Új vas.

2 GHz-es Intel Core 2 Duo
4096 MB RAM
ATi HD2600XT
Seagate 250 GB HDD

és egy kékhalál Windows install közben. (Memória kiszed, install lefut, Memtest 12 óra működés során nulla hibát talál. Memória visszarak, Windows XP lát a 4-ből 3,25 GB-t.)

Külön köszönet jóarcú barátomnak, aki vállalta, hogy
-elhozza
-segít összerakni (értsd: összerakja helyettem)
-install
-és mindezt végbe is vitte.

Visszajöttem Kölnből, ahol megküzdöttem csülkökkel, és német mondatokkal, és sörökkel, és azzal, hogy volt nálam pénz, meg a hűvössel, meg azzal, hogy a dóm még mindig monumentális, és hogy a Rajna fölött piszok jól néz ki a pára, és azzal, hogy kezdem megszokni a repülést, amíg a megfelelő mederben történnek a dolgok, és és és azzal, hogy alapvetően egész kedvelni való kollégáim vannak, szóval nagyjában-egészében mindennel, ami szembejött.

Volt karácsony, amelynek az lett az eredménye, hogy kezdem úgy érezni magam, mint az egyszeri kisfiú, aki csak egy fejből állt, és kiszólt a karácsonyfa alól felháborodva, hogy "Már megint sapka?", csak ez az én esetemben nyakkendő meg ing. Sebaj, az idén én jobban eltaláltam a családi közízlést, volt örülés, és ez jó.

A Drótsáska leadta a cuccost, sokadszori elolvasásra is picsajó, már csak egy kiadót kéne találni hozzá valahogy.

Ennyi van.

Drukkoljatok, hogy a holnapi szeánszon sikerüljön úgy manőverezni, hogy a jegyzőkönyv kellőképp meggyőző legyen ahhoz, hogy a szóbanforgó szervezet megmeneküljön... saját magától.

És még azt szeretném, hogy a mindig sztahanov kétely végre tegye már le azt a kibaszott furdancsot.

Hivatali párbeszédek #28:

Srakker (miután felrúgtam mindent, ami nem élt és nem mozgott): -...de az volt szerintem az igazán ihletett mozdulat, amivel sikerült beledobnom a fejhallgatómat a teli kávéscsészébe.

Engem halálosan feldühít ám az, hogy azok a politikus féreggyermekek, akikbe szerencsétlen anyám egy végiggürcölt egészségügyis „karrier” után az utolsó reményét helyezi - hogy tudniillik végre helyreteszik ezt a többszörösen seggbekúrt országot -, valószínűleg rá se basznak egy kisemmizett ötvenes alsó középosztálybeli hitére. Csak addig törődnek vele, és addig is csak látszatból, amíg szavazatot jelent.

Ha az én kincstári paranoid-cinikus világnézetem bizonyul igaznak (amit egyébként hirtelen felindulásból megpróbáltam megosztani a Családdal, ha már ilyen okosan osztják az észt a szerencsétlen születésnapomon), lehet, hogy szervezek velük valami személyes mélyinterjút, mint választó a képviselőjével. Szerintem picsajól szórakoznánk mindannyian.

Majd el ne felejtsem összeírni az összes szarbányász rohadék választási ígéreteit, hogy legyen lőszerem a számonkéréshez.

Életben tartott. Megtartom.

Brüsszelből vissza.

Megállapítás: három óra alvással lehet élni. Még egy nagy bödön főtt kagyló után is. Én túléltem (volt, akit kifektetett), viszont kábé könyékig lettem szaftos, és nagy ügyesen lecsóréztam a nyakkendőmet is, ha már. Kell lennie erre valami kulturált technikának, bár esélyes, hogy ha van is, én nem fogok baszkódni vele. Kagylónként fél percnyi szenvedés ugyan elősegítheti a jó emésztést, de én enni akarok, nem pedig arra teljesen alkalmatlan eszközökkel matatni egy szerves alapú konzervdobozon, na.

Megállapítás: még a belga csokoládé sem töpörtyű, bár ugyanannyira hizlal. Nem is szeretem annyira, de azért meg kell hagyni, hogy, noha veszettül drága, finom. A hazahozott fél kilónyi phat lootból alig tíz dekát hagytak a kollégák, ami nem gáz, elvégre ezért hoztam. A maradék itt figyel az asztalon (többen felszólítottak, hogy vigyem előlük az Anyagot), most Blájmiékat mérgezem vele.

Megállapítás: oly' világban élünk, amikor hülyének néznek, ha a saját baromságod, bénaságod miatt keletkezett veszteséged következtében nem kezded el a küszöböt rágni nyígva és nyálzva, hanem rájössz, hogy a helyzet melyik másodpercben vált teljesen esélytelenné, és a működésképtelen megoldási félalternatívák helyett inkább arra koncentrálsz, hogy honnan fogsz hozzájutni a megérdemelt sörödhöz.

Hiányzott:
- váltás farmer,
- váltás bőrcipő,
- kemény borítású kerekes utazó bőrönd (olyan felépítéssel, hogy rá lehessen tenni egy kisebbet, eképpen ki lehessen játszani a „one bag rule” és a reptéri folyadékos faszakodás frontális ütközéséből eredő kellemetlen kiszolgáltatottságot, amikor is fennáll a veszélye, hogy az egy szem táskádat Kuala Lumpurba szállítja a jó képességű légitársaság),
- ásványvíz (emberi áron beszerezve)
- Lelki Társ (na, most leestél a székről, valld be. Igen, azért írtam. És aki Okosat Mond, azt kettéhasítom a repülőgépről lopott, Uránporral Működő Svájci Tiszti Láncfűrészemmel.)

Következtetés: bár teljesen feleslegesen baszták el rám az adófizetők pénzét, és elég béna volt a szervezés - és e kettőből minden józan számítás szerint valami ultimatív világbüntető fosnak kellett volna kialakulni -, egész jól éreztem magam.

Azért a mai reggellel baromira békén hagyhattak volna.

