Egyiptom felülnézetből 2.
Második nap
Ébredés, találkozó a hotel előterében, majd reggeli. A svédasztalos jellegű étkezési alkalom az egyik fix pont lesz a delegáció tartózkodása alatt, mert jottányi eltérés sem tapasztalható sem a választékban, sem a minőségben (bár talán, talán mintha egyszer nem lett volna krokett). Irány a meghívóink főhadiszállása. Először jön a hivatalos kör. A beszédek persze panelekből épülnek: senki nem akarja ilyenkor előszedni magából a benne lakozó rétort, mert egyrészt ezzel megszopatja a tolmácsot, másrészt meg az ékesszólásnak ilyenkor egy szelídített változata dívik. A protokolláris kört követően előadásokat hallgathatunk meg: kik ők, mire van jogkörük, meg bemutató pár érdekes esetből. Én ezalatt csendben irigykedem: ilyen hatalommal meg rendes vezetéssel akkora mészárlást lehetne rendezni, hogy arról eposzokat írnak, eredményszemléletű kettős könyvekben, bizonyám. Ezt követően áttekintettük a történeti kiállításukat, mert olyan is van ám. Ide rendszeresen járnak egyébként látogatók, hogy meggyőződhessenek róla: itt elhivatott és komoly munka folyik. Lehet ugyan, hogy egy honlap egyszerűbb lett volna, de költségvetés van dögivel, a célközönség meg valószínűleg nem rendelkezik netképes géppel és tudással, így érthető a logika. Ezután ebéd, majd látogatás az Októberi Háború panorámához. Az impozáns épület előtt kiállított harceszközök: a szovjet technika diadalmasan az ég felé emelkedik jobb oldalt, balra pedig az elfogott izraeli technika lógatja bánatosan a csövét. (Ez a fajta bummafejbe katonai szimbolika itt hagyomány, míg Európában kiment a divatból, és így szokatlan.) A panoráma az 1973. október 6-ai egyiptomi támadásnak állít emléket, amelynek katonai sikerei ugyan nem bizonyultak tartósnak, viszont segítettek meggyőzni az izraelieket arról, hogy a Szuezi-csatorna keleti partjára telepített védelmi vonalak és a '67-es háború idején elfoglalt területek egyszerűen nem érnek annyit, hogy érdemes legyen őket megtartani. Megint más kérdés, hogy itt a panorámában itt ez úgy van beállítva, mintha a második világháborút megszégyenítő hadmozdulatra került volna sor, melynek során az ég a földdel is összebaszódott, majd ennek során létrejött egy nagyobb, hazafiasabb Egyiptom. (Erről persze eszembe jutott a pákozdi csata, ahol igen szerencsésen alacsony volt a bodycount, mégis nagy győzelemként tartjuk számon, de hát a világon csak a hülyeség univerzális.) Miután többé-kevésbé elteltünk ámulattal az egyiptomi hadsereg vitézsége láttán, visszatértünk a szállodába, hogy átöltözzünk, és felkészüljünk a Khan el-Khalilire, ami a kairói turistapiac. (Mint az később kiderült, az általam egy nap alatt eltapsolt pénzből egy kezdő egyiptomi orvosnak egy hónapig kéne élnie, pedig nem is éltem annyira nagy lábon.) A delegáció azonnal partivá alakul, és megkezdi a kincsvadászatot. A környék abszolút összevissza: mindenhol áruk lógnak, az utcácskák girbegurbák, mindenki kiabál. Ennek oka, hogy a két legkomolyabb egyiptomi focicsapat éppen rangadót játszik, így aki teheti, a tévé előtt ül és drukkol. (A végeredmény 0:0 lett, mindenki nagy bánatára.) A társaság nagy létszáma ezúttal hátrány: az égvilágon semmi kedvem nincs fél óráig feltartani a csapatot azzal, hogy elkezdem húsz százalékról, és sorozatos sértődések, kivonulások és a hattyúk halála után megállapodjunk ötvenben. Ehelyett általában az történik, hogy elkezdem ötvenről, majd leboltolunk hetvenötben - kivéve, amikor a vendéglátónk képviseletében eljáró Ejsszam beavatkozik, mert olyankor a feléig vagy még tovább is leirtja az árat. Nagyszerűen szórakozom, bár azért időnként megvillan egy-egy olyan picsogi kolléga, hogy meg-megrándul a szemem alatt az izom, megcsikordul a fogam. Végül aztán mindenki gazdag zsákmányra tesz szert, az eladók is elégedettek, mi meg elgondolkodunk, hogy ugyanez a buli mibe került volna nekünk odahaza, és mi is megvidámodunk. A visszaindulás előtt kapunk egyet-egyet egy tejszínes-mandulás-kókuszos-mézes kalóriabombából. Annak ellenére, hogy nem vagyok kimondottan édesszájú, boldogan befalom. Aztán hotel, szunya.
folyt.köv
szombat, május 02, 2009
csütörtök, április 30, 2009
Egyiptom felülnézetből
Na, szóval visszaértünk az Egyiptomi Arab Köztársaságból. Egy befolyásos szervezet meghívására érkeztünk, akik egészen komolyan gondolták, hogy itt mi most jól fogjuk érezni magunkat, mialatt az ő vendégeik vagyunk. És, mint a későbbiekből ki fog derülni, ha az egyiptomiak valaminek nekiállnak, ott neki van állva.
Első nap
Délelőtt még szoptam egy kicsit az egyik ellenőrzött intézménynél - egy olyan témáról, amiben előzetesen mindkét fél jelezte, hogy egyetért, és én is -, miután keresztülverekedtem magam a budapesti kvázikontrollált közlekedési káoszon, röpke másfél óra alatt. (Mondjuk, mostanra már a kutyát nem érdekelte, hogy mikorra érek be, mert aki indulás előtt hat órával kemény munkát vár, az közveszélyes hülye.) A reptéren mindenki feltölti a dezinficiálás céljáró szolgáló alkoholkészletét: az előbb-utóbb mindenkire lesújtó Mutymor fosásdémon történetei a delegáció minden tagját óvatosságra intik. Az Egyptair indít közvetlen járatot Budapest és Kairó között, azzal mentünk. Egy kis Embraer 170-essel mentünk, ami brazil gép, nem túl nagy, de szerény szerzőnk tanúságtétele szerint is nem csak elvisz, de vissza is hoz. Menet közben kapunk késői ebédet, innivalót, napilapot, kávét; mindez üdítő változatosság a fapadosok erősen túlárazott minimálszolgáltatásai után. A leszállás zökkenőmentes, Kenguru kapitány talán szabadságon van. A kiszállás során a delegáció két részletben érkezik meg, a második részlet döbbenten fedezi fel, hogyan engednek át közülünk mindenkit a vámon és az útlevélellenőrzésen (a két perc small talk alatt az udvariasan összegyűjtött és kiosztott útleveleinket fel is dolgozták). Ekkorra már érezzük, hogy itt akkora prioritásunk van, hogy leveri a mércét. Ekkor találkozunk Ejsszam kollégával először, aki a hét többi napján a kísérőnk (és a barátunk) lesz, de ne szaladjunk előre. Fekete Csajk... akarom mondani, Daewoo, felvezető motoros. Irány a hotel, ami ötcsillagos. Belegondolunk a szállásunk költségeibe, aztán megborzongunk, és ejtjük a témát még magyarul is. Az út hosszabb, mint várná az ember: a kairói közlekedés messze brutálisabb, mint bármilyen töketlen kis budapesti dugócska. Az autók a háromsávos úton négy sávba rendeződnek, ide-oda próbálkoznak, minden kis résbe befurakodnak, így ami odahaza fogcsikorgatós várakozás, az itt csapatjáték. Integetnek és dudálnak, de ez nem anyázás, ez kommunikáció: a dudálás azt jelenti, „itt vagyok, figyelj”, a sok rövid dudálás azt jelenti, hogy „itt vagyok és nagyon jövök, ááá”, az egy hosszú, meg azt, mint odahaza, csak talán kevesebb benne a nemiszerv. A lecuccolás érdekes tapasztalata, hogy itt a légkondit elég nyekulturnüj módon használják: míg odakint huszonnyolc-huszonkilenc fok hentereg, a szobákban lehet vagy húsz, ami az ízületileg már nem annyira fitt kollégákból előcsal pár megjegyzést (csak azért nem mondom, hogy picsogtak, mert valószínűleg nekem is lesz olyan időszak, amikor az ilyesmi fájdalmat okoz). Este még elmentünk a helyi Pizza Hutba, ami eléggé kockázatmentes vállalkozás volt a vendéglátóink részéről, mert minőségében épp olyan volt, mint a hazai, azzal a különbséggel, hogy a tulaj is megjelent, hogy megtudakolja, hogy minden ízlett-e. Szerintem ez nem nekem szól, hanem azoknak, akikkel mentünk, de sebaj. Vissza a szállóba, zuhany, pihenés.
folyt. köv.
Na, szóval visszaértünk az Egyiptomi Arab Köztársaságból. Egy befolyásos szervezet meghívására érkeztünk, akik egészen komolyan gondolták, hogy itt mi most jól fogjuk érezni magunkat, mialatt az ő vendégeik vagyunk. És, mint a későbbiekből ki fog derülni, ha az egyiptomiak valaminek nekiállnak, ott neki van állva.
Első nap
Délelőtt még szoptam egy kicsit az egyik ellenőrzött intézménynél - egy olyan témáról, amiben előzetesen mindkét fél jelezte, hogy egyetért, és én is -, miután keresztülverekedtem magam a budapesti kvázikontrollált közlekedési káoszon, röpke másfél óra alatt. (Mondjuk, mostanra már a kutyát nem érdekelte, hogy mikorra érek be, mert aki indulás előtt hat órával kemény munkát vár, az közveszélyes hülye.) A reptéren mindenki feltölti a dezinficiálás céljáró szolgáló alkoholkészletét: az előbb-utóbb mindenkire lesújtó Mutymor fosásdémon történetei a delegáció minden tagját óvatosságra intik. Az Egyptair indít közvetlen járatot Budapest és Kairó között, azzal mentünk. Egy kis Embraer 170-essel mentünk, ami brazil gép, nem túl nagy, de szerény szerzőnk tanúságtétele szerint is nem csak elvisz, de vissza is hoz. Menet közben kapunk késői ebédet, innivalót, napilapot, kávét; mindez üdítő változatosság a fapadosok erősen túlárazott minimálszolgáltatásai után. A leszállás zökkenőmentes, Kenguru kapitány talán szabadságon van. A kiszállás során a delegáció két részletben érkezik meg, a második részlet döbbenten fedezi fel, hogyan engednek át közülünk mindenkit a vámon és az útlevélellenőrzésen (a két perc small talk alatt az udvariasan összegyűjtött és kiosztott útleveleinket fel is dolgozták). Ekkorra már érezzük, hogy itt akkora prioritásunk van, hogy leveri a mércét. Ekkor találkozunk Ejsszam kollégával először, aki a hét többi napján a kísérőnk (és a barátunk) lesz, de ne szaladjunk előre. Fekete Csajk... akarom mondani, Daewoo, felvezető motoros. Irány a hotel, ami ötcsillagos. Belegondolunk a szállásunk költségeibe, aztán megborzongunk, és ejtjük a témát még magyarul is. Az út hosszabb, mint várná az ember: a kairói közlekedés messze brutálisabb, mint bármilyen töketlen kis budapesti dugócska. Az autók a háromsávos úton négy sávba rendeződnek, ide-oda próbálkoznak, minden kis résbe befurakodnak, így ami odahaza fogcsikorgatós várakozás, az itt csapatjáték. Integetnek és dudálnak, de ez nem anyázás, ez kommunikáció: a dudálás azt jelenti, „itt vagyok, figyelj”, a sok rövid dudálás azt jelenti, hogy „itt vagyok és nagyon jövök, ááá”, az egy hosszú, meg azt, mint odahaza, csak talán kevesebb benne a nemiszerv. A lecuccolás érdekes tapasztalata, hogy itt a légkondit elég nyekulturnüj módon használják: míg odakint huszonnyolc-huszonkilenc fok hentereg, a szobákban lehet vagy húsz, ami az ízületileg már nem annyira fitt kollégákból előcsal pár megjegyzést (csak azért nem mondom, hogy picsogtak, mert valószínűleg nekem is lesz olyan időszak, amikor az ilyesmi fájdalmat okoz). Este még elmentünk a helyi Pizza Hutba, ami eléggé kockázatmentes vállalkozás volt a vendéglátóink részéről, mert minőségében épp olyan volt, mint a hazai, azzal a különbséggel, hogy a tulaj is megjelent, hogy megtudakolja, hogy minden ízlett-e. Szerintem ez nem nekem szól, hanem azoknak, akikkel mentünk, de sebaj. Vissza a szállóba, zuhany, pihenés.
folyt. köv.
kedd, április 21, 2009
Mottó: „Jól van bazmeg, akkor rusholok a bástyával...”
Voltam kettlebellen megint, túléltem, utána kaptam Jacktől Castle-t (6. epizódig), megnéztem persze, aludtam négy és fél órát, de még zizegek, csak nem tudom, mitől. Elhoztam az öltönyeimet a szabászat után (egyet dafke bepakolok a régiek közül, mert felpróbálni nem lesz időm), erősen elfilóztam, hogy veszek egy kalapot. (A rendkívül ronda sivatagikalapom öltönyhöz nem annyira passzol.)
Van nálam ipari fosásgátló, vodkát még venni kell, a többit meg majd veszem pénzért.
CHAAAAAARGE
Voltam kettlebellen megint, túléltem, utána kaptam Jacktől Castle-t (6. epizódig), megnéztem persze, aludtam négy és fél órát, de még zizegek, csak nem tudom, mitől. Elhoztam az öltönyeimet a szabászat után (egyet dafke bepakolok a régiek közül, mert felpróbálni nem lesz időm), erősen elfilóztam, hogy veszek egy kalapot. (A rendkívül ronda sivatagikalapom öltönyhöz nem annyira passzol.)
Van nálam ipari fosásgátló, vodkát még venni kell, a többit meg majd veszem pénzért.
CHAAAAAARGE
hétfő, április 20, 2009
Első krav maga edzés megvolt. A másik újonc, akivel párban voltam - bizonyos Anna, aki jóval könnyebb, sokkal jobb kondícióval rendelkezik, amellett csinosabb is, mint szerény tankunk, azaz én - alighanem többször is megbánta, hogy épp ma, épp itt, és épp most, és épp én, de hát az élet kegyetlen, ráadásul hosszú, mint a csizma szára. Ismételten bizonyságot szereztem arról, hogy az állóképességem egy közepesen fejlett medúzáéval vetekszik, de sebaj, lesz ez még jobb is. De az is igaz, hogy régen esett már annyira jól sör, mint tegnap. (Csak egy volt, mert Jack bepunnyadt, olyannyira, hogy végül a Castle-t se adta oda szigorúan legálisan, pedig azért mentem vón'. Viszont kaptam Scary Solstice-ot. Tök jól meglesznek majd a 0853-as nyomtatványkitöltő program telepítőjével, amit majd holnap szedek le és viszek át apámnak, hogy az „A-szó” felé fennálló bevallási kötelezettségét teljesíteni tudja a szegény pára.)
Naszóval Durst wird erst durch Bier schön, ahogy a németek mondják.
Ez is azt bizonyítja, hogy a németekre igenis érdemes hallgatni, kivéve, ha éppen arról akarnak meggyőzni, hogy ez itt egy gyors háború lesz, mert akkor esélyes, hogy egy csúnya rákúrásba készülnek belefutni.
Melófronton: egészen belelendültem az éppen aktuális melómba, olyannyira, hogy már-már élveztem is. Ebben persze sokat segítettek azok a szarkasztikus megjegyzések, amiket a véglegesnek szánt mondatok közé csempésztem, és alaposan megjelöltem, hogy a végleges variánsba, amit már másoknak is szánok, ne maradjanak benne. (Majd az elküldés előtt szíjjel fogom parázni magam, hogy mindent kihúztam-e. (Éltem már át ilyen érzést. Nem kellemes.)) Ettől függetlenül szeretném leszögezni, ha egy baleset talál történni, amelyben szerepel egy épület, egy foszforral és benzinnel teli tartálykamion, némi szikra, meg egy nyergesvontató, tele tengeri sóval, nekem semmi közöm hozzá, hiába ugrálok 8-as Richter győzelmi táncot.
Holnapután megyek Egyiptomba. Annyi pénzt dobtam ki az ablakon, hogy ihaj, pedig még el sem indultam. Az öltönyeim kezdenek elhasználódni, ezért intézkedni kellett a pótlásukról. Financiális vonatszerencsétlenség, azt hiszem, ez találó megfogalmazása annak, ami a vásárlás során velem történt. Viszont gyönyörű leszek, ugye.
Naszóval Durst wird erst durch Bier schön, ahogy a németek mondják.
Ez is azt bizonyítja, hogy a németekre igenis érdemes hallgatni, kivéve, ha éppen arról akarnak meggyőzni, hogy ez itt egy gyors háború lesz, mert akkor esélyes, hogy egy csúnya rákúrásba készülnek belefutni.
Melófronton: egészen belelendültem az éppen aktuális melómba, olyannyira, hogy már-már élveztem is. Ebben persze sokat segítettek azok a szarkasztikus megjegyzések, amiket a véglegesnek szánt mondatok közé csempésztem, és alaposan megjelöltem, hogy a végleges variánsba, amit már másoknak is szánok, ne maradjanak benne. (Majd az elküldés előtt szíjjel fogom parázni magam, hogy mindent kihúztam-e. (Éltem már át ilyen érzést. Nem kellemes.)) Ettől függetlenül szeretném leszögezni, ha egy baleset talál történni, amelyben szerepel egy épület, egy foszforral és benzinnel teli tartálykamion, némi szikra, meg egy nyergesvontató, tele tengeri sóval, nekem semmi közöm hozzá, hiába ugrálok 8-as Richter győzelmi táncot.
Holnapután megyek Egyiptomba. Annyi pénzt dobtam ki az ablakon, hogy ihaj, pedig még el sem indultam. Az öltönyeim kezdenek elhasználódni, ezért intézkedni kellett a pótlásukról. Financiális vonatszerencsétlenség, azt hiszem, ez találó megfogalmazása annak, ami a vásárlás során velem történt. Viszont gyönyörű leszek, ugye.
hétfő, április 13, 2009
Bebizonyítandó, hogy lárvalétre vagyok predesztinálva, a hülyeségemnek köszönhetően defektet kapott a bringa első kereke, így csak ott árválkodik az előszobában, mint egy lesántult gépállat. Majd előemberként a vállamra kapom jól, és elviszem a Népfürdő utcába, hogy tegyék, amit tenniük kell és amennyiért tenniük kell. És közben senkinek nem fogok a szemébe nézni.
Ha így megy tovább, kettlebellen a fogaim közé ejtem a súlyt, a krav magán meg ihletett mozdulattal kitolom a saját szemem.
A jó hír az, hogy Jack bácsi ajánlásának köszönhetően ráleltem a Castle című sorozatra, melynek egyik főszereplője Nathan Fillion (akinek legemlékezetesebb szerepe Malcolm Reynolds a Firefly-ból), és mivel ez a szerep is igen hasonlít és természetesen játssza, és mivel a női főszereplő (Stana Katic) igen csinos és kellőképpen ott van a szeren egyéb tekintetben is, és mivel a sorozat eddig kitűnően van kivitelezve, én azt mondom, hogy szigorúan legálisan kurvagyorsan tessék rá szert tenni. Nem fogja megváltani a világot, viszont igen jó.
