Nem nyertem, de újra játszhatok. Egy csinos banki ügyintéző hölgy segítségével új, az eddigieknél is kreatívabb módot találtam arra, hogy teljesen eladósod... szóval igazoljam, hogy a Kanadában tartózkodásomhoz rendelkezésre áll az anyagi fedezet.
Anyázhatnék persze, de nem teszem, mert az indokolás, ha számomra nem is kellemes, és szopóra is vagyok állítva miatta, helytálló, és a három hónapra előre való "komolyan rendbe jövök anyagilag, tisztviselő úr kérem" ígéreteken magam is hangosan szoktam kacarászni.
Nademosmáaztán, kéretik megadni azt az engedélyt, mert nem szeretném, ha megrágnák az útlevelemet a hírhedetten fagyálló kanadai aktakukacok. Az útlevelemet ugyanis elsősorban a mérsékelt égövi, közép-kelet-európai halszálkás, illetve szürke aktakukacok elleni védőanyagokkal látták el.
szerda, november 30, 2005
Blame... part 3
Na, délutánra kiderül, nyertem-e a Nagy Kanadai Vízumlottón. És hogy helyesen töltöttem-e ki a szelvényt. Standard biztonsági intézkedések - jó anyámat, akivel együtt mentünk, eléggé ledöbbentette a dolog -, bár a mágneskaput talán valamelyest kevésbé érzékenyre kalibrálták, mint a Külügyben, mert a mágneskártyára nem üvöltött. Én érzékenyebbre tenném. (Más kérdés, hogy ismerünk már olyan szúró- vágófegyvert, amely anyagából fakadóan vígan átcsúszik, mit átcsúszik, átmasírozik egy ilyen ellenőrzésen. Majd mindenki szépen megkeresi magának, nem mondom meg, hol van. Oszt' ne tessék ilyesmivel lebukni, mert alighanem már a kísérletet sem értékelik barátságos tréfának a biztonságiak és a rendőrök.) Igényes, bár kissé hideg belső tér, meglepően gyors ügyintézés. (Már le tetszett informálni, csókolom?)
Átnéztem még egyszer ezt a kérelmet - remélem, nem hagytam ki semmit, vagy magasakat kell dobnom Subterfuge-ra), és meg kell mondjam, hogy a szamárvezető része gyenge. Ez alapján nagyon szubjektív döntés kérdése a kérelmező részéről, hogy mikor mit ír rá a papírra, és nem derül ki, hogy mi a "nem hiánypótolható formai hiányosság". Kérem javítani.
Átnéztem még egyszer ezt a kérelmet - remélem, nem hagytam ki semmit, vagy magasakat kell dobnom Subterfuge-ra), és meg kell mondjam, hogy a szamárvezető része gyenge. Ez alapján nagyon szubjektív döntés kérdése a kérelmező részéről, hogy mikor mit ír rá a papírra, és nem derül ki, hogy mi a "nem hiánypótolható formai hiányosság". Kérem javítani.
kedd, november 29, 2005
"...persze, megfelelően bőkezű ajánlat esetén hajlandó vagyok eltekinteni attól, hogy kérelmezzem a vízumomat az Önök országába. Emlékezzen csak Kanadára."
Az, hogy Paul Martin széke eddig is rohadt ingatag volt, irreleváns.
Az, hogy Paul Martin széke eddig is rohadt ingatag volt, irreleváns.
hétfő, november 28, 2005
Nagybetűs
Nagybetűs
Még szokom a gondolatot, hogy milyen is lehet, amikor Nagy vagyok meg Híres, és az Emberek, meg a Közönség - amely szerencsés esetben egy és ugyanaz - várja, amit gépbe méltóztatunk verni a Szerzőtárssal. És lelkendezik afölött, amit a mi Kiváló Rajzolónk kihoz belőle.
Más kérdés, persze, hogy a jelenséget illik helyén kezelni. Mert.
A Közönség létszáma jelenleg közelíti a húsz főt. Az általam adott autogramok száma egészen pontosan öt, lapzártakor. A piac eddig reménytelenül ki volt tikkadva, ami a magyar nyelvű, nem újrafeldolgozott alkotásokat illeti. Ezért olyasmit is megbocsátanak a T. Szerzőnek, amit egy tőrőlmetszett amerikai, japán, francia képregénynek már nem néznének el. Emellé jön az, hogy nagyon homályos az a határvonal, ami elválasztja az egészséges alkotói önbizalmat a szemellenzős, agyatlan kárálástól - ez már több helyütt kiderült, pár mészárlást díszpáholyból, sőt esetenként a porondról volt alkalmam végignézni - és az egyetlen mérőszám, amely valamelyest orientálhat a kérdésben, az a siker, vagyis a fogyás. Mármint a cucc fogyása, nem az enyém. Bennem minden anyag jó helyen van. (Van egy darab anyag, ami gyanúsnak tűnik, hogy mégsincs egészen jó helyen, de ezt majd jövő héten kideríttetem.)
Más.
A kanadai hatóságoknak a következőt szeretném ezúton is üzenni.
1. Ha azt mondom, turista vagyok, az azért van, mert turista vagyok. Nem illegális bevándorló, és nem is kallódó robbanószer-aktivátor.
1. a) Illegális munkavállalóként felesleges lenne egész Kanadáig mennem, amikor jelen pillanatban tökéletesen legálisan, bejelentve, társadalombiztosítási anyámkínják befizetése mellett vagyok jogosult dolgozni az Egyesült Királyság területén, ami közelebb van, így könnyebb fülem-farkam behúzva hazarohanni, ha a dolog nem sikerül, másrészt pedig a kanadai munkahelyekkel legalábbis versenyképes életszínvonalat garantál.
1. b) Ugyanezzel az erővel bármelyik, elnyomott muszlimokat tartalmazó ország területén állomásozó csapatokért történő fakultatív "bosszúállást" a MÁV, és a hozzá fizikailag kapcsolódó nemzeti vasúttársaságok szolgáltatásainak igénybe vételével is képes lennék megvalósítani - már ha az igyekvő nemzeti titkosszolgák idejekorán le nem kapcsolnak, vagy el nem üt egy nindzsaruhás villamos. És még a jet lag miatt sem kéne aggódjak. Tehát nem, nemzetbiztonsági szempontból maximum a szóvicceim jelentenek kockázatot, de a Magyar Köztársaság is megvan még, holott itt anyanyelvi szinten értik, amit beszélek. (Kivéve, ha hivatalba megyek. Ott nem beszélni magyar. Ott beszélni büró.) Mindegy, tessék leellenőrizni, örülünk.
