Mivel ma dolgoztam, vagy legalábbis bent voltam, viszonylag rövidre fogom:
remélem, hogy az összes petárdázó szubhumán takonyförgetegnek odakint egyszer egy szép napon lesz módja arra, hogy meghallgassa, milyen az igazi durrogás: például egy D-20 152 mm-es ágyútarack lövedékének becsapódási zaja, a tartózkodási helyüktől nem egész másfél méternyire.
Faszommá, nem háborús zónába gyüttem lakni, he.
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: anyázás. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: anyázás. Összes bejegyzés megjelenítése
szerda, december 31, 2008
kedd, szeptember 23, 2008
szerda, július 30, 2008
Komolyan elgondolkodtam azon, hogy inkább el kéne vonulni valahová baszott messzire, valami rönkházba, ahová a civilizáció négy órás gyalogúttal vagy helikopterrel képes elvergődni. És idomított hódokkal meg láncfűrészekkel zsonglőrködni álló nap.
Írtam pár éve, hogy nekem ritka nyugodt fenevad jutott. Azt csak most írom le, hogy a bulinak van egy hátránya: ha felneszel, eltart egy darabig, amíg elcsitítom. Felneszelt.
You have been warned.
Írtam pár éve, hogy nekem ritka nyugodt fenevad jutott. Azt csak most írom le, hogy a bulinak van egy hátránya: ha felneszel, eltart egy darabig, amíg elcsitítom. Felneszelt.
You have been warned.
szombat, január 26, 2008
Well now.
A szcientológia rémesen veszélyes, elkúrt mételye az emberiségnek, tagjainak nem hogy adókedvezményt, de még működési engedélyt sem szabadna adni - erőszakos, elszállt, önelégült, állandóan terjeszkedő szellemi daganat. 101-es szoba, gondolatrendőrség, beépített spionok, meg minden, amitől az übergyatra sci-fiket írogató L. Ron Hubbard - akinek a könyvét (a Háború a Földön címűt) betűéhes tizenhat éves koromban is kínlódva olvastam végig, és bár több kötetből állt, én az elsőnél föladtam - maga alá csurrantott.
Az összes szerencsétlennel a szcikhez való belépést megelőzően az állami erőszakszervezet igénybevételével elolvastatnám a Háború a Földönt. (Komolyan bazmeg, az a fos büntet. Olyat nagyon-nagyon ritkán látni egy könyvben, hogy a történet ennyi testnyílásán keresztül erőszakolja meg saját magát, ennyire kíméletlen brutalitással vágna új végbelet a logikának, és hogy ennyire rettenetesen lapos tudjon lenni - olyan lapos, hogy egy jól irányzott köpés New Yorkig pattogna rajta bazmeg -, szóval tényleg komoly egyéni teljesítmény ez.) Könyörtelenül. Durván. Kibúvó nélkül. A szci sales-esek nélkül, zárt, jól megvilágított, jól szellőztetett és légkondicionált szobában. Addig tenném ezt, amíg az alany végképp meg nem törik.
Mert én kegyetlen vagyok.
Garantált, hogy a tizedére csökkenne a létszámuk. És a maradékról tudni lehetne, hogy nem szabad szavazófülke vagy veszélyes üzem közelébe engedni.
Szóval éppen ezért. Anonymous, csak tessék, csak tessék - tudom, ez itt az öt perc gyűlölet, de ha egyszer annyira rászolgáltak a srácok-lányok...
A szcientológia rémesen veszélyes, elkúrt mételye az emberiségnek, tagjainak nem hogy adókedvezményt, de még működési engedélyt sem szabadna adni - erőszakos, elszállt, önelégült, állandóan terjeszkedő szellemi daganat. 101-es szoba, gondolatrendőrség, beépített spionok, meg minden, amitől az übergyatra sci-fiket írogató L. Ron Hubbard - akinek a könyvét (a Háború a Földön címűt) betűéhes tizenhat éves koromban is kínlódva olvastam végig, és bár több kötetből állt, én az elsőnél föladtam - maga alá csurrantott.
Az összes szerencsétlennel a szcikhez való belépést megelőzően az állami erőszakszervezet igénybevételével elolvastatnám a Háború a Földönt. (Komolyan bazmeg, az a fos büntet. Olyat nagyon-nagyon ritkán látni egy könyvben, hogy a történet ennyi testnyílásán keresztül erőszakolja meg saját magát, ennyire kíméletlen brutalitással vágna új végbelet a logikának, és hogy ennyire rettenetesen lapos tudjon lenni - olyan lapos, hogy egy jól irányzott köpés New Yorkig pattogna rajta bazmeg -, szóval tényleg komoly egyéni teljesítmény ez.) Könyörtelenül. Durván. Kibúvó nélkül. A szci sales-esek nélkül, zárt, jól megvilágított, jól szellőztetett és légkondicionált szobában. Addig tenném ezt, amíg az alany végképp meg nem törik.
Mert én kegyetlen vagyok.
Garantált, hogy a tizedére csökkenne a létszámuk. És a maradékról tudni lehetne, hogy nem szabad szavazófülke vagy veszélyes üzem közelébe engedni.
Szóval éppen ezért. Anonymous, csak tessék, csak tessék - tudom, ez itt az öt perc gyűlölet, de ha egyszer annyira rászolgáltak a srácok-lányok...
szerda, január 16, 2008
Vagy a mosógépem szarakszik, vagy a csapom, ami ellátja - bár alapesetben a csap tönkremenetele azt jelentené, hogy úszik minden a kurva fürdőszobában, ha nem tévedek, márpedig nem így van, és a padlót se cseréltük szilikagélre -; és nekünk kellett rákérdezni, hogy ugyan szophatunk-e fél évet egy adatbekéréssel és annak feldolgozásával, és ha már mégis igen, mivel nekünk nagyon úgy tűnt, akkor ugyan hadd nézzük már át, mielőtt kiküldik, amit meglepetten konstatáltak, hogy "ja tényleg, esetleg hadd lássa már az, aki szívni fog vele"; és kezdődik az új projekt is; miközben belefulladok csendben-halkan a tüdőmet elöntő, gyanús állagúan habos hurutba annak ellenére, hogy napi öt szál bagó az átlag; és keveset alszom, néha meg majd' beájulok a monitor mögé az új irodámban, szóval alapvetően
rakja seggbe lágyan ezt a löttyedt pénisszel tarkóncsapott évet a kaktuszfarkú bácsi!
rakja seggbe lágyan ezt a löttyedt pénisszel tarkóncsapott évet a kaktuszfarkú bácsi!
vasárnap, december 09, 2007
Engem halálosan feldühít ám az, hogy azok a politikus féreggyermekek, akikbe szerencsétlen anyám egy végiggürcölt egészségügyis „karrier” után az utolsó reményét helyezi - hogy tudniillik végre helyreteszik ezt a többszörösen seggbekúrt országot -, valószínűleg rá se basznak egy kisemmizett ötvenes alsó középosztálybeli hitére. Csak addig törődnek vele, és addig is csak látszatból, amíg szavazatot jelent.
