Tegnap kicsit megkevertem a gyomrom, nem bírom már a sokféle piát egyszerre - soha nem is bírtam, ami azt illeti -, de ma egész hamar helyrejöttem. A lakáshelyzet jelenleg épp hajszálon függ. Emiatt aggódhatnék is ugyan, de alapvetően semmi értelme nem lenne. Amúgy szabadság van.
Zseniális módon nem csinálok semmit.
szerda, augusztus 30, 2006
csütörtök, augusztus 24, 2006
Transmet 14 kész. Már csak egy Ulysses-fordítás kellene. Nem hiszem el, hogy az egész tetves neten csak egyetlen részletecske lenne, Szabó Lőrinc fordításában. (Nem az a részletecske, ami nekem kéne, persze.)
Ami nincs a neten, az vagy elavult, vagy lényegtelen, vagy még nem létezik, basszus.
Give... me... information! Now!
Ami nincs a neten, az vagy elavult, vagy lényegtelen, vagy még nem létezik, basszus.
Give... me... information! Now!
Na, ma - a tegnappal ellentétben - rettentő aktív voltam és jólelkű is. Ez más családokon belül elvárható lenne, de sosem mondtam, hogy rendes ember vagyok. Ilyesmit én csak bankoknak és főnököknek hazudok. Persze, a lelkesedésem jóval kisebb lett volna, ha nem arról van szó, hogy csalamádénak valót kell vágni, vágni meg szeretek. Pláne a Benchmade Aresszel. (Vagy a Fällkniven S1-gyel, de az most kicsit életlen, amúgy meg overkill. Fällknivennel zsemlére vagy fára megyünk.) Füvet nyírni mondjuk már nem annyira, de végül is nem szakadtam bele. Igaz, a laposkúszásban az almafa alatt átkommandózást szívesen kihagytam volna, de favágásról nem volt szó. A mai szülőpátyolgatás persze izomból tarkón verte azt a kevés kedvemet is, ami a bankba menetelhez reggel még esetleg megvolt. Tehát ez holnapra marad. Ahogy az is, hogy lenyírassam végre a hajamat, vegyek nászajándékot - pia lesz -, meg az ilyenek.
Összefutottam Rejtő-hőssel, vettünk jegyet holnaputánra. A térítőnek, aki a Moszkva téren jött oda hozzánk, különösen szerencsés lapokat osztott a főnöke. Nem elsősorban miattam - én ilyenkor szólni szoktam, hogy az én átnevezési papírjaimat Rómával bokszolja le, még ha évek óta a stadionnak még a közelébe sem mentem, akkor is. Vicces volt.
Mai hangulatomat jól jellemzi, hogy csak azért nem megyek le valami nagyobb instába, mert várok egy hívást, amelynek eredményeképp - ha befut - a kecó menekültszállássá minősül át az eddigi pormageddon-helyszín helyett, vagy akár éppen mellett. Ennek ellenére éppen a Fear Factory klasszikusa, a Zero Signal áll most a legközelebb a meszes kicsi szívemhez. "A sordid mesh, turning to dust..."
Most Transmet 14-et fordítok, mert azt hamar be lehet fejezni, meg ha mégis beesik a hívás, könnyen abba is lehet hagyni. Bár azt lehet, hogy nem kell.
Összefutottam Rejtő-hőssel, vettünk jegyet holnaputánra. A térítőnek, aki a Moszkva téren jött oda hozzánk, különösen szerencsés lapokat osztott a főnöke. Nem elsősorban miattam - én ilyenkor szólni szoktam, hogy az én átnevezési papírjaimat Rómával bokszolja le, még ha évek óta a stadionnak még a közelébe sem mentem, akkor is. Vicces volt.
Mai hangulatomat jól jellemzi, hogy csak azért nem megyek le valami nagyobb instába, mert várok egy hívást, amelynek eredményeképp - ha befut - a kecó menekültszállássá minősül át az eddigi pormageddon-helyszín helyett, vagy akár éppen mellett. Ennek ellenére éppen a Fear Factory klasszikusa, a Zero Signal áll most a legközelebb a meszes kicsi szívemhez. "A sordid mesh, turning to dust..."
Most Transmet 14-et fordítok, mert azt hamar be lehet fejezni, meg ha mégis beesik a hívás, könnyen abba is lehet hagyni. Bár azt lehet, hogy nem kell.
hétfő, augusztus 21, 2006
szombat, augusztus 19, 2006
Fortress Europe for the win.
Na, az van, hogy hülyék mindig lesznek. Egyes hülyék muszlimok. Most éppen ők a népszerűek, vagyis azok a hülyék, akik amúgy muszlimok, könnyen a címlapon találják magukat. Ötven év múlva lehet, hogy a kínaiak lesznek ilyen helyzetben, de az is lehet ám, hogy az EU-tagállamok állampolgárai, a Magyar Köztársaság állampolgárai, az Egyesült Államok állampolgárai, vagy a keresztények, vagy mindegyik, vagy egyik sem. A történelemnek megvan az a vicces szokása, hogy nem nézi az egyének értékeit, hanem a katonai és a gazdasági sikerek mércéjével mér.