2. Azt megértem még, csak-csak, hogy kell nektek az információ arról, hogy én hol dolgozom, kinek a kije vagyok (Ady Endre most hogy rábaszna), mert ha netán mégis elkezdek emberkedni arrafelé, amúgy szervezetten, vagy az általam megjelölt izék valamelyik tagja, ismerőse teszi ugyanezt, akkor az információbázis az jó, hasznos és szeressük. Azt is megértem valahogy, hogy ha azt kérdezitek tőlem, mennyit keresek. Igen, elárulom, az ottani átlagfizetéshez képest keveset, de ezt eddig is tudtátok, nem? Ezzel az erővel tényleg csak a helyi dikta-, nómenkla-, mecena-, és egyéb -túrák tagjai nyerhetnének belépést, függetlenül attól, hogy a repülőjegyre futja-e. Na de az, hogy már arra is kíváncsiak vagytok, hogy a jövő évre tervezett utazásomra lesz-e elég szabadnapom, mielőtt még egyáltalán belépnék, az downright baromság. Az meg, hogy ezt a munkáltatómnak igazolnia kell, különösen. (Majd elmegyek betegállományba, ha valami csoda folytán az idei 28, a jövő évi 30 szabadnapom mind elfogyna február közepéig.)
3. Az adatlapjaitokat legalább háromféleképpen tudnám kitölteni, de feltételezem, hogy csak egy helyes kombináció van. Tanácsadóként természetesen hajlandó és képes lennék meghatározni, hogy hol vannak azok a pontok, ahol formai hibát követhet el a kérelmező a hiányos, nem egyértelmű meghatározások miatt, de fennáll annak a lehetősége, hogy
3. a) ezt szándékosan hagytátok benne
3. b) nem akartok nekem fizetni ezért, hiába az a melóm, ami.
4. Pontos útitervet adjon le nektek az, akinek hat anyja van. Úgyértem, én lenni tényleg turista, és nincsenek váratlan fordulatok a gondolataimban, de ha a vendéglátói baráti kör kitalálja, hogy a hetedik napon pihenés helyett mondjuk nézzük meg a Niagarát, akkor slattyogjak szépen el a kanadai magyar nagykövetségre, és adjak le egy módosító űrlapot? Legalább azt írtátok volna le, hogy "in an indicative manner", vagy valami.
Egyéb egyelőre nincs. Eddig csak jó anyám adatlapját töltöttük ki, az enyém még lurkol a táskámban, mert nincs kedvem előszedni, hogy kitöltsem. De ez iszonyú lesz, én már most látom, minden tekintetben.
Még szokom a gondolatot, hogy milyen is lehet, amikor Nagy vagyok meg Híres, és az Emberek, meg a Közönség - amely szerencsés esetben egy és ugyanaz - várja, amit gépbe méltóztatunk verni a Szerzőtárssal. És lelkendezik afölött, amit a mi Kiváló Rajzolónk kihoz belőle.
Más kérdés, persze, hogy a jelenséget illik helyén kezelni. Mert.
A Közönség létszáma jelenleg közelíti a húsz főt. Az általam adott autogramok száma egészen pontosan öt, lapzártakor. A piac eddig reménytelenül ki volt tikkadva, ami a magyar nyelvű, nem újrafeldolgozott alkotásokat illeti. Ezért olyasmit is megbocsátanak a T. Szerzőnek, amit egy tőrőlmetszett amerikai, japán, francia képregénynek már nem néznének el. Emellé jön az, hogy nagyon homályos az a határvonal, ami elválasztja az egészséges alkotói önbizalmat a szemellenzős, agyatlan kárálástól - ez már több helyütt kiderült, pár mészárlást díszpáholyból, sőt esetenként a porondról volt alkalmam végignézni - és az egyetlen mérőszám, amely valamelyest orientálhat a kérdésben, az a siker, vagyis a fogyás. Mármint a cucc fogyása, nem az enyém. Bennem minden anyag jó helyen van. (Van egy darab anyag, ami gyanúsnak tűnik, hogy mégsincs egészen jó helyen, de ezt majd jövő héten kideríttetem.)
Más.
A kanadai hatóságoknak a következőt szeretném ezúton is üzenni.
1. Ha azt mondom, turista vagyok, az azért van, mert turista vagyok. Nem illegális bevándorló, és nem is kallódó robbanószer-aktivátor.
1. a) Illegális munkavállalóként felesleges lenne egész Kanadáig mennem, amikor jelen pillanatban tökéletesen legálisan, bejelentve, társadalombiztosítási anyámkínják befizetése mellett vagyok jogosult dolgozni az Egyesült Királyság területén, ami közelebb van, így könnyebb fülem-farkam behúzva hazarohanni, ha a dolog nem sikerül, másrészt pedig a kanadai munkahelyekkel legalábbis versenyképes életszínvonalat garantál.
1. b) Ugyanezzel az erővel bármelyik, elnyomott muszlimokat tartalmazó ország területén állomásozó csapatokért történő fakultatív "bosszúállást" a MÁV, és a hozzá fizikailag kapcsolódó nemzeti vasúttársaságok szolgáltatásainak igénybe vételével is képes lennék megvalósítani - már ha az igyekvő nemzeti titkosszolgák idejekorán le nem kapcsolnak, vagy el nem üt egy nindzsaruhás villamos. És még a jet lag miatt sem kéne aggódjak. Tehát nem, nemzetbiztonsági szempontból maximum a szóvicceim jelentenek kockázatot, de a Magyar Köztársaság is megvan még, holott itt anyanyelvi szinten értik, amit beszélek. (Kivéve, ha hivatalba megyek. Ott nem beszélni magyar. Ott beszélni büró.) Mindegy, tessék leellenőrizni, örülünk.
2. Azt megértem még, csak-csak, hogy kell nektek az információ arról, hogy én hol dolgozom, kinek a kije vagyok (Ady Endre most hogy rábaszna), mert ha netán mégis elkezdek emberkedni arrafelé, amúgy szervezetten, vagy az általam megjelölt izék valamelyik tagja, ismerőse teszi ugyanezt, akkor az információbázis az jó, hasznos és szeressük. Azt is megértem valahogy, hogy ha azt kérdezitek tőlem, mennyit keresek. Igen, elárulom, az ottani átlagfizetéshez képest keveset, de ezt eddig is tudtátok, nem? Ezzel az erővel tényleg csak a helyi dikta-, nómenkla-, mecena-, és egyéb -túrák tagjai nyerhetnének belépést, függetlenül attól, hogy a repülőjegyre futja-e. Na de az, hogy már arra is kíváncsiak vagytok, hogy a jövő évre tervezett utazásomra lesz-e elég szabadnapom, mielőtt még egyáltalán belépnék, az downright baromság. Az meg, hogy ezt a munkáltatómnak igazolnia kell, különösen. (Majd elmegyek betegállományba, ha valami csoda folytán az idei 28, a jövő évi 30 szabadnapom mind elfogyna február közepéig.)
