Itt egy kriptaszökevény a lehetettvolna kategóriából.

3. sor (1 panel)

KOVÁCS látható, ülő helyzetben, hátulról és felülről, a tető gerince miatt csak csípőtől felfelé látszik. Egy húsz-huszonöt centis, fehér, kicsit színejátszó madártollat tart a kezében, azt nézegeti, a másik kezében légmentesen zárható nejlonzacskó, az a fajta, amibe a bizonyítékokat szokás rakni.

MR. KOVÁCS: - Ezt viszont úgy nézem, leírom, ha az elemzés azt hozza ki, amire tippelek.

4. sor (3 panel)

1. panel

KOVÁCS az ereszen támasztja a lábát, úgy nézi az utcát. Az aktatáska a tetőn támaszkodik-fekszik. Unottan füstöl, és várja, hogy a fájdalom enyhüljön a vállában.

KOVÁCS: - Az ellenség keze betette a lábát, hogy klasszikust idézzek. Ha ez párnából esett ki, rohadtul meg leszek lepve.

2. panel

KOVÁCS ugyanolyan pózban ül, csak a táska van nyitva, az ölében van a dosszié. Láthatóan teljesen elmélyült az olvasásban, és azzal sem hagyja magát zavartatni, hogy két-három narkolepsziás külsejű, a szokásos galamboknál is sokkal punnyatagabb, elhízott galamb ül a tetőgerincen, és beleolvasnak az aktáiba.

3. panel

KOVÁCS teljesen ugyanolyan pózban ül, csak a csikkek szaporodtak meg mellette, és a nap is kezd délután kettőre járni mögötte. Időközben magasra nőttek a háttérben a felhők, és készülnek egy masszív esőzéshez, ami elmossa ugyan a fél várost, mégis mindenki várja, mert az legalább enyhít valamit az ólmos fejfájás és a frontérzékenységgel kapcsolatos tünetek kínjain. MR. KOVÁCS telefonja felsivít a zsebében (HANGEFFEKT: DÜRIRÜRI-DÜRIRÜRI.)

KOVÁCS: - Idő van. Ennyi seggelés csak elég lesz.

5. sor (4 panel)

1. panel

KOVÁCS feltápászkodik, és lenéz. A táska mellette. A keze zsebrevágva, és hiába csak két emelet magasságban áll, úgy néz ki, mintha a város fölé magasodna, és úgy néz végig az utcán mint valami elcseszett öltönyös ragadozó a vadászterületén. Odalent páran kolbászolnak, egy-két nyugdíjas nénike huzikocsival, pár yuppie-külsejű késő huszas, két légkondi között félúton, effélék.

KOVÁCS: - Nyomás vissza a talajszintre, hősök hőse.

KOVÁCS: - Ideje munkába menni.

2. panel

KOVÁCS már felvette a táskáját, és a híres kínai Nagy Ugrás fordítottjára készül: becsukja a szemeit, és felkészül arra, hogy a szédítő nyolcméternyi mélybe vesse magát.

KOVÁCS: - Merhogyugye máshogy nem jutok le...

KOVÁCS: - Remélem, visszafelé jobban tudja ez a szar a leckét, mint felfelé jövet, különben nejlonzacskóban megyek a helyszínre.

3. panel

KOVÁCS látszik, ahogy kicsit letérdelve kiegyenlíti az esést, de nem kell kigurulnia sem: az öltöny ezúttal nem hagy maga után kívánnivalót (HANGEFFEKT: WHUP). Az egyelten apró probléma az a nyolcvanas, aszaltszilva-arcú anyóka, aki a lehetetlen dolgokat (a palackozott gőteszemen már fenn sem akadnánk) tartalmazó, sötétkék műanyag táskájával éppen most lép ki a ház vasajtaján. Visszafogott meglepetéssel és színtiszta rosszallással néz KOVÁCS felé.

4. panel

KOVÁCS már kiegyenesedve, teljesen természetesen és közönyösen, némi fensőbbséggel néz az ÖREGASSZONYra, aki kábé a melléig ér, és csak a sziluettje látszik a kép előterében.

ÖREGASSZONY: - Maga... maga huligán!

