Lack of coffee will claim my life

Elfogyott a kávé. Asszem, be kell vezetni a szükségállapotot. Minden egységet a harcálláspontokra: ez kemény menet lesz.

To hell with y'all

Na, ha már ennyire közelednek a rettegett választások, akkor én is asztalra dobom a magam 4,3848 forintját (az MNB hivatalos devizaárfolyamai alapján, ettől az értéktől a kereskedelmi bankok által meghatározott váltási arányok természetesen eltérhetnek). Úgy érzem, elég választási hisztiben vettem már részt ahhoz, hogy most már ne nagyon változtassam meg az álláspontomat. Bár rosszabb még mindig jöhet.

Na szóval, kurvára senkinek semmi köze ahhoz, hogy melyik banda neve mellé teszem az ikszet (vagy keresztet, bár személy szerint inkább ikszelni szoktam) az első fordulóban. Még a szüleimnek sem, sőt, nekik pláne nem. És, miközben az Alkotmányra hivatkozva elhajtottam jó anyámat, elgondolkodtam azon, hogy miért is érdekli ez őket egyáltalán. Összekanalaztam magamnak erről egy elméletet, de nem tetszik. Ki is töröltem. Kegyetlen féregnek érzem magam, holott csak gondolkodtam.

Tovább. Először is, mindenhol megemlítik, hogy a választási kampány közpénzből zajlik. Ízlelgessük ezt a dolgot. Nyilván feltételei vannak a kampánykerethez jutásnak, különben már nekem is lenne pártom, sőt kettő. És a feleségemnek is. Az, hogy mintegy mellékesen a már bent lévő és a még bent nem lévő pártok között húz egy ojjektivitásból épített aknamezőt ez a feltétel, vagyis a hatalomba már bejutottak ottlétét konzerválja, egyáltalán nem meglepő. De. Egy ekkora kampány, amit két nagypárt űz, valami kibaszott sokba kerül. Gondolom, pár méternyi autópálya azért kijött volna belőle. Vagy pár platónyi homokzsák a gátakhoz, vagy akár pár tíz köbméter föld is megmozdult volna gátépítési céllal. Esetleg valamelyik kórháznak lehetett volna venni ezt-azt. Pár négyzetméter csempét, vödör festéket. Fiatalabb készülékeket, mint én.
Gondolom.

Erre ünneplünk, arra gyűlünk, plakátolunk, citylight meg gigant kivitelben, szórólapozunk, SMS-t küldözgetünk, reklámspotot vásárlunk főműsoridőben, darabját több millióért, országszerte, mindenütt. Ez a nyomatás sokba fáj. Nekem. Hiányzik az a pénz, amit elbasznak. Nekem.

Mert megvetem őket. Mert nem akarom az arcukat látni. A hazug kis mosolyokat, az "adjunk most cukorkát a választónak, na de mégse adjunk, ígérni még mindig olcsóbb" megmozdulásaikat, az elszámoltathatatlanságukat, a visszahívhatatlanságukat, azt, hogy még az a kevés bekerülő tisztesség is belefullad a napi mocsokba. Hogy emberek hitével játszanak, és még azt sem lehet kideríteni utólag, hogy egyáltalán teljesítettek-e valamit.

És megint jönnek a hitemért. "Nem adok cigit, nem adok aprót, nem térek meg." Csak ebben a Magyarországnak nevezett aluljáróban már nincs nagyon hova sétálni.

Lem down

Stanislaw Lem meghalt. Nekem nagyon sokat jelentettek az írásai. Kár érte. De ez már csak a szerves hordvázak szokása sajnos.

Vannak emberek, akiket még a "sírva hánytam a gondolattól" kifejezés is meglep. Komolyan mondom, micsoda nyárspolgárok vannak... benti népszerűségem váratlan, de a meglepetés részemről azért lehet, mert én napi huszonnégy órában vagyok összezárva önmagammal, ellentétben azokkal, akiknek csak napi maximum nyolc órában kell elviselniük.

Délelőtt végre életmentesítettük a hűtőt. Ha az eredmény eléri a szeméttelepet, szentségtelen reakció veszi kezdetét, és a Biohalál visszatér teremtőihez, akik majd egy cipőszagtalanító aeroszol, egy félig elhasznált Safeguard szappan és három zacskónyi Pur utántöltő segítségével próbálják majd elodázni elkerülhetetlen végzetüket. Heroizmus lesz itt, szakmányban. De legfeljebb évek múlva. A Biohalál nem kúszik túl gyorsan.