Holnap megyek Brüsszelbe. Szerdán jövök. De mert ezt a Hivatal szervezte:

a) egyelőre afféle jutalomútként megyek, mivel tőlem remélhetőleg semmi hasznos hozzájárulást nem várnak a megbeszélésen. A legjobban annak örülnék, ha nem kéne elmennem a megbeszélésre, de erre az eddigiek ismeretében elég minimális az esély;

b) mivel a Hivatalnál alapvető, hogy nem adhat úgy jutalomintézkedést, hogy azt te, mint fogadó fél, igen hamar meg ne bánd, holnap egy teljes munkanap után, este megyünk - ami különösen akkor lesz szívmelengető, ha akkora bődületes köd lesz, mint most van nálunk, mert még a kamcsatkai glikolvérű denevérek is lefejelik a lámpaoszlopokat -, és szerdán reggel térünk vissza, majd ugyanazzal a lendülettel megyünk is be a Hivatalba;

c) a szállásfoglalás körüli nyivákolások miatt végül négycsillagos szálloda és bérautó teszi teljessé az élményt, ami, mert még mindig nem vagyok eléggé bürokrata, nekem kissé soknak tűnik, és a pazarlás határait súrolja a szememben, akármilyen kényelmes is;

d) az akció résztvevői semmilyen központi tájékoztatást nem kaptak a feirhegyi repülőtéren érvényes biztonsági szabályokról, ezért holnap el kell mennem venni 100 ml-nél kisebb fogkrémet, tusfürdőt és sampont. (Törülközőt nem viszek, mert ha egy ilyen helyen nem adnak ilyesmit, akkor kurvára megérdemlik azt a szellemi-érzelmi sokkot, amit a radiátor mellett pörgő mezítelen testem látványa kelthet. Mindenki megérdemi. Nem játszom szépen.)

Szerdán megint leszek.


Na, ilyen tuti nem leszen Brüsszel például.

Néha olyasmiket mondok ki, amit két tizedmásodperccel később én sem értek. Egyszer kevés lesz a mázlim.

Hivatali monológ #1:

Én: - Ez a dokumentum olyan, mint ha egy döglött sirályt akarnál röptetni. „Repülj, légy szabad!” Tröcccs. „Szállj, hasítsd a végtelen eget!” Szklocs. „Vár vissza a természet, Büdi!” Sklacs. „Hozzátok a katapultot baszki. Visszatérsz te mindjárt a szabadság boldogságához, az anyád keservét.”

* * *

Én tényleg nem akarok senkit megsérteni - nem a lófaszt -, de mind a három (kettő, két és fél) fél hülye, mint a valag.

„ - A kormányprogram általunk értelmezett iránya a kilenc és fél millió koldus országa - vágta oda a szocialistáknak a XIII. kerületi képviselőtestület csütörtöki ülésén Szabó György az izraeli-magyar kettős állampolgárságú fideszes képviselő, aki korábban tíz évig élt Izraelben. A jegyzőkönyv tanúsága szerint ekkor a szocialista Döry Miklós kért szót, s azt mondta: "én nem osztom Szabó György képviselőtársamnak azt a meglátását, amit ő nemrégen lát, mert elég sok időt töltött ahhoz Izraelben, hogy ne lásson rá az itteni dolgokra, hogy itt koldusok országába tért vissza, amikor hazajött, de hát ha ennyire nem érzi jól magát, egyre közelebb kerülünk a schengeni határokhoz.”

Ezt itt zsidózásnak értelmezni, szerintem erőteljes túlzás. Úgy értem, ha a jegyzőkönyvbe került szavakat nézem. Mert ha Svájcból jött volna vissza tíz év után, és emiatt mondja a képviselőtárs, hogy húzzon el a retekbe, ha nem tetszik a Naaagy és Bööölcs Kormány nemzetmentő intézkedése, akkor csak simán prosztó. De ha Izraelből.... kimondtam. Igaz, a kilencmillió koldus is agyatlan parasztvakító klisé, de azért meg kúrjuk tarkón az ellenzékit, hogy érveket hozzon basszameg, ne frázisokat. Lényegre. Kimondta a zs-szót? A látszattal ellentétben nem.

A felháborodottaknak csak néhány kérdés. Hogy a picsába jutok én el a schengeni határokon belül Izraelbe? Mutassa már meg nekem valaki, mert szerintem az ukránok is örülnének, ha ismernék a térhajlításnak ezt a gyakorlati trükkjét, és hátha fizetnének a titokért nekem. Ha valaki azon munkálkodik, hogy a jelenlegi kegyetlen politikai-földrajzi valósággal ellentétben a jövőben ezt meg lehessen tenni, az mitől zsidózás? Ha pedig valaki a schengeni határokra utal, amikor elküldi képviselőtársát képződni még egy kicsit a külföldi kánaánok ügyében, akkor ugyan miért hisszük, hogy kimondta a zs-szót?

Ja, és teszem hozzá, mindhárom bolhacirkusztól hányok, a negyedik faszbandát csak azért nem teszem hozzá, mert nem szerepel ebben az ízlésten kis reggeli ökörségben.

(Az egész nem érdekelne egyébként, ha nem lenne közöm a XIII. kerülethez, mint lakosnak, és ha nem találkoztam volna a való életben olyan egyeddel, aki tényleg, és őszintén, térdreflexből azt hitte, hogy a zs-szó kimondása az azonos a zsidózással. Oh sweet mother of God.)

Nnnna.

* * *

Más. Iszom, játszom, melózom, és annyi pénzt fosok ki a szolgáltatóknak, hogy az egy családnak sok lenne. Sebaj, legalább szolgáltatnak, és még nekem is marad valamennyi. A melóhelyem még megvan, a pozícióm egyelőre szilárdnak tűnik, decemberben megyek Kölnbe forralt bort vedelni, meg szakmailag továbbképződni persze. Az élet egész szép, bár az érzelmi része szerintem meghalt, és asszem, hamarosan fel fog falni a szobámban tenyésző, szentségtelen káosz, és nedvesen fénylő csontjaimat undorodva az odalent parkoló autók motorháztetőire köpdösi.

Most iszom egy kávét, eszem valamit, utána gondosan semmit nem csinálok.

...és időközben a Felderítők csapata feliratkozott az Übergeekek dicsőségfalára. Megnyertük az általános fantasy szerepjáték-versenyt ugyanis a belterj.hu szervezésében létrejött találkozón. Mely utóbbi iszonyat jól sikerült, és sajnálom, hogy a második napon már nem tudtam ott lenni. Hozadék, hogy jó eséllyel sikerült új törzshelyet is találni, ami nagyszerű eredmény.

Kevésbé nagyszerű eredmény alant.

„Csetepâté: agresszív pástétom.”

Más. Megérkezett az Order of the Stick két print-only kiadványa, és még a posta sem lopta el, ami kellemesen meglep. Még nem tudtam érte menni, mert ma is 7 után lett vége a hivatali hátonpörgésnek. Na de egyszer.

