Kereszthuzat = új, még kényelmesebb feszületek burkolóanyaga.

Cruzifix donnerwetter.

Azért olyat sem álmodtam még eddig, aminek olyan végkifejlete van, hogy egy tömegverekedés kellős közepén egy arctalan haverral karöltve támadom az ellent, és a főellenfelet úgy sikerül csak lenyomni, hogy amíg ő eltereli a figyelmét, addig én az oldalába török egy száz grammos étcsokoládét...

Ugye történt egyszer, hogy valamelyik agyas csíra a Hivatalban kitalálta, hogy korlátozzuk a netet, mert az jó. Azzal ugyan nem számoltak, hogy az engedélyezett domainek között igenis lesz olyan, ami érdekel, szóval dolgozni azt nem dolgozom többet (például mérhetetlen unalmamban nem kutatok fel újabb feladatokat, miután a kiosztottakkal végeztem), ehelyett alaposan felderítem azt a kábé két négyzetlámaköpésnyi területet, amit a netből meghagytak nekem.

Így eshetett, hogy ráfutottam erre a magazinra e. Ismeretterjesztés, igazán kétségbeesetteknek. Vannak vicces cikkek például hiperszonikus utasszállító gépekről. Meg csupa olyan kutatási területről, amit, ha valaki sci-fit akar írni, nem árt elolvasnia.

Persze ez nem kizárólagos, hanem kiegészítő olvasmány.

Kevés dologgal lehet jobban lehet jobban tönkretenni egy mesélőt, mint azzal, hogy nála hagysz egy olyan poénlapot, ami egy különösen szétrohadt aggyal végrehajtott játék során készült.

Idéznék:

„Aha, gondolom, bement, és lopva feltöltötte a bolt árukészletét.”
„Akkor most tegyünk úgy, mint a krumpli.”
„Hát, ha a herceget nem a körútja alatt gyilkolják meg, az nem ér, viszont halott lesz.”

Egy belterjes, M*-os:

„A zónád húsz méter, és nem negyed óra.”

Oké, van egy végső megoldás is. Odaengedtek engem. Mondjuk mellém Búvárzenekar, meg Amon, mint bizonyított játékgyilkos. Hogy pl. Gőzbiciklis hogyan nem tépte még le a saját arcát, rejtély, de jól bírja.

Hangulatleírás:



P.s.:
Q: Melyik állam az, ahol pontosan tudják, ha beletöröltél az illető állományaiba?
A: Del-aware.

...amikor már végigcsapkodták a pöcsömet szögesdróttal, darált mexikói paprikával preparált kábelkorbáccsal, frissen szüretelt csalánlevelekkel, mérges szömörcével és jobb sorsra érdemes nyílméregbékákkal, gyanakodva nézek, ha valaki kedélyesen mosolyogva gumikesztyűt húz.

Ilyenkor a Hivatalban híre megy, hogy negatívan állok hozzá a dolgokhoz.

És tényleg.

Viszont volt szerencsém nemrégiben Trockenbeerenauslese bort inni, aminek nem csak a színe eszméletlen, hanem az íze is - átlagosnak semmiképpen nem mondanám. Sőt.

"Dear God,

I'm fucked. Please un-fuck and advise, over."

A tegnapi játék egyik sikerdíjasa.

Amonnál találtam. Nyomás tesztelni.

Ezúton szeretném jelezni az összes volt és leendő háziállatomnak - na nem mintha olvasnák ezt a szart, de én vissza fogok olvasni egy napon, és emlékezni fogok, hogy van ám nekem kontingenciatervem Bociszem-támadás esetére -, na szóval én már pontosan tudom, hogy egy nap mind a szüleimnél lézengő vizslatartalmú keverék, mind az itt élő cirmos meg fogja tanulni, hogy a findzsaszemmel nézést csak azért nem tolerálom garantáltan eredeti Srakker-féle bámulással, mert épp szakadok a röhögéstől, de egyszer...
...egy szép napon...
...a fagylalt visszanyal. És visszanézek.
És sírni fognak. Mind.

Más.

Hivatali párbeszédek #29:

Srakker belép, köszön, elterpeszkedik a ki tudja miféle bürotornádó által odavetett kanapén, tenyerébe temeti az arcát.
Jurátus: - Na, mi van, Srakker, mi ez a szomorú tekintet?
Srakker: - Figyelj, öreg, jogi szakvélemény kellene.
Jurátus: - Ne csigázz.
Srakker: - Figy, van valami furmány, amivel esetleg azt el lehet érni, hogy én elrágom valakinek a torkát, és utána az önvédelemnek minősüljön?
Jogászlány: - Hát, lehetne mondjuk hivatkozni hirtelen felindulásra.
Srakker: - De az csak enyhítő körülmény, nem? Nem, nekem konkrétan az kellene, hogy megússzam.
Srakker oldalt fordított fejjel rágó mozdulatokat imitál egy képzeletbeli nyakon.
Kis szünet.
Jurátus fontolóra veszi a problémát.
Jurátus: - Hát, ha a Hivatalnál dolgozik, akkor meg lehetne közelíteni abból az irányból a kérdést, hogy az esemény társadalomra gyakorolt hatása elhanyagolható...