Tanulság

Barlang, víztócsák
Lumineszkáló fények
Vér és fémforgács
Hiába ne küzdj dőrén
Végy nagyobb puskát

Ezt a - minden bizonnyal - gyötrelmes haikuszerűséget sosem írtam volna meg, ha nem szoptam volna tegnapelőtt este órákat a Tabula Rasa egyik pályáján, ahol a végső harc koreográfiája a következő volt:

1. Srakker támad.
2. Lény sebződik.
3. Srakker fegyverének tárából kifogy a lőszer.
4. Srakker tárat cserél.
5. A lény támad, és közben regenerálja az elszenvedett sebzést.
6. Srakker előszedi a mobil páncéljavító készletét, és összefoltozza magát.
Vissza egyes, padlóhörg, ad nauseam. Vagy amíg el nem fogy a lőszer végképp.

Ééérdekes leképezése ez a hivatali mindennapoknak. Na, ennyit mára a szimbolizmusról, holnaptól visszatérünk a szóviccekhez.

Holnap ugyan tovább kell gurítani a fostalicskát, de mára már elengedtem a fogantyúkat, így hát ráérek. Nap végére (igen, délután kettőre) előállt az a nagyon sajátosan primitív állapot, amikor az embert kizárólag a kávé hagyta savanyú íz, és a rántott sajt vs krumplipüré kombináció keltette egészségtelen fortyogás érzete lökdösi előre. Ilyenkor baromira lassú vagyok, a szavak között eltelik pár tized másodperc, és nem vagyok kimondottan szociális sem. Predesztinál a megértő és szórakoztató viselkedésre, én mondom. Akkora bunkó voltam, mint a ház, és pár másodpercig még csak észre sem vettem, de azt hiszem, végül sikerült a kármentés. Talán. Sebaj, van újabb lőszer a szégyenágyúba.

Fasza.

Itthon viszont elfogadható/jó kategóriás élmények vártak. Egyrészt a jelenlegi garottjellegű személyi hitelemet le fogom cserélni egy jóval kedvezőbbre. Ha a tanácsadó neve érdekel, kérdezzetek engem, vagy Rejtő-hőst, neki bevált, nekem meg be fog.

A ma délutánom a rekuperálódás, később egy pohárka rum és a Richard Garriott's Tabula Rasa jegyében telt. Szerintem nagyon hangulatos, kellemes darab, ráadásul sci-fi, és agyatlanul lehet benne hentelni (más kérdés, hogy ha túlvállalod magad, a kezedbe adják a seggedet a rémek). Most is csak azért írok, mert állt egy darabig a Centaurus szerver. De már újraindult. Szóval majd később nyálzok róla. Már csak fél órám van, aztán el kell mennem készülni szunyálni. (Amúgy a legviccesebb, hogy a karakteremet anélkül neveztem el Warren Baynes-nek, hogy tudtam volna, hogy a monsztákat Bane-nek hívják.)

Na szóval...

:a háttérből őrült kacarászás, és időnkénti Bőőőőrnmadafaka, bőőőőrnök hallatszanak:

Nos, nem hagytok más választást. Macska. Tudom, átugrottam a finom figyelmeztetést, a hadüzenetet meg a nukleáris támadást, de ma nem játszom kicsiben.

Ha ez így megy tovább, ingyé' megkapom azt a defektust, hogy ha belépek egy helyiségbe, azonnal megszólal a Mission Impossible főcímzenéje, lángszóróra, két félig teli (vagy, ízlés szerint, félig üres) fostalicskára (százzal a mezőn), és egy huszonöt és egy ötven milliméteres klamperre (aka tűzőgépre) hangszerelve.

Hétvégén egy kicsit elhagyott a remény - szar érzés volt, de aztán rájöttem, hogy engem maximum az a tempó pusztíthat el, amit a szervezetemnek diktálok időnként, vagy esetleg egy eltévedt teherszerelvény.

Bréking nyúz: az Intéző Bizottság, mert itt olyan is van, megtalált, hogy írjak alá a panelprogramban való részvételre. Aláírtam, naná. Mivel alapból idegesít a pazarlás - ti. nem marad pénzem, amit elihatnék -, meg az egyik ablak amúgy is már a végét járja, amúgy is költenem kellene nyílászárócserére, így még értelme is lesz. Igaz, azt még nemtom, miből. Költségvetési reform lesz itt, bazmeg, nem is kicsi.

Szerintem vagy szívemnek, vagy a bornak véget kell vetni, mert együtt kibaszott idegesítőek, amellett hülye tanácsokat adnak. Még a végén józanságot fogadok.

Bár a Zenitben még mindig jó borokat adnak, és az új pincérrel pertut ittunk.

Nahh. Lehet tüncögni.

Tegnap este különösen éltem - tört poharat áldoztam a Szóvicc démonainak, és megjutalmaztak, gondolom -, de csak kettő maradt meg.

Az egyik a szovjet nanoszonda, a málenykij robot. Ez már régebben is volt, de még mindig nagyon rossz.

A második viszont új. A következőként hangzott:
- Persze, ezen az űrhajón lehet dohányozni. Majd kiszivattyúzom, ami nem kell. Zsilip Morris, érted...

Hmmm, ez akkor jobban hangzott. A lényeg, hogy hazafelé menet már hárman mondtuk a szóvicceket, ami azt jelenti, hogy újabb leendő sith-tel gazdagodott az eheti sithcom.

Ezúton köszönném ismételten Mételynek meg Búvárzenekarnak, hogy elviselnek. :D

Nagy királyság van, mert Blájmi hozott még egy macskát. Ezek megszállnak, vagy mi. Az új szőrhullajtó igen humoros jelenség, mert nagyon rohangászik, nagyon életrevaló, minden érdekli, és valami egész elképesztő külsővel áldotta meg a gének összjátéka. Ti. úgy néz ki, felülnézetből, mint egy aranyhörcsög, egy ceruzaszerű farkincával.

A probléma nem is itt van. Hanem ott, hogy macska #1, alias Kukac, Nemleszünkígyjóbanmazsola, stb. folyamatosan rombolja az általa ellenségesnek tekintett élőerőt, ami miatt Blájmi és Ani is folyamatos figyelőszolgálatot tart, hogy valahogy megakadályozzák a vérontást. A macskanevelésben jártas profiktól szeretném kérdezni, hogy ilyenkor az a helyes taktika, ha az ember szépen megvárja, amíg megszokják egymást, és nem avatkozik be, vagy a „herding cats” ékes kifejezésében foglalt sziszifuszi melót érdemes belefeccölni a macskaközi helyzet kijavításába?

Tele van az összes tököm a macskákkal és költségvetésekkel, jelezném.

(Viszont majd teszek közzé képet a kis hülyéről.)

- Miért jöttetek? Nem látjátok, hogy mulatok? Nem, nem megyek veletek sem.
- Leülnénk hozzád.
- Urakkal mulatok.
- Magad vagy...
- Mindenkit elhajtottam. Bunkók voltak. No persze, nem annyira, mintha meglőnének, és utána vedelni akarnának velem.