Ha így megy tovább, kettlebellen a fogaim közé ejtem a súlyt, a krav magán meg ihletett mozdulattal kitolom a saját szemem.
A jó hír az, hogy Jack bácsi ajánlásának köszönhetően ráleltem a Castle című sorozatra, melynek egyik főszereplője Nathan Fillion (akinek legemlékezetesebb szerepe Malcolm Reynolds a Firefly-ból), és mivel ez a szerep is igen hasonlít és természetesen játssza, és mivel a női főszereplő (Stana Katic) igen csinos és kellőképpen ott van a szeren egyéb tekintetben is, és mivel a sorozat eddig kitűnően van kivitelezve, én azt mondom, hogy szigorúan legálisan kurvagyorsan tessék rá szert tenni. Nem fogja megváltani a világot, viszont igen jó.
péntek, április 10, 2009
Beszereztem egy új szemüveget. Még szokom a látványt, idővel a katasztrófariadók is elnyugszanak majd, gondolom. Mindenképpen előnyös volt, hogy megvettem, mert kezdtek rám rohadni a tavalyi üdülési csekkek, viszont így be tudtam őket váltani jól.
A lúdtalpbetétem megvásárlása késedelmet szenved: a franc se hitte volna, hogy két hétre előre nem lehet időpontot szerezni. Addig, amíg nem sikerül rendezni a problémát, marad a status quo ante bellum.
A lúdtalpbetétem megvásárlása késedelmet szenved: a franc se hitte volna, hogy két hétre előre nem lehet időpontot szerezni. Addig, amíg nem sikerül rendezni a problémát, marad a status quo ante bellum.
vasárnap, április 05, 2009
Húsz percnyi kerékpározás után ernyedten roskadtam a gép elé. Ebből több dolog is kikövetkeztethető.
- Vettem egy kerékpárt (MTB, elöl teleszkóp, 19,5 colos váz, meg kerekezéstechnikai flikkflakkok dögivel).
- Használatba is vettem (ezelőtt még csak hazahoztam, majd kidőltem két hétre dögrovással).
- Még mindig élek (hiszen gépelek. Ha baleset áldozatává váltam volna, az utolsó szavaim azok lettek volna vélhetőleg, hogy „összefostam magam, mossatok le”, nem pedig a blogspot azonosítóm elemei).
- Mindenki más is él (különben a tüntetés híreit megszakították volna azzal, hogy „óvodásokat szállító kisbusszal ütközött frontálisan egy nagy termetű emlős. Korábban látni vélték, hogy a Budapesti Állatkert egyik rozmárja elköt egy kerékpárt, és továbbáll vele. A garázda víziemlőst nagy erőkkel keresik.”)
- Alacsonyra van állítva az ülés, ezért jobban fáradok a kelleténél.
- Elég jól jöttem.
- Annyira picsaszar kondícióban vagyok, mint az várható az életmódom alapján. Ezen változtatni kell sajnos.
- Vettem egy kerékpárt (MTB, elöl teleszkóp, 19,5 colos váz, meg kerekezéstechnikai flikkflakkok dögivel).
- Használatba is vettem (ezelőtt még csak hazahoztam, majd kidőltem két hétre dögrovással).
- Még mindig élek (hiszen gépelek. Ha baleset áldozatává váltam volna, az utolsó szavaim azok lettek volna vélhetőleg, hogy „összefostam magam, mossatok le”, nem pedig a blogspot azonosítóm elemei).
- Mindenki más is él (különben a tüntetés híreit megszakították volna azzal, hogy „óvodásokat szállító kisbusszal ütközött frontálisan egy nagy termetű emlős. Korábban látni vélték, hogy a Budapesti Állatkert egyik rozmárja elköt egy kerékpárt, és továbbáll vele. A garázda víziemlőst nagy erőkkel keresik.”)
- Alacsonyra van állítva az ülés, ezért jobban fáradok a kelleténél.
- Elég jól jöttem.
- Annyira picsaszar kondícióban vagyok, mint az várható az életmódom alapján. Ezen változtatni kell sajnos.
péntek, április 03, 2009
Plumber of the Beast
Egészen megszerettem a karakteremet, pedig még nem is játszottam vele. Go, Jesus Miguel Motoya Ramírez! Igazi szociológiai vonatszerencsétlenség a szentem, de a többi se piskóta. Kötéltáncos karaktere a napot is meg fogja bánni, amikor velünk kezdett, muhaha.
szerda, április 01, 2009
A mai nap egészen konkrétan rémítő volt. Az egyetlen vigasz, hogy nem csak nekem. Bár nem vagyok híve az öncélú baszogatásnak, de ha valaki azt hiszi, hogy a melóval együtt a felelősséget is le tudja rázni magáról, annak nem árt szólni, hogy némiképp el van tévedve.
Ja, gondolhatod, nem kicsit unom már magam ilyenkor.
Ja, gondolhatod, nem kicsit unom már magam ilyenkor.
szombat, március 28, 2009
A mai nap folyamán, mert hogy keményen le kellett dolgozni a januári gázhisztiből fakadó, rútul ellógott munkanapot - szerintem a fű se nőtt sehol -, csupa, a Hivatallal kapcsolatos dolog jutott eszembe. Tényleg. Szigorúan!
Aztán sípolást hallottam, és elhomályosodott a világ előttem. Mikor magamhoz tértem, és realizáltam, hogy egészben visszaértem a Szóvicc birodalmából, a következő dolog sistergett a homloklebenyemben:
Ha létezik olyan, hogy terapeuta, akkor 1000 terapeuta egy petapeuta, ugye?
És a legrosszabb, hogy a therapist-the rapist párost akartam elűzni a fejemből, akkor történt. Szerintem ezek csapdát állítanak nekem. (Nem mondom, hogy nem élvezem a sikoltozást.)
Aztán sípolást hallottam, és elhomályosodott a világ előttem. Mikor magamhoz tértem, és realizáltam, hogy egészben visszaértem a Szóvicc birodalmából, a következő dolog sistergett a homloklebenyemben:
Ha létezik olyan, hogy terapeuta, akkor 1000 terapeuta egy petapeuta, ugye?
És a legrosszabb, hogy a therapist-the rapist párost akartam elűzni a fejemből, akkor történt. Szerintem ezek csapdát állítanak nekem. (Nem mondom, hogy nem élvezem a sikoltozást.)
kedd, március 24, 2009
Mára nagyjából helyrejöttem. Valami minimális szinten sikerült haladnom a korbácsos projekttel, de nem annyit, hogy megússzam, hogy szíjjelirtsanak kengurukból készült korbáccsal durván.
Az agyonkorbácsoltatásom esélyét talán csökkenti, hogy van benne ilyen, e:
- Ja, és cserkésszem be ebben a rohadt hangzavarban, mi? Már csak egy rezesbanda kéne.
- Meg esetleg egy osztrák jódlis hadosztály, akik ütemre végigtangózva az erdőn azt éneklik, hogy „Megjött Mohai, halef van a kezében…”
Holnap megyek kontrollra, amikor is kiderül, hogy az orvos szerint is jól vagyok-e, aztán megyek vásárolni, aztán szemészhez, tartalékszemüvegért, aztán egy gőzbicikli fog felém pöfögni, aztán holnapután...
...holnapután, ha minden igaz, megtudom, mi gyulladt ki, mi dőlt össze és mi süllyedt el a Szivatalban.
Úgy néz ki, április végén szigorúan szakmai alapokon megyek Egyiptomba. Ne kérdezzetek, nem értem. Nem vagyok hajlandó megérteni, miért.
Az agyonkorbácsoltatásom esélyét talán csökkenti, hogy van benne ilyen, e:
- Ja, és cserkésszem be ebben a rohadt hangzavarban, mi? Már csak egy rezesbanda kéne.
- Meg esetleg egy osztrák jódlis hadosztály, akik ütemre végigtangózva az erdőn azt éneklik, hogy „Megjött Mohai, halef van a kezében…”
Holnap megyek kontrollra, amikor is kiderül, hogy az orvos szerint is jól vagyok-e, aztán megyek vásárolni, aztán szemészhez, tartalékszemüvegért, aztán egy gőzbicikli fog felém pöfögni, aztán holnapután...
...holnapután, ha minden igaz, megtudom, mi gyulladt ki, mi dőlt össze és mi süllyedt el a Szivatalban.
Úgy néz ki, április végén szigorúan szakmai alapokon megyek Egyiptomba. Ne kérdezzetek, nem értem. Nem vagyok hajlandó megérteni, miért.
szerda, március 18, 2009
1.
Vittem jóféle kórságot ismerkedni Tapsi kiállításának megnyitójára. Nekem tetszett. Ha valaki kidőlt volna azóta, az miattam, illetve a tüdőmben randalírozó mikrobiológiai szörnyűség miatt van. (Az orvos kiírt a játékból jövő hét szerdáig.)
2.
- Borzalmas! - közölte Rejtő-hős, mikor eljöttünk az étteremből. - Lassan tényleg az apja lehetnék annak a pincérnőnek.
Talán ezt kompenzálandó vett végül egy 2008-as tuning taxi Hot Wheelst. (Azért azt már túl infantilisnak éreztem, amikor megpörgette a kétéveseknek ajánlott készségfejlesztő játékot.)
2.a)
A kasszánál megjegyeztem (mert közösen pakoltuk fel a söröket, amelyek elengedhetetlenek a Magasabb Művészethez): nekem ugyan semmi közöm a Hot Wheelshez.
- Mondja ezt a férfi egy félliteres baba tusfürdővel a kezében - jegyezte meg ártatlanul Rejtő-hős, én pedig kicsit későn bár, de rájöttem, milyen magas labdát adtam.
3.
„...Legott harag felhőzte el Habib, az Igazságos homlokát, mennydörgő szavára új alakba rendeződtek a dűnék, és rémülten csitult el a mindig fújó szél...”
in: Rejtő-hős&Srakker: Telifosott saruval nehéz rohamra indulni
4. Este még megkísérlek egy gyógysőrt. (Lehet, hogy át kéne állnom valami olyan nikotinforrásra, ami nem termel egy vödör nyákot a tüdőmben.)
Vittem jóféle kórságot ismerkedni Tapsi kiállításának megnyitójára. Nekem tetszett. Ha valaki kidőlt volna azóta, az miattam, illetve a tüdőmben randalírozó mikrobiológiai szörnyűség miatt van. (Az orvos kiírt a játékból jövő hét szerdáig.)
2.
- Borzalmas! - közölte Rejtő-hős, mikor eljöttünk az étteremből. - Lassan tényleg az apja lehetnék annak a pincérnőnek.
Talán ezt kompenzálandó vett végül egy 2008-as tuning taxi Hot Wheelst. (Azért azt már túl infantilisnak éreztem, amikor megpörgette a kétéveseknek ajánlott készségfejlesztő játékot.)
2.a)
A kasszánál megjegyeztem (mert közösen pakoltuk fel a söröket, amelyek elengedhetetlenek a Magasabb Művészethez): nekem ugyan semmi közöm a Hot Wheelshez.
- Mondja ezt a férfi egy félliteres baba tusfürdővel a kezében - jegyezte meg ártatlanul Rejtő-hős, én pedig kicsit későn bár, de rájöttem, milyen magas labdát adtam.
3.
„...Legott harag felhőzte el Habib, az Igazságos homlokát, mennydörgő szavára új alakba rendeződtek a dűnék, és rémülten csitult el a mindig fújó szél...”
in: Rejtő-hős&Srakker: Telifosott saruval nehéz rohamra indulni
4. Este még megkísérlek egy gyógysőrt. (Lehet, hogy át kéne állnom valami olyan nikotinforrásra, ami nem termel egy vödör nyákot a tüdőmben.)
szombat, március 14, 2009
Jogszolgáltatásunk egy ijedős félmajom reszketeg elszántságával ismerkedik a ketrecbe beesett, „szerepjáték” nevű fogalommal, eddig még csak korlátozott sikerrel. Elképeszt és megrémít. Kéne valami, a bíróságok által is elfogadott szakvélemény, ami hitelesen tájékoztatja azokat a bírókat, akiknek fingjuk sincs egy maroknyi ember rétegjátékáról.
Na, és most megyek is kecskét áldozni, hogy a Táp istenei felmosolyogjanak rám, és sikerüljön egy életképes karaktert létrehoznom. (irónia, irónia.)
Na, és most megyek is kecskét áldozni, hogy a Táp istenei felmosolyogjanak rám, és sikerüljön egy életképes karaktert létrehoznom. (irónia, irónia.)
csütörtök, március 12, 2009
szerda, március 11, 2009
szerda, március 04, 2009
Hivatali párbeszédek #28:
Oldcore Gamer: - Á, szerintem nem tudunk olyan későn érkezni, hogy minden rendben legyen.
A gondolat számít, azt mondják. Most aztán majd jól kitesztelem az elképzelést. Anyám ugyanis laptopot kap tőlünk (apámtól meg tőlem), mondjuk, nőnapra pont olyan jó lesz, vagy pi-időre (3. hó 14. 16 óra (kerekítéssel)). Az én ötletem volt. Jó apám a konstansan félig összerakott BerhelTech 8000 masinájához vett egy webkamerát. (Attól a mikroelektronikai katasztrófa sújtotta területtől meglett mérnökök sírták magukat takonycsíkos álomba.) Hogy miféle megfontolás vezette, azt nem tudom, viszont eszembe jutott, hogy anyámnak van pár külföldre szakadt ismerőse, akikkel net meg gép híján inkább csak telefonon értekezik időnként. Aztán kitaláltam, hogy legyen egy laptop. Közös finanszírozással végül megvettem. Meg még legálvindózt is szereztem hozzá, bizony. (Következő kiadásunkban értesülhetnek arról, kedves Olvasóim, hogyan tettem szert egy guminőre és egy rekesz alkoholmentes sörre.) Egész eddig installálgattam rajta, de mára elég volt az informatikai izgalmakból.
HP Compaq 550, 2 giga rammal. Core 2 duo procival. Egy szép testes vinyóval. Alig 20%-os költségtúllépéssel az eredeti költségvetéshez viszonyítva. (Mé, most mi van? Ezzel még mindig visongva a sarokba alázok bármilyen közbeszerzést.)
Vicces lesz.
Oldcore Gamer: - Á, szerintem nem tudunk olyan későn érkezni, hogy minden rendben legyen.
A gondolat számít, azt mondják. Most aztán majd jól kitesztelem az elképzelést. Anyám ugyanis laptopot kap tőlünk (apámtól meg tőlem), mondjuk, nőnapra pont olyan jó lesz, vagy pi-időre (3. hó 14. 16 óra (kerekítéssel)). Az én ötletem volt. Jó apám a konstansan félig összerakott BerhelTech 8000 masinájához vett egy webkamerát. (Attól a mikroelektronikai katasztrófa sújtotta területtől meglett mérnökök sírták magukat takonycsíkos álomba.) Hogy miféle megfontolás vezette, azt nem tudom, viszont eszembe jutott, hogy anyámnak van pár külföldre szakadt ismerőse, akikkel net meg gép híján inkább csak telefonon értekezik időnként. Aztán kitaláltam, hogy legyen egy laptop. Közös finanszírozással végül megvettem. Meg még legálvindózt is szereztem hozzá, bizony. (Következő kiadásunkban értesülhetnek arról, kedves Olvasóim, hogyan tettem szert egy guminőre és egy rekesz alkoholmentes sörre.) Egész eddig installálgattam rajta, de mára elég volt az informatikai izgalmakból.
HP Compaq 550, 2 giga rammal. Core 2 duo procival. Egy szép testes vinyóval. Alig 20%-os költségtúllépéssel az eredeti költségvetéshez viszonyítva. (Mé, most mi van? Ezzel még mindig visongva a sarokba alázok bármilyen közbeszerzést.)
Vicces lesz.
szombat, február 21, 2009
Elmebeteg kollégánál találtam ezt az izét, a vicc kedvéért elkezdtem én is, aztán párszor felsírtam a választásain. Nem kell hozzá sok minden, csak egy nagy kupac zene, egy random lejátszó, meg a kérdések.
Mi a neved? Vagy minek kéne lennie?
The Crystal Method - Now is the time
Nem vitatkozom, maximum az időzítéssel. Most? Éééén?
Hogy alakul most az életed?
AC/DC - She's got balls
Baszki, remélem, nem szó szerint!
Mi a beceneved?
Motörhead - All the Aces
Na most akkor én vagyok az, akit lenyúlnak, vagy az, aki lenyúl? (Ha az utóbbi, van hová fejlődnöm.)
Mi a főcímdalod?
Massive Attack - Better Things
Hm.
Mi a legjobb barátod főcímdala?
Motörhead - The one to sing the blues
Hát azért remélem, hogy nem így lesz.
Hogyan fog alakulni az életed?
The Cult - To shape the sky
Videó nincs. Hát végül is, ja, ezzel ki tudnék egyezni.
Meg fogsz házasodni?
Suicidal Tendencies - Two wrongs doesn't make a right
Itt kezdtem el érezni, hogy a KMPlayernek van humorérzéke. "Two wrongs don't make a right / But they make me feel a whole lot better"
Lesznek gyerekeid?
Seether - Fake it
Nem lesznek, nem az enyémek lesznek, vagy miva'? Esetleg nem lesznek emberek?
Mi lesz a munkád?
Saliva - Sex, Drugs & Rock'n'Roll
Möhöhö. Hát persze. Esetleg, ha a munkám miatt konzumhölgyekkel kell foglalkoznom. Báááár, végül is, szopok is, kábítanak is, és közben folyton rockzenét hallgatok: határeset.
Befejezted/be fogod fejezni a sulit?
Rammstein - Sechnsucht
Ja, befejeztem egyet, de jó pap is holtig tanul.
Ki a legjobb barátod?
Living Colour - Cult of Personality
:sírva röhög:
Ki lesz a jobbik feled?
Mick Jagger - Wired All Night (Wandering Spirit)
Kész bazmeg, a KMPlayer hivatalosan le van tiltva arról, hogy jósoljon nekem.
Ki tetszik?
Rob Zombie - The Devil's Rejects
Azért remélem, hogy nem egy belterjes mészárosfamília tagjára gerjedek.
Hogyan fogsz meghalni?
Motörhead - The train kept a-rollin'
Ja, mint József Attila, vágom én, csak én körülnézek előtte. (Tudom, a szám nem erről szól, de sosem hagytam, hogy egy tény megzavarjon.)
Hogy érzed magad ebben a pillanatban?
The Crystal Method - Hold back
Öt perc alatt nem találtam Hold back-es videót, ezért Born too slow lett.
Mi a kedvenc számod?
Motörhead - White Line Fever(Keep us on the road-live 1977)
Nem a legkedvesebb a tömérdek Motörhead közül, de azért el kell ismerni, hogy jó esélye volt annak, hogy Lemmyék valamelyik alkotását dobja a gép.
Hogyan jellemeznéd a szüleid?
Rammstein - Keine Lust
Hát ez kész. Ha valaki is megkérdezi, ezt a vicceskedést én sosem töltöttem ki.
Hogyan jellemeznéd a legjobb barátod?
U2 - Rejoice
„And what am I to do, Just tell me what am I supposed to say - I can't change the world” - hát well.
Hogyan jellemeznéd a tanáraid?