Tudod, az a szomorú abban, hogy tűrök, hogy gürcölhessek, hogy nem tudom, mi lenne az az ügy, amiért azt mondanám a gazdáimnak, hogy a jó büdös mocsári ribanc anyátokat rakjátok teherbe a ravatalon. Mert a saját önbecsülésem láthatólag erre nem elég indok.

Vagy gyáva vagyok, vagy megfontolt. Az idő - és a siker - eldönti.

You mean, like, what in the name of levitating fuck?

US woman guilty of 'womb theft'

Rövidgatyában, borostásan léggitározok a Shoot you in the back-re, és vigyorgok. Shoot in the back az most nem lesz, helyette Louie, Louie, mert az vicces.

Life is good.

Kialudtam magam, ittam kávét, bevettem a gyógyszeremet, és van pénzem hó végéig.

Határozottan jobb.

Tanácsok olyanoknak, akiknek fost kell szitálniuk az Excel segítségével.

Fost szitálni (ige): gyenge minőségű alapanyagból nagy energiabefektetés árán kérdéses megbízhatóságú végterméket létrehozni.

Naszóval. Tételezzük fel, hogy van három típusú táblázat. Ezek zs számú személy által, azaz összesen 3zs példányban állnak elő. Ebből kellene létrehozni ugye a három típus összefoglaló tábláját. Kellene. Ugye. Mert különböző okokra visszavezethetőleg a három típus az nem három. Hanem 3zs-5 és 3zs között valahol. Mert az adattartalom nincs egyeztetve. Kicsit sem. De feldolgozni mégis nekünk kell. DE MÁÁÁ! Hogyan kerüljük el, hogy ilyen helyzetbe kerüljünk?

1. Igazoljuk papírokkal, hogy végleg és visszafordíthatatlanul meghaltunk, majd költözzünk Hawaii-ra. Vagy foglalkozzunk fjordhorgászással.

2. Ha ez nem jön össze, akkor.

a) vonassuk be magunkat már az előkészítésbe is. Sokkal kisebb a valószínűsége, hogy ekkorát fogunk szopni heteken keresztül, ha már a formanyomtatványt is mi gyártjuk, és nem bízzuk az egyes szubhumán kitöltő gépelő majmóca egyedekre bazmeg, hogy mit álmodnak bele abba a kibaszott táblázatba. Bazmeg.

b) legyünk nagyon, nagyon biztosak, mielőtt más kezébe adjuk a formanyomtatványt, hogy a vezetés tényleg azt írta-e bele a táblába, amit látni kíván. Bizonyos, hand of God, meg vis maior nevezetű vezetéstechnikai eseményeket így sem lehet elkerülni, de legalább a középvezetést nyúzzuk addig, amíg biztos nem lesz a dolgában. Segíthet, ha elmondjuk, hogy a rendelkezésre álló adatokból mit lehet kinyerni - és mit nem, baszki, mert amit nem lehet, azt nem lehet! -, és adott esetben mit lehet még érdemes.

c) mondjuk meg fixen, hogy adott cellába pontosan milyen értéket várunk, milyen mértékegységgel.

d) csináljuk meg. Ha kiosztjuk másoknak a gyártást, akkor legyünk nagyon, nagyon egyértelműek. Így is el fogják rontani, de legalább idegesek lehetünk.

e) zárjuk le. Tényleg. Alaposan. Rendes jelszóval, hozzápöcögések letiltva, magyarázatokkal, értékvizsgálattal.

f) teszteljük. Sajnos, muszáj, nem csak a kitöltők hibázhatnak.

g) ne adjuk oda a jelszót. Mert azonnal bele fognak hányni.

h) amit lehet, automatizáljunk. Mert amit lehet, azonnal félreértik. Ha nem akarjuk, hogy valamit elrontsanak, csináltassuk meg helyettük a géppel.

i) valahogy tartassuk velük nyilván, hogy most éppen melyik verziónál tartanak. Ami nem felel meg az állomány-elnevezési sémának, dobjuk vissza. Nehogymár nekünk kelljen szívni a sok tehetségessel, hogy nem képesek három összetett mondatot egyszerre észben tartani.

j) ne Excelt használjunk erre a melóra. (Hanem Word-öt, hogy az Isten akárhová tegye azt a sok takonycsápos marhát, aki azt hiszi, hogy attól, hogy tud táblázatot rajzolni, azzal is kell táblázatot rajzolni tömeges feldolgozásra.)

Ha a)-tól j)-ig egyik sem jön be, akkor úgy járhatunk, mint e sorok enyhén idegbeteg szerzője. Azt hiszem, kezdem érteni, mit kell kiállnia az IT crowdnak. Akkor lettem különösen jókedvű, amikor az az élő cáfolata az intelligens tervezés elméletének, akinek a táblázatával összesen több, mint hat órát szoptam nettó - alapadat szintről töltögettem fel azokat az értékeket, amiket nem méltóztatott kitölteni, mert viccnek vannak ott, viccnek, bazmeg -, azzal teszi le a telefont, hogy "Ne most, Srakker!"

Nagyon kedves vagyok. Aranyos. Elfogadó. Békés. (Amúgy meg egy arrogáns barom, de ezt nem reklámozom, az csak úgy kiderül rólam.) De amikor statikusan feltöltött poliészter-gibbonok hordái játszanak tarzanost az idegszálaimmal, idővel kevésbé leszek toleráns.

Én elhiszem, hogy mások is dolgoznak, elhiszem, hogy a tökük tele van ezekkel a táblákkal, én nagyon sok mindent elhiszek, de amikor már a harmadik hétvégém megy el arra, hogy napi tizenkét órában szitáljam a fost, akkor nem az jár az eszemben, hogy azoknak, akik ezeket a táblákat előállították, mennyire rossz volt. Hanem az, mindenfajta kivégzések képei mellett, hogy mikor szólnak majd az utcán kóválygó járókelők, hogy valaki úgy üvölt a Hivatalban, mint a sakál, válogatott vulgaritásokat.

És most talán végre kialszom magam.

Elgyengültem. Kész. Az igazi zseni onnan ismerszik meg az én értelmezésem szerint, hogy ha nevettetni akar, leesel a székről, ha meg drámát akar bemutatni, nos, akkor ott dráma van.

Rich Burlew-ről eddig is lehetett tudni, hogy egy kibaszott zseni, de ez a mai adag rútul megfacsart bennem valamit.

"Wanna play blocks with me?"

Ez nagyon mélyre nyúlt a páncél alá.

Rendeltem is gyorsan két print-only kiadványt, innen e, mert aki ilyet tud, az mindent tud, ami nekem kell.

Innen.

