Gyerekek, basszátok meg, ha elfelejtettetek játszani, akkor tökmindegy, hogy mennyire tanultatok meg egerészni.

Az ellenfél bandájából talán három embert tudnék mondani, aki ennek a kritériumnak - ami miatt egyáltalán megéri összedugni a gépeket - megfelel. A mienkből ötöt. Összesen voltunk huszonnégyen.

Azért voltak jó pillanatok is. Amikor már vagy húsz perce életben voltam, ellőttem az összes rakétámat, és a tovaporzó német páncélosok látóterén kívül nagy nehezen hazasunnyogtam Papa bázisra, hogy szerezzek némi ellövöldözni valót, mit találok a főtéren? Naná, hogy egy Tigrist. Na, mondom, kerülöm balról a fészert, mert más se hiányzott, mint hogy erősítés nélkül, erősen legyengülve kelljen legyűrnöm egy ilyet. Gránátra kaptam, és elkezdtem osonni. Befordulok a sarkon, és mit látok? A Tigris lövegtornyát, szemből. Ugyanis ő megkerülte az épületet, mert nem akart bazookást látni a közelben. Neki volt lőszere. A csőtorkolat éppen csak nem vigyorgott. Én már nem fárasztottam magam azzal, hogy megpróbáljak félreugrani.

Ugyanezzel a Tigrissel, vagy egy másik haverjával, de ugyanazzal a sofőrrel kergetőztünk két perccel később, amikor megint megjelentem a térképen. Ott kergettem a fészer körül, és végül sikerült is farba találnom. A fészeren átrohanó németet pedig hűséges tiszti oldalfegyveremmel terítettem le.

Szakadtra röhögtük magunkat a sráccal, akivel ezt összehoztuk.

De azért meggondolom, hogy jövőre megyek-e. Egyre fogy a lelkesedésem, már ha ezt, ami maradt, annak lehet nevezni.

Swift

Na, szóval sikerült kirugdosni az irodámból a projektet, és csak jövő héten várom vissza. Most megyek multipartira. A harci nevem asszem KombatHurka lesz, vagy valami hasonló. Majd' egy éve nem henteltem botoknál bonyolultabb ellenfelekkel szemben, és már akkor se voltam egy kiberolimpikon.

Más.

Irán faszságai felkerültek a címlapra, juhé. Más kérdés, hogy Izrael jó eséllyel elpicsáz bárkit a környéken, mint azt az eddigi sok:nullás háborús eredmények bizonyítják a második világháborút követő történelemben. Tömegpusztító fegyverek tekintetében is elég nagy előnye van, gondolnám, bár remélem, hogy ebben a kérdésben a kinekhosszabb vetélkedőre egyáltalán nem kerül sor.

Más.

A francia mezőgazdaságot fogom még fikázni, az eredeti tervek szerint, de még kutatnom kell.

Kenyérrel és szóval

Visszavonva egyeztetésre.

Dia-log

Ő: - Ez egy szar.
Én:- Adjunk neki egy pofont.
Ő: - Akkor összedől.
Én:- Azt én nézni akarom!

Kicsit fáradtak és elégedetlenek vagyunk a projekttel. Kicsit.

Puns not dead

Belehallgattam Blimey egyik netes beszélgetésbe. Retrospektíve azt kell mondjam, az Univerzum jobban járt volna, ha nem teszem.

Blimey: - Ne vegyük már fel ezt a questet, bazmeg, hát már így is tizenegy van, ami függőben van.
Én: - Na, mi van, kifosztottátok a Quest-endet?

Kérem, kapcsolja ki.

Kezdek nagyon elfáradni. Ha egyszer elszakad a cérna, az gyönyörű lesz és rettenetes. Egy lőszerraktáron ülök, és szándékomban áll az összes rohadt ammót belerázni abba a két szubhumán korcsba.

No, tegnap két hasznos dolgot is csináltam, ha a melót nem számítjuk. (Nem számítjuk.) Egyrészt kitaláltam Ambivalenssel közösen egy véletlen-generátort, amit szerepjátékhoz lehet használni, és eközben kincstári hiénavigyorral talpaltam bele az ezotéria gyomrába. Az utóbbi részét persze nem feltétlenül szükséges így érteni, elvégre egy pórias 2d6-os dobáson is úsztak már el birtokok a történelem folyamán.

