hétfő, március 19, 2007

Még mielőtt valaki azt hinné, hogy hithű kormánypárt-hívő vagyok.

Egy.

"(...) Mondjuk, az is tény, hogy magyar állampolgárságtól például akkor lehet megfosztani valakit, ha azt az külföldi állampolgár felvette, és a kérelem benyújtásakor olyan, valótlan adatokat szolgáltatott, hogy a valós adatok ismeretében az elbíráló hatóság az állampolgárság megadását megtagadta volna. Az analógiát kifejtve: ha pofán hazudtál minket, és még be is vallod, akkor legalább te, személyesen, takarodjál már elfele, és ne bazsalyogj a képernyőről, te öszvér. Legalább jelöld meg a politikai utódodat, és te, népünk vezére, te szimbólum, te, vonulj vissza. Az utódodat se fogom szeretni. Az ellenzéket se. A francba, ki marad? (A Kétfarkú Kutya Párt, ofkoz. (Update: a Kétfarkú Kutya Párt ostoba sötétzöld-gyülekezetté vált a szememben azóta, így rájuk sem fogom kidobni a szavazatomat.))

Tudom, nekem, mint köztisztviselőnek, pártfüggetlennek kell lennem. Attól véleményem még van, és a magyar politikai közélet egészére nézve nem kimondottan hízelgő, és a nyomdafestéket is csak erős viaszolás után tűri."

Én, mint tisztességes bürokrata, az összes politikust utálom.

Csókolom, vétel és vége.

szombat, március 17, 2007

Kevesebb anyázással, lágyan, jövőbenézően.

"So we have to make sure we build security in this. If you are wearing smart make-up, where electronics are controlling the appearance, you don't want people hacking in and writing messages on your forehead."

Forrás: BBC.

Esetleges angolul nem olvasóim kedvéért (bár ma már divat feltételezni, hogy mindenki elpötyög angolul, de azért ez így még közel sem igaz):

"Biztosítanunk kell, hogy kellő biztonsági intézkedésekkel látjuk el [a személyi elektronikát]. Ha programozható sminket viselsz, amelynek kinézetét elektronika segítségével szabályozhatod, nem nagyon örülnél, ha valaki feltörné, és üzeneteket hagyna a homlokodon."

Bár az ember azt hinné, hogy ezzel vége a nyolcszáz körömlakk, a szempillaspirálok meg egyéb specialista eszközök korának, a helyzet csak ránézésre fog változni. Majd jönnek az SMS-ben vagy előfizetéssel letölthető, előregyártott konfigurációk az autosminkekhez, nem beszélve a gyári alkalmazásnál sokkal fejlettebb, jobban testreszabható (muhaha) alkalmazásokról, amelyeket 30-50-400 dollárért lehet majd beszerezni, és a kellőképpen technológia-orientált környékeken újrafeltalálhatja magát az egyszeri stylist, és majd ő beállítja a színeket a kedves páciens arcán... "Az én sminktáskám elfér egy HD-DVD-n, most nem értem, Dezső, mit izélsz..."

Most pedig eszem valamit.

csütörtök, március 15, 2007

"Wittner Mária, a Fidesz országgyűlési képviselője új 12 pontot hirdetett a Jobbik gyűlésén. Ezek közül néhány: a médiaterror felszámolása, magyar hitű miniszterelnököt, a rabolt vagyonok elszámoltatását, az uzsoraadók megszüntetését, magyar tulajdonú nemzeti bankot, a politikai foglyok elbocsátását és autonómiát Erdélynek."
Forrás: index.hu

Ha félretájékoztattak volna, akkor az indexet is le fogom hányni, ofkoz.

Sorban.

Médiaterror felszámolása? - Pénzuralom van, cicám: pénz beszél, kutyaszar táncol. Hát nem a média tehet róla, hogy a jobboldalon a legtöbb újságíró tehetségtelen pöcs, míg az úgymond baloldalon legalább néhány akad, aki konyít a szakmához, még ha a belem kifordul tőlük, akkor is.

Magyar hitű miniszterelnököt? - És az ki lenne? Úgy értem, biztos, hogy a magyar Nép Állhatatos Továbbélése, és nem a hatalomra kerülését támogató érdekcsoportok gazdagodása, valamint az Általános Inkompetencia miatt elvesztegetett pénzek kompenzálása érdekében venné el a vesémet is a Magyar Hitű Miniszterelnök, csókolom? És a magyar az egy vallás már, nem egy nép? Nem hinni kéne most már, baszki, hanem gondolkodni.

Rabolt vagyonok elszámoltatását? - Hát ha még lenne vér a pucádban végigvinni, már csak a show miatt végignézném, és kétpofára zabálnám a popcornt közben. Igaz, a '94 és '98 között elherdált állami vagyonok jelenlegi tulajdonosai aligha vennék jó néven a dolgot, ezért kábé annyi várható élettartamot jósolok neked, mint egy közepes erőben lévő hullócsillagé.

Uzsoraadók megszüntetését? - Tudom, tudom, ha véletlenül hatalomra kerülnétek, akkor máshogy neveznétek a gyereket, mondjuk nemzetmentésnek, de a lényeg, hogy a jelenlegi, megszáradt köpéssel, rágóval és celluxszal összefércelt költségvetésnek szüksége van a vérünkre és a verejtékünkre, hogy el ne süllyedjen. Még csak nem is az zavar engem igazán, hogy ez most így van, hanem az, hogy várhatóan így is marad, mert a politikus-fajtában kábé annyi belátás lakozik, mint egy papucsállatkában. Akarat meg? Muhaha.

Magyar tulajdonú nemzeti bankot? - Hát mi ez a faszság, kis kezét csókolom sósavas rúzzsal? Idéznék. 2001. évi LVIII. törvény.
"1. § (1) A Magyar Nemzeti Bank (a továbbiakban: MNB) a Magyar Köztársaság központi bankja. Az MNB a Központi Bankok Európai Rendszerének tagja.
(2) Az MNB, valamint döntéshozó szerveinek tagjai e törvényben foglalt feladataik végrehajtása és kötelességeik teljesítése során függetlenek, nem kérhetnek és nem fogadhatnak el utasításokat az Európai Központi Bank kivételével a Kormánytól, az Európai Unió intézményeitől és szerveitől, tagállamainak kormányaitól vagy bármilyen más szervtől."

Folytatom.
"46. § (1) Az MNB részvénytársasági formában működő jogi személy.
(2) Az MNB cégnevét a cégjegyzékbe nem kell bejegyezni. A részvénytársaság elnevezést az MNB cégnevében nem kell feltüntetni.
(3) Az MNB alapszabályát a közgyűlés állapítja meg, amelyet be kell mutatni az Országgyűlésnek.
(4) Az MNB részvényei az állam tulajdonában vannak. Az államot mint részvénytulajdonost a pénzügyminiszter képviseli.
(5) Az MNB jegyzett tőkéje 10 000 000 000 Ft, azaz tízmilliárd forint.
"

Ha ehhez hozzáveszed, hogy az MNB elnöke az Országgyűlésnek tartozik elszámolással, az MNB magyarságának megkérdőjelezése akkora baromság, hogy rémülten ugranak félre előle az alacsonyabb pályán keringő műholdak. Szóval drága tubarózsám. A magyar, mint olyan, nem minőségjelző, pláne nem pozitív minőségjelző, legfeljebb akkor, ha végre feltűrjük az ingujjunkat, és azzá tesszük, bazmeg. Nem pedig a régi dicsőségünk fogja megmondani, hogy az a jó, ami magyar, és ami nem jó, az nem is magyar. A régi dicsőségünk ugyanis éppen valahol késel az éji homályban.

A politikai foglyok elbocsátását? - A rendőrség szerintem elég trágya mód kezelte október 23-ikát, és a jogállamiság egyes alapvető elemei sérültek, valamint olyan lényeges szervezeti bugok is megmászták az eseményt, mint az utólagos azonosíthatóság "véletlen" (lolbazmeg) megakadályozása, és most csak arról beszélek, amit én is láttam. Emellett persze bekerültek igazi csőcselék-akciócsoportosok is, mert hát bizony ők is ott vihogtak és nyálzottak az utcán. Az ő bevarrásukat politikai ügynek beállítani majd akkor lehet, ha esetleg győz a Forradalom. Addig viszont köztörvényeseket is bevarrtak, ojvé. Az ő kiszabadításuk vicces lenne, de tessék mondani, ha én random napon elkezdenék kövekkel dobálózni, meg barikádot emelni, akkor ugye teljesen jogosan lennék eltakarítva a francba? Nem kellett volna inkább a rendőrök fejeseinek lemondását, és egy végre átlátható, jogállamhoz méltó struktúra kialakítását követelni? Vagy az nem hangzik ennyire archaikusan? Ceterum censeo...

Autonómiát Erdélynek? - Hell yes. Úgy értem, igen. Hadd döntsön Erdélyről Erdély.

Na, ennyi. Megyek fordítani, és útközben majd megpróbálok venni egy kokárdát. Minden évben elhagyom őket valahol.

szerda, március 14, 2007

Okay, ladies. (Nagy PDF.)

Szerintem itt valami hiba történt. Amikor az absztinensek arányát sikerült 38%-ra kihozni Magyarországon, gyanakodni kezdtem. Gyanúmat elaltatta, hogy a dánok előkelő 7%-os absztinencia-aránnyal büszkélkedhetnek. Amikor aztán megláttam, hogy a keményen vedelők (4+ ital/alkalom) Magyarországon 7%, azaz hét százalék, akkor megéreztem, hogy itt valami el van baszva.

Hogy van pár ismerősöm, az biztos. Hogy sokukkal vedeltem együtt, az is. De kábé három százalékuk állt meg négy piánál, ha velem voltak. Értve ez alatt a Long Island ice teákat is, olykor. És nem hatok hátrányosan mások alkoholizmusára. Tehát vagy én vagyok az Alkohol Terméktanács Titkos Fogyasztásserkentő Ügynöke, amit tagadok, vagy az eredmény kamu.

Szerintem inkább az utóbbi.

Köszönjük a figyelmet.

szombat, március 10, 2007

Hivatali párbeszédek #26

"A skizofrének olyan dolgokat látnak, ami nincs is."
"Olyat én is szoktam látni. Vegyük például a fizetésem bruttó formáját."

szerda, március 07, 2007

Mielőtt begótulnék, az álmaim egy része megvalósul - vagy pedig kapok fizetést -, és akkor egy darabig megint nyugi van. Néha meg segítek pár barátnak abban, hogy megmentsék magukat, és akkor elégedett vagyok.

Egyszer, ha már elégszer játszottam az okos fiút, megmentem magam magamtól, és ahogy a formámat ismerem, másnap elüt a villamos, de még vissza is tolat, majd zárlatos lesz, és hűlő tetemem fölött fogja megenni a rozsda is.

Amúgy azt terjesztik, hogy lelépek a Hivataltól. Egy jó darabig nem tervezem, részint, mert hűséges vagyok, másrészt meg nem szeretem a változást. Az illetőt, aki ezt elkezdte, azért szívesen fülcimpán klampolnám paprikás kapcsokkal.

kedd, március 06, 2007

A titok, szemben a konyhaszekrénnyel, nem lesz könnyebb attól, hogy többen viszik. Most Motörheadet hallgatok, és azon gondolkodom, hogyan borítsak fel egy klisét.

Amúgy helyszínre járok, és embereket idegesítek, tehát lényegét tekintve business as usual.

"Mivel az előrehaladási jelentések csak negyedévente-félévente érkeznek be, és a fizikai előrehaladási indikátorokat csak ilyenkor frissítik, a dolog real time-nak talán kissé darabos." - Srakker vs helyszín, pt. (n+zs)

szombat, március 03, 2007

A gyomrom egy hisztis primadonna, és deportáltatni fogom a Szakhalin (/Karafuto) szigetre. Hat sörtől úgy kidőltem, mint aki most kezdi a szakmát. (Van némi mentő körülmény, de a lényegen nem változtat, hogy az egyik sör meleg volt, a gyomrom meg üres.) Ami azért is különösen gázos, mert így lemaradtam az utóbbi idők egyik legfordulatosabb epizódjáról, és különben sem azért megyek játszani, hogy hülyére igyam magam közben.

Basszameg.

A pozitív oldalon: a macskák nem lopták el a nyelvemet, reggel kaptam Mételytől nagyszerű pecsenyezsíros kenyeret, meg kávét - amit ezúton is kösz mégegyszer, mert életet mentett -, és mindenki kellőképp megértő volt az esti elhajlásommal szemben.



Kép származási helye: innen.

péntek, március 02, 2007

TemetőIParCella.

Egy idős rokon temetésén voltam ma délután. Kicsit taszított az a profizmus, amivel a pap előadta a ledarálandót. Jó, egy patológustól sem várom el, hogy elzokogja magát a sokadik boncolandó alany láttán, de visszatetsző volt a "service for cash" életérzés. Rég voltam már templomban - sokat rombol az Egyház tekintélyén, hogy emberek vannak benne -, és ha tehetem, a saját temetésemről is el fogok késni, hadd várjanak. Búvárzenekar ígérete szerint hoz scotchot, én állom a sörszámlát, szóval jó lesz a buli, de kérek mindenkit, hogy ne legyenek bakancsnyomok a templom plafonján, mert ha ez megtörténik, engem csesznek le.

A komolyságomat erősen próbára tette jó anyám, aki megjegyezte az altemplomi urnatemetés láttán, hogy "Na, B. néni most beköltözött a panelba."

És most játék.

vasárnap, február 25, 2007

"Vagy, ha pont egy ilyen durva jogelméleti kérdésre akarjuk alapozni a világot, akkor betárazok pár sört, és meginterjúvolok egy jogászt."

Szerintem... szerintem nem jelent jót, ha valamivel kapcsolatban ilyet írok.

csütörtök, február 22, 2007

A helyszíni szüttyögésben az a csodálatos, hogy folyamatosan emlékeztetned kell magad arra, hogy ha egy fiatal lány rád mosolyog, az nem azért van, mert kedvel.