Úgy érzem magam, mint egy kéjgázzal kezelt shoggy. "So cool, master Dagoon! Sooo coool!"

http://skar.freeblog.hu/archives/2007/10/04/Serenity_folytatas/

Linkről híradás: Psyclone Jack.

Naszóval, megkaptam a plusz egy stráfot a pecsétemre, ami nagy királyság pénzügyileg, legalábbis annyira igen, hogy egy darabig ne süllyedjek el a hiteltörlesztés és a közüzem generálta számlák tengerébe. Van nagy örülés.

Tegnap voltam Magamura szaktárs és ifjú, mindezidáig álnév nélküli neje (akarom mondani, IMÁNN és Magamura szaktárs) esküvőjén. Romtemplom volt, a pár szép ofkoz, a vendégsereg szép számú, a szertartást vezető pap nem ma kezdte a szakmát, és még a jó időt is sikerült megrendelni az égiektől. Én a hangulatot személyelhárításilag rombolandó ittam is, de ami sokak számára még rosszabb volt, szóvicceket gyártottam. Ebben nagy segítségemre volt Bright immár nemblogger szaktárs, és Brainoiz (elvégre nem ér semmit egy rendes főgonosz, ha nincs, aki sikoltozik). Később utóbbi is átadta magát a Szóvicc sötét oldalának. Olyan ez, mint amikor Anakin pálfordulása, csak történetileg jobban meg volt indokolva. A rendezvényt közvetlen ismeretségemből pozitív irányba befolyásolták jelenlétükkel még: Gótnyúl (nem is gót, de ez már így marad, Paszulykaró száznegyven kilósan, tütüben kánkánozva is csak Paszulykaró maradna), Métely, Bodzilla, és a Szerkesztő röviden; valamint a két fenti érdemes szóvicc-iparoson kívül az este sokkal laposabb lett volna Búvárzenekar és Szőkeherceg nélkül.

Az est keretében megszületett az Instant Taigetosz (TM), amely egy kis zacskó finom szemű porból áll, amire vizet öntve a híres hegy materializálódik az asztalon, méretarányosan kicsinyítve, és egy rendkívül apró alak lelök róla egy másik apró alakot, enyhe ráutalásképpen, hogy a társalgás percekkel korábban borzasztóan kényelmetlen fordulatot vett. A többit nem mondom el, egyrészt, mert csak részben emlékszem, másrészt meg mert voltak itt az ENSZ-től, hogy vannak dolgok, amiket nem kéne, és ez az egyik ilyen.

Köszönöm mindenkinek, különös tekintettel vendéglátóinkra.

Most kicsit kóválygok, kis chtulhukat harákolok, és próbálok rájönni, hogy mitől van feldagadva a pofám jobb oldala.

Mivel a pénzeim rendre csúsznak - jól összehangolt szabotázsakcióra gyanakszom -, viszont a netet időnként kikapcsolják alólam, a szemüvegem már zombivá alakult (másfél szára van, és a fél, törött rendszeresen a pofám bőrébe vág), a kinevezésem késik, de azért időnként van lehetőség gyúrni a poszthumusz Sztahanov-emlékdíjra, úgy döntöttem, hogy a korábbi, MiG-29 Fulcrum helyett egy másik háttérképet választok, és a Motörheadtől kizárólag a Stand és a Devils című számok férnek bele, amíg szintre nem kerülök agyilag. Ha valaki látja a pincében a homloklebenyemet, hozza fel.

Патроны кончились!

Amikor reggel, a szokásos húsz perc késésemmel - ha a pontosság a királyok erénye, akkor én maximum egy, a létminimumon tengődő kispolgár vagyok, aki a jogai felét is elzálogosította - kitántorogtam a lakásom ajtaján, elfelejtve mintegy mellékesen kiírni a vízóraállást, a következő monológra lettem figyelmes:

"Hé, figyeljen már ide! Nyissa már ki, ha szólok! Ne internetezzen meg esztergáljon már, amikor mások alszanak! Ez egy társasház, basszameg! Nem lehet itt megmaradni a zúgástól. Ha nem hagyja abba, kurva nagy baj lesz."

A legjobban az lepett meg, hogy az a névtelen rohadék hogy el tudott rejteni egy szerverparkot egy átlagos panellakás retyójában, internetezés közben oly átható zajt kavarván ezzel, hogy az ezredidiótánknál - úgy tűnik, ilyen is van már nekünk, mert ez egy jól felszerelt társasház, nem hiába nem fizetem a közös költséget - kivágta a biztosítékot a kultúrával együtt. Legalább a szép bariton hangja megmaradt a máminak, ha már az agya meglágyult.

Óvakodjon a hangos internettől, és inkább esztergáljon Ön.

"Rám villogtál, baszki? Hol a kávém, toprongy?"

Elhagytam a kulcsaimat, úgy tűnik. A legközelebbi ilyennél, lehet, át kell fűzetnem a karikát a makkomon, vagy valami.

De valószínűbb persze, hogy inkább meghátrálok a gondolattól.

Helló, faszfejek.

Üdvözöllek titeket innen, az elhízás és a dohányzás egyik Mekkájából, Magyarországról. Ami azt illeti, rohadt nagy szerencsétek van, hogy nem nálatok dolgozom. Tudniillik egy ilyen manőver után először borítanám rátok az asztalt, és másodszor üvölteném le a hajatokat. És előtte, meg utána mosolyognék.

Hogy miért? Azért, mert a dohányzásom és az elhízásom, basszátok meg, az egészségbiztosítómat kell, hogy érdekelje, nem titeket. Majd ő leveri rajtam a kockázati tényezők árát, hajaj, de még mennyire, hogy. Próbáljátok már nekem beadni, hogy a kiesett munkaerő nem azonnal pótolható... próbáljátok már elmagyarázni nekem, hogy csak az a kiesés rémít meg titeket, amit a műtét és a rehab jelent...
Hamarosan az lesz, bazmeg, hogy megmondjátok, mit egyen (génmanipulált táplálékért fizetéslevonás), mennyit igyon (ha nem 100%-os rostos, vagy szigorúan alacsony oldott ásványi anyag-tartalmú ásványvíz, buborékmentes, akkor kibaszottul fizetésmegvonás), mikor dugja meg az asszonyt (ha heti háromnál többször, vagy egynél kevesebbszer, fizetésmegvonás), milyen megjelenítőt használjon (ha CRT, akkor az károsítja a szemet: fizetésmegvonás), vagy egyéb, más módokon próbáltok majd beavatkozni az egyszeri dolgozó életébe.