KOVÁCS: - Szíves tájékoztatásul közlöm, hölgyem, hogy így szoktam leszállni.

Most asszem írok valami mást.

Elmebeteg sajt: dementáli.

Ha véletlenül felfognám, milyen súlyú kérdésekben kell a Hivatal ökörségei miatt döntést hoznom olykor, alighanem makogó idiótává züllenék a másodperc törtrésze alatt. Így azonban nyugodtan funkcionálhatok tovább holtfáradt, vörös szemű, ingerlékeny, bagószagú, a szakállát babráló bürokrataként.

Komolyan bazmeg, olykor megijedek, mi van körülöttem.

* * *

Más. Megvettem és végigjátszottam a Dead Space-t. Elkövető: EA. Nomármost, az EA játékok nem arról híresek, hogy túlteng bennük az eredetiség. Viszont a maguk módján igen tisztességes iparosmunkák szoktak lenni, és ha az embert nem zavarja, hogy az új fícsörök nem tengenek túl, jól el lehet velük lenni. Naszóval, a Dead Space TPS sci-fi túlélőhorror. Ez a legtöbb kitartó olvasónak nem szorul magyarázatra, de most mégis megmagyarázom, mert ettől okosabbnak tűnök.

A TPS a third person shooter, vagyis a hátsónézeti lövöldözős típust jelöli, amikor a játékvilág szempontjából képzeletbeli játékos-entitás szoros emberfogásban követi a főhőst. Az egyik újítás ott jön, hogy a normál tájékoztató elemek (életerő, lőszer, oxigén) nem csak úgy oda van biggyesztve a játékos elé, hanem bele vannak építve a világba. Az életerőt a főherót páncéljának gerincvonalán feszítő kijelző mutatja, ha elfeketedik, beáll az agyhalál. A főhősnél lévő cuccokat, a lőszert, az oxigént, a térképet, és a beérkező üzeneteket a használt fegyver, illetve főként a páncél holografikus kijelzője vetíti ki látványosan, ámde roppant kevéssé taktikusan. (Most képzeld el háborús helyzetben, hogy egy ilyen karácsonyfa-vértezettel a testeden kell osonnod a maróláp szélén. Az ellenfél tuti a sikoltozó röhögésével árulná el magát.)

A sci-fit nem kell magyarázni, mostanra már még talán a Bölcs István-vonal legszedáltabb követői is rájöttek, hogy új szelek fújnak a hajtóművek kiömlőnyílásaiból. A sci-fi vonalat itt az épp halott fő-főszereplő, az USG Ishimura nevű hajó képviseli, amely nemes egyszerűséggel Planet Cracker, vagyis bolygórepesztő. Kikap egy szép nagy darabot egy alkalmasnak tűnő égitestből, a hasznos anyagokat (nehézfémeket, ritkaföldfémeket) kicsócsálja belőle, a maradékot salakként elköpi. Nomármost, ha egy ekkora monstrum elkussol, annak oka van. Az okos emberek az ilyen okoktól szeretnek távol maradni, főhősünk viszont... khm. (Mérnök, naná. Isaac Clarke. És nő is van a dologban.) A tudományos oldal aligha fogja elismerő csettintésre késztetni a hard sci-fi követőit, mert itt a tudomány bizony csak jól-rosszul működő díszlet, amely mögött olajszagúan duhog a gépezet, és időnként isteneket köp a színpadra. (Ékes példa erre a szelektív tárgylassító, aminek hatására az elméleti fizikusok hajlamosak agyérgörcsöt kapni, miközben elképzelik.) Viszont van benne gravitációs cuppantócsizma, ami szintén lehetetlen ugyan, de mókás a plafonon végigcuppogni vele, mikor mikro a gé.

