Commenting on a genius

Hát hiába no, Rich Burlew egy zseni.

-So, I've met someone who's everything I thought I wanted, and I find that I really just want to kick her in the head.
-Love is an Epic-level challenge.

Kőbe vésni, goblin banda! De ne arámul!

Asszem, el tudnám vállalni, hogy lefordítom. Ez persze nem garancia, hogy csinálnám is. De vállalni, azt vállalnám. Na, futás Transmetropolitanezni.

Be a geek! Join us now!

Ammóniaszagú a kezem, de legalább kilátok a szemüvegemen. Nagytakarítottam a lencsét. Így aztán tisztán láthattam, hogy:

"...egyikünk sem csak jó vagy csak rossz, csak intelligens vagy csak bátor. Jóságunk, intelligenciánk és bátorságunk mindig együtt él rosszaságunkkal, butaságunkkal és gyávaságunkkal."

Az RPG-geekség egyik nagy előnye, hogy a frankómegmondásokra tudunk olyan egetverően földhözragadt példákat hozni, hogy az egyszeri szónok azonnal lefordul a hordóról. Vegyük példának okáért a klasszikus Chaosium-féle Pendragon RPG-t. Ott ugye az a szabály a személyiségjegyekre (Personality Traits), hogy az egymással ellentétes személyiségjegyek értéke összegének 20-nak kell lenni. A csúszka elég széles körben tologatható a skálán. Például egy 15-ös Kéjvágyó és 5-ös Szűzies értékkel rendelkező lovag, na az elég nagy szoknyavadász hírében áll, khm. De lehetne 19/1 is az arány, de az olyat rendszeresen agyonveri a feldühödött rokonság. Az ilyesfajta szélsőséges személyiségek nagy átka, hogy simán előfordulhat, hogy az alacsonyabb értékre kell dobnia a kedvező kimenetel érdekében, ami necces.
(A legendás alakoknál a személyiségjegy-páros egyik fele lazán átcsúszhat negatív tartományba is, így például az öreg Arthurnak esélye sem volt, hogy megkegyelmezzen az asszonypajtásnak, mert valami -7-re kellett volna dobnia, ami azért látványos lenne.)

A nagy lelki felfedezésekre némi RPG-s háttérmunkával még szabályt is lehet idézni, ez a szép. Elvégre a szerepjátékok gyakorta tesznek kísérletet arra, hogy a(z elképzelt) valóság folyamatait modellezzék, és olyan formában adják elő, hogy három sör után is lehessen értelmezni.

Így aztán a legjobban megfogalmazott túlegyszerűsített frankómegmondásokra is jó eséllyel lehet idézni valami szabályt, elvéve ezzel annak élét.

Legyen Ön is RPG-geek! Ismerje meg környezetét Ön is!

Itatás

Cut it out, drama queen.

Franc tudja, én valami olyasmire emlékszem, hogy ha azt akarjuk, hogy a sérült ne szörcsögje össze műtét közben az asztalt, akkor még abban az esetben sem szabad megitatni, ha azt kéri. Sőt, ha szerencsés, még azt is megérheti, hogy távozik belőle a reakciótermék egy elhúzódó hentelés közepe-vége felé. Sok kellemetlenségtől megkímélhetjük a műtőorvost, ha az elsősegélyben némiképp járatlan iraki újságírót elhajtjuk, flaskástul.

Ez tehát nem súlyosbító körülmény, na nem mintha efféle bakin lehetne mit súlyosbítani. Mentő körülmények mindig vannak, de azért a lényeg mégiscsak az, hogy a fos célpontválasztásnak köszönhetően sikerült kipicsázni valakit, akit amúgy nem kellett volna.

Talajkövető mélysunnyogás csapatása

Az égőtérbe terelem az érzelmeimet - igen, meghatódom, meg együttérzek néha, olykor még merőben fikcionális személyekkel kapcsolatban is -, koffeint adok hozzájuk, és hajtóanyagként használom, hogy tartsam a pályám. Műszerek nélkül, ahogy az igazi kemény legények nyomják.

Talajkövetésnél jobbra egyelőre nem telik, de legalább nem csapódom a hegyoldalba, és már odáig fajultam, hogy ennek is tudok örülni. Minden alkalom, amikor kedvem támad írni, ajándék. Azt sem tudom, honnan jön, azt sem tudom, meddig marad velem, ahogy azt sem, mihez kezdek majd, ha - ha olyanja támad - összecsomagol és végképp itt hagy a faszba. Egyelőre eléggé el vagyok foglalva a sikoltozással, hogy ne törődjek ezzel a lehetőséggel. Az érzelemvilágom izgalmasabb, mint egy amfetaminon és LSD-n nevelt hangyafarm huzamos megfigyelése, és sokkal, de sokkal kaotikusabb.

Ha holnap nem jön közbe semmi, szerintem fogok tudni írni. Igen, valóság, ez felhívás keringőre.

Mwahhhahahaaa. :kézdörzsölgetés, villámcsapkodás, minion vihog a maftörrel kánonban:

...hogy a Föld banán alakú.

