Kutyafuttában.
"Kár, hogy itthon nehéz kiadni festett képregényt, mert sokan művészkedésnek titulálják, mint ahogy az utóbbi idők fórumozásai mutatják." - hazai képregényrajzoló
Nem, nem a festett képregényt tartják művészkedésnek, te nagyon bárgyú, hanem a történet nélküli, összebaszott képregénykezdeményeket és egyéb vizuális farokveréseket tartják annak. Ha neked ez jött le, emeld ki a fejed a seggedből, és olvass.
Hrrrrgr.
szerda, június 28, 2006
kedd, június 27, 2006
Ma többszörösen hálára köteleztem az embertársaimat, mindenki szépen vágja magát glédába, amíg jól van dolga.
Egyrészt egy kollégám ismerőse miatt megküzdöttem a nyelvvizsgoid bürokráciával, legalábbis annyira, hogy az ügy mostantól ne az én ügyem legyen. Szerintem kevesen voltak annyira pofátlanok az intézmény történetében, mint én. A főbürokrata bácsi rendes volt és segítőkész, ez némiképp csökkenti a küzdelem értékét, kábé annyira, mintha Szent Györgyöt a leölni kívánt mítikus óriáshüllő meghívta volna teázni, és egy parti sakk mellett eldöntötték volna, hogy akkor most ki lesz a győztes az utókor szemében.
Másrészt meg, amikor észleltem, hogy a napfény, az ing és a zakó hatására diszkrét dögbűzt kezdek árasztani, döntést hoztam és inkább gyalog jöttem haza. Minden mindegy alapon begombolt, fekete zakóban, negyvenhárom percen át. Mert én ilyen kemény vagyok, igen. Jobb lett volna, ha nem mondja be az unalmast az izzadásgátlóm, de néha ilyen kétségbeesett megoldásokkal kell beérni.
Úgysem várhatok hálát a sok türhőtől, és nem avatják ezt a napot munkaszüneti nappá. Ezt sem.
Egyrészt egy kollégám ismerőse miatt megküzdöttem a nyelvvizsgoid bürokráciával, legalábbis annyira, hogy az ügy mostantól ne az én ügyem legyen. Szerintem kevesen voltak annyira pofátlanok az intézmény történetében, mint én. A főbürokrata bácsi rendes volt és segítőkész, ez némiképp csökkenti a küzdelem értékét, kábé annyira, mintha Szent Györgyöt a leölni kívánt mítikus óriáshüllő meghívta volna teázni, és egy parti sakk mellett eldöntötték volna, hogy akkor most ki lesz a győztes az utókor szemében.
Másrészt meg, amikor észleltem, hogy a napfény, az ing és a zakó hatására diszkrét dögbűzt kezdek árasztani, döntést hoztam és inkább gyalog jöttem haza. Minden mindegy alapon begombolt, fekete zakóban, negyvenhárom percen át. Mert én ilyen kemény vagyok, igen. Jobb lett volna, ha nem mondja be az unalmast az izzadásgátlóm, de néha ilyen kétségbeesett megoldásokkal kell beérni.
Úgysem várhatok hálát a sok türhőtől, és nem avatják ezt a napot munkaszüneti nappá. Ezt sem.
hétfő, június 26, 2006
Na, új hét, új élmények.
A hétfő reggelem a hétfő reggelek természetével ellentétesen egész jól indult. Ezért gondosan megvárom, amíg elromlik. Reggelire hideg nyúlsült volt, ami tegnapról maradt, László napról. (A családban jellemző a Lászlók jelenléte. Mondhatnám, túltengünk. Én csak afféle fél-László vagyok, nem is kaptam ajándékot. Viszont mindenki elől elittam a sört.)
A hétvége egyik nagy eredménye az, hogy kiderült: szét kell verni a fürdőszobát, mert vizesedik a fal, ledobja a csempéket és jobb napjain eláztatja az alsó szomszédot. Szerencsétlen meg adná el az alattunk lévő lakást. (Szabotálunk olcsón.) Amellett csaptelepet is kell cserélni a mosdóban, mert egyszerűbb lassan újat venni, mint minden egyes kopó alkatrészét egyesével cserélni. A tulaj ezt még nem tudja.
A másik nagy eredménye, hogy volt alkalmam játszani a Dreamfallal. A kritikák pontszáma iszonyúan eltért, ez arra engedett következtetni, hogy erősen karakteres játékról van szó, és valaki vagy szerette, vagy megvetette még a gondolatát is, hogy még egyszer játszania kell vele.