Jelen esetben az történt, hogy kinézték maguknak ezt az ostoba lúzer pöcs Abu Abdullahot. Ezért kezdtem el írni ezt a bejegyzést. Jó célpont: egy szalmabáb. Hülye, mint a fasz, támadható az álláspontja, és az egyetlen - és még ki is mondja! - érve a hit, ami tudvalevőleg hit, nem pedig vitaalap. ("Nem, cica, még csak nem is a szakálladdal van a baj, pedig vicces, hiszen apámnak a szakálla is hosszabb. Nem vagyok szakállofób, oké? Egyszerűen arról van szó, hogy fasz vagy. Kifejtem.") Ugye, elmondta a marha, hogy Tony Blair elfogadható, mint célpont. Ha háborúról van szó, akkor a brit miniszterelnök valóban katonai célpont lenne. Másképpen: a kiiktatása okozna akkora kárt, hogy érdemes legyen vele kísérletezni. Viszont, ha háború van, akkor a naponta tök ártatlanul legyilkolt muszlimok tisztán katonai szempontból egy bizonyos hibahatárig elfogadható másodlagos veszteségek, mert nincs olyan, hogy kulturált háború. A "kulturált" háború gépies: pilóta nélküli felderítő repülőgépek taktikai információi alapján nyolcvan kilométerről kiadott támadási parancsok és lézervezérlésű okos bombák jellemzik. A kulturált háború pazarló: az ellövöldözött hadianyag értéke jóval meghaladja az általa elpusztított ellenséges élőerő felszerelésének költségét. Az élet nem mérhető pénzben. A lőszer igen.
Egy katonai vezetés sikerét az méri, hogy eléri-e a taktikai és stratégiai céljait, és eközben minimális veszteség mellett a lehető legnagyobb veszteséget okozza az ellenségnek. Lehetőleg olcsón.
Maradjunk abban, hogy egy ideje Irakban és Afganisztánban nincs háború, helyette káosz van. Tehát a civilek leölése még annyira sem szerencsés, mint amikor egy offenzíva kellős közepén dübörgünk előre a Dumbó nevű nehézpáncélossal.
Katonai vezetői szempontból nézve - az én tippem szerint - a nyilvánossággal mindig csak a baj van, viszont szükséges rossz. Azt már elég jól tudjuk, hogy a különböző hivatalos, katonai, titkosszolgálati szervezetek hajlamosak elkanászodni, ha a nyilvánosság túl sok mindent elnéz nekik, vagy esetleg nem figyel oda, vagy netán nem hagyják, hogy a színfalak mögé nézzen. Ezért, no meg a hírérték miatt, mindenki ott lóg a csatamező közelében. A harctérről érkező információ monopóliuma egyre inkább a múlté.
Amit megváltoztatott a telekommunikáció a háborúk történetében, az az, hogy az otthon maradt emberek láthatnak belőle darabokat, és így vagy úgy, de megpróbálhatják a békeidőkre beállított értékítéletüket közvetíteni a katonaság felé. Ez a különféle békemissziókban részt vevő katonákat alighanem eléggé idegesíti, pláne azért, mert az ellenséges egységeknek efféle skrupulusaik nincsenek. Hiszen a nevezett ellenséges egységek gond nélkül beveszik magukat egy kórházba, fegyverestül, civilnek álcázzák magukat, nemzetközi megállapodásokban tiltott robbanóeszközöket vetnek be, van itt minden. Oszt' mit csinálnak vele? Elsírják magukat, hogy az ellenség nem lovagias? A közvéleményt ez nem érdekli. A közvélemény beéri azzal, hogy ha katona vagy, mindezt vállaltad, a mission impossible neked rutinmunka.
Hosszútávon persze jobb, ha az éppen aktuális megszálló - felszabadító - hatalom jó fiúknak tudja beállítani az embereit. Könnyebb információhoz jutni a helyi lakosságtól, amivel meg lehet akadályozni mindenféle rosszaságot. Meg nem halnak meg annyian. Meg könnyebb az államháztartásból összesíbolni a műveleti pénzeket, na meg a kenőpénzeket. Szóval jót tesz az Ügy sikerének, no. A jó publicitást iszonyú nehéz összeszedni, de ha sikerül, lehet vele tarolni.
Kurvára nem vagyok biztos benne, hogy a mívelt Nyugat által az utóbbi időben folytatott háborúk "jó" háborúk voltak. (Mondjuk, a délszláv dolgot vegyük ki ebből, ott azért szerintem kellett már valamit tenni.) Ha van ilyen egyáltalán, hogy "jó" háború. Abban sem vagyok biztos, hogy amióta a média hatalom lett, azóta nem bukott sokat a megbízhatóságából - bár, mint azt a Reuters képmanipulátor fotósának esete is bizonyítja, túlságosan sokat ügyeskedni sem érdemes. A baj onnantól válik komollyá, hogy a média a politika része és eszköze lesz.
Mint jelen esetben a CNN-nel is történt.
