Új vas.

2 GHz-es Intel Core 2 Duo
4096 MB RAM
ATi HD2600XT
Seagate 250 GB HDD

és egy kékhalál Windows install közben. (Memória kiszed, install lefut, Memtest 12 óra működés során nulla hibát talál. Memória visszarak, Windows XP lát a 4-ből 3,25 GB-t.)

Külön köszönet jóarcú barátomnak, aki vállalta, hogy
-elhozza
-segít összerakni (értsd: összerakja helyettem)
-install
-és mindezt végbe is vitte.

Visszajöttem Kölnből, ahol megküzdöttem csülkökkel, és német mondatokkal, és sörökkel, és azzal, hogy volt nálam pénz, meg a hűvössel, meg azzal, hogy a dóm még mindig monumentális, és hogy a Rajna fölött piszok jól néz ki a pára, és azzal, hogy kezdem megszokni a repülést, amíg a megfelelő mederben történnek a dolgok, és és és azzal, hogy alapvetően egész kedvelni való kollégáim vannak, szóval nagyjában-egészében mindennel, ami szembejött.

Volt karácsony, amelynek az lett az eredménye, hogy kezdem úgy érezni magam, mint az egyszeri kisfiú, aki csak egy fejből állt, és kiszólt a karácsonyfa alól felháborodva, hogy "Már megint sapka?", csak ez az én esetemben nyakkendő meg ing. Sebaj, az idén én jobban eltaláltam a családi közízlést, volt örülés, és ez jó.

A Drótsáska leadta a cuccost, sokadszori elolvasásra is picsajó, már csak egy kiadót kéne találni hozzá valahogy.

Ennyi van.

Drukkoljatok, hogy a holnapi szeánszon sikerüljön úgy manőverezni, hogy a jegyzőkönyv kellőképp meggyőző legyen ahhoz, hogy a szóbanforgó szervezet megmeneküljön... saját magától.

És még azt szeretném, hogy a mindig sztahanov kétely végre tegye már le azt a kibaszott furdancsot.

Hivatali párbeszédek #28:

Srakker (miután felrúgtam mindent, ami nem élt és nem mozgott): -...de az volt szerintem az igazán ihletett mozdulat, amivel sikerült beledobnom a fejhallgatómat a teli kávéscsészébe.

Engem halálosan feldühít ám az, hogy azok a politikus féreggyermekek, akikbe szerencsétlen anyám egy végiggürcölt egészségügyis „karrier” után az utolsó reményét helyezi - hogy tudniillik végre helyreteszik ezt a többszörösen seggbekúrt országot -, valószínűleg rá se basznak egy kisemmizett ötvenes alsó középosztálybeli hitére. Csak addig törődnek vele, és addig is csak látszatból, amíg szavazatot jelent.

Ha az én kincstári paranoid-cinikus világnézetem bizonyul igaznak (amit egyébként hirtelen felindulásból megpróbáltam megosztani a Családdal, ha már ilyen okosan osztják az észt a szerencsétlen születésnapomon), lehet, hogy szervezek velük valami személyes mélyinterjút, mint választó a képviselőjével. Szerintem picsajól szórakoznánk mindannyian.

Majd el ne felejtsem összeírni az összes szarbányász rohadék választási ígéreteit, hogy legyen lőszerem a számonkéréshez.

Életben tartott. Megtartom.

Brüsszelből vissza.

Megállapítás: három óra alvással lehet élni. Még egy nagy bödön főtt kagyló után is. Én túléltem (volt, akit kifektetett), viszont kábé könyékig lettem szaftos, és nagy ügyesen lecsóréztam a nyakkendőmet is, ha már. Kell lennie erre valami kulturált technikának, bár esélyes, hogy ha van is, én nem fogok baszkódni vele. Kagylónként fél percnyi szenvedés ugyan elősegítheti a jó emésztést, de én enni akarok, nem pedig arra teljesen alkalmatlan eszközökkel matatni egy szerves alapú konzervdobozon, na.

