kedd, május 31, 2005

Mai gyakorlatunk: vessük össze ezt ezzel.

Nem kötelező, csak lehet. Fogyni senki nem fog, én is hiába próbáltam.
Mai körkérdésünk: "How would you tame a zombie?"

Most elképzeltem.
"Uuuuuhnnn." ("Felelős vagy azért, amit megszelídítettél.")
*schlak-SCHLAK-BAOUW* ("Igen. Mintha mondtam volna, te rothatag állat, hogy nem eszel meg senkit, nem?")

És még legalább hat óra hátra van a munkaidőmből. Ez egy kimondottan érdekes nap lesz, ha el nem kúrja valami.
A mai nap elég sajátos darab: odakint dúl valami izé (amit jobb híján most nevezzünk időjárásnak), gázszag van a fejemben, valaki eltörte a jobb fülemben a csatlakozót, így az most kontakthibás, viszont kaptam pénzt.

Tegnap kihúztam, de nem tudok ellenállni a mentális tömegpusztítás lehetőségének, valamint méltóvá akarok válni a "népszerűség ribanca vagyok" feliratú szolgálati pólóra, így mégiscsak közzéteszem.

8 brit = 1 Brájt.


Jól van, lőjetek csak le nyugodtan.

hétfő, május 30, 2005

Várok, várok, várok.
a) Ha eljön, jó.
b) Ha nem jön el, nem jó.

Egyszerű összefüggések vezérlik az életem. Legalább nem erőltet meg az elemzés.
Hivatali párbeszédek #22

– Amúgy valami közvéleménykutatásban olvastam, hogy 10% azért akart nemmel szavazni, mert elégedetlen volt a tízes bővítéssel.
– Hát akarta a bánat a tízes bővítést, mi előbb akartunk csatlakozni.
– Mondjuk, ennek már tényleg semmi köze nincs az Alkotmány kérdéséhez. Ezzel az erővel az Énekesmadarakat Védők Szövetsége is csatlakozhatott volna a „Nem” párthoz, mondván, hogy azért kell nemmel szavazni, mert azok a mocsok lengyelek a szociális dömpingjükkel veszélyeztetik az énekesmadár-populációt.
– Miért veszélyeztetnék?
– Mert a lengyelek megeszik az énekesmadarakat.
– Azok nem az olaszok?
– Az most mindegy! A lengyelek is fognak, ha már egyszer itt vannak!

(Hivatalunk dolgozói egyetlen lengyel állampolgárt sem kívántak megsérteni. Francia állampolgárt annál többet.)
A jobboldali Le Figaro szerint "a franciák tudatára ébredtek igazi hatalmuknak, hogy megváltoztassák az európai építés irányát, és orientálják választásuk által 450 millió európai sorsát". Forrás: NOL

"De abban az esetben, ha nemmel szavazván úgy tesznek, mint akik választásuk által 450 millió ember sorsát orientálják újra, azt kockáztatják, hogy az európai történelem egy része nélkülük halad tovább." Forrás: Le Figaro

No comment, bazmeg, no comment.

Még szerencse, hogy a többi orgánum leheletnyivel értelmesebben kezelte a kérdést. De azért gondolatban küldöm már az anthraxos szögbombát a Le Figaro szerkesztőségébe. (Update: a NOL szerkesztőségébe előbb, a Le Figaro derékszögbombázása határozatlan ideig elhalasztva.)

Ahogy mondtam: aki Brüsszelt hibáztatja, az esetleg elgondolkodhatna azon is, hogy az EU reformjainak legnagyobb fékei a nemzetállamok - és azok kormányai -, amelyek a következő szavazásra gondolva még akkor is halálra erőszakolnák az éppen aktuális reformtervezetet, ha az közvetlenül megteremtené a Brüsszel-Kánaán szuperexpresszt.

Az EU-nak alapvetően pár jó PR-osra lenne szüksége. Az EU egy félreértett izé, amely ugyan nem tökéletes, de a céljának hellyel-közzel megfelel - mégis, annyi félreértés és ostoba babona veszi körül, hogy az ember már várná az első autodafékat.

Sok barom, bazmeg, és mind beszél. (És én is.)
Fuck y'all. Fuck y'all, short-sighted fuckheaps..