3. Az adatlapjaitokat legalább háromféleképpen tudnám kitölteni, de feltételezem, hogy csak egy helyes kombináció van. Tanácsadóként természetesen hajlandó és képes lennék meghatározni, hogy hol vannak azok a pontok, ahol formai hibát követhet el a kérelmező a hiányos, nem egyértelmű meghatározások miatt, de fennáll annak a lehetősége, hogy
3. a) ezt szándékosan hagytátok benne
3. b) nem akartok nekem fizetni ezért, hiába az a melóm, ami.
4. Pontos útitervet adjon le nektek az, akinek hat anyja van. Úgyértem, én lenni tényleg turista, és nincsenek váratlan fordulatok a gondolataimban, de ha a vendéglátói baráti kör kitalálja, hogy a hetedik napon pihenés helyett mondjuk nézzük meg a Niagarát, akkor slattyogjak szépen el a kanadai magyar nagykövetségre, és adjak le egy módosító űrlapot? Legalább azt írtátok volna le, hogy "in an indicative manner", vagy valami.
Egyéb egyelőre nincs. Eddig csak jó anyám adatlapját töltöttük ki, az enyém még lurkol a táskámban, mert nincs kedvem előszedni, hogy kitöltsem. De ez iszonyú lesz, én már most látom, minden tekintetben.
szerda, november 23, 2005
Amikor már harmadszor kaptam vissza az egyik projektet a Hivatalban, mert már megint valami formai jellegű ökörködést találtak ki, amit nekem kellett átvezetnem, a vigyorom kicsit hisztérikus lett. Végül előszedtem a BM Arest, szépen behasogattam az egyik iratköteget a feléig, azután kettétéptem a papírokat. Aztán kerestem egy másikat, és megismételtem. Különös és szentségtelen szertartások dívnak az embertől elrugaszkodott Hivatalokban.
Ezzel párhuzamosan ma felszegte bennem a fejét a Szórakoztató Fenevad, amely, ha letépi láncát, ahhoz vezet, hogy a hallgatóság fészkelődni kezd, mert az agyuk végigcsorog egész a hónaljukig, ahol kellemetlen, viszkető érzést kelt. Hagyjuk a filozófiát, a víziló fiát, mindent hagyjunk.
Ebéd közben a kollégám majdnem kiköpte a fagylaltját nekem köszönhetően. Szóba került ugyanis valamék főnökünk táncstílusa, amelyet legjobban bordákhoz szorított felkarral, grillcsirke-pózban való dülöngélésként lehet leírni. Mikor ez szóba került, én megjegyeztem, hogy "Úgy táncol, mint egy dodó." "De hát a dodó az ilyen kicsi és galambszerű, és nem tud repülni." Néztem rá, nagy, barna szemekkel, majd vállat vontam. "És kihalt, igen, ezt akartad mondani. Igen, nem tökéletes a hasonlat."
Aztán megjegyeztem a cseten, hogy a kannibálok kedvenc menüje a "breast plate", ekkor kaptam pár téglát. Megjegyeztem még sok minden mást is, de nem jegyeztem meg, mik voltak azok. Majd tessék szépen megkérdezni a nemrégiben vizsgálatra bocsátott pácienseket a pszichiátrián, nem jártak-e arra a mai nap folyamán.
Ezzel párhuzamosan ma felszegte bennem a fejét a Szórakoztató Fenevad, amely, ha letépi láncát, ahhoz vezet, hogy a hallgatóság fészkelődni kezd, mert az agyuk végigcsorog egész a hónaljukig, ahol kellemetlen, viszkető érzést kelt. Hagyjuk a filozófiát, a víziló fiát, mindent hagyjunk.
Ebéd közben a kollégám majdnem kiköpte a fagylaltját nekem köszönhetően. Szóba került ugyanis valamék főnökünk táncstílusa, amelyet legjobban bordákhoz szorított felkarral, grillcsirke-pózban való dülöngélésként lehet leírni. Mikor ez szóba került, én megjegyeztem, hogy "Úgy táncol, mint egy dodó." "De hát a dodó az ilyen kicsi és galambszerű, és nem tud repülni." Néztem rá, nagy, barna szemekkel, majd vállat vontam. "És kihalt, igen, ezt akartad mondani. Igen, nem tökéletes a hasonlat."
Aztán megjegyeztem a cseten, hogy a kannibálok kedvenc menüje a "breast plate", ekkor kaptam pár téglát. Megjegyeztem még sok minden mást is, de nem jegyeztem meg, mik voltak azok. Majd tessék szépen megkérdezni a nemrégiben vizsgálatra bocsátott pácienseket a pszichiátrián, nem jártak-e arra a mai nap folyamán.
Ha egy ilyen ember zárja rám az ajtót a buszon, hosszú távon alighanem őt fogják pozitívabban megítélni, és nem engem. Én is így leszek ezzel. (Az úriember a vicces bajsza ellenére befutott a külön bejáratú dicsőségcsarnokomba, és elég előkelő helyet foglalt el. Mire nem képes a vulgár-globál média, neh?) Ha kiderül, hogy az ajtórámzárás és a hősiesség megfér egy emberen belül - és ehhez nem is kell BKV-snak lenni -, készséggel elfelejtem az illetőnek a hétköznapi kis inzultust, és bevállalom a kórházi ápolás költségeinek egy részét.
Addig azonban nehéz harci átkokkal fogom végigsorozni a családfa törzsét, nyomjelzőkkel, hét generáció hosszan, akárhányszor becsukják előttem az ajtót, period.
Addig azonban nehéz harci átkokkal fogom végigsorozni a családfa törzsét, nyomjelzőkkel, hét generáció hosszan, akárhányszor becsukják előttem az ajtót, period.
kedd, november 22, 2005
Ha az ember egóját simogatják, az kiválóság.
Még akkor is, ha a meló jelentősebbik részét ezúttal sikerült Magamurára pakolni, aki végül kiválóan el is végezte az elvégzendőket. Miután megérkezett a szöveg, pár rosszarcú bemetszéssel - ha simításra már nem is futotta a keretből - sikerült talán még jobbá műteni a végeredményt; ezzel a varrogatással foglalatoskodtam a múlt hét vége felé, ugye. Már csak le kell festeni, mondjuk, pirosra, és rákötni a villámhárítóra. Lehet persze azt intonálni, amíg a felszteroidozott szikrát várjuk, hogy "Riiiise, my minion, rise!", de az ilyesmi tudóshoz nem méltó.
A mai csetes termés - ugye, ahelyett, hogy dolgoztam volna -, amiért téglát, vagy, tégla híján, hasonló kaliberű válaszcsapásokat kaptam:
Nosztaliga - régies stílusú anyagmozgató eszköz.
Na, ne emlegessük ezt a turul-témát, mert nagy lesz itt a turulbulencia.