Ahol, jelzem, semmi keresnivalótok nincs az égvilágon. Mert, tudjátok, annyit soha nem tudtok fizetni, hiszen az ember, amikor aláír a kellemesen mosolygó gyökér HR-esnél, akkor nem valóságshow-ba, hanem egy munkahelyre jelentkezik. Tudod, olyan helyre, ahol a főnök befolyása munkaidő elejétől munkaidő végéig tart, és utána elmehet a faszba.

Elég egyértelmű voltam?

Na. Röff. (Ezt csak arra az esetre írom, amikor a hazai munkáltatók is "észbe kapnak.")

Megittam a lakásfoglaló ágyas barack felét, ezért csak mérsékelten sajnálom magam. Mindezt azért, mert a másik felét országos nagy barátaim itták meg. Kicsit szédelgek, de holnapra minden rendben lesz.

Jusztse adom fel.

És örömmel tölt el a tudat, hogy ezt az üveget több emberrel kiüríthettem volna, és ők is országos nagy barátaim.

Lots of goodness.

Mivel nem nagyon van mit mondanom azon kívül, hogy a szám szélén folyik a protein, a változatosság kedvéért macska.

Ősi bürokrata mondás szerint ha véletlenül megcsinálsz jól egy szar melót, vagy legalábbis nagyon nem baszod el, számíthatsz rá, hogy rajtad marad, mert onnantól te vagy a szakértő.

A szarnak már olyan szintű szakértője kezdek lenni, hogy a Csatornázási Művek tőlem fog tanácsot kérni.

Ha a hétvégén nem lett volna az a decens, esküvőnek álcázott lerészegedés, akkor nem is tudnám, mitévő legyek: először búm, bajom okozóit oldjam fel egy kád meleg savban, vagy mindenki mást?

Így viszont, Ambivalensnek, nejének, Butytime-nak és a Yetinek köszönhetően, a világ ismét megmenekült.

Hangulatjelentés: Clusterfuck.

Még úszom.

Éppen ezt olvastam a jól megérdemelt öt perces szünetemben, amikor feltűnt, hogy a Death or Glory szól. És nem azért, mert csak ez volt a playlistben. A WinAmpnek beteg egy humorérzéke van. Mr. Patch, jó egészséget kívánok.

Kúl.

Furcsát álmodtam. Álmomban el kellett engednem egy nőt, akit évek óta nem látott az álombeli énem, és akiről tudtam, hogy szeret, és tudtam, hogy szeretem, de az a kurva idő és a hely már megint nem volt megfelelő. Mert, ahogy ebben biztos voltam, soha nem volt az, és nem is lesz az. Mosolyogva váltunk el, de asszem, nem az infarktus szorongatta azt az elhasznált izomcsomót odabent, amikor felébredtem. (Mert rendben szedem a gyógyszert.) Az arcára viszont már nem emlékszem.

Ébredés előtt még majdnem megfulladtam egy folyóban, ahová egy hídról sikerült aláereszkednem, de végül, miután nagy nehezen sikerült eldöntenem, hogy melyik irányba közelebb a part, simán partra evickéltem egy duzzasztógát tövében. És mindenki engem nézett, ahogy áttetsző vizet csöpögtetve mindenfelé - "Ideje partra menni, mert lejjebb már tényleg mérgező" - átslattyogtam a folyó mellett húzódó párhuzamos betoncsatornák tömkelegén, de én már büszke voltam és elégedett magammal, így sutyorgásukat az ájult tisztelet jeleként értelmeztem.

Tökéletes mementó a World of Warcraft univerzum vitathatatlanul leglúzerebb és legidegesítőbb szörnyének, a murlocnak. A murlocról elég annyit tudni, hogy jellegzetes karattyolással rohanja le az arra tébláboló kalandozókat, amiket dob, általában nem túl piacképes, viszont marha agresszív.

Külön figyelemre méltó a videóban a borzalmas kőolajmetál hangszerelés mellett az eszméletlenül gázos szöveg. Mondom, murlocokról szól. Őket egyszerűen nem lehet komolyan venni.

A sok fogcsikorgatás közepette mindig felvidulok, ha űrtechnikai sikerekről olvashatok. (Pláne, ha európai eredményekről.) Na, és mit épített Európa? Naná, hogy egy automatizált, űrbeli nehéz teherszállítót, amiben ugyan semmi báj nincs - úgy néz ki, mint ami most szökött a Pirx kapitány történeteit megfilmesítő szocialista sorozat-remekmű díszletei közül -, viszont 7,5 tonna hasznos terhet bír, amikor elfogy belőle a konzerv, meg a fogkrém, akkor szemetesként működik, és amikor végképp nincs rá szükség, szépen visszatér a légkörbe, és mesterséges hullócsillagként fejezi be a pályafutását.

Legalább szépen végzi majd. Bónuszként, ha valaki látja majd, és kíván valamit, még a misztikumnak és a romantikának is ad két lapáttal.

És még mondják, hogy az űrkutatás nem jó semmire.

Mondjuk, a teljes örömhöz az kell, hogy biztonságban felszálljon, rendben elvégezze a feladatát, és gond nélkül visszatérjen. Jó napszelet, Jules.

Kedvesen mosolyogva fogadom a világ újabb és újabb alkotórészeit, amelyek valahogy mindig pénzembe akarnak kerülni. A következő ilyennél ütök.

Amúgy minden szép, minden jó, mindennel meg vagyok elégedve, és válldobással viszem földre az Excelt, amelyből egy adatbekérő táblázatot kell előbűvölnöm, különösebb előtanulmányok nélkül, mert nem csak elszánt vagyok, hanem sokoldalú is. (A gömbnek van a legtöbb oldala.)

Tegnap inkább teszt volt, mint játék Gótügynökéknél, de a hangulat nagyon jó volt, jól éreztem magam. A rendszer, amit használtunk, érdekes, de szerintem hajlamos arra, hogy belassuljon (más oldalról előnye viszont, hogy a dobási módszer miatt adott hossznál egyszerűen nem tarthat tovább egy adott szituáció, mert elfogynak a kockáid). Végül is, ez mindegy is.

A nap agyatlansága (volt elég): négy fős társaság, cölöphöz kötözve egy faluban, a helyiek épp azt tárgyalják alighanem, hogy mégis hogyan kéne őket feláldozni. Az ötödik a bozótban lurkol, muskétával a kezében.

Srakker: - Na, ez a másik misszionárius póz.
Górügynök: - BDSM?