Fájdalmas tud lenni a gondolat.

Aztán egy kollégával lehimbáltunk tizenegy korsó és hét pohár sört az este folyamán, és kicsit alámerültünk az auditori depresszióba. Rohadt veszélyes betegség, ráadásul gyakran jelentés a vége.

Ma majdnem embernek éreztem magam.

szombat, február 17, 2007

Kilenc. Nem fontossági a sorrend, hanem kizárólag azon múlt, hogy milyen sorrendben jutottak eszembe.

(Ez nem nosztalgiafelsorolás, hanem az elmúlt három év általam legjobbnak ítélt 9 zenéje. A múltról nem beszélünk, hiszen csak illúzió.)

Monster Magnet – The Right Stuff

Mert amikor ezt hallgatom, mindent meg tudok csinálni. Nincs kétely, csak reflex, meg egy vigyor a szám sarkában, hogy na igen, bazmeg, megy ez, még ha akkora paraszt is vagyok közben, hogy vaspapucsos faeke szánt árkot mögöttem a parkettán. Gyakran használom íráshoz. Lehet, hogy át kéne állnom a March or Die-ra, és akkor be is fejezném a cuccokat.

Motörhead – March or Die

Első világháborús-apokaliptikus-namégegylépést életérzés, embergyűlölőbb napokra. A zenéje egyszerű, mint a faék – Lemmy bácsit nem azért szeretjük, mert annyira technikás basszusgitáros. Lemmy bácsit azért szeretjük, mert néha olyan sorok esnek ki azon a rusnya száján, hogy belefacsarodik az ember lelke, azért.

Static X – The Only

Na, egyszerűség, életöröm, megint. Need for Speed: Underground OST-ről szereztem. Nincs is annál nagyszerűbb érzés, mint amikor az ember ezt a számot üvöltve kenődik fel valami ellenséges szándékú poligonra, száznyolcvannál, szappanozott kerekeken sikítva kanyarodás közben. Még mindig ez jut róla eszembe.

The Seatbelts (Yoko Kanno) – Blue

Cowboy Bebop zárószám. Heves bazmegelések emléke. Az a fajta zene, ami után be kell pakolnom valami shotgun run soundtracket, különben még elérzékenyülök.

Megadeth – The World Needs a Hero

Megint egy „hagyjatok már békén a hülyeségekkel, különben tipróláncos targoncával krosszozok át rajtatok” típusú napokra termett szám. „…yeah, tell ’em anything, just get them off my back.” Hagyjatok békén, nem mondok többet. :morc:

Rammstein – Los

Az egy dolog, hogy jól lehet rá vonulni az utcán, de zseniálisan őszinte is, és ez nekem bejön. Amikor egy világhírű banda arról énekel, hogy énekelni ugyan a kezdetek óta nem tanultak meg, viszont most már legalább hangosak is mellé, és hogy nem felejtették el, hogy folyamatosan fikázták őket, amikor megindultak. Ilyenkor arra gondolok, hogy ha nem sörre és játékidőre cserélném a szabadidőmet, akár még lehetne is belőlem valami.

Metallica – Master of Puppets

A boldog hajrázós korszak, a kopott farmer és a kockás ing időszakának mementója. Nem, nem kanadai voltam. Azon kevés Metallica-szám egyike, ahol a szöveg is rendesen össze volt hegesztve. Nem mondom, azért is szerettem az albumot, mert volt rajta cthulhus szám, és akkoriban még kellemesen megborzongatott a mélyből előtörő csápolós iszonyatok gondolata (nem, nem a túlsúlyos koncertjáró hobbikurvára gondoltam itt). De ezt a számot nagyon bírtam.

Motörhead – Whorehouse Blues

Új szerzemény. Szájharmonikás blues arról, hogy alapvetően kellett volna nyitni harminc évvel ezelőtt egy kis kuplerájt, ahelyett, hogy az úton öregszünk meg, bár végül is ennyi idő után már tökmindegy. Fantasztikus. Az a fajta zene, amitől elégedett mosoly költözik a fejemre, és ezt általában nem értik az utazótársaim a tömegközlekedésben. Annál viccesebb.

Life of Agony – Don’t you (forget about me)

Feldolgozás, de nekem nagyon tetszik. Persze, agyatlan szenvedés, de az igazi szenvedés nem sok helyet hagy az agynak, ugye. Így, ha nagynéha ingerem támad ilyesmire, fejberúgom a cinizmust meg az önbecsülést vasalt bakanccsal, és beteszem ezt a számot endless loopban. Az első fél óra után kiég belőlem az önsajnálat, és mehetek vissza a dolgomra. (Vagyis semmit tenni, sört inni és pixelt ölni.)

Ha, én is vakvágány vagyok a netes infóvírus terjedése szempontjából. Nem mondom meg senkinek, hogy vigye tovább a kórságot.

csütörtök, február 15, 2007

Lesznek itt még kulákok is, ha nem vigyázunk. A magántulajdon államosítása mindig rossz jel.

Mondjuk Chavez egyelőre csak egy dicsőséghajhász hordószónoknak tűnik, és a pörgése majdnem annyira komikus, mint amennyire szánni való. Ha az Egyesült Államoknak nem valami mutáns pókmajom lenne az elnöke, az egész nem fajul el idáig, de ez már más kérdés.

Amúgy készülök a helyszínre. Rémes.

hétfő, február 12, 2007

Szóval az tuti úgy történt, hogy az Úrnak leadási határideje volt. Garantálom. Bár mondjuk annak, aki korlátlan, a hat nap is relatív, ugye. Kizárt dolog ugyanis, hogy valaki ennyi idő alatt összerakjon egy rendes teremtést, vagy egyáltalán befejezze, ha nincs motiválva. Magamról tudom.

Jó, még így is felfeslenek az öltések, a cselekmény csak ide-oda szédeleg, mint a betépett muslica, a főszereplő emberiség jellemfejlődése tart a nullához - csak egyre táposabb lesz -, de szerintem az első kötettel se lenne kész, ha nincs határidő.

(Ebből az következik, hogy a határidő pénteken volt. Az Úr bevállalt egy éjszakázást szombat délig, összedobott valami emberszerűséget koffein indukálta fél-delíriumában - hé, ez sok mindent megmagyaráz - utána lefordult a székéről.)

Mindezt csak annak apropóján mondom, hogy két, különállóan futó garázsprojekt összehegesztése érdekében két-három különálló valóságot hoztam létre, fejlesztettem tovább, majd dobtam el. Ennek lett az eredménye egy mintegy két oldalas szinopszis, amit ma erőlködtem ki magamból. A novella-elmaradásaimra nem is merek gondolni.

Valami paraszt odaragasztotta a talpamat a rajtgéphez, igen.

péntek, február 09, 2007

Amúgy pedig "congratulations: God hates your guts."

Ez egy olyan sor, amiért önmagában érdemes volt Lemmyéknek harminc évig zenélni. Feltölteni persze nem tudom.
Amúgy mikor jön el az a nap, amikor a kődobálókat csőcseléknek, a táblalengetőket pedig tiltakozónak nevezik?

Nevezzük már nevén a gyereket. Mitől félünk? Kinek akarunk kedveskedni? Mitől lesz jobb? Akár ki is mondhatjuk az igazat.

Az apropó külpolitikai.

szerda, február 07, 2007

My hero.

(törölve)

Na, a lényeg az, hogy a Mac tényleg alkalmasabb bizonyos dolgokra, a Photoshop pl. sokkal gyorsabban fut rajta, de én jobban élvezem a sufnituningot.

Játszani meg, nos...

hétfő, február 05, 2007

Azon kedves látogatóimnak, akik a kanadai konyha jellegzetességei miatt kerestek, eddig szörnyű csalódásban volt részük. De most!

Egy google keresés után itt van egy link, és itt lehet jóféle recepteket találni. A whiskyjükről nincs recept.

http://allrecipes.com/recipes/world-cuisine/us-and-canada/canada/ViewAll.aspx?index=0

És ha már Kanada:



És ha kapok egy válaszlinket a Canadian Kilted Yaksmenre, mészárlás lesz. Epikus.

szombat, február 03, 2007

Elkövettem egy pár hibát. Az egyik, hogy elfelejtettem, mi megengedhető és mi nem. Az ilyesmi sajnos gyakrabban fordul elő akkor, amikor takonyszűrőn át nézem a világot, bár persze ez nem mentség.

A kínos gondolatok elől a BBC hozzászólásai közé menekültem, hogy kellőképpen felidegesíthessem magam. Sikerült. Majdnem olyan fos, mint az index mélypolitikai fórumai, csak általában jobb a helyesírás.

A kedvencem az ős-Britanniából beoldalazó, modern pikt volt, aki előadta arra a kérdésre - valamék biztosnak eszébe jutott a dolog -, hogy vajon értelmes lenne-e EU-s szinten bevezetni egy ilyen szabályozást, hogyaszongya. "Az EU nem ad nekünk választást a kérdésben, bár egyetértek azzal, hogy legyen betiltva a dohányzás nyilvános helyen, ezért LÉPJÜNK KI." Komolyan bazmeg, kezd olyan lenni ez, mint valami mutáns ceterum censeo, egy titkos jel, amelynek segítségével a kontraszelektált birodalomhívők felismerik egymást, és utána elmennek pintben számolni, shillinggel fizetni és EU-s zászlót égetni valami vöröstéglás ház alagsorában.

Elmondom, miért gondolom ezt. Egyrészt egy ilyen ötlet - a teljes tiltás - azonnal megbukik a portugálokon, de ha máson nem, a spanyolokon, vagy a görögökön. Még azt sem sikerült elérnie a Bizottságnak - na nem mintha vércsíkot húzott volna maga után az erőlködéstől -, hogy a dohánytermelőknek adott támogatások megszűnjenek. (Megjegyzem, hogy ha Alsó-Fantázia tartományban a húgykőből faragott szentképek készítése hagyományos iparág lenne, az EU jó eséllyel arra is adna pénzt.) Szóval, teljes tiltás jó eséllyel nem lesz. Elkülönítés már talán, de azt is nehezen képzelem el, hogy a nagy dohányfogyasztású országok örömmel vállalják ezt a népszerűtlen intézkedést. (Mondjuk, ha adnak mellé valami jutalmazási-támogatási sémát, akkor még működhet is, de azok a helyek, ahol egyszerűen nem fér el egy dohányzó és egy teljes értékű nemdohányzó szakasz, meg fogják szívni.) Tehát ezekben az országokban szerintem maximum csak azt lehet keresztülvinni, hogy a hely maga dönti el, hogy dohányzó vagy nemdohányzó létesítmény lesz.

Ebből következően, ha valamit nagyon el nem néztem, egy EU-s szintű dohányzástiltásnak nem nagyon van realitása. De azért lépjünk ki, mert valamikor, valahol akarhatják, esetleg, ezek az antidemokratikus EU-sok, akik persze semmit nem tehetnek, ha azt a mi kurvademokratikusan megválasztott minisztereink (jé, a miniszterre se lehet szavazni az általános választásokon?), akik időnként összeficcennek, nem akarják. Mondjuk, az ilyesmit nehezebb elképzelni egy olyan országban, aminek hatvan évvel ezelőtt még gyarmatai voltak, nem rombolták le kétszer, és egy ideig szédeleghetett abban az illúzióban, hogy labdaszedőnél több is lehet egymagában a Szovjetunió és az USA, ma meg az USA-Oroszország-Kína meccseken...

...és a vidám, kék alapon sárga csillagos nindzsakamion véres kerekekkel tovapöfög az éjszakába...

péntek, február 02, 2007


Most olyan "mackó bácsi megpihen" hangulatom van. Mondanék itt köszönetet a Fosvulkán és a Taknyom-nyálam egybefolyik népi együtteseknek, akik szerint a testem nagyszerű mikrobiológiai felvonulási terület esetleges világégésekhez.

Az lesz ám az apokalipszis, amikor az emberiség kollektíve összefossa magát.

Sebaj. Ma este lesz alkalmam, hogy mindenki mást is megfertőzzek. (Szia, Nurgle.)

Forward March! (Előre, március. Igen.)

kedd, január 30, 2007

Frontember. Az ő speciális képessége, hogy ha időjárásváltozás jön, akkor meg tudja fájdítani a közelében lévők fejét. Lüktetőleg. Mert megharapta egy radioaktív anticiklon.

Önök folytatólagosan gyűlölhetnek engem tovább. Netem még mindig nincs, mert minek. Végül is, a számlát azért el tudják küldeni. Ha a sejtésem nem csal, akkor megérkezett az illetékesekhez, haha, az információ, hogy gazdagabb lettem egy tizenkétmilliós adósságállománnyal, és ezért meg kell fizetnem.

És mivel a hátam mögött is ülnek az új helyemen a Hivatalon belül (múlt hétfőtől számítva), annyira sok lehetőségem nincs a blogolásra.

Bírjátok ki, innen már csak rosszabb lesz.

csütörtök, január 18, 2007

Kifizettem az albérletben felhalmozódott közüzemi hátralékokat. Úgy fosom a pénzt, mintha muszáj lenne. Mindegy, egyelőre még nem közelítettem meg az abszolút pénzügyi nullát, így aztán nem is sírok. Ha minden igaz, ma meghallgathatom a főbérlő rinyáját, hogy majdnem három év alatt, újrafestés meg egyebek nélkül mennyire le lett lakva a lakás. Ha ezt nagyon előszedi, kénytelen leszek megkérdezni tőle, hogy az olyan apróságok, mint a szilikagél szárazságú fából ragasztott székek meg a horganyzatlan vízvezetékek miatt szétázó fal mennyiben hatják meg, avagy azért a pénzért, amit fizettünk, véletlenül nem a Ritzben szálltunk-e meg évekig, mert erről ugye nem tájékoztattak. Amint ezen túlleszek, elviekben végleg lezárul albérleti korszakom, és lesz na' ö'öm, na' bódottá.

Kicsit habzik a tüdőm, kicsit fáj a fejem, és rohadtul viszket az orrom, ez ingerlékennyé tesz.

Tündéri dolgok ezek.