Túlélőhorror. Bizony, a környék tele van csápival (megnevezés copyright (c) by Blájmi). Van kicsi, közepes, nagy, ugri, köpködős, csámcs, mantaszerű, a lényeg, hogy mind rút, mint egy hutt valaga három hétnyi tenger gyümölcsei menü és irritábilis bél szindróma után... és baromi idegesítő. Célozzon az ideggyökre, hangzik a régi bölcsesség, de itt pont nem válik be: a nyerő megoldás, ha az illető rémnek a végtagjait szeleteljük le. Vagy fel. Van erre egy nagy kupac célszerszám. Nekem történetesen a legjobban az impulzuspuska vált be, de időnként hasznát vettem a kinetikus TÜMMentő (force gun) rövid hatótávú nagytakarító képességének, különösen, ha sok apró csámcs akart lábon felzabálni. Amúgy ízlések és pofonok. A felszerelés a pályákon elszórt Power Node-ok segítségével az erre szolgáló munkapadokon fejleszthető... és elértünk a játék leggyengébb pontjához, az eredetiséghez.

Bazmeg, ez a System Shock 2! Nem egészen, de majdnem, és épp annyira, hogy zavaró legyen. A boltok, meg a fejlesztőpad, a két oltár, ahová az anyagelvű rohadékok ajándékokért járulnak, minduntalan emlékeztettek erre. Ezt a játék során háttérbe szorította - bár nem feledtette - a grafika, ami gyönyörű, a szörnyek, amelyek rútak, ráadásul időnként tényleg kiszámíthatatlanul bukkantak fel (bár az esetek nyolcvan százalékában kiszúrta őket a dramaturgia-radarom).

Összességében jó 10-12 órányi felhőtlen hentelés van a játékban, és jó nálam 4-re az ötből.

Bejjánál leltem.

You are The Sun

Happiness, Content, Joy.

The meanings for the Sun are fairly simple and consistent.

Young, healthy, new, fresh. The brain is working, things that were muddled come clear, everything falls into place, and everything seems to go your way.

The Sun is ruled by the Sun, of course. This is the light that comes after the long dark night, Apollo to the Moon's Diana. A positive card, it promises you your day in the sun. Glory, gain, triumph, pleasure, truth, success. As the moon symbolized inspiration from the unconscious, from dreams, this card symbolizes discoveries made fully consciousness and wide awake. You have an understanding and enjoyment of science and math, beautifully constructed music, carefully reasoned philosophy. It is a card of intellect, clarity of mind, and feelings of youthful energy.

What Tarot Card are You?
Take the Test to Find Out.

Hmmm, G-2-es színképtípusú csillag, felszíni hőmérséklet 5-6000K. Nem különösebben kiemelkedő, de végül is, a tarot-kártyától mégse várható el, hogy legyen benne Betelgeuse, vagy valami kvazár.

Wwwwáztákurvá. Armageddon lesz itt, elvtársak, nem is valami kis, helyi darab, hanem igazi orbitális szopoda, az a fajta, amelyről begombázott próféták egész könyveket vizionálnak össze. Biztos vagyok ebben, mivel csalhatatlan előjel jutott a birtokomba. Több, mint hat évnyi hivatali jogviszony után... most kapaszkodjatok a piátokba... ha nincs nálatok, hozzatok, és utána kapaszkodjatok bele (paradicsomlé nem ér)... szóval névjegyet kaptam. Aktuális, helytálló, a stemplimen lévő stráfok is helyesen szerepelnek rajta, és a benti elérhetőségeim is azok, amiken el lehet érni, ha az embernek ez a vágya (és munkaidőben keres, és éppen nem dohányzom, kajálok, rohangászok, üvöltözök vagy kapok agyvérzést).

Hat év után.

Bámulatos, mire képes a modern tudomány és bürokrácia zökkenőmentes együttműködése, no.

Csapatépítő tréning volt, juhé. Iszonyat. Még rángatózok, de már múlik.

A józan ész az az izé, ami miatt nem eszel, hiába lenne kedved hozzá, mert tudod, ha nekiállsz, akkor elhülyülsz. Belegondolva a józan ész elég idegesítő dolog.

Kész, megyek is, beállok filozófusnak. Azok majdnem olyanok, mint a bürokraták, azzal a különbséggel, hogy ha nem alapítanak miattuk egyházat, a hülyeségeiknek nem köteles engedelmeskedni senki.