Mert az, hogy kiemelték ezt a tucatfaszt, mikrofont nyomtak az orra alá és előadatták vele a nyomoronc nézeteit - persze, anélkül, hogy ezt komolyabban megpróbálták volna ízekre szedni, és olyan nevetségessé tenni, ahogyan ez az álláspont megérdemli -, leginkább manipuláció. Támogatottság-gyűjtés. Bemutatni, hogy miért is folyik a harc. Hiszen ezek ilyenek, neh? Milyen ezek, és mi van? Ezzel megideologizálni a mellélövéseket? Erős próbálkozás lesz ez. Nemtom, nekem megint elég volt egy időre a londoni meg a németországi balhékísérlet híre, hogy kellőképpen rosszkedvű és ingerült legyek, és a józan eszem ellenére rövid és hosszú távon egyaránt hatásos megoldásokon kezdjek el tűnődni. Aztán persze rájöttem, hogy ilyenek nincsenek.
A CNN tehát bekaphassa. Folytassuk.
Abu Abdullah véleménye kártyavár egy zseléstálon, földrengés idején. Szerinte itten háború van. Az iszlám ellen. A délszláv válságban meg a szemét NATO mintha muszlimok mellé állva bombázgatott volna szerb célpontokat, de ezt el kell felejteni. Ebben a nagy - elképzelt - muszlimellenes háborúban a Magyar Köztársaság részt vett, ugye, összesen párszáz emberrel, tehát az elcseszett logikája szerint én ellenséges hadviselő vagyok. (Igaz, a területfoglalósdiban nem, de a németek azóta sem jártak Irakban, oszt' mégis el akartak ott durrantani némi robbanószert, tehát ezeknek a népeknek valószínűleg nem a logika az erős oldaluk.) Én értékelem a jólétemet, bár nem becsülöm meg eléggé, hiszen benne élek. Nem is akarom, hogy háború legyen. Az ilyesmit vagy azok akarják, akiknek nincs mit veszíteniük, vagy nem tartanak attól, hogy bármit is veszítsenek, hiszen a más faszával verik a csalánt. Mint Abu. Rendszerint olyanokéval, akik azt hiszik, nincs mit veszíteniük. És innentől fogva Abu Abdullah, meg a hozzá hasonló barmok erkölcsi fölénye, tartok tőle, elment a levesbe.
A legtisztább válasz ebben a "háborúban" az elzárkózás lenne: megnézni az adott ország vagy országcsoport határait, közölni, hogy: "Lélek ez ajtón se be, és mostantól Fortress Europe. Köszönjük." Aki bent van, azt a belső szabályok szerint kezeljük. Be meg az jön, akinek mi mondjuk, és utána ő is megkapja az eurómintás vonalkódját. Tehát ha előre megfontolt szándékkal többszörös emberölést akar elkövetni, vagy arra felbujtani - és a tettet végrehajtják -, és ez bizonyítást nyer, akkor mutatunk neki egy kies salétrombányát, jó kilátással a temetőre. Namármost, ezzel az elzárkózásosdival is gond van, ezt már az Egyesült Államok példáján láthattuk. Hiszen, hogy csak a legegyszerűbb forgatókönyvet vegyük, sok az olyan erőforrás, ami a Fortress Europe-beliek életszínvonalának fenntartásához egyelőre elengedhetetlenül szükséges, és amelyekre vonatkozóan nem rendelkezik a Fortress Europe elég kitermelőhellyel. És itt kikerülünk abból a körből, amikor valakinek igaza van, innentől már mindenkinek csak érdekei vannak.
Na, hol van most a te szentséged, Abu? A fegyverek csövében? Ott csak halál van, te barom.
(Nem ígértem megoldást.)
Na, az van, hogy hülyék mindig lesznek. Egyes hülyék muszlimok. Most éppen ők a népszerűek, vagyis azok a hülyék, akik amúgy muszlimok, könnyen a címlapon találják magukat. Ötven év múlva lehet, hogy a kínaiak lesznek ilyen helyzetben, de az is lehet ám, hogy az EU-tagállamok állampolgárai, a Magyar Köztársaság állampolgárai, az Egyesült Államok állampolgárai, vagy a keresztények, vagy mindegyik, vagy egyik sem. A történelemnek megvan az a vicces szokása, hogy nem nézi az egyének értékeit, hanem a katonai és a gazdasági sikerek mércéjével mér.
Jelen esetben az történt, hogy kinézték maguknak ezt az ostoba lúzer pöcs Abu Abdullahot. Ezért kezdtem el írni ezt a bejegyzést. Jó célpont: egy szalmabáb. Hülye, mint a fasz, támadható az álláspontja, és az egyetlen - és még ki is mondja! - érve a hit, ami tudvalevőleg hit, nem pedig vitaalap. ("Nem, cica, még csak nem is a szakálladdal van a baj, pedig vicces, hiszen apámnak a szakálla is hosszabb. Nem vagyok szakállofób, oké? Egyszerűen arról van szó, hogy fasz vagy. Kifejtem.") Ugye, elmondta a marha, hogy Tony Blair elfogadható, mint célpont. Ha háborúról van szó, akkor a brit miniszterelnök valóban katonai célpont lenne. Másképpen: a kiiktatása okozna akkora kárt, hogy érdemes legyen vele kísérletezni. Viszont, ha háború van, akkor a naponta tök ártatlanul legyilkolt muszlimok tisztán katonai szempontból egy bizonyos hibahatárig elfogadható másodlagos veszteségek, mert nincs olyan, hogy kulturált háború. A "kulturált" háború gépies: pilóta nélküli felderítő repülőgépek taktikai információi alapján nyolcvan kilométerről kiadott támadási parancsok és lézervezérlésű okos bombák jellemzik. A kulturált háború pazarló: az ellövöldözött hadianyag értéke jóval meghaladja az általa elpusztított ellenséges élőerő felszerelésének költségét. Az élet nem mérhető pénzben. A lőszer igen.