("Miért van az az érzésem, hogy ez itt egy tragédia, aminek mi még csak a prológusánál tartunk?")

Amúgy egy nagyobb projekt szinopszisát írom épp. Már régóta tervezzük, és nemrégiben sikerült végre lezsírozni a tervezett történéseket. "A körvonalak már megvannak, innentől már csak árnyékolni kell", ahogy Zuzu mondta annak idején drapéria-rajzolás közben. Éppen Lemtől lopok. Kicsit. Illetve mit is beszélek, hagyom, hogy hasson rám a vén gengszter.

Összeszedetlen post.

"Hé, te új vagy itt, nem? Millió éve nem láttam idelent senkit."
"Ja. Az úgynevezett tulajdonosom kapott hitelkeretet a bankjától."
"Ú. Az szarul hangzik."
"Nekem mondod? Hónapok óta nem láttam az eget. Látod? Meg is penészedtem. Tudod, mi a legrosszabb az egészben? Ez így fog maradni. Az ég a földdel összebaszódik, és én itt leszek. Radioaktív pernye hullik az égből, itt leszek. Baj éri a hetedik pecsétet, én itt leszek. Vörös óriássá válik a Nap, de én itt leszek. Ti mind visszamentek, ahonnan jöttetek, a napfényre, vagy a pokolba, egyre megy, és én itt leszek."
"Bazmeg, de lelombozó vagy. Hogy hívnak?"
"Egyenleg. Folyószámla Egyenleg."

Hivatali vedelés lesz.

Pénzem az nincs. Részint kölcsönadtam, részint elbasztam. A ruhapénzre várok, hogy csak kicsit nézzen ki egyenetlenül az egyenlegem. Illetve így is egyenesen néz ki, csak kurvára lent van, mélyen, alant, pokolmélyben, meg minden. Néha megijeszti a világot rágó névtelen férgeket.

In other news.

Massassin: a 100 gyilkosságot túllépett bérgyilkosok megnevezése.

Muhuhahahaaa.

Ma olyan "Milyen nap is van ma? Kedd? Csütörtök? Mivan?" életérzés uralkodott rajtam. Egy fordítással küszködtem, de korábban meg annyira untam magam, hogy ennek is tudtam örülni. A szöveg történetesen bikkfa, és kibaszott redundáns - nem is tudom, melyik miatt utálom szegényt jobban.

Egyelőre ennyi van.

bash.org, hátha valaki nem járt még ott az olvasóim között. Fordítás, mert romantikus hangulatban vagyok.

IronChef Foicite: Hát, több oka is van annak
IronChef Foicite: úgy értem, a rózsa csak pár hétig húzza
IronChef Foicite: és azt is csak akkor, ha vízbe teszed
IronChef Foicite: a rózsák tényleg csak a szépségükért léteznek
IronChef Foicite: szóval ez olyan, mintha azt mondanád,
IronChef Foicite: "az irántad érzett szerelmem csak átmeneti, és kizárólag a külsőd miatt van létjogosultsága."
IronChef Foicite: De egy krumpli!
IronChef Foicite: A krumplik kibaszottul örökké élnek, ember,
IronChef Foicite: nem csak hogy nem rohadnak el, hanem még kis baszokat is növesztenek, ha a zsákban felejted őket
IronChef Foicite: ez a tulajdonsága alapból jó szimbólummá teszi
IronChef Foicite: de ez még nem minden!
IronChef Foicite: egy krumplival annyi mindent tehetsz! akár elemet is csinálhatsz belőle
IronChef Foicite: és ez olyan, mintha azt mondanád "annyiféleképpen kifejezhetem az irántad érzett szerelmemet"
IronChef Foicite: és az lehet, hogy egy krumpli csak majdnem szép, de még mindig ordas királyság
IronChef Foicite: szóval ez olyan, mint ha azt mondanád "nem számít, hogy nézel ki, én szeretlek."

Word, man. Word. Más kérdés, hogy előbb szeretném, ha önként jelentkező élő alanyok tesztelnék az érvelés hatékonyságát.

Azért az önbecsülésemen sokat segít, amikor olyasmit találok ki, ami működik. Amikor végre a helyükre kattannak az elemek, amikor a sztorinak eleje, közepe és vége is van. (Legboldogabb persze akkor leszek, ha kiderül, hogy nem loptam el az ötletet senkitől. Vagy legalábbis nem közvetlenül.)

