"Rám villogtál, baszki? Hol a kávém, toprongy?"

Elhagytam a kulcsaimat, úgy tűnik. A legközelebbi ilyennél, lehet, át kell fűzetnem a karikát a makkomon, vagy valami.

De valószínűbb persze, hogy inkább meghátrálok a gondolattól.

Helló, faszfejek.

Üdvözöllek titeket innen, az elhízás és a dohányzás egyik Mekkájából, Magyarországról. Ami azt illeti, rohadt nagy szerencsétek van, hogy nem nálatok dolgozom. Tudniillik egy ilyen manőver után először borítanám rátok az asztalt, és másodszor üvölteném le a hajatokat. És előtte, meg utána mosolyognék.

Hogy miért? Azért, mert a dohányzásom és az elhízásom, basszátok meg, az egészségbiztosítómat kell, hogy érdekelje, nem titeket. Majd ő leveri rajtam a kockázati tényezők árát, hajaj, de még mennyire, hogy. Próbáljátok már nekem beadni, hogy a kiesett munkaerő nem azonnal pótolható... próbáljátok már elmagyarázni nekem, hogy csak az a kiesés rémít meg titeket, amit a műtét és a rehab jelent...
Hamarosan az lesz, bazmeg, hogy megmondjátok, mit egyen (génmanipulált táplálékért fizetéslevonás), mennyit igyon (ha nem 100%-os rostos, vagy szigorúan alacsony oldott ásványi anyag-tartalmú ásványvíz, buborékmentes, akkor kibaszottul fizetésmegvonás), mikor dugja meg az asszonyt (ha heti háromnál többször, vagy egynél kevesebbszer, fizetésmegvonás), milyen megjelenítőt használjon (ha CRT, akkor az károsítja a szemet: fizetésmegvonás), vagy egyéb, más módokon próbáltok majd beavatkozni az egyszeri dolgozó életébe.

Ahol, jelzem, semmi keresnivalótok nincs az égvilágon. Mert, tudjátok, annyit soha nem tudtok fizetni, hiszen az ember, amikor aláír a kellemesen mosolygó gyökér HR-esnél, akkor nem valóságshow-ba, hanem egy munkahelyre jelentkezik. Tudod, olyan helyre, ahol a főnök befolyása munkaidő elejétől munkaidő végéig tart, és utána elmehet a faszba.

Elég egyértelmű voltam?

Na. Röff. (Ezt csak arra az esetre írom, amikor a hazai munkáltatók is "észbe kapnak.")

Megittam a lakásfoglaló ágyas barack felét, ezért csak mérsékelten sajnálom magam. Mindezt azért, mert a másik felét országos nagy barátaim itták meg. Kicsit szédelgek, de holnapra minden rendben lesz.

Jusztse adom fel.

És örömmel tölt el a tudat, hogy ezt az üveget több emberrel kiüríthettem volna, és ők is országos nagy barátaim.

Lots of goodness.

Mivel nem nagyon van mit mondanom azon kívül, hogy a szám szélén folyik a protein, a változatosság kedvéért macska.

Ősi bürokrata mondás szerint ha véletlenül megcsinálsz jól egy szar melót, vagy legalábbis nagyon nem baszod el, számíthatsz rá, hogy rajtad marad, mert onnantól te vagy a szakértő.

A szarnak már olyan szintű szakértője kezdek lenni, hogy a Csatornázási Művek tőlem fog tanácsot kérni.

Ha a hétvégén nem lett volna az a decens, esküvőnek álcázott lerészegedés, akkor nem is tudnám, mitévő legyek: először búm, bajom okozóit oldjam fel egy kád meleg savban, vagy mindenki mást?

Így viszont, Ambivalensnek, nejének, Butytime-nak és a Yetinek köszönhetően, a világ ismét megmenekült.

Hangulatjelentés: Clusterfuck.

Még úszom.