Másrészt, ahogy arról mások is beszámoltak, megalkottam első Brujah karakteremet. Lengyel a szentem, és lehet, hogy még meg kell változtatnom a vezetéknevét, mert nem igazán ismerem a lengyel vezetéknevek képzésének szabályait. Egyelőre elég sablon szegény, de minden karakterem így kezdi.

A gótikus horror jegyében elhangzott a következő mondat: "Mit beszél ez? A Sanity-je 9-es ennek, nem az Aretéje..." Zöldíjász még nem tudja, mire vállalkozott, de majd megtudja. Öhöhö.

Future reference

"Majd hajlandó leszek meghalni az Ügyért, ha az Ügy felajánlotta, hogy meghal értem."

Iktatni!

Oszoljanak, emberek...

Nincs itt semmi látnivaló.

Monitoring

A Sunnyogó Wattvégzet ventillátora a szokásos visszafogottsággal kezdte el kavarni a levegőt. Először Hősugárzó, a videokártya érezte, hogy valami nincs rendjén, de mert beszűkült kicsit a látóköre, nem szólt bele a bootolásba. A "Jelzés Nélküli Bézs Helikopter" kódjelű CD-író felbőgette a hajtóműveit, majd felszállási engedély híján, dolgavégezetlenül csökkentette a teljesítményt. Sorra jelentkeztek szolgálatra a hardvereszközök. A Windows persze üvöltött, mint a fába szorult féreg, de ez már csak afféle rituálé volt errefelé, alapvetően senki nem törődött vele. Kávé és Daráló, a két winchester egymásra néztek, unottan, a rivalizálás jele nélkül, elvégre nem ugyanazt a buszt használták. A Statikus Zörejek által szponzorált hangkártya a szokásos profizmussal gyűjtögette a hulladék elektromágneses hullámokat az alaplapról. A Windows rohadt ideges volt. Valami nem stimmelt. Felolvasta névsort, az összes idegesítő, hisztis hardvert, a bogártemető programok listáját, aztán megint, de nem sikerült felderítenie a deviáns elemet, aki el merészelt térni az előző indításkori konfigurációtól.
- Hááá! Megvagy! Ki vagy te? És hova tetted 6VPP-t?
Az újonc szenvedett egy kicsit a trapézzal, baszakodott valamelyest a gammával, bemérte, merre van a horizontális és mi az, hogy vertikális, és csak utána válaszolt, az igazi kemény legények magától értetődő önbizalmával.
- Én az új monitor vagyok. 19 collos. Ár-érték arányos, de izomból. És színhelyes. Hat Vödör Piros Pixel pedig... visszavonult. Elment tévének, a benzinpénz fejében.
Képfrissítési frekvenciát váltott, először 85 Hz-re, aztán 100-ra, amit elhűlve néztek a régi hardverek. 6VPP alig tudott 75-öt, és akkor is szinte csíkot húzott maga alá az erőfeszítéstől. Az újonc bűvészkedett valamit a színegyensúllyal, aztán elfintorodott, és visszatért a gyári beállításokhoz.
- Most mit néztek? Nem is volt telepítve. Két évig volt veletek, és több maflást kapott, mint egy pehelysúlyú profi bokszoló. Szerintem neki is jobb lesz odaát. Egyéb kérdés?

Nem volt.

(A Felhasználó is csak annyit szeretett volna tudni, hogy ki volt az az ostoba tróger, aki a menürendszert tervezte ezen a dögön? És miért nem mentem inkább péknek?)

...he?

Feloldom magam a melóban. Szétkúráltam a belem tegnap valami szentségtelen táplálkozási kombóval, amire ráittam négy üveg sört, így eléggé zomboid külsővel tántorogtam végig a napot. Jellemző módon nap végére kezdem magam csak embernek érezni, ez a kisebb csoda odabent nem működik. (A Hivatal betiltotta a csodákat.)

Amúgy megy a fúrás és a faragás, a Hivatal struktúráján belül éppúgy, mint a Hivatal épületének külsején. Jelenleg a második idegesít jobban. Flexelnek, láncfűrészelnek, kopácsolnak, cserepet dobálnak a bácsik. Emellé meglepően fegyelmezetten és gyorsan dolgoznak, tehát reménykedhetem benne, hogy relatíve hamar vége lesz.