Marilyn Manson - Another Brick in the Wall
Kezdesz klisés lenni, KMPlayer.
Hogyan jellemeznéd a jobbik feled? Vagy akibe bele vagy esve?
U2 - Running to Stand Still
We're in for a ride.
Hogyan jellemeznéd magad?
Gravity Kills - Here (the hell everyone misses remix)
"Nothing fazes me, I built this perfect little hellhole." - Nyájj nyájj. Ne aggódjak: bármikor jöhet rosszabb. Vicces ugyan, de ebben találok némi megnyugvást. (És én még baromira nem ugrálhatok, mert nagy általánosságban csak simogatott az élet.)
Mi a legjobb tulajdonságod?
Megadeth - Return to Hangar 18
Túl sokat láttam, és túl keveset értek? Esetleg tudósok kísérleteznek rajtam? Ha igen, ügyesek, mert fogalmam sincs a kísérlet tényéről.
Mi leszel/minek kéne lenned, ha "nagy leszel"?
Powerman 5000 - Song about nuthin'
Nincs videó. A KMPlayer a totális nihilizmus útjára lépett.
Hogyan jellemzed ezt a tesztet?
Geore Thorogood & The Destroyers - Reelin' and Rockin'
Bizonyára.
Mi dühít fel?
U2 - If you wear that velvet dress
Jobb, ha leveszed. Hiszen az az enyém, baszki, tudhatnád már mostanra.
Mi szomorít el?
Massive Attack - Protection
Ööö, hiszek a tudatos családtervezésben.
Mi tesz boldoggá?
Finger Eleven - Other Light
Jaja, nyilván a boldogságot csak Odatúl találhatom meg. Hát az nagy kikúrás lenne. Odatúlra ugyanis nem osztanak jegyet.
Mitől akarsz táncra perdülni?
Tankcsapda - Nem kell semmi
Végül is, pogózni bármire tudok. Ezt már néhány megdöbbent énekes tanúsíthatja.
Mi a kedvenc színed?
Motörhead - I ain't no nice guy
Mindig ez a negatív kisugárzás, Moriarty. Mi az, hogy nem vagyok rendes fickó? Kérdezz meg bárkit. Kérdezd csak meg őket.
Hogyan jellemeznéd magad?
Tankcsapda - Szívd
Csak így lehet elviselni? Hmnye.
Ki a legnagyobb ellenséged?
Metallica - St. Anger
Zen is vagyok emiatt, bárki megmondhatja. Angyalok szóltak a kvázirandom kiválasztási algoritmusoddal, ó, program.
Kit gyűlölsz?
Monster Magnet - Ultimate everything
Hrömpf! Muhaha!
Kit szeretsz?
Diesel - Diesel Blues
Úgy tűnik, ha nincs hosszú szénláncú szénhidrogén, nincs lángoló érzelem. Vagy az is lehet, hogy ez a teszt csak egy poén.
Kire vágysz?
U2 - Even Better Than The Real Thing
*csúnyán nézi a lejátszót*
Fejezd be a mondatot!
Azt kívánom...
Motörhead - (We are) the road crew
Útra kelni csak elég sok pénzzel érdemes, főleg, ha van hova hazajönni utána.
Szeretném...
The Crystal Method - Ready for action
Ready and raring.
Meg akarom ölni...
Motörhead - Metropolis
Mer' mindent megölök, amit szeretek, mi? Bár igaz, most pénteken a sörömbe borongva felvetettem egy régi jó barátomnak, hogy paradicsomot kéne termeszteni a hátsó kertben... kész, megmozdultak a három generáció óta szunnyadó, leküzdhetetlen főüdmííves gének.
A fejem...
Monster Magnet - 4-way diablo
Nem, ritkán áll ki belőle vasvilla, és nincs kénszaga sem.
Én vagyok...
Megadeth - Into the lungs of hell
Hehh.
A legjobb tulajdonságom...
Motörhead - Shut you down
Hogy lelépek? Huh.
A szemeim...
AC/DC - Hard as a rock
Elviszed innen a vésőt, jó?!
A hajam...
Tankcsapda - Keleti csőd
Ma voltam fodrásznál, jóva'?
Az arcom...
Motörhead - Dancing on your grave
A többi részemet a vonat alatt keresd, ahogy azt a fenti kérdések közül valamelyiknél sikerült megjósolni. Mondhatnám persze, hogy büszke és kegyetlen, amit a szám amúgy sugall, de most inkább szőrös és gyűrött. (És mégsem medvebőr.)
Ezt kéne tenned...
Faith no more - Take this bottle
Ezt a belgyógyászommal beszéld meg, rendben? Én majd árusítom a jegyeket.
Jótanács:
Guano Apes - Innocent Greed
Majd odafigyelek. Majd odafigyelek, hogy kinek taposok a lelkébe. Az ember legalább az ellenségeit válogassa meg, ha már a rokonait nem tudja...
Hogyan látnak mások?
Cowboy Bebop OST - Adieu
Távozóban? Egy tévedésnek? Ehh, whatever.
Hogyan látom magam?
Dropkick Murphys - Tenant Enemy
Nincs is messze a mutant enemy-től. :D
Mi a neved? Vagy minek kéne lennie?
The Crystal Method - Now is the time
Nem vitatkozom, maximum az időzítéssel. Most? Éééén?
Hogy alakul most az életed?
AC/DC - She's got balls
Baszki, remélem, nem szó szerint!
Mi a beceneved?
Motörhead - All the Aces
Na most akkor én vagyok az, akit lenyúlnak, vagy az, aki lenyúl? (Ha az utóbbi, van hová fejlődnöm.)
Mi a főcímdalod?
Massive Attack - Better Things
Hm.
Mi a legjobb barátod főcímdala?
Motörhead - The one to sing the blues
Hát azért remélem, hogy nem így lesz.
Hogyan fog alakulni az életed?
The Cult - To shape the sky
Videó nincs. Hát végül is, ja, ezzel ki tudnék egyezni.
Meg fogsz házasodni?
Suicidal Tendencies - Two wrongs doesn't make a right
Itt kezdtem el érezni, hogy a KMPlayernek van humorérzéke. "Two wrongs don't make a right / But they make me feel a whole lot better"
Lesznek gyerekeid?
Seether - Fake it
Nem lesznek, nem az enyémek lesznek, vagy miva'? Esetleg nem lesznek emberek?
Mi lesz a munkád?
Saliva - Sex, Drugs & Rock'n'Roll
Möhöhö. Hát persze. Esetleg, ha a munkám miatt konzumhölgyekkel kell foglalkoznom. Báááár, végül is, szopok is, kábítanak is, és közben folyton rockzenét hallgatok: határeset.
Befejezted/be fogod fejezni a sulit?
Rammstein - Sechnsucht
Ja, befejeztem egyet, de jó pap is holtig tanul.
Ki a legjobb barátod?
Living Colour - Cult of Personality
:sírva röhög:
Ki lesz a jobbik feled?
Mick Jagger - Wired All Night (Wandering Spirit)
Kész bazmeg, a KMPlayer hivatalosan le van tiltva arról, hogy jósoljon nekem.
Ki tetszik?
Rob Zombie - The Devil's Rejects
Azért remélem, hogy nem egy belterjes mészárosfamília tagjára gerjedek.
Hogyan fogsz meghalni?
Motörhead - The train kept a-rollin'
Ja, mint József Attila, vágom én, csak én körülnézek előtte. (Tudom, a szám nem erről szól, de sosem hagytam, hogy egy tény megzavarjon.)
Hogy érzed magad ebben a pillanatban?
The Crystal Method - Hold back
Öt perc alatt nem találtam Hold back-es videót, ezért Born too slow lett.
Mi a kedvenc számod?
Motörhead - White Line Fever(Keep us on the road-live 1977)
Nem a legkedvesebb a tömérdek Motörhead közül, de azért el kell ismerni, hogy jó esélye volt annak, hogy Lemmyék valamelyik alkotását dobja a gép.
Hogyan jellemeznéd a szüleid?
Rammstein - Keine Lust
Hát ez kész. Ha valaki is megkérdezi, ezt a vicceskedést én sosem töltöttem ki.
Hogyan jellemeznéd a legjobb barátod?
U2 - Rejoice
„And what am I to do, Just tell me what am I supposed to say - I can't change the world” - hát well.
Hogyan jellemeznéd a tanáraid?
Marilyn Manson - Another Brick in the Wall
Kezdesz klisés lenni, KMPlayer.
Hogyan jellemeznéd a jobbik feled? Vagy akibe bele vagy esve?
U2 - Running to Stand Still
We're in for a ride.
Hogyan jellemeznéd magad?
Gravity Kills - Here (the hell everyone misses remix)
"Nothing fazes me, I built this perfect little hellhole." - Nyájj nyájj. Ne aggódjak: bármikor jöhet rosszabb. Vicces ugyan, de ebben találok némi megnyugvást. (És én még baromira nem ugrálhatok, mert nagy általánosságban csak simogatott az élet.)
Mi a legjobb tulajdonságod?
Megadeth - Return to Hangar 18
Túl sokat láttam, és túl keveset értek? Esetleg tudósok kísérleteznek rajtam? Ha igen, ügyesek, mert fogalmam sincs a kísérlet tényéről.
Mi leszel/minek kéne lenned, ha "nagy leszel"?
Powerman 5000 - Song about nuthin'
Nincs videó. A KMPlayer a totális nihilizmus útjára lépett.
Hogyan jellemzed ezt a tesztet?
Geore Thorogood & The Destroyers - Reelin' and Rockin'
Bizonyára.
Mi dühít fel?
U2 - If you wear that velvet dress
Jobb, ha leveszed. Hiszen az az enyém, baszki, tudhatnád már mostanra.
Mi szomorít el?
Massive Attack - Protection
Ööö, hiszek a tudatos családtervezésben.
Mi tesz boldoggá?
Finger Eleven - Other Light
Jaja, nyilván a boldogságot csak Odatúl találhatom meg. Hát az nagy kikúrás lenne. Odatúlra ugyanis nem osztanak jegyet.
Mitől akarsz táncra perdülni?
Tankcsapda - Nem kell semmi
Végül is, pogózni bármire tudok. Ezt már néhány megdöbbent énekes tanúsíthatja.
Mi a kedvenc színed?
Motörhead - I ain't no nice guy
Mindig ez a negatív kisugárzás, Moriarty. Mi az, hogy nem vagyok rendes fickó? Kérdezz meg bárkit. Kérdezd csak meg őket.
Hogyan jellemeznéd magad?
Tankcsapda - Szívd
Csak így lehet elviselni? Hmnye.
Ki a legnagyobb ellenséged?
Metallica - St. Anger
Zen is vagyok emiatt, bárki megmondhatja. Angyalok szóltak a kvázirandom kiválasztási algoritmusoddal, ó, program.
Kit gyűlölsz?
Monster Magnet - Ultimate everything
Hrömpf! Muhaha!
Kit szeretsz?
Diesel - Diesel Blues
Úgy tűnik, ha nincs hosszú szénláncú szénhidrogén, nincs lángoló érzelem. Vagy az is lehet, hogy ez a teszt csak egy poén.
Kire vágysz?
U2 - Even Better Than The Real Thing
*csúnyán nézi a lejátszót*
Fejezd be a mondatot!
Azt kívánom...
Motörhead - (We are) the road crew
Útra kelni csak elég sok pénzzel érdemes, főleg, ha van hova hazajönni utána.
Szeretném...
The Crystal Method - Ready for action
Ready and raring.
Meg akarom ölni...
Motörhead - Metropolis
Mer' mindent megölök, amit szeretek, mi? Bár igaz, most pénteken a sörömbe borongva felvetettem egy régi jó barátomnak, hogy paradicsomot kéne termeszteni a hátsó kertben... kész, megmozdultak a három generáció óta szunnyadó, leküzdhetetlen főüdmííves gének.
A fejem...
Monster Magnet - 4-way diablo
Nem, ritkán áll ki belőle vasvilla, és nincs kénszaga sem.
Én vagyok...
Megadeth - Into the lungs of hell
Hehh.
A legjobb tulajdonságom...
Motörhead - Shut you down
Hogy lelépek? Huh.
A szemeim...
AC/DC - Hard as a rock
Elviszed innen a vésőt, jó?!
A hajam...
Tankcsapda - Keleti csőd
Ma voltam fodrásznál, jóva'?
Az arcom...
Motörhead - Dancing on your grave
A többi részemet a vonat alatt keresd, ahogy azt a fenti kérdések közül valamelyiknél sikerült megjósolni. Mondhatnám persze, hogy büszke és kegyetlen, amit a szám amúgy sugall, de most inkább szőrös és gyűrött. (És mégsem medvebőr.)
Ezt kéne tenned...
Faith no more - Take this bottle
Ezt a belgyógyászommal beszéld meg, rendben? Én majd árusítom a jegyeket.
Jótanács:
Guano Apes - Innocent Greed
Majd odafigyelek. Majd odafigyelek, hogy kinek taposok a lelkébe. Az ember legalább az ellenségeit válogassa meg, ha már a rokonait nem tudja...
Hogyan látnak mások?
Cowboy Bebop OST - Adieu
Távozóban? Egy tévedésnek? Ehh, whatever.
Hogyan látom magam?
Dropkick Murphys - Tenant Enemy
Nincs is messze a mutant enemy-től. :D
szerda, február 18, 2009
No hát akkor beszéljünk a F.E.A.R. 2-ről. Ami Project Origin is, ne feledjük. Épp most játszottam végig, alapvetően kábé két megakurvaanyád mértékű ingerültség határozza meg az alaphangulatomat. Valószínű, hogy később visszagondolva azért kellemes emlékeim lesznek a játékról.
Röviden: horror FPS. Az elődje, a F.E.A.R. meg az ahhoz készült kiegészítő egész nagy népszerűségre tett szert a maga idejében, szerettem is, mert lehetett benne büntető nagy pofátlanságokat művelni, és ez ellensúlyozta a belső terek mindent elnyomó monotonitását is. A piros ruhás kislány miatt meg rendszeresen megrándult kezemben az unklamni napokkal később is, tehát nagyon egyben volt az a cucc.
Bevezetés: főhősünk Michael Beckett, aki Harbinger, vagyis elég jól képzett, igen tehetséges, de mégsem szuperhumán. Még. A feladat, vagy legalábbis, aminek indul, hogy Genevieve Aristide-et, az Armacham Technologies Corporation egyik fejesét biztonságba kell kísérni. Ja, persze.
Telepítés: gyors, egyszerű, két DVD-ről történik, aztán megy a Steam account alá, mert hogy a cucc steames.
Konfigurálás: ez sem egy bonyolult munka, bár az időlassítás-információtár-pofánrúgás-guggolás négyest nehéz volt a bal kezem ügyébe halmozni. Emiatt aztán eleinte előfordult, hogy a gépkarabélyt jól a vállamhoz szorítva, felkapcsolt elemlámpával próbáltam guggoló helyzetben fedezékbe vonulni a rohamozó ellenség elől, ami a bekapcsolt reflexgyorsítás miatt úgy nézett ki, mintha egy bespeedezett fosógalamb akart volna továbbállni, miután rajtakapták valami szentségtelen aktus közben. (Nem nagyon éltem túl.)
Grafika: az én gépemen megajánlott magának 1152x864 képpontot, tisztességes textúrákat, az élsimításról lebeszélt, aztán bele is vethettem magam a hentelésbe. Az eredmény szép lett. A tüzek időnként kicsit furák voltak, nem igazán valószerűek, de a többi nagyon ott volt a szeren. A hullák elég hamar felszáradtak, de ez bizonyára beállításfüggő (ez azért kell, mint megtudtam, hogy a videokártya ne szenvedjen annyit, amíg a leesett egyedet kiszámolja, ha ránézel). Ez egy kicsit hangulatromboló volt, viszont tény, egy másodpercenként kettőt frissítő képregény leheletnyivel még gázabb.
Hangok: az előző részek is jók voltak ebben, bár a főhős ott is néma volt, a műfaj hagyományaihoz hűen. A gránátok robbannak, a fegyverek dörögnek, a szétlőtt ellenségek szívhez szóló torzított sikollyal búcsúznak az életüktől, funkcionalitásuktól, ektoplazmikus kváziekvilibriumuktól.
Játékmenet: elég pörgős. Vannak benne új elemek, és bár sosem fogunk futballpályányi nyílt terekkel találkozni benne, inkább egy kellőképpen girbegurba csőben vezet az út a végefőcím felé, elég változatos. Még az eget is látni olykor, szép is, bár nálam kicsit hibás volt a távolban a render. És van benne igazi power armor, ami egészen olyan, mint egy nagyon kicsi mech, na azzal aztán ordas nagy móka csapatni, igazi visongós jutalomjáték.
Fegyverzet: pisztoly, géppisztoly, gépkarabély, hadászati nehézlézer, BFG, mesterlövészpuska, meg még egy szekrényre való egyéb csoda - egész kis arzenál. (VAN KISVONATVETŐ! Le is szögeztem az álláspontomat néhány vidám klónlegény agykoponyáján át.) Mindegyik elég jó, bár én a pisztolyt hamar ott felejtettem valami hullán. A lőszerjavadalmazás változó, volt, amikor már nagyon szívtam a fogam, és volt, amikor halmokban állt a lőszer, és már nem tudtam hová tenni. Van vagy ötféle gránát, a nagyobb tömegjeleneteknél gyorsan fogy, amúgy meg csak veri az ember csípőjét.
Történet: na kérem. Két nagy bajom van ezzel, és ezért a privát skálámon a játék nem kap maxot, na. Egyrészt van benne egy büdös nagy bug, ami kicsit az arcomra fagyasztotta a vigyort. Egyetlen kérdésem lenne csak - egy katasztrófa sújtotta területről, úgy értem, nem valami ugribugri hurrikán, hanem valami durva környékről hol marad a Nemzeti Gárda az Államok kellős közepén? Hol vannak a helikopterek, hol vannak a légtérellenőrző vadászgépek, az automata felderítők, meg a többi ketyere, amit az adófizetők pénzén vett az amerikai állam? Úgy értem, hogy lehet, hogy én a hivatalos fegyveres erők által nem zavartatva galoppozok mindenfelé? És hogy lehet, hogy azok a taknyok ugyanezt teszik? Mááá. Másrészt, amikor végigmentem a sztorin, a vége megerősítette bennem a még-egy-bőrt-a-rókáról érzést, amit a játék által nyújtott igen faszányos újdonságok enyhítettek ugyan, de teljesen elfedni nem tudták. Nem spoilerkedem, de a vége... ó, a tököm.
Hangulat: rémítő ez, bruáh. A piros ruhás kiccsajok után az általános iskolák is feliratkoztak az irracionális paraforrások közé. Mert hogy ez volt az egyik helyszín. Igazi kísértetjárta helyaz élénk színeivel, a félhomályával, meg a gyerekrajzaival - és a folyosókon fetrengő, elfolyósodott húsú, terjedelmes vértócsában pihenő katonáival, akik, ha megérik a nagy pillanatot, bizonyára neked rontottak volna. Így olyan szánalmas és szerencsétlen roncsnak tűnnek csak, akiknek a legutolsó pillanatig fogalmuk sem volt arról, hogy mibe is keveredtek. Volt még pár rémítő helyszín, a főherót által megtapasztalt hallucinációk meg remekbe szabott rémálmok.
Hossz: 8-10 óra van benne maximum.