Egy katonai vezetés sikerét az méri, hogy eléri-e a taktikai és stratégiai céljait, és eközben minimális veszteség mellett a lehető legnagyobb veszteséget okozza az ellenségnek. Lehetőleg olcsón.
Maradjunk abban, hogy egy ideje Irakban és Afganisztánban nincs háború, helyette káosz van. Tehát a civilek leölése még annyira sem szerencsés, mint amikor egy offenzíva kellős közepén dübörgünk előre a Dumbó nevű nehézpáncélossal.
Katonai vezetői szempontból nézve - az én tippem szerint - a nyilvánossággal mindig csak a baj van, viszont szükséges rossz. Azt már elég jól tudjuk, hogy a különböző hivatalos, katonai, titkosszolgálati szervezetek hajlamosak elkanászodni, ha a nyilvánosság túl sok mindent elnéz nekik, vagy esetleg nem figyel oda, vagy netán nem hagyják, hogy a színfalak mögé nézzen. Ezért, no meg a hírérték miatt, mindenki ott lóg a csatamező közelében. A harctérről érkező információ monopóliuma egyre inkább a múlté.
Amit megváltoztatott a telekommunikáció a háborúk történetében, az az, hogy az otthon maradt emberek láthatnak belőle darabokat, és így vagy úgy, de megpróbálhatják a békeidőkre beállított értékítéletüket közvetíteni a katonaság felé. Ez a különféle békemissziókban részt vevő katonákat alighanem eléggé idegesíti, pláne azért, mert az ellenséges egységeknek efféle skrupulusaik nincsenek. Hiszen a nevezett ellenséges egységek gond nélkül beveszik magukat egy kórházba, fegyverestül, civilnek álcázzák magukat, nemzetközi megállapodásokban tiltott robbanóeszközöket vetnek be, van itt minden. Oszt' mit csinálnak vele? Elsírják magukat, hogy az ellenség nem lovagias? A közvéleményt ez nem érdekli. A közvélemény beéri azzal, hogy ha katona vagy, mindezt vállaltad, a mission impossible neked rutinmunka.
Hosszútávon persze jobb, ha az éppen aktuális megszálló - felszabadító - hatalom jó fiúknak tudja beállítani az embereit. Könnyebb információhoz jutni a helyi lakosságtól, amivel meg lehet akadályozni mindenféle rosszaságot. Meg nem halnak meg annyian. Meg könnyebb az államháztartásból összesíbolni a műveleti pénzeket, na meg a kenőpénzeket. Szóval jót tesz az Ügy sikerének, no. A jó publicitást iszonyú nehéz összeszedni, de ha sikerül, lehet vele tarolni.
Kurvára nem vagyok biztos benne, hogy a mívelt Nyugat által az utóbbi időben folytatott háborúk "jó" háborúk voltak. (Mondjuk, a délszláv dolgot vegyük ki ebből, ott azért szerintem kellett már valamit tenni.) Ha van ilyen egyáltalán, hogy "jó" háború. Abban sem vagyok biztos, hogy amióta a média hatalom lett, azóta nem bukott sokat a megbízhatóságából - bár, mint azt a Reuters képmanipulátor fotósának esete is bizonyítja, túlságosan sokat ügyeskedni sem érdemes. A baj onnantól válik komollyá, hogy a média a politika része és eszköze lesz.
Mint jelen esetben a CNN-nel is történt.
Mert az, hogy kiemelték ezt a tucatfaszt, mikrofont nyomtak az orra alá és előadatták vele a nyomoronc nézeteit - persze, anélkül, hogy ezt komolyabban megpróbálták volna ízekre szedni, és olyan nevetségessé tenni, ahogyan ez az álláspont megérdemli -, leginkább manipuláció. Támogatottság-gyűjtés. Bemutatni, hogy miért is folyik a harc. Hiszen ezek ilyenek, neh? Milyen ezek, és mi van? Ezzel megideologizálni a mellélövéseket? Erős próbálkozás lesz ez. Nemtom, nekem megint elég volt egy időre a londoni meg a németországi balhékísérlet híre, hogy kellőképpen rosszkedvű és ingerült legyek, és a józan eszem ellenére rövid és hosszú távon egyaránt hatásos megoldásokon kezdjek el tűnődni. Aztán persze rájöttem, hogy ilyenek nincsenek.
A CNN tehát bekaphassa. Folytassuk.