Mai idézet a belterj.hu-ról:

08:53:57 [Srakker] "Megzörrent a páfrány, ahogy Srakker kiemelkedett mögüle. Gyakorlott hivatali gerilla-érzékei veszélyt jeleztek. Valaki dézsmálja a kávét? Kifogyott a papír a nyomtatóból? Nem, döntötte el, ez sokkal súlyosabb dolog. Vihar jön... átszervezés lesz."

péntek, január 12, 2007

Mata Haribo: beszivárgó, csábító gumicukor.

Más.

Van pár jó hírem: lassan beszállingóznak a kintlévőségeim, tehát még a végén az is előfordulhat, hogy a hónap végét nem mínuszban zárom, ami régen fordult elő velem utoljára; sikerült a beköltözés, lement a takarítás, most már csak két-három fázis van, amíg végre lezárom az albérletben való lakás történetének utolsó fejezetét; és van egy, ami még nem nyilvános.

A Hivatal izgalmas, ennek ellenére úgy tűnik, egyelőre biztos a székem. Ez mondjuk még kiderülhet bármikor.

A T-Com ügyes, okos és szép. Ezt nem azért mondom, mert már öt napja késnek a telefonom áthelyezésével, nem. Azért mondom, mert az ügyfélszolgálatos megpróbált meggyőzni, hogy a 06-80-as szám, ami csak a T-Com hálózatából működik, az elérhető az én számomra a Hivatalból. Mindezt azok után, hogy közöltem vele, hogy a kézibeszélőben hallható automata hangüzenet alapján én a szolgáltatás igénybevételére nem vagyok jogosult, mert nem megfelelő a körzetszámom. Most akkor mi van? Egyelőre az van, hogy írtam nekik egy levelet, de elég szerencsétlennek érzem, hogy csak akkor tudom felhívni őket, hogy mi van a telefonommal, ha van működő vonalas telefonom. Inkább fizetném a hívás díját, csak ne kéne azzal tökörésznem, hogy találjak egy olyat, amit el is fogad az az érzékeny lelke, az.

péntek, január 05, 2007

Ja, és ultrahanga: olyan örökzöld törpecserje, amely 20 kHz-nél gyorsabban rezeg.

Csak hogy legyen miért gyűlölni engem.
Költözés folyamatban. Asszem, ha ezzel végzek, bekucorodom egy sarokba, és magzatpózban fogok ringatózni előre-hátra, és mondjuk a Getting away with murdert fogom dudorászni fejhangon.

kedd, január 02, 2007

Testem egyik legunalmasabb és legelhanyagoltabb darabja tompa fájdalommal köszönti az új évet. Arról a mintegy másfél négyzetcentiméternyi területről beszélek, ahol az állkapcsom ízesül a pofám többi részéhez. Most miért, te mire gondoltál?

vasárnap, december 31, 2006

"But since we should always expect the unexpected, here is a long-odds racing tip: watch Hungary. Strange and rather worrying things are starting to happen there."

BBC, i love ya.

Mi van, basszátok meg, Nick Thorpe végre kiemelte a fejét a seggéből, most, hogy sikerült címlapra juttatnia ezt a csodálatos kis országot az elkötött tankkal meg az eldobott téglákkal?

Ennyi idő alatt nem sikerült megtanulni, hogy a normalitás alapja, hogy a megfelelő problémákat és figyelmeztetéseket kell tudni ignorálni? Magyarországon ez nem divat. Itt mindent ignorálnak, aztán, amikor a csőcselék csőcseleg, akkor megy a rinya, meg a nyafi. (Ugyanezek a szar mondatok szerepelnek akkor is, amikor mondjuk Közép-Afrikában felgyújtanak egy városi önkormányzatot, vagy kölkeket vágnak le savazott láncfűrésszel egy nem létező államban.)

Le merném fogadni, hogy ugyanazon recept alapján fő az étel a legtöbb posztkommunista államban. Ugyanolyan emberek könyöklik magukat hatalomra, ugyanolyan ígéreteket tesznek a gazdasági új-elitnek, ugyanannyiért mérik az állami tulajdont (szarért-húgyért a nemzeti vagyont), ugyanakkor az esélye, hogy megbuknak vele, és ugyanaddig űzik ezt az ipart (nem a kurváké a legősibb mesterség, hanem a striciké - csak ezek kretének egész országokat hajtanak a parkolókba). A kérdés, hogy mennyi tehetetlensége van egy országnak, mennyi eltapsolható pénz, és mennyi ideig lehet herdálni, mennyi ideig lehet a népbe nyomni a gazdasági morfiumot (azt, hogy ha kifogy a pénz, akkor eladunk valami állami tulajdont).

A beteg nem gyógyult meg, az emberek meg, akiket sikeresen függővé tettek az újabb és újabb morfiumadagokkal, most felébredtek, fáj nekik, és az orvosi táskában nincs több ampulla. Csak olyasmi van, ami fáj, és a beteg vagy meggyógyul, vagy, ha félrediagnosztizálták - ahogy szokták - meghal a faszba.

Jé.

Boldog új évet, megyek inni.

szombat, december 30, 2006

Ha a lényeget nézzük, vagyis azt, hogy Irak még akkor sem képes egyben tartani magát, ha határtól határig másfél mérföld vastag betonréteggel fedik le az egészet, akkor lényegtelen, hogy a hordószónok és gyakorló tömeggyilkos nyakára kötél került. És mert az önvédelemben hiszek, de a bosszúban nem - mindezt annak ellenére, hogy olyan perverz dolgok, mint a Szaddam-rezsim iránti nosztalgia igenis szervező erőt jelenthetnek alkalmasint - nem vagyok teljesen meggyőzve arról, hogy ez helyénvaló lépés volt.

hétfő, december 25, 2006

Akárki keresett a szenteste folyamán, azért nem ért el, mert ügyes gyerek lévén az albérletben hagytam a telefonomat, és ma kettőig vissza se néztem oda.

Amúgy egy idegbeteg fasz vagyok időnként, de ez már csak azokat nem lepi meg, akik nagyon lassan kapcsolnak.

csütörtök, december 21, 2006

Olyan világban élünk, ahol többen nézik meg azt, hogy mi lesz a hetedik Harry Potter könyv címe, mint azt, hogy a szomáliai Iszlám Bíróságok Tanácsa háborút hirdetett Etiópia ellen. (A történet persze nem új, és nem is előzmény nélküli, mert lassan már kezd hagyománnyá nemesedni a polgárháború és az etnikai tisztogatás a környéken, de azért tünci ez a hír, lássuk be.) Az ilyenek miatt volt Ruanda, az ilyenek miatt a délszláv válság, az ilyenek miatt az összes mocskos kis részlete a történelemnek, amiről nem illik beszélni, mert még a végén be kéne látnunk, hogy közönyös kis szardarabok vagyunk, akik nem elég, hogy nem tesznek, nem elég, hogy nem szólnak, de még csak nem is figyelnek, miközben körülöttük szétrohad a világ.

Hé, mondtam, hogy én sokkal jobb vagyok? Én legalább csak ezt követően néztem meg, hogy a cím Harry Potter and the Deathly Hallows lett. Fordítsa az, akinek ezért fizetnek.

Ja, hogy ezekre az etnikai-politikai elbaszásokra egyszerűen nincs recept? Nincs annyi szabadon elkölthető pénze egyetlen fejlett nyugati államnak sem, hogy csak úgy fejlődési pályára állítson amúgy erre önmagától képtelen gazdasági szörnyszülötteket? Ez még sajnos nem ok arra, hogy soha ne is gondoljak azokra a szerencsétlenekre, akik átlagosan feleannyi pénzből élnek egy nap, mint amennyit én cigarettára költök. Pedig én még nem is füstölök sokat.

Na, frankó jól megmondva, most megyek, és beműtöm azt a 3k-s darabot a novellámba, amit napközben sikerült összebütykölnöm.
Sidebar = oldalkocsma.

szerda, december 20, 2006

Este lelőttek a netről. Még az este fizettem is, mert függő vagyok, és kell az adagom. Mára meg is kaptam. Bár megvan az a bujkáló gyanúm, hogy engem itten lehúznak, mert egy kicsit többször késem el, mint ahány hónap van az évben, ami igazán irritál, az az, hogy nem tudtak még két hetet várni, amíg elvágják a köldökzsinórt. Így ugyanis kicsit közelebb csúszom az abszolút pénzügyi nullához a kellemesnél.

kedd, december 19, 2006

Ma bejutottam az új lakásomba. Az igazi küzdelem még csak ezután jön.

hétfő, december 11, 2006

12:21:33 [Srakker]»[Drótsáska] Ma találták meg a blogomat a "plinkel hogyan" keresőszóval. Ha nem csinálná mindenki, most nyitnék egy keresőszó-bestofot, és azt válaszolnám az illetőnek, hogy "lő nyolcat Garanddal."

Most mi van? Szerintem piszokul egyértelmű, hogy az a poén, amit nem lehet legalább kétszer lelőni, azt egyszer sem érdemes.

vasárnap, december 10, 2006

Három a harmadikon (egyenlő huszonhét), december tíz, enyhe másnaposság, kellemes emlékek, és hogy kontrasztja legyen, Johnny Cash: Hurttel kínzom magam. A fejem fehérzajjal és a lakással kapcsolatos gondolatokkal van tele.

És most próbálok tiszta alsógatyát találni.

Születésnap.

szerda, december 06, 2006

Van, amikor hiába tudod, hogy ki a felelős, ki a hibás, kinek köszönhető az egész szopás, ami miatt magyarázkodnod kell és kínosan érzed magad, ha rágondolsz (és a gondolat általában úgy kezdődik, hogy "Hogy a faszba sikerült ezt..."), egyszerűen nem éri meg.

Mert te is tudod, ő is tudja - és innentől fogva a témán való lovaglás szarköpülés csupán.

Deazértmégis, hogy a faszba sikerült ezt...

hétfő, december 04, 2006

Holnap megint nyugodt leszek és hűvös, mint egy hulla a jégen, de most mindenképpen bagóra van szükségem. Legyek ezen a szaron túl, és talán megúszom maradandó agybajok nélkül.

Igen, amióta van min aggódnom, van ingerem ide írogatni is.
Oké. Az van, hogy a lakás körüli hercehurca és a munkahelyi hisztik és unalomhegyek kezdik kicsit kikezdeni a reaktorburkot. Olyan kibaszottul zen vagyok, hogy csak a fél várost géppuskáznám árokba, a másik felénél már elröhögném a világundoromat, talán.

Egyáltalán nem segít, ha anyám bele akar szólni, hogy mit és hogyan csinálok. Munkamódszerem lényege, hogy sosem nézünk fel, és mindig azzal foglalkozunk, ami szembejön. Csak semmi perspektíva, még megzavarna. Olyan ez a lakásvásárlás, mint egy fraktál: ha elkezdek elgondolni egy feladatot, rögtön apró részfeladatokra bomlik szét, amelyek mindenféle szentségtelen dolgokat művelnek egymással. Szóval ezt gyorsan abbahagytam, és lineárisan intézem a dolgaimat, az még talán menni fog. És úgy látom, hogy az istenért fel nem fogná jó anyám, hogy én így működöm. Muszáj neki addig feltenni az újabb és újabb kérdéseket, amelyekre még nem tudom a választ, amíg el nem reped bennem valami hűtőcső. Minden egyes kibaszott kurva alkalommal muszáj eddig basztatnia. Muszáj neki, úgy működik. Utána persze kibékülünk, de attól tartok, hogy az ilyen afférok nem múlnak el nála nyomtalanul.

Biztos van valami módszer, hogy ezt a helyzetet kezeljem, de még nem tudom, mi az.

And now: music.

szombat, december 02, 2006

Oké. A gőzbiciklisnél találtam az eszközt. És gondoltam, felhasználom egy klasszikusra. Aztán írok akár 3k-nyi szöveget is.

péntek, december 01, 2006

Egyrészt az van, hogy kijött a Roham. Benne a Frontline: BuRMa késői leszármazottjával. Ja, Bürokraták 3. El kéne már lassan olvasnom papíron is. Ja, meg dolgozni kéne a következő munkafázison, de most inkább hagyom, hogy beelőzzön egy novella.

Elkezdtem morogni egy internetes entitás megalapozatlan faszságai miatt, aztán rájöttem, hogy drága ehhez az én időm.

Keddi párbeszéd:

Faarc: - Szevasz öreg, hogy s mint?
Srakker: - Megvagyok, kösz. Te?
Faarc: - Ahogy eddig. De még mindig azt mondom, hogy a gyerekkereskedelemben van az igazi pénz.
Srakker: - Ja, igen. Bennük van a jövő.

Ennyi van.

kedd, november 28, 2006

Ez a tegnapi agyalgás szerintem már előfordult Búvárzenekarnál, csak nem így. Mondom, gondolatok, szivárgás. Mentális inkontinencia.

hétfő, november 27, 2006

- Nem foglalkozom bloggercsajokkal - gondoltam egy hősöm fejével, aki jelenleg a Haliaeetus leucocephalus néven fut. - Még úgy látnának, mint egy postot.
- Baszki, te már közelíted a hatvanat - toltam le rögtön ezután -, ezermester vagy és félkatonai csellengő; fingod sincs, mi az a blog egyáltalán, vagy ha mégis, nem látsz tovább a bulvárpletyka rovatnál. Két horoszkóp meg egy őssejtkutatás között egy kis információs szupersztráda, mi? Csak azért gondolod ezt, mert feltoltam a fejembe egy fitneszklub megmérgezésére elegendő koleszterint, és nem ittam sört mellé. Hogy én miért gondolom, azt nem tudom, sőt, még azt sem, hogy gondolom-e egyáltalán, vagy egyetértek-e ezzel az elméleti konstrukcióval. De szerintem nem.
Néha átszivárognak a gondolataim az egyik fiókba a másikból. Ezt általában a teremtményeim sínylik meg.
- Hát akkor bizony neked meg a kurva anyádat - gondolta a hősöm a fejemmel, azéval, aki jelenleg Srakker Domesticus néven fut. - Lehetne, hogy nem járatsz le?
- Hogy tehetném? Nem is létezel.
- Valóságosabb vagyok, mint te valaha is leszel, szarparaszt. Én ugyanis legalább kétezer példányban fogok élni, ha végre befejezel, baszki, míg te egynek is elég kevés vagy.
- Elkussolsz, vagy homokot írok a fitymád alá - figyelmeztettem egy elkényeztetett majdnem-mindenható arroganciájával, annak ellenére, hogy az arrogancia szó csak harmadszorra jutott eszembe, mert a gondolati folyamataim közé minduntalan megszakításkérelemmel üvöltött be az Explain yourself a Nonpointtól.
A hősöm erre már tüntetőleg nem válaszolt, mert mentettem és bezártam az ablakot.