"Matiz András: a Chevrolet által szponzorált überklón kormányszóvivő."

Srakker, in: Belterj.hu chat.

Egyes cyberpunk írók nyomdokába lépve elképzeltem (Shadowrunban láttam ilyet, meg tán Gáspár Andrásnál), milyen lenne, ha a megfelelőnek minősített genetikai mintával rendelkező egyedeket bizonyos vállalatok a nevükre vennének, és szponzor szerződés keretében gondoskodnak a neveltetésükről, ideértve a vállalati alapiratokban foglalt értékrenddel történő, gondos és alapos agyi átmosást is.

És a végső eredményüknek megfelelően lehetne nekik új vezetéknevet választani: Zafira Alajos, Mustang Edömér, vagy Shelby-Cobra Béla. Mondjuk az Esnegyven Éva név elég szarul nézne ki, de idővel, gondolom, megszokná mindenki.

Mire rá nem érek...

Olvasom olykor, hogy a mentősök idegesen reagálnak, ha blankra riasztják őket, és veszélyesebb, mentőigényesebb esetektől vonjuk el a kapacitást mink, akik esetleg betelefonálunk.

Erre a rendőrség mondá:

18. Mit tegyen, ha magatehetetlen embert talál az utcán, lépcsőházban?

Ebben az esetben - ha ez nem nyilvánvaló - ne arra gondoljunk először, hogy biztosan részeg (egyébként ő is segítségre szorul).
Értesítsük a mentőket (telefon: 104)! Ha a közelben rendőrrel találkozunk, neki is szóljunk.

Értem. Nyilvánvaló, hogy a vígan ambuláns szerves egységekhez nem indokolt mentőt hívni, nade. (Bár mondjuk egy balesetet követően egyértelműen be kell terelni az egységet a legközelebbi vagy az illetékes kórházba, kivizsgálásra. Embóliát, trombózist, valaki? Mondjuk a kérdés nem ilyen helyzetre vonatkozott, de mindegy.) Szerintem az orvosilag nem túlképzett járókelőtől jelen helyzetben már az is eredmény, ha nem lép odébb, hanem mentőt hív és megvárja, amíg az kiérkezik. Az, hogy az igények ellátására akad-e elég jármű és személyzet, az nem elsősorban a járókelő felelőssége, hanem finanszírozási kérdés.

Turbózza fel önnön magában a szociális érzékenységet Ön! (A Srakkereskedelmi Blog társadalmi célú hirdetését láthatták.)

Parts

Ahogy megígértem.

1.

Jack nem volt annyira szétcsúszva, még bánatában sem, hogy hátrahagyja a sört, amit vettünk. "We leave no beer behind!", hangzott a kommentárom.

2.

Hangulatjavítási és hiánypótló céllal megnéztük a Serenityt.

Párbeszéd:

Srakker: - Ahogy emlékszem, Mr. Reynolds...
Jack: - Cap'n Reynolds, ha kérhetném.
Srakker: - A hajója nincs itt. Mr. Reynolds. Szóval...

Amúgy meg ki-ki nézze meg maga, ahogy tudja, ha már itthon nem adták. (Szemetek.)

Da szvidanyja.

Latiatuc feleym

A kurva életbe. Nem elég, hogy a Word szerint a "pöcsköszörű" kifejezés nem trágár, de emellett még elmennék szó nélkül. Az IRL teszten úgyis elbukna a dolog. Azon viszont már felröhögtem, hogy az "ürdüng ildetüitűl, pukul kinzatújátúl" kifejezést aláhúzta pirossal.

Műveletlen, bitikus tahó.

(Amúgy király, hogy a Wikipediáról le lehet szedni egy jó minőségű képet.)

Hypocrisy

A másét, azt lehet. A tiedet? Az már érzéketlenség. Kettős mérce, gyönyörűm. Tolnám fel mindkettőt a húgycsövedbe, de tekergetném is közben, mert másként tán még élveznéd.