Jövő hét péntekig van időnk véglegesíteni a projektet, és persze mindig közbejön valami. Például holnap egy helyszín, mégis, mi más. Izgalmas napoknak nézek elébe, várhatóan mégsem lesz semmi, amiről írnom lenne érdemes.

Karaktert hegesztek és középkori történelmet tanulok, gyorstalpalón. Királyság lesz.

The right stuff

I don't feel fear or panic
And nothing brings me down.
I'm an aerospaceage warrior
I can fly sideways through sound.
My reflexes and reactions
Are as fast as a machine.
I'm the right stuff baby
The right stuff.
I'm the right stuff baby
The right stuff
Just watch my trail.

Igazán jó illúzió, kérek még negyven dekát. Negyvenöt? Maradhat.

Pikcsa

Nem jut semmi az eszembe, ezért íme, egy kölcsönzött fotóemlék egy olyan időről és helyről, amikor, ha reggel kabátban látnak, elkezdenek gyűjteni a síremlékedre, vagy, bizakodóbb alanyok esetén, a kényszergyógykezelésedre. A helyszín Biskek, az idő meg - amellett, hogy kurva meleg - 2000 nyara. (Update: kicsit elrontottam.)

Progressz-6

Nekiálltam, most a 6. oldalon tartok. Hétfőtől számított egy héten belül mindenképpen megleszek. Igen. Én is csak akkor nyúlok ehhez a fordításhoz, ha kedvem van, de mivel csak nyolctól fél ötig terít be a híg fos, utána engedélyt kapok megtisztulni, néha van kedvem.

I'm sooo fucking tired.

...nem indulok én el már, egyáltalán nem. Tudom, hogy ez már a második a hétvégén, de inkább kialszom magam. (Talán holnap?)

...és most valami egészen más.



Hegyek Kirgizisztánban. Rászabadultam a családi fotóalbumnak azon részére, amit apám beszkennelt. Időnként majd lövök fel efféle cuccost.

Státusz

Kurvára nehezemre esik megmozdulni. Még egy darabig nem is fogok. Legalább egy óra kell, amíg ebből a reszkető szervhalomból ember lesz. Egy ember, aki elmegy, és meghódítja... a vegyesboltot, és leigázza... a hűtőt, majd pedig izzó ajkához érinti... a sörösüveg száját, igen.

(Gizike, azt az izzó ajak dolgot mégiscsak inkább húzzuk ki. Spila.)

Idéz, ökör

Ja, és van nekem olyan is, hogy "A távolság az emberiség által ismert legjobb páncélzat."

Ezt is ráhegesztem még valamire, csak fel ne boruljon.

Argh

A hittanórák valami mély torzulást hagytak a lelkemben.

Bizonyítás (helyszín - Belterj.hu cset):

Ha cserbenhagyásos gázolást követek el egy egyházi személlyel szemben, akkor van az, hogy "csapott papot otthagyok"?

Q.E.D.

Nénó nyomában

Amikor most meghallottam egy szirénát - magas frekvencián kezdte -, még volt időm örülni, hogy mégsem bomba az, mire rájöttem, hogy ez nem egészen természetes. Főleg azért, mert bombát eddig csak filmen hallottam zuhanni.

Invesztigatív poénvadászat

Kevesen tudják, de ez



innen származik, vagy legalábbis kurvára gyanús az összefüggés. Megjegyzendő, hogy a Parking Lot is Full egyképese 1999. szeptemberére datálható.

Akkor egy básztárd vagyok ma. És annyira élvezem...

Splorty

...az agyam csorog kifelé a fülemen. Némi adrenalinnal vegyest.

Az azért kibaszott vicces ám, amikor fél délelőttnyi munka után közli a felelős, hogy van egy formadokumentum, és annak feleljen meg, amit leírtam. Lófaszt. Nekem jelen pillanatban bőven elég, ha nekem megfelel. Még fogok itt majd nektek állítgatni, ti barmok, akkor, amikor az a laza 8-10 munkaóra, amit ebbe a faszságba öltem, nem más, mint szívesség, meg a segélykérő női szemekkel szemben fennálló inherens gyengeségem bizonyítéka. Mert amúgy minden okom meglenne ám, hogy halk röhögéssel kérjelek mindannyiótokat, hogy basztassatok ezzel mást. Merthogy nem az én dolgom.

