Halálhörgés, siralom, de végre kirugdostuk a forgatókönyvet a desktopunkról. Muhuhaha, minden határt átlépünk, különösen azokat, amelyek a határidőre vagy a terjedelemre vonatkoznak. A legviccesebb részek közül pár naná, hogy a véghajrában került bele.

Úgy nézem, kezdem megszokni a kávé nélküli létet. Az, hogy ma reggel elaludtam, nem azért volt.

Vasúttörténeti Park. Király hely. Menj, nézd meg hamar.

Mondjuk, érdemesebb nem a különvonattal, hanem az unt és utált BKV-vel megközelíteni a helyet, hacsak nem kimondottan klausztrofil vagy. Mert a különvonaton, amely szintén egy elég régi szerelvény, tetűre nincs lábtér. Értsd: nincs.

De amúgy tényleg jó, főleg, ha az ember gépéből nem fogy ki a rugany az akció közepén.

Jól van, a jelek szerint a májam is bejelentkezett az agyam mellé, hogy neki elég volt a kiképzésből. Még valaki? Valahol? Valamit?

Picsa bassza meg, nem akarok mindenről lemondani. Persze az, amit fogyasztok, meg amilyen állapotban vagyok, az életben maradáshoz továbbra is elég lesz, csak idegesítő, hogy mostantól nem csak úgy általánosságban, majdani következménnyel nem szabad dolgokat - lásd még: bagó, alkohol, koleszterin -, hanem a szerveim most jelentkeznek be panaszra.

Fuckery. Minden felmenőmet szénné fogom perelni, amiért ilyen selejtes belső szerveket hagytak nekem örökül, és miután megnyertem, a belőlük kisajtolt pénzen veszek magamnak jobbakat. Ez lesz.

Brainless bastards, hallelujah

Nem, te szerencsétlen adófizető hülye gyereke anyjának. Én nem azért rühellem szívből a politikát, mert a tömegekhez beszél, ezért egyszerűsít, nem.

Én azért rühellem, mert ezek ellopják a pénzemet, utána a pofámba röhögnek, és nem fogom tudni elkapni őket. Nem fogom látni, ahogy rájuk kattan a bilincs, meg elhangzik az ítélet, amiért a magánvállalkozó haverjaiknak, csókosaiknak meg egyéb beteg pénzügyi-gazdasági perverzeknek játsszák át a költségvetési pénzeket. Maga ott, maga a képernyő előtt, maga tudja, mennyi egymilliárd forint? Látott annyit egyben? Keresett annyit életében? Nem? Miért? Egy rendes, pozícióban lévő politikoféreg mennyit tapsol el évente ilyen egységekből? Nincs több kérdésem.

Azért rühellem őket, mert nincs bennük gerinc, mert olyanokat ígérnek, amit, még ha nem lopnának, akkor sem tudnának betartani, és utána begyakorlott bociszemekkel néznek, ha rákérdezek, hogy ugyan már, a választási ígéretek, azok mégis mikor fognak teljesülni? (Gondolom, az összes, 1990-től megtett ígéret elkezd majd teljesülni 2020-ban, csak nem lehet elég korán kezdeni, gondolom.)

Szóval nem. Kedves adófizető. Drága. Én nem azért rühellem ezt a rendszert, mert baromságokat beszél, meg hogy a két oldal utálja egymást. Ezt őszintén szólva leszarom. Azért rühellem, mert baromságokat csinál, sokba kerül nekem, annyi agya van, mint egy előgerinchúrosnak, és az összes hibájának árát velem fizetteti meg.

Azért.

Mondjuk olyan 1500 szónyi "Basszameg!", és egy új kifejezés, ezekkel gazdagodtam. "Shotgun run music." Ez az utóbbi.

Meg kell tanulnom kávé nélkül élni. Kurva nehéznek tűnik.

Még nem akarom kongatni a vészharangot, de most elkezdtem aggódni. Lehet, hogy mindent egybevetve mégsem ez lesz az én évem, de előbb várjuk meg az eredményeket.

Ha mindkét dolog, amitől tartok, számomra kedvezőtlenül alakul, a következő poszt 8000 szónyi basszameg!-ből fog állni.

Lefordultam a székről a röhögéstől.


http://forum.rpg.net/showpost.php?p=5777622&postcount=191



És a másik.



http://forum.rpg.net/showpost.php?p=5773500&postcount=75

Ahhoz képest, hogy hétfő, nem is olyan rossz.

Csak hogy értékeljétek, mit kell kiállniuk azoknak, akik délelőtt tartózkodnak a Belterj.hu megújult motorral és külsővel felszerelt csetjén. Természetesen ennek a postnak nincs köze ahhoz, hogy alig tudok mozogni, és nincs semmi értelmes, amiről írhatnék. Illetve lehetne, de az sub rosa. (Vagyis pink tengeralattjáró, újrafelfedezett nemi identitású legénységgel. Igen.)