Abu Abdullah véleménye kártyavár egy zseléstálon, földrengés idején. Szerinte itten háború van. Az iszlám ellen. A délszláv válságban meg a szemét NATO mintha muszlimok mellé állva bombázgatott volna szerb célpontokat, de ezt el kell felejteni. Ebben a nagy - elképzelt - muszlimellenes háborúban a Magyar Köztársaság részt vett, ugye, összesen párszáz emberrel, tehát az elcseszett logikája szerint én ellenséges hadviselő vagyok. (Igaz, a területfoglalósdiban nem, de a németek azóta sem jártak Irakban, oszt' mégis el akartak ott durrantani némi robbanószert, tehát ezeknek a népeknek valószínűleg nem a logika az erős oldaluk.) Én értékelem a jólétemet, bár nem becsülöm meg eléggé, hiszen benne élek. Nem is akarom, hogy háború legyen. Az ilyesmit vagy azok akarják, akiknek nincs mit veszíteniük, vagy nem tartanak attól, hogy bármit is veszítsenek, hiszen a más faszával verik a csalánt. Mint Abu. Rendszerint olyanokéval, akik azt hiszik, nincs mit veszíteniük. És innentől fogva Abu Abdullah, meg a hozzá hasonló barmok erkölcsi fölénye, tartok tőle, elment a levesbe.
A legtisztább válasz ebben a "háborúban" az elzárkózás lenne: megnézni az adott ország vagy országcsoport határait, közölni, hogy: "Lélek ez ajtón se be, és mostantól Fortress Europe. Köszönjük." Aki bent van, azt a belső szabályok szerint kezeljük. Be meg az jön, akinek mi mondjuk, és utána ő is megkapja az eurómintás vonalkódját. Tehát ha előre megfontolt szándékkal többszörös emberölést akar elkövetni, vagy arra felbujtani - és a tettet végrehajtják -, és ez bizonyítást nyer, akkor mutatunk neki egy kies salétrombányát, jó kilátással a temetőre. Namármost, ezzel az elzárkózásosdival is gond van, ezt már az Egyesült Államok példáján láthattuk. Hiszen, hogy csak a legegyszerűbb forgatókönyvet vegyük, sok az olyan erőforrás, ami a Fortress Europe-beliek életszínvonalának fenntartásához egyelőre elengedhetetlenül szükséges, és amelyekre vonatkozóan nem rendelkezik a Fortress Europe elég kitermelőhellyel. És itt kikerülünk abból a körből, amikor valakinek igaza van, innentől már mindenkinek csak érdekei vannak.
Na, hol van most a te szentséged, Abu? A fegyverek csövében? Ott csak halál van, te barom.
(Nem ígértem megoldást.)
péntek, augusztus 18, 2006
Azóta sem tettem szert lelki mélységekre, ezért beszámoló következik az elmúlt pár napról.
Tegnap spontán csapatépítés volt a kollégákkal, ennek ellenére - vagy tán éppen ezért - egész könnyedén keltem. A tegnapi délutánomhoz képest legalábbis friss vagyok és üde, mint a harmatos Wunderbaum. A tegnapi délutánomra amúgy jellemző, hogy a gyülekezésre felszólító telefon ébresztett fel, nem sokkal fél öt előtt, mert délután kettőtől már hiába küzdöttem az álmossággal. Egészen addig szédelegtem, amíg le nem himbáltam a torkomon három korsó sört. Az volt a délután csúcspontja, onnan megint lejteni kezdett az út. Különösebb incidens nélkül hazavergődtem, és izomból beájultam az ágyba. Leszűrtem, hogy a Hivatalt kábé az tartja össze, hogy stabilan fizet. Hogy ez a vezetést mennyiben minősíti, nem az én tisztem megállapítani. Megtanultam a "beálltam, mint a gerely" kifejezést. Rájöttem, hogy a pókok rém ronda állatok, különösen akkor, ha néhány pohár Jägermeister-utánérzés után az ember komolyen elkezd rájuk koncentrálni. Tehát csupa korszakalkotó felfedezést tettem.
Végigolvastam a The Hacker Crackdownt Bruce Sterlingtől, és rájöttem, hogy a fickó nem véletlenül tett szert hírnévre: egy ilyen száraz és jórészt technikai témáról, mint a phone phreak és a hacker-szubkultúra kialakulása, környezete, és állambácsinak a problémára adott válasza és annak következményei, elég nehéz úgy írni, hogy az olvasó agya el ne szökjön nyugatra. Neki valahogy mégis sikerült. Szóval a cucc jó, ráadásul az MIT honlapján ingyé' hozzáférhető. Használd a Guglit.
A lakáshitellel való első ütközésem nem volt annyira sikeres, mert a bank drága nem ad közszolgálati dolgozókra szánt hitelt, mert nekik olyan nincs. Miért nincs?! Így csak hat olyan bank van, kábé, aki tárgyalóképes.
Na, megyek. Kávé, cigi, agyhalál.