Ha nektek a jelenlegi helyzet megfelel... remélem, a következő alkotmánytervezetet a lettek fogják írni (semmi sértőt nem gondolok a lettekről), mert akkor talán működni fog. Mert, ahogy elnézem, egy francia munkája titeket nem hat meg.

Na, már várom a hazai szenny fröcsögését. (Hol a géppuskám?)

Az EU Alkotmány szövegét macerás megérteni. A tartalmával viszont semmi gond. Semmi olyan gond, amit adott esetben hazai jogszabály módosításával (pl. EU Alkotmány és a török csatlakozás vs. francia alkotmánymódosítás) ne lehetett volna orvosolni.

Mindennek a kilencven százaléka szenny. Ezeknek is.

péntek, május 27, 2005

Figyeljük meg a tervezett szabályozás embereket totálisan hülyének néző, sokoldalú ostobaságát.

Merugye. Először is ott van az, hogy attól, hogy hegyes kés van a lakásban, a legtöbb törvénytisztelő brit állampolgár mégsem ezzel ad hangsúlyt szavainak, tecciktudni, hiszen a civilizált viselkedés arra sem nagyobb hiánycikk, mint bárhol másutt Nuygat-Európában.

Másrészt meg, miért nem tetszik annyi talpraesettséget feltételezni az állampolgárokról, hogy agyeldurranás esetén - hegyes kés híján - nem ismerik fel a veszedelmes fegyvert az ott heverő babakocsiban, virágkaróban, szöges lécben? Tiltsuk be ezeket is?

Haaajráááá.
Haladásunk töretlen, szellemünk szilárd. (Azért van abban valami borzongató, hogy egy, már idestova két éve dédelgetett garázsprojekt a szemed láttára vált át valami komolyabba. Kíváncsi vagyok, nagyon kíváncsi.)

Más.

Alapelv: a vezetők 90%-át alkalmatlansági alapon válogatják. Nekünk jutott az elitek elitje. (Értsd, ahogy akarod.)

Amúgy megvagyok.

csütörtök, május 26, 2005

A tegnapi megbeszélés eredménye felemás. Nehezebb lesz ez, mint reméltem. Mindegy, ha a mi szekciónk teszi a dolgát, és időre végzünk, jó minőségben, a magam részéről magasról baszok a többibe. Hogy miért?

Mert a világmegváltókat kurva rosszul fizetik, azért.

Ma lesz még egy kör, attól többet remélek. De nem vagyok jó passzban.

szerda, május 25, 2005

Muszáj igyak egy kávét, mert kifordul a kezemből a láncfűrész. A morálom mélyponton, ideje már, hogy befussak bazmeg, különben érzelmi roncsként végzem.

Hagymázas álmok, mi?
Következő részünkben EU-fikázás is lesz, csak az egyenlő elbánás jegyében. Egyelőre kutatok.

Már ha meg nem unom addig a témát.
A zombi hópelyhek hazatérnek. Kevésbé költőien: virágzik az a kurva nyárfa. Eddig sok-kevésre vezetek: csak egyszer kezdett viszketni a szemem.

kedd, május 24, 2005

Nem, nem az EU a legnagyobb találmány a szeletelt kenyér óta. Kurvára nem tökéletes. De egy jobban működő és kiterjedtebb EU messze jobb alternatíva, mintha (legjobb esetben is csak) regionális középhatalmak által uralt mocsár lenne Európa.

A nemzetállam koncepcióját szerintem már amúgy is tarkón kellett volna verni péklapáttal, de gondolom, ezzel a nézetemmel nem leszek túl népszerű.
Hmmm... a hülyeség körülölel, leápol és betakar. Ha vogon lennék, élvezném. Minden pillanatban valami fasság, amin felhúzhatom magam, már ha akarom. A kedvencem jelenleg az EU-alkotmány, és a BBC híradásai alatt-mellett található ordas, bugyborgó, szentségtelen ökörségáradat, amely netképes EU-állampolgártársaink billentyűzetéből árad, és úgy nyaldossa körbe ép elmém tartóvázait, akár ikszlábú japán iskoláslány lábait a műfajban előírt perverz csápköteg. Hihetetlen bazmeg.

