Hú, annyira szét vagyok csúszva, hogy az már szinte nem is vicces.

Hang #1: „Vigyázz, az a fószer nagyon veszélyes!”
Hang #2: „Tényleg?”
Hang #1: „Ja. Hülye, mint a valag, büszke, mint a címerpingvin, és nagyon jó a hallása.”

Ilyesmik.

Meg az egyre inkább vesztésre álló küzdelem a rajtam mindinkább elhatalmasodó agyfasszal, meg azzal a ténnyel, hogy a saját jól felfogott hülyeségemnek és a szolgáltatók mohóságának hála elképzelhetetlen mennyiségű pénzt tudok kiszórni az ablakon, majd mély átéléssel rinyálni, ha elfogy.

A költségvetés eleven avatárja vagyok.

Nyájj, nyájj, nyájj, nyájj.

„Es fließt durch meine Venen
Es schläft in meinen Tränen
Es läuft mir aus den Ohren
Herz und Nieren sind Motoren”

Órákig el tudom hallgatni, no.

Az első olyan éjszaka, amin nem aludtam, holott akartam. Ez általában fordítva szokott lenni. Remélem, nem valami különösen gusztustalan sorozat kezdete ez.

Installah - arab informatikusok szavajárása, jelentése: „Feltelepül, ha Isten is úgy akarja.”

Nem tudom, kivel közösen találtam ki ezt, de szeretném jelezni, hogy egészen biztosan nem voltam színjózan, amikor történt. Nekem szellemi szerelemgyerekek jutottak. Például mint amilyen ez.

Stirlitz éjszaka sétált, amikor meglátott két világító, kör alakú foltot.
- Bagoly - gondolta Stirlitz.
- Höhöhöhö - gondolta a mozdony.

Tehát.

Játszottunk, jó volt. Meg sikeresen beiskoláztattam magam C1-es szintre németből, ami ennyi év kihagyás után több, mint meglepő, szerintem küzdeni is fogok, mint disznó a jégen. Az önsúlyom 103 kg környékén van, bár a mai ebéd után megint lehet, hogy nőttem egy kicsit.

Ennyi. Holnap, ahhoz képest, hogy szabadságon vagyok, megyek zaklatósdit játszani.

Punny.

Ezúton jelezném, hogy Búvárzenekar (aka Rejtő-hős) egy emeletes rohadék, amit tegnap este a belterj.hu cseten egyértelműen bizonyított is: kábé az a fajta ember, aki képes egy hiperaktívnak amfetamint adni, beterelni egy üres szobába, a kezébe nyomni egy golyóscsapágyat, majd rázárni az ajtót, és kitenni youtube-ra, amit csinál. Tudniillik felkértem, hogy segítsen nekem szigorúan street legal kést találni.

intermezzo
A 175/2003. (X. 28.) Korm. rendelet rendelkezik arról egyebek közt, hogy mi minősül közbiztonságra különösen veszélyes eszköznek. Például az olyan szúró- vagy vágóeszköz, amelynek szúróhosszúsága vagy vágóéle a 8 cm-t meghaladja. Mondjuk elég izgalmas, hogy ezzel az erővel a recézett pengéjű késekből a pengehosszúság ránézésre nem haladhatná meg a 3-3,5 cm-t, merhogyugye vágóél de a jogalkotót nem azért szeretjük mert precíz, és agya van. (A jogalkotót nem szeretjük. Erről jut eszembe, amikor egyszer meggyőztem egy jogalkotót, hogy az ugyan lehet, hogy egy dolgot ő le akart írni egy módon, de hogy nem azt írta le, az tutikurvaélet. Néha komolyan sírok önnön nagyszerűségemtől.) Naná, hogy a jelenlegi Benchmade Ares túl van ezen a limiten. És most, hogy komolyodom, meg minden - amúgy persze, kitaláltátok: csak okot kerestem, hogy nyálazhassak késekre -, profi segítségét kértem, mert csak úgy irányítás nélkül belekésbuzulni a világba, az a gyerekek szokása.