A Dreamfall folytatás, ami egyszerre megkönnyítette és megnehezítette a dolgát: a The Longest Journey sikere ugyan garantálta a közfigyelmet, de az is biztos, hogy a legendákhoz nagyon nehéz felnőni, és látványosat lehet bukni vele, ha nem sikerül. A megszépült emlékeknek mindenféle helyzetbónuszaik vannak egy efféle összehasonlításban.
A Dreamfall elsősorban kalandjáték, sunnyogós és pofozkodós részekkel kiegészítve. A sunnyogás része olykor logikai, olykor illogikai jelleget ölt, de mindenképpen elég nyomasztó. A pofozkodás a hülye kamerakezeléssel vállt vállnak vetve teszi idegesítővé az életet. Nem egy Mortal Kombat, no: kétféle támadás van, meg egy védekezés, aminek nincs értelme, ha nagyobbat akar ütni az ellenfél.
A tanpálya elég rövidke, a kezelést is alig tudjuk elsajátítani, mire beledobnak minket a mélyvízbe, ami más játékokkal összevetve inkább lábáztató, de kicsire nem adunk. A játéknak ugyanis nem maga a játék része - vagyis a gameplay - az erős pontja, sokkal inkább a sztori, a karakterek és a látvány.
A pályák nem túl nagyok: négy-öt helyszínből áll egy terület, így elkóvályogni annyira nem fogunk. Viszont nagyon hangulatosan vannak megtervezve, az egyes elemek nagyon a helyükön vannak. A modellek is elég részletesek, ami azért is dicséretes, mert az átvezető jelenetekben sok a közeli kép, így a hibák hamar feltűnnének. A világ, bár kicsit elnagyolt (kevés a gonosz multicég, meg ilyesmi), a helyén van, elég ismerős ahhoz, hogy tudjuk hová kötni a dolgokat, de elég idegen ahhoz, hogy érdekes legyen.
Amiben különösen erősen teljesít a játék, azok az apró részletek. A földi szórakoztató elektronika, például. (A szívemhez különösen közel állt a házikedvenc-helyettesítő Watilla, a testre szabható személyiségű, kisebb kutyaméretű, gorilla-alkatú robot, ami - vagy aki - üzenetrögzítőtől határidőnaplóig mindenféle tevékenységet el tud látni, szövegértése emberi, beszélni is tud, és meglehetősen autonóm darab. És hiányzik neki a gazdája, ha sokáig távol marad. Akkor, amikor ez kiderült, eléggé megsajnáltam a csülköt, mert tudtam, hogy a szerencsétlen főhős megy még majd messzebb is, mint Cape Town.) A közlekedési eszközök. A külső terek. A lakásfelszerelési tárgyak. A Zoë Castillo nevű főhősnő zseniális akcentusa. (Szerintem brit.)
A másik erős pontja maga a sztori. Tekeredik, pöndörödik, söndörödik, és mégsem dezoxiribonukleinsav. Lineáris, sokszereplős, mégis átlátható, elég ütősek és egyediek az NPC-k. A párbeszédek is jól sikerültek. A sztori jól van ütemezve abból a szempontból, hogy kellő időd van belerázódni at induló főhős bőrébe és felfogni a háttérben munkáló erők természetét, mielőtt nézőpontot váltana, a világ meg olyasmi, hogy még a sztori nélkül is szívesen elmolyolna vele az ember, annyira ügyes munka.
A gyenge pontok nagyrészt a gameplay-hez kapcsolódnak. Az irányítás klasszikus TPS-ekhez szokott reflexeimnek nagy kihívást jelentett eleinte, aztán beletanultam. (Utána World of Warcraft közben szoptam, mint a torkosborz.) Az akció- és lopakodási jeleneteket azért inkább logikai feladványokra cseréltem volna, mert így kalandjátékhoz képest méltatlanul kevés és egyszerű a puzzle. Így kicsit túl egyszerű, mintha az interaktív játékidő csak afféle átvezető lenne az informatív, történetmesélős, a játék motorjával készült párbeszédek között. Kimondottan zavaró bug nem volt benne, a Dreamfall stabilan futott, az alt+tabolást is jól viselte.