Mi a rókát hisznek ezek? Hogy valahol a távoli, ködös Brüsszelben, ahol soha nem süt a nap és mindig a Mennyek aljáig érnek a felhők, óriás világpusztító gépe árnyékában ott vihog a hosszúköpenyes Dr. Euró, és kezét dörzsölgetve sikítozza, hogy
"Igen, igen, be fogom darálni az elméjüket, elveszem az identitásukat, a pénzüket, igen, és aztán, ha ez meglesz, integrálni fogom a kínai piacot is itt a sarkon?" Tán nem ártana figyelembe venni, hogy nincs olyan, hogy Brüsszelország, nincs olyan, hogy bizottsági állampolgár. Nem ártana, ha feltűnne, hogy a "demokrácia-deficit", amit annyira szívesen citálnak...

intermezzo

demokrácia-deficit: Az EU-val szemben támasztott aggodalmak egyike: az Európai Parlament nem rendelkezik olyan széles körű jogosítványokkal a közös intézmények (a Tanács és a Bizottság) ellenőrzésére, mint a nemzeti parlamentek a saját kormányuk fölött. Az uniós állampolgárok képviselete csak többszörösen közvetetten biztosított, a döntések meghozatalában a kinevezett bürokraták vesznek részt.

/intermezzo

...egyrészt komolyan csökkent az utóbbi időben, lásd még a Bizottság megválasztásáról és leváltásáról szóló eljárásokat - és még várható a Parlament hatáskörének további kiterjesztése -, másrészt a nemzetállam hataloméhes szarszopóit kéne tán rávenni (az Európai Tanácsban szüttyögő fertelmekre gondolok elsősorban), hogy ugyan engedjenek már egy kicsit nagyobb kontrollt maguk felett - sok sikert ehhez -, és nem az EU-ra mutogatni, hogy miért képtelen ezt elérni. Barmok.

Azt hiszik ezek a szerencsétlenek, hogy azért nem megy a gazdaság, mert van EU? Tán csak nem azért nem megy mondjuk Franciaország szekere, mert egyszerre akarnak fejlődő gazdaságot, magas munkabéreket és strikt bevándorlási politikát? (Ez a három kívánalom egy szentségtelen gruppenszexet alkot, nevezetesen hárman kölcsönösen halálra erőszakolják egymást.)

Az a helyzet, drága xenofób cuncikáim, hogy akkor, ha
- azt várjátok, hogy állampapa biztosítsa számotokra a helyet,
- miközben nem akartok dolgozni,
- és el akarjátok marni azt, aki kevesebbért is vállalja,
akkor nem az EU-t kell baszogatni, ha nem megy a szekér. Hanem esetleg kicsit lejjebb venni az (EU-s) támogatások után sipákoló szájakat, és olyasmit kéne termelni, amit a változatosság kedvéért el is lehet mondjuk adni.

Aszongyák nekem, hogy nem akarják, hogy a ZŐŐ büszke hazájuk más államtól függjön. Ja. Ha kiemelnék a fejüket a seggmelegből, akkor esetleg feltűnne, hogy jelenleg legalább három államtól függnek, EU-tagállamokat nem számítva. USA, Kína, Japán, mondjuk, de lehet, hogy előkerül még több is, ha jobban belemegyünk. Ha már választanom lehet, baz, akkor inkább választom az arctalan brüsszelitát, mint az arctalan washingtonitát. Regionalista vagyok - ha nincs ilyen szó, mostantól lesz.

Azt mondják nekem, hogy az EU korrupt, óriás bürokrácia. Egyrészt semmivel sem korruptabb, mint a kedves küldő országok kedves, bejáratott demokráciái, másrészt ahhoz képest, hogy már 25 tagország aktuális hisztérikáit kell kezelniük, kurvára nincsenek sokan. A legutóbbi adataim szerint egy közepes német városnak több bürokratája van, mint a Bizottságnak.

És amikor valamelyik belterjes angol nagyokos előhalászta a "bendy banana" érvet, legszívesebben betolattam volna a fórumra egy napalmszállító kamionnal, amire szögbombákat, extra fehérfoszfort és higanytartályokat erősítettek gondos kezek, elláttam volna egy időzítővel, és leparkoltam volna mondjuk a második bejegyzés mellett. És videóra vettem volna, ahogy a lángolva sikítozó nickek kirohannak a mérgező lángtengerből. Hogy utána leöntsem őket savval.