A Hivatal, és benne is szeretve tisztelt középvezetőim láthatólag azt várják tőlem, hogy helyettük gondolkodjam, amiért majd ők bezsebelik szépen a vezetői babért és az osztályközi elismerést. Ott tévedtek el, hogy három és fél év alatt nagyszerűen megtanultam magam hülyének tettetni, és bármikor készséggel megteszem, ha ez érdekemben áll. Példának okáért a csütörtökön várható megbeszélésen sem áll szándékomban döntéseket hozni a feletteseim helyett. Még akkor sem, ha én legalább tudom magamról, mit kéne megtudnom ahhoz, hogy döntsek, és egy-két hónap alatt fenekestül fel tudnám fordítani az egész kuplerájt, úgy, hogy a végeredmény jobb lenne, mint a kiindulási helyzet. Ott tévedtek még el, ugyanis hogy valójában igenis végzem az ő munkájukat, és gondolkodom, hogyan lehetne a jelenlegi folyamatokat jobbá tenni. Milyen kár, hogy a nagy reform úgy kezdődik, hogy "Középvezetőket elállítani a reform útjából, vagy graffitiként, vagy túlképzett munkanélküliként, vagy fegyelmezett céldroidokként, lehet választani." Ennek hiányában elég sok minden bukásra van ítélve.
A filmforgalmazók pedig most már végre kibaszottul eldönthetnék, hogy hol és mikor lehet megnézni a Serenityt. Mer' ez nem olyan film, amit lopott kópián szeretnék először megnézni. Kezdődött ez a sztori úgy, hogy meghirdettek egy premier helyetti zugvetítést egy moziban, ahová bekerült egy kópia, olyannyira lo-budget módon, hogy még a feliratozás költségeit sem kívánták állni, így eredeti hanggal, szöveges segítség nélkül kellett volna megküzdeni Malcolm Reynolds cap'n sajátos artikulációjával. A sok geek infokommandós persze azonnal megkezdte a szervezést. Össze is jött vagy 10 helynyi foglalási igény. Fontosságom teljes tudatában elcsörtettem hát a nevezett mozihoz, ahol akkor még ugyan pontos lejátszási tervek híján nem tudták rögzíteni a foglalást, de megígérték, hogy felhívnak, amikor kiderült, hogy van olyan állat, aki 10 jegyet akar foglalni egyszerre. Aztán persze nem hívtak. Aztán persze kiderült, hogy volt, aki már telefonon tudott foglalni, tegnap. Aztán persze ma kiderült, hogy a forgalmazó mégsem adja át a kópiát. Eközben persze kiderült, hogy a hírekkel ellentétben talán mégiscsak lesz hivatalos premier, legalábbis a Port.hu szerint. Ami nem derült ki, hogy miért vállalnak foglalást egy olyan filmre, amit még csak nem is biztos, hogy tudnak vetíteni.
Na, ezek vannak.
Meg az Orient Express, pénteken. Hat, a sötétben tapogatózó emberízinget sikerült a mérhetetlen, ember előtti hatalmak, és azok hűséges szolgái hálójába csábítanom. Iszonyat, rettegés, luxuskörnyezetben, még a reklám előtt!
Még akkor is, ha a meló jelentősebbik részét ezúttal sikerült Magamurára pakolni, aki végül kiválóan el is végezte az elvégzendőket. Miután megérkezett a szöveg, pár rosszarcú bemetszéssel - ha simításra már nem is futotta a keretből - sikerült talán még jobbá műteni a végeredményt; ezzel a varrogatással foglalatoskodtam a múlt hét vége felé, ugye. Már csak le kell festeni, mondjuk, pirosra, és rákötni a villámhárítóra. Lehet persze azt intonálni, amíg a felszteroidozott szikrát várjuk, hogy "Riiiise, my minion, rise!", de az ilyesmi tudóshoz nem méltó.
A mai csetes termés - ugye, ahelyett, hogy dolgoztam volna -, amiért téglát, vagy, tégla híján, hasonló kaliberű válaszcsapásokat kaptam:
Nosztaliga - régies stílusú anyagmozgató eszköz.
Na, ne emlegessük ezt a turul-témát, mert nagy lesz itt a turulbulencia.
A Hivatal, és benne is szeretve tisztelt középvezetőim láthatólag azt várják tőlem, hogy helyettük gondolkodjam, amiért majd ők bezsebelik szépen a vezetői babért és az osztályközi elismerést. Ott tévedtek el, hogy három és fél év alatt nagyszerűen megtanultam magam hülyének tettetni, és bármikor készséggel megteszem, ha ez érdekemben áll. Példának okáért a csütörtökön várható megbeszélésen sem áll szándékomban döntéseket hozni a feletteseim helyett. Még akkor sem, ha én legalább tudom magamról, mit kéne megtudnom ahhoz, hogy döntsek, és egy-két hónap alatt fenekestül fel tudnám fordítani az egész kuplerájt, úgy, hogy a végeredmény jobb lenne, mint a kiindulási helyzet. Ott tévedtek még el, ugyanis hogy valójában igenis végzem az ő munkájukat, és gondolkodom, hogyan lehetne a jelenlegi folyamatokat jobbá tenni. Milyen kár, hogy a nagy reform úgy kezdődik, hogy "Középvezetőket elállítani a reform útjából, vagy graffitiként, vagy túlképzett munkanélküliként, vagy fegyelmezett céldroidokként, lehet választani." Ennek hiányában elég sok minden bukásra van ítélve.
A filmforgalmazók pedig most már végre kibaszottul eldönthetnék, hogy hol és mikor lehet megnézni a Serenityt. Mer' ez nem olyan film, amit lopott kópián szeretnék először megnézni. Kezdődött ez a sztori úgy, hogy meghirdettek egy premier helyetti zugvetítést egy moziban, ahová bekerült egy kópia, olyannyira lo-budget módon, hogy még a feliratozás költségeit sem kívánták állni, így eredeti hanggal, szöveges segítség nélkül kellett volna megküzdeni Malcolm Reynolds cap'n sajátos artikulációjával. A sok geek infokommandós persze azonnal megkezdte a szervezést. Össze is jött vagy 10 helynyi foglalási igény. Fontosságom teljes tudatában elcsörtettem hát a nevezett mozihoz, ahol akkor még ugyan pontos lejátszási tervek híján nem tudták rögzíteni a foglalást, de megígérték, hogy felhívnak, amikor kiderült, hogy van olyan állat, aki 10 jegyet akar foglalni egyszerre. Aztán persze nem hívtak. Aztán persze kiderült, hogy volt, aki már telefonon tudott foglalni, tegnap. Aztán persze ma kiderült, hogy a forgalmazó mégsem adja át a kópiát. Eközben persze kiderült, hogy a hírekkel ellentétben talán mégiscsak lesz hivatalos premier, legalábbis a Port.hu szerint. Ami nem derült ki, hogy miért vállalnak foglalást egy olyan filmre, amit még csak nem is biztos, hogy tudnak vetíteni.
Na, ezek vannak.