Az, hogy a szciket hobbiból rühellem, a dolgon nem változtat semmit. Ha római katolikus, protestáns, muszlim, horribile dictu spagettiszörny-hívő lennél, akkor is azt kívánnám, bár szakadt volna a fejed az anyádba. Nem azért, mert most kitört rajtad az érzékenység, te beszélő léggyökér, hanem azért, mert eddig nem, és ezzel nem mondasz mást, szavak nélkül, hogy a más vallása nem fontos, a tied meg igen. Ezzel magadból, és a - szerintem - vasvillával és xanaxszal összegründolt vallásodból csinálsz világraszóló hülyét. Mintha kéne ehhez segítség, no de L. Ron Hubbard biztosan büszke lesz majd rád.

(Ja, ha valaki azt mondja majd az egységes világnézet és az igazságkeresés jegyében, hogy a névleges hitem forrásának több köze van a gombapáleszhez, a napszúráshoz, a túlzott vadmézfogyasztáshoz és a hígítatlan überlőréhez, mint azt az ember vállalni merné, nos, az illető - bizonyos nézőpontból tekintve - nem tévedne nagyot. Annak a nézőpontjából persze, aki az események mögött az Úr tervét látja, tévedne. Hogy én ilyen vagyok-e? Ahhoz bizony... senkinek semmi köze.)

Asszem, ott baszom el a dolgokat amúgy, hogy sokáig maradok fenn, mert akkor tovább tart ez a nap, és annál később kezdődik a következő, ahová a problémáim egy részét száműztem. Aztán, agyhalottan, felkelek holnap, a tegnapi problémáimmal pedig annyira nincs kedvem foglalkozni, hogy azok megint csúsznak egy napot. Teljesen irracionális, és sokáig tartott felfedezni az összefüggést.

Kivéve az igazán elszántakat, mert azokat muszáj a helyén kezelni.

Na, takarodás aludni, hülyegyökér Srakkerállat, a REM-fázisban majd találkozunk. Fegyvert, pecsétnyomót hozzon.

Desztillált unalmat iszom másfél literes kiszerelésben, laboratóriumi tisztaságú nyűglődést harapok mellé. Ez kitart napi nyolc órát. Véresen brutális. Az egyetlen változás, hogy nyilatkoznom kell a vagyoni helyzetemről - köztisztiknél kétévente esedékes gyarapodásértékelő kurvaannya. (Más kérdés persze, hogy az ilyesmivel elkapható köztisztik nyilvánvalóan nem fogják bevallani azon vagyontárgyaikat, amelyek megszerzésére a bértábla alapján nem lett volna lehetőségük, így aztán ez az önbevallásra épített rendszer legfeljebb akkor hozhat némi hasznot, ha a be nem vallott vagyontárgyakat lebukás esetén mondjuk a szegényeknek adják. Ami persze nem fog megtörténni. Szerintem a köztiszti autópark nagyobb, mint képzeljük, bár most lehet, hogy csak én vagyok nagyobb paranoid suttyógép a kelleténél.) A mérleg az én esetemben nem olyan elkeserítő, mint lehetne, de nem is valami nagy szám. Összességében gyarapodásról számolhatunk be itten, a Szivatal aprócska, és minden jel szerint létrehozása után rögvest el is feledett főosztályán. Anyagilag is. Míg odakint, meg másutt, dúl a választásközeli balfaszkodás, annak minden, hivatalokra gyakorolt elmeháborító hatásával együtt, addig mi, de legalábbis én, hónapos retekké unom az agyam, lassan második hete.

Hétvégén kineveztem magam Élveteg Rozmárnak. (Az Élveteg Rozmár Kistérség. Brosúrát mellékelek majd magamhoz, komolyan, hogy számon tudjam tartani a tévképzeteimet.) Aki hajlandó másfél órán keresztül forró vízben áztatni magát, amíg ráncos nem lesz, mint egy félig főtt csecsemő, és boldogan prüszköl közben, az nem lehet se lajhár, se mormota. Marad a Rozmár. (Teszem hozzá, kizárólag magamnak osztottam jogosultságot a Néven Nevezésre. Mindenki másnak rossz leszen.)

Időjáráskontrollal. Az a nem egyszerű. A mai nap fél órát töltöttem kábé Szivatalon kívül. Ez volt az az összes fél óra, amikor nem kavarogtak identitászavaros hópehely-kezdemények az ablak előtt, légiókba verődve. Amikor én kinn voltam, nem esett semmi. Semmi. Szovjet-Oroszországban Misztika állítása szerint megtettek volna időjárás-felügyelő továrisnak, sebtében.

De mert itthon elfecsérlik a tehetséget, brühühü, maradtam az, ami.

