Srakker: Nomármost, a Budapest Airport vezetésének ténylegesen a kurvaannyát.
Ennek ugyan semmi köze a MÁV-hoz, de azért említésre méltó. A MÁV vezetői állományának szintén a kurvaannyát, keresztben, kétszer, a ravatalon, egy telefonfülkében. Nem azért, amit az alkalmazottakkal művel, hanem ahogy évtizedek alatt minden értékelhető vagyont kilopott...
Jack: aye
Srakker:...szolgáltatást nem nyújtott és nem várt el... amiért az állami és EU-s támogatásokat számolatlanul vette fel, látszata mégsincs (igen, a vasút az egyik legtőkeigényesebb műfaj)
Jack: oké
és most
szerinted
a szaxervezetnek jó?
ez
most
szerinted
ez
így
jó?
Srakker: A szakszervezet töketlen.
Kábé zsigeri szinten munkapolitizál. A valóságot figyelmen kívül hagyja...
mert a valóság az lenne, hogy a harminc éve ott penészedő értelmetlen faszkalapokat egyesével le kéne rugdosni a legmagasabb vasúti hídról...
Jack: aye
me: és a helyükre olyasvalakiket találni, akiknek van fogalma arról, hogy hogyan lehetne finanszírozhatóvá tenni ezt a kuplerájt. Nodemármost. A MÁV még annyira sem demokrácia, mint más üzem. Azért nem lehet kampányolni, hogy a vezetés monnyonle. Illetve lehet, de csak egyszer.
Amíg nincs garnitúra- struktúra- és feladatváltás a MÁV-nál, addig marad ez a hátonpörgés. Amibe az ország többi része vagy beleszarik, vagy 220/180-as vérnyomásértékeket produkál.

a zenekar tust húz: :Srakker egy hajtányon állva tovanyikorog:
Jack: :taps:

A parlamenti bohózat teljes gőzzel folytatódik tovább, bejött az általam taksált 95%, vagyis maradt a status quo ante bellum, ahogy a művelt kínai mandarin mondaná. Hogy a háttérben mi hangzott el - fenyegetések és alkuk formájában -, az természetesen dokumentálatlan, és mint ilyen, nem is létezik, de hogy határozott kormányzati tevékenységet maximum a középtávú tötymörgés versenyszámban láthatunk, az legalábbis borítékolható. Problémát most már legfeljebb az jelenthet a zsebek tömése, a népek hergelése meg a töketlenkedés (a kifejezés nemfüggetlen, nem akarok esélyegyenlőségi ombudsmant látni a blogomon csámcsogni, oké?) közepette, ha kiderül, hogy az összes, a költségvetés egyensúlytalanságát kompenzálandó eladható állami tulajdon (az Alkotmány szerint: nemzeti vagyon) elfogyott. Hát, ígérni még mindig lehet, annyira szegények még sose voltunk.

Fasza.

Na nem mintha olyan sokat reméltem volna egy előrehozott választástól...

Engem halálosan feldühít ám az, hogy azok a politikus féreggyermekek, akikbe szerencsétlen anyám egy végiggürcölt egészségügyis „karrier” után az utolsó reményét helyezi - hogy tudniillik végre helyreteszik ezt a többszörösen seggbekúrt országot -, valószínűleg rá se basznak egy kisemmizett ötvenes alsó középosztálybeli hitére. Csak addig törődnek vele, és addig is csak látszatból, amíg szavazatot jelent.

Ha az én kincstári paranoid-cinikus világnézetem bizonyul igaznak (amit egyébként hirtelen felindulásból megpróbáltam megosztani a Családdal, ha már ilyen okosan osztják az észt a szerencsétlen születésnapomon), lehet, hogy szervezek velük valami személyes mélyinterjút, mint választó a képviselőjével. Szerintem picsajól szórakoznánk mindannyian.

Majd el ne felejtsem összeírni az összes szarbányász rohadék választási ígéreteit, hogy legyen lőszerem a számonkéréshez.

