Naszóval, megkaptam a plusz egy stráfot a pecsétemre, ami nagy királyság pénzügyileg, legalábbis annyira igen, hogy egy darabig ne süllyedjek el a hiteltörlesztés és a közüzem generálta számlák tengerébe. Van nagy örülés.

Tegnap voltam Magamura szaktárs és ifjú, mindezidáig álnév nélküli neje (akarom mondani, IMÁNN és Magamura szaktárs) esküvőjén. Romtemplom volt, a pár szép ofkoz, a vendégsereg szép számú, a szertartást vezető pap nem ma kezdte a szakmát, és még a jó időt is sikerült megrendelni az égiektől. Én a hangulatot személyelhárításilag rombolandó ittam is, de ami sokak számára még rosszabb volt, szóvicceket gyártottam. Ebben nagy segítségemre volt Bright immár nemblogger szaktárs, és Brainoiz (elvégre nem ér semmit egy rendes főgonosz, ha nincs, aki sikoltozik). Később utóbbi is átadta magát a Szóvicc sötét oldalának. Olyan ez, mint amikor Anakin pálfordulása, csak történetileg jobban meg volt indokolva. A rendezvényt közvetlen ismeretségemből pozitív irányba befolyásolták jelenlétükkel még: Gótnyúl (nem is gót, de ez már így marad, Paszulykaró száznegyven kilósan, tütüben kánkánozva is csak Paszulykaró maradna), Métely, Bodzilla, és a Szerkesztő röviden; valamint a két fenti érdemes szóvicc-iparoson kívül az este sokkal laposabb lett volna Búvárzenekar és Szőkeherceg nélkül.

Az est keretében megszületett az Instant Taigetosz (TM), amely egy kis zacskó finom szemű porból áll, amire vizet öntve a híres hegy materializálódik az asztalon, méretarányosan kicsinyítve, és egy rendkívül apró alak lelök róla egy másik apró alakot, enyhe ráutalásképpen, hogy a társalgás percekkel korábban borzasztóan kényelmetlen fordulatot vett. A többit nem mondom el, egyrészt, mert csak részben emlékszem, másrészt meg mert voltak itt az ENSZ-től, hogy vannak dolgok, amiket nem kéne, és ez az egyik ilyen.

Köszönöm mindenkinek, különös tekintettel vendéglátóinkra.

Most kicsit kóválygok, kis chtulhukat harákolok, és próbálok rájönni, hogy mitől van feldagadva a pofám jobb oldala.

Mivel a pénzeim rendre csúsznak - jól összehangolt szabotázsakcióra gyanakszom -, viszont a netet időnként kikapcsolják alólam, a szemüvegem már zombivá alakult (másfél szára van, és a fél, törött rendszeresen a pofám bőrébe vág), a kinevezésem késik, de azért időnként van lehetőség gyúrni a poszthumusz Sztahanov-emlékdíjra, úgy döntöttem, hogy a korábbi, MiG-29 Fulcrum helyett egy másik háttérképet választok, és a Motörheadtől kizárólag a Stand és a Devils című számok férnek bele, amíg szintre nem kerülök agyilag. Ha valaki látja a pincében a homloklebenyemet, hozza fel.

Патроны кончились!

Amikor reggel, a szokásos húsz perc késésemmel - ha a pontosság a királyok erénye, akkor én maximum egy, a létminimumon tengődő kispolgár vagyok, aki a jogai felét is elzálogosította - kitántorogtam a lakásom ajtaján, elfelejtve mintegy mellékesen kiírni a vízóraállást, a következő monológra lettem figyelmes:

"Hé, figyeljen már ide! Nyissa már ki, ha szólok! Ne internetezzen meg esztergáljon már, amikor mások alszanak! Ez egy társasház, basszameg! Nem lehet itt megmaradni a zúgástól. Ha nem hagyja abba, kurva nagy baj lesz."

A legjobban az lepett meg, hogy az a névtelen rohadék hogy el tudott rejteni egy szerverparkot egy átlagos panellakás retyójában, internetezés közben oly átható zajt kavarván ezzel, hogy az ezredidiótánknál - úgy tűnik, ilyen is van már nekünk, mert ez egy jól felszerelt társasház, nem hiába nem fizetem a közös költséget - kivágta a biztosítékot a kultúrával együtt. Legalább a szép bariton hangja megmaradt a máminak, ha már az agya meglágyult.

Óvakodjon a hangos internettől, és inkább esztergáljon Ön.