Ami az én dolgom, az pont az, amit emiatt nem volt alkalmam végezni.

Hülye prosztók.

...hazaértem, játszottam is, de az önfeledt mészárlást félbeszakította az a tény, hogy még mindig patikamérlegen mérik a lőszert. Mármint az én fogalmaim szerint. Úgy őrizgetem a skulót, mintha félnék, hogy elfogyna. Pedig elfogy.

Most megyek, és visszaszerzem az öltönyömet és a kajámat.

Gém

Nosztalgia. Komolyan. Impulzuspuskával hegeszteni az LV-1201-en, ez még akkor is vicces élmény, ha a játékot amúgy már most nyomod végig harmadszor, és az akkori atomerőművet, amire a játék legnagyobb felbontását méretezték, ma már egy kizárólag számlanyomtatással foglalkozó irodai gép is vihogva alázza. Azért a Lithtech motor szépen hasít, bár öregecske már erősen, de az átvezető videókat szkriptelő ellenforradalmárokat még így, négy év múltán is szívesen falhoz állítanám.

"Vííííí! Rohadékoook! Vahahaha!" *BRRRRIT* *BRRRRRIT*

Nincs is ennél szebb egy egyszerű lelkű, mondhatni, tahó pixelvadász számára. A tegnap estém amellett, hogy pizzára várással telt, nem nélkülözte az izgalmakat. Ma este tovább tervezek haladni benne. És lehetőség szerint igyekszem kevésszer megdögleni.

Dilemma

Jaaaj, de nehéz dolgom van, hogy eldöntsem, melyiket rühellem jobban: a Hivatalt, amiért szart rág, vagy a Célpontot, amiért drámázik.

Gránátot mindnek.

Suit dreams

Elég nagy hülye az én tudatalattim. Ma éjszaka megint elővette a sufniból a "csökkentett gravitációban ugrándozom, és éppen kezdeném élvezni önnön különlegességemet, amiért ilyet tudok, amikor jön valami pöcsmög külső körülmény, és megakadályoz az elszállásban" forgatókönyvet. Más kérdés, hogy ez a külső körülmény ezúttal egy negyvenes, bajszos pöcsmög volt, egy öt év körüli lánygyerekkel, ezért álombeli énem csak fenyegetőzött, vér nem folyt. Még az álombeli gyerekek pszichéjét sem nyomorítjuk meg egy életre. (Hogy miért a bal kezemben volt az összecsukott Benchmade, amit kubotanként akartam használni, azt nem tudom.)

Aztán váltás. A következő jelenetben egy vörös energiapáncélban feszítő alakulat taktikai felelőse voltam. Nem, nem haltunk meg. Csak majdnem. Amire rájöttem, hogy az a valami, ami a chtulhoid monsztákat idézi csilleszám, a futószalagon vonuló plüssfigurákba van rejtve, eléggé elnyomtak minket, de végül is egész jól megúsztuk. Az viszont elég idegesítő volt, hogy a látómezőm jobb alsó sarkán feszítő automappal is alig találtam meg a sok lúzert, akiktől sikerült elszakadnom, ráadásul ott kellett pöcögnöm a felszabadított létesítményt elözönlő fogyasztózombik között, vörös energiapáncélostul, mindenestül. Visszaköszönt az előző jelenet, mert a gravitáció ugyan nem hatott meg, viszont túl magasra nem szálltam, így szép három-méteres ugrásokkal tudtam furakodni közöttük. Aztán megint megteltek a futószalagok, egy fura külsejű mélytengeri polipfaj - nem, nem kalmár, hanem oktopusz - barna színű, plüss változataival. Lerugdostam őket, oszt' béke lett.

Aztán egy osztályteremben köröztem. Még mindig pirosban. Hogy mit kerestem ott, azt nemtom, de remélem, tanítani nem kellett. Mert azt nem csináltam. A tizenévesek közül akartam kiválasztani egyet, mivel tudtam, hogy az az egy, nos, az nagyon veszélyes, és még idejében el kell kapni. Gyanússá is vált egy ázsiai vonásokkal rendelkező lány. Nem, nem volt rajta iskolai uniformis, és csápok se voltak. Egy se. (Ha francia iskoláslány lett volna, attól lehet, féltem volna. "Französische Schülerinnen schiessen besser", ahogy a MOHAA mondja.) Sajna, a missön félsikerrel zárult, mert felébresztett a vekker, de tuti, hogy ha sikerült volna rávenni, hogy a szemembe nézzen, akkor elkaptam volna a kis nyavalyást. A szeme zöld volt, arra emlékszem. Pont olyan zöld, mint az előző jelenetben az automapon a baráti egység. "Friendly-zöld."