Hivatali monológ #1:

Én: - Ez a dokumentum olyan, mint ha egy döglött sirályt akarnál röptetni. „Repülj, légy szabad!” Tröcccs. „Szállj, hasítsd a végtelen eget!” Szklocs. „Vár vissza a természet, Büdi!” Sklacs. „Hozzátok a katapultot baszki. Visszatérsz te mindjárt a szabadság boldogságához, az anyád keservét.”

* * *

Én tényleg nem akarok senkit megsérteni - nem a lófaszt -, de mind a három (kettő, két és fél) fél hülye, mint a valag.

„ - A kormányprogram általunk értelmezett iránya a kilenc és fél millió koldus országa - vágta oda a szocialistáknak a XIII. kerületi képviselőtestület csütörtöki ülésén Szabó György az izraeli-magyar kettős állampolgárságú fideszes képviselő, aki korábban tíz évig élt Izraelben. A jegyzőkönyv tanúsága szerint ekkor a szocialista Döry Miklós kért szót, s azt mondta: "én nem osztom Szabó György képviselőtársamnak azt a meglátását, amit ő nemrégen lát, mert elég sok időt töltött ahhoz Izraelben, hogy ne lásson rá az itteni dolgokra, hogy itt koldusok országába tért vissza, amikor hazajött, de hát ha ennyire nem érzi jól magát, egyre közelebb kerülünk a schengeni határokhoz.”

Ezt itt zsidózásnak értelmezni, szerintem erőteljes túlzás. Úgy értem, ha a jegyzőkönyvbe került szavakat nézem. Mert ha Svájcból jött volna vissza tíz év után, és emiatt mondja a képviselőtárs, hogy húzzon el a retekbe, ha nem tetszik a Naaagy és Bööölcs Kormány nemzetmentő intézkedése, akkor csak simán prosztó. De ha Izraelből.... kimondtam. Igaz, a kilencmillió koldus is agyatlan parasztvakító klisé, de azért meg kúrjuk tarkón az ellenzékit, hogy érveket hozzon basszameg, ne frázisokat. Lényegre. Kimondta a zs-szót? A látszattal ellentétben nem.

A felháborodottaknak csak néhány kérdés. Hogy a picsába jutok én el a schengeni határokon belül Izraelbe? Mutassa már meg nekem valaki, mert szerintem az ukránok is örülnének, ha ismernék a térhajlításnak ezt a gyakorlati trükkjét, és hátha fizetnének a titokért nekem. Ha valaki azon munkálkodik, hogy a jelenlegi kegyetlen politikai-földrajzi valósággal ellentétben a jövőben ezt meg lehessen tenni, az mitől zsidózás? Ha pedig valaki a schengeni határokra utal, amikor elküldi képviselőtársát képződni még egy kicsit a külföldi kánaánok ügyében, akkor ugyan miért hisszük, hogy kimondta a zs-szót?

Ja, és teszem hozzá, mindhárom bolhacirkusztól hányok, a negyedik faszbandát csak azért nem teszem hozzá, mert nem szerepel ebben az ízlésten kis reggeli ökörségben.

(Az egész nem érdekelne egyébként, ha nem lenne közöm a XIII. kerülethez, mint lakosnak, és ha nem találkoztam volna a való életben olyan egyeddel, aki tényleg, és őszintén, térdreflexből azt hitte, hogy a zs-szó kimondása az azonos a zsidózással. Oh sweet mother of God.)

Nnnna.

* * *

Más. Iszom, játszom, melózom, és annyi pénzt fosok ki a szolgáltatóknak, hogy az egy családnak sok lenne. Sebaj, legalább szolgáltatnak, és még nekem is marad valamennyi. A melóhelyem még megvan, a pozícióm egyelőre szilárdnak tűnik, decemberben megyek Kölnbe forralt bort vedelni, meg szakmailag továbbképződni persze. Az élet egész szép, bár az érzelmi része szerintem meghalt, és asszem, hamarosan fel fog falni a szobámban tenyésző, szentségtelen káosz, és nedvesen fénylő csontjaimat undorodva az odalent parkoló autók motorháztetőire köpdösi.

Most iszom egy kávét, eszem valamit, utána gondosan semmit nem csinálok.

Ez azért versenyjogi szempontból aggályosnak tűnik.