Nemtom, bazmeg, de úgy látom, olyan fejem van, amire gerjednek a kvázi nőnemű zsebtolvajok. Most a bérletemmel fizettem azért, mert erre a helyzetre nem terjedt ki a kiképzésem.

Kínos.

Most azon agyalok a hátralévő hat percben, hogy a boltba menjek borért, vagy vigyem el a sokadik halálútjára - valahogy mindig megússza - az ágyas barackpáleszt, ami már vagy fél éve kísérti itt a sorsot.

Túlélőgép a mocsok, nem tudom, hogy hogyan csinálja, de szerintem megint meg fog menekülni. Szerintem telepata. Találkozzon Ön is Srakker ügynökkel és az ő hű társával, a Pszichikus Barackpálinkával!

A reklám után.

Kivételesen nem felejtettem el anyám születésnapját, szerintem meg is lepődött.

Amúgy szellemi kihívásokkal zsonglőrködöm, unatkozom, olvasok, írok, és olykor, ha végképp nincs más, melózok is.

A világ a ribancom, de még nem sejt semmit.



Nem. Sejt. Semmit.

Zebegénybe menet és visszafelé jövet is osztottam a hülyeségeket. Az egyik az "In Göd we trust" volt, ami alighanem majdnem olyan régi poén, mint maga a település, de azért kellőképpen fájt mindenkinek. (Teszem hozzá, hogy mondjuk Rákospalotáról vagy Angyalföldről még ilyet se nagyon lehet mondani.)

Végre találkoztam Jackkel, kaptam tőle nagyszerű könyvet, meg egy szervezési problémák miatt már régóta esedékes, pöpec pólót. Meg este mentem alkoholt pusztítani. Majdnem belepusztultam, de aztán mégsem, így hazaértem végül.

Szóval elégedett vagyok, bár rohadt éhes, és némiképp szétpunnyadt.

18:51:23 [Srakker] Ja, van új szóviccem, ezúttal a Rich Burlew-féle vonalat követve. Az idegesítő varázstárgyak polcának legrémesebbike, a kalandozót állandóan nyaggató, hamis vádakkal illető varázskard, a Blaming sword. (Én kérek elnézést.)

Ez azért versenyjogi szempontból aggályosnak tűnik.

"Kölcsönös segítség a gazdaságdiplomáciai célok érdekében - a Külügyminisztérium és Magyar Telekom Nyrt. Együttműködési Megállapodása


A dokumentumot Göncz Kinga külügyminiszter és Christopher Mattheisen a Magyar Telecom Nyilvános Részvénytársaság (Nyrt.) elnök-vezérigazgatója írta alá.

A megállapodás fő eleme, hogy a Külügyminisztérium vállalja a Magyar Telekom külföldi befektetéseinek és piacra jutásának diplomáciai eszközökkel történő támogatását, ha ezt a távközlési cég kéri. Ez jelenthet információgyűjtést éppúgy, mint közreműködést a Magyar Telekom külföldi tárgyalásainak előkészítésében és lebonyolításában.

A felek rendszeresen áttekintik a közös tapasztalatokat, és meghatározzák az együttműködést igénylő projekteket. A minisztérium felhívja a Magyar Telekom figyelmét azokra a külföldi civil kezdeményezésekre, amelyek összhangban vannak a vállalat társadalmi szerepvállalási céljaival, valamint a Magyar Köztársaság nemzetközi fejlesztési kötelezettségeivel.

A megállapodás rendelkezik arról is, hogy ha a távközlési nagyvállalat üzleti tárgyalásai időben egybeesnek a Külügyminisztérium hivatalos látogatásainak időpontjával, akkor a Magyar Telekom – eseti egyeztetés alapján és a költségek megtérítése fejében – felajánlja az általa használt szállítóeszköz igénybevételét a minisztériumnak.

2007. június 25."

Srácok, ti ezt biztosan átgondoltátok?

Azon gondolkodtam, hogy ha valaki a Japán Levesminősítő Társaságnál sikerrel leauditáltatja magát, akkor az használhatja a MISO 9001 plecsnit?

Srácok, rohadtul bele kéne ám húzni. A BBC-n utoljára frissítve: 07:53. Ehhez képest az index.hu-n 10:26-kor a címlapon még nem szerepel.



Mintha nem is lennénk tagjai az EU-nak, és az, hogy - ugyan szarfoshúgy módon, de - sikerült megállapodniuk Hős Vezéreinknek, ránk nem is hatna ki.

Ez egy vicc.

Na basszus. Több mint 7 év fejlesztés után ma sikeresen teszteltünk. Ambivalensé az érdem, én csak söröztem meg hülyeségeket beszéltem, de valakinek meg is kellett csinálni, és az bizony ő volt.

De azért mégis büszke vagyok. Akármennyi pia fog elfolyni még a tervezőasztal mellett.

Hülye módon már csak részegen olvastam el, hogy milyen kölcsönhatásba lép az általam szedett gyógyszer az alkohollal. Felerősíti a hatását. El is szabadult egy róka, de csak kontrollált körülmények között. Asszem. Ez újabb érv amellett, hogy a sört hanyagoljam.

A Doktornéni nevű quest npc adott egy új küldetést, de azzal 22-éig várnom kell, amíg megcsinálhatom, leadhatom, és felmarkolhatom érte az xp-t.

Ez a meleg rémes. Miért nem tud mondjuk globális lehűlés történni? (Igaz, akkor meg a fűtésszámla miatt rinyálnék.)

Valamikor az Ajándékozási Bizottság csomagolási ülésén hangzott el, csak elfelejtettem felírni.

- Aranymetszés ez, bazmeg, nem is kicsi!
- Mondtam, hogy túlképzettek vagyunk ehhez a munkához...

Akkor jobban jött ki, de azért ez a napló a hülye emlékezetem kisegítését is szolgálja.

Addig is: Plump Action Shotgun. Kevésbé karcsú kivitelű kézifegyver.

Yeah. Right.
(Találtam: Bejjánál, Gillznél.)

"Szerencséd, hogy kurvaanyádnak szólítottál" rovatunkból. A háztartásom bővült egy mosógépillatú füstölővel, majd ugyanazzal a lendülettel szegényebb lett egy mosógéppel. A rovat következő része a mosógépvásárlás, majd a rinya lesz.

Helyzetjelentés.

Páran aggódtak, akik ezt az izét olvassák, és/vagy ismernek, hogy ugye jól vagyok-e. Ez elég szokatlan, köszönöm is. Megnyugtatásul tájékoztatok mindenkit, hogy a vérnyomásom ugyan magas (alaphelyzetben 150-es szisztolés, a diasztolésat nem merték elmondani), viszont panaszaim nem voltak, tán az állandó fáradtságérzeten kívül (ami miatt meg ugye több kávét ittam, szóval okos voltam nagyon).