Meg az Orient Express, pénteken. Hat, a sötétben tapogatózó emberízinget sikerült a mérhetetlen, ember előtti hatalmak, és azok hűséges szolgái hálójába csábítanom. Iszonyat, rettegés, luxuskörnyezetben, még a reklám előtt!
hétfő, november 21, 2005
A hétvégén voltam két családi hepajon is, mind a kettő Erzsébet-nap alkalmából. A másodikon már másnapos voltam, a Rejtő-hőséknél megrendezett vedelés miatt, ezért - egy furcsa és világraszóló logikai bukfencet követően - boroztam inkább. Ennek köszönhetően kétszer is elaludtam. Egyszer tegnap a buszon, hazafelé, egyszer meg ma reggel. (Negyed nyolckor azért megrándult az agyamban valami, és kikecmeregtem. Nem is késtem annyit, mint amennyit lehetett volna.)
A mai nap erősen átlagos volt, az értékelése tényleg hozzáállás kérdése. Minden szellemi kulimunkák ősatyja bulizott az asztalomon, aztán odébb rugdostam. Helyette egy fordítás jött, ami nem tudott nagyon meghatni.
Aztán hazajöttem.
Most várom a kritikákat a képregényre, meg fintorgok kifelé a fejemből, mert mi már leadtuk a következő cuccot is, és még legalább két hónapot kell várni, amíg az eredményét láthatjuk. Pörögnék, de tudom, hogy nincs értelme, szóval leemelem egymásról a fogaskereket inkább.
A mai nap erősen átlagos volt, az értékelése tényleg hozzáállás kérdése. Minden szellemi kulimunkák ősatyja bulizott az asztalomon, aztán odébb rugdostam. Helyette egy fordítás jött, ami nem tudott nagyon meghatni.
Aztán hazajöttem.
Most várom a kritikákat a képregényre, meg fintorgok kifelé a fejemből, mert mi már leadtuk a következő cuccot is, és még legalább két hónapot kell várni, amíg az eredményét láthatjuk. Pörögnék, de tudom, hogy nincs értelme, szóval leemelem egymásról a fogaskereket inkább.
szombat, november 19, 2005
Na, elküldtem a képregényscriptet, még tegnap. A címe még munkaverzsön. Az előzőre elég pozitív kritikák jöttek eddig. (Főleg, mert a piros második próbálkozásra tényleg piros
lett, nem pedig "honest to God" bugyirózsaszín, amikor kijött a nyomdából. Ez sokat segít.)
Azért az kicsit gáz volt, hogy egy nap kétszer kellett eljátszani a "lezuhanyzom, megkávézom, betömök valamit a fejembe, hudesötétvan" rituálét. Egyszer reggel, egyszer este. Este családi hepaj volt ugyanis. A velem fenesetudja, pontosan milyen rokoni kapcsolatban lévő - biztos van erre egy szakszó - hölgy ugyanis amellett, hogy Erzsébet, most már 96 éves is. Ezt a trükköt utánajátszani vajmi kevés esélyem van, de igyekszik az ember. Az egy a millióhoz szabályra hajtok.
lett, nem pedig "honest to God" bugyirózsaszín, amikor kijött a nyomdából. Ez sokat segít.)
Azért az kicsit gáz volt, hogy egy nap kétszer kellett eljátszani a "lezuhanyzom, megkávézom, betömök valamit a fejembe, hudesötétvan" rituálét. Egyszer reggel, egyszer este. Este családi hepaj volt ugyanis. A velem fenesetudja, pontosan milyen rokoni kapcsolatban lévő - biztos van erre egy szakszó - hölgy ugyanis amellett, hogy Erzsébet, most már 96 éves is. Ezt a trükköt utánajátszani vajmi kevés esélyem van, de igyekszik az ember. Az egy a millióhoz szabályra hajtok.
csütörtök, november 17, 2005
Nah, az első számot már a kezemben tarthatom a Rohamból. Agresszív Fantasztikus Magazin, vagy miarák.
Én speciel zen vagyok, mert sör meg a siker azzá tesz. De a következő szám még jobb lesz. Ez gusztustalan önfényezés. (Holnapra kész leszek? Naná, hogy kész leszek. Magamura jól ír? Naná, hogy. Brazil meg egy félisten. Néha az a fele, amelyik nem isten, de nem lehet mindent egyszerre.)
Én speciel zen vagyok, mert sör meg a siker azzá tesz. De a következő szám még jobb lesz. Ez gusztustalan önfényezés. (Holnapra kész leszek? Naná, hogy kész leszek. Magamura jól ír? Naná, hogy. Brazil meg egy félisten. Néha az a fele, amelyik nem isten, de nem lehet mindent egyszerre.)
szerda, november 16, 2005
kedd, november 15, 2005
"A mindeféle legendák és hiedelmek elkerülésére sietek leszögezni a tényt, hogy noha ahhoz az estéhez részemről ugyan nagyok sok rossz mondás társítható, de a "sörpedofil" kifejezés megszületése teljes egészében ahhoz a gyanús külsejű személyhez kapcsolható, aki a a kabátja alatt tartott kis piros tűzőgéppel érkezett a helyszínre."
Igen, ez én voltam, és bár illetlen, azért büszke vagyok.
Királyság volt Búvárzenekar XXX. évfordulója nagyon. Ezúton is gratula mégegyszer.
Igen, ez én voltam, és bár illetlen, azért büszke vagyok.
Királyság volt Búvárzenekar XXX. évfordulója nagyon. Ezúton is gratula mégegyszer.
Peonsio
Peonlázadás van a Hivatalban, kérem szépen. Igaz, semmilyen ajkat nem tűztek össze kis piros tűzőgéppel - pedig de jó lenne néha -, de a jelek már csak a legszemellenzősebb kriptobürokraták számára nem nyilvánvalóak.
Teljesítményértékelés volt ugyanis, határnapon, a végső határidőben, amikor szabály szerint még lehet, és a tortán a kis marcipánfigurát lebaszás alakúra öntötték szeretve tisztelt főnökeink. És ekkor, egyesével, a sok kis peon fogta magát, és felröhögött. És, mindegyikük, bár nem öntötte szavakba, így, explicite, közölte, hogy amíg a vezetés hatékonysága nem javul, addig bizony semmiféle inget nem fog magára venni, ami nem az övé. A piramis legalja felé induló kritikák gellert kaptak, és megerősödve visszatértek teremtőjükhöz.
És a peonok utána is folytatták tekintély-nem-tisztelő tevékenységüket. Irodákban gyűltek össze, kis előgerinchúros hőstettek hírét cserélték ki egymással, és arra tették meg tétjeiket, hogy mikor derül végre ki szintekkel feljebb, hogy a nem létező tekintélyre alapozni botorság, a kritikákat figyelmen kívül hagyni, olcsó kifogásként iktatni ostobaság.