Éreztem, hogy ebből ma már megint nem lesz semmi.

szombat, november 25, 2006


Srakker Heavystrides, az ithoriai doki új páncélt kapott tehetséges cimborájától, a rosszarcú Reey Drakeridertől, aki foglalkozására nézve fejvadász, hajlandóságára nézve pénzéhes, fajára nézve meg rodiai.

Az eredmény meggyőző. Akárki is megmondhatja, hogy a doktor úr műteni jött.

csütörtök, november 23, 2006

Van azért előnye ennek a nyüves betabloggernek. Könnyű idézni a belterj.hu-ról.

erről van egy sztorim: mentünk a Szigeten a sátrunkhoz, és az egyik bokorból hallom Vizipók (a rajzfilmszereplő) hangját:"Mi a faszt keresel itt, Keresztes barátom?" Mint kiderült, punk szomszédaink szórakoztak héliumos lufival, de feküdtünk ettől a jelenettől. smiley2 smiley

:rotfl: Mondjuk, ugyanezt megkérdezték anno a Szentföldön is, csak nem ennyire kulturáltan.

Megint dolgozom valamin. Amikor éppen nem emésztek, mert most már a légzésre vonatkozó impulzusoknak is sorban kell állniuk. Nyavalyás saláta, nem vagyok én ehhez hozzászokva. Sajtot ettem mellé.

csütörtök, november 16, 2006

A legkisebb bürokrata egy napon küzdött meg az Ezerfejű Bankkal és az Alumínium Hörcsöggel. Az Ezerfejű Bank egy öt emeletes épületben lakott, míg az Alumínium Hörcsög a legkisebb bürokrata számítógépének videokártyáját szállta meg, és beköltözött annak hűtőventillátorába.

Az Ezerfejű Bank azzal a feltétellel tette lehetővé a legkisebb bürokrata számára, hogy a későbbiekben esetleg, talán hozzáférhessen mérhetetlen kincseihez - az olyan, megszokottnak számító feltételek mellett, mint a vesék, a lélek és az aláírási címpéldány elzálogosítása -, hogy bizonyos dokumentumokat vissza kell hoznia, amire a legkisebb bürokratának a nosztalgia és a gyomorideg könnyei szöktek a szemébe. Emellett persze le kellett mondania a hitel mellé köthető biztosításról, pénzhiány miatt. Veszélyesen kell élni.

Az Alumínium Hörcsögöt egy VGA-hűtő cserével sikerült kilakoltatni. A legkisebb bürokrata - tőle szokatlan, de cseppet sem őszintétlen módon - még imádkozott is közben, kérelmezve a Mindenhatótól, hogy ha már a felhasználó volt annyira júzer, hogy rossz rögzítőpántot választott, legyen már olyan méltányos hozzá, hogy nem pusztítja el az utolsó rögzítőcsavart, mert akkor nem lesz mivel rögzíteni az egész baszt, miután lefeszegette a hibás elemet. Az Úr meghallgatta a kérelmező panaszát, és méltóztatott nem lehúzni a napját a retyón. (Ettől függetlenül majd kelleni fog még egy agyon nem nyomorgatott példány ebből az állatból, mert ez így kényszermegoldás.)

Emellett volt egy ilyen:

Hősszerelmes: - Erről jut eszembe, hogy ugyanabban a fürdőben három évvel ezelőtt fantasztikus élményben volt részem, két fiatal lánynak köszönhetően.
Srakker: - Ach, vettek neked krémest a büfében?

Erről Naiv Szupermen és az ő utánozhatatlanul zsigerbe markoló bókjai jutottak eszembe, és mit tehettem? Röhögnöm kellett a saját beszólásomon. Még nem biztos, hogy ezt hosszú távon túlélem, de a mondás szerint hosszú távon mindannyian halottak vagyunk.

szerda, november 15, 2006

Az apja összes sejtje rothadjon ki a sejtközi űrbe annak az agyatlan kreténnek, aki átkonfigolta ezt a szemétbánya, hányingerelementál Blogspot kezelőfelületet.

*Srakker ügynök mosolyog*

csütörtök, november 09, 2006

Ömlesztve.

Néha annyira kurvajó vagyok, hogy magam is meglepődöm, de az igazsághoz azért hozzátartozik, hogy ez ritka. Például sikerült egy egészen pofás kis kiegészítést faragni a készülő Univerzális Szerepjáték Rendszer Világspecifikus Bemutató Moduljához (ennek majd adni kell valami more marketable hivatkozást, mittudomén, Cseresznyevirág vagy Alkony), igen, söröztünk közben. Még meg kell nézni, hogy megáll-e a lábán tényleg, de a negyedik sör után kimondottan világjobbítónak tűnt.

Lebonyolítottam az első vásárlásomat eBay-en, ami nem lenne nagy szám, ha nem a Cthulhuként szunnyadó némettudásomat kellett volna igénybe venni, hogy összejöjjön. Most már csak az kell, hogy azt a baszt időben, épségben leszállítsa a posta, mert hiába van biztosítva, nem ér semmit, ha nem ér ide.

Működik a banki Pokémon (gotta catch'em all), ha minden összegyűlik, akkor várhatóan pénteken végre kiadom a kezemből ezt a paksamétát (Paks-a-méta: igen, atomerőművi labdajáték, hagyjuk ezt), és onnantól az égiek kegyére vagyok bízva. Napersze, ha úgy vesszük, mindig az égiek kegyére vagyok bízva.

Elkezdtem játszani a Star Wars: Galaxies-zal. Eddig pöpec, bár a motorja kicsit régi. De a hangulata jó. A bugjai fejlettek. És most egy ithoriai dokival játszom. ("Doki, doki vagyok, szeretnek is a nagyok...") Ami azért vicces, mert most kiderült, hogy a nagy játékrevamp következő fejezete a medic képességeit érinti, és elég gusztustalan tápgépet lehet majd belőle csinálni. Eddig is egész büntető kaszt volt, bár éppen nem a gyógyításban volt tápmarci alacsony szinten, hanem az individuumok bántalmazásában.

Most ennyi. Oktatnak, anyám, stop.

hétfő, október 30, 2006

A fejfájás kiköltöztetett a saját fejemből, és kínomban mindenféle hülye honlapokra kattintgatok. Fel kellett volna venni a kabátot reggel, ehelyett szerintem megfáztam. Nyivák.

Rinya. Nyafi. Anyázás.

szombat, október 28, 2006

Hm. Úgy nézem, elhagytam valahol egy tavat. Na, látjátok, ezért szeretem a munkám időnként. Ilyen hibákat egyetlen más munkakörben sem tudnék elkövetni.

szerda, október 25, 2006

Egyszer talán leszek olyan segítőkész ember, mint a szüleim. Mármint amikor számít. Ha ez meglesz, akkor talán nem ment szarba az a temérdek energia, amit belém feccöltek.

Most már csak az kell, hogy tető alá guruljon ez a kurva lakásprojekt.

hétfő, október 23, 2006

Elkúrtuk-botrány, sokadik felvonás.

Én egyszerű lelkű gyerek vagyok, kiszámítható, akár egy szinuszgörbe, ezért végül ma nem mentem ki az utcára. Ezt anyámék is elfogadták, pedig úgy volt, hogy átmegyek. De hát egy sarokra vagyok az Astoriától, a tömeg meg szeret meghülyülni időnként. És a rendőrök is.

És mivel az emberiség által ismert legjobb páncélzat a távolság, kihagytam a történelmi eseményt.

szombat, október 21, 2006

Oly' korban élünk, amikor az in medias res kezdés már avantgarde. Leszopom magam.

Az természetesen persze még mindig lehetséges, hogy nem végeztünk elég jó munkát. De attól meg nem avantgarde lesz, hanem szar.

szerda, október 18, 2006

Ma annyira punnyadt voltam délután, hogy nem jutott eszembe az a szó, hogy extrapolálni. Meg is lepődtem.

Ez bizonyos szempontból mégis érthető. Valamivel egy előtt keveredtem ágyba, miután hazaverekedtem magam Brüsszelből, egy konferenciáról. Arról majd később, egyelőre legyen elég annyi, hogy az univerzum a maga finom módján figyelmeztetett, hogy ha akarja, akármit csinálok, szopóra leszek állítva, és felesleges erőltetni a dolgokat, ha végül úgyis megoldódnak maguktól.

Bürozen.

(Nirvána iktatva, P.H.)

csütörtök, október 12, 2006

Ritkán vagyok olyan hangulatban, hogy egy vállmozdulat mögé oda tudnám állítani testem mind a száznyolc kilóját. Egy bizonyos faszkártya a ma este során eljuttatott ebbe az ellentmondásosan kéjes állapotba. Mindkettőnk érdekében remélem, hogy a Szemeim Mögött Lakozó Fenevad ugyanilyen késéssel ébred, különben a helyet egyszerűbb lesz a jövőben kriptaként hasznosítani.

Ezt a szardarabot viszont a jövőben - kizárólag személyes, és semmiféleképpen nem szakmai alapon - még torkon fogom hányni.

So be it.

hétfő, október 09, 2006

Minden egyszerre talál meg, de négy órányi alvás után ez már szinte fel sem tűnik.

A hétvégi "Dogs of war" performanszunk, amit egy rendezvényen produkáltunk, meghívásra, állítólag azt a hatást keltette a résztvevőkben, hogy mi egy népszerű honlap képviseletében arrogánsan viselkedtünk. Erre két dolgot tudok mondani:
a) A kérdésekre válaszoltam.
b) Sehol sem vagyok hivatalos véleményformáló erő.
Legközelebb ezt pisztolylőszer acélköpenyére - vagy, ami olcsóbb, baltaélre - vésetem, és minden olyan szubhumánnak a tarkójába implementálom, aki másodjára sem ért a szóból. És mosolyogni fogok közben.

A jelentés úgy készül, mint a Luca széke, és láthatóan azt sem veszem észre, ami kitolja a szememet. Kicsit kínos.

Takarítani kell megint. Volt vagy egy hónapja, egyes szektorokban régebben. Rémes. Felszerelkeztem háztartási vegyszerekkel, és neki is állok. Közben anyázok. Csendben.

És este vedelés. Ez kezd megszokottá válni.

csütörtök, október 05, 2006

Vissza a billentyűzet elé.

A helyszínre járás az unalomnak és a stressznek ellenállhatatlan elegye. Amikor a vége felé az ember segge már rárohad a műanyag-alapú kárpitozásra, és a szövet és a comb között felgyülemlik a hulladékhő, akkor a bürokrata arcán erőltetettre fordul a mosoly. Általában elég egymástól elég messze lévő célpontokat kell végigjárni, így aztán előfordul olykor, hogy egy helyi szállodában alszunk. Most is ez történt, hét napon belül kétszer. Mindkettő háromcsillagos, a különbség húsz év, meg egy kisebb minőségi térugrás. Ahhoz képest mindkettő drága. Ahhoz képest persze nem drága, hogy nem nekem kell fizetni.

Hallottunk legendákat is. Fantom-gázvezetékekről, meg személyiségzavaros hidakról, meg öntörvényű terekről. Építési területeken egymás elől a legtávolabbi sarkokba húzódó építész, illetve régész halálkommandókról. Meg az adminisztratív zsonglőrködésről. Arról különösen sokat.

Láttunk is dolgokat. Kinek-kinek másra van szeme. Nekem például arra, hogy második világháborús, pontonhidas átkelést vizionáljak este, a furcsa színű égen tespedő felhőkre. Bal oldalt voltak az amerikai főerők, átlósan keltek át a világos égdarabon, mellettük - gondolom, folyásirányban - kilőtt, hátára fordult folyami hajó. Közben Zero Signalt hallgattam, és ismerősként köszöntöttem a bevezető zörej mellékhatását, a zuhanás érzését.

Közben "pogácsát eszünk, kávét iszunk és sugárzást gyűjtünk magunkba". Hogy ezt a sugárzást a következő bürokrata-generáció nem fogja megköszönni nekünk, más kérdés.

Misztörendőzán végleg lelép. Mióta visszajött Brüsszelből, menni akart, bárhova, csak innen el. Meg tudom érteni, persze. Most várja a magánszféra. Mondta, hogy zavarja, mennyire nincs értelme annak a munkának, amit itt végez. Ebben is van persze valami, engem speciel jobban zavar, hogy ez lehetne másként is. Ő ebben nem hisz, szerinte ez a meló még jól végezve is értéktelen. Mondtam, hogy akkor álljon péknek. A bucit nem lehet felülvizsgálatnak alávetni, ugye.

Túl sok mindennel zsonglőrködöm megint, és a tököm kezd vele tele lenni, no.

hétfő, szeptember 25, 2006

I live on feedback.

Amúgy borzalmas, Uwe Bollal kapcsolatos szóvicceket gyártottunk ma. (Én meg még jelentést. Elfelejtettem, mennyire rühellem.)

Azzal indult, hogy a Bollér. Volt ott minden. Bolldog, bollet time, bollbamondás, bollfasz, interkantinentális bollisztikus rakéta (amit az étkezők lőnek ki egymásra). Jólesett.

Kész van egy szinopszis. Ez is jólesik. (A kritika nem biztos, hogy fog, de a jövő csak gyakoroljon a garázsban, ott zenéljen.)

csütörtök, szeptember 21, 2006

Na, most az ügyvédi ismerősök mozognak. Szentségtelen dolgok ezek.
Emellett már szinte eltörpül a tény, hogy talán, talán lesz lakásom. Már csak a részleteit lesz vicces miből fizetni.