/intermezzo

Na szóval az történt, hogy tegnap három órán keresztül kaptam linkeket gyönyörűbbnél gyönyörűbb késekre. Most történetesen a tanto-forma vonz rettenetesen, ami fura, mert az előző időben meg inkább klasszik bowie-kra gerjedtem, de a változatosság gyönyörködtet, gondolom.

Csak hogy érezzétek, hogy törődöm veletek, mutatok kettőt, ami nem került be a második körbe. Tényleg meghatóan randák, abból a fajtából, ami vibráló utóképet hagy az ember retináján, és kisgyerekeket lehet egy jól sikerült fotójukkal megakasztani a fejlődésben.

Első.



Egy Mantis Knives Isosceles. Igazi, kerékpárvázról lopott elbaszott krómszín, törékeny külsejű penge, különösen a hegyét figyeljük. Az AUS 8 acél még jó is lehet, bár többet kell élezni, mint mondjuk valami szívemhez közelebb állót (154CM, VG10, S30V).

Második.



Spyderco Poliwog. Kicsit túl kicsi, hollow grind élezett, emellett költőien ronda. Ebben mondjuk a Spyderco mindig világverő volt, azért is akarok majd tőlük egy 79 mm-es mentőkést, aminek nincs hegye, viszont valami kábulatosan rút az is, olyannyira, hogy kell. Ne kérdezd, miért, de kell. És, és egy multitoolt is. De ezt a kettőt, na ezt a kettőt nem.

Pihenek, végre. Igaz, ma nyelviskolai szintfelmérő van, és várhatóan sírni fogok, mert németül már évek óta elég szánalmasan beszélek. De az ember gyereke amúgy sem azért megy nyelvtanfolyamra, mert úgy érzi, hogy ő legjobb, hanem épp azért, mert nem. Más kérdés persze, hogy az orosz leheletnyivel jobban vonzana. Viszont így jóval olcsóbb, amellett meg ritka hülye és kedvelni való nyelv mindkettő, így a befutó szoros.

(Teszem hozzá, hogy ha valamit, akkor a nyelvpótlékot teljesítményalapra helyezném a közszférában. Akit ismerek, a beszélt második idegen nyelvét fosförgeteg szintre fejlesztette vissza a Bürokrácia pöcsétes kebelén, mert az első és leglogikusabb választás a fejlődésre modern, globalizált korunk új lingua francája, az angol. (Vagy a juroszpík.)) Minden más akkora hendikeppel indul, hogy a specializált helyszínektől eltekintve a dolgozó beavatkozását igényli már ahhoz is, hogy szinten maradjon.)

Szerintem megint szusit fogok rendelni, bár azért vacillálok még, mert nem ártana lassanként valami anyagot is az arcomba emelni. Például valamit, ami disznóból készül.

Na. Ha már így benne vagyok a hülyeségben, akkor elkezdek egy sorozatot.

Linkek, amiket sosem látogatnál meg magadtól. (Politikailag korrekt módon: valószínűleg)

Mert úgy gondolom, hogy a legtöbb információ, ami alapján ma a hírek Magyarországon születnek, nyilvános, csak épp, ha valaki nem tudja, hogyan fogjon hozzá, sosem találja meg az adbannerek és a gagyi között. (Politikailag korrekt módon: hirdetések és relevanciájában korlátokkal küszködő)

Az Adatvédelmi Biztos honlapja, azon belül is az Országgyűlés elé terjesztett éves beszámolók.

A találat apropója: „Mit lehet találni az mkogy.hu domain alatt a szcientológiáról, mi a hivatalos álláspont, egyáltalan kifene az Országgyűlés szerint a társaság?”

Eredmény. A találatok alapján az eléggé khm érdekes adatkezelési metódusukat és a pszichiáterekkel szembeni közmondásos ellenérzésüket találták mókásnak. Szciék egyébként perre is mentek az ombudsmannal, ami annyira nem jött össze, részben, mert kissé benézték a per tárgyát, másrészt, mert a bíróságot sem sikerült meggyőzniük, de sebaj. Péterfalvi Attila doktor két éves jelentésében is szerepelnek (2005 és 2006), illetve a beszámolónak az Országgyűlés Emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottsága által történő kivesézéséről is sikerült előbányásznom egy jegyzőkönyvet. Teszem hozzá, hogy az azért nem gilt, hogy nevezett országgyűlési bizottság anyagai között az egyetlen keresési felületet a google jelenti. (Biztos lehetne erre is találni egy közbeszerzett szolgáltatót, aki baromi jutányosan kifejleszti a funkciót.) (Politikailag korrekt módon: fehérzaj)

Tervezgetési fázis, ami a legnagyobb móka a szeletelt kenyér után, mert nem társul hozzá felelősség, a felelősségért meg fizetni kell nekünk, amit ritkán tesznek, ugyebár.