Azért, meglepő módon, munka is folyt. Na, nem azért, mert bárki is megbánt volna bármit, hanem mert a Hivataloknak már csak az a természete, hogy a munkának, ha lassan is, de mindenképpen folynia kell, és ha - külső és belső tényezők miatt - csak ennyiben is merül ki az arcunkba vágott "szakmai erkölcs".
Sz'al ennyi. Boldog örömmel röhögök a Hivatal arcába, és meg kell valljam, élvezem.
Teljesítményértékelés volt ugyanis, határnapon, a végső határidőben, amikor szabály szerint még lehet, és a tortán a kis marcipánfigurát lebaszás alakúra öntötték szeretve tisztelt főnökeink. És ekkor, egyesével, a sok kis peon fogta magát, és felröhögött. És, mindegyikük, bár nem öntötte szavakba, így, explicite, közölte, hogy amíg a vezetés hatékonysága nem javul, addig bizony semmiféle inget nem fog magára venni, ami nem az övé. A piramis legalja felé induló kritikák gellert kaptak, és megerősödve visszatértek teremtőjükhöz.
És a peonok utána is folytatták tekintély-nem-tisztelő tevékenységüket. Irodákban gyűltek össze, kis előgerinchúros hőstettek hírét cserélték ki egymással, és arra tették meg tétjeiket, hogy mikor derül végre ki szintekkel feljebb, hogy a nem létező tekintélyre alapozni botorság, a kritikákat figyelmen kívül hagyni, olcsó kifogásként iktatni ostobaság.
Azért, meglepő módon, munka is folyt. Na, nem azért, mert bárki is megbánt volna bármit, hanem mert a Hivataloknak már csak az a természete, hogy a munkának, ha lassan is, de mindenképpen folynia kell, és ha - külső és belső tényezők miatt - csak ennyiben is merül ki az arcunkba vágott "szakmai erkölcs".
Sz'al ennyi. Boldog örömmel röhögök a Hivatal arcába, és meg kell valljam, élvezem.
péntek, november 11, 2005
Amúgy pedig sikerült valamit intézkednem az áthelyezésemen. Hogy ez jó lesz vagy rossz, majd jövőre kiderül. Olyan simán ment minden, hogy én lepődtem meg a legjobban. Titkomat a részvevőkön kívül egyetlen ember, Misztörendőzán tudja, és ő is csak azért, mert elmondtam neki. Nehezemre esik olykor, hogy ne röhögjem pofán jelenlegi vezetőimet, amikor a marhaságaikkal traktálnak.
Ha minden igaz, nem fognak tudni elkapni.
Ha minden igaz, nem fognak tudni elkapni.
szerda, november 09, 2005
Kérem, tegyék meg tétjeiket. Itt lőni fognak? Ha igen, mit mondanak? Szándékos provokációra hivatkoznak, vagy a tüntetők között megbújó gaz iszlámista puccsistákról hebegnek majd, mint az üzbégeknél? Ez az utcáravonulás dolog kezd már amolyan nemzetközi népszokás lenni.
(Mondjuk, esélyes, hogy tényleg megberhelték azokat a választásokat, a diktatúráknak ez már csak szokása. Mely esetben rendes, tisztességes állampolgárnak valóban illendő az utcán megjelenni, és a kollektív kurvaanyázás-bajnoksági részvételi oklevelébe bepecsételtetni a részvételt igazoló bizottsággal a kezdési és zárási időpontot.)
(Mondjuk, esélyes, hogy tényleg megberhelték azokat a választásokat, a diktatúráknak ez már csak szokása. Mely esetben rendes, tisztességes állampolgárnak valóban illendő az utcán megjelenni, és a kollektív kurvaanyázás-bajnoksági részvételi oklevelébe bepecsételtetni a részvételt igazoló bizottsággal a kezdési és zárási időpontot.)
Post a posta tehetetlenségéről
Ja, amúgy most kaptam egy borítékot. Nem én, hanem a főbérlő valamék rokona. A BM egyik szervezeti egysége küldte, alighanem valami okmány lesz az. Végül is, látóidegen szúrt a piros pecsét, hogy "LEVÉLSZEKRÉNY ÚTJÁN NEM KÉZBESÍTHETŐ!", így igazán logikus, hogy a levelesládából esett ki.
Helyettesíteni kell az evolúciót, mert a Magyar Postáról valami szentségtelen trükk miatt kiszorult. A következőt gondoltam.
El kell küldeni egyszer használatos fekete mambákat, amelyeket genetikailag egyrészt úgy módosítottunk előrelátólag, hogy a mérgük az előgerinchúrosoktól felfelé mindent öljön, másrészt pedig egy harapás után szenvedjenek ki. Igen, nekem a gránát túl snassz. Az így előkészített tesztállatokat - mondjuk háromezret - bűntársaink bevonásával egy-egy "NE BONTSD KI!" felirattal ellátott csomagban postára adjuk, majd számoljuk a sikolyokat. Bár kísérletező kedvű szolgáltatásszociológushoz nem méltó, hogy jóslásokba bocsátkozzon, azért valószínűsítem, hogy a kétezer-kilencszázhetven sikolyból kétezer-nyolcszáz valamelyik postán fog felhangzani.
Helyettesíteni kell az evolúciót, mert a Magyar Postáról valami szentségtelen trükk miatt kiszorult. A következőt gondoltam.
El kell küldeni egyszer használatos fekete mambákat, amelyeket genetikailag egyrészt úgy módosítottunk előrelátólag, hogy a mérgük az előgerinchúrosoktól felfelé mindent öljön, másrészt pedig egy harapás után szenvedjenek ki. Igen, nekem a gránát túl snassz. Az így előkészített tesztállatokat - mondjuk háromezret - bűntársaink bevonásával egy-egy "NE BONTSD KI!" felirattal ellátott csomagban postára adjuk, majd számoljuk a sikolyokat. Bár kísérletező kedvű szolgáltatásszociológushoz nem méltó, hogy jóslásokba bocsátkozzon, azért valószínűsítem, hogy a kétezer-kilencszázhetven sikolyból kétezer-nyolcszáz valamelyik postán fog felhangzani.
Az már talán a paranoia határát súrolja, hogy amikor - átvitt értelemben - csökken a támadások intenzitása, és úgy tűnik, hogy teljesítettem egy pályát, akkor én, ahelyett, hogy kifújnám magam, elkezdem megszámolni a lőszert és keresni a health kitet, meg a biztonság kedvéért lerakok pár aknát a küszöb mögé.
Vagy a paranoiáét, vagy a megvilágosodásét.
Vagy a paranoiáét, vagy a megvilágosodásét.
hétfő, november 07, 2005
80 név
Na, kedveseim. Akkor most mindenki szépen hazamegy, és csökkenti kábé 40%-kal a villamosenergia-fogyasztását. Vagy minden hónapban annyival többet fizet, amennyivel a külföldről vásárolt energia többe kerül. Helyettem is. Futás. Ezt a nyolcvan nevet még puskacső elé szegezve sem vagyok hajlandó a továbbiakban komolyan venni.