De a rinyának mostanra vége, holnapra visszajön, ha akar. Teleengedem egy tárral, aszt' nem hal meg a fasztestű. Tehát beleengedek még egy tárral.
Vérzik a bölcsességfogamnál az íny. Folyamatosan. Ezért véríze van a számnak. Kicsit fémes, kicsit sós. Legalább nem üres.

Félek. Aggódom. Az összes kicsi faszom tele van. Nem akarok a holnapra gondolni, amikor négy év után lehet, hogy nem lesz munkám. És az állandó faszkodások miatt kezdem elhinni, hogy tényleg nem értek semmihez. Hogy semmit sem ér az életem. Amit eddig csináltam. Amit még csinálni akarok. Az egzisztenciális bizonytalanságról már nem is beszélve.

A fosvulkán ez már csak dob egy lapátnyival ebbe a csodálatos talicskába.

Ha megfizetnének, lassan már politikusnak is beállnék, annyira szét vannak rohadva az illúzióim.

kedd, szeptember 19, 2006

Na. Hétfőn a csőcselék megcselekedte. Röviden:

A rendőröknek fizetés- és létszámnövelés kell, képzési infrastruktúra és számonkérés és akkor, talán, a napi, tükörjégen való fostalicska-tologatáson túl egyébre is képesek lesznek. Addig, ha bukkanó van, akkor mindenfelé habzik a fos. Mint most is.

Közmegdöbbenés, hogy pofán hazudnak minket. Az utcaiharcos elitkommandó engem csak ne képviseljen. Pláne, ha nekem kerül sokba. Csőcselék. Csürhe. (Nem arról beszélek, aki zászlót lenget, meg skandál. Aki gyújtogat, rendbont, na azt tessék már végre pofán vágni puskatussal, ahogy jogállamban szokás.) Mondjuk, az is tény, hogy magyar állampolgárságtól például akkor lehet megfosztani valakit, ha azt az külföldi állampolgár felvette, és a kérelem benyújtásakor olyan, valótlan adatokat szolgáltatott, hogy a valós adatok ismeretében az elbíráló hatóság az állampolgárság megadását megtagadta volna. Az analógiát kifejtve: ha pofán hazudtál minket, és még be is vallod, akkor legalább te, személyesen, takarodjál már elfele, és ne bazsalyogj a képernyőről, te öszvér. Legalább jelöld meg a politikai utódodat, és te, népünk vezére, te szimbólum, te, vonulj vissza. Az utódodat se fogom szeretni. Az ellenzéket se. A francba, ki marad? (A Kétfarkú Kutya Párt, ofkoz.)

Tudom, nekem, mint köztisztviselőnek, pártfüggetlennek kell lennem. Attól véleményem még van, és a magyar politikai közélet egészére nézve nem kimondottan hízelgő, és a nyomdafestéket is csak erős viaszolás után tűri.

Más.

A lakásügy kezd bohózatra emlékeztetni. Még próbálok alkudni az egyik favoritomra, de a pozícióm nem túl erős. Mondhatni, capkodószlófasz. Emellett persze foglalkoznom kéne megint azzal, hogy ismét helyszíni turnék lesznek, és előre kéne olvasnom, de azért akkora zsonglőr nem vagyok. Illetve vagyok, de egyelőre a kulcsszavakra koncentrálok, hogy azok megmaradjanak a mindinkább szitaszerűvé váló agyamban.

Ennyi.

hétfő, szeptember 18, 2006

Megint országjárás jön. A volt szervezeti egységem egyszerűen nem tud meglenni nélkülem, ezért ideiglenesen visszakértek, a nagyfőnökség meg visszaadott. (Fene megegye.) Rémes lesz. Más se hiányzik, mint hogy az első dolog, amit meglátok egy vidéki szálloda halljában, a hozzám hasonlóan rettenetesen embergyűlölő állapotban lévő kollégai kommandó legyen. És tuti, hogy valaki jó állapotban fog ébredni, és nem lesz tele az összes töke az egésszel, és lesz annyira társadalmilag érzéketlen, hogy ez meg is fog látszani az arcán. És akkor vagy undorodva fogok motyogni, vagy kipattintom a szemét a helyéről, teáskanállal. Még eldöntöm.

szombat, szeptember 16, 2006

In other news.

Basszátok meg, gyerekek, legalább egy kicsit figyeljetek oda. Nem az USAF vagytok.

"In the West Bank city of Nablus, two churches - one Anglican and one Orthodox - were attacked with firebombs on Saturday by assailants.

A group which said it carried out the attacks, calling itself the Lions of Monotheism, said they were protesting against the Pope's remarks.
"

Egy tökéletes világban ezt a hírt az követné, hogy a bogumil eretnek halálgárdisták, akik szitává lyuggatták a támadókat, eképpen kívántak tiltakozni a dalai láma e brutális, aljas, megvetendő és nyilvánvalóan provokatív célú megnyivánulása ellen.
Egy ortodox meg egy anglikán. Nem rossz. Végül is, egyik magasabbról sza... üm, átfogalmazom, nem fogadják el a római pápa primátusát. Egyik sem. Kicsit sem. Közük nincs hozzá. A római katolikusokhoz, mint csoport, meg aztán végképp semmi. Hírértéke van, amikor patriarcha meg a pápa találkoznak. De hát hírt olvasni azt csak maximum három mondatig megy. Faszcincérek.

Itt persze nem térek ki arra, hogy arra, aki más kegyhelyét különösebb ok nélkül - értsd: nem lőnek onnan kifelé - felgyújtja, megtámadja, arra dőljön rá egy toronyház, mert ez, gondolom, evidens. Azt sem forszírozom, hogy szerintem azért nem kell élflémernek lenni ahhoz, hogy az ember tudja, hogy az afféle magas labdákat, mint a szóban forgó idézet jelent, nem kell feladni azoknak, akik ezt népharag gerjesztésére felhasználhatják. Dolgozzanak csak meg szépen.

A csendes muszlim többséget felkérném, hogy legalább próbáljanak már meg elhatárolódni ezektől a faszpörgettyűktől, mert teljesen le lesznek járatva. Persze, nem kötelező, elvégre ez egy szabad ország, ahol mindenki azt csinál, amit szabad.
"Úgy hallottam, vannak olyan harcművészeti irányzatok, amelyek követői daru stílusban küzdenek. Nem tudom... én inkább dömper stílusban küzdök." (c) én, hát ki más.

Valószínűleg felfedeztem a spanyolviaszt, de alkalomadtán tök jól elszórakozom magamon.

vasárnap, szeptember 10, 2006

A tegnapi borfesztivál csak azért nem lett végül teljes kudarc, mert a végén söröztem. Vagyis inkább helyette. A korábbi alkohológiai kiképzések hatására kicsit megnyünnyedtem ugyanis délutánra, végül aztán, két órás habozás után feltámadt bennem a harci szellem, és felhívtam Misztörendőzánt, hogy egye bálna, mégiscsak menjünk ki. Támadásunk bátor volt, viszont elakadt a szervezési hiba és a vártnál jóval nagyobb számú érdeklődő által emelt akadályon. Ezért idővel kifordultunk inkább az eléggé ingerült tömegből, és összevártuk Misztörendőzán régi ismerőseit, akiknek velünk ellentétben volt esze, és délután macera nélkül bejutottak. Be is voltak már állva. Aztán a belga sörözőbe ültünk be, ahol gyorsan feltöltöttem magamat sörrel. Továbbmentünk valami helyre az Oktogon közelében, ahol az a fajta tömeg vihogott és nyálzott, ami gond nélkül elfog öt négyzetméteren belül minden egyes repeszt egy óvatlanul ott felejtett nyelesgránát robbanása után. Aztán meg pánikba esik és ledarálja magát. Ezt hamar meguntuk, annak ellenére, hogy kiszúrt bennünket két kolléga, és az asztaluknál vedeltünk még egy kicsit, és Misztörendőzánnal karöltve leléptünk.

Ma hitelpapírokat böngésztem, családilag ebédeltem, összevesztem jó anyámmal, szóval majdnem minden szép.

péntek, szeptember 08, 2006

Más faszával a csalánt.

Jelen esetben az enyémmel. Cica, engedd el. Nem szeretlek. El a kezekkel a pöcsömről. El a kezekkel a pénztárcámról is.
Művészi önkifejezés? Ha nem nekem kell fizetni érte, kifejezzen annyit ön az illető, amennyit csak herével bír. Nekem mindegy. Állapodjon meg az épület tulajdonosával. Tegyenek egybehangzó akaratnyilatkozatot, hogy az a minta azon a falon a tulajdonos beleegyezésével került oda. Akkor nem zavar: az épület a tulajdonosáé, ha nekem nem tetszik, legfeljebb nem nézem, ha meg életveszélyessé válik a romlása, akkor lezúzzák, mint háztartásbeli az őszinte személyi mérleget. Amíg ez nem történik meg, el kéne takarodni az összes faszba. Mert a tulajdonost esetleg idegesíteni találja, hogy valami szarparaszt azon éli ki magát, hogy másnak költségtöbbletet okoz. Ha másért nem is, hát a BKV-nak juttatott vaskos központi pénzek miatt kicsit enyém is az a villamos, amit itten önkifejezőleg megvandalizálnak. Nekem kell fizetni, ha a cégnek többe van a karbantartás és a felújítás. Társadalom áldozatai, az elnyomott, sarokba szorított tömegek, hát hogyne. Unatkozó kölykök, hatalommániás balfaszok, semmi több.

El a kezekkel. Azoktól az eszközöktől, amelyeket vagy így, vagy úgy, de az én pénzemen vásárolnak. Onnan el. Mert különben kaján mosollyal figyelem, ahogy pofán veri őket, a társadalom áldozatait, az elkövetőket, az alkarhatalom.

Nyárspolgár vagyok, és büszke rá. Bízom benne, hogy az ilyen elbaszott ultralib bölcs megmondóemberből alapvetően kevés van, és ők se pozícióban, mert az efféle gyökerek tanácsai alapján még hordát se nagyon lehet építeni, nem hogy társadalmat.

péntek, szeptember 01, 2006

...és azonnal szállj ki a fejemből, jóva'? Ne nyúlj a szekré... tedd azt le! Mondom! Baszki. Rohadt telepaták.

E.

*Srakker ügynök röhög*
Megint egy összeszedetlen post jön.

Muhahaaa! Ha minden igaz, sikerül majd eladósodnom egy életre, csak el ne kiabáljam. A kiválasztott kevesek, akik beférnek, majd összehányhatják, igen. Mert én ilyen döbbenetesen rendes vagyok, igen.

Máshol ezt kompenzálom. Gonosz örömmel tölt el például, hogy az Orient Express-meséhez sikerült végre zenét gyűjtenem. Kitűnőek, na. És ordenáré módon be is fogom őket pakolni alkalomadtán, csak megint vennem kell egy pendrive-ot. Mert megint elhagytam egyet, naná. Szerintem piercing lesz a következőből. Mellbimbópiercing. (Borzadj.) (Update: rájöttem, mennyire rácsesznék, ha a célgépen hátul lenne az USB-port. Szerintem kulcskarika lesz az alap, arra teszem majd a pendrive-ot. És amikor leveszem, kacéran megnyalom a szám szélét. És megbillentem a szemöldökömet. Nem, csak egy pillanatra képzeltem el a dolgot, de valami felkavarodott bennem, ezért abbahagytam. Remélem, nektek rosszabb volt.)

Megint játszom a Half Life 2-vel. Még mindig eszetlenül jó. Akkora területeket modellez, mint egy reptér, és nem rinyál, nem fagy, nem szaggat, semmi. Csak egyszerűen kurvajó. Mondjuk, itt is úgy fogy a lőszer, mint egyszeri ebolásból a HP... de a piros Converse-ben feszítő, aranykeresztes, shotgunos Grigorij atya, és mutáns nyája önmagában akkora ősfíling, hogy már csak ezért érdemes leporolni miatta a programot.

Még mindig írok. Még mindig ugyanazt. Még mindig picsalassan megy, de legalább csinálom, és nem fogyott el az ötlet. Csak a korábbi szalmalángok helyett egy öngyújtó lelkesedésével lobog bennem az alkotói kedv. Sikert csak benzinkutak és kallódó, metánfüggő öngyilkosjelöltek környékén remélhetünk efféle eszközparkkal, jah...

szerda, augusztus 30, 2006

Tegnap kicsit megkevertem a gyomrom, nem bírom már a sokféle piát egyszerre - soha nem is bírtam, ami azt illeti -, de ma egész hamar helyrejöttem. A lakáshelyzet jelenleg épp hajszálon függ. Emiatt aggódhatnék is ugyan, de alapvetően semmi értelme nem lenne. Amúgy szabadság van.

Zseniális módon nem csinálok semmit.

csütörtök, augusztus 24, 2006

Transmet 14 kész. Már csak egy Ulysses-fordítás kellene. Nem hiszem el, hogy az egész tetves neten csak egyetlen részletecske lenne, Szabó Lőrinc fordításában. (Nem az a részletecske, ami nekem kéne, persze.)

Ami nincs a neten, az vagy elavult, vagy lényegtelen, vagy még nem létezik, basszus.

Give... me... information! Now!
Na, ma - a tegnappal ellentétben - rettentő aktív voltam és jólelkű is. Ez más családokon belül elvárható lenne, de sosem mondtam, hogy rendes ember vagyok. Ilyesmit én csak bankoknak és főnököknek hazudok. Persze, a lelkesedésem jóval kisebb lett volna, ha nem arról van szó, hogy csalamádénak valót kell vágni, vágni meg szeretek. Pláne a Benchmade Aresszel. (Vagy a Fällkniven S1-gyel, de az most kicsit életlen, amúgy meg overkill. Fällknivennel zsemlére vagy fára megyünk.) Füvet nyírni mondjuk már nem annyira, de végül is nem szakadtam bele. Igaz, a laposkúszásban az almafa alatt átkommandózást szívesen kihagytam volna, de favágásról nem volt szó. A mai szülőpátyolgatás persze izomból tarkón verte azt a kevés kedvemet is, ami a bankba menetelhez reggel még esetleg megvolt. Tehát ez holnapra marad. Ahogy az is, hogy lenyírassam végre a hajamat, vegyek nászajándékot - pia lesz -, meg az ilyenek.