Szóval hihetetlen. IQ-cenzus kéne, mielőtt IP-címet és szavazójogot kapnak ezek az ökrök, komolyan.

Választási mottóm: Contraceptive bomb for the entire planet!

(Azt el kell ismerni, hogy az EU-s intézmények honlapjain keresni iszonyú idegölő és sziszifuszi vállalkozás. És rondák is.)

hétfő, május 23, 2005

A frontvonalról jelentik:

Jelentős áttörés, stop. Történelmi alkalom, stop. Még sok ilyet, és igen vidám leszek, stop.

Woooo-muthafuckin-hoooo!

vasárnap, május 22, 2005

A szertartásról sikerült tegnap lemaradnom, a lakodalmon viszont részt vettem. Igazi ingyenélő featjeim vannak, kérésre adok leckéket is. Tapasztalatom szerint megfelelő mennyiségű sörrel minden elviselhető. (A baráti társaság belvillongásai is.) Igazán nem a szervezőkön múlt, és az idő harminc százalékában egészen királyul éreztem magam. A fennmaradó időt az baszta el, hogy már megint meg akarták mondani, hogyan kellene nekem mulatni.

Ja, és a részegek igazságérzetétől fűtve tájékoztattam egy régi cimborát, hogy a közvélekedéssel ellentétben kurvára nem vagyok tökéletes. Ez, úgy tűnt, meglepte. Revelációk, olcsón, tőlem.

Ma rettentően másnapos voltam, és egész nap a szobámban kattintgattam - Leviathan meg GANTZ -, meg kiittam pár kisebb teljesítőképességű víztornyot. Aztán irány a szülői ház, kaja, pakolás, duma, megint haza. És most, miután ismét előrevergődtem pár métert a Frontline-nal, elmegyek aludni.

Érzem, holnap rémesen fogom utálni a világot. (Viszont megint kaptam két köteg póréhagymát édesanyámtól - én lusta vagyok venni, de imádom -, szóval egy darabig megint extra adag rágó fog fogyni, és csínján fogok bánni a szénsavas dolgokkal délig.)

* * *
A leginstabilabb szálloda: a Nátrium Hyatt.
Már annyi embert bántottam vele, hogy itt az ideje, hogy a neten keresztül is inzultáljam a népeket.

Kérlek, ne bántsatok.

szombat, május 21, 2005

Kijutottam.

Kösz a gyors beavatkozást.
Jó. Ismerjük el, valójában tényleg vicces.
Ez azért így nem rossz. Esküvőre kéne mennem, de Blimey bezárt a lakásba, jól. A helyzet komikumát majd akkor értékelem, amikor a segítőkész ex-Kocsmatöltelék kiszabadított végre.

Ki tudnék jutni, de akkor újra kéne üvegezni az ajtót, és arra most nincs kedvem, szóval zen leszek, és hiába feszít a nikotinhiány és az idegesség, nem bántok semmit.

Nem, hiába nem gyújtottam még rá ma, ki fogom bírni bazmeg, amíg ideér.

kedd, május 17, 2005

Az úgy volt, tanárnéni kérem, hogy kibaszottul elaludtam.

A munkaidőm nyolckor kezdődik, és én nyolckor ébredtem. Fél kilencre már benn voltam. Ami kimaradt: borotválkozás, reggeli, kávé. Elvileg nem történt semmi visszafordíthatatlan, hadd ne mondjam, hogy irreverzibilis.

A szívességnovellát leadtam (nem lett tökéletes, de talán megteszi), a Frontline kipofozásának most esem neki - akárhogy alakuljon is, holnap leadási határidő, még ha amolyan kezdeti is. Muszáj azt a benyomást keltenem, hogy tudom, mihez kezdünk ezzel a hirtelen jött lehetőséggel (és a megírandó oldalak számának növekedésével), főleg, mert így is van. Már csak meg kell írni és meg kell rajzolni. Gyerekjáték.

Megnevezhetetlen dolgok zajlanak a gyomromban. Shoggoth ettem, vagy mi.

hétfő, május 16, 2005

Vissza az alapokhoz. A monitoromon jó időre elment az a kiba piros, és nem merem a gyógyító jellegű ultrachiharc kombómmal oldalba verni, mert a szomszédban Blimey alszik. Pedig az meggyógyítja rendszerint.