Az egyik ötletem feltámadott vala, és mivel általában bespeedezett zombiként térnek vissza, erre is csak nyomokban lehet ráismerni. Viszont, hogy működjön, szereznem kell egy Koránt, meg ha már benne vagyok, pár viszonylag megbízható könyvet az iszlámról. (Asszem, ez meg is akadályozza, hogy ebből az ötletből bármi is legyen hosszú távon, bár az utóbbi időben megint megkedveltem a könyvesboltba járást.)

Na,a mikrobiológiai blitzkrieg végigvonult rajtam is. Kábé úgy voltam, mint egy mágnes két pólusa, hogy egy különösen visszataszító képpel éljek, szerencsére - hihetetlen tudati kontrollomnak hála - a két pólus nem működött egyszerre sosem.

Ezúton szeretnék gratulálni a T-Online munkatársainak, amiért

1.) Az online fizetési felületük nem működik.
1.a) Az online fizetési felületük még annyira sem működik Firefox alatt, ha ilyesmiről egyáltalán beszélni lehet.
2.) Ebből következően be kell mennem fertőzni a legközelebbi T-Pontba (erre kéne valami Btk.-módosítás, mittomén, öngyilkos biológiai merénylet kísérlete címszóval, amikor is valaki azt kockáztatja, hogy nyilvános helyen fosvulkánná / takonypöfeteggé / vérpermetfelhővé alakul, és átadja a gyilkos vagy kínzó kórt embertársainak), holott a józan eszem figyelmeztetett, hogy nem lesz az jó, ha a retyótól tíz méternél messzebbre eltávolodom én.

Itt jegyezném meg, hogy a józan eszem most túlparázta a dolgokat, bár matyóhímzés azért nem voltam a lehúzás idején.

Persze, ezt a napot kellett választaniuk a Hivatalban arra, hogy bejelentés nélkül megpróbáljanak átköltöztetni a remélhetőleg végleges helyemre. Mivel a „tiszta asztal” politika sosem hatott meg, ez azzal járt, hogy az összes aktuális iratom ott hentergett az asztalon. (Nyugi. Egy sem volt minősítve.) Viszont az, aki a helyemre jött volna, behisztizett. Csak a másfél tonnányi papír miatt. Botrány. Ha tudná, mi lett volna az alternatíva, hálás lenne, nem dühös. Majd mosolyogva felvilágosítom.

20:25:21 [Srakker] Eſ keaſſatuc uromchuz charmul: "Magic! Fuckin' magic!"

Csodálatos lenne... ha létezne kávé-házhozszálítás, vészhelyzet esetére. Itt fog érni az agyhalál a gép előtt.

Kereszthuzat = új, még kényelmesebb feszületek burkolóanyaga.

Cruzifix donnerwetter.

Azért olyat sem álmodtam még eddig, aminek olyan végkifejlete van, hogy egy tömegverekedés kellős közepén egy arctalan haverral karöltve támadom az ellent, és a főellenfelet úgy sikerül csak lenyomni, hogy amíg ő eltereli a figyelmét, addig én az oldalába török egy száz grammos étcsokoládét...

Ugye történt egyszer, hogy valamelyik agyas csíra a Hivatalban kitalálta, hogy korlátozzuk a netet, mert az jó. Azzal ugyan nem számoltak, hogy az engedélyezett domainek között igenis lesz olyan, ami érdekel, szóval dolgozni azt nem dolgozom többet (például mérhetetlen unalmamban nem kutatok fel újabb feladatokat, miután a kiosztottakkal végeztem), ehelyett alaposan felderítem azt a kábé két négyzetlámaköpésnyi területet, amit a netből meghagytak nekem.