Bámulatos, mire képes a tudomány. A jobb felderítés hatékonyabb csapásmérést jelent, ami üdvözlendő. Az alkalmazó oldal szemszögéből legalábbis mindenképpen. (A "meglepőakna" kifejezés mögött húzódó diszkrét ocsmányságot majd később fejtem ki azoknak, akiket ez érdekel. Akiket meg nem érdekel, azok majd szépen tovább görgetnek. Elvégre tobzódunk a tartalomban, vagy mi.)

* * *

Ma annyira nem csináltam semmit, hogy az még engem is meglep. Szerencsére nem vagyok másnapos, ez nagyjarészt annak köszönhető, hogy simán elkéstem Rejtő-hőséktől, és mire sikerült odaérnem, a népek megitták a pia túlnyomó részét. Az ellátmányként vitt sör elégnek bizonyult végül, de azt kell mondjam, nem csak a legfrissebb, de a legjózanabb állat is alighanem én voltam a környéken.

Freud E, schöner Götterfunken

Szóval az volt, hogy szerdán hazamentem, hogy beszéljek jó anyámmal, leadjam a tisztítóba szánt öltönyeimet, magamhoz vegyem a hétvégén ottfelejtett ellátmányt, ebben a sorrendben. Ott tartózkodott anyám gyerekkori barátnője - ennek megfelelő korkategóriával -, akivel a következő párbeszédet folytattuk le:
- Az a baj, hogy nincs pénzem - mondtam kérdésre válaszolva.
- Miért nincs?
- Kultúrprogramok - vontam vállat. - Vedelés, ilyesmi.
- Gondoltam, hogy nem az 'perában hagytad a pénzed...
A pezsgő alighanem bejátszott, mert az artikuláció nem lett tökéletes. Na nem mintha akkora Opera-járó lennék, tényleg.
- Kuplerájbaaan? Budapesten nincs is legális kupi.

Érdekes, nem az szűrődött le egyiküknek sem, hogy milyen pragmatikus gyerek vagyok, amellett törvénytisztelő is, hanem a piszkos fantáziámról motyogtak valamit. Jó anyám szerintem gondolkodik azon, hogy Szibériába deportáltasson valahogy.

More bloody fun

Na. Vége a gyereknapnak. Aki eddig nem tudott vérrögöket hányni a képem láttán, az így járt.

Good mourning

Gyászol valaki a házban. Friss lehetett a seb. "Nem hiszem el", mondogatta egy női hang. Furcsa volt előtte is a ganghangulat, na nem mintha annyira figyelnék az olyan innuendókra, amiket nem lapátnyéllel nyomnak le a gégecsövemen. Bagózás közben hallottam, és beleláttam, hallottam, vagy mifasz. "Cinkes", mondtam magamban, mintegy elismerve, hogy még akkor sem igen tudnék mit tenni érte, ha történetesen ismerném. Hallottam, szívtam egyet a cigarettámon, majd belepöcköltem az egyre nikotinszagúbb oltóvízbe - amelyet egy befőttesüvegben tartok a gangon -, visszacsavartam az üvegre a fedőt és visszamentem Transmetropolitant fordítani. Állítólag az hasznos.

Óóó, a függőfolyosói élet szépségei. Azért megjegyeztem a dolgot, a hangszínt és az arcot, hátha egyszer majd ilyesmiről is kell írnom.

Hé. Ne nézz így. Most mi a francot csináljak? Sosem voltam több neki, mint az alsóbb folyosón egy pár, kora reggel tovakopogó cipősarok, meg egy cigarettát tartó kéz, és nem hiszem, hogy most lenne itt az ideje annak, hogy ismeretségünk új dimenziókat nyerjen.

Action radius

BUILT ME UP TO DESTROY AGAIN,
YOU HEALED ME ONCE FROM THE VOID AGAIN,
BEYOND LIMITS IS MY ACTION RADIUS
NEED YOUR LOVE TO FEEL THE POISE AND STAND

Ez most jól jött.

Elveszett (re)generáció

Kép forrása: Ned Roderick - Raw Red Hatred

Mondtam már, hogy utálom, gyűlölöm, rühellem, és kifordul a belem, ha egy ember figyelmeztetés nélkül köddé válik, amikor kivételesen fontos dolgot várok tőle? És hogy ettől frusztrált leszek? Még akkor is így van ez, ha amúgy oltári jól szórakozom Egerben, mindenféle ex-, fél- és teljes jogú írókörös arcokkal. Az a baj, hogy most valami irgalmatlanul fáj a fejem, és a gyomrom sincs jól. Sőt. Szerintem ezt érezhettem tegnap este, amikor lágy kómába zuhantam este tíz óra környékén.

Az ott tartózkodás épelme-szoppantó eredményei:

Makisztán (Srakker)
Guláglátott ember, legyen gulágosság és egyéb mutációi (Bright)
Az ogrék ősi ereklyéje, egy kétkezes csatabárd, amely a hangzatos "Ü!" névre hallgat (Srakker)

Meg amit még esetleg elfelejtettem.