Picsába, egyáltalán nem vicces mátrixzöldben nézni a világot, inkább idegesítő. (Lehet, hogy mégis leharcművészkedem a monitoromat egy rosszabb pillanatomban.)
Nesztek, álomnapló. Csak egy részlet, amitől most, ébren, nem tudom, hogy borzongjak, vagy hányjak. Csak akkor olvasd el, ha a fenti érzések egyike sem zavar. (Ne mondd, hogy nem szóltam.)

Búvárruhás ügynökünk kezében egy némileg főttrák-színű, matt felületű, hajszárítóra emlékeztető fegyver, amely gombnyomásra a szemcélzással kiválasztott célpontot - mérettől függetlenül - egy hosszú, ízelt izével megragadja, becsévéli, majd ráérősen elkezdi kikaparni az agyát. Még előttem lebeg annak a tesztjelleggel megcsáklyázott pörölyfejű rajzfilmcápának a képe, amelynek képén az éppen szétúszó szövetek között kivillanva boldogfogyasztó-vigyor terül el. Elégedetten ébredtem fél kilenc környékén.

Asszem, akármit is szedek, abbahagyom.

vasárnap, május 15, 2005

Asszem, találtam nektek egy rettenetes goody-t.

"It's actually a little disturbing to think that my life now includes a little Japanese girl who will randomly teleport into a place, yell "breasts!" at me, then teleport out as quickly as she came."

Share and enjoy.

Hogy hogyan jutottam el ide, ne kérdezzétek. Azt hiszem, eltévedtem, aztán egyszer csak azon kaptam magam, hogy huszonharmadik szintű vagyok.

szombat, május 14, 2005

Aszongya nekem a horoszkópom, mer' kínomban már ilyesmit nézek abban a negyed órában, ami indulásig hátravan - ahelyett, hogy borotválkoznék -, hogy: "Sokat rágódik a közelmúlt eseményein. Ma rájön, hogy hol tévedett. Igyekezzen túltenni magát a történteken. A tanulságok révén korrigálhatja lépéseit."

De hát ha az a baj, hogy nem tanulok a hibáimból, akkor mégis mafasz?! (Amúgy tényleg könnyen túlteszem magam a történteken. Azért is nem tanulok. Végzetes kivétel történt, mint túlbuzgó szervkereskedők támadása esetén az aluljáróban.)

Ja, amúgy Beastie Boys - Sabotage-t hallgatok, mert az megnyugtat.

I can’t stand it I know you planned it
I’m gonna set it straight, this watergate
I can’t stand rocking when I’m in here
Because your crystal ball ain’t so crystal clear
So while you sit back and wonder why
I got this fucking thorn in my side
Oh my, it’s a mirage
I’m tellin’ y’all it’s sabotage


Elfogyott a kávé is, újat kéne lefőzni. Igazi válságban az életem. (Viszont azt már tudom, hogy bizonyos Ahatiel pontosan ugyanolyan mantyogós, "madarak fostak a számba" világundorral fog felkelni egy napon, amely hamarosan mindenképpen eljön, mint én. Ez azért van, mert szeretem nyomorban felnevelni a szellemi gyermekeimet, hogy később kizsákmányolhassam őket.)

Nyolc perc. Asszem, mégis megborotválkozom. Vagy kávét főzök.
13:01-kor ébredtem. Kezdetnek megteszi. Most kávézni fogok. Persze keresztbeszerveztem magamnak estére, de lehet, hogy még ebből is kijövök. Valahogy.

péntek, május 13, 2005

Az ötleteim jóval előrébb járnak. Ha pozitívan akarom nézni, ez jó, mert legalább három lépéssel előrébb járok. Ha negatívan, akkor fos, mert miért nem tartok ott.

Szóval inkább nem nézem.

Közben meg spammerbotnak nézett a blogspot.

Kösz, cuni.
Kábé egy oldalt haladtam a képregénnyel. Ami persze saját szövegben ennél jóval kevesebb. Aludjam már ki magam végre, bazmeg.

Még négy.

Talán holnap napközben?
Na, ha ma nem jön közbe semmi, képes leszek legalább az egyik olyan feladatot részben megoldani, amihez kedvem ugyan nem sok van, de ha már megígértem, két-hárokm hetes késéssel végül illik megvalósítani.