"Kölcsönös segítség a gazdaságdiplomáciai célok érdekében - a Külügyminisztérium és Magyar Telekom Nyrt. Együttműködési Megállapodása


A dokumentumot Göncz Kinga külügyminiszter és Christopher Mattheisen a Magyar Telecom Nyilvános Részvénytársaság (Nyrt.) elnök-vezérigazgatója írta alá.

A megállapodás fő eleme, hogy a Külügyminisztérium vállalja a Magyar Telekom külföldi befektetéseinek és piacra jutásának diplomáciai eszközökkel történő támogatását, ha ezt a távközlési cég kéri. Ez jelenthet információgyűjtést éppúgy, mint közreműködést a Magyar Telekom külföldi tárgyalásainak előkészítésében és lebonyolításában.

A felek rendszeresen áttekintik a közös tapasztalatokat, és meghatározzák az együttműködést igénylő projekteket. A minisztérium felhívja a Magyar Telekom figyelmét azokra a külföldi civil kezdeményezésekre, amelyek összhangban vannak a vállalat társadalmi szerepvállalási céljaival, valamint a Magyar Köztársaság nemzetközi fejlesztési kötelezettségeivel.

A megállapodás rendelkezik arról is, hogy ha a távközlési nagyvállalat üzleti tárgyalásai időben egybeesnek a Külügyminisztérium hivatalos látogatásainak időpontjával, akkor a Magyar Telekom – eseti egyeztetés alapján és a költségek megtérítése fejében – felajánlja az általa használt szállítóeszköz igénybevételét a minisztériumnak.

2007. június 25."

Srácok, ti ezt biztosan átgondoltátok?

Még mielőtt valaki azt hinné, hogy hithű kormánypárt-hívő vagyok.

Egy.

"(...) Mondjuk, az is tény, hogy magyar állampolgárságtól például akkor lehet megfosztani valakit, ha azt az külföldi állampolgár felvette, és a kérelem benyújtásakor olyan, valótlan adatokat szolgáltatott, hogy a valós adatok ismeretében az elbíráló hatóság az állampolgárság megadását megtagadta volna. Az analógiát kifejtve: ha pofán hazudtál minket, és még be is vallod, akkor legalább te, személyesen, takarodjál már elfele, és ne bazsalyogj a képernyőről, te öszvér. Legalább jelöld meg a politikai utódodat, és te, népünk vezére, te szimbólum, te, vonulj vissza. Az utódodat se fogom szeretni. Az ellenzéket se. A francba, ki marad? (A Kétfarkú Kutya Párt, ofkoz. (Update: a Kétfarkú Kutya Párt ostoba sötétzöld-gyülekezetté vált a szememben azóta, így rájuk sem fogom kidobni a szavazatomat.))

Tudom, nekem, mint köztisztviselőnek, pártfüggetlennek kell lennem. Attól véleményem még van, és a magyar politikai közélet egészére nézve nem kimondottan hízelgő, és a nyomdafestéket is csak erős viaszolás után tűri."

Én, mint tisztességes bürokrata, az összes politikust utálom.

Csókolom, vétel és vége.

"Wittner Mária, a Fidesz országgyűlési képviselője új 12 pontot hirdetett a Jobbik gyűlésén. Ezek közül néhány: a médiaterror felszámolása, magyar hitű miniszterelnököt, a rabolt vagyonok elszámoltatását, az uzsoraadók megszüntetését, magyar tulajdonú nemzeti bankot, a politikai foglyok elbocsátását és autonómiát Erdélynek."
Forrás: index.hu

Ha félretájékoztattak volna, akkor az indexet is le fogom hányni, ofkoz.

Sorban.

Médiaterror felszámolása? - Pénzuralom van, cicám: pénz beszél, kutyaszar táncol. Hát nem a média tehet róla, hogy a jobboldalon a legtöbb újságíró tehetségtelen pöcs, míg az úgymond baloldalon legalább néhány akad, aki konyít a szakmához, még ha a belem kifordul tőlük, akkor is.