Ha az én kincstári paranoid-cinikus világnézetem bizonyul igaznak (amit egyébként hirtelen felindulásból megpróbáltam megosztani a Családdal, ha már ilyen okosan osztják az észt a szerencsétlen születésnapomon), lehet, hogy szervezek velük valami személyes mélyinterjút, mint választó a képviselőjével. Szerintem picsajól szórakoznánk mindannyian.
Majd el ne felejtsem összeírni az összes szarbányász rohadék választási ígéreteit, hogy legyen lőszerem a számonkéréshez.
Ha az én kincstári paranoid-cinikus világnézetem bizonyul igaznak (amit egyébként hirtelen felindulásból megpróbáltam megosztani a Családdal, ha már ilyen okosan osztják az észt a szerencsétlen születésnapomon), lehet, hogy szervezek velük valami személyes mélyinterjút, mint választó a képviselőjével. Szerintem picsajól szórakoznánk mindannyian.
Majd el ne felejtsem összeírni az összes szarbányász rohadék választási ígéreteit, hogy legyen lőszerem a számonkéréshez.
szombat, november 17, 2007
Hivatali monológ #1:
Én: - Ez a dokumentum olyan, mint ha egy döglött sirályt akarnál röptetni. „Repülj, légy szabad!” Tröcccs. „Szállj, hasítsd a végtelen eget!” Szklocs. „Vár vissza a természet, Büdi!” Sklacs. „Hozzátok a katapultot baszki. Visszatérsz te mindjárt a szabadság boldogságához, az anyád keservét.”
* * *
Én tényleg nem akarok senkit megsérteni - nem a lófaszt -, de mind a három (kettő, két és fél) fél hülye, mint a valag.
A felháborodottaknak csak néhány kérdés. Hogy a picsába jutok én el a schengeni határokon belül Izraelbe? Mutassa már meg nekem valaki, mert szerintem az ukránok is örülnének, ha ismernék a térhajlításnak ezt a gyakorlati trükkjét, és hátha fizetnének a titokért nekem. Ha valaki azon munkálkodik, hogy a jelenlegi kegyetlen politikai-földrajzi valósággal ellentétben a jövőben ezt meg lehessen tenni, az mitől zsidózás? Ha pedig valaki a schengeni határokra utal, amikor elküldi képviselőtársát képződni még egy kicsit a külföldi kánaánok ügyében, akkor ugyan miért hisszük, hogy kimondta a zs-szót?
Ja, és teszem hozzá, mindhárom bolhacirkusztól hányok, a negyedik faszbandát csak azért nem teszem hozzá, mert nem szerepel ebben az ízlésten kis reggeli ökörségben.
(Az egész nem érdekelne egyébként, ha nem lenne közöm a XIII. kerülethez, mint lakosnak, és ha nem találkoztam volna a való életben olyan egyeddel, aki tényleg, és őszintén, térdreflexből azt hitte, hogy a zs-szó kimondása az azonos a zsidózással. Oh sweet mother of God.)
Nnnna.
* * *
Más. Iszom, játszom, melózom, és annyi pénzt fosok ki a szolgáltatóknak, hogy az egy családnak sok lenne. Sebaj, legalább szolgáltatnak, és még nekem is marad valamennyi. A melóhelyem még megvan, a pozícióm egyelőre szilárdnak tűnik, decemberben megyek Kölnbe forralt bort vedelni, meg szakmailag továbbképződni persze. Az élet egész szép, bár az érzelmi része szerintem meghalt, és asszem, hamarosan fel fog falni a szobámban tenyésző, szentségtelen káosz, és nedvesen fénylő csontjaimat undorodva az odalent parkoló autók motorháztetőire köpdösi.
Most iszom egy kávét, eszem valamit, utána gondosan semmit nem csinálok.
Én: - Ez a dokumentum olyan, mint ha egy döglött sirályt akarnál röptetni. „Repülj, légy szabad!” Tröcccs. „Szállj, hasítsd a végtelen eget!” Szklocs. „Vár vissza a természet, Büdi!” Sklacs. „Hozzátok a katapultot baszki. Visszatérsz te mindjárt a szabadság boldogságához, az anyád keservét.”
* * *
Én tényleg nem akarok senkit megsérteni - nem a lófaszt -, de mind a három (kettő, két és fél) fél hülye, mint a valag.
„ - A kormányprogram általunk értelmezett iránya a kilenc és fél millió koldus országa - vágta oda a szocialistáknak a XIII. kerületi képviselőtestület csütörtöki ülésén Szabó György az izraeli-magyar kettős állampolgárságú fideszes képviselő, aki korábban tíz évig élt Izraelben. A jegyzőkönyv tanúsága szerint ekkor a szocialista Döry Miklós kért szót, s azt mondta: "én nem osztom Szabó György képviselőtársamnak azt a meglátását, amit ő nemrégen lát, mert elég sok időt töltött ahhoz Izraelben, hogy ne lásson rá az itteni dolgokra, hogy itt koldusok országába tért vissza, amikor hazajött, de hát ha ennyire nem érzi jól magát, egyre közelebb kerülünk a schengeni határokhoz.”Ezt itt zsidózásnak értelmezni, szerintem erőteljes túlzás. Úgy értem, ha a jegyzőkönyvbe került szavakat nézem. Mert ha Svájcból jött volna vissza tíz év után, és emiatt mondja a képviselőtárs, hogy húzzon el a retekbe, ha nem tetszik a Naaagy és Bööölcs Kormány nemzetmentő intézkedése, akkor csak simán prosztó. De ha Izraelből.... kimondtam. Igaz, a kilencmillió koldus is agyatlan parasztvakító klisé, de azért meg kúrjuk tarkón az ellenzékit, hogy érveket hozzon basszameg, ne frázisokat. Lényegre. Kimondta a zs-szót? A látszattal ellentétben nem.
A felháborodottaknak csak néhány kérdés. Hogy a picsába jutok én el a schengeni határokon belül Izraelbe? Mutassa már meg nekem valaki, mert szerintem az ukránok is örülnének, ha ismernék a térhajlításnak ezt a gyakorlati trükkjét, és hátha fizetnének a titokért nekem. Ha valaki azon munkálkodik, hogy a jelenlegi kegyetlen politikai-földrajzi valósággal ellentétben a jövőben ezt meg lehessen tenni, az mitől zsidózás? Ha pedig valaki a schengeni határokra utal, amikor elküldi képviselőtársát képződni még egy kicsit a külföldi kánaánok ügyében, akkor ugyan miért hisszük, hogy kimondta a zs-szót?
Ja, és teszem hozzá, mindhárom bolhacirkusztól hányok, a negyedik faszbandát csak azért nem teszem hozzá, mert nem szerepel ebben az ízlésten kis reggeli ökörségben.