A VVER-440 meglehetősen strapabíró konstrukció hírében áll, és az eredeti elektronikához képest jóval fejlettebb biztonsági és irányítási rendszereket építettek bele annak idején. Alapvetően jobban tartok attól, hogy egy megvadult úrvezető egy életre megnyomorít, mint attól, hogy elfogy a jódtabletta a gyógyszertárból, mire odaérek, és a kihullás miatt elvisz a pajzsmirigyrák.
Míg a sötétzöldek nyomására több ország úgy döntött, hogy felhagy az atomenergia békés célú használatával, az eszetlen környezetpusztító, elnyomó finnek (csak viccelek) most építenek egy újat.
Cicavirágok, ha választanom kell, hogy építsenek-e még négy-öt blokkot Pakson - még fejlettebb cuccokkal -, vagy másutt, és ezzel kiváltsák a különböző szén-, kőolaj- és gázüzemű erőműveket országszerte (meg mellé fenntartsanak egy olyan, rugalmas, kiesés esetén üzembe állítható hálózatot, ami gondoskodna arról, hogy egy reaktor tervezett vagy terven kívüli leállítása esetén ne pislogjon a lámpa), vihogva kérdezném, hogy hova kell tenni az ikszet, hogy megvalósuljon. Majd ha a kőolajfinomító vagy lignites erőmű környékére láncolja magát valamelyik környezettudatos - és eltiporja egy falka kamion -, akkor esetleg hajlandó leszek őket részben komolyan venni.
A megújuló energiaforrásokban látok rációt, de ez csak kiegészítő forrásnak jó, alapszolgáltatásnak megbízhatatlan. (Meg a hülye adminisztráció egyáltalán nem támogatja, ami hülyeség. Lehetne mondjuk célzottan lobbizni, barmok?)
A VVER-440 meglehetősen strapabíró konstrukció hírében áll, és az eredeti elektronikához képest jóval fejlettebb biztonsági és irányítási rendszereket építettek bele annak idején. Alapvetően jobban tartok attól, hogy egy megvadult úrvezető egy életre megnyomorít, mint attól, hogy elfogy a jódtabletta a gyógyszertárból, mire odaérek, és a kihullás miatt elvisz a pajzsmirigyrák.
Míg a sötétzöldek nyomására több ország úgy döntött, hogy felhagy az atomenergia békés célú használatával, az eszetlen környezetpusztító, elnyomó finnek (csak viccelek) most építenek egy újat.
Cicavirágok, ha választanom kell, hogy építsenek-e még négy-öt blokkot Pakson - még fejlettebb cuccokkal -, vagy másutt, és ezzel kiváltsák a különböző szén-, kőolaj- és gázüzemű erőműveket országszerte (meg mellé fenntartsanak egy olyan, rugalmas, kiesés esetén üzembe állítható hálózatot, ami gondoskodna arról, hogy egy reaktor tervezett vagy terven kívüli leállítása esetén ne pislogjon a lámpa), vihogva kérdezném, hogy hova kell tenni az ikszet, hogy megvalósuljon. Majd ha a kőolajfinomító vagy lignites erőmű környékére láncolja magát valamelyik környezettudatos - és eltiporja egy falka kamion -, akkor esetleg hajlandó leszek őket részben komolyan venni.
A megújuló energiaforrásokban látok rációt, de ez csak kiegészítő forrásnak jó, alapszolgáltatásnak megbízhatatlan. (Meg a hülye adminisztráció egyáltalán nem támogatja, ami hülyeség. Lehetne mondjuk célzottan lobbizni, barmok?)
péntek, november 04, 2005
Foreskin
"Tudjátok, én egyebek között azért nem térek át a zsidó vallásra, mert ha netán elvinné a szemhéjam valami, gyűlölném, ha más fitymáját varrnák a helyére."
(Tudtommal az előbőr az egyetlen darabja az embernek, ami alkalmas szemhéj pótlására. Szarul hangzik.)
Azért nem sok olyan család van, ahol egy ebédnél nem tör ki a botrány, ha valaki megszólal a leves fölött, és elmond valami hasonló elméncséget. Az enyém ilyen. Jó anyám, bár persze hülyének nézett, hogy hogy kerül a téma ide, alapvetően nem húzta fel az orrát, jó apám röhögött, bár megjegyezte, hogy sivatagi körülmények között alighanem inkább vállalnám a spontán szemhéjelvesztés következményeit, varrásostul, mindenestül, mivel a homokkal sokkal több gondom lenne.
(Tudtommal az előbőr az egyetlen darabja az embernek, ami alkalmas szemhéj pótlására. Szarul hangzik.)
Azért nem sok olyan család van, ahol egy ebédnél nem tör ki a botrány, ha valaki megszólal a leves fölött, és elmond valami hasonló elméncséget. Az enyém ilyen. Jó anyám, bár persze hülyének nézett, hogy hogy kerül a téma ide, alapvetően nem húzta fel az orrát, jó apám röhögött, bár megjegyezte, hogy sivatagi körülmények között alighanem inkább vállalnám a spontán szemhéjelvesztés következményeit, varrásostul, mindenestül, mivel a homokkal sokkal több gondom lenne.
csütörtök, november 03, 2005
Tipp
Hát én elsőre azt mondanám, hogy ezeket a néven nem nevezett helyszíneket érdemesebb először a volt Szovjetunió területén keresni. Oroszország, Ukrajna, a különböző ex-szovjet -isztánok...
1. A ex-keleti blokkot alkotó ex-csatlósállamokban mostanra már lement legalább egy - úgymond - szabad és demokratikus választás, ami kormányváltással járt. Ha máskor nem, akkor garantáltan kiszivárog valami, ami gyanúra ad okot.
2. Akkora jogosultságokkal, amivel annak idején a különböző szovjet titkosszolgálati bandák bírtak, nem volt nehéz összerittyenteni egy fekete autóra valót, amivel nyugodtan el lehetett fuvarozni valami rettenetes helyre az államellenes szervezkedőt. Olyan helyekre is, ahol nem névleg baráti, valójában persze befenyített, és mindenről tudni akaró lokál pártfunkcionáriusok a kinevezett urak.
3. Egy ilyen üzem működtetése folyamatos veszély a hatalmon lévő kormányok számára. Ha tudomást vesznek róla, azért, ha tudatlanságot színlelnek botrány esetén, akkor meg azért. Ezt olyan helyeken szokás megjátszani, ahol a kriptodiktatorikus vezetés első gondolata valamiféle zavargás esetén, hogy a tömegbe lövet. A második, hogy esetleg nem éles lőszerrel, hanem könnygázzal meg gumilövedékkel. (Üzbegisztán? Kirgizisztán?)