Magyar hitű miniszterelnököt? - És az ki lenne? Úgy értem, biztos, hogy a magyar Nép Állhatatos Továbbélése, és nem a hatalomra kerülését támogató érdekcsoportok gazdagodása, valamint az Általános Inkompetencia miatt elvesztegetett pénzek kompenzálása érdekében venné el a vesémet is a Magyar Hitű Miniszterelnök, csókolom? És a magyar az egy vallás már, nem egy nép? Nem hinni kéne most már, baszki, hanem gondolkodni.

Rabolt vagyonok elszámoltatását? - Hát ha még lenne vér a pucádban végigvinni, már csak a show miatt végignézném, és kétpofára zabálnám a popcornt közben. Igaz, a '94 és '98 között elherdált állami vagyonok jelenlegi tulajdonosai aligha vennék jó néven a dolgot, ezért kábé annyi várható élettartamot jósolok neked, mint egy közepes erőben lévő hullócsillagé.

Uzsoraadók megszüntetését? - Tudom, tudom, ha véletlenül hatalomra kerülnétek, akkor máshogy neveznétek a gyereket, mondjuk nemzetmentésnek, de a lényeg, hogy a jelenlegi, megszáradt köpéssel, rágóval és celluxszal összefércelt költségvetésnek szüksége van a vérünkre és a verejtékünkre, hogy el ne süllyedjen. Még csak nem is az zavar engem igazán, hogy ez most így van, hanem az, hogy várhatóan így is marad, mert a politikus-fajtában kábé annyi belátás lakozik, mint egy papucsállatkában. Akarat meg? Muhaha.

Magyar tulajdonú nemzeti bankot? - Hát mi ez a faszság, kis kezét csókolom sósavas rúzzsal? Idéznék. 2001. évi LVIII. törvény.
"1. § (1) A Magyar Nemzeti Bank (a továbbiakban: MNB) a Magyar Köztársaság központi bankja. Az MNB a Központi Bankok Európai Rendszerének tagja.
(2) Az MNB, valamint döntéshozó szerveinek tagjai e törvényben foglalt feladataik végrehajtása és kötelességeik teljesítése során függetlenek, nem kérhetnek és nem fogadhatnak el utasításokat az Európai Központi Bank kivételével a Kormánytól, az Európai Unió intézményeitől és szerveitől, tagállamainak kormányaitól vagy bármilyen más szervtől."
Folytatom.
"46. § (1) Az MNB részvénytársasági formában működő jogi személy.
(2) Az MNB cégnevét a cégjegyzékbe nem kell bejegyezni. A részvénytársaság elnevezést az MNB cégnevében nem kell feltüntetni.
(3) Az MNB alapszabályát a közgyűlés állapítja meg, amelyet be kell mutatni az Országgyűlésnek.
(4) Az MNB részvényei az állam tulajdonában vannak. Az államot mint részvénytulajdonost a pénzügyminiszter képviseli.
(5) Az MNB jegyzett tőkéje 10 000 000 000 Ft, azaz tízmilliárd forint."

Ha ehhez hozzáveszed, hogy az MNB elnöke az Országgyűlésnek tartozik elszámolással, az MNB magyarságának megkérdőjelezése akkora baromság, hogy rémülten ugranak félre előle az alacsonyabb pályán keringő műholdak. Szóval drága tubarózsám. A magyar, mint olyan, nem minőségjelző, pláne nem pozitív minőségjelző, legfeljebb akkor, ha végre feltűrjük az ingujjunkat, és azzá tesszük, bazmeg. Nem pedig a régi dicsőségünk fogja megmondani, hogy az a jó, ami magyar, és ami nem jó, az nem is magyar. A régi dicsőségünk ugyanis éppen valahol késel az éji homályban.