Értékelés: 8/10
Röviden: horror FPS. Az elődje, a F.E.A.R. meg az ahhoz készült kiegészítő egész nagy népszerűségre tett szert a maga idejében, szerettem is, mert lehetett benne büntető nagy pofátlanságokat művelni, és ez ellensúlyozta a belső terek mindent elnyomó monotonitását is. A piros ruhás kislány miatt meg rendszeresen megrándult kezemben az unklamni napokkal később is, tehát nagyon egyben volt az a cucc.
Bevezetés: főhősünk Michael Beckett, aki Harbinger, vagyis elég jól képzett, igen tehetséges, de mégsem szuperhumán. Még. A feladat, vagy legalábbis, aminek indul, hogy Genevieve Aristide-et, az Armacham Technologies Corporation egyik fejesét biztonságba kell kísérni. Ja, persze.
Telepítés: gyors, egyszerű, két DVD-ről történik, aztán megy a Steam account alá, mert hogy a cucc steames.
Konfigurálás: ez sem egy bonyolult munka, bár az időlassítás-információtár-pofánrúgás-guggolás négyest nehéz volt a bal kezem ügyébe halmozni. Emiatt aztán eleinte előfordult, hogy a gépkarabélyt jól a vállamhoz szorítva, felkapcsolt elemlámpával próbáltam guggoló helyzetben fedezékbe vonulni a rohamozó ellenség elől, ami a bekapcsolt reflexgyorsítás miatt úgy nézett ki, mintha egy bespeedezett fosógalamb akart volna továbbállni, miután rajtakapták valami szentségtelen aktus közben. (Nem nagyon éltem túl.)
Grafika: az én gépemen megajánlott magának 1152x864 képpontot, tisztességes textúrákat, az élsimításról lebeszélt, aztán bele is vethettem magam a hentelésbe. Az eredmény szép lett. A tüzek időnként kicsit furák voltak, nem igazán valószerűek, de a többi nagyon ott volt a szeren. A hullák elég hamar felszáradtak, de ez bizonyára beállításfüggő (ez azért kell, mint megtudtam, hogy a videokártya ne szenvedjen annyit, amíg a leesett egyedet kiszámolja, ha ránézel). Ez egy kicsit hangulatromboló volt, viszont tény, egy másodpercenként kettőt frissítő képregény leheletnyivel még gázabb.
Hangok: az előző részek is jók voltak ebben, bár a főhős ott is néma volt, a műfaj hagyományaihoz hűen. A gránátok robbannak, a fegyverek dörögnek, a szétlőtt ellenségek szívhez szóló torzított sikollyal búcsúznak az életüktől, funkcionalitásuktól, ektoplazmikus kváziekvilibriumuktól.
Játékmenet: elég pörgős. Vannak benne új elemek, és bár sosem fogunk futballpályányi nyílt terekkel találkozni benne, inkább egy kellőképpen girbegurba csőben vezet az út a végefőcím felé, elég változatos. Még az eget is látni olykor, szép is, bár nálam kicsit hibás volt a távolban a render. És van benne igazi power armor, ami egészen olyan, mint egy nagyon kicsi mech, na azzal aztán ordas nagy móka csapatni, igazi visongós jutalomjáték.
Fegyverzet: pisztoly, géppisztoly, gépkarabély, hadászati nehézlézer, BFG, mesterlövészpuska, meg még egy szekrényre való egyéb csoda - egész kis arzenál. (VAN KISVONATVETŐ! Le is szögeztem az álláspontomat néhány vidám klónlegény agykoponyáján át.) Mindegyik elég jó, bár én a pisztolyt hamar ott felejtettem valami hullán. A lőszerjavadalmazás változó, volt, amikor már nagyon szívtam a fogam, és volt, amikor halmokban állt a lőszer, és már nem tudtam hová tenni. Van vagy ötféle gránát, a nagyobb tömegjeleneteknél gyorsan fogy, amúgy meg csak veri az ember csípőjét.
Történet: na kérem. Két nagy bajom van ezzel, és ezért a privát skálámon a játék nem kap maxot, na. Egyrészt van benne egy büdös nagy bug, ami kicsit az arcomra fagyasztotta a vigyort. Egyetlen kérdésem lenne csak - egy katasztrófa sújtotta területről, úgy értem, nem valami ugribugri hurrikán, hanem valami durva környékről hol marad a Nemzeti Gárda az Államok kellős közepén? Hol vannak a helikopterek, hol vannak a légtérellenőrző vadászgépek, az automata felderítők, meg a többi ketyere, amit az adófizetők pénzén vett az amerikai állam? Úgy értem, hogy lehet, hogy én a hivatalos fegyveres erők által nem zavartatva galoppozok mindenfelé? És hogy lehet, hogy azok a taknyok ugyanezt teszik? Mááá. Másrészt, amikor végigmentem a sztorin, a vége megerősítette bennem a még-egy-bőrt-a-rókáról érzést, amit a játék által nyújtott igen faszányos újdonságok enyhítettek ugyan, de teljesen elfedni nem tudták. Nem spoilerkedem, de a vége... ó, a tököm.
Hangulat: rémítő ez, bruáh. A piros ruhás kiccsajok után az általános iskolák is feliratkoztak az irracionális paraforrások közé. Mert hogy ez volt az egyik helyszín. Igazi kísértetjárta helyaz élénk színeivel, a félhomályával, meg a gyerekrajzaival - és a folyosókon fetrengő, elfolyósodott húsú, terjedelmes vértócsában pihenő katonáival, akik, ha megérik a nagy pillanatot, bizonyára neked rontottak volna. Így olyan szánalmas és szerencsétlen roncsnak tűnnek csak, akiknek a legutolsó pillanatig fogalmuk sem volt arról, hogy mibe is keveredtek. Volt még pár rémítő helyszín, a főherót által megtapasztalt hallucinációk meg remekbe szabott rémálmok.
Hossz: 8-10 óra van benne maximum.
Értékelés: 8/10
szombat, február 14, 2009
Én, ha félrészegen hazamegyek egy sörözésből, és hirtelen vennem kell valamit, az vagy kaja lesz, vagy valami játék. Ezúttal mindkettő megtörtént. Így lettem gazdagabb a bolt utolsó F.E.A.R. 2 - Project Origin példányával. Azt csak ajánlani tudom, hogy ebben is legyen kisvonat-vető.
Újabb tréler a trélerparkba.
Újabb tréler a trélerparkba.
szerda, február 11, 2009
Lehetséges, hogy a Sör elárult engem? Lehetséges, hogy az emésztőrendszerem elárulta a Sört? Lehetséges, hogy összefogtak ellenem? Lehetséges, hogy a májam bérelte fel őket, miután hamis ígéretekkel elkábította a fehér zsírsejtek bugyuta, önmaguk hízásában kéjelgő, torzszülött, jelentéktelen egyedekből felépülő irdatlan hordáit? („Minden jó lesz, kicsikéim, ne aggódjatok, a bevitel szinte korlátlan, ez az aprócska parányi megszorítás nem árthat nektek,” duruzsolta nekik, azok pedig hittek és engedtek. Az agy el volt foglalva, egy hétig lekötötte a figyelmét a gürc, a nyavalyg meg az alváshiány.)
Bár az is lehet, hogy megbetegedtem. De azért én mégis inkább összeesküvést alítok.
Bár az is lehet, hogy megbetegedtem. De azért én mégis inkább összeesküvést alítok.
vasárnap, február 08, 2009
Most már egyértelmű: új szék kell. Úgy értem, a korábbi szék súlyproblémából fakadó önmegsemmisítése (milyen túlterhelés?) óta fotelben ülök a gép előtt, ami nem tesz jót. Konkrétan igen rosszat tesz a hátamnak, meg az ülőfelületemnek is. A tegnapi maraton után úgy kellett emberszabásúvá hajtogassam magam.
Valami mindig van.
Valami mindig van.
szombat, február 07, 2009
Mer' ha mindenki a kútba ugrik, én is.
Nem vagyok igazán meglepve. Esetleg a stílusérzékenység kapcsán. Az én stílusom ugyanis még mindig a farmer-sportcipő-póló (utóbbi valami vicces/szép/hazug), meg a filléresöltöny-nyakkendő-hivatalosokirat kombináció környékén mozog. (Azért azon titkon megkönnyebbültem, hogy a férfias tulajdonságjegyeim, még ha nincsenek is sokan, felülmúlták a nőieseket. (Gondolom, ez azért van, mert a dömper-tulajdonságokat nem tartották nyilván, az elnyomók.))
Amúgy annyi van, hogy a közvetlen főnököm - némiképp a saját akarata ellenére - felfelé bukott, mert túl jól végezte a dolgát. A főosztály épp szédeleg. Én is.
csütörtök, január 29, 2009
Hamarosan csatlakozom az élők táborához. Tegnap szünetet tartottam a képernyő előtt hunyorgásban, és négy korsó búzasör segítségével egy exkollégám társaságában elszakadtam a gürctől. Szerintem, ha egy adófizető meghallgatta volna, miket beszélünk, ott helyben felköti magát.
Most épp ilyesmit hallgatok, amikor pedig már nagyon elegem van, Supernaturalt nézek. Jó.
I'll rise again.
Most épp ilyesmit hallgatok, amikor pedig már nagyon elegem van, Supernaturalt nézek. Jó.
I'll rise again.
szombat, január 24, 2009
Még mindig nem lesz hét titok, mert egyelőre csak egyet sikerült összeszednem. (A bizottság összeül, és most aktát lapátol.)
Viszont most letöltöttem a Steamről 20 euróért három játékot. 688(I) Hunter-Killer, Fleet Command, Sub Command 2. Annak idején nyálzottam a SC2-re, de sajnos az előző gépemmel folyvást összeveszett, ezért aztán le kellett róla mondanom. Tengeralattjáró-szimulátor egy olyan bátor, régi korból, amikor a kiadók még hajlandóak voltak a 90% szimulátor, 10% játék arányba belevágni, és 200 oldalas kézikönyvet mellékelni, amelyet a kadétnak el kellett sajátítania, ha esélyt akart magának, hogy elboldoguljon a merülő vascsövek világában. Sok pöcsöléssel járt a játék, de azok nagyszerű pillanatok voltak például, amikor a töksötét szobában négyen hajkurásztuk egymást valami öbölben. Tizenegyre járt az idő, a monitorok derengő képernyője hideg, hullaszerű fénysminket szórt az arcunkra. Összehúzott szemmel, szakértő arccal, feszült figyelemmel kattintgattunk a bonyolult kezelőfelületen, maximumra tekert hangerejű fejhallgatók sistergéséből próbáltuk kihüvelyezni, merre jár az ellenség. Akkor még nem is sejtettük, hogy Sanyika mire készült. Alaposan körbenézett, a moziban fingók sunyi tekintetével... hátratolta a fülhallgatóját... majd elkezdte nyomni aktív szonárral. Csak annyit hallottunk, hogy PINNG! (kétszáz decibellel kábé), utána kuss. Utána Sanyika tébolyult röhögése töltötte be a szobát. Mi hárman meg leestünk a székről. Igaz, a következő percben vagy tizenkét torpedó indult el felé, mert ugye az aktív szonárnak megvan az a jó tulajdonsága, hogy az ellenség is észrevesz téged... meg olyan is volt, amikor az egyik büdösszájú elbújt egy tankhajó alá, és így elrejtette a saját jelenlétét... (egy darabig)... szóval jól el lehet vele lenni, na. Közben olyan, a hétköznapi életben nélkülözhetetlen információk birtokába lehet jutni, mint hogy hány lapát van egy Trafalgar hajócsavarján, vagy hogy mekkora egy Delta-IV osztályú orosz nukleáris meghajtású, nukleáris ballisztikus rakétákkal felszerelt tengeralattjáró reaktorának névleges teljesítménye. (Az előbbi hasznosabb, mert jól jön a csavarzaj azonosításához.)
Nagyszerű kapitányi matériából gyúrtak, ezt a ma délelőtti próbálkozás is megmutatta. A tengeralattjáró mögött vontatott passzív szonárt elhagytam a nagy száguldozás közben (gyakorlatba is átültettem azt a mondást, hogy minél gyorsabban halad egy people tank, annál kevésbé érzékeli a külvilágot), utána ügyeskedésemnek köszönhetően leszakadt a periszkóp. (Tanulság: huszonkét csomós sebességnél, száz láb mélységben nem engedjük fel.) Vártam, előhajtogatja-e magát az első tiszt a gépemből, hogy leverje a vesémet, mialatt azt sziszegi: „Nem jet-ski ez, bazmeg! Tengeralattjáró! Egy négymilliárd dollár értékű tengeralattjáró! Menjen vissza műanyag triciklizni, kapitány!”
Eddig még megúsztam.
Viszont most letöltöttem a Steamről 20 euróért három játékot. 688(I) Hunter-Killer, Fleet Command, Sub Command 2. Annak idején nyálzottam a SC2-re, de sajnos az előző gépemmel folyvást összeveszett, ezért aztán le kellett róla mondanom. Tengeralattjáró-szimulátor egy olyan bátor, régi korból, amikor a kiadók még hajlandóak voltak a 90% szimulátor, 10% játék arányba belevágni, és 200 oldalas kézikönyvet mellékelni, amelyet a kadétnak el kellett sajátítania, ha esélyt akart magának, hogy elboldoguljon a merülő vascsövek világában. Sok pöcsöléssel járt a játék, de azok nagyszerű pillanatok voltak például, amikor a töksötét szobában négyen hajkurásztuk egymást valami öbölben. Tizenegyre járt az idő, a monitorok derengő képernyője hideg, hullaszerű fénysminket szórt az arcunkra. Összehúzott szemmel, szakértő arccal, feszült figyelemmel kattintgattunk a bonyolult kezelőfelületen, maximumra tekert hangerejű fejhallgatók sistergéséből próbáltuk kihüvelyezni, merre jár az ellenség. Akkor még nem is sejtettük, hogy Sanyika mire készült. Alaposan körbenézett, a moziban fingók sunyi tekintetével... hátratolta a fülhallgatóját... majd elkezdte nyomni aktív szonárral. Csak annyit hallottunk, hogy PINNG! (kétszáz decibellel kábé), utána kuss. Utána Sanyika tébolyult röhögése töltötte be a szobát. Mi hárman meg leestünk a székről. Igaz, a következő percben vagy tizenkét torpedó indult el felé, mert ugye az aktív szonárnak megvan az a jó tulajdonsága, hogy az ellenség is észrevesz téged... meg olyan is volt, amikor az egyik büdösszájú elbújt egy tankhajó alá, és így elrejtette a saját jelenlétét... (egy darabig)... szóval jól el lehet vele lenni, na. Közben olyan, a hétköznapi életben nélkülözhetetlen információk birtokába lehet jutni, mint hogy hány lapát van egy Trafalgar hajócsavarján, vagy hogy mekkora egy Delta-IV osztályú orosz nukleáris meghajtású, nukleáris ballisztikus rakétákkal felszerelt tengeralattjáró reaktorának névleges teljesítménye. (Az előbbi hasznosabb, mert jól jön a csavarzaj azonosításához.)
Nagyszerű kapitányi matériából gyúrtak, ezt a ma délelőtti próbálkozás is megmutatta. A tengeralattjáró mögött vontatott passzív szonárt elhagytam a nagy száguldozás közben (gyakorlatba is átültettem azt a mondást, hogy minél gyorsabban halad egy people tank, annál kevésbé érzékeli a külvilágot), utána ügyeskedésemnek köszönhetően leszakadt a periszkóp. (Tanulság: huszonkét csomós sebességnél, száz láb mélységben nem engedjük fel.) Vártam, előhajtogatja-e magát az első tiszt a gépemből, hogy leverje a vesémet, mialatt azt sziszegi: „Nem jet-ski ez, bazmeg! Tengeralattjáró! Egy négymilliárd dollár értékű tengeralattjáró! Menjen vissza műanyag triciklizni, kapitány!”
Eddig még megúsztam.
csütörtök, január 15, 2009
Hamarosan megint leszek, reagálok Métely felhívására a hétlépéses keringőre, de a mai nap a lappangó, majd kíméletlenül lesújtó rövidtávfutó betegség jegyében telt, és ez még Rusztikus Vacsora (sajtos stangli vajjal, paradicsom, csípőspaprika) kombinációjára is csak ideiglenes visszavonulót fújt.
Blöe.
Blöe.
szerda, január 07, 2009
Na, aszondja. 24", 1920x1200, röcc nélkül, halott pixelek nélkül. Samsung 2443BW, és ráadásul a jegyeimen kívül csak 280 forint készpénzt kellett költenem. Még szokom az élményt. Úgy értem, azt az élményt, hogy a filmek a szoba másik végéből is láthatóak, sőt, onnan érdemes nézni őket. (A paranoiám versenyt sípol a vérnyomásommal: a pozitív élmények gátlástalan rohama irgalmatlan szopástengert vetít előre, elvégre a sértett Univerzum sosem marad adósom.)
csütörtök, január 01, 2009
Tudod, amikor valaki az arcomba lök egy olyan művet, mint a Portal, akkor néha elgondolkodom, hogy mi a francot is keresek én a billentyűzet előtt. Aztán persze megtalálom a bagómat, és rájövök. (Csokker, azonnal tedd le azt a korbácsot, jóóó?!)
Azt, aki olyat le tud írni, hogy „...we do what we must, because we can...,” ki kell tüntetni, nincs kérdés. Elképesztő arrogancia, egyetlen mondat-darabkában, a játék ismeretében pedig olyan hihetetlenül ironikus, hogy az embernek kedve támad jobbra-balra pislogni egyet, de csak laposan, hogy senki észre ne vegye, hogy rajta nincs-e esetleg egy ugyanekkora szemellenző. Meg van egy-két egészen durva poén is benne. Mindenki szerezzen Portalt, aki eddig nem tette. Komolyan.
Otherwise there shall be no cake.
Boldog új évet. Most majd jól nem mondom el, mire számítok tőle, úgyis negatív vagyok, mint a kurvaélet.
szerda, december 31, 2008
Mivel ma dolgoztam, vagy legalábbis bent voltam, viszonylag rövidre fogom:
remélem, hogy az összes petárdázó szubhumán takonyförgetegnek odakint egyszer egy szép napon lesz módja arra, hogy meghallgassa, milyen az igazi durrogás: például egy D-20 152 mm-es ágyútarack lövedékének becsapódási zaja, a tartózkodási helyüktől nem egész másfél méternyire.
Faszommá, nem háborús zónába gyüttem lakni, he.
remélem, hogy az összes petárdázó szubhumán takonyförgetegnek odakint egyszer egy szép napon lesz módja arra, hogy meghallgassa, milyen az igazi durrogás: például egy D-20 152 mm-es ágyútarack lövedékének becsapódási zaja, a tartózkodási helyüktől nem egész másfél méternyire.
Faszommá, nem háborús zónába gyüttem lakni, he.
péntek, december 19, 2008
Ezek után teljesen logikus, hogy a dollár árfolyama megismeri a talajvíz émelyítő ízét, és beesik egy adag zseton, amire már nem is számítottam. Teljesen logikus. Úgy értem, éppen úgy pezsgek örömömben, mintha muszáj lenne, csak hát. (A legtöbb bolt nem szállít Magyarországra, az ebay-en nem volt akkora talp, amekkora nekem kéne, tehát a technikai akadályokon még mindig elvérezhet ez a pénzelkúrási projekt.)