Most épp alig élek, de nem nagyon tudom, mi lehet az oka. Összeszedhettem valami kórságot.

Nofene

Whoa.

Teszt

Very knowledgable. 70 % knife knowledge!

You absolutely know your way around the knife world, although you missed a few details.

My test tracked 1 variable How you compared to other people your age and gender: You scored higher than 28% on knife knowledge

Link: The Knife Knowledge Test written by Masterbrain on OkCupid Free Online Dating, home of the 32-Type Dating Test

70%. Nem meglepő, hogy Rejtő-hős 20%-kal begyalázott, mondjuk.

Danuvia

"Hát, én sosem lépek be az álmaimba pisztoly nélkül. Hogy mi? Ó, igen. Mindig elég volt. Elvből nem álmodom olyasmit, amit pisztollyal ne lehetne lenyomni."

Alakul a fejemben ez a Kolosi gyerek. (Egyszer eljönne értem, végem lenne, mint a krími háborúnak.)

Fable kritika

No, hát időközben végignyomtam a Fable - The Lost Chapters című örökbecsűt. Összességében egy Sim Hero-féleség. Van egy kölök, setét múlttal, nagy dráma, meg minden, aki csatlakozik a Hősök Céhéhez (nem viccelek), majd megmenti/kárhozatba taszítja a világot, a júzer kívánságának megfelelően. Aztán megint. (Ezek azok az elveszett fejezetek, amelyek nem voltak benne az XBox-os verzióban.

A játék szexista. A főhős férfi, és pont.

Több, nálam profibbak által írt kritika is kiemelte már, hogy a játék erőssége az, hogy nem veszi magát véresen komolyan. Az, amikor a rettentő jófiúvá tápolt húskocka feje fölött először megjelenik a glória - mondjuk én először egy hibásan programozott lens flare-nek néztem, holott tudhattam volna, hogy ilyesmi nincs is a játékban -, ami aztán fénypillangókká ugrik szét, na szóval, ez a jelenség ékesen kiemeli, hogy mekkora a mesei elemek aránya a valószerűséghez képest. (Magas.) Ez, kérem, heroikus fentezi, egyenest a mélybugyorból. Ahogy szeressük.

Legalább kasztok nincsenek. Elég sokféle módon lehet tápol... khm, optimalizálni a játékban. A mészárlásért és a küldetések megoldásáért (az egyedüli különbség az, hogy az egyik folyamat, a másik meg egy fix pont) jár a tapasztalat, ami négyféle lehet: általános, erő, skill, akarat. Köznapiasabban: hent, izom, trükkök, mágia. Amikor az adott tapasztalat alá tartozó tulajdonságot vagy képzettséget fejleszteni akarod, először az adott kategóriához tartozó tapasztalatod fogy, utána hozzá lehet nyúlni az általánoshoz. A tulajdonságok befolyásolják a karakter modelljét is, bár egy-két összefüggés kimondottan érdekes logika szerint került meghatározásra. Az addig rendben, hogy az izomerő meg az egészség befolyásolja, hogy a karakter milyen széles (én elvittem addig, hogy gyakorlatilag izomszkafanderben parádézott szegény csóka, mint egy túlgyúrt testépítő), ezzel szemben az, hogy milyen magas, azt olyasmi befolyásolja, mint az íjászat, a ravaszság meg a gyorsaság. Mondom, he?

A küldetések elég egykaptafásak. Menj oda, verj le közben minél többet, szabadítsd ki/hozd el/öld meg. Mondjuk lehet őket nehezíteni, amikor kificcensz a pódiumra, és bejelented, hogy adott időn belül megcsinálod, vagy alsógatyában is megcsinálod, vagy úgy oldod meg a túszmentést, hogy senkinek nem esik baja közben... ezért több zseton jár, viszont jóval durvább feladat így végigmenni a küldetésen.