Azért azt kínos belátnom, hogy ha nincs sör, nem tudok írni. Színjózanul túl sok minden jár a fejemben, túl sok gondolatfoszlány, túl sok apró részlet, túl sok érzelemcafat. Nem tudok odafigyelni. Hát, hazafelé megint be fogok menni a közértbe, megint kiveszem a hűtőből azt a random dobozt, és megint kezelem magam. Ha rossz lesz nekem tíz év múlva, ha nem. Ez ugyanis így nem mehet tovább. Az idegőrlő munkák és a fárasztó alvások kezdenek megzabálni.

Jegyzettömbbevaló a Frontline-hoz, maaajd felhasználjuk:

"Identify yourself or we will. And that won't be nice."

csütörtök, május 12, 2005

Tehát. Tegnap sem dolgoztam. Mert eltérítettek. Komolyan.

Ezt ezek után nem fogja nekem elhinni senki. Persze mondhatnám, hogy kultúrantropológiai-gasztronómiai magánkutatásokat végeztem, de nem mondom, mert elmúltak már azok az idők, amikor egy étterem meglátogatása kreditet ért. Szóval japán étterem. (Japán jellegű árak. Vagyis lehet épelméjű pénzért étkezni, meg lehet kurva drágán is. Találjátok ki, hogy én melyiket választottam. Kezd rajtam kiütközni az államigazgatás - miért vegyek valamit olcsón, ha lehet drágán is? A baj csak az, hogy én hiába is emelnék bármilyen adót.)

Lazac és japán vegyes saláta (utóbbi kellőképp európai ahhoz, hogy kedveljem, tehát valószínűleg saját szülemény, de ki tudja), előtte Chtulhu szeletelve, jégretekkel. Az összhatás kellemetlenül közel került az egészségeshez. Tartok tőle, hogy ezen a sör sem segített sokat.

- Hm, nem tudok választani a disznó és a marha között. Mind a kettő nagyon jól hangzik, de én egy éhes európai férfi vagyok. Ön melyiket javasolja? - szegezte a kérdést Rejtő-hős a pincérnőnek. Lényegretörő, mint mindig.

Szóba került a ramen is, és nem bírtam magamban tartani a tülekedő szóviccet.
- Rament ettél?
- Nem, nem mentettem rá.

Erre megkaptam bosszúból a sörrendelésnél Rejtő-hőstől, hogy persze, kérhetek még egy sört, de azt is pálcikával kell elfogyasztanom, ha már ilyen jól megy. Na, akkor az amúgy szinte szertartásosan udvarias pincérnő is elvigyorogta magát a háttérben. Persze, aki easy-ben nyomja végig a pályát, az könnyen beszél, hogy másfélszer annyi idő alatt végzek feleannyi kajával.

Életemben először találkoztam a leleményes gajdzsin-pálcikával, ez egy olyan, egy darabból öntött vacak, ahol a helyes kéztartást a pálcikák közé helyezett műanyag laprugó helyettesíti. Vicces és sokoldalú, egyetlen hibája, hogy erős nyomásra a pálcika meghajlik, és elmozdul harántirányba, amitől persze szétrepül a táp. (Aztán feltűnés nélkül összeszedtem a cafatokat.)

Fizettünk, kicsit elhűltem, de hát erre készülhet az ember, ha tisztában van az elemi számtani műveletekkel. (Bruce Willis új filmje: az Ötödik elemi.) A számlát különösen a brutálisan túlárazott Asahi sör dobta meg, ami finom ugyan, de ennyire azért nem, még ha jókat lehet vidulni az iskolás angolsággal megfogalmazott címkefeliraton, akkor sem.

Aztán elhúztunk a tetembe, illetve nem egészen oda, hanem Rejtő-hősékhez, ahol adtam a csuklómnak a dekopírfűrésszel. Deszkát szeltem, a csuklómban - nem, nem vagyok háztáji indusztriál öngyidepi metálgót - kizárólag a csúcstechnológiát képviselő eszköz által keltett vibráció okozott múló kárt. Gyorsan abbahagytuk az első deszka után, mert agyonvertek volna minket cserepes kaktusszal a feldühödött szomszédok, este nyolcker. Kor. Anyway. Aztán történt valami, amiről nem beszélünk.