Összefutottam Rejtő-hőssel, vettünk jegyet holnaputánra. A térítőnek, aki a Moszkva téren jött oda hozzánk, különösen szerencsés lapokat osztott a főnöke. Nem elsősorban miattam - én ilyenkor szólni szoktam, hogy az én átnevezési papírjaimat Rómával bokszolja le, még ha évek óta a stadionnak még a közelébe sem mentem, akkor is. Vicces volt.

Mai hangulatomat jól jellemzi, hogy csak azért nem megyek le valami nagyobb instába, mert várok egy hívást, amelynek eredményeképp - ha befut - a kecó menekültszállássá minősül át az eddigi pormageddon-helyszín helyett, vagy akár éppen mellett. Ennek ellenére éppen a Fear Factory klasszikusa, a Zero Signal áll most a legközelebb a meszes kicsi szívemhez. "A sordid mesh, turning to dust..."

Most Transmet 14-et fordítok, mert azt hamar be lehet fejezni, meg ha mégis beesik a hívás, könnyen abba is lehet hagyni. Bár azt lehet, hogy nem kell.

hétfő, augusztus 21, 2006

Szabadságon vagyok. Azóta 51-es lett a warlockom, telepakoltam a hűtőt kevéssé romlékony tápokkal, elterveztem és elborzadtam a takarítási résztevékenységek miatt, most pedig megyek sörözni.

De azt csak óvatosan.

szombat, augusztus 19, 2006

Fortress Europe for the win.

Na, az van, hogy hülyék mindig lesznek. Egyes hülyék muszlimok. Most éppen ők a népszerűek, vagyis azok a hülyék, akik amúgy muszlimok, könnyen a címlapon találják magukat. Ötven év múlva lehet, hogy a kínaiak lesznek ilyen helyzetben, de az is lehet ám, hogy az EU-tagállamok állampolgárai, a Magyar Köztársaság állampolgárai, az Egyesült Államok állampolgárai, vagy a keresztények, vagy mindegyik, vagy egyik sem. A történelemnek megvan az a vicces szokása, hogy nem nézi az egyének értékeit, hanem a katonai és a gazdasági sikerek mércéjével mér.

Jelen esetben az történt, hogy kinézték maguknak ezt az ostoba lúzer pöcs Abu Abdullahot. Ezért kezdtem el írni ezt a bejegyzést. Jó célpont: egy szalmabáb. Hülye, mint a fasz, támadható az álláspontja, és az egyetlen - és még ki is mondja! - érve a hit, ami tudvalevőleg hit, nem pedig vitaalap. ("Nem, cica, még csak nem is a szakálladdal van a baj, pedig vicces, hiszen apámnak a szakálla is hosszabb. Nem vagyok szakállofób, oké? Egyszerűen arról van szó, hogy fasz vagy. Kifejtem.") Ugye, elmondta a marha, hogy Tony Blair elfogadható, mint célpont. Ha háborúról van szó, akkor a brit miniszterelnök valóban katonai célpont lenne. Másképpen: a kiiktatása okozna akkora kárt, hogy érdemes legyen vele kísérletezni. Viszont, ha háború van, akkor a naponta tök ártatlanul legyilkolt muszlimok tisztán katonai szempontból egy bizonyos hibahatárig elfogadható másodlagos veszteségek, mert nincs olyan, hogy kulturált háború. A "kulturált" háború gépies: pilóta nélküli felderítő repülőgépek taktikai információi alapján nyolcvan kilométerről kiadott támadási parancsok és lézervezérlésű okos bombák jellemzik. A kulturált háború pazarló: az ellövöldözött hadianyag értéke jóval meghaladja az általa elpusztított ellenséges élőerő felszerelésének költségét. Az élet nem mérhető pénzben. A lőszer igen.
Egy katonai vezetés sikerét az méri, hogy eléri-e a taktikai és stratégiai céljait, és eközben minimális veszteség mellett a lehető legnagyobb veszteséget okozza az ellenségnek. Lehetőleg olcsón.
Maradjunk abban, hogy egy ideje Irakban és Afganisztánban nincs háború, helyette káosz van. Tehát a civilek leölése még annyira sem szerencsés, mint amikor egy offenzíva kellős közepén dübörgünk előre a Dumbó nevű nehézpáncélossal.

Katonai vezetői szempontból nézve - az én tippem szerint - a nyilvánossággal mindig csak a baj van, viszont szükséges rossz. Azt már elég jól tudjuk, hogy a különböző hivatalos, katonai, titkosszolgálati szervezetek hajlamosak elkanászodni, ha a nyilvánosság túl sok mindent elnéz nekik, vagy esetleg nem figyel oda, vagy netán nem hagyják, hogy a színfalak mögé nézzen. Ezért, no meg a hírérték miatt, mindenki ott lóg a csatamező közelében. A harctérről érkező információ monopóliuma egyre inkább a múlté.
Amit megváltoztatott a telekommunikáció a háborúk történetében, az az, hogy az otthon maradt emberek láthatnak belőle darabokat, és így vagy úgy, de megpróbálhatják a békeidőkre beállított értékítéletüket közvetíteni a katonaság felé. Ez a különféle békemissziókban részt vevő katonákat alighanem eléggé idegesíti, pláne azért, mert az ellenséges egységeknek efféle skrupulusaik nincsenek. Hiszen a nevezett ellenséges egységek gond nélkül beveszik magukat egy kórházba, fegyverestül, civilnek álcázzák magukat, nemzetközi megállapodásokban tiltott robbanóeszközöket vetnek be, van itt minden. Oszt' mit csinálnak vele? Elsírják magukat, hogy az ellenség nem lovagias? A közvéleményt ez nem érdekli. A közvélemény beéri azzal, hogy ha katona vagy, mindezt vállaltad, a mission impossible neked rutinmunka.
Hosszútávon persze jobb, ha az éppen aktuális megszálló - felszabadító - hatalom jó fiúknak tudja beállítani az embereit. Könnyebb információhoz jutni a helyi lakosságtól, amivel meg lehet akadályozni mindenféle rosszaságot. Meg nem halnak meg annyian. Meg könnyebb az államháztartásból összesíbolni a műveleti pénzeket, na meg a kenőpénzeket. Szóval jót tesz az Ügy sikerének, no. A jó publicitást iszonyú nehéz összeszedni, de ha sikerül, lehet vele tarolni.
Kurvára nem vagyok biztos benne, hogy a mívelt Nyugat által az utóbbi időben folytatott háborúk "jó" háborúk voltak. (Mondjuk, a délszláv dolgot vegyük ki ebből, ott azért szerintem kellett már valamit tenni.) Ha van ilyen egyáltalán, hogy "jó" háború. Abban sem vagyok biztos, hogy amióta a média hatalom lett, azóta nem bukott sokat a megbízhatóságából - bár, mint azt a Reuters képmanipulátor fotósának esete is bizonyítja, túlságosan sokat ügyeskedni sem érdemes. A baj onnantól válik komollyá, hogy a média a politika része és eszköze lesz.

Mint jelen esetben a CNN-nel is történt.

Mert az, hogy kiemelték ezt a tucatfaszt, mikrofont nyomtak az orra alá és előadatták vele a nyomoronc nézeteit - persze, anélkül, hogy ezt komolyabban megpróbálták volna ízekre szedni, és olyan nevetségessé tenni, ahogyan ez az álláspont megérdemli -, leginkább manipuláció. Támogatottság-gyűjtés. Bemutatni, hogy miért is folyik a harc. Hiszen ezek ilyenek, neh? Milyen ezek, és mi van? Ezzel megideologizálni a mellélövéseket? Erős próbálkozás lesz ez. Nemtom, nekem megint elég volt egy időre a londoni meg a németországi balhékísérlet híre, hogy kellőképpen rosszkedvű és ingerült legyek, és a józan eszem ellenére rövid és hosszú távon egyaránt hatásos megoldásokon kezdjek el tűnődni. Aztán persze rájöttem, hogy ilyenek nincsenek.

A CNN tehát bekaphassa. Folytassuk.

Abu Abdullah véleménye kártyavár egy zseléstálon, földrengés idején. Szerinte itten háború van. Az iszlám ellen. A délszláv válságban meg a szemét NATO mintha muszlimok mellé állva bombázgatott volna szerb célpontokat, de ezt el kell felejteni. Ebben a nagy - elképzelt - muszlimellenes háborúban a Magyar Köztársaság részt vett, ugye, összesen párszáz emberrel, tehát az elcseszett logikája szerint én ellenséges hadviselő vagyok. (Igaz, a területfoglalósdiban nem, de a németek azóta sem jártak Irakban, oszt' mégis el akartak ott durrantani némi robbanószert, tehát ezeknek a népeknek valószínűleg nem a logika az erős oldaluk.) Én értékelem a jólétemet, bár nem becsülöm meg eléggé, hiszen benne élek. Nem is akarom, hogy háború legyen. Az ilyesmit vagy azok akarják, akiknek nincs mit veszíteniük, vagy nem tartanak attól, hogy bármit is veszítsenek, hiszen a más faszával verik a csalánt. Mint Abu. Rendszerint olyanokéval, akik azt hiszik, nincs mit veszíteniük. És innentől fogva Abu Abdullah, meg a hozzá hasonló barmok erkölcsi fölénye, tartok tőle, elment a levesbe.

A legtisztább válasz ebben a "háborúban" az elzárkózás lenne: megnézni az adott ország vagy országcsoport határait, közölni, hogy: "Lélek ez ajtón se be, és mostantól Fortress Europe. Köszönjük." Aki bent van, azt a belső szabályok szerint kezeljük. Be meg az jön, akinek mi mondjuk, és utána ő is megkapja az eurómintás vonalkódját. Tehát ha előre megfontolt szándékkal többszörös emberölést akar elkövetni, vagy arra felbujtani - és a tettet végrehajtják -, és ez bizonyítást nyer, akkor mutatunk neki egy kies salétrombányát, jó kilátással a temetőre. Namármost, ezzel az elzárkózásosdival is gond van, ezt már az Egyesült Államok példáján láthattuk. Hiszen, hogy csak a legegyszerűbb forgatókönyvet vegyük, sok az olyan erőforrás, ami a Fortress Europe-beliek életszínvonalának fenntartásához egyelőre elengedhetetlenül szükséges, és amelyekre vonatkozóan nem rendelkezik a Fortress Europe elég kitermelőhellyel. És itt kikerülünk abból a körből, amikor valakinek igaza van, innentől már mindenkinek csak érdekei vannak.

Na, hol van most a te szentséged, Abu? A fegyverek csövében? Ott csak halál van, te barom.

(Nem ígértem megoldást.)

péntek, augusztus 18, 2006

Azóta sem tettem szert lelki mélységekre, ezért beszámoló következik az elmúlt pár napról.

Tegnap spontán csapatépítés volt a kollégákkal, ennek ellenére - vagy tán éppen ezért - egész könnyedén keltem. A tegnapi délutánomhoz képest legalábbis friss vagyok és üde, mint a harmatos Wunderbaum. A tegnapi délutánomra amúgy jellemző, hogy a gyülekezésre felszólító telefon ébresztett fel, nem sokkal fél öt előtt, mert délután kettőtől már hiába küzdöttem az álmossággal. Egészen addig szédelegtem, amíg le nem himbáltam a torkomon három korsó sört. Az volt a délután csúcspontja, onnan megint lejteni kezdett az út. Különösebb incidens nélkül hazavergődtem, és izomból beájultam az ágyba. Leszűrtem, hogy a Hivatalt kábé az tartja össze, hogy stabilan fizet. Hogy ez a vezetést mennyiben minősíti, nem az én tisztem megállapítani. Megtanultam a "beálltam, mint a gerely" kifejezést. Rájöttem, hogy a pókok rém ronda állatok, különösen akkor, ha néhány pohár Jägermeister-utánérzés után az ember komolyen elkezd rájuk koncentrálni. Tehát csupa korszakalkotó felfedezést tettem.

Végigolvastam a The Hacker Crackdownt Bruce Sterlingtől, és rájöttem, hogy a fickó nem véletlenül tett szert hírnévre: egy ilyen száraz és jórészt technikai témáról, mint a phone phreak és a hacker-szubkultúra kialakulása, környezete, és állambácsinak a problémára adott válasza és annak következményei, elég nehéz úgy írni, hogy az olvasó agya el ne szökjön nyugatra. Neki valahogy mégis sikerült. Szóval a cucc jó, ráadásul az MIT honlapján ingyé' hozzáférhető. Használd a Guglit.

A lakáshitellel való első ütközésem nem volt annyira sikeres, mert a bank drága nem ad közszolgálati dolgozókra szánt hitelt, mert nekik olyan nincs. Miért nincs?! Így csak hat olyan bank van, kábé, aki tárgyalóképes.

Na, megyek. Kávé, cigi, agyhalál.

kedd, augusztus 15, 2006

Megint kezdek elfáradni. Ez zavaró. Csak összekapom már magam lassan. A hangulatom hajaz a The world needs a hero-ra a Megadethtől, azzal a különbséggel, hogy én nem vagyok herót.

Megint előszedtem a Psychonautsot. Még mindig istentelenül jó, de hamar rájöttem, hogy miért hagytam félbe. Az elszánásom egyelőre töretlen.

Írtam egy szinopszist, most egyeztetjük.

Amúgy államilag finanszírozott készenléti állapotban vagyok.