(Az egész nem érdekelne egyébként, ha nem lenne közöm a XIII. kerülethez, mint lakosnak, és ha nem találkoztam volna a való életben olyan egyeddel, aki tényleg, és őszintén, térdreflexből azt hitte, hogy a zs-szó kimondása az azonos a zsidózással. Oh sweet mother of God.)
Nnnna.
* * *
Más. Iszom, játszom, melózom, és annyi pénzt fosok ki a szolgáltatóknak, hogy az egy családnak sok lenne. Sebaj, legalább szolgáltatnak, és még nekem is marad valamennyi. A melóhelyem még megvan, a pozícióm egyelőre szilárdnak tűnik, decemberben megyek Kölnbe forralt bort vedelni, meg szakmailag továbbképződni persze. Az élet egész szép, bár az érzelmi része szerintem meghalt, és asszem, hamarosan fel fog falni a szobámban tenyésző, szentségtelen káosz, és nedvesen fénylő csontjaimat undorodva az odalent parkoló autók motorháztetőire köpdösi.
Most iszom egy kávét, eszem valamit, utána gondosan semmit nem csinálok.
vasárnap, október 28, 2007
Tudod, az a szomorú abban, hogy tűrök, hogy gürcölhessek, hogy nem tudom, mi lenne az az ügy, amiért azt mondanám a gazdáimnak, hogy a jó büdös mocsári ribanc anyátokat rakjátok teherbe a ravatalon. Mert a saját önbecsülésem láthatólag erre nem elég indok.
Vagy gyáva vagyok, vagy megfontolt. Az idő - és a siker - eldönti.
Vagy gyáva vagyok, vagy megfontolt. Az idő - és a siker - eldönti.
szombat, október 20, 2007
Tanácsok olyanoknak, akiknek fost kell szitálniuk az Excel segítségével.
Fost szitálni (ige): gyenge minőségű alapanyagból nagy energiabefektetés árán kérdéses megbízhatóságú végterméket létrehozni.
Naszóval. Tételezzük fel, hogy van három típusú táblázat. Ezek zs számú személy által, azaz összesen 3zs példányban állnak elő. Ebből kellene létrehozni ugye a három típus összefoglaló tábláját. Kellene. Ugye. Mert különböző okokra visszavezethetőleg a három típus az nem három. Hanem 3zs-5 és 3zs között valahol. Mert az adattartalom nincs egyeztetve. Kicsit sem. De feldolgozni mégis nekünk kell. DE MÁÁÁ! Hogyan kerüljük el, hogy ilyen helyzetbe kerüljünk?
1. Igazoljuk papírokkal, hogy végleg és visszafordíthatatlanul meghaltunk, majd költözzünk Hawaii-ra. Vagy foglalkozzunk fjordhorgászással.
2. Ha ez nem jön össze, akkor.
a) vonassuk be magunkat már az előkészítésbe is. Sokkal kisebb a valószínűsége, hogy ekkorát fogunk szopni heteken keresztül, ha már a formanyomtatványt is mi gyártjuk, és nem bízzuk az egyes szubhumán kitöltő gépelő majmóca egyedekre bazmeg, hogy mit álmodnak bele abba a kibaszott táblázatba. Bazmeg.
b) legyünk nagyon, nagyon biztosak, mielőtt más kezébe adjuk a formanyomtatványt, hogy a vezetés tényleg azt írta-e bele a táblába, amit látni kíván. Bizonyos, hand of God, meg vis maior nevezetű vezetéstechnikai eseményeket így sem lehet elkerülni, de legalább a középvezetést nyúzzuk addig, amíg biztos nem lesz a dolgában. Segíthet, ha elmondjuk, hogy a rendelkezésre álló adatokból mit lehet kinyerni - és mit nem, baszki, mert amit nem lehet, azt nem lehet! -, és adott esetben mit lehet még érdemes.
c) mondjuk meg fixen, hogy adott cellába pontosan milyen értéket várunk, milyen mértékegységgel.
d) csináljuk meg. Ha kiosztjuk másoknak a gyártást, akkor legyünk nagyon, nagyon egyértelműek. Így is el fogják rontani, de legalább idegesek lehetünk.
e) zárjuk le. Tényleg. Alaposan. Rendes jelszóval, hozzápöcögések letiltva, magyarázatokkal, értékvizsgálattal.
f) teszteljük. Sajnos, muszáj, nem csak a kitöltők hibázhatnak.
g) ne adjuk oda a jelszót. Mert azonnal bele fognak hányni.
h) amit lehet, automatizáljunk. Mert amit lehet, azonnal félreértik. Ha nem akarjuk, hogy valamit elrontsanak, csináltassuk meg helyettük a géppel.
i) valahogy tartassuk velük nyilván, hogy most éppen melyik verziónál tartanak. Ami nem felel meg az állomány-elnevezési sémának, dobjuk vissza. Nehogymár nekünk kelljen szívni a sok tehetségessel, hogy nem képesek három összetett mondatot egyszerre észben tartani.
j) ne Excelt használjunk erre a melóra. (Hanem Word-öt, hogy az Isten akárhová tegye azt a sok takonycsápos marhát, aki azt hiszi, hogy attól, hogy tud táblázatot rajzolni, azzal is kell táblázatot rajzolni tömeges feldolgozásra.)
Ha a)-tól j)-ig egyik sem jön be, akkor úgy járhatunk, mint e sorok enyhén idegbeteg szerzője. Azt hiszem, kezdem érteni, mit kell kiállnia az IT crowdnak. Akkor lettem különösen jókedvű, amikor az az élő cáfolata az intelligens tervezés elméletének, akinek a táblázatával összesen több, mint hat órát szoptam nettó - alapadat szintről töltögettem fel azokat az értékeket, amiket nem méltóztatott kitölteni, mert viccnek vannak ott, viccnek, bazmeg -, azzal teszi le a telefont, hogy "Ne most, Srakker!"
Nagyon kedves vagyok. Aranyos. Elfogadó. Békés. (Amúgy meg egy arrogáns barom, de ezt nem reklámozom, az csak úgy kiderül rólam.) De amikor statikusan feltöltött poliészter-gibbonok hordái játszanak tarzanost az idegszálaimmal, idővel kevésbé leszek toleráns.
Én elhiszem, hogy mások is dolgoznak, elhiszem, hogy a tökük tele van ezekkel a táblákkal, én nagyon sok mindent elhiszek, de amikor már a harmadik hétvégém megy el arra, hogy napi tizenkét órában szitáljam a fost, akkor nem az jár az eszemben, hogy azoknak, akik ezeket a táblákat előállították, mennyire rossz volt. Hanem az, mindenfajta kivégzések képei mellett, hogy mikor szólnak majd az utcán kóválygó járókelők, hogy valaki úgy üvölt a Hivatalban, mint a sakál, válogatott vulgaritásokat.
És most talán végre kialszom magam.
Fost szitálni (ige): gyenge minőségű alapanyagból nagy energiabefektetés árán kérdéses megbízhatóságú végterméket létrehozni.
