lehetne erre is találni egy közbeszerzett szolgáltatót, aki baromi jutányosan kifejleszti a funkciót.) (Politikailag korrekt módon: fehérzaj)