Tegnap spontán csapatépítés volt a kollégákkal, ennek ellenére - vagy tán éppen ezért - egész könnyedén keltem. A tegnapi délutánomhoz képest legalábbis friss vagyok és üde, mint a harmatos Wunderbaum. A tegnapi délutánomra amúgy jellemző, hogy a gyülekezésre felszólító telefon ébresztett fel, nem sokkal fél öt előtt, mert délután kettőtől már hiába küzdöttem az álmossággal. Egészen addig szédelegtem, amíg le nem himbáltam a torkomon három korsó sört. Az volt a délután csúcspontja, onnan megint lejteni kezdett az út. Különösebb incidens nélkül hazavergődtem, és izomból beájultam az ágyba. Leszűrtem, hogy a Hivatalt kábé az tartja össze, hogy stabilan fizet. Hogy ez a vezetést mennyiben minősíti, nem az én tisztem megállapítani. Megtanultam a "beálltam, mint a gerely" kifejezést. Rájöttem, hogy a pókok rém ronda állatok, különösen akkor, ha néhány pohár Jägermeister-utánérzés után az ember komolyen elkezd rájuk koncentrálni. Tehát csupa korszakalkotó felfedezést tettem.
Végigolvastam a The Hacker Crackdownt Bruce Sterlingtől, és rájöttem, hogy a fickó nem véletlenül tett szert hírnévre: egy ilyen száraz és jórészt technikai témáról, mint a phone phreak és a hacker-szubkultúra kialakulása, környezete, és állambácsinak a problémára adott válasza és annak következményei, elég nehéz úgy írni, hogy az olvasó agya el ne szökjön nyugatra. Neki valahogy mégis sikerült. Szóval a cucc jó, ráadásul az MIT honlapján ingyé' hozzáférhető. Használd a Guglit.
A lakáshitellel való első ütközésem nem volt annyira sikeres, mert a bank drága nem ad közszolgálati dolgozókra szánt hitelt, mert nekik olyan nincs. Miért nincs?! Így csak hat olyan bank van, kábé, aki tárgyalóképes.
Na, megyek. Kávé, cigi, agyhalál.
kedd, augusztus 15, 2006
Megint kezdek elfáradni. Ez zavaró. Csak összekapom már magam lassan. A hangulatom hajaz a The world needs a hero-ra a Megadethtől, azzal a különbséggel, hogy én nem vagyok herót.
Megint előszedtem a Psychonautsot. Még mindig istentelenül jó, de hamar rájöttem, hogy miért hagytam félbe. Az elszánásom egyelőre töretlen.
Írtam egy szinopszist, most egyeztetjük.
Amúgy államilag finanszírozott készenléti állapotban vagyok.
És ennyi.
Megint előszedtem a Psychonautsot. Még mindig istentelenül jó, de hamar rájöttem, hogy miért hagytam félbe. Az elszánásom egyelőre töretlen.
Írtam egy szinopszist, most egyeztetjük.
Amúgy államilag finanszírozott készenléti állapotban vagyok.
És ennyi.
szerda, augusztus 09, 2006
http://www.rpg.hu/iras/mutat.php?cid=4693
A Buda Eliberata rendezvény hirdetésének margójára (kivonat):
[Hősszerelmes] Nézem a címlapot: látom, meg kell tisztítanom rozsdás fringiámat...
[Hősszerelmes] Nehezen tudom eldönteni, hogy ez most kosztümben parádézás lesz, vagy polifoam-os bottal ütik az álbajuszú dzsoggingosok a turbános dzsoggingosokat?
[Srakker] Persze, ha meg bevonulnék a plüss AK-47-esemmel, akkor engem neveznének anakronisztikusnak.
[Srakker] Netán infantilisnek, mert a plüss AK-47 csak hangtölténnyel - értsd: "Brakka-brakka", esetleg 7.62-es "Ratatata-dzsí-dajng" hangeffektekkel - üzemel
A Buda Eliberata rendezvény hirdetésének margójára (kivonat):
[Hősszerelmes] Nézem a címlapot: látom, meg kell tisztítanom rozsdás fringiámat...
[Hősszerelmes] Nehezen tudom eldönteni, hogy ez most kosztümben parádézás lesz, vagy polifoam-os bottal ütik az álbajuszú dzsoggingosok a turbános dzsoggingosokat?
[Srakker] Persze, ha meg bevonulnék a plüss AK-47-esemmel, akkor engem neveznének anakronisztikusnak.
[Srakker] Netán infantilisnek, mert a plüss AK-47 csak hangtölténnyel - értsd: "Brakka-brakka", esetleg 7.62-es "Ratatata-dzsí-dajng" hangeffektekkel - üzemel
hétfő, augusztus 07, 2006
vasárnap, augusztus 06, 2006
Mételynél találtam, kitöltöttem én is a magamét. Aki röhög, lekasztolom, utána meg majd hazudok valamit.
I Am A: Lawful Neutral Gnome Fighter Mage
Alignment:
Lawful Neutral characters believe in the triumph of law and order above all else. It does not matter whether the leader is for good or evil; the leader will be followed, because the order they provide is the most important thing.