Mivel végső soron a központi költségvetés környékéről származik a fizetésem, teljesen logikus, hogy egy általam finanszírozott ajtóépítési projektben idő- és költségtúllépés keletkezik. Ez bele van kódolva a lokál univerzum szövetébe, mintegy. Amúgy sejthettem volna: amekkora különös kegyetlenséggel, aljas indokból elkövetett gányolások vigyorognak elő időnként a sarkokból ebben a lakásban, nem is értem, miért nem kezdtem el sikítozni a fájdalomtól abban a szent minutumban, hogy az ajtóbeépítés-projekt fenyegető jövőképből valósággá kezdett el válni. (Gondolom, elzártam a tudatom elől a következtetést valahogy.)

Iszonyat volt, ami előröhögött a takarólécek alól, igazi kisipari iszonyat. Az asztalos bácsi teljesen jól viselte a dolgot, csak időnként jegyezte meg, hogy azért szereti ő ezt a szakmát, mert harminc év után is tud újat mutatni. (Esélyes innentől, hogy a Gány mostantól a városi legendárium része lesz, és más ügyfelek is meghallgathatják, miféle elfajzott rettenettel találkozott egy amúgy gyanúsan hétköznapi, kétmacskás angyalföldi panelban a Bátor Hétmérföldléptű Asztalos.)

* * *

Amúgy az van, hogy bejelentették, hogy miféle oktatásokon kell részt vennem, hogy Képzett Bürokrata legyek. Sejtelmem szerint a mi tudásunk fejlesztésén kívül még szerepet játszhat az is, hogy közeleg a költségvetési év vége, és a Hivatal, mint minden rendes költségvetési szerv, megborzong, ha év végén maradvány keletkezik. (Nagyapámnak volt anno egy ilyen sztorija, amikor is december 28-án kellett beszereznie valamit. Tökmindegy, hogy mit, csak ötmillió forintba kerüljön, mert kiderült, hogy végül annyi maradt. Valamikor '60 és '80 között, csak hogy az összeg reálértékét is be lehessen lőni nagyságrendileg. Bónusz küldetés: az se baj, ha utána használni is lehet valamire, amit vett. Végül lezsírozta valahogy a dolgot, nem tudom, hogyan, de nem véletlen, hogy én pl. nem a beszerzési oldalon égetem az adófizetők pénzét, mert tőlem kábé tizenötmillió kapocskiszedőt kapott volna az a sok takony, aki ilyen Missön Impászibült szór a nyakamba szilveszter előestéjén.)
Vissza az oktatásra: olyan képzett leszek, hogy ihaj. Lesz kommunikációs tréning, egy-két embernek önismereti, jogászoknak jogalkalmazási, össznépileg meg csapatépítő. (Baszki.) Ha szakmába vágó pénzes tanfolyamra akarok menni, lepattintanak. Kincstári logika.

* * *

Beszereztem a Warhammer: Age of Reckoning című játékot, az MMORPG-k legújabb trónkövetelőjét. Eddig nagyon tetszik, amit látok, nyálzok ezerrel, akár órákon át, csak legyen, aki meghallgatja. Majd meglátjuk, hogy a Hosszútávon Idegesítő Faktorok mennyire vannak jelen, mert én aztán tényleg pikkpakk abbahagyok bármilyen ilyen játékot, bőven elég hozzá, hogy egy hétig ne legyen kedvem bejelentkezni.

* * *

Tegnap a következő, barátságosnak szánt köszöntéssel estem be Métely és Rejtő-hős közös háztartásába, alig fél órás késéssel: „Szakadjon meg a tolerancia, csessze meg az erőszakmentesség, és a kurv'anyját a demokráciának, egyszerűen nem lehet közlekedni ebben a telibevert városban.” Amúgy baromi elfogadó egyed vagyok, de a hírverés és csinnadratta ellenére elsiklottam a tény fölött, hogy a Magyar Köztársaság szeretve tisztelt miniszterelnöke egy amúgy teljesen politikamentes felvonulás keretében ki kíván állni a demokrácia alapeszményei mellett (szerintem csak eljutunk az elszámoltathatóságig egyszer, muhahaaaa), így a többi vérlúzerrel együtt csoroghattam a városszerte kialakult dugóban.
A mese jó volt, de több fegyelem kell a játékosoktól - tőlem is -, annyi, hogy annyi már nincs is.