És ennyi.

szerda, augusztus 09, 2006

http://www.rpg.hu/iras/mutat.php?cid=4693

A Buda Eliberata rendezvény hirdetésének margójára (kivonat):

[Hősszerelmes] Nézem a címlapot: látom, meg kell tisztítanom rozsdás fringiámat...
[Hősszerelmes] Nehezen tudom eldönteni, hogy ez most kosztümben parádézás lesz, vagy polifoam-os bottal ütik az álbajuszú dzsoggingosok a turbános dzsoggingosokat?
[Srakker] Persze, ha meg bevonulnék a plüss AK-47-esemmel, akkor engem neveznének anakronisztikusnak.
[Srakker] Netán infantilisnek, mert a plüss AK-47 csak hangtölténnyel - értsd: "Brakka-brakka", esetleg 7.62-es "Ratatata-dzsí-dajng" hangeffektekkel - üzemel

hétfő, augusztus 07, 2006

Ha éppen nincsen semmi, de semmi, amit csinálhatnék, vagy meg kéne csinálni, az csak azért lehet, mert kurvára elkerülte a figyelmemet valami. A figyelmemet ismerve elég sok minden lappang odakint.

Ilyenkor jönnek a zaftos meglepetések.

vasárnap, augusztus 06, 2006

Mételynél találtam, kitöltöttem én is a magamét. Aki röhög, lekasztolom, utána meg majd hazudok valamit.

I Am A: Lawful Neutral Gnome Fighter Mage


Alignment:
Lawful Neutral characters believe in the triumph of law and order above all else. It does not matter whether the leader is for good or evil; the leader will be followed, because the order they provide is the most important thing.


Race:
Gnomes are also short, like dwarves, but much skinnier. They have no beards, and are very inclined towards technology, although they have been known to dabble in magic, too. They tend to be fun-loving and fond of jokes and humor. Some gnomes live underground, and some live in cities and villages. They are very tolerant of other races, and are generally well-liked, though occasionally considered frivolous.


Primary Class:
Fighters are the warriors. They use weapons to accomplish their goals. This isn't to say that they aren't intelligent, but that they do, in fact, believe that violence is frequently the answer.


Secondary Class:
Mages harness the magical energies for their own use. Spells, spell books, and long hours in the library are their loves. While often not physically strong, their mental talents can make up for this.


Deity:
Callarduran Smoothhands is the True Neutral gnomish god of stone, the underground, and mining. He is also known as the Deep Brother and the Master of Stone. His followers enjoy mining - especially for rubies. Their favorite weapon is the battleaxe.


Find out What D&D Character Are You?, courtesy ofNeppyMan (e-mail)




Detailed Results:

Alignment:
Lawful Good ----- XX (2)
Neutral Good ---- (0)
Chaotic Good ---- (-2)
Lawful Neutral -- XXXXXXXXX (9)
True Neutral ---- XXXXX (5)
Chaotic Neutral - X (1)
Lawful Evil ----- XXXXXXX (7)
Neutral Evil ---- XXX (3)
Chaotic Evil ---- (0)

Race:
Human ---- XXXXXX (6)
Half-Elf - (0)
Elf ------ X (1)
Halfling - (-3)
Dwarf ---- XX (2)
Half-Orc - (0)
Gnome ---- XXXXXXXXX (9)

Class:
Fighter - XXX (3)
Ranger -- (0)
Paladin - X (1)
Cleric -- (-2)
Mage ---- XX (2)
Druid --- (-5)
Thief --- X (1)
Bard ---- XX (2)
Monk ---- (-2)

péntek, augusztus 04, 2006

Sikeresen lebontottam magam alól az internetet otthon, így most három embert zaklatok párhuzamosan, hogy összejöjjön az újjáépítés. Moronic user detected, please replace user to continue.

Reményeim még vannak. Utána elfoglalt leszek, de várhatóan nagyon fogom élvezni.

(Egyre többet iszom.)

csütörtök, augusztus 03, 2006

Időnként hülyét csinálok magamból, néha rám is szólnak, de állítólag az ilyesmiből tanulni lehet.

Csak hogy a mai napnak is maradjon nyoma.

kedd, augusztus 01, 2006

"Hey you, hey you, this won't hurt a bit, this won't hurt a bit, this won't hurt, sez who, sez who, anesthetise this bitch, anesthetise this bitch, ANESTHETISE..." - Korn - Twisted transistor

Peter Chen basztardizált bevezetőjének margójára.

Az óvodai huszárhó'. Ja, igen, ki is mondom. Helló, Beau.

Ha olvasod, akkor jobb, ha tisztába jössz vele, hogy tudom, hogy nyilvános. Azért írom. Mert úgy gondolom, hogy a net tisztább hely lenne nélküled. Mert ha esetleg bejelentenék a netről való lerúgatásodat, rendelnék egy sört, hogy a napom tökéletes legyen, és kicsit elszomorodnék, ha kiderülne, hogy mégis visszajössz. Nem mintha komolyabban érdekelne a véleményed, vagy akár a léted, mert annyi gerinced van, akár egy görögdinnyének, és kibaszott ingerszegény lehet az életed, ha még mindig egy olyan kritikán vered a nyálad, ami lassan már a címlapról is lekerül. Ja, igen, a kritika. Nagyon személyeskedőnek érezhetted, ha egyszer egy szó nem esett benne arról, hogy mit tartok arról, aki írta...

Elvégezted a házi feladatodat, látom, nagyon ügyes netes kém vagy. Gratulálok. Szemedhez nőhetett a fröccsöntött szupertávcső, mire végeztél. Üdvözöllek itt, a rémes szóviccek, a ritkás frissítés és a vulgáris szavak menedékében. Mintha bármiféle titkolnivalóm lenne azután, hogy felraktam a netre, de még így sikerült mellélőnöd, te szellemi salak. Talán azért lehet, mert amiről nem akarom, hogy tudj, azt nem mondom el. Te humanoid tévedése a természetnek. A rinya persze megy, vonyít az érintett, mint akit érzéstelenítés nélkül seggbelöknek egy vampirizált tűzcsappal, hogy a magánblog közröhej tárgyává tétele így, a más fórumon írtak meg úgy. De azért személyeskedésre fel lehet használni. A másét. Neked igen. Mert te több vagy. Neked szabad. Egyenlő mérce, mi, te selejt? Jólneveltség a zárójelben, mi? Muhaha.

Még csak vicces sem vagy, ellentétben Peter Chen eredetijével. Ha a célhoz igazítottad volna az eredetit, azt mondanám, oké. Persze, rendben. De egy senki csak senkihez méltó megoldásokkal operál, és amikor tigriscsíkosat szarik a mászóka mellé, akkor meglepődik, hogy miért kap vehemens válaszokat.

Mint azt a mellékelt ábra mutatja, a nevezett mű az írók legalább egyike lelkivilágának hű tükre, és eképp kezelendő.

Ja, az az innovative meg inspiring, de hát használni kéne a szótárakat esetleg. Mer' én ilyen kibaszottul konstruktív vagyok, kérem. Amúgy a psziché és a belőlük levezetett szavak - lásd még pszichopata, psziché, pszichológus - azok ch-val írandók, te túlművelt. A nagy értékmentés közben néha hasznos a magyar nyelv ismerete, de ha nem, nem.

Na, sztéj túnd.

kedd, július 25, 2006

Új márkaötlet:

Douwe Egberts InsOmnia.

Megyek írni. Sör betárazva, buddhista orangutánként tespedek a székemen, ma már két kávét is ittam, azannya: minden készen áll.

vasárnap, július 23, 2006

Ja, igen. A rosszul kimosott ruhák miatt a szobámnak olyan szaga van, mint egy hajléktalannak. Asszem, visszateszem őket egy éjszakára még ázni, az otthon kimosott cuccok jelentik majd a buffert, amíg meg nem száradnak megint.
Ebben a lakásban szépen sorban minden tönkremegy, én utoljára maradtam, de a sorsom én sem kerülhetem el. Most éppen a mosógép szart be, az elektromos hálózat még csak szarakszik. Utóbbi miatt leheletnyivel jobban aggódom: ha véletlenül elszállna a gépem, nem lenne miből újat vennem.

A projekt: lakásnézést megkezdtem. Ami azt jelenti, hogy először neten levadászom az ígéreteseket. Csekkolom, hogy mik vannak egyáltalán. Elkezdek udvarolni azokat, akikkel meg akarom nézetni a kecót.

Remélem, használt lakásra is hajlandó hitelt adni nekem valaki. Szeptemberig még mindenképp kivárok, addig van lekötve a zsetonom, amit önrésznek szánok, utána teli talppal beleszállok a mélybürokráciába. Izgalmas lesz.

péntek, július 21, 2006

Bagónia: amikor megdöglesz egy cigiért.

szerda, július 19, 2006

Van olyan, amikor az ember belefeledkezik a lángbámulásba.

A hétvégébe belefért Eger, szűk körben, némi alkohollal vegyest, ami jó volt, meg egy pokolbéli visszaút. A MÁV tényleg szopjon lovat. Az a szolgálaton kívül lévő MÁV-os humanoid tapló meg, aki a tömeg közepén nekiállt emberkedni, ahelyett, hogy összehúzta volna magát, hogy a fizető utasoknak állva kell utazni az ország egy jelentős városa és Budapest között, vasárnap délután, különösen szopjon lovat, de kettőt és horgaspöcsűt, és verjünk a két hímtag közé egy éket is, hogy biztosan ki ne csússzon. No.

* * *

Aztán lett meleg vizünk otthon. Szerencsére nem a vízmelegítőben volt a hiba. Most még mindig azon agyalgok, hogy lakás kell. Lejjebb kell csavarni az igényszintet. Jobban eladósodni majd ráérek később is, most vígan elég nekem egy olyan kecó, ahol egyedül jól elférek. (Majd takarításhoz veszek egy Roombát. Meg esetleg egy manuálporszívót, nyolcezerért.) Szóval nézegetek, az önrészem egy kisebb lakásnál már közelíti a 10%-ot. Meglepő, de az elmúlt két évnek ebből a szempontból talán mégis volt értelme.

* * *

Aztán volt egy vidám lángszórózás a belterj.hu-n. Arcátlan módon élvezem. Annak ellenére, hogy a kritikák alatti vitának már legalább két kötelező formagyakorlata van.

"A kritika nem objektív."
A kritika véleményközlő műfaj. Mint ilyen, elkerülhetetlenül szubjektív valamilyen szinten. Fontos ugyan, hogy a kritikus állításait a lehetőségekhez képest a legjobban aládúcolja tényekkel, de teljes objektivitást elvárni tőle meglehetősen ostoba.

"Írjál jobbat, utána kritizálj."
A kritikaírás külön szakma. Tisztában kell lenni a tárggyal, ennek hiányát a szakszerűség sínyli meg, de nem kell tudni hosszabb, nagyobb, sikeresebb, a kritika tárgyához hasonló művet tudni felvonultatni az önéletrajzban. Jó kritikákat kell tudni felvonultatni a tekintélyhez. Másrészről a kritikus nem a mű írójáról nyilvánít véleményt, hanem a művéről, így a kritika tárgyának valós minősége ütközik a kritikában felvázolttal, nem pedig a két szakmai önéletrajz. Jé.

Ha ezt mindenki megtanulná, a fórumtroll-formagyakorlatok két lépéssel rövidebbek lennének. A "nem én fostam az asztal közepére", az "akinek nem inge, ne vegye magára", a "másik semmibe vétele kisebb hiba, mint egy faszozás", az álszentség, meg az összes többi általános emberi hibák, egy bizottsági ülésen vagy bármilyen megbeszélésen tiszteletüket teszik, megszüntetésükre valószínűleg csak az adott egyed mesterséges átprogramozásával nyílik majd mód.

* * *

Már alig van időm, hogy befejezzem a novellámat, fuckfuckfuck.

péntek, július 14, 2006

Egy levél, ami technikai okokból baszott elmenni, én meg lusta vagyok.

Erre.

"Üdvözlet!

Hát kezdjük úgy - háttal, ja -, hogy a lolmanó röhög.

Nekem az az érzésem, hogy Önt még egyszer sem verték meg beszólása miatt. (Úgy értem, rémesen. Nagyon. A testét.) Vagy csak úgy, mert meg lehet tenni Önnel, lévén a modern kori cikkíró elsődleges fegyvere a klaviatúra, aminél közelharcban még egy szöges léc is jobb.
Én a magam részéről eddig sikeresen elkerültem ugyan a dolgot, de biztosan én vagyok a korcs. Se egy rongyos frag, se egy rovás a puskám válltámaszán, ráadásul a legkomolyabb lény, ami a véremre pályázott, az egy bögöly volt. Mégis, azt vallom, hogy a leglovagiasabb belerohanás is kásává mállik az első tökönrúgás vagy egy maréknyi őzsörét után.

Hogy Materazzi egy féreg? Hm, hát az lehet. Hogy már csak a világbajnokságon nyújtott teljesítménye miatt legszívesebben örökre eltiltanám? Az is lehet, de én nem a FIFA elitklubjában nevelgetem a seggem, hanem valahol másutt, ezért a dolog a továbbiakban nem is érdekel. Nem az én hatásköröm, mondhatnám.
Hogy Zidane kiérdemelte a piros lapját a fejeléssel? Ki. A szabályok kurvára egyértelműek, és ami a kamerákon látszik, az az igazán fontos, amit a játékosok egymásnak beszélnek, az a szemnek láthatatlan, mintegy.

Lovagi hagyomány? Az emberáldozásnak is évezredes hagyománya van, oszt' a legtöbb helyen mégis kinőtték. Elkorcsosult, meg fajul is a rút sybaríta váz, ja. (Hol is a piramisom, meg a feláldozandó emberek? Kurvajól tudnék áldozni, művészien. Hé, most mi van?) Tudnám, minek kell dicsőíteni valamit, csak mert régi, alázni valamit, azért, mert új. Túl régen volt már háború, elfelejtette a szellemileg művelt elit szeretve tisztelt képviselője, mit ér az ember, ha megölik? Ha hiányzik a tapasztalat, menjen mentőorvosnak, ahelyett, hogy beszél baromságokat.