09:18:56 [Srakker] Gótügynök> :lerántja a lövészárokba: Megbolondult? Családi fényképpel integetni az árokban?!
09:20:07 [Gótügynök] Srakker> Vágólap - a kráni fejvadásziroda aktamestereinek félelmetes fegyvere. Egy dossziéban akár 10-12 darab is lapulhat.
09:21:25 [Gótügynök] Srakker> :elkerekedett szemekkel nézi a nyúl kormos szélű fotóját: Ezek állatok...
09:22:23 [Srakker] Gótügynök> :vadul géppuskázni kezd az "Egy nyúlpörkölt rendel" feliratú hátizászlókkal közeledő káoszgárdisták felé:

09:21:30 [A Cári Balett Kosztümtervezője] Végre olyan sorozat, ami tetszik a feleségnek is.
09:22:40 [Gótügynök] A Cári Balett Kosztümtervezője> Miért, ez kommandós chippendale fiúkról szól?
09:23:06 [Srakker] A Cári Balett Kosztümtervezője> Én a rövid sorozatokat kedvelem. Nem pazarolják a lőszert. És könnyebb célozni is.
09:23:50 [A Cári Balett Kosztümtervezője] Gótügynök> És miből gondolod, hogy az tetszene nekem?
09:24:30 [Gótügynök] Srakker> Elképzeltem az öreg géppuskást, amint meglátja a partraszálló egységeket, és kiül a kisszékre, hogy 'na, kezdődik a kedvenc sorozatom'
09:26:06 [Srakker] A Cári Balett Kosztümtervezője> A kommandós rész miatt, gondolom. "Go go go." "I'm going in." "Flush them! With flashbang!" *fwasssh* :ajtót betörik: Dáá-dáráá-dárárárárá :trombitaszóra bevonulnak a srácok, és a közönség csúnyábbik fele felé eldobják a III. oszt. lövedékálló mellényt:
09:27:30 [A Cári Balett Kosztümtervezője] Srakker> Ez valamilyen személyes élmény volt?
09:28:14 [Srakker] A Cári Balett Kosztümtervezője> Nem. Teljesen személytelen voltam, amikor megtörtént. Valamint teher és gyors is. Expressz azért nem.
09:28:14 [Gótügynök] Srakker> És a szakértő hatástalanítja a tortából kirobbanni készülő bombanőt.
09:28:49 [Srakker] Gótügynök> Go go girls vs. "Go go go" guys.

09:33:26 [Srakker] Gótügynök> Ki a legény a góton? *filmcím a pornotéka hátsó polcáról*

09:43:08 [Srakker] Gótügynök> "Gnoll! Essen mit Lust und Liebe!" *reklámdalocska*

13:14:11 [Srakker] Microsoft intelligens lakás: "Fortélyos falelem igazgat."

Amikor az alkoholfék berág a fejemben, és közli, hogy itt vagy alvás lesz, vagy valami apokaliptikus, akkor én rendszerint az elsőt szoktam választani. Így aztán sok mindenről lemaradok, és kevés dolgot tudnak nekem utólag elmesélni. Viszont legalább kialszom magam.

Ez persze nem látszik meg rajtam, különösen hétfőn nem.

Más.

Még múlt csütörtökön jártunk egy kiállítás megnyitóján, amellett, hogy láttunk egy halom technikailag jól kivitelezett, hangulatos képet, és párhuzamosan igen bolondok voltunk megint. Mondjuk nekem a Pookah-féle munkák jobban bejöttek, de én egy kérges lelkű míveletlen vagyok, nekem lehet egyszerű az arcom. És mindeközben megalkottuk annak a módszerét, hogy hogyan kell úgy inni a teát, mint a tequilát.

"Fogod a citromot, bekened vele a kezed. Rá a cukor. Lenyalod, utána a szádba lógatod a filtert, és leküldöd a forró vizet. A jobb oldódás érdekében javasolt gargalizálni egy kicsit. Hangyányit fájdalmas, de átmelengeti az ember mellyit, az biztos."

Emellett még World of Warcraftból szalajtott poénokkal és párbeszédekkel rongáltuk a hangulatot, mindannyiunk szerencséjére csak a folyosón.

Elvágtam a kezem valamikor hét közben, ami azért volt vicces, mert folyton felszakadt a seb, olyan helyen volt.

Aztán vége lett a hétnek, vettem cipőt, meg úszónadrágot - jó drágán -, meg páfránymintás úszósapkát. Mindenki rettegjen.

"Felnőni nekifutásból."

Ez akkor is jól fog hangzani, amikor kijózanodom?

Vissza a rizsföldekre. A Roham2 tehát kijött, vele együtt a Bürokraták második része is. Nagy vizet nem zavart - így múlik el az irracionális remény.