Van haladás, csak lassú. Kurva lassú. Legalább a Transmettel bele tudtunk kicsit húzni, mert ez a csigatempó, amit eddig diktáltunk, nem válik a TFT dicsőségére.

...bah.

Magyar Chtulhu-parti mottója: "Őrüljön meg a szomszéd tehene is!"

Mentős. The Fleshmaker. Olvasd. Örülj. Borzongj. Anyázz.

Asszem, az undorító szószerkezetek gyártására valamikor tettem valami bónuszt, mert egyre jobban megy. Inkább nem írom le, mert még elpártol tőlem az a kevés olvasóm is, aki legalább a szóvicceimet kibírta.

Miért laknak ilyesmik a fejemben? Nem fizetnek lakbért.

Ááá, segítség, oktatni fognak. Látens lábszag lesz, meg elfojtott köhögések, meg szar hangosítás, a konferenciaközpont dolgozói erőltetten fognak ránk mosolyogni, mi meg vissza. Hiába, képződni kell, ha a szeretve tisztelt Bizottság a 2007-2013-as tervezési időszakra gyűrűtől giligüliig átnyalta a teljes támogatási struktúrát, de annyira, hogy még az alapok nevei sem maradtak ugyanazok, mint 2000 és 2006 között voltak.

2014-ben bemegyek, és szétcsapatok köztük szöges lánclapáttal, ha megint meg merik csinálni.

Épp, mint a csiga a gátfutáson. Mire belejönnék, vége is.

ballet_time: Az az idő, amikor a táncos rájön, hogy most kicsúszott alóla a lába, és akkorát fog esni, mint egy páncélszekrény. Általában komikus arckifejezésekkel jár együtt.

Valaki adjon nekem feladatot, vagy elpusztul a világ.

Interperszonális kapcsolataim magam formázom, és csak korlátozott formában engedélyezem, hogy más, meglévő interperszonális kapcsolatok ennek minőségét befolyásolják.

Szabadság?

Józanodom.

W33py.

Olyan nekem a Torment zenéje, mint egy simogatás. Ritka vendég, amíg itt van, és ellátom mindennnel, amim van. Idővel kimerül majd, nem bírja tovább, és elmegy valahová máshová. Eljön az idő, amikor hiába hallgatom meg újra, nem fog megmozdunlni bennem semmi. Addig hallgatni fogom.

(Részeg vagyok, mert itattak, és mint ilyen, érzelmesebb a kelleténél. Van más is, ami miatt érzelmes lehetnék, de nem leszek. Annál azért profibban tudok felejteni.)

Megszereztem, hála a Google-funak és a hajnali eltökéltségnek. A világ ma is hideg volt és sötét, akárcsak tegnap, amikor ajándékra vadászva alámerültem belé. Nagyapám születésnapja és apám névnapja volt az apropó. Nagyapám bort kapott - nem értek, hozzá, lehet, hogy átkúrtak, de a 2004-es Bock cuvée, amivel közösen végeztünk (egyebek közt) jó volt, és maradt még két másik, hogy emléke maradjon az ajándékozás tényének -, apám pedig könyveket. Kár, hogy nem volt időm korábban elolvasni őket, mint hogy odaadtam volna.

Írnék hangokról, amik pengenek, amik fújnak, amik hátteret képeznek, amik zörögnek, de nem tudok. Ma azért nem tudok, mert be vagyok állítva, holnap azért meg azért nem fogok tudni, mert nem akarom majd, hogy az emlékek meg az érzetek, amiket keltenek, rajtam kívül bárki tudomására jussanak.

Fall-from-Grace: You know, Nordrom, you are perhaps the cutest little rogue modron I have ever encountered.
Nordom: 'Cutest' is a subjective term. I prefer the designation "fearsome cubed warrior".
Fall-from-Grace: Of course! That's why you're so cute.

Na, látjátok? Elmúlt.

A koca el van...

13:19:49 [Szóló] Srakker> Azér' az imágó alakban telelő vaddisznó se' kutya.... Milyen lehet a lárvaállapota?...
13:20:35 [Srakker] Szóló> Az az intrakocális állapota...
13:21:51 [Srakker] (A lárvák közös tudata irgalmatlan nagy, koca alakú bundát növeszt. Később levedlik.)

Avagy hogyan tegyünk tönkre egy jobb sorsra érdemes tudományágat két mondattal.