Így eshetett, hogy ráfutottam erre a magazinra e. Ismeretterjesztés, igazán kétségbeesetteknek. Vannak vicces cikkek például hiperszonikus utasszállító gépekről. Meg csupa olyan kutatási területről, amit, ha valaki sci-fit akar írni, nem árt elolvasnia.

Persze ez nem kizárólagos, hanem kiegészítő olvasmány.

Kevés dologgal lehet jobban lehet jobban tönkretenni egy mesélőt, mint azzal, hogy nála hagysz egy olyan poénlapot, ami egy különösen szétrohadt aggyal végrehajtott játék során készült.

Idéznék:

„Aha, gondolom, bement, és lopva feltöltötte a bolt árukészletét.”
„Akkor most tegyünk úgy, mint a krumpli.”
„Hát, ha a herceget nem a körútja alatt gyilkolják meg, az nem ér, viszont halott lesz.”

Egy belterjes, M*-os:

„A zónád húsz méter, és nem negyed óra.”

Oké, van egy végső megoldás is. Odaengedtek engem. Mondjuk mellém Búvárzenekar, meg Amon, mint bizonyított játékgyilkos. Hogy pl. Gőzbiciklis hogyan nem tépte még le a saját arcát, rejtély, de jól bírja.

Hangulatleírás:



P.s.:
Q: Melyik állam az, ahol pontosan tudják, ha beletöröltél az illető állományaiba?
A: Del-aware.

...amikor már végigcsapkodták a pöcsömet szögesdróttal, darált mexikói paprikával preparált kábelkorbáccsal, frissen szüretelt csalánlevelekkel, mérges szömörcével és jobb sorsra érdemes nyílméregbékákkal, gyanakodva nézek, ha valaki kedélyesen mosolyogva gumikesztyűt húz.

Ilyenkor a Hivatalban híre megy, hogy negatívan állok hozzá a dolgokhoz.

És tényleg.

Viszont volt szerencsém nemrégiben Trockenbeerenauslese bort inni, aminek nem csak a színe eszméletlen, hanem az íze is - átlagosnak semmiképpen nem mondanám. Sőt.

"Dear God,

I'm fucked. Please un-fuck and advise, over."

A tegnapi játék egyik sikerdíjasa.

Amonnál találtam. Nyomás tesztelni.

Ezúton szeretném jelezni az összes volt és leendő háziállatomnak - na nem mintha olvasnák ezt a szart, de én vissza fogok olvasni egy napon, és emlékezni fogok, hogy van ám nekem kontingenciatervem Bociszem-támadás esetére -, na szóval én már pontosan tudom, hogy egy nap mind a szüleimnél lézengő vizslatartalmú keverék, mind az itt élő cirmos meg fogja tanulni, hogy a findzsaszemmel nézést csak azért nem tolerálom garantáltan eredeti Srakker-féle bámulással, mert épp szakadok a röhögéstől, de egyszer...
...egy szép napon...
...a fagylalt visszanyal. És visszanézek.
És sírni fognak. Mind.

Más.

Hivatali párbeszédek #29:

Srakker belép, köszön, elterpeszkedik a ki tudja miféle bürotornádó által odavetett kanapén, tenyerébe temeti az arcát.
Jurátus: - Na, mi van, Srakker, mi ez a szomorú tekintet?
Srakker: - Figyelj, öreg, jogi szakvélemény kellene.
Jurátus: - Ne csigázz.
Srakker: - Figy, van valami furmány, amivel esetleg azt el lehet érni, hogy én elrágom valakinek a torkát, és utána az önvédelemnek minősüljön?
Jogászlány: - Hát, lehetne mondjuk hivatkozni hirtelen felindulásra.
Srakker: - De az csak enyhítő körülmény, nem? Nem, nekem konkrétan az kellene, hogy megússzam.
Srakker oldalt fordított fejjel rágó mozdulatokat imitál egy képzeletbeli nyakon.
Kis szünet.
Jurátus fontolóra veszi a problémát.
Jurátus: - Hát, ha a Hivatalnál dolgozik, akkor meg lehetne közelíteni abból az irányból a kérdést, hogy az esemény társadalomra gyakorolt hatása elhanyagolható...