Megállapítás: még a belga csokoládé sem töpörtyű, bár ugyanannyira hizlal. Nem is szeretem annyira, de azért meg kell hagyni, hogy, noha veszettül drága, finom. A hazahozott fél kilónyi phat lootból alig tíz dekát hagytak a kollégák, ami nem gáz, elvégre ezért hoztam. A maradék itt figyel az asztalon (többen felszólítottak, hogy vigyem előlük az Anyagot), most Blájmiékat mérgezem vele.

Megállapítás: oly' világban élünk, amikor hülyének néznek, ha a saját baromságod, bénaságod miatt keletkezett veszteséged következtében nem kezded el a küszöböt rágni nyígva és nyálzva, hanem rájössz, hogy a helyzet melyik másodpercben vált teljesen esélytelenné, és a működésképtelen megoldási félalternatívák helyett inkább arra koncentrálsz, hogy honnan fogsz hozzájutni a megérdemelt sörödhöz.

Hiányzott:
- váltás farmer,
- váltás bőrcipő,
- kemény borítású kerekes utazó bőrönd (olyan felépítéssel, hogy rá lehessen tenni egy kisebbet, eképpen ki lehessen játszani a „one bag rule” és a reptéri folyadékos faszakodás frontális ütközéséből eredő kellemetlen kiszolgáltatottságot, amikor is fennáll a veszélye, hogy az egy szem táskádat Kuala Lumpurba szállítja a jó képességű légitársaság),
- ásványvíz (emberi áron beszerezve)
- Lelki Társ (na, most leestél a székről, valld be. Igen, azért írtam. És aki Okosat Mond, azt kettéhasítom a repülőgépről lopott, Uránporral Működő Svájci Tiszti Láncfűrészemmel.)

Következtetés: bár teljesen feleslegesen baszták el rám az adófizetők pénzét, és elég béna volt a szervezés - és e kettőből minden józan számítás szerint valami ultimatív világbüntető fosnak kellett volna kialakulni -, egész jól éreztem magam.

Azért a mai reggellel baromira békén hagyhattak volna.

Holnap megyek Brüsszelbe. Szerdán jövök. De mert ezt a Hivatal szervezte:

a) egyelőre afféle jutalomútként megyek, mivel tőlem remélhetőleg semmi hasznos hozzájárulást nem várnak a megbeszélésen. A legjobban annak örülnék, ha nem kéne elmennem a megbeszélésre, de erre az eddigiek ismeretében elég minimális az esély;

b) mivel a Hivatalnál alapvető, hogy nem adhat úgy jutalomintézkedést, hogy azt te, mint fogadó fél, igen hamar meg ne bánd, holnap egy teljes munkanap után, este megyünk - ami különösen akkor lesz szívmelengető, ha akkora bődületes köd lesz, mint most van nálunk, mert még a kamcsatkai glikolvérű denevérek is lefejelik a lámpaoszlopokat -, és szerdán reggel térünk vissza, majd ugyanazzal a lendülettel megyünk is be a Hivatalba;

c) a szállásfoglalás körüli nyivákolások miatt végül négycsillagos szálloda és bérautó teszi teljessé az élményt, ami, mert még mindig nem vagyok eléggé bürokrata, nekem kissé soknak tűnik, és a pazarlás határait súrolja a szememben, akármilyen kényelmes is;

d) az akció résztvevői semmilyen központi tájékoztatást nem kaptak a feirhegyi repülőtéren érvényes biztonsági szabályokról, ezért holnap el kell mennem venni 100 ml-nél kisebb fogkrémet, tusfürdőt és sampont. (Törülközőt nem viszek, mert ha egy ilyen helyen nem adnak ilyesmit, akkor kurvára megérdemlik azt a szellemi-érzelmi sokkot, amit a radiátor mellett pörgő mezítelen testem látványa kelthet. Mindenki megérdemi. Nem játszom szépen.)

Szerdán megint leszek.


Na, ilyen tuti nem leszen Brüsszel például.