Naszóval. Tételezzük fel, hogy van három típusú táblázat. Ezek zs számú személy által, azaz összesen 3zs példányban állnak elő. Ebből kellene létrehozni ugye a három típus összefoglaló tábláját. Kellene. Ugye. Mert különböző okokra visszavezethetőleg a három típus az nem három. Hanem 3zs-5 és 3zs között valahol. Mert az adattartalom nincs egyeztetve. Kicsit sem. De feldolgozni mégis nekünk kell. DE MÁÁÁ! Hogyan kerüljük el, hogy ilyen helyzetbe kerüljünk?
1. Igazoljuk papírokkal, hogy végleg és visszafordíthatatlanul meghaltunk, majd költözzünk Hawaii-ra. Vagy foglalkozzunk fjordhorgászással.
2. Ha ez nem jön össze, akkor.
a) vonassuk be magunkat már az előkészítésbe is. Sokkal kisebb a valószínűsége, hogy ekkorát fogunk szopni heteken keresztül, ha már a formanyomtatványt is mi gyártjuk, és nem bízzuk az egyes szubhumán kitöltő gépelő majmóca egyedekre bazmeg, hogy mit álmodnak bele abba a kibaszott táblázatba. Bazmeg.
b) legyünk nagyon, nagyon biztosak, mielőtt más kezébe adjuk a formanyomtatványt, hogy a vezetés tényleg azt írta-e bele a táblába, amit látni kíván. Bizonyos, hand of God, meg vis maior nevezetű vezetéstechnikai eseményeket így sem lehet elkerülni, de legalább a középvezetést nyúzzuk addig, amíg biztos nem lesz a dolgában. Segíthet, ha elmondjuk, hogy a rendelkezésre álló adatokból mit lehet kinyerni - és mit nem, baszki, mert amit nem lehet, azt nem lehet! -, és adott esetben mit lehet még érdemes.
c) mondjuk meg fixen, hogy adott cellába pontosan milyen értéket várunk, milyen mértékegységgel.
d) csináljuk meg. Ha kiosztjuk másoknak a gyártást, akkor legyünk nagyon, nagyon egyértelműek. Így is el fogják rontani, de legalább idegesek lehetünk.
e) zárjuk le. Tényleg. Alaposan. Rendes jelszóval, hozzápöcögések letiltva, magyarázatokkal, értékvizsgálattal.
f) teszteljük. Sajnos, muszáj, nem csak a kitöltők hibázhatnak.
g) ne adjuk oda a jelszót. Mert azonnal bele fognak hányni.
h) amit lehet, automatizáljunk. Mert amit lehet, azonnal félreértik. Ha nem akarjuk, hogy valamit elrontsanak, csináltassuk meg helyettük a géppel.
i) valahogy tartassuk velük nyilván, hogy most éppen melyik verziónál tartanak. Ami nem felel meg az állomány-elnevezési sémának, dobjuk vissza. Nehogymár nekünk kelljen szívni a sok tehetségessel, hogy nem képesek három összetett mondatot egyszerre észben tartani.
j) ne Excelt használjunk erre a melóra. (Hanem Word-öt, hogy az Isten akárhová tegye azt a sok takonycsápos marhát, aki azt hiszi, hogy attól, hogy tud táblázatot rajzolni, azzal is kell táblázatot rajzolni tömeges feldolgozásra.)
Ha a)-tól j)-ig egyik sem jön be, akkor úgy járhatunk, mint e sorok enyhén idegbeteg szerzője. Azt hiszem, kezdem érteni, mit kell kiállnia az IT crowdnak. Akkor lettem különösen jókedvű, amikor az az élő cáfolata az intelligens tervezés elméletének, akinek a táblázatával összesen több, mint hat órát szoptam nettó - alapadat szintről töltögettem fel azokat az értékeket, amiket nem méltóztatott kitölteni, mert viccnek vannak ott, viccnek, bazmeg -, azzal teszi le a telefont, hogy "Ne most, Srakker!"
Nagyon kedves vagyok. Aranyos. Elfogadó. Békés. (Amúgy meg egy arrogáns barom, de ezt nem reklámozom, az csak úgy kiderül rólam.) De amikor statikusan feltöltött poliészter-gibbonok hordái játszanak tarzanost az idegszálaimmal, idővel kevésbé leszek toleráns.
Én elhiszem, hogy mások is dolgoznak, elhiszem, hogy a tökük tele van ezekkel a táblákkal, én nagyon sok mindent elhiszek, de amikor már a harmadik hétvégém megy el arra, hogy napi tizenkét órában szitáljam a fost, akkor nem az jár az eszemben, hogy azoknak, akik ezeket a táblákat előállították, mennyire rossz volt. Hanem az, mindenfajta kivégzések képei mellett, hogy mikor szólnak majd az utcán kóválygó járókelők, hogy valaki úgy üvölt a Hivatalban, mint a sakál, válogatott vulgaritásokat.
És most talán végre kialszom magam.
szombat, augusztus 18, 2007
Helló, faszfejek.
Üdvözöllek titeket innen, az elhízás és a dohányzás egyik Mekkájából, Magyarországról. Ami azt illeti, rohadt nagy szerencsétek van, hogy nem nálatok dolgozom. Tudniillik egy ilyen manőver után először borítanám rátok az asztalt, és másodszor üvölteném le a hajatokat. És előtte, meg utána mosolyognék.
Hogy miért? Azért, mert a dohányzásom és az elhízásom, basszátok meg, az egészségbiztosítómat kell, hogy érdekelje, nem titeket. Majd ő leveri rajtam a kockázati tényezők árát, hajaj, de még mennyire, hogy. Próbáljátok már nekem beadni, hogy a kiesett munkaerő nem azonnal pótolható... próbáljátok már elmagyarázni nekem, hogy csak az a kiesés rémít meg titeket, amit a műtét és a rehab jelent...
Hamarosan az lesz, bazmeg, hogy megmondjátok, mit egyen (génmanipulált táplálékért fizetéslevonás), mennyit igyon (ha nem 100%-os rostos, vagy szigorúan alacsony oldott ásványi anyag-tartalmú ásványvíz, buborékmentes, akkor kibaszottul fizetésmegvonás), mikor dugja meg az asszonyt (ha heti háromnál többször, vagy egynél kevesebbszer, fizetésmegvonás), milyen megjelenítőt használjon (ha CRT, akkor az károsítja a szemet: fizetésmegvonás), vagy egyéb, más módokon próbáltok majd beavatkozni az egyszeri dolgozó életébe.
Ahol, jelzem, semmi keresnivalótok nincs az égvilágon. Mert, tudjátok, annyit soha nem tudtok fizetni, hiszen az ember, amikor aláír a kellemesen mosolygó gyökér HR-esnél, akkor nem valóságshow-ba, hanem egy munkahelyre jelentkezik. Tudod, olyan helyre, ahol a főnök befolyása munkaidő elejétől munkaidő végéig tart, és utána elmehet a faszba.