Összességében nekem jó volt 10-ből 7,5-re. 7-nél jobb, mert zseniális nagy ötletek vannak benne, még ha egy-két klisét bele is daráltak, de 8-nál gyengébb, mert a gameplay része a játéknak nem sikerült túl jól, és sajnos nem is kapott nagy szerepet, így hiányolom belőle a kihívást.
A hétvége harmadik nagy eredménye, hogy most van kajám, elég sok. Nagyrészt hal, de van sajt és hagyma is. Kicsit úgy érzem magam, mint egy elcseszett fantasy szereplő, a menümet elnézve, de az Abonett szerencsére meggyőz, hogy a modern táplálkozás borzalmai még mindig részét képezik idilli életemnek.
Halleluja.
A hétfő reggelem a hétfő reggelek természetével ellentétesen egész jól indult. Ezért gondosan megvárom, amíg elromlik. Reggelire hideg nyúlsült volt, ami tegnapról maradt, László napról. (A családban jellemző a Lászlók jelenléte. Mondhatnám, túltengünk. Én csak afféle fél-László vagyok, nem is kaptam ajándékot. Viszont mindenki elől elittam a sört.)
A hétvége egyik nagy eredménye az, hogy kiderült: szét kell verni a fürdőszobát, mert vizesedik a fal, ledobja a csempéket és jobb napjain eláztatja az alsó szomszédot. Szerencsétlen meg adná el az alattunk lévő lakást. (Szabotálunk olcsón.) Amellett csaptelepet is kell cserélni a mosdóban, mert egyszerűbb lassan újat venni, mint minden egyes kopó alkatrészét egyesével cserélni. A tulaj ezt még nem tudja.
A másik nagy eredménye, hogy volt alkalmam játszani a Dreamfallal. A kritikák pontszáma iszonyúan eltért, ez arra engedett következtetni, hogy erősen karakteres játékról van szó, és valaki vagy szerette, vagy megvetette még a gondolatát is, hogy még egyszer játszania kell vele.
A Dreamfall folytatás, ami egyszerre megkönnyítette és megnehezítette a dolgát: a The Longest Journey sikere ugyan garantálta a közfigyelmet, de az is biztos, hogy a legendákhoz nagyon nehéz felnőni, és látványosat lehet bukni vele, ha nem sikerül. A megszépült emlékeknek mindenféle helyzetbónuszaik vannak egy efféle összehasonlításban.
A Dreamfall elsősorban kalandjáték, sunnyogós és pofozkodós részekkel kiegészítve. A sunnyogás része olykor logikai, olykor illogikai jelleget ölt, de mindenképpen elég nyomasztó. A pofozkodás a hülye kamerakezeléssel vállt vállnak vetve teszi idegesítővé az életet. Nem egy Mortal Kombat, no: kétféle támadás van, meg egy védekezés, aminek nincs értelme, ha nagyobbat akar ütni az ellenfél.
A tanpálya elég rövidke, a kezelést is alig tudjuk elsajátítani, mire beledobnak minket a mélyvízbe, ami más játékokkal összevetve inkább lábáztató, de kicsire nem adunk. A játéknak ugyanis nem maga a játék része - vagyis a gameplay - az erős pontja, sokkal inkább a sztori, a karakterek és a látvány.
A pályák nem túl nagyok: négy-öt helyszínből áll egy terület, így elkóvályogni annyira nem fogunk. Viszont nagyon hangulatosan vannak megtervezve, az egyes elemek nagyon a helyükön vannak. A modellek is elég részletesek, ami azért is dicséretes, mert az átvezető jelenetekben sok a közeli kép, így a hibák hamar feltűnnének. A világ, bár kicsit elnagyolt (kevés a gonosz multicég, meg ilyesmi), a helyén van, elég ismerős ahhoz, hogy tudjuk hová kötni a dolgokat, de elég idegen ahhoz, hogy érdekes legyen.
Amiben különösen erősen teljesít a játék, azok az apró részletek. A földi szórakoztató elektronika, például. (A szívemhez különösen közel állt a házikedvenc-helyettesítő Watilla, a testre szabható személyiségű, kisebb kutyaméretű, gorilla-alkatú robot, ami - vagy aki - üzenetrögzítőtől határidőnaplóig mindenféle tevékenységet el tud látni, szövegértése emberi, beszélni is tud, és meglehetősen autonóm darab. És hiányzik neki a gazdája, ha sokáig távol marad. Akkor, amikor ez kiderült, eléggé megsajnáltam a csülköt, mert tudtam, hogy a szerencsétlen főhős megy még majd messzebb is, mint Cape Town.) A közlekedési eszközök. A külső terek. A lakásfelszerelési tárgyak. A Zoë Castillo nevű főhősnő zseniális akcentusa. (Szerintem brit.)