A terveim között szerepelt az is, hogy irgalmatlan pénzekért megtanulom az SQL-t (alapok+programozás), meg elmegyek az Oracle DBA1-re (nekem más egyelőre úgyse kell), és így a beesett pénzhez már alig kellene hozzátennem, hogy a bitkolbász teljes 10%-át ki tudjam tölteni.
Valamint az is, hogy jövő nyárig a többi nyílászárót is lecserélem, ha másért nem, hát azért, hogy a Duna felé néző fal mentén százzal eltutuló szél hangjait kívül tartsam, valamint ne fagyjon el semmim.
Choices, choices. (Aztán majd úgyis beröffen az IGY_MULAT_EGY_MAGYAR_UR modul, és elbaszom az egészet.)
A terveim között szerepelt az is, hogy irgalmatlan pénzekért megtanulom az SQL-t (alapok+programozás), meg elmegyek az Oracle DBA1-re (nekem más egyelőre úgyse kell), és így a beesett pénzhez már alig kellene hozzátennem, hogy a bitkolbász teljes 10%-át ki tudjam tölteni.
Valamint az is, hogy jövő nyárig a többi nyílászárót is lecserélem, ha másért nem, hát azért, hogy a Duna felé néző fal mentén százzal eltutuló szél hangjait kívül tartsam, valamint ne fagyjon el semmim.
Choices, choices. (Aztán majd úgyis beröffen az IGY_MULAT_EGY_MAGYAR_UR modul, és elbaszom az egészet.)
szerda, december 17, 2008
Ja, és személyes sértésnek tekintem, hogy azok a hótalpak, amelyek garantálják az elsüllyedés-a-faszba-mentességet 300 font tömegig, 190-260 USD környékén mozognak. Ilyen például az Atlas 1235-ös, vagy a Crescent Moon 17 Gold(/Silver), amire már ránézésre csorog a nyálam. Elképzeltem, ahogy vidáman csörtetek valami téli erdőben, elindítva valami lokál ökológiai armageddont.(És azt már csak egy kanadai szakbarbár-lap írja le, hogy ezek az értékek jól összetömörödött hóra értendőek, friss porhóban kevesebbet tartanak meg.)
Namost, ha hozzáveszem, hogy egy télálló hacuka+cipő is kell mellé, plusz még a botok ugye, akkor már vígan közelítjük a 100.000 jó magyar rénes forintot, vagy el is hagyjuk akár, és ez rémít. Pedig jó kis testmozgás lenne.
De azért nagy pogó lenne, no.
Namost, ha hozzáveszem, hogy egy télálló hacuka+cipő is kell mellé, plusz még a botok ugye, akkor már vígan közelítjük a 100.000 jó magyar rénes forintot, vagy el is hagyjuk akár, és ez rémít. Pedig jó kis testmozgás lenne.
De azért nagy pogó lenne, no.
Forrás: Legend of Bill, (c) David Reddick
Ez egy olyan információ, amit nem csupán a drakofób vendéglátóipari szakfőmunkások figyelmébe, hanem a feliratok hatalmában mindenek fölött bízó bürokrata kollégák figyelmébe is ajánlok.
hétfő, december 15, 2008
Srakker: Nomármost, a Budapest Airport vezetésének ténylegesen a kurvaannyát.
Ennek ugyan semmi köze a MÁV-hoz, de azért említésre méltó. A MÁV vezetői állományának szintén a kurvaannyát, keresztben, kétszer, a ravatalon, egy telefonfülkében. Nem azért, amit az alkalmazottakkal művel, hanem ahogy évtizedek alatt minden értékelhető vagyont kilopott...
Jack: aye
Srakker:...szolgáltatást nem nyújtott és nem várt el... amiért az állami és EU-s támogatásokat számolatlanul vette fel, látszata mégsincs (igen, a vasút az egyik legtőkeigényesebb műfaj)
Jack: oké
és most
szerinted
a szaxervezetnek jó?
ez
most
szerinted
ez
így
jó?
Srakker: A szakszervezet töketlen.
Kábé zsigeri szinten munkapolitizál. A valóságot figyelmen kívül hagyja...
mert a valóság az lenne, hogy a harminc éve ott penészedő értelmetlen faszkalapokat egyesével le kéne rugdosni a legmagasabb vasúti hídról...
Jack: aye
me: és a helyükre olyasvalakiket találni, akiknek van fogalma arról, hogy hogyan lehetne finanszírozhatóvá tenni ezt a kuplerájt. Nodemármost. A MÁV még annyira sem demokrácia, mint más üzem. Azért nem lehet kampányolni, hogy a vezetés monnyonle. Illetve lehet, de csak egyszer.
Amíg nincs garnitúra- struktúra- és feladatváltás a MÁV-nál, addig marad ez a hátonpörgés. Amibe az ország többi része vagy beleszarik, vagy 220/180-as vérnyomásértékeket produkál.
a zenekar tust húz: :Srakker egy hajtányon állva tovanyikorog:
Jack: :taps:
Ennek ugyan semmi köze a MÁV-hoz, de azért említésre méltó. A MÁV vezetői állományának szintén a kurvaannyát, keresztben, kétszer, a ravatalon, egy telefonfülkében. Nem azért, amit az alkalmazottakkal művel, hanem ahogy évtizedek alatt minden értékelhető vagyont kilopott...
Jack: aye
Srakker:...szolgáltatást nem nyújtott és nem várt el... amiért az állami és EU-s támogatásokat számolatlanul vette fel, látszata mégsincs (igen, a vasút az egyik legtőkeigényesebb műfaj)
Jack: oké
és most
szerinted
a szaxervezetnek jó?
ez
most
szerinted
ez
így
jó?
Srakker: A szakszervezet töketlen.
Kábé zsigeri szinten munkapolitizál. A valóságot figyelmen kívül hagyja...
mert a valóság az lenne, hogy a harminc éve ott penészedő értelmetlen faszkalapokat egyesével le kéne rugdosni a legmagasabb vasúti hídról...
Jack: aye
me: és a helyükre olyasvalakiket találni, akiknek van fogalma arról, hogy hogyan lehetne finanszírozhatóvá tenni ezt a kuplerájt. Nodemármost. A MÁV még annyira sem demokrácia, mint más üzem. Azért nem lehet kampányolni, hogy a vezetés monnyonle. Illetve lehet, de csak egyszer.
Amíg nincs garnitúra- struktúra- és feladatváltás a MÁV-nál, addig marad ez a hátonpörgés. Amibe az ország többi része vagy beleszarik, vagy 220/180-as vérnyomásértékeket produkál.
a zenekar tust húz: :Srakker egy hajtányon állva tovanyikorog:
Jack: :taps:
kedd, november 11, 2008
Itt egy kriptaszökevény a lehetettvolna kategóriából.
Most asszem írok valami mást.
3. sor (1 panel)
KOVÁCS látható, ülő helyzetben, hátulról és felülről, a tető gerince miatt csak csípőtől felfelé látszik. Egy húsz-huszonöt centis, fehér, kicsit színejátszó madártollat tart a kezében, azt nézegeti, a másik kezében légmentesen zárható nejlonzacskó, az a fajta, amibe a bizonyítékokat szokás rakni.
MR. KOVÁCS: - Ezt viszont úgy nézem, leírom, ha az elemzés azt hozza ki, amire tippelek.
4. sor (3 panel)
1. panel
KOVÁCS az ereszen támasztja a lábát, úgy nézi az utcát. Az aktatáska a tetőn támaszkodik-fekszik. Unottan füstöl, és várja, hogy a fájdalom enyhüljön a vállában.
KOVÁCS: - Az ellenség keze betette a lábát, hogy klasszikust idézzek. Ha ez párnából esett ki, rohadtul meg leszek lepve.
2. panel
KOVÁCS ugyanolyan pózban ül, csak a táska van nyitva, az ölében van a dosszié. Láthatóan teljesen elmélyült az olvasásban, és azzal sem hagyja magát zavartatni, hogy két-három narkolepsziás külsejű, a szokásos galamboknál is sokkal punnyatagabb, elhízott galamb ül a tetőgerincen, és beleolvasnak az aktáiba.
3. panel
KOVÁCS teljesen ugyanolyan pózban ül, csak a csikkek szaporodtak meg mellette, és a nap is kezd délután kettőre járni mögötte. Időközben magasra nőttek a háttérben a felhők, és készülnek egy masszív esőzéshez, ami elmossa ugyan a fél várost, mégis mindenki várja, mert az legalább enyhít valamit az ólmos fejfájás és a frontérzékenységgel kapcsolatos tünetek kínjain. MR. KOVÁCS telefonja felsivít a zsebében (HANGEFFEKT: DÜRIRÜRI-DÜRIRÜRI.)
KOVÁCS: - Idő van. Ennyi seggelés csak elég lesz.
5. sor (4 panel)
1. panel
KOVÁCS feltápászkodik, és lenéz. A táska mellette. A keze zsebrevágva, és hiába csak két emelet magasságban áll, úgy néz ki, mintha a város fölé magasodna, és úgy néz végig az utcán mint valami elcseszett öltönyös ragadozó a vadászterületén. Odalent páran kolbászolnak, egy-két nyugdíjas nénike huzikocsival, pár yuppie-külsejű késő huszas, két légkondi között félúton, effélék.
KOVÁCS: - Nyomás vissza a talajszintre, hősök hőse.
KOVÁCS: - Ideje munkába menni.
2. panel
KOVÁCS már felvette a táskáját, és a híres kínai Nagy Ugrás fordítottjára készül: becsukja a szemeit, és felkészül arra, hogy a szédítő nyolcméternyi mélybe vesse magát.
KOVÁCS: - Merhogyugye máshogy nem jutok le...
KOVÁCS: - Remélem, visszafelé jobban tudja ez a szar a leckét, mint felfelé jövet, különben nejlonzacskóban megyek a helyszínre.
3. panel
KOVÁCS látszik, ahogy kicsit letérdelve kiegyenlíti az esést, de nem kell kigurulnia sem: az öltöny ezúttal nem hagy maga után kívánnivalót (HANGEFFEKT: WHUP). Az egyelten apró probléma az a nyolcvanas, aszaltszilva-arcú anyóka, aki a lehetetlen dolgokat (a palackozott gőteszemen már fenn sem akadnánk) tartalmazó, sötétkék műanyag táskájával éppen most lép ki a ház vasajtaján. Visszafogott meglepetéssel és színtiszta rosszallással néz KOVÁCS felé.
4. panel
KOVÁCS már kiegyenesedve, teljesen természetesen és közönyösen, némi fensőbbséggel néz az ÖREGASSZONYra, aki kábé a melléig ér, és csak a sziluettje látszik a kép előterében.
ÖREGASSZONY: - Maga... maga huligán!
KOVÁCS: - Szíves tájékoztatásul közlöm, hölgyem, hogy így szoktam leszállni.
Most asszem írok valami mást.
szombat, november 08, 2008
szerda, november 05, 2008
Ha véletlenül felfognám, milyen súlyú kérdésekben kell a Hivatal ökörségei miatt döntést hoznom olykor, alighanem makogó idiótává züllenék a másodperc törtrésze alatt. Így azonban nyugodtan funkcionálhatok tovább holtfáradt, vörös szemű, ingerlékeny, bagószagú, a szakállát babráló bürokrataként.
Komolyan bazmeg, olykor megijedek, mi van körülöttem.
* * *
Más. Megvettem és végigjátszottam a Dead Space-t. Elkövető: EA. Nomármost, az EA játékok nem arról híresek, hogy túlteng bennük az eredetiség. Viszont a maguk módján igen tisztességes iparosmunkák szoktak lenni, és ha az embert nem zavarja, hogy az új fícsörök nem tengenek túl, jól el lehet velük lenni. Naszóval, a Dead Space TPS sci-fi túlélőhorror. Ez a legtöbb kitartó olvasónak nem szorul magyarázatra, de most mégis megmagyarázom, mert ettől okosabbnak tűnök.
A TPS a third person shooter, vagyis a hátsónézeti lövöldözős típust jelöli, amikor a játékvilág szempontjából képzeletbeli játékos-entitás szoros emberfogásban követi a főhőst. Az egyik újítás ott jön, hogy a normál tájékoztató elemek (életerő, lőszer, oxigén) nem csak úgy oda van biggyesztve a játékos elé, hanem bele vannak építve a világba. Az életerőt a főherót páncéljának gerincvonalán feszítő kijelző mutatja, ha elfeketedik, beáll az agyhalál. A főhősnél lévő cuccokat, a lőszert, az oxigént, a térképet, és a beérkező üzeneteket a használt fegyver, illetve főként a páncél holografikus kijelzője vetíti ki látványosan, ámde roppant kevéssé taktikusan. (Most képzeld el háborús helyzetben, hogy egy ilyen karácsonyfa-vértezettel a testeden kell osonnod a maróláp szélén. Az ellenfél tuti a sikoltozó röhögésével árulná el magát.)
A sci-fit nem kell magyarázni, mostanra már még talán a Bölcs István-vonal legszedáltabb követői is rájöttek, hogy új szelek fújnak a hajtóművek kiömlőnyílásaiból. A sci-fi vonalat itt az épp halott fő-főszereplő, az USG Ishimura nevű hajó képviseli, amely nemes egyszerűséggel Planet Cracker, vagyis bolygórepesztő. Kikap egy szép nagy darabot egy alkalmasnak tűnő égitestből, a hasznos anyagokat (nehézfémeket, ritkaföldfémeket) kicsócsálja belőle, a maradékot salakként elköpi. Nomármost, ha egy ekkora monstrum elkussol, annak oka van. Az okos emberek az ilyen okoktól szeretnek távol maradni, főhősünk viszont... khm. (Mérnök, naná. Isaac Clarke. És nő is van a dologban.) A tudományos oldal aligha fogja elismerő csettintésre késztetni a hard sci-fi követőit, mert itt a tudomány bizony csak jól-rosszul működő díszlet, amely mögött olajszagúan duhog a gépezet, és időnként isteneket köp a színpadra. (Ékes példa erre a szelektív tárgylassító, aminek hatására az elméleti fizikusok hajlamosak agyérgörcsöt kapni, miközben elképzelik.) Viszont van benne gravitációs cuppantócsizma, ami szintén lehetetlen ugyan, de mókás a plafonon végigcuppogni vele, mikor mikro a gé.
Túlélőhorror. Bizony, a környék tele van csápival (megnevezés copyright (c) by Blájmi). Van kicsi, közepes, nagy, ugri, köpködős, csámcs, mantaszerű, a lényeg, hogy mind rút, mint egy hutt valaga három hétnyi tenger gyümölcsei menü és irritábilis bél szindróma után... és baromi idegesítő. Célozzon az ideggyökre, hangzik a régi bölcsesség, de itt pont nem válik be: a nyerő megoldás, ha az illető rémnek a végtagjait szeleteljük le. Vagy fel. Van erre egy nagy kupac célszerszám. Nekem történetesen a legjobban az impulzuspuska vált be, de időnként hasznát vettem a kinetikus TÜMMentő (force gun) rövid hatótávú nagytakarító képességének, különösen, ha sok apró csámcs akart lábon felzabálni. Amúgy ízlések és pofonok. A felszerelés a pályákon elszórt Power Node-ok segítségével az erre szolgáló munkapadokon fejleszthető... és elértünk a játék leggyengébb pontjához, az eredetiséghez.
Bazmeg, ez a System Shock 2! Nem egészen, de majdnem, és épp annyira, hogy zavaró legyen. A boltok, meg a fejlesztőpad, a két oltár, ahová az anyagelvű rohadékok ajándékokért járulnak, minduntalan emlékeztettek erre. Ezt a játék során háttérbe szorította - bár nem feledtette - a grafika, ami gyönyörű, a szörnyek, amelyek rútak, ráadásul időnként tényleg kiszámíthatatlanul bukkantak fel (bár az esetek nyolcvan százalékában kiszúrta őket a dramaturgia-radarom).
Összességében jó 10-12 órányi felhőtlen hentelés van a játékban, és jó nálam 4-re az ötből.
Komolyan bazmeg, olykor megijedek, mi van körülöttem.
* * *
Más. Megvettem és végigjátszottam a Dead Space-t. Elkövető: EA. Nomármost, az EA játékok nem arról híresek, hogy túlteng bennük az eredetiség. Viszont a maguk módján igen tisztességes iparosmunkák szoktak lenni, és ha az embert nem zavarja, hogy az új fícsörök nem tengenek túl, jól el lehet velük lenni. Naszóval, a Dead Space TPS sci-fi túlélőhorror. Ez a legtöbb kitartó olvasónak nem szorul magyarázatra, de most mégis megmagyarázom, mert ettől okosabbnak tűnök.
A TPS a third person shooter, vagyis a hátsónézeti lövöldözős típust jelöli, amikor a játékvilág szempontjából képzeletbeli játékos-entitás szoros emberfogásban követi a főhőst. Az egyik újítás ott jön, hogy a normál tájékoztató elemek (életerő, lőszer, oxigén) nem csak úgy oda van biggyesztve a játékos elé, hanem bele vannak építve a világba. Az életerőt a főherót páncéljának gerincvonalán feszítő kijelző mutatja, ha elfeketedik, beáll az agyhalál. A főhősnél lévő cuccokat, a lőszert, az oxigént, a térképet, és a beérkező üzeneteket a használt fegyver, illetve főként a páncél holografikus kijelzője vetíti ki látványosan, ámde roppant kevéssé taktikusan. (Most képzeld el háborús helyzetben, hogy egy ilyen karácsonyfa-vértezettel a testeden kell osonnod a maróláp szélén. Az ellenfél tuti a sikoltozó röhögésével árulná el magát.)
A sci-fit nem kell magyarázni, mostanra már még talán a Bölcs István-vonal legszedáltabb követői is rájöttek, hogy új szelek fújnak a hajtóművek kiömlőnyílásaiból. A sci-fi vonalat itt az épp halott fő-főszereplő, az USG Ishimura nevű hajó képviseli, amely nemes egyszerűséggel Planet Cracker, vagyis bolygórepesztő. Kikap egy szép nagy darabot egy alkalmasnak tűnő égitestből, a hasznos anyagokat (nehézfémeket, ritkaföldfémeket) kicsócsálja belőle, a maradékot salakként elköpi. Nomármost, ha egy ekkora monstrum elkussol, annak oka van. Az okos emberek az ilyen okoktól szeretnek távol maradni, főhősünk viszont... khm. (Mérnök, naná. Isaac Clarke. És nő is van a dologban.) A tudományos oldal aligha fogja elismerő csettintésre késztetni a hard sci-fi követőit, mert itt a tudomány bizony csak jól-rosszul működő díszlet, amely mögött olajszagúan duhog a gépezet, és időnként isteneket köp a színpadra. (Ékes példa erre a szelektív tárgylassító, aminek hatására az elméleti fizikusok hajlamosak agyérgörcsöt kapni, miközben elképzelik.) Viszont van benne gravitációs cuppantócsizma, ami szintén lehetetlen ugyan, de mókás a plafonon végigcuppogni vele, mikor mikro a gé.
Túlélőhorror. Bizony, a környék tele van csápival (megnevezés copyright (c) by Blájmi). Van kicsi, közepes, nagy, ugri, köpködős, csámcs, mantaszerű, a lényeg, hogy mind rút, mint egy hutt valaga három hétnyi tenger gyümölcsei menü és irritábilis bél szindróma után... és baromi idegesítő. Célozzon az ideggyökre, hangzik a régi bölcsesség, de itt pont nem válik be: a nyerő megoldás, ha az illető rémnek a végtagjait szeleteljük le. Vagy fel. Van erre egy nagy kupac célszerszám. Nekem történetesen a legjobban az impulzuspuska vált be, de időnként hasznát vettem a kinetikus TÜMMentő (force gun) rövid hatótávú nagytakarító képességének, különösen, ha sok apró csámcs akart lábon felzabálni. Amúgy ízlések és pofonok. A felszerelés a pályákon elszórt Power Node-ok segítségével az erre szolgáló munkapadokon fejleszthető... és elértünk a játék leggyengébb pontjához, az eredetiséghez.