Elég egyértelmű voltam?
Na. Röff. (Ezt csak arra az esetre írom, amikor a hazai munkáltatók is "észbe kapnak.")
Üdvözöllek titeket innen, az elhízás és a dohányzás egyik Mekkájából, Magyarországról. Ami azt illeti, rohadt nagy szerencsétek van, hogy nem nálatok dolgozom. Tudniillik egy ilyen manőver után először borítanám rátok az asztalt, és másodszor üvölteném le a hajatokat. És előtte, meg utána mosolyognék.
Hogy miért? Azért, mert a dohányzásom és az elhízásom, basszátok meg, az egészségbiztosítómat kell, hogy érdekelje, nem titeket. Majd ő leveri rajtam a kockázati tényezők árát, hajaj, de még mennyire, hogy. Próbáljátok már nekem beadni, hogy a kiesett munkaerő nem azonnal pótolható... próbáljátok már elmagyarázni nekem, hogy csak az a kiesés rémít meg titeket, amit a műtét és a rehab jelent...
Hamarosan az lesz, bazmeg, hogy megmondjátok, mit egyen (génmanipulált táplálékért fizetéslevonás), mennyit igyon (ha nem 100%-os rostos, vagy szigorúan alacsony oldott ásványi anyag-tartalmú ásványvíz, buborékmentes, akkor kibaszottul fizetésmegvonás), mikor dugja meg az asszonyt (ha heti háromnál többször, vagy egynél kevesebbszer, fizetésmegvonás), milyen megjelenítőt használjon (ha CRT, akkor az károsítja a szemet: fizetésmegvonás), vagy egyéb, más módokon próbáltok majd beavatkozni az egyszeri dolgozó életébe.
Ahol, jelzem, semmi keresnivalótok nincs az égvilágon. Mert, tudjátok, annyit soha nem tudtok fizetni, hiszen az ember, amikor aláír a kellemesen mosolygó gyökér HR-esnél, akkor nem valóságshow-ba, hanem egy munkahelyre jelentkezik. Tudod, olyan helyre, ahol a főnök befolyása munkaidő elejétől munkaidő végéig tart, és utána elmehet a faszba.
Elég egyértelmű voltam?
Na. Röff. (Ezt csak arra az esetre írom, amikor a hazai munkáltatók is "észbe kapnak.")
csütörtök, május 24, 2007
Vannak dolgok, amikben hiszek. Ilyen például az, hogy minden lakásba kéne egy szén-dioxidos kézi oltókészülék, gyermektől elzárva, hogy az elsőbbséget meg kéne adni, és hogy az értelmes módszertanok arra valók, hogy értelmesen és a helyzethez igazítva alkalmazzuk őket.
Az ember nem kaphat meg mindent, amit akar.
De hogy az se teljesüljön, hogy az ilyen tisztítókúrákkal szórakozó Darwin-díjasokat még azelőtt pofán vágják egy hat kilós füstölt csülökkel, visszakézből, mielőtt a mániájukba egy két éves gyereket bevonnának, szerintem teljes és totális kikúrás. Azonnal hozzák ki a frissítést az Univerzumhoz. Nincsen háború, nem a gettóban vagytok, baszki, hogy éhezni kelljen. Látjuk, mennyire kurvára egészséges. Remélem, apuka és anyuka is rohadt büszke magára. Hiányzott az afrikai szegényzónák tömlőmellű, anorex nőinek szépségideálja? (Ja, ők aztán alighanem baromira örülnek annak, hogy milyen egészségesek, hisz' egy fia méreganyag nincs bennük - igaz, anyag se nagyon, de az másféle probléma.)
Látom, egyesek a nagy fene jó dolgukban nem tudnak magukkal mit kezdeni. Van ötletem. Tessék szépen adózni, majd ha ezzel megvannak, akkor be lehetne fizetni a villanyszámlámat. Ha az is sikerült, akkor jöhet a távhő. Meg ki is kéne nálam takarítani.
Az ember nem kaphat meg mindent, amit akar.
De hogy az se teljesüljön, hogy az ilyen tisztítókúrákkal szórakozó Darwin-díjasokat még azelőtt pofán vágják egy hat kilós füstölt csülökkel, visszakézből, mielőtt a mániájukba egy két éves gyereket bevonnának, szerintem teljes és totális kikúrás. Azonnal hozzák ki a frissítést az Univerzumhoz. Nincsen háború, nem a gettóban vagytok, baszki, hogy éhezni kelljen. Látjuk, mennyire kurvára egészséges. Remélem, apuka és anyuka is rohadt büszke magára. Hiányzott az afrikai szegényzónák tömlőmellű, anorex nőinek szépségideálja? (Ja, ők aztán alighanem baromira örülnek annak, hogy milyen egészségesek, hisz' egy fia méreganyag nincs bennük - igaz, anyag se nagyon, de az másféle probléma.)
Látom, egyesek a nagy fene jó dolgukban nem tudnak magukkal mit kezdeni. Van ötletem. Tessék szépen adózni, majd ha ezzel megvannak, akkor be lehetne fizetni a villanyszámlámat. Ha az is sikerült, akkor jöhet a távhő. Meg ki is kéne nálam takarítani.
kedd, április 17, 2007
Szóval, bár nehezen lepődöm meg azokon a dolgokon, amik képernyőn keresztül érnek el, azért az Úr beteg humorérzéke még mindig fejcsóválásra késztet néha. Ilyen például a Holokauszt-túlélő Liviu Librescu prof esete a dél-koreai faszpörgettyűvel. Meg harmincegy másik esete a dél-koreai faszpörgettyűvel, ha már mindenképp a bodycount érdekel minket. Legyen nektek könnyű a föld.
Neked meg anyád picsája, Cso Szjunghuj - hogy felejtenék el a nevedet - inkább magaddal kezdted volna, te gyilkos, elmeroggyant féreg. Kívánom, hogy a tested a föld testmeleg, kommersz vodkával és egy koktélesernyő darabjaival vegyesen hányja vissza. Te.
csütörtök, március 15, 2007
"Wittner Mária, a Fidesz országgyűlési képviselője új 12 pontot hirdetett a Jobbik gyűlésén. Ezek közül néhány: a médiaterror felszámolása, magyar hitű miniszterelnököt, a rabolt vagyonok elszámoltatását, az uzsoraadók megszüntetését, magyar tulajdonú nemzeti bankot, a politikai foglyok elbocsátását és autonómiát Erdélynek."
Forrás: index.hu
Ha félretájékoztattak volna, akkor az indexet is le fogom hányni, ofkoz.
Sorban.
Médiaterror felszámolása? - Pénzuralom van, cicám: pénz beszél, kutyaszar táncol. Hát nem a média tehet róla, hogy a jobboldalon a legtöbb újságíró tehetségtelen pöcs, míg az úgymond baloldalon legalább néhány akad, aki konyít a szakmához, még ha a belem kifordul tőlük, akkor is.