* * *

Megyek, megiszom még egy kávét.

Hogyan érjünk el démonian recsegő hangot?

1. Fázzunk meg, de baromira.
2. Álldogáljunk még utána fél órácskát a Balaton menti szálloda udvarán, cigarettázva, időnként változatos színű és állagú zseléket köpdösve a mindinkább fogyatkozó létszámú papírzsebkendők valamelyikébe.
3. Igyunk sört, sokat, különösen, mert ezúttal a Hivatal fizeti.
4. Dobjuk sutba a józan eszünket, és csatlakozzunk a vígan karaokézó tömeghez.

5. A végére szóló lett. (Jég, dupla whiskyvel.)

Irány a világhír.

Amúgy pedig Napalmgárdistának köszönhetően kaptam három rész Usagi Yojimbót, rá is álltam, mint tetű a fehér heroinra. Rendelés lesz ebből, érzem.

"Ebben a napban az a legszebb, hogy ezért valaki leadózott, érted?"

Kerregtünk egy kicsit a makk hegyén, több nem fért be. Holnap megnézem, hogy távollétemben már megint miafaszt művelt az az élhetetlen Hivatal.

Ez a hét is hogy elrohant, azt a mindenségét. Szopás közben telik a legjobban. Végre, sok éves lemaradást pótolva, megtudtam, mi is a 22-es csapdája. (Tényleg tökéletes.)

Na, és egy kis tünc. Azazhogy macska.

Rájöttem ám, hogy azért olyan vastag a nyakam, amilyen, és akkora a belem, amekkora, mert az utóbbi időben az egyetlen valódi testmozgást a fél órás hedbengelés jelenti. Azért.

Ja, és úgy fosom a pénzt, hogy ha ez tolóerőt termelne, már elértem volna a harmadik szökési sebességet.

Kész, legyalogolom a világot, és minden idegesítő dolog kimerülten pihegve borul az árokba mellettem. És WAAAAAGH.





We're out of time, we're out of line,
We're all out here waiting for a crime,
We don't mind, we ain't fooled,
We're gonna read you the bad news,
Fire in the hole, bullets in the sky,
We know something and we can't tell a lie,
Gonna run away, gonna run amok,
Gonna run my mouth 'til I run out of luck.

Alright,
Leave me out, give a dog a bone,
Been a long time since I been home,
Running over land running over sea,
Get on the dog and talk dirty to me,
Running up a street, running up a hill,
Hotel telephone running up a bill,
Chase my tail, catch me if you can,
Don't wanna mess with the Runaround Man.

We're out of cokes, clean out of smokes,
It's not funny 'cos we run out of jokes,
Going to the movies, babes in the wood,
Gonna get a telescope, look real good,
Gonna run out, rolling like a rock,
Gonna get a girl and she gonna get me off,
Gonna be a man, gonna be a fool,
Gonna be a dog with a mouthful of booze.

Oh yeah,
Gonna be free, run away to sea,
Gonna be a pirate you'll never find me,
Going over sea, going over land,
Get made up like the Elephant Man,

Stand in line, waiting for a quake,
Chase my tail, catch me if you can,
Don't you mess around with the Runaround Man.

We're in a hole, we're in a fix,
Give a dog a bone and throw me a stick,
Don't be a bitch, singing the blues,
Don't like the shirt and we don't like the shoes,
Gonna walk out, gonna walk away,
Gonna walk the dog honey every other day,
Gonna be strong, stand your ground,
Gonna be funny when they send in the clowns,

Hey hey,
Give me a clue, show me a trick,
Go to Brazil and see what you missed,
Getting too close getting too near,
Don't even know what I'm doing out here,
Going too fast never gonna stop,
Know how to roll and we know how to rock,
Chase my tail do the best you can,
You can't mess with the Runaround Man

From http://6lyrics.com

Hízik az IDEADUMP.TXT.

Egész jó dolgok kerülnek bele.

Hmmm. Sweet.