Bazmeg, ez a System Shock 2! Nem egészen, de majdnem, és épp annyira, hogy zavaró legyen. A boltok, meg a fejlesztőpad, a két oltár, ahová az anyagelvű rohadékok ajándékokért járulnak, minduntalan emlékeztettek erre. Ezt a játék során háttérbe szorította - bár nem feledtette - a grafika, ami gyönyörű, a szörnyek, amelyek rútak, ráadásul időnként tényleg kiszámíthatatlanul bukkantak fel (bár az esetek nyolcvan százalékában kiszúrta őket a dramaturgia-radarom).
Összességében jó 10-12 órányi felhőtlen hentelés van a játékban, és jó nálam 4-re az ötből.
szerda, október 29, 2008
Bejjánál leltem.
Hmmm, G-2-es színképtípusú csillag, felszíni hőmérséklet 5-6000K. Nem különösebben kiemelkedő, de végül is, a tarot-kártyától mégse várható el, hogy legyen benne Betelgeuse, vagy valami kvazár.
You are The Sun
Happiness, Content, Joy.
The meanings for the Sun are fairly simple and consistent.
Young, healthy, new, fresh. The brain is working, things that were muddled come clear, everything falls into place, and everything seems to go your way.
The Sun is ruled by the Sun, of course. This is the light that comes after the long dark night, Apollo to the Moon's Diana. A positive card, it promises you your day in the sun. Glory, gain, triumph, pleasure, truth, success. As the moon symbolized inspiration from the unconscious, from dreams, this card symbolizes discoveries made fully consciousness and wide awake. You have an understanding and enjoyment of science and math, beautifully constructed music, carefully reasoned philosophy. It is a card of intellect, clarity of mind, and feelings of youthful energy.
What Tarot Card are You?
Take the Test to Find Out.
Hmmm, G-2-es színképtípusú csillag, felszíni hőmérséklet 5-6000K. Nem különösebben kiemelkedő, de végül is, a tarot-kártyától mégse várható el, hogy legyen benne Betelgeuse, vagy valami kvazár.
Wwwwáztákurvá. Armageddon lesz itt, elvtársak, nem is valami kis, helyi darab, hanem igazi orbitális szopoda, az a fajta, amelyről begombázott próféták egész könyveket vizionálnak össze. Biztos vagyok ebben, mivel csalhatatlan előjel jutott a birtokomba. Több, mint hat évnyi hivatali jogviszony után... most kapaszkodjatok a piátokba... ha nincs nálatok, hozzatok, és utána kapaszkodjatok bele (paradicsomlé nem ér)... szóval névjegyet kaptam. Aktuális, helytálló, a stemplimen lévő stráfok is helyesen szerepelnek rajta, és a benti elérhetőségeim is azok, amiken el lehet érni, ha az embernek ez a vágya (és munkaidőben keres, és éppen nem dohányzom, kajálok, rohangászok, üvöltözök vagy kapok agyvérzést).
Hat év után.
Bámulatos, mire képes a modern tudomány és bürokrácia zökkenőmentes együttműködése, no.
Hat év után.
Bámulatos, mire képes a modern tudomány és bürokrácia zökkenőmentes együttműködése, no.
péntek, október 17, 2008
kedd, október 07, 2008
A józan ész az az izé, ami miatt nem eszel, hiába lenne kedved hozzá, mert tudod, ha nekiállsz, akkor elhülyülsz. Belegondolva a józan ész elég idegesítő dolog.
Kész, megyek is, beállok filozófusnak. Azok majdnem olyanok, mint a bürokraták, azzal a különbséggel, hogy ha nem alapítanak miattuk egyházat, a hülyeségeiknek nem köteles engedelmeskedni senki.
Kész, megyek is, beállok filozófusnak. Azok majdnem olyanok, mint a bürokraták, azzal a különbséggel, hogy ha nem alapítanak miattuk egyházat, a hülyeségeiknek nem köteles engedelmeskedni senki.
vasárnap, október 05, 2008
Mivel végső soron a központi költségvetés környékéről származik a fizetésem, teljesen logikus, hogy egy általam finanszírozott ajtóépítési projektben idő- és költségtúllépés keletkezik. Ez bele van kódolva a lokál univerzum szövetébe, mintegy. Amúgy sejthettem volna: amekkora különös kegyetlenséggel, aljas indokból elkövetett gányolások vigyorognak elő időnként a sarkokból ebben a lakásban, nem is értem, miért nem kezdtem el sikítozni a fájdalomtól abban a szent minutumban, hogy az ajtóbeépítés-projekt fenyegető jövőképből valósággá kezdett el válni. (Gondolom, elzártam a tudatom elől a következtetést valahogy.)
Iszonyat volt, ami előröhögött a takarólécek alól, igazi kisipari iszonyat. Az asztalos bácsi teljesen jól viselte a dolgot, csak időnként jegyezte meg, hogy azért szereti ő ezt a szakmát, mert harminc év után is tud újat mutatni. (Esélyes innentől, hogy a Gány mostantól a városi legendárium része lesz, és más ügyfelek is meghallgathatják, miféle elfajzott rettenettel találkozott egy amúgy gyanúsan hétköznapi, kétmacskás angyalföldi panelban a Bátor Hétmérföldléptű Asztalos.)
* * *
Amúgy az van, hogy bejelentették, hogy miféle oktatásokon kell részt vennem, hogy Képzett Bürokrata legyek. Sejtelmem szerint a mi tudásunk fejlesztésén kívül még szerepet játszhat az is, hogy közeleg a költségvetési év vége, és a Hivatal, mint minden rendes költségvetési szerv, megborzong, ha év végén maradvány keletkezik. (Nagyapámnak volt anno egy ilyen sztorija, amikor is december 28-án kellett beszereznie valamit. Tökmindegy, hogy mit, csak ötmillió forintba kerüljön, mert kiderült, hogy végül annyi maradt. Valamikor '60 és '80 között, csak hogy az összeg reálértékét is be lehessen lőni nagyságrendileg. Bónusz küldetés: az se baj, ha utána használni is lehet valamire, amit vett. Végül lezsírozta valahogy a dolgot, nem tudom, hogyan, de nem véletlen, hogy én pl. nem a beszerzési oldalon égetem az adófizetők pénzét, mert tőlem kábé tizenötmillió kapocskiszedőt kapott volna az a sok takony, aki ilyen Missön Impászibült szór a nyakamba szilveszter előestéjén.)
Vissza az oktatásra: olyan képzett leszek, hogy ihaj. Lesz kommunikációs tréning, egy-két embernek önismereti, jogászoknak jogalkalmazási, össznépileg meg csapatépítő. (Baszki.) Ha szakmába vágó pénzes tanfolyamra akarok menni, lepattintanak. Kincstári logika.
* * *
Beszereztem a Warhammer: Age of Reckoning című játékot, az MMORPG-k legújabb trónkövetelőjét. Eddig nagyon tetszik, amit látok, nyálzok ezerrel, akár órákon át, csak legyen, aki meghallgatja. Majd meglátjuk, hogy a Hosszútávon Idegesítő Faktorok mennyire vannak jelen, mert én aztán tényleg pikkpakk abbahagyok bármilyen ilyen játékot, bőven elég hozzá, hogy egy hétig ne legyen kedvem bejelentkezni.
* * *
Tegnap a következő, barátságosnak szánt köszöntéssel estem be Métely és Rejtő-hős közös háztartásába, alig fél órás késéssel: „Szakadjon meg a tolerancia, csessze meg az erőszakmentesség, és a kurv'anyját a demokráciának, egyszerűen nem lehet közlekedni ebben a telibevert városban.” Amúgy baromi elfogadó egyed vagyok, de a hírverés és csinnadratta ellenére elsiklottam a tény fölött, hogy a Magyar Köztársaság szeretve tisztelt miniszterelnöke egy amúgy teljesen politikamentes felvonulás keretében ki kíván állni a demokrácia alapeszményei mellett (szerintem csak eljutunk az elszámoltathatóságig egyszer, muhahaaaa), így a többi vérlúzerrel együtt csoroghattam a városszerte kialakult dugóban.
A mese jó volt, de több fegyelem kell a játékosoktól - tőlem is -, annyi, hogy annyi már nincs is.
* * *
Megyek, megiszom még egy kávét.
Iszonyat volt, ami előröhögött a takarólécek alól, igazi kisipari iszonyat. Az asztalos bácsi teljesen jól viselte a dolgot, csak időnként jegyezte meg, hogy azért szereti ő ezt a szakmát, mert harminc év után is tud újat mutatni. (Esélyes innentől, hogy a Gány mostantól a városi legendárium része lesz, és más ügyfelek is meghallgathatják, miféle elfajzott rettenettel találkozott egy amúgy gyanúsan hétköznapi, kétmacskás angyalföldi panelban a Bátor Hétmérföldléptű Asztalos.)
* * *
Amúgy az van, hogy bejelentették, hogy miféle oktatásokon kell részt vennem, hogy Képzett Bürokrata legyek. Sejtelmem szerint a mi tudásunk fejlesztésén kívül még szerepet játszhat az is, hogy közeleg a költségvetési év vége, és a Hivatal, mint minden rendes költségvetési szerv, megborzong, ha év végén maradvány keletkezik. (Nagyapámnak volt anno egy ilyen sztorija, amikor is december 28-án kellett beszereznie valamit. Tökmindegy, hogy mit, csak ötmillió forintba kerüljön, mert kiderült, hogy végül annyi maradt. Valamikor '60 és '80 között, csak hogy az összeg reálértékét is be lehessen lőni nagyságrendileg. Bónusz küldetés: az se baj, ha utána használni is lehet valamire, amit vett. Végül lezsírozta valahogy a dolgot, nem tudom, hogyan, de nem véletlen, hogy én pl. nem a beszerzési oldalon égetem az adófizetők pénzét, mert tőlem kábé tizenötmillió kapocskiszedőt kapott volna az a sok takony, aki ilyen Missön Impászibült szór a nyakamba szilveszter előestéjén.)
Vissza az oktatásra: olyan képzett leszek, hogy ihaj. Lesz kommunikációs tréning, egy-két embernek önismereti, jogászoknak jogalkalmazási, össznépileg meg csapatépítő. (Baszki.) Ha szakmába vágó pénzes tanfolyamra akarok menni, lepattintanak. Kincstári logika.
* * *
Beszereztem a Warhammer: Age of Reckoning című játékot, az MMORPG-k legújabb trónkövetelőjét. Eddig nagyon tetszik, amit látok, nyálzok ezerrel, akár órákon át, csak legyen, aki meghallgatja. Majd meglátjuk, hogy a Hosszútávon Idegesítő Faktorok mennyire vannak jelen, mert én aztán tényleg pikkpakk abbahagyok bármilyen ilyen játékot, bőven elég hozzá, hogy egy hétig ne legyen kedvem bejelentkezni.
* * *
Tegnap a következő, barátságosnak szánt köszöntéssel estem be Métely és Rejtő-hős közös háztartásába, alig fél órás késéssel: „Szakadjon meg a tolerancia, csessze meg az erőszakmentesség, és a kurv'anyját a demokráciának, egyszerűen nem lehet közlekedni ebben a telibevert városban.” Amúgy baromi elfogadó egyed vagyok, de a hírverés és csinnadratta ellenére elsiklottam a tény fölött, hogy a Magyar Köztársaság szeretve tisztelt miniszterelnöke egy amúgy teljesen politikamentes felvonulás keretében ki kíván állni a demokrácia alapeszményei mellett (szerintem csak eljutunk az elszámoltathatóságig egyszer, muhahaaaa), így a többi vérlúzerrel együtt csoroghattam a városszerte kialakult dugóban.
A mese jó volt, de több fegyelem kell a játékosoktól - tőlem is -, annyi, hogy annyi már nincs is.
* * *
Megyek, megiszom még egy kávét.
vasárnap, szeptember 28, 2008
Hogyan érjünk el démonian recsegő hangot?
1. Fázzunk meg, de baromira.
2. Álldogáljunk még utána fél órácskát a Balaton menti szálloda udvarán, cigarettázva, időnként változatos színű és állagú zseléket köpdösve a mindinkább fogyatkozó létszámú papírzsebkendők valamelyikébe.
3. Igyunk sört, sokat, különösen, mert ezúttal a Hivatal fizeti.
4. Dobjuk sutba a józan eszünket, és csatlakozzunk a vígan karaokézó tömeghez.
5. A végére szóló lett. (Jég, dupla whiskyvel.)
Irány a világhír.
1. Fázzunk meg, de baromira.
2. Álldogáljunk még utána fél órácskát a Balaton menti szálloda udvarán, cigarettázva, időnként változatos színű és állagú zseléket köpdösve a mindinkább fogyatkozó létszámú papírzsebkendők valamelyikébe.
3. Igyunk sört, sokat, különösen, mert ezúttal a Hivatal fizeti.
4. Dobjuk sutba a józan eszünket, és csatlakozzunk a vígan karaokézó tömeghez.
5. A végére szóló lett. (Jég, dupla whiskyvel.)
Irány a világhír.
kedd, szeptember 23, 2008
péntek, szeptember 19, 2008
szerda, szeptember 17, 2008
Kész, legyalogolom a világot, és minden idegesítő dolog kimerülten pihegve borul az árokba mellettem. És WAAAAAGH.
We're out of time, we're out of line,
We're all out here waiting for a crime,
We don't mind, we ain't fooled,
We're gonna read you the bad news,
Fire in the hole, bullets in the sky,
We know something and we can't tell a lie,
Gonna run away, gonna run amok,
Gonna run my mouth 'til I run out of luck.
Alright,
Leave me out, give a dog a bone,
Been a long time since I been home,
Running over land running over sea,
Get on the dog and talk dirty to me,
Running up a street, running up a hill,
Hotel telephone running up a bill,
Chase my tail, catch me if you can,
Don't wanna mess with the Runaround Man.
We're out of cokes, clean out of smokes,
It's not funny 'cos we run out of jokes,
Going to the movies, babes in the wood,
Gonna get a telescope, look real good,
Gonna run out, rolling like a rock,
Gonna get a girl and she gonna get me off,
Gonna be a man, gonna be a fool,
Gonna be a dog with a mouthful of booze.
Oh yeah,
Gonna be free, run away to sea,
Gonna be a pirate you'll never find me,
Going over sea, going over land,
Get made up like the Elephant Man,
Stand in line, waiting for a quake,
Chase my tail, catch me if you can,
Don't you mess around with the Runaround Man.
We're in a hole, we're in a fix,
Give a dog a bone and throw me a stick,
Don't be a bitch, singing the blues,
Don't like the shirt and we don't like the shoes,
Gonna walk out, gonna walk away,
Gonna walk the dog honey every other day,
Gonna be strong, stand your ground,
Gonna be funny when they send in the clowns,
Hey hey,
Give me a clue, show me a trick,
Go to Brazil and see what you missed,
Getting too close getting too near,
Don't even know what I'm doing out here,
Going too fast never gonna stop,
Know how to roll and we know how to rock,
Chase my tail do the best you can,
You can't mess with the Runaround Man
From http://6lyrics.com
We're out of time, we're out of line,
We're all out here waiting for a crime,
We don't mind, we ain't fooled,
We're gonna read you the bad news,
Fire in the hole, bullets in the sky,
We know something and we can't tell a lie,
Gonna run away, gonna run amok,
Gonna run my mouth 'til I run out of luck.
Alright,
Leave me out, give a dog a bone,
Been a long time since I been home,
Running over land running over sea,
Get on the dog and talk dirty to me,
Running up a street, running up a hill,
Hotel telephone running up a bill,
Chase my tail, catch me if you can,
Don't wanna mess with the Runaround Man.
We're out of cokes, clean out of smokes,
It's not funny 'cos we run out of jokes,
Going to the movies, babes in the wood,
Gonna get a telescope, look real good,
Gonna run out, rolling like a rock,
Gonna get a girl and she gonna get me off,
Gonna be a man, gonna be a fool,
Gonna be a dog with a mouthful of booze.
Oh yeah,
Gonna be free, run away to sea,
Gonna be a pirate you'll never find me,
Going over sea, going over land,
Get made up like the Elephant Man,
Stand in line, waiting for a quake,
Chase my tail, catch me if you can,
Don't you mess around with the Runaround Man.
We're in a hole, we're in a fix,
Give a dog a bone and throw me a stick,
Don't be a bitch, singing the blues,
Don't like the shirt and we don't like the shoes,
Gonna walk out, gonna walk away,
Gonna walk the dog honey every other day,
Gonna be strong, stand your ground,
Gonna be funny when they send in the clowns,
Hey hey,
Give me a clue, show me a trick,
Go to Brazil and see what you missed,
Getting too close getting too near,
Don't even know what I'm doing out here,
Going too fast never gonna stop,
Know how to roll and we know how to rock,
Chase my tail do the best you can,
You can't mess with the Runaround Man
From http://6lyrics.com
hétfő, szeptember 15, 2008
A parlamenti bohózat teljes gőzzel folytatódik tovább, bejött az általam taksált 95%, vagyis maradt a status quo ante bellum, ahogy a művelt kínai mandarin mondaná. Hogy a háttérben mi hangzott el - fenyegetések és alkuk formájában -, az természetesen dokumentálatlan, és mint ilyen, nem is létezik, de hogy határozott kormányzati tevékenységet maximum a középtávú tötymörgés versenyszámban láthatunk, az legalábbis borítékolható. Problémát most már legfeljebb az jelenthet a zsebek tömése, a népek hergelése meg a töketlenkedés (a kifejezés nemfüggetlen, nem akarok esélyegyenlőségi ombudsmant látni a blogomon csámcsogni, oké?) közepette, ha kiderül, hogy az összes, a költségvetés egyensúlytalanságát kompenzálandó eladható állami tulajdon (az Alkotmány szerint: nemzeti vagyon) elfogyott. Hát, ígérni még mindig lehet, annyira szegények még sose voltunk.
Fasza.
Na nem mintha olyan sokat reméltem volna egy előrehozott választástól...
Fasza.
Na nem mintha olyan sokat reméltem volna egy előrehozott választástól...
szombat, szeptember 13, 2008
hétfő, szeptember 08, 2008
Nemrégiben elkezdődött a Ramadán, ami bizony böjtöt jelent. Ez engem az ég egy adta világon semmiben nem érint. (Ma halászlevet vacsoráztam.) Az esetleges muszlim hitű olvasóimnak sok lelkierőt kívánok. Szeretném jelezni, hogy „no food pictures policy” továbbra is érvényes ezen a blogon, a korábbi megingást eddig egy almás pite képe képviselte, de a forrását már el is távolították az eredeti helyéről, így még az archívum sem lehet a csábítás eszköze.
Igaz ugyan, a türelmet, meg az együttérzést erősen próbára teszem, de tessék nekem szépen elhinni, hogy az igazi kihívások leküzdése erősíti igazán a hitet.
Addig is, amíg letelik az éves nagygyakorlat, link.