Race:
Gnomes are also short, like dwarves, but much skinnier. They have no beards, and are very inclined towards technology, although they have been known to dabble in magic, too. They tend to be fun-loving and fond of jokes and humor. Some gnomes live underground, and some live in cities and villages. They are very tolerant of other races, and are generally well-liked, though occasionally considered frivolous.
Primary Class:
Fighters are the warriors. They use weapons to accomplish their goals. This isn't to say that they aren't intelligent, but that they do, in fact, believe that violence is frequently the answer.
Secondary Class:
Mages harness the magical energies for their own use. Spells, spell books, and long hours in the library are their loves. While often not physically strong, their mental talents can make up for this.
Deity:
Callarduran Smoothhands is the True Neutral gnomish god of stone, the underground, and mining. He is also known as the Deep Brother and the Master of Stone. His followers enjoy mining - especially for rubies. Their favorite weapon is the battleaxe.
Find out What D&D Character Are You?, courtesy of
NeppyMan (e-mail)
Detailed Results:
Alignment:
Lawful Good ----- XX (2)
Neutral Good ---- (0)
Chaotic Good ---- (-2)
Lawful Neutral -- XXXXXXXXX (9)
True Neutral ---- XXXXX (5)
Chaotic Neutral - X (1)
Lawful Evil ----- XXXXXXX (7)
Neutral Evil ---- XXX (3)
Chaotic Evil ---- (0)
Race:
Human ---- XXXXXX (6)
Half-Elf - (0)
Elf ------ X (1)
Halfling - (-3)
Dwarf ---- XX (2)
Half-Orc - (0)
Gnome ---- XXXXXXXXX (9)
Class:
Fighter - XXX (3)
Ranger -- (0)
Paladin - X (1)
Cleric -- (-2)
Mage ---- XX (2)
Druid --- (-5)
Thief --- X (1)
Bard ---- XX (2)
Monk ---- (-2)
I Am A: Lawful Neutral Gnome Fighter Mage
Alignment:
Lawful Neutral characters believe in the triumph of law and order above all else. It does not matter whether the leader is for good or evil; the leader will be followed, because the order they provide is the most important thing.
Race:
Gnomes are also short, like dwarves, but much skinnier. They have no beards, and are very inclined towards technology, although they have been known to dabble in magic, too. They tend to be fun-loving and fond of jokes and humor. Some gnomes live underground, and some live in cities and villages. They are very tolerant of other races, and are generally well-liked, though occasionally considered frivolous.
Primary Class:
Fighters are the warriors. They use weapons to accomplish their goals. This isn't to say that they aren't intelligent, but that they do, in fact, believe that violence is frequently the answer.
Secondary Class:
Mages harness the magical energies for their own use. Spells, spell books, and long hours in the library are their loves. While often not physically strong, their mental talents can make up for this.
Deity:
Callarduran Smoothhands is the True Neutral gnomish god of stone, the underground, and mining. He is also known as the Deep Brother and the Master of Stone. His followers enjoy mining - especially for rubies. Their favorite weapon is the battleaxe.
Find out What D&D Character Are You?, courtesy of
NeppyMan (e-mail)Detailed Results:
Alignment:
Lawful Good ----- XX (2)
Neutral Good ---- (0)
Chaotic Good ---- (-2)
Lawful Neutral -- XXXXXXXXX (9)
True Neutral ---- XXXXX (5)
Chaotic Neutral - X (1)
Lawful Evil ----- XXXXXXX (7)
Neutral Evil ---- XXX (3)
Chaotic Evil ---- (0)
Race:
Human ---- XXXXXX (6)
Half-Elf - (0)
Elf ------ X (1)
Halfling - (-3)
Dwarf ---- XX (2)
Half-Orc - (0)
Gnome ---- XXXXXXXXX (9)
Class:
Fighter - XXX (3)
Ranger -- (0)
Paladin - X (1)
Cleric -- (-2)
Mage ---- XX (2)
Druid --- (-5)
Thief --- X (1)
Bard ---- XX (2)
Monk ---- (-2)
péntek, augusztus 04, 2006
csütörtök, augusztus 03, 2006
kedd, augusztus 01, 2006
"Hey you, hey you, this won't hurt a bit, this won't hurt a bit, this won't hurt, sez who, sez who, anesthetise this bitch, anesthetise this bitch, ANESTHETISE..." - Korn - Twisted transistor
Peter Chen basztardizált bevezetőjének margójára.
Az óvodai huszárhó'. Ja, igen, ki is mondom. Helló, Beau.
Ha olvasod, akkor jobb, ha tisztába jössz vele, hogy tudom, hogy nyilvános. Azért írom. Mert úgy gondolom, hogy a net tisztább hely lenne nélküled. Mert ha esetleg bejelentenék a netről való lerúgatásodat, rendelnék egy sört, hogy a napom tökéletes legyen, és kicsit elszomorodnék, ha kiderülne, hogy mégis visszajössz. Nem mintha komolyabban érdekelne a véleményed, vagy akár a léted, mert annyi gerinced van, akár egy görögdinnyének, és kibaszott ingerszegény lehet az életed, ha még mindig egy olyan kritikán vered a nyálad, ami lassan már a címlapról is lekerül. Ja, igen, a kritika. Nagyon személyeskedőnek érezhetted, ha egyszer egy szó nem esett benne arról, hogy mit tartok arról, aki írta...