Magyar hitű miniszterelnököt? - És az ki lenne? Úgy értem, biztos, hogy a magyar Nép Állhatatos Továbbélése, és nem a hatalomra kerülését támogató érdekcsoportok gazdagodása, valamint az Általános Inkompetencia miatt elvesztegetett pénzek kompenzálása érdekében venné el a vesémet is a Magyar Hitű Miniszterelnök, csókolom? És a magyar az egy vallás már, nem egy nép? Nem hinni kéne most már, baszki, hanem gondolkodni.
Rabolt vagyonok elszámoltatását? - Hát ha még lenne vér a pucádban végigvinni, már csak a show miatt végignézném, és kétpofára zabálnám a popcornt közben. Igaz, a '94 és '98 között elherdált állami vagyonok jelenlegi tulajdonosai aligha vennék jó néven a dolgot, ezért kábé annyi várható élettartamot jósolok neked, mint egy közepes erőben lévő hullócsillagé.
Uzsoraadók megszüntetését? - Tudom, tudom, ha véletlenül hatalomra kerülnétek, akkor máshogy neveznétek a gyereket, mondjuk nemzetmentésnek, de a lényeg, hogy a jelenlegi, megszáradt köpéssel, rágóval és celluxszal összefércelt költségvetésnek szüksége van a vérünkre és a verejtékünkre, hogy el ne süllyedjen. Még csak nem is az zavar engem igazán, hogy ez most így van, hanem az, hogy várhatóan így is marad, mert a politikus-fajtában kábé annyi belátás lakozik, mint egy papucsállatkában. Akarat meg? Muhaha.
Magyar tulajdonú nemzeti bankot? - Hát mi ez a faszság, kis kezét csókolom sósavas rúzzsal? Idéznék. 2001. évi LVIII. törvény.
"1. § (1) A Magyar Nemzeti Bank (a továbbiakban: MNB) a Magyar Köztársaság központi bankja. Az MNB a Központi Bankok Európai Rendszerének tagja.
(2) Az MNB, valamint döntéshozó szerveinek tagjai e törvényben foglalt feladataik végrehajtása és kötelességeik teljesítése során függetlenek, nem kérhetnek és nem fogadhatnak el utasításokat az Európai Központi Bank kivételével a Kormánytól, az Európai Unió intézményeitől és szerveitől, tagállamainak kormányaitól vagy bármilyen más szervtől."
Folytatom.
"46. § (1) Az MNB részvénytársasági formában működő jogi személy.
(2) Az MNB cégnevét a cégjegyzékbe nem kell bejegyezni. A részvénytársaság elnevezést az MNB cégnevében nem kell feltüntetni.
(3) Az MNB alapszabályát a közgyűlés állapítja meg, amelyet be kell mutatni az Országgyűlésnek.
(4) Az MNB részvényei az állam tulajdonában vannak. Az államot mint részvénytulajdonost a pénzügyminiszter képviseli.
(5) Az MNB jegyzett tőkéje 10 000 000 000 Ft, azaz tízmilliárd forint."
Ha ehhez hozzáveszed, hogy az MNB elnöke az Országgyűlésnek tartozik elszámolással, az MNB magyarságának megkérdőjelezése akkora baromság, hogy rémülten ugranak félre előle az alacsonyabb pályán keringő műholdak. Szóval drága tubarózsám. A magyar, mint olyan, nem minőségjelző, pláne nem pozitív minőségjelző, legfeljebb akkor, ha végre feltűrjük az ingujjunkat, és azzá tesszük, bazmeg. Nem pedig a régi dicsőségünk fogja megmondani, hogy az a jó, ami magyar, és ami nem jó, az nem is magyar. A régi dicsőségünk ugyanis éppen valahol késel az éji homályban.
A politikai foglyok elbocsátását? - A rendőrség szerintem elég trágya mód kezelte október 23-ikát, és a jogállamiság egyes alapvető elemei sérültek, valamint olyan lényeges szervezeti bugok is megmászták az eseményt, mint az utólagos azonosíthatóság "véletlen" (lolbazmeg) megakadályozása, és most csak arról beszélek, amit én is láttam. Emellett persze bekerültek igazi csőcselék-akciócsoportosok is, mert hát bizony ők is ott vihogtak és nyálzottak az utcán. Az ő bevarrásukat politikai ügynek beállítani majd akkor lehet, ha esetleg győz a Forradalom. Addig viszont köztörvényeseket is bevarrtak, ojvé. Az ő kiszabadításuk vicces lenne, de tessék mondani, ha én random napon elkezdenék kövekkel dobálózni, meg barikádot emelni, akkor ugye teljesen jogosan lennék eltakarítva a francba? Nem kellett volna inkább a rendőrök fejeseinek lemondását, és egy végre átlátható, jogállamhoz méltó struktúra kialakítását követelni? Vagy az nem hangzik ennyire archaikusan? Ceterum censeo...
Autonómiát Erdélynek? - Hell yes. Úgy értem, igen. Hadd döntsön Erdélyről Erdély.
Na, ennyi. Megyek fordítani, és útközben majd megpróbálok venni egy kokárdát. Minden évben elhagyom őket valahol.
Forrás: index.hu
Ha félretájékoztattak volna, akkor az indexet is le fogom hányni, ofkoz.
Sorban.
Médiaterror felszámolása? - Pénzuralom van, cicám: pénz beszél, kutyaszar táncol. Hát nem a média tehet róla, hogy a jobboldalon a legtöbb újságíró tehetségtelen pöcs, míg az úgymond baloldalon legalább néhány akad, aki konyít a szakmához, még ha a belem kifordul tőlük, akkor is.
Magyar hitű miniszterelnököt? - És az ki lenne? Úgy értem, biztos, hogy a magyar Nép Állhatatos Továbbélése, és nem a hatalomra kerülését támogató érdekcsoportok gazdagodása, valamint az Általános Inkompetencia miatt elvesztegetett pénzek kompenzálása érdekében venné el a vesémet is a Magyar Hitű Miniszterelnök, csókolom? És a magyar az egy vallás már, nem egy nép? Nem hinni kéne most már, baszki, hanem gondolkodni.
Rabolt vagyonok elszámoltatását? - Hát ha még lenne vér a pucádban végigvinni, már csak a show miatt végignézném, és kétpofára zabálnám a popcornt közben. Igaz, a '94 és '98 között elherdált állami vagyonok jelenlegi tulajdonosai aligha vennék jó néven a dolgot, ezért kábé annyi várható élettartamot jósolok neked, mint egy közepes erőben lévő hullócsillagé.
Uzsoraadók megszüntetését? - Tudom, tudom, ha véletlenül hatalomra kerülnétek, akkor máshogy neveznétek a gyereket, mondjuk nemzetmentésnek, de a lényeg, hogy a jelenlegi, megszáradt köpéssel, rágóval és celluxszal összefércelt költségvetésnek szüksége van a vérünkre és a verejtékünkre, hogy el ne süllyedjen. Még csak nem is az zavar engem igazán, hogy ez most így van, hanem az, hogy várhatóan így is marad, mert a politikus-fajtában kábé annyi belátás lakozik, mint egy papucsállatkában. Akarat meg? Muhaha.