Hivatali párbeszédek #30
Helyszín: kantinszerű étkező. Világos fa asztalok, mindegyiken az elmaradhatatlan só-bors-fogpiszkáló hármasság, meg vízkőfoltos kancsókban langymeleg csapvíz. A reggeli és délelőtti eső után tombol a meleg, és párakorbáccsal csépeli az arcokat és a hónaljakat. Bürokraták elszántan fogyasztanak.
Hamutartó-zarándok: - Én a gyerekeimet alig tudom távol tartani néhány rajzfilmtől.
Srakker: - Nemtom, szerintem a híradó sokkal vészesebb. Vér, vér, szex, vér, erőszak, halál, irigység, halál.
Unnamed Bureaucrat: - Na ja, de mondjuk a Tom és Jerry az egyik legszadistább rajzfilm, amit valaha láttam.
Srakker: - Mégis alacsonyabb benne a bodycount... komolyan, kéne a híradók mögé egy összesítés. Gyilkosság áldozata lett ma 12 667 ember, éhen veszett 42 339, bejelentett nemi erőszakok száma... és a végén bemondanák, hogy „Ma két ezrelékponttal csökkent a korrupció szintje, így világszerte több, mint 2 milliárd dollárt sikerült megspórolni.”
Hamutartó-zarándok: - Hogyan csökken a korrupció szintje?
Srakker: - Hmmm. Megvesztegették azt, aki méri...?
Igaz ugyan, a türelmet, meg az együttérzést erősen próbára teszem, de tessék nekem szépen elhinni, hogy az igazi kihívások leküzdése erősíti igazán a hitet.
Addig is, amíg letelik az éves nagygyakorlat, link.
Hivatali párbeszédek #30
Helyszín: kantinszerű étkező. Világos fa asztalok, mindegyiken az elmaradhatatlan só-bors-fogpiszkáló hármasság, meg vízkőfoltos kancsókban langymeleg csapvíz. A reggeli és délelőtti eső után tombol a meleg, és párakorbáccsal csépeli az arcokat és a hónaljakat. Bürokraták elszántan fogyasztanak.
Hamutartó-zarándok: - Én a gyerekeimet alig tudom távol tartani néhány rajzfilmtől.
Srakker: - Nemtom, szerintem a híradó sokkal vészesebb. Vér, vér, szex, vér, erőszak, halál, irigység, halál.
Unnamed Bureaucrat: - Na ja, de mondjuk a Tom és Jerry az egyik legszadistább rajzfilm, amit valaha láttam.
Srakker: - Mégis alacsonyabb benne a bodycount... komolyan, kéne a híradók mögé egy összesítés. Gyilkosság áldozata lett ma 12 667 ember, éhen veszett 42 339, bejelentett nemi erőszakok száma... és a végén bemondanák, hogy „Ma két ezrelékponttal csökkent a korrupció szintje, így világszerte több, mint 2 milliárd dollárt sikerült megspórolni.”
Hamutartó-zarándok: - Hogyan csökken a korrupció szintje?
Srakker: - Hmmm. Megvesztegették azt, aki méri...?
szombat, szeptember 06, 2008
Elmentem a boltba, hogy vegyek ragasztót. Erre vettem póréhagymát, dán kéksajtot, gomolyát, halkonzervet, kőrözöttet, stanglit. És ragasztót. A cipővásárlás gondolata erősen befészkelte magát a fejembe, de még ellenálltam. Fogyasztózombi-e vagyok.
Eredmény: a ragasztó nem fogta meg a harmonikaajtó fogantyúját. Következő kétségbeesett tervem, hogy a fogantyú rögzítését szolgáló csavarokat fogom beleragasztani a kitágult vájatba. Ha ezzel a ragasztóval nem, akkor azzal a kétkomponensű overkillel, amit apámtól fogok zsákmányolni holnap. (Ezt ő még nem tudja.)
Eredmény: a ragasztó nem fogta meg a harmonikaajtó fogantyúját. Következő kétségbeesett tervem, hogy a fogantyú rögzítését szolgáló csavarokat fogom beleragasztani a kitágult vájatba. Ha ezzel a ragasztóval nem, akkor azzal a kétkomponensű overkillel, amit apámtól fogok zsákmányolni holnap. (Ezt ő még nem tudja.)
vasárnap, augusztus 31, 2008
szerda, augusztus 27, 2008
A soldier (who had just returned from the Western Front) was so disordered while he was going down the stairs into the London tube station, he became suddenly aware of the crowds of people coming up, he looked haggardly about, and evidently mistaking the hollow space below for the trenches and the ascending crowd for Germans, fixed his bayonet and charged. But for the women constable on duty at the turn of the staircase, who was quick enough to divine his trouble and hang on to him with all her strength to prevent his forward advance, he would have wounded many and caused danger and panic.
British pioneer policewoman Mary Allen, in her autobiography
Azt a szomorú barom mindenit. A hátamon felállt a szőr.
Ma az egyik kollégával arról beszélgettünk, hogy mennyire sérülékeny még békeidőben is az az infrastruktúra, ami körülvesz bennünket. Rossz érzésem van, remélem, csak az alváshiány miatt.
kedd, augusztus 26, 2008
A szakáll marad, az eddigi visszajelzések nagyjából pozitívak. (Kicsit aszimmetrikusra sikerült, de annyi baj legyen.) Kicsit agyhalottként mozgok, de ezt mostanra igazán megszokhatta volna a világ. Ha nem szokta, az ő baja.
Beszabadultam a könyvesboltba, az eredmény:
Donald James - Monstrum (elkezdve)
Isamu Fukui - Truancy (fogyasztózombi vagyok, naná, hogy impulzusvásároltam (azt meg már csak félve írom le, hogy Fukui-inga))
C. S. Lewis - A csendes bolygó (a fülszöveg fogott meg, kíváncsi lettem, hogy az író univerzumában miért a Terra a legelcseszettebb hely)
és egy régi, szégyenletes elmaradásom pótlása a sok közül
Joseph Heller - A 22-es csapdája.
De az elolvasásuk később jön, most épp emberelem magam megfele.
Beszabadultam a könyvesboltba, az eredmény:
Donald James - Monstrum (elkezdve)
Isamu Fukui - Truancy (fogyasztózombi vagyok, naná, hogy impulzusvásároltam (azt meg már csak félve írom le, hogy Fukui-inga))
C. S. Lewis - A csendes bolygó (a fülszöveg fogott meg, kíváncsi lettem, hogy az író univerzumában miért a Terra a legelcseszettebb hely)
és egy régi, szégyenletes elmaradásom pótlása a sok közül
Joseph Heller - A 22-es csapdája.
De az elolvasásuk később jön, most épp emberelem magam megfele.
szombat, augusztus 23, 2008
csütörtök, augusztus 21, 2008
Na jó, szóval miután habosat nyálzottam arról, hogy milyen elképesztő munkát végeztek a X. Nemzetközi Repülőnap szervezői, és hogy mennyire jó volt pl. Gripent repülni látni, nem illendő kiröhögni a Honvédséget. (Különösen, mert naiv idióta módon még mindig hiszek a tiszteletreméltó vállalás fogalmában.) De hát most az egyszer, úgy érzem, muszáj. Ez a pályázat amúgy sem harci feladat, csak ha rosszul készítik el a pályaművet.
Jack szerint egy paranoiásabb ország hadserege némiképp ingerülten reagálna egy hadi létesítmény mellett kattintgató fotósra. Hajlok arra, hogy egyetértsek vele. Gondolom, minél civilebb és tésztaképűbb az illető, annál inkább.
Elképzeltem a dolgot. Fotósorozat.
Szudáni radarállomás.
Szudáni könnyű szállító harcjármű.
Szudáni gyalogosok.
Kínai utángyártott AK-47-esek torkolattüze, naplementénél.
Koporsó belülről.
Tuti befutó. Bár lehet, hogy a „nyugodt erő, az a nyerő” elvvel összhangban a hebehurgyáskodás helyett érdemesebb valami nyugodtabb, glikolvérű társulatnál kísérletezni.
Jack szerint egy paranoiásabb ország hadserege némiképp ingerülten reagálna egy hadi létesítmény mellett kattintgató fotósra. Hajlok arra, hogy egyetértsek vele. Gondolom, minél civilebb és tésztaképűbb az illető, annál inkább.
Elképzeltem a dolgot. Fotósorozat.
Szudáni radarállomás.
Szudáni könnyű szállító harcjármű.
Szudáni gyalogosok.
Kínai utángyártott AK-47-esek torkolattüze, naplementénél.
Koporsó belülről.
Tuti befutó. Bár lehet, hogy a „nyugodt erő, az a nyerő” elvvel összhangban a hebehurgyáskodás helyett érdemesebb valami nyugodtabb, glikolvérű társulatnál kísérletezni.
vasárnap, augusztus 17, 2008
Muhuhahaaaa. (Ennyit egyhuzamban már rég röhögtem, hihetetlen a banda, akivel utaztam.)
Igaz, azért párszor megfogtam a majrévasat, meg visszafelé jövet kissé horpasztottam a padlólemezt, amikor az egyik előttünk haladó egyed féklámpáinak felvillanására mink gyorsultunk egy kicsit.
Gazdagabb lettem egy karszalagmintás fehér folttal az ideiglenes barnulás közepette, egy kalappal, ami megvédte a nyakamat a leégéstől, egy An-26-os és egy Mi-24-es pólóval. Abszolút kulturnüj módjára viselkedtem, a szemetet gyűjtöttem és nem hagytam szét, fényképezkedtem Eurofighter Typhoonnal, Garanddal, Thompsonnal, SA-16 Gimlettel, Gepárd M6 Hiúzzal, sörrel, bagóval, és az öt órányi alvás ellenére úgy hajtott az adrenalin meg az endorfin, mintha muszáj lenne.
Ez meg egész jó lett, annak ellenére, hogy egy kis 5 mpixeles géppel, nap végén készült, no.
Igaz, azért párszor megfogtam a majrévasat, meg visszafelé jövet kissé horpasztottam a padlólemezt, amikor az egyik előttünk haladó egyed féklámpáinak felvillanására mink gyorsultunk egy kicsit.
Gazdagabb lettem egy karszalagmintás fehér folttal az ideiglenes barnulás közepette, egy kalappal, ami megvédte a nyakamat a leégéstől, egy An-26-os és egy Mi-24-es pólóval. Abszolút kulturnüj módjára viselkedtem, a szemetet gyűjtöttem és nem hagytam szét, fényképezkedtem Eurofighter Typhoonnal, Garanddal, Thompsonnal, SA-16 Gimlettel, Gepárd M6 Hiúzzal, sörrel, bagóval, és az öt órányi alvás ellenére úgy hajtott az adrenalin meg az endorfin, mintha muszáj lenne.
Ez meg egész jó lett, annak ellenére, hogy egy kis 5 mpixeles géppel, nap végén készült, no.
szombat, augusztus 16, 2008
„Hm. Nofene. Egy felespohár volt a nadrágzsebemben.” - Srakker
„A nyílászárócsere első lépése: venni végre egy mérőszalagot.” - Srakker
„Van a szobában egy csempeszekrény... vagy mi, akarom mondani, cserépkályha.” - Szaszkacs
„Hogy lehet egyáltalán olyan hülye kérdést feltenni, hogy ezt a projektet koordinálja-e valaki? A Hivatalban vagyunk! NEM! Nem koordinálja senki! ...naiva.” - Srakker
„Már csak az százezer forint, hogy ránéznek a fogaidra... de talán még jó vagy ennyiért egy kávéra is.” - Jurátus
Az elmúlt hetek top 5 helyezettje.
„A nyílászárócsere első lépése: venni végre egy mérőszalagot.” - Srakker
„Van a szobában egy csempeszekrény... vagy mi, akarom mondani, cserépkályha.” - Szaszkacs
„Hogy lehet egyáltalán olyan hülye kérdést feltenni, hogy ezt a projektet koordinálja-e valaki? A Hivatalban vagyunk! NEM! Nem koordinálja senki! ...naiva.” - Srakker
„Már csak az százezer forint, hogy ránéznek a fogaidra... de talán még jó vagy ennyiért egy kávéra is.” - Jurátus
Az elmúlt hetek top 5 helyezettje.
hétfő, augusztus 11, 2008
„Mintha kiszakítottak volna belőlem egy darabot, Mr. Fogg. Még távozni sem láttam önt.” Az bazmeg. Most kevesebb vagyok egy bal felső rágófoggal, amit tényleg a köpés meg az imádság tartott egyben nagyjából mostanáig. Tömve volt, gyökérkezelve, éppen csak nem rollereztek még rajta. Felemás érzés töltött el, valami perverz elegye a büszkeségnek meg a kurvaanyázásnak, amikor a fejemben matató orvos megjegyezte az asszisztensnek: „Nem tudom, miért nem jön ki. Talán két gyökere van?” Amire én közbevetettem, hogy „Ah tahlán nem lehet, hogy *köp* ahért van, mert számfeletti fogam volt?” Meg mondott ilyet is, hogy: „Jó masszív a csont.” (Csak egy aprócska darab tört le belőle. Tudtam, hogy ez a gyúrás az arcvastagságra az előnyömre válik egyszer.)
Hú, de király, már nem is vérzik, már csak baromira fáj. A hiánya. Mert én ilyen érzelmes ember vagyok, az is alig vidít fel, hogy egy valag pénzért kapok egy implantot. Élő szövet a fémvázon, mint a bicikliző Manyi néni, tudjátok. Olyan leszek én.
Addig foghíjas. (Kedvem támadt olyan hangokat hallatni, mint egy haldokló szektoid, még az X-COM: Enemy unknown-ból, de az férfiatlan. (Nyííííaaah.))
Majd beszámolok a nyaralásról is, ami alatt a Symptoms család beköltözött a fejembe, és szétbulizta az üdülés végét, talán. Egyszer.
Hú, de király, már nem is vérzik, már csak baromira fáj. A hiánya. Mert én ilyen érzelmes ember vagyok, az is alig vidít fel, hogy egy valag pénzért kapok egy implantot. Élő szövet a fémvázon, mint a bicikliző Manyi néni, tudjátok. Olyan leszek én.
Addig foghíjas. (Kedvem támadt olyan hangokat hallatni, mint egy haldokló szektoid, még az X-COM: Enemy unknown-ból, de az férfiatlan. (Nyííííaaah.))
Majd beszámolok a nyaralásról is, ami alatt a Symptoms család beköltözött a fejembe, és szétbulizta az üdülés végét, talán. Egyszer.
kedd, augusztus 05, 2008
A bürokratikus kiképzés eredménye e teszten is megmutatkozik.
Íme!
***
Physical rating (your physical survivability, endurance and strength): B
Dr. Bizmoe says:
With a little training and exercise, you'll be ready for an outbreak.
Mental rating (your mental stability, endurance and intelligence): C
Dr. Bizmoe says:
Your mental strength and intelligence are unremarkable.
Srakker says:
Hey!
Experience rating (your knowledge of outbreaks and how to deal with them): D
Dr. Bizmoe says:
You must have seen or heard of at least one zombie movie.
Emotional rating (your emotional integrity): F
Dr. Bizmoe says:
Your mantra is, "Numbness is the path to survival."
Total survival rank (your overall survival grade):
Z+
Dr. Bizmoe says: Your knowledge, strength, and will to survive are unstoppable. It would take a nuclear holocaust to remove you from the face of the Earth. Zombies don't stand a chance.
***
Hah, ezt nektek mocccskoszombééék!
Íme!
Physical rating (your physical survivability, endurance and strength): B
Dr. Bizmoe says:
With a little training and exercise, you'll be ready for an outbreak.
Mental rating (your mental stability, endurance and intelligence): C
Dr. Bizmoe says:
Your mental strength and intelligence are unremarkable.
Srakker says:
Hey!
Experience rating (your knowledge of outbreaks and how to deal with them): D
Dr. Bizmoe says:
You must have seen or heard of at least one zombie movie.
Emotional rating (your emotional integrity): F
Dr. Bizmoe says:
Your mantra is, "Numbness is the path to survival."
Total survival rank (your overall survival grade):
Dr. Bizmoe says: Your knowledge, strength, and will to survive are unstoppable. It would take a nuclear holocaust to remove you from the face of the Earth. Zombies don't stand a chance.
Hah, ezt nektek mocccskoszombééék!
Várom a plombás fószert, illetve fószereket, hogy rongyos ötezeré' rásimítsák a kurvaoké jelzést a vízóráimra, amelyek tették a dolgukat, és öt hónap összesen több, mint hetven köbméter víz elfogyasztását regisztrálták. Környezetterhelő-e vagyok. Holnap remélhetőleg gazdagodom egy Seagate FreeAgent 500 GB-s külső winchesterrel, mert tudok élni, amellett így könnyebben fogom tudni cipelni a garantáltan legális forrásból származó adataimat. Elfilóztam azon, hogy kéne egy másik belső merevlemez is, amin Linuxot (Debian vagy Ubuntu) és Wine 1.0-át tenyésztek, de azért elsődlegesen késbuzi vagyok, és csak másodsorban geek, ezért a következő beruházásom akkor is kés lesz. (Abban a versenyben a Benchmade Mini-Griptilian vezet eddig.)
Winchestah.
Halef.
Winchestah.
Halef.
hétfő, augusztus 04, 2008
Vérvérvér, véresvér. Most kábé úgy néz ki a kezem, mintha szögesdrótba tekert macskákat kellett volna büngyürgetnem, mialatt mindannyiunkat sokkolóval kezelnek. Ehelyett csak annyi történt, hogy bekötöttem az USB-s és az audioportokat magában foglaló frontpanelt. A gépemen. Hogy ne kelljen kutyapózba ereszkednem a vas előtt, ha bármit csatlakoztatni akarok hozzá. Az eredmény: négyből egy, mert a szardarab nem ismeri fel az audioeszközöket, és a két USB-ből csak egy működik.
Jó!
(Asszem, a következő számítógépházam plüssből vagy plexiből lesz. (Erre még mindig könnyebb szert tenni, mint rendezett finommotoros mozgásra.))
Jó!
(Asszem, a következő számítógépházam plüssből vagy plexiből lesz. (Erre még mindig könnyebb szert tenni, mint rendezett finommotoros mozgásra.))
péntek, augusztus 01, 2008
„Kitámasztottam a bringámat a ház mellé, és megnyomtam a Vén Mirígy aktiválószemölcsét. Vén Mirígy mesterséges lény volt, az üléshez tapadva éldegélt heti egy fruktózkapszulán és némi esővízen, vagy harmaton. Ha beröffentettem, bénító hatású izzadmánnyal vonta be az ülést, ami egyrészt baromi látványos zakóban végződött a figyelmetlen biciklitolvajok számára, másrészt időnként kellemetlen, bár sajnos nem veszélyes allergiás reakciót váltott ki belőlük az elsődleges nemi szerveik tájékán. Én rendszeresen szedtem az ellenanyagot.
Miután ezzel megvoltam, elindultam befelé.”
Srakker Domesticus - C:\Documents and Settings\Srakker\Asztal\Empata2.doc
Egyelőre nem érdekel, hogy egy ilyen működhet-e, egyelőre beérem azzal is, hogy számomra jól hangzik.
Miután ezzel megvoltam, elindultam befelé.”
Srakker Domesticus - C:\Documents and Settings\Srakker\Asztal\Empata2.doc
Egyelőre nem érdekel, hogy egy ilyen működhet-e, egyelőre beérem azzal is, hogy számomra jól hangzik.