Hazafele menet meglehetősen hideg volt eleinte, mert a hordvázamra terített felsőruházati cikkeim teljességét ezúttal egy szál ing alkotta, és eléggé fújt a szél. Később bekapcsoltam a hájfűtést, és minden különösebb macera nélkül hazaértem.

Ma három dologgal kéne foglalkoznom - a nem-hivataliakon felül -, és eggyel sincs kedvem, jé.

szerda, május 11, 2005

A mai napba belefért Győr, Sopron, és még a REM-fáz is.

Sűrű.

kedd, május 10, 2005

Azért az valószínű, hogy azért nincs időm semmire, mert a nagyját ellopja az a tény, hogy nincs kedvem megmozdulni. Mint például most is.

Majd, egyszercsak, egyenesbe jövök a feladataimmal meg a vállalásaimmal. És az bizony mondom, jó lesz.
Túl vagyok végre egy fodrászkörúton, van végre meleg víz a lakásban, és egész sokáig embernek éreztem magam a mai nap folyamán. Mindent egybevetve ez nem is olyan rossz.

(A kedvenc letöltőhelyemet megtámadták a jogvédők - valaki irtsa ki őket demonstratív kegyetlenséggel. Mostantól lehetőségem van a szintén a szerzői jogvédő köcsögöknek köszönhetően 1-es régiókódra állított DVD-lejátszóval megnézni mindazt, amit netről megrendeltem. (Ebben az esetben európai előállítású DVD-t nincs lehetőségem megnézni, ugye.) És közben mondjuk nem eszem, nem iszom, vagy nem fűtök és nincs villany a lakásban. Az én kibadzott jogaimat mikor fogjátok ilyen lelkesen védeni, szarzsákok?)

De most már nagyon fejre akarok állni.

Rohadt kevés minden fér bele egy napba, azt kell mondjam, így sürgős reformok szükségesek.

szombat, május 07, 2005

Macskaügyben természetesen csak viccelek, kérem, ne tessék olyasmit tenni, amit később mind a ketten megbánnánk. *a cincegést hallva lassan hátrafordul, aztán véres lesz a kamera*
Na, figyelj, Divájsz. Eddig rendesen és megfontoltan viselkedtél, mert tudod, mi a jó neked. Ez maradjon is így. Ellenkező esetben te meg én (esetleg Rejtő-hős) elutazunk Chilébe.

Nagyon jó kis út lesz, és nagyon fogod élvezni - ezt fogjuk mondani a másik... tulajdonosodnak. És ő el fog téged engedni, valahogy csak rávesszük... vagy szimplán elrablunk.

Igen. Szombaton reggel hétkor én a szerelőmre várok. Nem, nem szerető. Szerelő. És nem engem szerel (az új értelmet adna a gépesített gyalogság kifejezésnek), hanem azt a kurkiba cirkót. Ami elba... környékén találkozó szovjet és amerikai katonák kézrázásának férfiasságával tüntet, és nem ad meleg vizet. Emiatt az elmúlt másfél hétben minden egyes reggeli zuhanyom trágárul frissítő volt.

(A reggeli kávém fel akarja oldani a gyomromat. Ez természetes?)

péntek, május 06, 2005

"Remélem ez így ebben a formában elfogadhatóank tűnik, amennyiben fennakadást okozna a főosztály működésében, minden további nélkül átszervezzük magánéletünket."

Ezt persze nem a főnökség kapta. Imádom a kollégáimat *röhög*
Mottó: "I would drop a bomb on this City. A contraceptive bomb."

Szeretnék egy nagy, színes Európa-térképet az irodámba, valami olyan helyen, ahova oda tudok gördülni a rekvirált főnöki bőrfotelemmel, és ha szükséges, kis, piros jelzőtűket tudok beleszúrni. És minden olyan hely, amelyet megjelöltem nap végéig, olyan hormonkészítményekkel történő módszeres agyonbombázást kellene, hogy elszenvedjen, amelyek garantálják, hogy a torz gének eltűnjenek az emberiség kollektív testéből. Ez tetszene.

Túlságosan radikálisnak gondoljátok? (Felőlem lehet napalm is.)

Akkor olvassátok el ezt.

Ne aggódjatok, drága hazánkfiának köszönhetően kapnánk a kénkőből mi is. Keressétek meg. Ha vicc, annak rossz. Ha nem vicc, annak még rosszabb.