A másik erős pontja maga a sztori. Tekeredik, pöndörödik, söndörödik, és mégsem dezoxiribonukleinsav. Lineáris, sokszereplős, mégis átlátható, elég ütősek és egyediek az NPC-k. A párbeszédek is jól sikerültek. A sztori jól van ütemezve abból a szempontból, hogy kellő időd van belerázódni at induló főhős bőrébe és felfogni a háttérben munkáló erők természetét, mielőtt nézőpontot váltana, a világ meg olyasmi, hogy még a sztori nélkül is szívesen elmolyolna vele az ember, annyira ügyes munka.
A gyenge pontok nagyrészt a gameplay-hez kapcsolódnak. Az irányítás klasszikus TPS-ekhez szokott reflexeimnek nagy kihívást jelentett eleinte, aztán beletanultam. (Utána World of Warcraft közben szoptam, mint a torkosborz.) Az akció- és lopakodási jeleneteket azért inkább logikai feladványokra cseréltem volna, mert így kalandjátékhoz képest méltatlanul kevés és egyszerű a puzzle. Így kicsit túl egyszerű, mintha az interaktív játékidő csak afféle átvezető lenne az informatív, történetmesélős, a játék motorjával készült párbeszédek között. Kimondottan zavaró bug nem volt benne, a Dreamfall stabilan futott, az alt+tabolást is jól viselte.
Összességében nekem jó volt 10-ből 7,5-re. 7-nél jobb, mert zseniális nagy ötletek vannak benne, még ha egy-két klisét bele is daráltak, de 8-nál gyengébb, mert a gameplay része a játéknak nem sikerült túl jól, és sajnos nem is kapott nagy szerepet, így hiányolom belőle a kihívást.
A hétvége harmadik nagy eredménye, hogy most van kajám, elég sok. Nagyrészt hal, de van sajt és hagyma is. Kicsit úgy érzem magam, mint egy elcseszett fantasy szereplő, a menümet elnézve, de az Abonett szerencsére meggyőz, hogy a modern táplálkozás borzalmai még mindig részét képezik idilli életemnek.
Halleluja.
szerda, június 21, 2006
Érezzétek a törődést. Belterj,hu, cset. Tűző napfény, de az agyunk még mindig tökéletes.
15:38:28 [Hősszerelmes] Srakker> Egy haverom régebben a DEA-nek dolgozott, aszonta, hogy annál nagyobb hülyeség nincs, amikor a filmekben szagra meg nyalásra azonosítják a zsaruk a kokót.
15:39:13 [Srakker] Hősszerelmes> Úgy érted... nem igaz? Várni kell a laboreredményekre? :zokog:
15:41:58 [Magamura] Hősszerelmes> mert nem ért hozzá. Nem a kokót azonosítják így, a porcukrot.
15:44:02 [Srakker] Magamura> "...répacukor. Kémiailag fehérítve. Nagyon tiszta. Talán kabai? Hmmm." :veterán nyomozó a Cukor és Édesítőszerek Ügyosztályról:
15:45:32 [Bodzilla] azért elég kemény lehet az orrnyálkahártyán keresztül felszívódó finomított gyümölcscukor hatása :morfondírozik:
15:46:21 [Srakker] Bodzilla> Ne, ne! :vetődve kicsavarja a kezéből a mézesbödönt:
15:46:36 [Hősszerelmes] Srakker> Főnök, Csipás Fredtől kaptok a fülest, az egyik belvárosi kávézóban állítólag NutraSweetet mérnek a kávéba...
15:46:45 [Napalmgárdista] Bodzilla> pedig a szintetikus anyagok durvábbak. :felszippant egy marék kávéízesítő cukorpótlót:
15:47:11 [Magamura] Hősszerelmes [15:42:29]> és ami nem porcukor, az kábítószer, szóval kizárásos alapon dolgoznak.