Kitolás az élet, elvtársak. Második napja irgalmatlanul fáj a fejem, tegnap is csak a második sör oldotta fel (igen, találkoztam Gőzbicajjal kápéügyben, de ő kezdte, ő kezdte a sörözést, nem én!), ma pedig nem tudom, mi lesz, de rosszul indul. Különösen azért, mert a beépített fénymérőm kidobott az ágyból 8:15-kor.
Ha kávézom, rosszul leszek, ha nem kávézom, kóválygok, aludni meg már nem tudok - pöpec.
Sebaj, majd azzal szórakoztatom magam, hogy kettébe szelem a City of Heroes/Villainst. Tegnap ugyanis lemondtam a Tabula Rasa-előfizetésemet (30. szintig szórakoztató, utána már nem tud semmi újat mutatni), és helyette összeraktam egy kardos-hárítótőrös gonosztevőt feketében, kékben (inDigó amúgy, aranyszín szegélyekkel), John Lennon-napszemüvegben és egészen elképesztő dzsigolófrizurával. Naugye, létrehoztam Baresteelt, megküzdöttem az irányítással (pont fordítva van, mint bárhol másutt az iparban, megható), léptem pár szintet, választottam képességeket, amikor is... haha, miután hazaértem, elindítottam, és...
elkezdett megint lefrissíteni az a takony. Két és fél gigát. (Start menüben nincs, a deszktopon meg csak az updater csücsül.) Mint már említettem, kettészelem.
Ha kávézom, rosszul leszek, ha nem kávézom, kóválygok, aludni meg már nem tudok - pöpec.
Sebaj, majd azzal szórakoztatom magam, hogy kettébe szelem a City of Heroes/Villainst. Tegnap ugyanis lemondtam a Tabula Rasa-előfizetésemet (30. szintig szórakoztató, utána már nem tud semmi újat mutatni), és helyette összeraktam egy kardos-hárítótőrös gonosztevőt feketében, kékben (inDigó amúgy, aranyszín szegélyekkel), John Lennon-napszemüvegben és egészen elképesztő dzsigolófrizurával. Naugye, létrehoztam Baresteelt, megküzdöttem az irányítással (pont fordítva van, mint bárhol másutt az iparban, megható), léptem pár szintet, választottam képességeket, amikor is... haha, miután hazaértem, elindítottam, és...
elkezdett megint lefrissíteni az a takony. Két és fél gigát. (Start menüben nincs, a deszktopon meg csak az updater csücsül.) Mint már említettem, kettészelem.
szerda, július 30, 2008
Komolyan elgondolkodtam azon, hogy inkább el kéne vonulni valahová baszott messzire, valami rönkházba, ahová a civilizáció négy órás gyalogúttal vagy helikopterrel képes elvergődni. És idomított hódokkal meg láncfűrészekkel zsonglőrködni álló nap.
Írtam pár éve, hogy nekem ritka nyugodt fenevad jutott. Azt csak most írom le, hogy a bulinak van egy hátránya: ha felneszel, eltart egy darabig, amíg elcsitítom. Felneszelt.
You have been warned.
Írtam pár éve, hogy nekem ritka nyugodt fenevad jutott. Azt csak most írom le, hogy a bulinak van egy hátránya: ha felneszel, eltart egy darabig, amíg elcsitítom. Felneszelt.
You have been warned.
kedd, július 22, 2008
Hm.
Kivételesen nem felejtettem el jó anyám születésnapját, és a névnapját sem.
A Nagy Erpégé Összeröff totális sikerrel zárult, sikerült a textúrámat leheletnyivel barnábbra cserélni, de már kopik. Sör és bor és erpégé... no persze csak lúzerséget fogadtam, nem vakságot, szóval volt látnivaló is. Jah, és a csillagokat is bámultam, amit már időtlen idők óta nem.
Odabent megy a gürc, most a főcsővezetők (copyright by kollégám) jó része szabadságon, arról meg még senkinek nincs fogalma sem, hogy mifene lesz év végén, amikor is... eh.
A cinizmusunk kezd lelógni a Naprendszer szélén - előbb-utóbb várható lesz a csillagközi közlekedési vállalat büntetőflotillája, akik majd füstölgő salakkupaccá változtatják a Földet. Az egészet megúszhatnánk persze, ha nem torlaszoljuk el a cinizmusunkkal a Tejutat, és akkor nem kell összes pszi-hajónak kerülnie a Lófej-köd felé. Arrafelé göröngyös hiperűr, ezt mindenki tudja.
Megvettem a Mass Effectet. Először a Zergpégé.hú találkozón láttam a bemutatóját, akkor nem igazán fogott meg, részint a kíváncsi tömeg miatt, másrészt meg emlékeim szerint éppen végezni készült velem a nikotinhiány. De Gőzbicaj áradozott róla, így, amikor boltban jártam, gondoltam, beruházok rá - soha rosszabb döntést. A játék nem véletlenül söpört be egész díjkupacot világszerte. Most harmadszorra játszom végig, így már kissé unalmas. Előszörre valami olyan egészen orbitálisan jó, hogy kötelezővé tenném a számítógépes rpg-piac minden szereplőjének, utolsó marketingrabszolgával bezárólag. Nagyszerű az irányítása, a grafikája, nem egetverő a gépigénye, baromi jók benne a párbeszédek és a mellékszereplők, lehet benne agyatlan vérpistiként tárgygyűjteményt bővíteni, de persze végig is lehet száguldani a sztorin a végkifejletig, ahogy a magamfajta katarzisaddikt nyavalyások szokták. A játék sci-fi, a lágyabb variánsból, amiben van fénynél gyorsabb hajtómű, és egy- vagy kétnemű, nagyjában-egészében humanoid fajok, meg van közös nyelv is. Oké, egy Lem-fanatikus alighanem fintorogna ezek hallatán, de a játék univerzuma működik, az a kinézet pedig, amit a játéknak adtak, annyira eszetlen, hogy vájdlinggal kellett gyűjtenem, annyit nyálzottam, amikor megláttam az intrót. A sztori meg... áááh, nagyon jó.
Előbb-utóbb visszamegyek a Tabula Rasához, persze.
Na, ennyi, megyek szunyálni.
Kivételesen nem felejtettem el jó anyám születésnapját, és a névnapját sem.
A Nagy Erpégé Összeröff totális sikerrel zárult, sikerült a textúrámat leheletnyivel barnábbra cserélni, de már kopik. Sör és bor és erpégé... no persze csak lúzerséget fogadtam, nem vakságot, szóval volt látnivaló is. Jah, és a csillagokat is bámultam, amit már időtlen idők óta nem.
Odabent megy a gürc, most a főcsővezetők (copyright by kollégám) jó része szabadságon, arról meg még senkinek nincs fogalma sem, hogy mifene lesz év végén, amikor is... eh.
A cinizmusunk kezd lelógni a Naprendszer szélén - előbb-utóbb várható lesz a csillagközi közlekedési vállalat büntetőflotillája, akik majd füstölgő salakkupaccá változtatják a Földet. Az egészet megúszhatnánk persze, ha nem torlaszoljuk el a cinizmusunkkal a Tejutat, és akkor nem kell összes pszi-hajónak kerülnie a Lófej-köd felé. Arrafelé göröngyös hiperűr, ezt mindenki tudja.
Megvettem a Mass Effectet. Először a Zergpégé.hú találkozón láttam a bemutatóját, akkor nem igazán fogott meg, részint a kíváncsi tömeg miatt, másrészt meg emlékeim szerint éppen végezni készült velem a nikotinhiány. De Gőzbicaj áradozott róla, így, amikor boltban jártam, gondoltam, beruházok rá - soha rosszabb döntést. A játék nem véletlenül söpört be egész díjkupacot világszerte. Most harmadszorra játszom végig, így már kissé unalmas. Előszörre valami olyan egészen orbitálisan jó, hogy kötelezővé tenném a számítógépes rpg-piac minden szereplőjének, utolsó marketingrabszolgával bezárólag. Nagyszerű az irányítása, a grafikája, nem egetverő a gépigénye, baromi jók benne a párbeszédek és a mellékszereplők, lehet benne agyatlan vérpistiként tárgygyűjteményt bővíteni, de persze végig is lehet száguldani a sztorin a végkifejletig, ahogy a magamfajta katarzisaddikt nyavalyások szokták. A játék sci-fi, a lágyabb variánsból, amiben van fénynél gyorsabb hajtómű, és egy- vagy kétnemű, nagyjában-egészében humanoid fajok, meg van közös nyelv is. Oké, egy Lem-fanatikus alighanem fintorogna ezek hallatán, de a játék univerzuma működik, az a kinézet pedig, amit a játéknak adtak, annyira eszetlen, hogy vájdlinggal kellett gyűjtenem, annyit nyálzottam, amikor megláttam az intrót. A sztori meg... áááh, nagyon jó.
Előbb-utóbb visszamegyek a Tabula Rasához, persze.
Na, ennyi, megyek szunyálni.
péntek, július 04, 2008
Ez a szám most kihúzott a szarból. Endless loopban, természetesen, mert tudok élni.
"I've got rock'n'roll to save me from the cold" - fejrázás, ördögvilla
A tiszakécskei marhalábszárpörkölt-főzési tervünknek keresztbe vágott az egyik lúzer társunk, a ma délutáni tartalék-tervként bevezetett grillezést az időjárás fenyegeti. Remélem, a jövő heti balatoni Nagy Erpégé Összeröff mentes lesz az efféle agyatlanságoktól.
Odabent kulminálnak a kulminálok, a szakértők által csak „minőségirtásnak” nevezett intézmény olyan szinten múlta felül magát, hogy csak ezért megfontoltam egy hivatali gyalázószoba létrehozását, ahol pénztári időben fogadnám a kollégákat, moráljavítás céljából. És együtt gyaláznánk.
Már majdnem végigittuk a különleges listánkat osztrák fehérborokból a kollégákkal, persze szigorúan munkaidőn kívül. Forró nyári napra annyira nem alkalmasak, mert elég édesek, de nekem ízlettek.
Ennyi. Van egy ötletem képregényre, de ez is olyan, mint a többi. Olyan tiszta, ártatlan és tökéletes, amíg meg nem gyalázom azzal, hogy elkezdem leírni. Akkor a Múzsa hisztériás rohamot kap, és otthagy a francba, és legközelebb csak akkor látom, amikor új, egészen más ötlettel jön. (Egyszer széttépem.)
péntek, június 27, 2008
csütörtök, június 26, 2008
Hm. Szeretve tisztelt közép-feljebbvezetőm (ez most nem irónia, én tényleg tisztelem, a nyalásfaktort ellensúlyozandó pedig neki ezt így sose mondtam) meg van elégedve velem, ráadásul év végére szinte tökéletes vezető-matériává alakulok álláspontja szerint. (Nem, nem szarrá.) Nofene.
Egy kis naplemente.
Látjátok? Látjátok? Nyomokban rózsaszínt tartalmaz!
Egy kis naplemente.
Látjátok? Látjátok? Nyomokban rózsaszínt tartalmaz!
szerda, június 11, 2008
"Aznap este a túlélő vállalt némi kockázatot: hiába, sok mindenre képes a nosztalgia. Bepöccentette a dízelgenerátort, mit sem törődve azzal, hogy a pöfögés esetleg a nyakára csalja a többi túlélőt, vagy a Zónát fertőző mutánsokat. Úgyis rútul ráfáznak majd a lépcsőházban elrejtett, garantáltan nem tűzveszélyes meglepetések valamelyikén. A túlélőnek volt annyi esze, hogy az elhagyott panelházban meghúzódva ne műveljen olyasmit, amitől az egész hóbelevanc egy baromi nagy kéménnyé alakul, mérgező műanyagtűzzel az aljánál...
Felpörgött a lemezjátszó. A régi technika jóval kevésbé volt érzékeny a porra, és az egykori tulaj jól el volt látva pótalkatrészekkel, így viszonylag könnyű dolga volt, amikor életre akarta édesgetni a készüléket. Hülye lehetett a fickó, meg kell hagyni: kilencedik emeleti panellakásban dízelaggregát, víz, konzerv és üzemanyag? Ezzel az erővel akár vidékre is költözhetett volna a Zapokalipcis elől...
Sercegett egy darabig a tű, aztán a hangfalak, annyi idő után, elkezdték ontani a Shine-t. A Motörheadtől, naná.
A túlélő hátradőlt. Nehéz nap vége volt ez, és az egész városban nem lehetett hideg sörhöz jutni."
Kurvára sablonos naplementéim vannak, ami azt illeti. Volt már rózsaszín is, nem viccelek. Most is az van.
Felpörgött a lemezjátszó. A régi technika jóval kevésbé volt érzékeny a porra, és az egykori tulaj jól el volt látva pótalkatrészekkel, így viszonylag könnyű dolga volt, amikor életre akarta édesgetni a készüléket. Hülye lehetett a fickó, meg kell hagyni: kilencedik emeleti panellakásban dízelaggregát, víz, konzerv és üzemanyag? Ezzel az erővel akár vidékre is költözhetett volna a Zapokalipcis elől...
Sercegett egy darabig a tű, aztán a hangfalak, annyi idő után, elkezdték ontani a Shine-t. A Motörheadtől, naná.
A túlélő hátradőlt. Nehéz nap vége volt ez, és az egész városban nem lehetett hideg sörhöz jutni."
Kurvára sablonos naplementéim vannak, ami azt illeti. Volt már rózsaszín is, nem viccelek. Most is az van.
csütörtök, június 05, 2008
Azzal meg lehet engem hatni, ha kaphatok egy használhatónak tűnő irodai programcsomagot ingyé, ráadásul úgy, hogy végre, végre van szabvány dokumentumformátum.
Néhány újítás határozottan kézreáll az IBM Lotus Symphony-ban, az biztos. Különösen az csalt könnyeket a szemembe, hogy a kijelölt szövegrész beállításai jobb egérgombbal is elérhetőek, így kilométereket lehet egérútban spórolni.
Letölhető a cucc innen.
(Köszönet az index.hu-nak, amiért felhívta rá a figyelmem.)
Néhány újítás határozottan kézreáll az IBM Lotus Symphony-ban, az biztos. Különösen az csalt könnyeket a szemembe, hogy a kijelölt szövegrész beállításai jobb egérgombbal is elérhetőek, így kilométereket lehet egérútban spórolni.
Letölhető a cucc innen.
(Köszönet az index.hu-nak, amiért felhívta rá a figyelmem.)
szerda, május 28, 2008
see more politics and fun!
Ez még akkor is vicces, ha az agyatlan USA-gyalázást amúgy vérflémmel honorálom.
szombat, május 24, 2008
Éppen a könyveimet pakolom ki. Már Rejtő-hős is megjegyezte a maga kifinomult módján, hogy legendásan lusta lehetek, ha több, mint tizenhat havi itt lakás alatt nem voltam rá képes, és nem is sejtette, hogy ezt még lehet fokozni.
Nem, a dolognak semmi köze nincs ahhoz, hogy Métely erre fog járni macskát büngyürgetni. Ha lenne, simán bevágnék egy gránátot a szobába, az ajtónyílást bedeszkáznám, és azzal hárítanám el az elkerülhetetlen érdeklődés élét, hogy véletlenül elszabadult egy veszett tarajos sül a szobámban, ezért nem tanácsos bemenni. Mondjuk, akkor még egy veszett tarajos sült is be kéne szereznem, mert Mételyt a szavak nem állítják meg. Még a szóviccek sem.
(Rémesen rendetlen vagyok, az egyszer biztos. Ez már alighanem így is marad.)
Nem, a dolognak semmi köze nincs ahhoz, hogy Métely erre fog járni macskát büngyürgetni. Ha lenne, simán bevágnék egy gránátot a szobába, az ajtónyílást bedeszkáznám, és azzal hárítanám el az elkerülhetetlen érdeklődés élét, hogy véletlenül elszabadult egy veszett tarajos sül a szobámban, ezért nem tanácsos bemenni. Mondjuk, akkor még egy veszett tarajos sült is be kéne szereznem, mert Mételyt a szavak nem állítják meg. Még a szóviccek sem.
(Rémesen rendetlen vagyok, az egyszer biztos. Ez már alighanem így is marad.)
vasárnap, május 18, 2008
1. Voltam magas barna férfi felemás cipőben. A kollégáim vagy nem látnak jól, vagy nagyon megértőek. Mindenesetre eléggé örültem, hogy hazaértem.
2. Voltam Spielverderber. A német-tanulás eléggé lelankadt, egyrészt a természetes lustaságom, másrészt mindenféle hirtelen nagyonfontos beelőző gürcök miatt - szégyellem magam, de igyekszem összakapni a morálomat, donnerwetter.
3. Voltam írószakmunkás. A siker mérsékelten átütő, eredményhirdetés várhatóan hétfőn, díjkiosztó jóval később. Magasba, magasbaaa!
4. Voltam mesélő. Kissé túlméreteztem a főbaszt, ezért lenyomta a partit. Úgy értem, majdnem, aztán végül mégsem. És mindezt úgy, hogy még csak nem is akartam igazán halálosra venni. Ez a gond a magas szintű papokkal: vagy pikk-pakk lemészárolnak mindenkit (vannak erre mocsok trükkjeik), vagy annyi időre kikapcsolják a tagjait különböző varázslatokkal (zavarodottság, elveszettség, jaddajadda), hogy az érintett játékos kizabálja és kiissza a hűtőt, mire ismét játékba kerül. Ezt a monszterkiegyensúlyozás dolgot még tanulgatni kell, mert valamiért mindig leesnek. A végén volt heroizmus, meg utolsó pillanatban lesújtó fegyver, hősiesen fetrengő csapat, száj szélén végigcsorgó vérpatakkal és a padlón hiábavalóan megkapaszkodni próbáló, véres ujjakkal vegyest. Most szintlépés lesz, hatodikra, muhahaa.
5. A Tabula Rasában megtanultam elfutni. Tízből kilencszer bejön.
2. Voltam Spielverderber. A német-tanulás eléggé lelankadt, egyrészt a természetes lustaságom, másrészt mindenféle hirtelen nagyonfontos beelőző gürcök miatt - szégyellem magam, de igyekszem összakapni a morálomat, donnerwetter.
3. Voltam írószakmunkás. A siker mérsékelten átütő, eredményhirdetés várhatóan hétfőn, díjkiosztó jóval később. Magasba, magasbaaa!
4. Voltam mesélő. Kissé túlméreteztem a főbaszt, ezért lenyomta a partit. Úgy értem, majdnem, aztán végül mégsem. És mindezt úgy, hogy még csak nem is akartam igazán halálosra venni. Ez a gond a magas szintű papokkal: vagy pikk-pakk lemészárolnak mindenkit (vannak erre mocsok trükkjeik), vagy annyi időre kikapcsolják a tagjait különböző varázslatokkal (zavarodottság, elveszettség, jaddajadda), hogy az érintett játékos kizabálja és kiissza a hűtőt, mire ismét játékba kerül. Ezt a monszterkiegyensúlyozás dolgot még tanulgatni kell, mert valamiért mindig leesnek. A végén volt heroizmus, meg utolsó pillanatban lesújtó fegyver, hősiesen fetrengő csapat, száj szélén végigcsorgó vérpatakkal és a padlón hiábavalóan megkapaszkodni próbáló, véres ujjakkal vegyest. Most szintlépés lesz, hatodikra, muhahaa.
5. A Tabula Rasában megtanultam elfutni. Tízből kilencszer bejön.