Elvégezted a házi feladatodat, látom, nagyon ügyes netes kém vagy. Gratulálok. Szemedhez nőhetett a fröccsöntött szupertávcső, mire végeztél. Üdvözöllek itt, a rémes szóviccek, a ritkás frissítés és a vulgáris szavak menedékében. Mintha bármiféle titkolnivalóm lenne azután, hogy felraktam a netre, de még így sikerült mellélőnöd, te szellemi salak. Talán azért lehet, mert amiről nem akarom, hogy tudj, azt nem mondom el. Te humanoid tévedése a természetnek. A rinya persze megy, vonyít az érintett, mint akit érzéstelenítés nélkül seggbelöknek egy vampirizált tűzcsappal, hogy a magánblog közröhej tárgyává tétele így, a más fórumon írtak meg úgy. De azért személyeskedésre fel lehet használni. A másét. Neked igen. Mert te több vagy. Neked szabad. Egyenlő mérce, mi, te selejt? Jólneveltség a zárójelben, mi? Muhaha.
Még csak vicces sem vagy, ellentétben Peter Chen eredetijével. Ha a célhoz igazítottad volna az eredetit, azt mondanám, oké. Persze, rendben. De egy senki csak senkihez méltó megoldásokkal operál, és amikor tigriscsíkosat szarik a mászóka mellé, akkor meglepődik, hogy miért kap vehemens válaszokat.
Mint azt a mellékelt ábra mutatja, a nevezett mű az írók legalább egyike lelkivilágának hű tükre, és eképp kezelendő.
Ja, az az innovative meg inspiring, de hát használni kéne a szótárakat esetleg. Mer' én ilyen kibaszottul konstruktív vagyok, kérem. Amúgy a psziché és a belőlük levezetett szavak - lásd még pszichopata, psziché, pszichológus - azok ch-val írandók, te túlművelt. A nagy értékmentés közben néha hasznos a magyar nyelv ismerete, de ha nem, nem.
Na, sztéj túnd.
Peter Chen basztardizált bevezetőjének margójára.
Az óvodai huszárhó'. Ja, igen, ki is mondom. Helló, Beau.
Ha olvasod, akkor jobb, ha tisztába jössz vele, hogy tudom, hogy nyilvános. Azért írom. Mert úgy gondolom, hogy a net tisztább hely lenne nélküled. Mert ha esetleg bejelentenék a netről való lerúgatásodat, rendelnék egy sört, hogy a napom tökéletes legyen, és kicsit elszomorodnék, ha kiderülne, hogy mégis visszajössz. Nem mintha komolyabban érdekelne a véleményed, vagy akár a léted, mert annyi gerinced van, akár egy görögdinnyének, és kibaszott ingerszegény lehet az életed, ha még mindig egy olyan kritikán vered a nyálad, ami lassan már a címlapról is lekerül. Ja, igen, a kritika. Nagyon személyeskedőnek érezhetted, ha egyszer egy szó nem esett benne arról, hogy mit tartok arról, aki írta...
Elvégezted a házi feladatodat, látom, nagyon ügyes netes kém vagy. Gratulálok. Szemedhez nőhetett a fröccsöntött szupertávcső, mire végeztél. Üdvözöllek itt, a rémes szóviccek, a ritkás frissítés és a vulgáris szavak menedékében. Mintha bármiféle titkolnivalóm lenne azután, hogy felraktam a netre, de még így sikerült mellélőnöd, te szellemi salak. Talán azért lehet, mert amiről nem akarom, hogy tudj, azt nem mondom el. Te humanoid tévedése a természetnek. A rinya persze megy, vonyít az érintett, mint akit érzéstelenítés nélkül seggbelöknek egy vampirizált tűzcsappal, hogy a magánblog közröhej tárgyává tétele így, a más fórumon írtak meg úgy. De azért személyeskedésre fel lehet használni. A másét. Neked igen. Mert te több vagy. Neked szabad. Egyenlő mérce, mi, te selejt? Jólneveltség a zárójelben, mi? Muhaha.
Még csak vicces sem vagy, ellentétben Peter Chen eredetijével. Ha a célhoz igazítottad volna az eredetit, azt mondanám, oké. Persze, rendben. De egy senki csak senkihez méltó megoldásokkal operál, és amikor tigriscsíkosat szarik a mászóka mellé, akkor meglepődik, hogy miért kap vehemens válaszokat.
Mint azt a mellékelt ábra mutatja, a nevezett mű az írók legalább egyike lelkivilágának hű tükre, és eképp kezelendő.
Ja, az az innovative meg inspiring, de hát használni kéne a szótárakat esetleg. Mer' én ilyen kibaszottul konstruktív vagyok, kérem. Amúgy a psziché és a belőlük levezetett szavak - lásd még pszichopata, psziché, pszichológus - azok ch-val írandók, te túlművelt. A nagy értékmentés közben néha hasznos a magyar nyelv ismerete, de ha nem, nem.
Na, sztéj túnd.