A világ... nos, az kicsi. Utoljára talán a Planescape: Tormentben (ott is Sigilben) volt, hogy nem éreztem, hogy lépek kettőt, és már elérem a világ végét, mert a többit elfelejtették leprogramozni. Gyakorlatilag mintha a Középfölde Megyéjében kéne kombattáns cselekményeimet végrehajtani, amikorra meg végre ki lehet kerülni, addigra annyira csőben mozog a cselekmény, hogy ehhez képest a Csalagút kész labirintus.

Ami viccessé teszi a játékot a gátlástalan tápolási lehetőség mellett, az az, hogy a karakternek afféle virtuális életet lehet adni. Kicsit egysíkút, de lehet. Lehet változtatni a külsejét, és nem csak a felszereléssel, hanem a haj- és arcszőrzet-bűvészkedéssel is. Lehet neki tetoválást is venni. Ezek egyrészt a pofa vonzerejét, másrészt az ijesztő voltát változtatják meg. A magas vonzerő/közepes borzalom kombináció, amihez szerencsém volt, halál idegesítővé vált a végére. Megyek jobbra: ujjongás. Megyek balra: ujjongás. Megyek vissza: valaki szerelemre gyúl herótunk iránt, egyszerűen, mint a faék (és ő ma már a harmincadik). Ebből következően lehet házasodni és elválni. Lehet berúgni és csirkéket távrugdosni is (77,43 méter a rekordom), pecázni és sírt rabolni. Házat is lehet venni, és kiadni, vagy lakni benne. Lehet csinosítgatni is, na nem mintha ez annyira látszana.

A játékot végigvinni relatíve könnyű. A lényeg, hogy borzalmasan sok létyót kell magadnál tartani, és minimum egy területsebző és minimum egy megszakító varázslatot tudni kell. Én ennek megfelelően át lettem nevezve Spellwarriornak, mert egész pályákon keresztül bowlingoztam az ellenfelekkel. (Sitty, heró nekilódul, és három-négy embert küld a földre egy jól célzott bodicsekkel. Aztán, mire felkelnek, megfordul, és visszajön. Komolyan, mint a kaszás esete az önregeneráló búzamezővel.) Pár helyen szívtam, de azt sem igazán sokáig. Összesen kábé 20-25 óra alatt végignyomtam, ami az én esetemben nagyon, nagyon gyors. Még úgy is, hogy rendszeresen vállaltam mellék-küldetéseket, pénzkereseti célokkal.

Összefoglalva: el lehet vele pötyögni. Kicsit didaktikus, kicsit kis területen játszódik, kicsit klasszikus esti mese, és azok a plusz ficsörök, amit beletettek, nem világrengető újdonságok, csak olyan apró plusz részletek, amelyek más, a műfajba tartozó játéknál esetleg hiányoztak az elitistább játékosoknak.

Egynek elmegy.

The Foolery is strong in this one

Tett elkövetésének helyszíne: Belterj.hu, cset.

1. "Ólom, ólom, édes, ólom, ah, csak most ne légy halálom." - Csongor és Tünde modern kori feldolgozása. A "halólom" végződés a horgászdráma-változatban szerepelt, de azt lezúzta a titkárnő.

2. Az idegenszívű "joggingruha" kifejezés helyett minden igazmagyar köteles a "kocogány" szót használni.

Kérem, kapcsolja ki.

Idéző kör

"Let's unpack some damage, boys."

Ezt is felírtam, későbbi felhasználásra. Kell mellé tárolni - asszociációs célokra - nagy, stencilbetűs ládákat, lőszerhüvely csörgését, feltöltődő telepek zümmögését, visító szervókat, túlméretezett páncélbakancsok alatt szervesen szüttyenő sarat, mélyen lógó felhőket, gyászos időjárást, és valamit, ami közeledik, holott nem kapott rá engedélyt senkitől. Senkitől, aki számít.

Cont(r)act

Jaaa, tényleg.

Hát kijelölésre került ma a napalmtámadásra kijelölt terület. Kurva nagy repülő tankerekkel fogunk elhaladni a célterület fölött, és millió bruttó regisztertonnányi izzó halált fogunk zúdítani a mit sem sejtő papírfecnire. Aztán fordulunk még egy kört, és megjátsszuk ugyanezt forró molekuláris savval is. És parkolót építünk a helyére. Halálhörgés, siralom, bazmeg.