A parlamenti bohózat teljes gőzzel folytatódik tovább, bejött az általam taksált 95%, vagyis maradt a status quo ante bellum, ahogy a művelt kínai mandarin mondaná. Hogy a háttérben mi hangzott el - fenyegetések és alkuk formájában -, az természetesen dokumentálatlan, és mint ilyen, nem is létezik, de hogy határozott kormányzati tevékenységet maximum a középtávú tötymörgés versenyszámban láthatunk, az legalábbis borítékolható. Problémát most már legfeljebb az jelenthet a zsebek tömése, a népek hergelése meg a töketlenkedés (a kifejezés nemfüggetlen, nem akarok esélyegyenlőségi ombudsmant látni a blogomon csámcsogni, oké?) közepette, ha kiderül, hogy az összes, a költségvetés egyensúlytalanságát kompenzálandó eladható állami tulajdon (az Alkotmány szerint: nemzeti vagyon) elfogyott. Hát, ígérni még mindig lehet, annyira szegények még sose voltunk.

Fasza.

Na nem mintha olyan sokat reméltem volna egy előrehozott választástól...

Mindenki, aki szereti azt, amikor megszólal egy torzított gitár, szerezzen magának Motörizert. A Motörheadtől, ja. Mert épp olyan jó, mint mindig.

Egy barátom apa lett.

Nemrégiben elkezdődött a Ramadán, ami bizony böjtöt jelent. Ez engem az ég egy adta világon semmiben nem érint. (Ma halászlevet vacsoráztam.) Az esetleges muszlim hitű olvasóimnak sok lelkierőt kívánok. Szeretném jelezni, hogy „no food pictures policy” továbbra is érvényes ezen a blogon, a korábbi megingást eddig egy almás pite képe képviselte, de a forrását már el is távolították az eredeti helyéről, így még az archívum sem lehet a csábítás eszköze.

Igaz ugyan, a türelmet, meg az együttérzést erősen próbára teszem, de tessék nekem szépen elhinni, hogy az igazi kihívások leküzdése erősíti igazán a hitet.

Addig is, amíg letelik az éves nagygyakorlat, link.

Hivatali párbeszédek #30

Helyszín: kantinszerű étkező. Világos fa asztalok, mindegyiken az elmaradhatatlan só-bors-fogpiszkáló hármasság, meg vízkőfoltos kancsókban langymeleg csapvíz. A reggeli és délelőtti eső után tombol a meleg, és párakorbáccsal csépeli az arcokat és a hónaljakat. Bürokraták elszántan fogyasztanak.

Hamutartó-zarándok: - Én a gyerekeimet alig tudom távol tartani néhány rajzfilmtől.
Srakker: - Nemtom, szerintem a híradó sokkal vészesebb. Vér, vér, szex, vér, erőszak, halál, irigység, halál.
Unnamed Bureaucrat: - Na ja, de mondjuk a Tom és Jerry az egyik legszadistább rajzfilm, amit valaha láttam.
Srakker: - Mégis alacsonyabb benne a bodycount... komolyan, kéne a híradók mögé egy összesítés. Gyilkosság áldozata lett ma 12 667 ember, éhen veszett 42 339, bejelentett nemi erőszakok száma... és a végén bemondanák, hogy „Ma két ezrelékponttal csökkent a korrupció szintje, így világszerte több, mint 2 milliárd dollárt sikerült megspórolni.”
Hamutartó-zarándok: - Hogyan csökken a korrupció szintje?
Srakker: - Hmmm. Megvesztegették azt, aki méri...?

Elmentem a boltba, hogy vegyek ragasztót. Erre vettem póréhagymát, dán kéksajtot, gomolyát, halkonzervet, kőrözöttet, stanglit. És ragasztót. A cipővásárlás gondolata erősen befészkelte magát a fejembe, de még ellenálltam. Fogyasztózombi-e vagyok.

Eredmény: a ragasztó nem fogta meg a harmonikaajtó fogantyúját. Következő kétségbeesett tervem, hogy a fogantyú rögzítését szolgáló csavarokat fogom beleragasztani a kitágult vájatba. Ha ezzel a ragasztóval nem, akkor azzal a kétkomponensű overkillel, amit apámtól fogok zsákmányolni holnap. (Ezt ő még nem tudja.)