Angels in my heart tonight, angels in my heart tonight...

Végül is, amíg el tudnak úszni a meszesedő erek falai között, elférnek.

Olyan kurvadék módon vagyok éhes, mint már nagyon régen. A tejföllel láthatólag, illetve érezhetőleg komoly bajaim vannak, fosvulkán jelleggel. Mindenhol kaját vizionálok. A macska még megvan.

Asszem.

Amúgy nagyon hülye szegény, három másodperces memóriával, meg olyan mozgáskultúrával, amin még én is röhögök. Igaz, aminek én nekimegyek, az általában vagy megsérül, vagy feldől.

Ez az ő esetében még sokáig nem lesz igaz.

A népszerűség ribanca vagyok, így meg még kreatívnak sem kell lennem. (Amúgy képregény, 2057, Budapest, ezen agyalgok, de még megy az egyeztetés a szakértőkkel.)

Addig macska.

Na. Macska. Lehet tüncögni.

...bah.

Vannak dolgok, amikben hiszek. Ilyen például az, hogy minden lakásba kéne egy szén-dioxidos kézi oltókészülék, gyermektől elzárva, hogy az elsőbbséget meg kéne adni, és hogy az értelmes módszertanok arra valók, hogy értelmesen és a helyzethez igazítva alkalmazzuk őket.

Az ember nem kaphat meg mindent, amit akar.

De hogy az se teljesüljön, hogy az ilyen tisztítókúrákkal szórakozó Darwin-díjasokat még azelőtt pofán vágják egy hat kilós füstölt csülökkel, visszakézből, mielőtt a mániájukba egy két éves gyereket bevonnának, szerintem teljes és totális kikúrás. Azonnal hozzák ki a frissítést az Univerzumhoz. Nincsen háború, nem a gettóban vagytok, baszki, hogy éhezni kelljen. Látjuk, mennyire kurvára egészséges. Remélem, apuka és anyuka is rohadt büszke magára. Hiányzott az afrikai szegényzónák tömlőmellű, anorex nőinek szépségideálja? (Ja, ők aztán alighanem baromira örülnek annak, hogy milyen egészségesek, hisz' egy fia méreganyag nincs bennük - igaz, anyag se nagyon, de az másféle probléma.)

Látom, egyesek a nagy fene jó dolgukban nem tudnak magukkal mit kezdeni. Van ötletem. Tessék szépen adózni, majd ha ezzel megvannak, akkor be lehetne fizetni a villanyszámlámat. Ha az is sikerült, akkor jöhet a távhő. Meg ki is kéne nálam takarítani.

Lehet, hogy csak nekem van olyan elbaszott jogérzékem, amely azt mondatja velem, hogy csak akkor nevezzünk bűnösnek valakit, ha őt az illetékes bíróság jogerősen elítélte, még akkor is, ha az illető történetesen a rendőrség kötelékébe tartozik.

Lehet.

Azt meg már a cinizmusom miatt teszem hozzá, hogy a bíróságok közelmúltban nyújtott tevékenysége miatt még akkor is csínján kell bánni a "bűnös" és az "ártatlan" címkék felragasztgatása során, ha a jogerős ítélet megszületett.

Ki őrzi az őrizőket? És ki ítéli meg a bírókat?

Na, az van, hogy pénteken leadtam a novellát. Asszem, pénteken. Olyan 103+ ezer leütés lett a vége. A végjelenet még mindig nem tetszik, de most már a Two Fisted is kaphat valami mészárolni valót.

A kialvatlanságtól kezdek homályosan érzékelni mindent. Az viszont, hogy egymás után két alkalommal sikerült úgy beállítanom Rejtő-hős és Métely közös háztartásába, hogy rajtam kívül mindegyik lúzer lemondta az esti programot, csak én nem tudtam erről, valami más számlájára írható. (A számlát egyébként zárolták.) Mindegy, nagy baj végül is nem történt, és a végére még a sörkészletemnek is sikerült a végére járni.

Amúgy van macskám. Ez ilyen bloggerbaj lehet. Mentségemre legyen mondva, hogy nem én voltam az ötletgazda: Blimey (és újdonsült nője) szerettek volna egyet, én meg harmadszorra (három generációnyi macska és egy kutya után) beláttam, hogy akármilyen veszettül is tiltakozom, ha velem egy háztartásba állatot akarnak hozni, a végén rendszerint megkedvelem őket. Ja, fejlődőképes vagyok, mint az egyszeri kalandozó. Így aztán van egy pár dekás, borzasztó vicces kis punk itten. Az én szobámba nem jöhet be, mert még levadászná valami.

Fénykép nincs. Majd ha veszek egy kártyaolvasót, akkor lesz. Elhagytam valahol a kábelt.

Más asszem nincs.

93 ezer leütés.
A Bitkolbász kódnevű jelentés most futja a harmadik körét
a minőségbiztosításon.

Ez se lett haiku, bazmeg.

"Oké, hölgyek, figyelmet kérek. Mostantól a szervezeti változások következtében én vagyok a Létezők műveleteinek első számú vezetője. Igen, mind meg fogunk halni. Na, hát akkor, mindent tudnak, szóval előre, de szaporán, ha kérhetem."

Ennél, gondolom, valamivel lelkesítőbb voltam pénteken, de nem sokkal. Még a végén elbíznák magukat a szentfazekak, vagy mi.

Az lesz a gyönyörű, amikor a rosszarcú veteránjaink szembesülnek a beat- meg rock- meg hippikorszak termékeivel, ráadásul oly aljas időkben, amikor a szemtelen kölkeknek még csak egy atyai pofont se lehet lenyomni, mert összetörnek. Gyönyörű lesz, amikor Tobruk számít majd "régi szép időnek".

Más.

A novellám egyelőre 83 ezer leütésnél tart, és még bele kell írni, hogy hogyan is győzi le végül a Szakállas Lovag a Rémes Monsztát, majd a keserédes végét a történetnek, valamint egy cizellált "Vége" feliratot is. Ehhez képest Stalkereztem - engem is nyakon ragadott a csöves FPS életérzés. Csak most az egyik megvédendő NPC-re rájött a szuicid hajlam, ezért arcán boldog mosollyal, indiánszökdelve törtet be három ingerült szpecnazos magánbulijára, és rögtön tele is pumpálják lőszerrel. Nekem meg Missön féjld. Fo' fuck's sake, prostoy chelovek! Szóval most inkább mégis írok.

Más.

A cipőmnek borzalmas mocsárszaga van, pedig kimostam medencetisztítás után. Szerintem hamarosan jönni fog egy Swamp Horror, hogy szerelmet valljon. A cipőmnek. Én pedig le fogom lőni. A cipőmet.