Amikor először hallottam, mit és hogyan gondolnak, akkor úgy voltam vele - miután visszatuszkoltam a szemem az üregébe, mert a meglepetéstől kicsit meglazultak a tartóizmok -, hogy először szeretném ezt leírva látni. Nem voltam színjózan, amikor elhangzottak a számok és a tervek, így nálam megbízhatóbb hírforrást nem lett volna nehéz találni a témában, de hát beröffentek a Manyinéni-modulok, és elmondtam pár embernek, amit hallottam (mint az sajnos kiderült, nem csak hallani véltem). Válaszul hitetlenkedő röhögés érkezett. Aztán megérkezett írásban is. Nem tudni, melyik a rosszabb, ha minket néznek madárnak, vagy ha ők azok: vagy a tapasztalatlanság keltette mélyhomály az áthatolhatatlan, vagy pedig tudják, mit cselekszenek, mely esetben még jobban röhögök.

Magamura-szan gépre kapott, én a magam részéről inkább az ágyúzás mellett döntök, mert amellett lehet kávézni, különösen, ha a lőszeradagolás olyannyira automatizált, mint az én esetemben. Meg hát ekkora célpontot alapvetően kurva nehéz elvéteni.

Project proposal

Akkora fekete doboz az utca emberének ez az egész EU-támogatásosdi, hogy a témában még egy könyv nyugodtan elférne a piacon. (Olyan persely, amit rohadt nehéz feltörni.) A baj az, hogy a résztvevői annyira picsa komolyan veszik magukat, és annyira meg vannak róla győződve, hogy rajtuk kívül mindenki hülye - az esetek nagy többségében tévesen -, hogy bármi, ami kikerül a kezük alól, általában tele van zsúfolva betűszavakkal, komolykodó megjegyzésekkel és szakkifejezésekkel. El kéne már ezt egyszer mondani érthetően is. (HEFOP IH MK. Már láttam ilyet, vagy valami ehhez nagyon hasonlót.)

Ha valaha engedi a lustaságom, írok erről valamit. Esetleg meggazdagszom, bár mivel bőven szándékszom adagolni a vitriolt az egész inkompetens bandának, aligha leszek túl népszerű. Sebaj, majd megküzdenek a feminista halálkommandóval, akik a munkahelyi szellemi vonatszerencsétlenség plasztikus leírása miatt esnek majd a torkomnak.

Én meg telizabálom közben magam popcornnal.

Just a tumor in my head

Akkora véres egy undorító féreg bírok lenni olykor, hogy sírni tudnék néha. Főleg azokkal, akiknek sokkal tartozom. Most eléggé szégyellem magam, az a nagy fene igazság.

Hülyeségeket beszélek magamnak. (A baj az, hogy néha el is hiszem.) Olyanokat, hogy semmilyen sérelmet sem szabad eltűrni, hogy azonnal meg kell torolni, és hogy három burkolt figyelmeztetés után bárkire tüzet szabad - sőt, kell is - nyitni. Kurvára meg fogom én ezt még bánni.

Most be kell pótolnom azt, amit eddig elmulasztottam megtanulni: hogy mikor kell, és mikor nem szabad lángszórót ragadni.

Az érzelmi daganat baromságokat beszél a fejemben. Hamarosan fogom a baltát, és ismét műteni kezdek.

Vicces lesz.

Biológiai veszélyhelyzet elhárítási gyakorlat sikeresen befejezve

A retyó, khm, reasonably tiszta, ahogy a félművelt mondja. A következő lépés az irodám irat- és a szobám pormacskamentesítése lesz, ami komolyabb feladatnak ígérkezik.

Több ott töltött idő = nagyobb kupleráj. Meg tetszett lepődni? Nem érdemes.

Meat tank

Oké, szóval most kivételesen azért szívok egy játékkal, mert logikai feladvány van benne. Szerintem egy másodikos általános iskolást már nem szopatna meg. Útkeresési módszerem a beszívott lemmingekéhez, megoldásaim kifinomultsága egy félkész szakócáéhoz mérhető - ezért jelen esetben folyton meghalok. Sebaj, kicsire nem adunk: ha máshogy nem megy, nyers erős megoldással fogok diadalmaskodni a problémán. Nem, semmi erőszak. Végig fogom próbálni az összes lehetséges megoldást.

A játék szünetében a fürdőszobát takarítom.

I'm the neat tank.