Most olyan problémákkal küzdök, mint pl. hogy nem érek haza időben ahhoz, hogy vállaljon egy fodrász, és rohadt hosszú lett a hajam, meg egyéb világrengető, nagy kérdések. Mint a ruhatisztítási költségek, meg az, hogy át akarják rendezni az otthoni szobámat, amit zsigerből ellenzek, pedig csak kurvára önző vagyok. Majd leküzdöm.

Amúgy kábé ennyi. Most éppen a World of Warcrafttal ügyködöm, elég addiktív, pláne, hogy általam IRL kedvelt népekkel tudok együtt zúzni. Majd vigyázni kell. Nagyon hergeli a geekségért felelős agyterületeket. Játszottam már pár karakterrel, de ez a mostani mindent visz. Átkok, ilyen-olyan rontások, rosszarcú démonszolgák, hiába no, tud élni a fickó. (Szerintem eséllyel pályázhat egyébként a Mákos Mágnes becenévre. Egyrészt, mert a mázlija tegnap tényleg legendás volt, másrészt meg a pálya másik végéből gyűjtötte magáról azokat az izéket, amelyek karajra akarták bontani.)

Muhuhahaa.

"Powell profi volt. Ezt nem győzzük hangsúlyozni.
Temetői csendben közeledett a fogságba esett bajtársát rejtő épülethez. Az útjába kerülő németekkel is halkan végzett. Lábujjhegyen schmeisserezte halomra őket, és gondosan vigyázva, hogy lélegzetvételével se csapjon zajt, védőgránátokat hajigált közéjük. Nem is vették észre, csak amikor már túl késő volt. Csendes gyilkológép volt.
A többnyelvű „Itt őrizzük Grillót!” fényreklám békésen megfért az „Igyon Radebergert!” neonja mellett. Powell tudta, hogy vigyáznia kell a fogoly testi épségére, ezért belépéskor megelégedett négy gránáttal. „Végül is, az előbb még nem volt friendly fire, és inkább ő, mint én. Ugye.” Odabent három németet talált. Szétmállott arcukból véres nyál csorgott a kártyalapokra.
- Micsoda iszonyú sors! – mormolta Powell, aki nem volt érzéketlen az emberi szenvedés iránt. Hogy a tiszteknek már a bakákkal kell kártyázniuk... valamelyik fritz mindenesetre elég bátor lehetett, ha már ötven márkát tett fel egy rongyos hármas párra."

Vagy két év elteltével visszakaptam egy novellát - vagy mit -, amit egy közelebbről meg nem nevezett írótárssal együtt, lerészegedéssel egybekötve sikerült elkövetnünk. A téma a Medal of Honor: Allied Assault volt. Förtelmesen hülyék voltunk anno, és rémlik a jelenet, hogy a múzsát rémesen tarkón vágtuk ólmosbottal és elrejtettük a sörösdobozok mögé. Nosztalgiázom.

Megkaptam a Roham II-t, egyébként. Egy-két helyesírási hiba naná, hogy benne maradt, bár a képregény-szekció szerencsésen typo negative, ahogy elnéztem. Ettől függetlenül az egész szerintem tisztes munka. Főként a képregényről és azon belül is a rajzokról beszélek, mint külső, bár elfogult szemlélő. A menedzsment miatt viszont aggódom. Az egy dolog, hogy úgy tűnik, nem ismerik, milyen ez a kis belterjes-mocsaras piac, és hogy a látszatra kínosan ügyelni kell. Még sokkal inkább, mintha irdatlan pénzek lennének benne. Így bizonyos dolgokat nem teszünk meg. Az meg egy másik dolog, hogy erre rá se basznak. A koncepció egyelőre úgy tűnik, túl bonyolult. Kíváncsi vagyok, mire futunk ki ezzel.

Most ásítozom, és kézikönyvet írok. Még annyira sem irodalom, de ezért fizetnek. Ha odáig fajulok, hogy lesz, aki ezt kutatja majd az életrajzom összeállítása közben, kibaszottul fog gyűlölni. Én pedig rámeresztem majd lelki szemeimet, és nagyon fogok röhögni.

Ez ma még nem az én napom. Idővel gondoskodunk erről is.

Boo-yahh.

No, amikor az ember gyerekének, miután fél órán keresztül pakolgatott ide-oda bizonyos szavakat, hogy kijöjjön egy oldalpár, oly módon, hogy azt koffeinnel és nikotinnal bebikázott agya elfogadhatónak találja, azt mondja a szerzőtársa, hogy amit csinált, az jó... nos, az jó. Az fel tud dobni egy napot, még ha esik az eső, és fent nevezett ember gyereke szokása szerint elkésik mindenhonnan, akkor is.

Már csak az kell, hogy a rajzoló ne küldjön el minket anyánkba, meg hogy az eredmény az olvasóknak is tetsszen - különben a fene megette az egészet -, de egyelőre elégedett vagyok.

Ebben a sör is segít, de a sört egyebek közt ezért szeretjük.

Holnap meló.