Iä.

szerda, május 04, 2005

Ja, és ebéd közben olyan társadalmilag tökéletesen érzéketlen és prosztó párbeszédet sikerült előadnunk Misztörendőzánnal, hogy komolyan nagyon szégyellném magam a viselkedésünkért, ha nem lenne ennyire vicces.

Viszont az imázsom megőrzése érdekében én ezt most el fogom hallgatni.
Nem tudok szabadulni az érzéstől, hogy valami kurva jó dolog van készülőben, és nem tőlem függetlenül. A várakozás lassan felemészti a maradék józan eszemet is, és, bár szenvednem illene, most éppen jól vagyok, nagyon jól.

Más kérdés, hogy egy pillanat alatt vagyok képes felidegesíteni magam.

hétfő, május 02, 2005

To be Frank or not to be

Ma végigjártam a múlt szerdai útvonalat, azzal a különbséggel, hogy az út vége ezúttal nem a temetőben volt kijelölve, hanem egy feldolgozóüzemben. Amit megnéztünk, jól.

Mai menü:

Papa Roach - Binge
Run DMC & Living Colour - Me, myself & my microphone (Judgment Night OST)
Beastie Boys - Sabotage
haltepertő
halleves
somlói galuska
rosé (ne kérdezd, milyen, kurvára nem értek hozzá).

Hmmm. Igenis vannak vicces napjaim néha. Bár semmi izgalmas nem történt, én élveztem.

vasárnap, május 01, 2005

Breaking news

Nem, nem törünk híreket, ne is álmodozzatok róla.

A jó hír az, hogy a Frontline Különkiadás "forgatókönyvének" első, kiadásra tervezett változata elkészült, és elrohant belső egyeztetésre.

A rossz hír az, hogy ez még mindig nem jelent semmit, csak annyit, hogy tettünk előre egy lépést.
Ha valaki arra kíváncsi, hogy mi a véleményem valójában, az adjon nekem egy üveg pezsgőt, és kérdezzen, közben pedig ignorálja a figyelmeztető jelzéseket. A vígan tomboló érzelmekből ezúttal nagyapám barátnője kapott az arcába - már másodszor mesélte el nagy vígan, hogyan használta ki és alázta meg anno az osztálytársát, egy zsidó kölket, mert hogy az rendelkezett olyasféle anyagi javakkal, amivel a többiek nem, mint pl. déligyümölcs, és mivel se inge, se gatyája nem volt senki az osztályban, nyilván maga fogyasztotta el. Na most etnikai hovatartozás nekem tökmindegy, felőlem akár egy kibaszott marslakó is lehetett volna - feltéve, hogy van letelepedési engedélye -, ezért a megnyilvánulása után szóbeli figyelmeztetést követően 20 kV-os marhaszabályzóval sütöttem volna ki belőle az ellenállás esélyét. És addig kattintgattam volna a billentyűt, amíg le nem merül a telep.

- De sosem kaptam ezért.
- Azzal kellett volna kezdeni, úgy látszik.

Az ilyen önelégült arcokon akarom látni, ahogy a meglepetés fájdalommá torzul, amikor összedől a kis világképük, amikor kiderül, hogy ők is kibaszott gyengék adott helyzetben, amikor kiderül, hogy mindenkinél, és igen, ebből következően náluk is van erősebb, amikor egyértelművé válik, hogy egy pisztolygolyó a legdemokratikusabb - mert az aztán tényleg egyenlő mércével mér -, amikor a sérthetetlenség tudatának érzelmi bunkere recsegve omlik bele az egójukba. (Ez az izé itt fenn még hasznos lesz, ha kisstílű, önbizalomhiányos zsebdiktátor karaktert akarok írni. Én a magam részéről az esetek többségében mégis inkább kiröhögöm a világot.)

Na igen. "Így lehet szörnyet teremteni", vágtam kedves kvázicsaládtagunk arcába. Ezer szerencse, hogy nekem speciel egy igen lusta és elégedett belső szörnyeteg jutott, így a gondozónak ritkán akad dolga vele.

Tapasztalat: a sör zenné, a pezsgő érzelmessé tesz.

Konklúzió: sörözni fogok. Az érzelmekkel, akárcsak a démonokkal, mindig csak a baj van, sosem tudnak megülni a seggükön.