Megkaptam a három sidequestet: EKG, mellkasröntgen, szemészet. Ma teljesült is az utolsó. Mivel sehol sem láttam gyászjelentés-blankettát, úgy gondolom, megmaradok. (A vicces hír az, hogy fél dioptriával gyengébb szemüvegre van szükségem, mint amit hordok.) Viszont gyógyszeresen be kell állítani a vérnyomásomat. (Ennek egyik melléklépéseként leadtam a kávézást, amitől rendszeresen bealszom ebéd után.) És le kell fogynom, mert ez már nem csak esztétikai, hanem egészségügyi kérdés, amit illik helyén kezelni, ha egyszer még akarok dühöngő vérnyugdíjasként Molotov-koktélt dobálni a szociális ügyekért felelős miniszter hivatali Audijára. Lejjebb vettem a kenyeret, tartózkodom a disznóhústól, azóta egyszer ettem krumplit, és próbálom elérni, hogy keményítővel meg proteinnel teli kajákat ne egyek egyszerre.

Híztam is két kilót.

Ez hihetetlen, hogy azok a gatyáim is, amelyek egyáltalán nem szorítanak sem derékban, sem combban, ultrarövid idő alatt péppé mennek tökmagasságban. Most már rohadtul abba lehetne hagyni.

Az életvitelem kezd meglátszani a vérképemen. Botrány.

Ráadásul a vénám is eldurrant, bár nem jobban, mint az ilyenkor szokásos. Most szüneteltetem a kávézást határozatlan ideig, így aztán alig lézengek, ami azért is jó, mert beköszönt az Ügyfél Bosszúja, nyolc oldalon, mialatt én épp a kiállhatatlan, hisztis hímprimadonna szerepében remekelek.

Nyöejj.

Ja, amúgy mára virradóra azt álmodtam, hogy apróra tört üvegpohár-morzsalékot eszem két pofára, és csak akkor veszem észre, hogy ezzel esetleg elvághatom a pofámat - csak a pofámat féltettem, de erre is csak akkor jövök rá, amikor szólnak -, amikor már másfél kilót legyűrtem.

Ugye, így jár, aki mohó.

Na, akkor. Le kell fogynom, és csökkentenem kell a vérnyomásomat, mert megint elszállt. Picsába.

De ha választhatok a tepertő elkerülése meg az agyvérzés elkerülése között, azért próbálom az előbbit választani.

Grrrraaaarghö.

- Te vagy a legantipatikusabb ember, akit életemben láttam!
- Na, akkor van még mit tanulnod.

Ez a párbeszéd köztem és egy női utastárs között zajlott le 4:30-kor, amikor ugyanis rohambootolást kellett végrehajtanom, mert elaludtam az éjszakain, és túljöttem eggyel. Ilyenkor szociális viselkedést elvárni tőlem tökéletesen fölösleges, különösen azért, mert ilyenkor meg vagyok győződve arról, hogy szenvedésem az egyszerű halandók fölé emel, ráadásul, ráadásul a világ kurvára jobban tenné, ha a bonyolult, ámde jelentéktelen problémáival békén hagyna. Nem hagyott.

És ha egy kérdésre kétszer válaszoltam, és még mindig nem érted, akkor az már nem az én hibám, hanem a tiéd, még akkor is, ha mormogok, és akkor pláne, ha fingod nincs, mi az a Battletech.

Hát így.

Angels in my heart tonight, angels in my heart tonight...

Végül is, amíg el tudnak úszni a meszesedő erek falai között, elférnek.

Olyan kurvadék módon vagyok éhes, mint már nagyon régen. A tejföllel láthatólag, illetve érezhetőleg komoly bajaim vannak, fosvulkán jelleggel. Mindenhol kaját vizionálok. A macska még megvan.

Asszem.

Amúgy nagyon hülye szegény, három másodperces memóriával, meg olyan mozgáskultúrával, amin még én is röhögök. Igaz, aminek én nekimegyek, az általában vagy megsérül, vagy feldől.

Ez az ő esetében még sokáig nem lesz igaz.

A népszerűség ribanca vagyok, így meg még kreatívnak sem kell lennem. (Amúgy képregény, 2057, Budapest, ezen agyalgok, de még megy az egyeztetés a szakértőkkel.)

Addig macska.

Na. Macska. Lehet tüncögni.

...bah.

Vannak dolgok, amikben hiszek. Ilyen például az, hogy minden lakásba kéne egy szén-dioxidos kézi oltókészülék, gyermektől elzárva, hogy az elsőbbséget meg kéne adni, és hogy az értelmes módszertanok arra valók, hogy értelmesen és a helyzethez igazítva alkalmazzuk őket.

Az ember nem kaphat meg mindent, amit akar.

De hogy az se teljesüljön, hogy az ilyen tisztítókúrákkal szórakozó Darwin-díjasokat még azelőtt pofán vágják egy hat kilós füstölt csülökkel, visszakézből, mielőtt a mániájukba egy két éves gyereket bevonnának, szerintem teljes és totális kikúrás. Azonnal hozzák ki a frissítést az Univerzumhoz. Nincsen háború, nem a gettóban vagytok, baszki, hogy éhezni kelljen. Látjuk, mennyire kurvára egészséges. Remélem, apuka és anyuka is rohadt büszke magára. Hiányzott az afrikai szegényzónák tömlőmellű, anorex nőinek szépségideálja? (Ja, ők aztán alighanem baromira örülnek annak, hogy milyen egészségesek, hisz' egy fia méreganyag nincs bennük - igaz, anyag se nagyon, de az másféle probléma.)

Látom, egyesek a nagy fene jó dolgukban nem tudnak magukkal mit kezdeni. Van ötletem. Tessék szépen adózni, majd ha ezzel megvannak, akkor be lehetne fizetni a villanyszámlámat. Ha az is sikerült, akkor jöhet a távhő. Meg ki is kéne nálam takarítani.

Lehet, hogy csak nekem van olyan elbaszott jogérzékem, amely azt mondatja velem, hogy csak akkor nevezzünk bűnösnek valakit, ha őt az illetékes bíróság jogerősen elítélte, még akkor is, ha az illető történetesen a rendőrség kötelékébe tartozik.

Lehet.