A politikai foglyok elbocsátását? - A rendőrség szerintem elég trágya mód kezelte október 23-ikát, és a jogállamiság egyes alapvető elemei sérültek, valamint olyan lényeges szervezeti bugok is megmászták az eseményt, mint az utólagos azonosíthatóság "véletlen" (lolbazmeg) megakadályozása, és most csak arról beszélek, amit én is láttam. Emellett persze bekerültek igazi csőcselék-akciócsoportosok is, mert hát bizony ők is ott vihogtak és nyálzottak az utcán. Az ő bevarrásukat politikai ügynek beállítani majd akkor lehet, ha esetleg győz a Forradalom. Addig viszont köztörvényeseket is bevarrtak, ojvé. Az ő kiszabadításuk vicces lenne, de tessék mondani, ha én random napon elkezdenék kövekkel dobálózni, meg barikádot emelni, akkor ugye teljesen jogosan lennék eltakarítva a francba? Nem kellett volna inkább a rendőrök fejeseinek lemondását, és egy végre átlátható, jogállamhoz méltó struktúra kialakítását követelni? Vagy az nem hangzik ennyire archaikusan? Ceterum censeo...

Autonómiát Erdélynek? - Hell yes. Úgy értem, igen. Hadd döntsön Erdélyről Erdély.

Na, ennyi. Megyek fordítani, és útközben majd megpróbálok venni egy kokárdát. Minden évben elhagyom őket valahol.

Lesznek itt még kulákok is, ha nem vigyázunk. A magántulajdon államosítása mindig rossz jel.

Mondjuk Chavez egyelőre csak egy dicsőséghajhász hordószónoknak tűnik, és a pörgése majdnem annyira komikus, mint amennyire szánni való. Ha az Egyesült Államoknak nem valami mutáns pókmajom lenne az elnöke, az egész nem fajul el idáig, de ez már más kérdés.

Amúgy készülök a helyszínre. Rémes.

Amúgy mikor jön el az a nap, amikor a kődobálókat csőcseléknek, a táblalengetőket pedig tiltakozónak nevezik?

Nevezzük már nevén a gyereket. Mitől félünk? Kinek akarunk kedveskedni? Mitől lesz jobb? Akár ki is mondhatjuk az igazat.

Az apropó külpolitikai.

Elkövettem egy pár hibát. Az egyik, hogy elfelejtettem, mi megengedhető és mi nem. Az ilyesmi sajnos gyakrabban fordul elő akkor, amikor takonyszűrőn át nézem a világot, bár persze ez nem mentség.

A kínos gondolatok elől a BBC hozzászólásai közé menekültem, hogy kellőképpen felidegesíthessem magam. Sikerült. Majdnem olyan fos, mint az index mélypolitikai fórumai, csak általában jobb a helyesírás.

A kedvencem az ős-Britanniából beoldalazó, modern pikt volt, aki előadta arra a kérdésre - valamék biztosnak eszébe jutott a dolog -, hogy vajon értelmes lenne-e EU-s szinten bevezetni egy ilyen szabályozást, hogyaszongya. "Az EU nem ad nekünk választást a kérdésben, bár egyetértek azzal, hogy legyen betiltva a dohányzás nyilvános helyen, ezért LÉPJÜNK KI." Komolyan bazmeg, kezd olyan lenni ez, mint valami mutáns ceterum censeo, egy titkos jel, amelynek segítségével a kontraszelektált birodalomhívők felismerik egymást, és utána elmennek pintben számolni, shillinggel fizetni és EU-s zászlót égetni valami vöröstéglás ház alagsorában.

Elmondom, miért gondolom ezt. Egyrészt egy ilyen ötlet - a teljes tiltás - azonnal megbukik a portugálokon, de ha máson nem, a spanyolokon, vagy a görögökön. Még azt sem sikerült elérnie a Bizottságnak - na nem mintha vércsíkot húzott volna maga után az erőlködéstől -, hogy a dohánytermelőknek adott támogatások megszűnjenek. (Megjegyzem, hogy ha Alsó-Fantázia tartományban a húgykőből faragott szentképek készítése hagyományos iparág lenne, az EU jó eséllyel arra is adna pénzt.) Szóval, teljes tiltás jó eséllyel nem lesz. Elkülönítés már talán, de azt is nehezen képzelem el, hogy a nagy dohányfogyasztású országok örömmel vállalják ezt a népszerűtlen intézkedést. (Mondjuk, ha adnak mellé valami jutalmazási-támogatási sémát, akkor még működhet is, de azok a helyek, ahol egyszerűen nem fér el egy dohányzó és egy teljes értékű nemdohányzó szakasz, meg fogják szívni.) Tehát ezekben az országokban szerintem maximum csak azt lehet keresztülvinni, hogy a hely maga dönti el, hogy dohányzó vagy nemdohányzó létesítmény lesz.