Magyar tulajdonú nemzeti bankot? - Hát mi ez a faszság, kis kezét csókolom sósavas rúzzsal? Idéznék. 2001. évi LVIII. törvény.
"1. § (1) A Magyar Nemzeti Bank (a továbbiakban: MNB) a Magyar Köztársaság központi bankja. Az MNB a Központi Bankok Európai Rendszerének tagja.
(2) Az MNB, valamint döntéshozó szerveinek tagjai e törvényben foglalt feladataik végrehajtása és kötelességeik teljesítése során függetlenek, nem kérhetnek és nem fogadhatnak el utasításokat az Európai Központi Bank kivételével a Kormánytól, az Európai Unió intézményeitől és szerveitől, tagállamainak kormányaitól vagy bármilyen más szervtől."
Folytatom.
"46. § (1) Az MNB részvénytársasági formában működő jogi személy.
(2) Az MNB cégnevét a cégjegyzékbe nem kell bejegyezni. A részvénytársaság elnevezést az MNB cégnevében nem kell feltüntetni.
(3) Az MNB alapszabályát a közgyűlés állapítja meg, amelyet be kell mutatni az Országgyűlésnek.
(4) Az MNB részvényei az állam tulajdonában vannak. Az államot mint részvénytulajdonost a pénzügyminiszter képviseli.
(5) Az MNB jegyzett tőkéje 10 000 000 000 Ft, azaz tízmilliárd forint."
Ha ehhez hozzáveszed, hogy az MNB elnöke az Országgyűlésnek tartozik elszámolással, az MNB magyarságának megkérdőjelezése akkora baromság, hogy rémülten ugranak félre előle az alacsonyabb pályán keringő műholdak. Szóval drága tubarózsám. A magyar, mint olyan, nem minőségjelző, pláne nem pozitív minőségjelző, legfeljebb akkor, ha végre feltűrjük az ingujjunkat, és azzá tesszük, bazmeg. Nem pedig a régi dicsőségünk fogja megmondani, hogy az a jó, ami magyar, és ami nem jó, az nem is magyar. A régi dicsőségünk ugyanis éppen valahol késel az éji homályban.
A politikai foglyok elbocsátását? - A rendőrség szerintem elég trágya mód kezelte október 23-ikát, és a jogállamiság egyes alapvető elemei sérültek, valamint olyan lényeges szervezeti bugok is megmászták az eseményt, mint az utólagos azonosíthatóság "véletlen" (lolbazmeg) megakadályozása, és most csak arról beszélek, amit én is láttam. Emellett persze bekerültek igazi csőcselék-akciócsoportosok is, mert hát bizony ők is ott vihogtak és nyálzottak az utcán. Az ő bevarrásukat politikai ügynek beállítani majd akkor lehet, ha esetleg győz a Forradalom. Addig viszont köztörvényeseket is bevarrtak, ojvé. Az ő kiszabadításuk vicces lenne, de tessék mondani, ha én random napon elkezdenék kövekkel dobálózni, meg barikádot emelni, akkor ugye teljesen jogosan lennék eltakarítva a francba? Nem kellett volna inkább a rendőrök fejeseinek lemondását, és egy végre átlátható, jogállamhoz méltó struktúra kialakítását követelni? Vagy az nem hangzik ennyire archaikusan? Ceterum censeo...
Autonómiát Erdélynek? - Hell yes. Úgy értem, igen. Hadd döntsön Erdélyről Erdély.
Na, ennyi. Megyek fordítani, és útközben majd megpróbálok venni egy kokárdát. Minden évben elhagyom őket valahol.
péntek, február 09, 2007
Amúgy mikor jön el az a nap, amikor a kődobálókat csőcseléknek, a táblalengetőket pedig tiltakozónak nevezik?
Nevezzük már nevén a gyereket. Mitől félünk? Kinek akarunk kedveskedni? Mitől lesz jobb? Akár ki is mondhatjuk az igazat.
Az apropó külpolitikai.
Nevezzük már nevén a gyereket. Mitől félünk? Kinek akarunk kedveskedni? Mitől lesz jobb? Akár ki is mondhatjuk az igazat.
Az apropó külpolitikai.
szerda, február 07, 2007
szombat, február 03, 2007
Elkövettem egy pár hibát. Az egyik, hogy elfelejtettem, mi megengedhető és mi nem. Az ilyesmi sajnos gyakrabban fordul elő akkor, amikor takonyszűrőn át nézem a világot, bár persze ez nem mentség.
A kínos gondolatok elől a BBC hozzászólásai közé menekültem, hogy kellőképpen felidegesíthessem magam. Sikerült. Majdnem olyan fos, mint az index mélypolitikai fórumai, csak általában jobb a helyesírás.
A kedvencem az ős-Britanniából beoldalazó, modern pikt volt, aki előadta arra a kérdésre - valamék biztosnak eszébe jutott a dolog -, hogy vajon értelmes lenne-e EU-s szinten bevezetni egy ilyen szabályozást, hogyaszongya. "Az EU nem ad nekünk választást a kérdésben, bár egyetértek azzal, hogy legyen betiltva a dohányzás nyilvános helyen, ezért LÉPJÜNK KI." Komolyan bazmeg, kezd olyan lenni ez, mint valami mutáns ceterum censeo, egy titkos jel, amelynek segítségével a kontraszelektált birodalomhívők felismerik egymást, és utána elmennek pintben számolni, shillinggel fizetni és EU-s zászlót égetni valami vöröstéglás ház alagsorában.
Elmondom, miért gondolom ezt. Egyrészt egy ilyen ötlet - a teljes tiltás - azonnal megbukik a portugálokon, de ha máson nem, a spanyolokon, vagy a görögökön. Még azt sem sikerült elérnie a Bizottságnak - na nem mintha vércsíkot húzott volna maga után az erőlködéstől -, hogy a dohánytermelőknek adott támogatások megszűnjenek. (Megjegyzem, hogy ha Alsó-Fantázia tartományban a húgykőből faragott szentképek készítése hagyományos iparág lenne, az EU jó eséllyel arra is adna pénzt.) Szóval, teljes tiltás jó eséllyel nem lesz. Elkülönítés már talán, de azt is nehezen képzelem el, hogy a nagy dohányfogyasztású országok örömmel vállalják ezt a népszerűtlen intézkedést. (Mondjuk, ha adnak mellé valami jutalmazási-támogatási sémát, akkor még működhet is, de azok a helyek, ahol egyszerűen nem fér el egy dohányzó és egy teljes értékű nemdohányzó szakasz, meg fogják szívni.) Tehát ezekben az országokban szerintem maximum csak azt lehet keresztülvinni, hogy a hely maga dönti el, hogy dohányzó vagy nemdohányzó létesítmény lesz.