Azt meg már a cinizmusom miatt teszem hozzá, hogy a bíróságok közelmúltban nyújtott tevékenysége miatt még akkor is csínján kell bánni a "bűnös" és az "ártatlan" címkék felragasztgatása során, ha a jogerős ítélet megszületett.

Ki őrzi az őrizőket? És ki ítéli meg a bírókat?

Na, az van, hogy pénteken leadtam a novellát. Asszem, pénteken. Olyan 103+ ezer leütés lett a vége. A végjelenet még mindig nem tetszik, de most már a Two Fisted is kaphat valami mészárolni valót.

A kialvatlanságtól kezdek homályosan érzékelni mindent. Az viszont, hogy egymás után két alkalommal sikerült úgy beállítanom Rejtő-hős és Métely közös háztartásába, hogy rajtam kívül mindegyik lúzer lemondta az esti programot, csak én nem tudtam erről, valami más számlájára írható. (A számlát egyébként zárolták.) Mindegy, nagy baj végül is nem történt, és a végére még a sörkészletemnek is sikerült a végére járni.

Amúgy van macskám. Ez ilyen bloggerbaj lehet. Mentségemre legyen mondva, hogy nem én voltam az ötletgazda: Blimey (és újdonsült nője) szerettek volna egyet, én meg harmadszorra (három generációnyi macska és egy kutya után) beláttam, hogy akármilyen veszettül is tiltakozom, ha velem egy háztartásba állatot akarnak hozni, a végén rendszerint megkedvelem őket. Ja, fejlődőképes vagyok, mint az egyszeri kalandozó. Így aztán van egy pár dekás, borzasztó vicces kis punk itten. Az én szobámba nem jöhet be, mert még levadászná valami.

Fénykép nincs. Majd ha veszek egy kártyaolvasót, akkor lesz. Elhagytam valahol a kábelt.

Más asszem nincs.

93 ezer leütés.
A Bitkolbász kódnevű jelentés most futja a harmadik körét
a minőségbiztosításon.

Ez se lett haiku, bazmeg.

"Oké, hölgyek, figyelmet kérek. Mostantól a szervezeti változások következtében én vagyok a Létezők műveleteinek első számú vezetője. Igen, mind meg fogunk halni. Na, hát akkor, mindent tudnak, szóval előre, de szaporán, ha kérhetem."

Ennél, gondolom, valamivel lelkesítőbb voltam pénteken, de nem sokkal. Még a végén elbíznák magukat a szentfazekak, vagy mi.

Az lesz a gyönyörű, amikor a rosszarcú veteránjaink szembesülnek a beat- meg rock- meg hippikorszak termékeivel, ráadásul oly aljas időkben, amikor a szemtelen kölkeknek még csak egy atyai pofont se lehet lenyomni, mert összetörnek. Gyönyörű lesz, amikor Tobruk számít majd "régi szép időnek".

Más.

A novellám egyelőre 83 ezer leütésnél tart, és még bele kell írni, hogy hogyan is győzi le végül a Szakállas Lovag a Rémes Monsztát, majd a keserédes végét a történetnek, valamint egy cizellált "Vége" feliratot is. Ehhez képest Stalkereztem - engem is nyakon ragadott a csöves FPS életérzés. Csak most az egyik megvédendő NPC-re rájött a szuicid hajlam, ezért arcán boldog mosollyal, indiánszökdelve törtet be három ingerült szpecnazos magánbulijára, és rögtön tele is pumpálják lőszerrel. Nekem meg Missön féjld. Fo' fuck's sake, prostoy chelovek! Szóval most inkább mégis írok.

Más.

A cipőmnek borzalmas mocsárszaga van, pedig kimostam medencetisztítás után. Szerintem hamarosan jönni fog egy Swamp Horror, hogy szerelmet valljon. A cipőmnek. Én pedig le fogom lőni. A cipőmet.

Hivatali párbeszédek #26

Srakker: - Hú, bazmeg, már csütörtök van?
Oldcore Gamer: - Az bizony. Bámulatos, hogy rohan az idő szopás közben, nem igaz?

Hivatali párbeszédek #27

Oldcore Gamer: - Hát szerintem a jogalkotó szép csendben megőrült, miközben ezt a rendeletet fogalmazta...

Új hely, új kollégák, új népgyűjtés. */me megtörli a szája szélét és a pénzre gondol*

"Ne becsüljétek túl magatokat: nem titeket mentettelek meg. Csak éppen arra voltatok, amikor lövöldözni kezdtem."

Ezt ugyan még semmihez nem használtam fel, de egy nap gyártok olyan antiszociális főhőst, aki a fenti mondatot a megkönnyebbüléstől reszkető, könnyes szemmel hálálkodó potenciális másodlagos veszteségek arcába vágja.

Muhahaa.

A belső playlistem a következő számot pörgette a fejemben tegnap este:



Nem biztos, hogy szívesen elhinném, ha a playlistemnek lenne igaza.

Szóval, bár nehezen lepődöm meg azokon a dolgokon, amik képernyőn keresztül érnek el, azért az Úr beteg humorérzéke még mindig fejcsóválásra késztet néha. Ilyen például a Holokauszt-túlélő Liviu Librescu prof esete a dél-koreai faszpörgettyűvel. Meg harmincegy másik esete a dél-koreai faszpörgettyűvel, ha már mindenképp a bodycount érdekel minket. Legyen nektek könnyű a föld.

Neked meg anyád picsája, Cso Szjunghuj - hogy felejtenék el a nevedet - inkább magaddal kezdted volna, te gyilkos, elmeroggyant féreg. Kívánom, hogy a tested a föld testmeleg, kommersz vodkával és egy koktélesernyő darabjaival vegyesen hányja vissza. Te.

Na, ha már tesztesdi. Bejjánál találtam, és mert elég punnyadtnak éreztem magam - a benti nihil kezd kiütközni rajtam -, kitöltöttem.

Srakker enneagram teszteredménye

Az uralkodó	1	9
Az istennõ	2	5
A varázsló	3	6
A müvész	4	5
A misztikus filozófus	5	4
A hõs	6	9
A mágikus gyermek	7	8
A harcos	8	4
A szent	9	10

A szent

Magasabb oktávja:	A szent
Szent eszméje:	A szeretet
Szent ösvénye:	A helyes cselekvés
Alsóbb oktávja:	Az eltompult személyiség
Szenvedélye:	A lustaság
Eszménye:	Kényelmes vagyok
Beszédstílusa:	Saga
Amit elkerül:	A konfliktus
Védekezõ mechanizmusa:	Ön-kábítás
Csapdája:	Keresõnek lenni
Végletei:	Hívõ - Kételkedõ