Ebből következően, ha valamit nagyon el nem néztem, egy EU-s szintű dohányzástiltásnak nem nagyon van realitása. De azért lépjünk ki, mert valamikor, valahol akarhatják, esetleg, ezek az antidemokratikus EU-sok, akik persze semmit nem tehetnek, ha azt a mi kurvademokratikusan megválasztott minisztereink (jé, a miniszterre se lehet szavazni az általános választásokon?), akik időnként összeficcennek, nem akarják. Mondjuk, az ilyesmit nehezebb elképzelni egy olyan országban, aminek hatvan évvel ezelőtt még gyarmatai voltak, nem rombolták le kétszer, és egy ideig szédeleghetett abban az illúzióban, hogy labdaszedőnél több is lehet egymagában a Szovjetunió és az USA, ma meg az USA-Oroszország-Kína meccseken...

...és a vidám, kék alapon sárga csillagos nindzsakamion véres kerekekkel tovapöfög az éjszakába...

"But since we should always expect the unexpected, here is a long-odds racing tip: watch Hungary. Strange and rather worrying things are starting to happen there."

BBC, i love ya.

Mi van, basszátok meg, Nick Thorpe végre kiemelte a fejét a seggéből, most, hogy sikerült címlapra juttatnia ezt a csodálatos kis országot az elkötött tankkal meg az eldobott téglákkal?

Ennyi idő alatt nem sikerült megtanulni, hogy a normalitás alapja, hogy a megfelelő problémákat és figyelmeztetéseket kell tudni ignorálni? Magyarországon ez nem divat. Itt mindent ignorálnak, aztán, amikor a csőcselék csőcseleg, akkor megy a rinya, meg a nyafi. (Ugyanezek a szar mondatok szerepelnek akkor is, amikor mondjuk Közép-Afrikában felgyújtanak egy városi önkormányzatot, vagy kölkeket vágnak le savazott láncfűrésszel egy nem létező államban.)

Le merném fogadni, hogy ugyanazon recept alapján fő az étel a legtöbb posztkommunista államban. Ugyanolyan emberek könyöklik magukat hatalomra, ugyanolyan ígéreteket tesznek a gazdasági új-elitnek, ugyanannyiért mérik az állami tulajdont (szarért-húgyért a nemzeti vagyont), ugyanakkor az esélye, hogy megbuknak vele, és ugyanaddig űzik ezt az ipart (nem a kurváké a legősibb mesterség, hanem a striciké - csak ezek kretének egész országokat hajtanak a parkolókba). A kérdés, hogy mennyi tehetetlensége van egy országnak, mennyi eltapsolható pénz, és mennyi ideig lehet herdálni, mennyi ideig lehet a népbe nyomni a gazdasági morfiumot (azt, hogy ha kifogy a pénz, akkor eladunk valami állami tulajdont).

A beteg nem gyógyult meg, az emberek meg, akiket sikeresen függővé tettek az újabb és újabb morfiumadagokkal, most felébredtek, fáj nekik, és az orvosi táskában nincs több ampulla. Csak olyasmi van, ami fáj, és a beteg vagy meggyógyul, vagy, ha félrediagnosztizálták - ahogy szokták - meghal a faszba.

Jé.

Boldog új évet, megyek inni.

Ha a lényeget nézzük, vagyis azt, hogy Irak még akkor sem képes egyben tartani magát, ha határtól határig másfél mérföld vastag betonréteggel fedik le az egészet, akkor lényegtelen, hogy a hordószónok és gyakorló tömeggyilkos nyakára kötél került. És mert az önvédelemben hiszek, de a bosszúban nem - mindezt annak ellenére, hogy olyan perverz dolgok, mint a Szaddam-rezsim iránti nosztalgia igenis szervező erőt jelenthetnek alkalmasint - nem vagyok teljesen meggyőzve arról, hogy ez helyénvaló lépés volt.