4. Ha nem belföldi erő buktatja ki egy ilyen komplexum létét, akkor lesz, aki megteszi külföldről. Persze, zsarolni még mindig jobb egy ilyen infóval, hiszen azt huzamosabb ideig lehet, mint egy adott kormányra meg országimázsra ráborítani a rakott asztalt. Meg jövedelmezőbb is.
5. A sajtóval történő lefedettség a nyugatibb ex-vörös országoknál magasabb. Ha egy helyen kibukik, hogy lehet - és miért ne bukna, hiszen huszonéves hősjelöltekből azért akad a szakmában -, akkor az a botrány kellemetlen kérdéseket vet fel a hasonlóképpen demokratizált államokban is, és még a mobiltelefonokból is dühöngő újságírók fognak lógni. (Remélem.)
No, napi külpol okosmegmondásomnak véget vetek. A franciák szokás szerint zavarognak a lábjegyzetben, a különbség csak az, hogy most rendezetlenül. (Ez meg engem most nem érdekel.)
1. A ex-keleti blokkot alkotó ex-csatlósállamokban mostanra már lement legalább egy - úgymond - szabad és demokratikus választás, ami kormányváltással járt. Ha máskor nem, akkor garantáltan kiszivárog valami, ami gyanúra ad okot.
2. Akkora jogosultságokkal, amivel annak idején a különböző szovjet titkosszolgálati bandák bírtak, nem volt nehéz összerittyenteni egy fekete autóra valót, amivel nyugodtan el lehetett fuvarozni valami rettenetes helyre az államellenes szervezkedőt. Olyan helyekre is, ahol nem névleg baráti, valójában persze befenyített, és mindenről tudni akaró lokál pártfunkcionáriusok a kinevezett urak.
3. Egy ilyen üzem működtetése folyamatos veszély a hatalmon lévő kormányok számára. Ha tudomást vesznek róla, azért, ha tudatlanságot színlelnek botrány esetén, akkor meg azért. Ezt olyan helyeken szokás megjátszani, ahol a kriptodiktatorikus vezetés első gondolata valamiféle zavargás esetén, hogy a tömegbe lövet. A második, hogy esetleg nem éles lőszerrel, hanem könnygázzal meg gumilövedékkel. (Üzbegisztán? Kirgizisztán?)
4. Ha nem belföldi erő buktatja ki egy ilyen komplexum létét, akkor lesz, aki megteszi külföldről. Persze, zsarolni még mindig jobb egy ilyen infóval, hiszen azt huzamosabb ideig lehet, mint egy adott kormányra meg országimázsra ráborítani a rakott asztalt. Meg jövedelmezőbb is.
5. A sajtóval történő lefedettség a nyugatibb ex-vörös országoknál magasabb. Ha egy helyen kibukik, hogy lehet - és miért ne bukna, hiszen huszonéves hősjelöltekből azért akad a szakmában -, akkor az a botrány kellemetlen kérdéseket vet fel a hasonlóképpen demokratizált államokban is, és még a mobiltelefonokból is dühöngő újságírók fognak lógni. (Remélem.)
No, napi külpol okosmegmondásomnak véget vetek. A franciák szokás szerint zavarognak a lábjegyzetben, a különbség csak az, hogy most rendezetlenül. (Ez meg engem most nem érdekel.)
Write error
Vannak azok a pillanatok, amikor a fejemben csikorgó tű leugrik a helyéről, és rossz helyre ír, hibás adatot. Ezt az agyam azonnal megérzi, és feszültség alá helyezi a vázizmaimat, amitől aztán úgy ülök, mint akit leszúrtak, mert előre ugyan görnyedek, de a vállam merev, és nehezemre esik mozdítani a karjaimat. A Gyanús Fíling buszon állva alacsony intenzitású reszketéssel nehezíti az életemet.
Na persze, azt nem lehet kivárni, hogy az ilyen pillanatok elmúljanak maguktól. Bármit mondanak, nem jegyzem meg, akárhányszor mondják, akármilyen érthetően. Úgy esik ki a fejemből a kapott információ, hogy csak az ottlétére vonatkozó emlék marad meg. Az az érzés, amikor csak azt tudod, hogy elfelejtettél valamit, még azt is tudod, mire vonatkozott, de azt, hogy mi volt az valójában, azt elfedi a vak homály.
Ez az érzés egy egy hónap alatt megszerzett loginba került, mert nap végére ügyesen le is tiltott a Rencer. (Nem egész fél óra alatt sikerült elkúrnom.)
Na, majd holnap megint nekimegyek a világnak, hátha sikerül leszedetni azt a tiltást.
He's a loser / he's a loser / he's a loser / she said. So I grabbed my shovel...
Na persze, azt nem lehet kivárni, hogy az ilyen pillanatok elmúljanak maguktól. Bármit mondanak, nem jegyzem meg, akárhányszor mondják, akármilyen érthetően. Úgy esik ki a fejemből a kapott információ, hogy csak az ottlétére vonatkozó emlék marad meg. Az az érzés, amikor csak azt tudod, hogy elfelejtettél valamit, még azt is tudod, mire vonatkozott, de azt, hogy mi volt az valójában, azt elfedi a vak homály.
Ez az érzés egy egy hónap alatt megszerzett loginba került, mert nap végére ügyesen le is tiltott a Rencer. (Nem egész fél óra alatt sikerült elkúrnom.)
Na, majd holnap megint nekimegyek a világnak, hátha sikerül leszedetni azt a tiltást.
He's a loser / he's a loser / he's a loser / she said. So I grabbed my shovel...
szerda, november 02, 2005
Két lehetőségünk van. Az első, hogy becsukjuk az ablakot, mely esetben öt perc múlva elpusztulunk a felhalmozódó hulladékhőben és az átható tüdőszagban. A második, hogy kinyitjuk, mely esetben Misztörendőzán fázik - pedig ő ül távolabb az ablaktól -, gondolati sémáinkat meg egy vágtató orrszarvú minden eleganciájával zúzza szét a Building Reconfiguration Managers nevű formáció dobhártyaszaggatóval és csiszolókoronggal előadott indusztriál száma, a listavezető "Neodaszegejjed máá."
Nehéz választani.
Nehéz választani.
kedd, november 01, 2005
"Az én orkosságom nem éri be akármivel!"
"Meglepően könnyű kijutni a bázisról most, hogy nem üldöznek."
"Grand Theft Panzerkampfwagen."
Kitűnően telt az elmúlt négy nap: az égvilágon semmi hasznosat nem csináltam - a változást azt hozta, hogy munkaidőn kívül. Ahogy pihenőnapokon szokás.
Holnap megint össze kell vakarnom magam.
"Meglepően könnyű kijutni a bázisról most, hogy nem üldöznek."
"Grand Theft Panzerkampfwagen."
Kitűnően telt az elmúlt négy nap: az égvilágon semmi hasznosat nem csináltam - a változást azt hozta, hogy munkaidőn kívül. Ahogy pihenőnapokon szokás.
Holnap megint össze kell vakarnom magam.