Ebből következően, ha valamit nagyon el nem néztem, egy EU-s szintű dohányzástiltásnak nem nagyon van realitása. De azért lépjünk ki, mert valamikor, valahol akarhatják, esetleg, ezek az antidemokratikus EU-sok, akik persze semmit nem tehetnek, ha azt a mi kurvademokratikusan megválasztott minisztereink (jé, a miniszterre se lehet szavazni az általános választásokon?), akik időnként összeficcennek, nem akarják. Mondjuk, az ilyesmit nehezebb elképzelni egy olyan országban, aminek hatvan évvel ezelőtt még gyarmatai voltak, nem rombolták le kétszer, és egy ideig szédeleghetett abban az illúzióban, hogy labdaszedőnél több is lehet egymagában a Szovjetunió és az USA, ma meg az USA-Oroszország-Kína meccseken...
...és a vidám, kék alapon sárga csillagos nindzsakamion véres kerekekkel tovapöfög az éjszakába...
A kínos gondolatok elől a BBC hozzászólásai közé menekültem, hogy kellőképpen felidegesíthessem magam. Sikerült. Majdnem olyan fos, mint az index mélypolitikai fórumai, csak általában jobb a helyesírás.
A kedvencem az ős-Britanniából beoldalazó, modern pikt volt, aki előadta arra a kérdésre - valamék biztosnak eszébe jutott a dolog -, hogy vajon értelmes lenne-e EU-s szinten bevezetni egy ilyen szabályozást, hogyaszongya. "Az EU nem ad nekünk választást a kérdésben, bár egyetértek azzal, hogy legyen betiltva a dohányzás nyilvános helyen, ezért LÉPJÜNK KI." Komolyan bazmeg, kezd olyan lenni ez, mint valami mutáns ceterum censeo, egy titkos jel, amelynek segítségével a kontraszelektált birodalomhívők felismerik egymást, és utána elmennek pintben számolni, shillinggel fizetni és EU-s zászlót égetni valami vöröstéglás ház alagsorában.
Elmondom, miért gondolom ezt. Egyrészt egy ilyen ötlet - a teljes tiltás - azonnal megbukik a portugálokon, de ha máson nem, a spanyolokon, vagy a görögökön. Még azt sem sikerült elérnie a Bizottságnak - na nem mintha vércsíkot húzott volna maga után az erőlködéstől -, hogy a dohánytermelőknek adott támogatások megszűnjenek. (Megjegyzem, hogy ha Alsó-Fantázia tartományban a húgykőből faragott szentképek készítése hagyományos iparág lenne, az EU jó eséllyel arra is adna pénzt.) Szóval, teljes tiltás jó eséllyel nem lesz. Elkülönítés már talán, de azt is nehezen képzelem el, hogy a nagy dohányfogyasztású országok örömmel vállalják ezt a népszerűtlen intézkedést. (Mondjuk, ha adnak mellé valami jutalmazási-támogatási sémát, akkor még működhet is, de azok a helyek, ahol egyszerűen nem fér el egy dohányzó és egy teljes értékű nemdohányzó szakasz, meg fogják szívni.) Tehát ezekben az országokban szerintem maximum csak azt lehet keresztülvinni, hogy a hely maga dönti el, hogy dohányzó vagy nemdohányzó létesítmény lesz.
Ebből következően, ha valamit nagyon el nem néztem, egy EU-s szintű dohányzástiltásnak nem nagyon van realitása. De azért lépjünk ki, mert valamikor, valahol akarhatják, esetleg, ezek az antidemokratikus EU-sok, akik persze semmit nem tehetnek, ha azt a mi kurvademokratikusan megválasztott minisztereink (jé, a miniszterre se lehet szavazni az általános választásokon?), akik időnként összeficcennek, nem akarják. Mondjuk, az ilyesmit nehezebb elképzelni egy olyan országban, aminek hatvan évvel ezelőtt még gyarmatai voltak, nem rombolták le kétszer, és egy ideig szédeleghetett abban az illúzióban, hogy labdaszedőnél több is lehet egymagában a Szovjetunió és az USA, ma meg az USA-Oroszország-Kína meccseken...
...és a vidám, kék alapon sárga csillagos nindzsakamion véres kerekekkel tovapöfög az éjszakába...
csütörtök, december 21, 2006
Olyan világban élünk, ahol többen nézik meg azt, hogy mi lesz a hetedik Harry Potter könyv címe, mint azt, hogy a szomáliai Iszlám Bíróságok Tanácsa háborút hirdetett Etiópia ellen. (A történet persze nem új, és nem is előzmény nélküli, mert lassan már kezd hagyománnyá nemesedni a polgárháború és az etnikai tisztogatás a környéken, de azért tünci ez a hír, lássuk be.) Az ilyenek miatt volt Ruanda, az ilyenek miatt a délszláv válság, az ilyenek miatt az összes mocskos kis részlete a történelemnek, amiről nem illik beszélni, mert még a végén be kéne látnunk, hogy közönyös kis szardarabok vagyunk, akik nem elég, hogy nem tesznek, nem elég, hogy nem szólnak, de még csak nem is figyelnek, miközben körülöttük szétrohad a világ.
Hé, mondtam, hogy én sokkal jobb vagyok? Én legalább csak ezt követően néztem meg, hogy a cím Harry Potter and the Deathly Hallows lett. Fordítsa az, akinek ezért fizetnek.
Ja, hogy ezekre az etnikai-politikai elbaszásokra egyszerűen nincs recept? Nincs annyi szabadon elkölthető pénze egyetlen fejlett nyugati államnak sem, hogy csak úgy fejlődési pályára állítson amúgy erre önmagától képtelen gazdasági szörnyszülötteket? Ez még sajnos nem ok arra, hogy soha ne is gondoljak azokra a szerencsétlenekre, akik átlagosan feleannyi pénzből élnek egy nap, mint amennyit én cigarettára költök. Pedig én még nem is füstölök sokat.
Na, frankó jól megmondva, most megyek, és beműtöm azt a 3k-s darabot a novellámba, amit napközben sikerült összebütykölnöm.
Hé, mondtam, hogy én sokkal jobb vagyok? Én legalább csak ezt követően néztem meg, hogy a cím Harry Potter and the Deathly Hallows lett. Fordítsa az, akinek ezért fizetnek.
Ja, hogy ezekre az etnikai-politikai elbaszásokra egyszerűen nincs recept? Nincs annyi szabadon elkölthető pénze egyetlen fejlett nyugati államnak sem, hogy csak úgy fejlődési pályára állítson amúgy erre önmagától képtelen gazdasági szörnyszülötteket? Ez még sajnos nem ok arra, hogy soha ne is gondoljak azokra a szerencsétlenekre, akik átlagosan feleannyi pénzből élnek egy nap, mint amennyit én cigarettára költök. Pedig én még nem is füstölök sokat.
Na, frankó jól megmondva, most megyek, és beműtöm azt a 3k-s darabot a novellámba, amit napközben sikerült összebütykölnöm.