15:47:45 [Srakker] Magamura> ...ja. :csíkba rendezi a porított fehér temperát:
15:38:28 [Hősszerelmes] Srakker> Egy haverom régebben a DEA-nek dolgozott, aszonta, hogy annál nagyobb hülyeség nincs, amikor a filmekben szagra meg nyalásra azonosítják a zsaruk a kokót.
15:39:13 [Srakker] Hősszerelmes> Úgy érted... nem igaz? Várni kell a laboreredményekre? :zokog:
15:41:58 [Magamura] Hősszerelmes> mert nem ért hozzá. Nem a kokót azonosítják így, a porcukrot.
15:44:02 [Srakker] Magamura> "...répacukor. Kémiailag fehérítve. Nagyon tiszta. Talán kabai? Hmmm." :veterán nyomozó a Cukor és Édesítőszerek Ügyosztályról:
15:45:32 [Bodzilla] azért elég kemény lehet az orrnyálkahártyán keresztül felszívódó finomított gyümölcscukor hatása :morfondírozik:
15:46:21 [Srakker] Bodzilla> Ne, ne! :vetődve kicsavarja a kezéből a mézesbödönt:
15:46:36 [Hősszerelmes] Srakker> Főnök, Csipás Fredtől kaptok a fülest, az egyik belvárosi kávézóban állítólag NutraSweetet mérnek a kávéba...
15:46:45 [Napalmgárdista] Bodzilla> pedig a szintetikus anyagok durvábbak. :felszippant egy marék kávéízesítő cukorpótlót:
15:47:11 [Magamura] Hősszerelmes [15:42:29]> és ami nem porcukor, az kábítószer, szóval kizárásos alapon dolgoznak.
15:47:45 [Srakker] Magamura> ...ja. :csíkba rendezi a porított fehér temperát:
vasárnap, június 18, 2006
péntek, június 16, 2006
kedd, június 13, 2006
Vagy mikrobiológiai, vagy allergológiai könnyfakasztóval találtak telibe tegnap az éjszaka közepén, ezért most taknyom a nyálammal egybefolyik, és találgatom, hova tettem a fekete nyakkendőmet, mert a világosabbak eddig megúszták a látványos lehapcizást, de mi van, ha egyszer mégis...
Más. Egyszerűen nem értem egyes emberek érzékenységét. Szeretve tisztelt, haha, nemzetünk múltjának egyes elemei valóban elég retkes szégyenfoltjai az emberiség egyetemes történetének, viszont az nagyon sajátos, hogy mennyire szent tehenek ezek a témák, és ha valaki ne adj'isten ezek egyikére asszociál egy benyögésből, akkor ott áll könnybe lábadó szemmel, hogy mekkora geci is vagyok én, akinek ez az asszociáció nem jutott eszébe. Na mindegy, nálam nagyobb komikusokat is ledobáltak már.
Most várjuk, hogy megmarad-e a Hivatal. A hivatalos források hallgatnak, a nemhivatalosak hülyeségeket gagyognak, szokás szerint.
Más. Egyszerűen nem értem egyes emberek érzékenységét. Szeretve tisztelt, haha, nemzetünk múltjának egyes elemei valóban elég retkes szégyenfoltjai az emberiség egyetemes történetének, viszont az nagyon sajátos, hogy mennyire szent tehenek ezek a témák, és ha valaki ne adj'isten ezek egyikére asszociál egy benyögésből, akkor ott áll könnybe lábadó szemmel, hogy mekkora geci is vagyok én, akinek ez az asszociáció nem jutott eszébe. Na mindegy, nálam nagyobb komikusokat is ledobáltak már.
Most várjuk, hogy megmarad-e a Hivatal. A hivatalos források hallgatnak, a nemhivatalosak hülyeségeket gagyognak, szokás szerint.
szombat, június 10, 2006
Asszem, megtanultam pálcikával enni. Vagy legalábbis a nagyobb darabok már mennek. Két sör után. Borsót azért nem vállalok. Se mákot. A bab meg hizlal. És ördögi utána az ájer.
Csak azt tudnám, miért van az az érzésem, ha japán kaját eszem, hogy "szép, szép, de mikor hozza már valaki a főételt?" Ugyanazért lesz, amiért Rejtő-hősnél az "éhes európai férfi" az elfogyasztandó adag elégségességét meghatározó kérdés szükséges kelléke. De én még hozzá képest is sokat eszem. (Van hová férjen.)