Elég sokan vagyunk ezen a bolygón, elég sokan lógunk egymás szájába. Fejeljem meg a szomszédot, mert fúrja a falat? Rúgjam fel a türhőt, mert jobb nője mer lenni, mint nekem? Csapjak oda - férfiasan, lovagiasan, keményen - az agyatlan zombinak, aki felröhög a nevem hallatán? És ha nem, miért nem? Maga ott, maga a monitor előtt, maga eldönti helyettem, hogy mit tartsak vérben oldódó sértésnek? Oszt' ha pofán röhögöm, mi lesz, tán majd megver? Vagy, ha túlteng bennem az eredménykényszer, akkor mostantól járjak puskával? És preventíven küldjek minden olyan szem környékére egy golyót, ami ellenségesen fordul felém? Ma egy lefejelés, holnap a világ?!
Ha nagyon sokan dudálnak szembe, az lehet ám, hogy azért van, mert rossz felhajtón nézett fel az autópályára...

(Amúgy is rohadtul túl van ez lihegve. Az izraeli hisztivel, az észak-koreai erőfitogtatással kábé egy időben egy futballista megfejelt egy másikat. Ejha.)"

Na.

szerda, július 12, 2006

Úgy felnyomtam az agyam a mai napon, hogy dühöngve lakást nézek. Szeptember környékére tartom esedékesnek a cuccot, szerintem meg is kapnám a hitelt. Pláne, ha megint az őseim vérét fogom szívni, hogy biztosítsák az ingatlanfedezetet.

Igen, bazmeg, kupleráj van. Igen, mocskos az ablak. Igen, bazmeg, tényleg így van, bár az is tény, hogy nincs itt semmi olyasmi, amit három nap alatt ki ne lehetne takarítani. De hogy be akarod nekem adni, hogy azért vizesedik az alattunk lakó szomszéd, és azért dobja le a csempét a fal, mert a zuhanyzás közben odafolyik, és nem azért, bazmeg, mert nem horganyzott vascsövet tettek be a trehány, nyomorék, gány munkásaid, te balfasz, akkor ledobja az agyam az ékszíjat. Faszkalap.

Ennél azért udvariasabb voltam, de legalább ennyire határozott. De ezzel most nagyon felcsűrte a vérnyomásomat a főbérlő. Pont azért költöztem el otthonról, hogy kurvára ne szóljon bele senki a dolgomba. Semmiféle dolgomba, amibe nem akarom.

Jé.

hétfő, július 10, 2006

Apró, megzavart navigációjú rovarok pengetik a karomon lévő szőrszálakat. Rémesen idegesítőek. Már csak egy oldal, már csak egy oldal, és akkor már csak 12 oldalnyi, tágan szedett, üdítően ismerős, százszor elbaszott táblázatot kell lefordítanom - holnap -, és akkor végre egyszer időre teljesítek valamit.

Ne is nézz így, én is meg vagyok lepve.
Amúgy kíváncsi lennék, hogy az a meló, amit most végzek (összesen kábé 70 ezer leütésnyi EU-s szakszöveg magyarról angolra fordítása) nettóban mennyibe kerülne. Hogy nekem mennyibe kerül, azt tudom: több epét nyeltem vissza, mint a legutóbbi kritikám megírása során - amely egyébként apokaliptikus lángokba fogja burkolni a helyet, ahol megjelenik, köszönhetően egyebek közt Degec város egyik örökös polgárának, akivel közösen a mészárlást elvégeztük.

A regényt, hogy képzavarral éljek, egyszerűbb lesz kifesteni, mint kitakarítani, miután végeztünk.

csütörtök, július 06, 2006

Ma tudtam meg, mennyibe kerültem egyszer régen. Basszameg! Basszameg, basszameg, basszameg! A mocsári tetves retkes szopószájú anyját, azt!

Ne kérdezz, nem mondom el. Csak kicsit hülyén érzem magam, az van.

hétfő, július 03, 2006

"A távolságot, mint módosítót megkapod..."

Avagy mik jutnak az ember eszébe, ha sok időt tölt el játékfejlesztők közelében, és olyan, mint én. (Ilyenből kevés van, ezért az őrület még nem érte el a nemzet kollektív tudatát.)

vasárnap, július 02, 2006

Ez vicces.
Írok, és gennyesül élvezem.

Vadonvilágot, ja.

szerda, június 28, 2006

Kutyafuttában.

"Kár, hogy itthon nehéz kiadni festett képregényt, mert sokan művészkedésnek titulálják, mint ahogy az utóbbi idők fórumozásai mutatják." - hazai képregényrajzoló

Nem, nem a festett képregényt tartják művészkedésnek, te nagyon bárgyú, hanem a történet nélküli, összebaszott képregénykezdeményeket és egyéb vizuális farokveréseket tartják annak. Ha neked ez jött le, emeld ki a fejed a seggedből, és olvass.

Hrrrrgr.

kedd, június 27, 2006

Ma többszörösen hálára köteleztem az embertársaimat, mindenki szépen vágja magát glédába, amíg jól van dolga.

Egyrészt egy kollégám ismerőse miatt megküzdöttem a nyelvvizsgoid bürokráciával, legalábbis annyira, hogy az ügy mostantól ne az én ügyem legyen. Szerintem kevesen voltak annyira pofátlanok az intézmény történetében, mint én. A főbürokrata bácsi rendes volt és segítőkész, ez némiképp csökkenti a küzdelem értékét, kábé annyira, mintha Szent Györgyöt a leölni kívánt mítikus óriáshüllő meghívta volna teázni, és egy parti sakk mellett eldöntötték volna, hogy akkor most ki lesz a győztes az utókor szemében.

Másrészt meg, amikor észleltem, hogy a napfény, az ing és a zakó hatására diszkrét dögbűzt kezdek árasztani, döntést hoztam és inkább gyalog jöttem haza. Minden mindegy alapon begombolt, fekete zakóban, negyvenhárom percen át. Mert én ilyen kemény vagyok, igen. Jobb lett volna, ha nem mondja be az unalmast az izzadásgátlóm, de néha ilyen kétségbeesett megoldásokkal kell beérni.

Úgysem várhatok hálát a sok türhőtől, és nem avatják ezt a napot munkaszüneti nappá. Ezt sem.

hétfő, június 26, 2006

Na, új hét, új élmények.

A hétfő reggelem a hétfő reggelek természetével ellentétesen egész jól indult. Ezért gondosan megvárom, amíg elromlik. Reggelire hideg nyúlsült volt, ami tegnapról maradt, László napról. (A családban jellemző a Lászlók jelenléte. Mondhatnám, túltengünk. Én csak afféle fél-László vagyok, nem is kaptam ajándékot. Viszont mindenki elől elittam a sört.)

A hétvége egyik nagy eredménye az, hogy kiderült: szét kell verni a fürdőszobát, mert vizesedik a fal, ledobja a csempéket és jobb napjain eláztatja az alsó szomszédot. Szerencsétlen meg adná el az alattunk lévő lakást. (Szabotálunk olcsón.) Amellett csaptelepet is kell cserélni a mosdóban, mert egyszerűbb lassan újat venni, mint minden egyes kopó alkatrészét egyesével cserélni. A tulaj ezt még nem tudja.

A másik nagy eredménye, hogy volt alkalmam játszani a Dreamfallal. A kritikák pontszáma iszonyúan eltért, ez arra engedett következtetni, hogy erősen karakteres játékról van szó, és valaki vagy szerette, vagy megvetette még a gondolatát is, hogy még egyszer játszania kell vele.
A Dreamfall folytatás, ami egyszerre megkönnyítette és megnehezítette a dolgát: a The Longest Journey sikere ugyan garantálta a közfigyelmet, de az is biztos, hogy a legendákhoz nagyon nehéz felnőni, és látványosat lehet bukni vele, ha nem sikerül. A megszépült emlékeknek mindenféle helyzetbónuszaik vannak egy efféle összehasonlításban.
A Dreamfall elsősorban kalandjáték, sunnyogós és pofozkodós részekkel kiegészítve. A sunnyogás része olykor logikai, olykor illogikai jelleget ölt, de mindenképpen elég nyomasztó. A pofozkodás a hülye kamerakezeléssel vállt vállnak vetve teszi idegesítővé az életet. Nem egy Mortal Kombat, no: kétféle támadás van, meg egy védekezés, aminek nincs értelme, ha nagyobbat akar ütni az ellenfél.
A tanpálya elég rövidke, a kezelést is alig tudjuk elsajátítani, mire beledobnak minket a mélyvízbe, ami más játékokkal összevetve inkább lábáztató, de kicsire nem adunk. A játéknak ugyanis nem maga a játék része - vagyis a gameplay - az erős pontja, sokkal inkább a sztori, a karakterek és a látvány.
A pályák nem túl nagyok: négy-öt helyszínből áll egy terület, így elkóvályogni annyira nem fogunk. Viszont nagyon hangulatosan vannak megtervezve, az egyes elemek nagyon a helyükön vannak. A modellek is elég részletesek, ami azért is dicséretes, mert az átvezető jelenetekben sok a közeli kép, így a hibák hamar feltűnnének. A világ, bár kicsit elnagyolt (kevés a gonosz multicég, meg ilyesmi), a helyén van, elég ismerős ahhoz, hogy tudjuk hová kötni a dolgokat, de elég idegen ahhoz, hogy érdekes legyen.
Amiben különösen erősen teljesít a játék, azok az apró részletek. A földi szórakoztató elektronika, például. (A szívemhez különösen közel állt a házikedvenc-helyettesítő Watilla, a testre szabható személyiségű, kisebb kutyaméretű, gorilla-alkatú robot, ami - vagy aki - üzenetrögzítőtől határidőnaplóig mindenféle tevékenységet el tud látni, szövegértése emberi, beszélni is tud, és meglehetősen autonóm darab. És hiányzik neki a gazdája, ha sokáig távol marad. Akkor, amikor ez kiderült, eléggé megsajnáltam a csülköt, mert tudtam, hogy a szerencsétlen főhős megy még majd messzebb is, mint Cape Town.) A közlekedési eszközök. A külső terek. A lakásfelszerelési tárgyak. A Zoë Castillo nevű főhősnő zseniális akcentusa. (Szerintem brit.)
A másik erős pontja maga a sztori. Tekeredik, pöndörödik, söndörödik, és mégsem dezoxiribonukleinsav. Lineáris, sokszereplős, mégis átlátható, elég ütősek és egyediek az NPC-k. A párbeszédek is jól sikerültek. A sztori jól van ütemezve abból a szempontból, hogy kellő időd van belerázódni at induló főhős bőrébe és felfogni a háttérben munkáló erők természetét, mielőtt nézőpontot váltana, a világ meg olyasmi, hogy még a sztori nélkül is szívesen elmolyolna vele az ember, annyira ügyes munka.
A gyenge pontok nagyrészt a gameplay-hez kapcsolódnak. Az irányítás klasszikus TPS-ekhez szokott reflexeimnek nagy kihívást jelentett eleinte, aztán beletanultam. (Utána World of Warcraft közben szoptam, mint a torkosborz.) Az akció- és lopakodási jeleneteket azért inkább logikai feladványokra cseréltem volna, mert így kalandjátékhoz képest méltatlanul kevés és egyszerű a puzzle. Így kicsit túl egyszerű, mintha az interaktív játékidő csak afféle átvezető lenne az informatív, történetmesélős, a játék motorjával készült párbeszédek között. Kimondottan zavaró bug nem volt benne, a Dreamfall stabilan futott, az alt+tabolást is jól viselte.
Összességében nekem jó volt 10-ből 7,5-re. 7-nél jobb, mert zseniális nagy ötletek vannak benne, még ha egy-két klisét bele is daráltak, de 8-nál gyengébb, mert a gameplay része a játéknak nem sikerült túl jól, és sajnos nem is kapott nagy szerepet, így hiányolom belőle a kihívást.

A hétvége harmadik nagy eredménye, hogy most van kajám, elég sok. Nagyrészt hal, de van sajt és hagyma is. Kicsit úgy érzem magam, mint egy elcseszett fantasy szereplő, a menümet elnézve, de az Abonett szerencsére meggyőz, hogy a modern táplálkozás borzalmai még mindig részét képezik idilli életemnek.

Halleluja.

szerda, június 21, 2006

Érezzétek a törődést. Belterj,hu, cset. Tűző napfény, de az agyunk még mindig tökéletes.

15:38:28 [Hősszerelmes] Srakker> Egy haverom régebben a DEA-nek dolgozott, aszonta, hogy annál nagyobb hülyeség nincs, amikor a filmekben szagra meg nyalásra azonosítják a zsaruk a kokót.
15:39:13 [Srakker] Hősszerelmes> Úgy érted... nem igaz? Várni kell a laboreredményekre? :zokog:
15:41:58 [Magamura] Hősszerelmes> mert nem ért hozzá. Nem a kokót azonosítják így, a porcukrot.
15:44:02 [Srakker] Magamura> "...répacukor. Kémiailag fehérítve. Nagyon tiszta. Talán kabai? Hmmm." :veterán nyomozó a Cukor és Édesítőszerek Ügyosztályról:
15:45:32 [Bodzilla] azért elég kemény lehet az orrnyálkahártyán keresztül felszívódó finomított gyümölcscukor hatása :morfondírozik:
15:46:21 [Srakker] Bodzilla> Ne, ne! :vetődve kicsavarja a kezéből a mézesbödönt:
15:46:36 [Hősszerelmes] Srakker> Főnök, Csipás Fredtől kaptok a fülest, az egyik belvárosi kávézóban állítólag NutraSweetet mérnek a kávéba...
15:46:45 [Napalmgárdista] Bodzilla> pedig a szintetikus anyagok durvábbak. :felszippant egy marék kávéízesítő cukorpótlót:
15:47:11 [Magamura] Hősszerelmes [15:42:29]> és ami nem porcukor, az kábítószer, szóval kizárásos alapon dolgoznak.
15:47:45 [Srakker] Magamura> ...ja. :csíkba rendezi a porított fehér temperát:

vasárnap, június 18, 2006

Na, a blog történelmének fennállása során a szervezetem már másodszorra bírálta felül az elfogadott vedelési meghívásaimat. Ezért aludtam tizenkét órát. Kínos, de vannak előnyei is.