Ja, és ma majdnem eladtak a cseten, mint részvénytársaságot, hogy egy nő barátja nézzen engem. Miközben a nő is néz. Komolyan csak néz. Asszem. És én ezért kapok sört. Az üzlet végül kútba esett - így végül maradtam kistérség -, amikor kiderült, hogy álságos szavaimmal ellentétben mégsem nézek ki kisfiúsan törékenynek. Vagy mi.
Csak azt tudnám, miért van az az érzésem, ha japán kaját eszem, hogy "szép, szép, de mikor hozza már valaki a főételt?" Ugyanazért lesz, amiért Rejtő-hősnél az "éhes európai férfi" az elfogyasztandó adag elégségességét meghatározó kérdés szükséges kelléke. De én még hozzá képest is sokat eszem. (Van hová férjen.)
Ja, és ma majdnem eladtak a cseten, mint részvénytársaságot, hogy egy nő barátja nézzen engem. Miközben a nő is néz. Komolyan csak néz. Asszem. És én ezért kapok sört. Az üzlet végül kútba esett - így végül maradtam kistérség -, amikor kiderült, hogy álságos szavaimmal ellentétben mégsem nézek ki kisfiúsan törékenynek. Vagy mi.
péntek, június 09, 2006
A világ rendje helyreállt: a tegnapi terheléses teszt sikeres volt, a rendszer elérte üzemi teljesítményének 75%-át és tovább regenerálódik.
Kaptam egy kurva nagy bókot Jacktől, és mert egyáltalán nem volt szándékos, annál jobban esett. Na jó, mielőtt félreértitek a szennyes fantáziátokkal, írásról volt szó. De nem fényezem magam tovább. *a homlokán sikkantva hanyatt eső fénysugár kisüti a közelében lévők látóidegét* Tényleg.
Ja, és összehegesztettünk egy csecse alternatív valóságot, amiből eszembe jutott ma reggel - illetve tegnap este, még hazafelé menet, csak meglepetésre nem felejtettem el - egy olyan alapötlet, amiből még akár valami nagyon frankó is kisülhet.
Délután elhozom az öltönyeim a tisztítóból, este úszás, utána egy sör, meg ilyesmi. Még másfél óra van hátra a melóból.
Kaptam egy kurva nagy bókot Jacktől, és mert egyáltalán nem volt szándékos, annál jobban esett. Na jó, mielőtt félreértitek a szennyes fantáziátokkal, írásról volt szó. De nem fényezem magam tovább. *a homlokán sikkantva hanyatt eső fénysugár kisüti a közelében lévők látóidegét* Tényleg.
Ja, és összehegesztettünk egy csecse alternatív valóságot, amiből eszembe jutott ma reggel - illetve tegnap este, még hazafelé menet, csak meglepetésre nem felejtettem el - egy olyan alapötlet, amiből még akár valami nagyon frankó is kisülhet.
Délután elhozom az öltönyeim a tisztítóból, este úszás, utána egy sör, meg ilyesmi. Még másfél óra van hátra a melóból.
szerda, június 07, 2006
kedd, június 06, 2006
Coming down hard.
A tegnapi Lausanne-látogatás a megnevezhetetlenek kis játékterére sikeres volt, és hajszál híja volt, hogy nem vesztettek rajta, akik próbálkoztak.
A mai napom pedig arról szól, hogy a gyomrom akkor is lázad, amikor üres, és a vizet sem tűri meg. A holnapi hasi ultrahangnak épp ezért reszeltek.
Most ülök, és gondolkodom: csak olyat érdemes csinálni, amit bármikor le lehet merevíteni valami hirtelen támadt vészkioldási kényszer apropóján. De mi legyen az?
Férfiasan nyüffögök és rinyálok, a helyzet várhatóan még legalább két napig így marad.
A tegnapi Lausanne-látogatás a megnevezhetetlenek kis játékterére sikeres volt, és hajszál híja volt, hogy nem vesztettek rajta, akik próbálkoztak.
A mai napom pedig arról szól, hogy a gyomrom akkor is lázad, amikor üres, és a vizet sem tűri meg. A holnapi hasi ultrahangnak épp ezért reszeltek.
Most ülök, és gondolkodom: csak olyat érdemes csinálni, amit bármikor le lehet merevíteni valami hirtelen támadt vészkioldási kényszer apropóján. De mi legyen az?
Férfiasan nyüffögök és rinyálok, a helyzet várhatóan még legalább két napig így marad.