Ezen felül kiderült, hogy a Fällkniven S1 jól bírja a favágást, ahogy az egyedi és eddig meg nem ismételt Rejtő-hős-féle Red Alert is, bár utóbbi egy betontömbbel való szerencsétlen összeütközés eredményeképpen a jövőben rövidebb lesz három milliméterrel. Ugyanis letört a hegye, de formára lehet még köszörülni gond nélkül. Az eredmény egyébként döntetlen a beton és az acél között, ugyanis előbbiből meg kipattant pár darab.

Na, ennyi. Holnapra megpróbálom emberré regenerálni magam. Egy közepesen fejlett főemlős szintjével is beérem legrosszabb esetben, de ennél lejjebb nem adom.

Őrizzék meg nyugalmukat

"Parancsnokság minden egységnek. A Hü-02-k támadása tovább folytatódott. A hülyeségi szint eléri és meghaladja a páncélvédettség nélküli egységek nominális tűréshatárát. Kezdjék meg a civil egységek evakuálását a Húzzunk-Innen-A-Picsába tervnek megfelelően. Őrizzék meg nyugalmukat, és intézkedjenek a fel nem robbant Barom-08 bombák eltávolításáról. Vétel, vége."

A mai nap egyetlen - kétséges értékű - pozitívuma az "Inch, ami nincs: Viagra előtt" szóvicc és egy lazán kivitelezett sörözés Ambivalenssel.

Valamint RPG-geekek figyelmébe ajánlom a Belterj.hu információs és titkosszolgálatának eredményét, az Order of the Sticket. Zseniálisan kurva jó, és megvan az a jó tulajdonsága, hogy az ős-stilizált, már-már kváziszimbolikus arckifejezéseknek köszönhetően nagyon kifejező. Egy-egy kínos vigyoron szakadtra röhögtem magam.

Burn, motherfucker, burn, burn, BUUURN!

Mwahahahahaaa.



A mai nap már reggel éreztem, hogy valami nem fog stimmelni. Ezek nem azok a fellegek voltak a munkaidő egén (képzavart mindenkinek!), amiket azért világítanak ki, hogy lássák a szuperhősök, hogy baj van. Nem. Ezek mögött a felhők mögött bombázók bujkáltak. Sokan.

És olyan bombákat dobáltak, amikből hülyeségek nőttek ki.

Holnap megint jönnek.

Elnapolva

A meglepetés hosszasabb pénzügyi előkészítést igényel. Sebaj, eltesszük nehezebb időkre. Most Junkie XL - Action Radiust hallgatok. Mert az nekem jó.

Most épp Magamura pörög minden olyan projekten, amiben én is részt veszek. Nagy királyság, hogy úgy is van előrehaladás, hogy én csak a kuplungot nyomom, maximum. (Bár azért bazmeg, rajzoló kolléga miatt kezdek aggódni: ha a Sziget nem lenne, már rég hit-and-run halálkommandót szerveztem volna, hogy kiderüljön, mi a kommunikációs hiány oka.)

És várom a repülőnapos képeket, mert van köztük olyan, amin egy SA-16 Gimlet föld-levegő rakétavetővel pózolok. Persze rakéta az nem volt hozzá, a sok hülye civil még a hatástalanított töltettel is kezdett volna valamit, amitől elsikítják magukat az éppen a levegőben lévő gépek védelmi rendszerei. ("Én csak megnyomtam ezt a két gombot, anyjuk, meg elvágtam a kék drótot - nem értem, mi történt. Csak leesett az a madár. Hülyék ezek a katonák. Na, hol az a kóbász.") Az mind semmi, a haver, akivel szintén készült egy hasonló, úgy néz ki a képen, mint egy kolumbiai drogbáró, aki nagy unalmában DEA-helikopterekre lövöldöz.

A szilveszteri képek közül is várok egy eresztést: ha a megérzésem nem csal, nagy röhögésnek nézek elébe.

Enzimtangó

Sziget. No, hát voltam itt is. (Eddig elkerültem. Jövőre megint nem leszek.)

Állítólag nagy a kurvulás a szervezés ügyében, mert még az épelméjűség határán belül lévő árszínvonalon lehetett hideg sört kapni. A kémiai mobilretyók száma is elég volt hellyel-közzel.

A Tankcsapda hozta a várt színvonalat, kedvelni valót zúztak. Eccerűség, életöröm. És sör. A CukoRica (KoRn) viszont elég kritikán aluli volt. Felmentek a színpadra, profi mód ledarálták az őrjöngő szigetelőknek szánt számokat, de az egész nem volt túl meggyőző. Jó, amilyen fostalicska a navigációs rendszerem, sosem találtam volna vissza, ha elmegyek előre zúzni, de nem is volt ilyen indíttatásom. Olyan volt, mint valami edzés. Azé' vaze.

Tegnap körösztanyámék által szervezett anyámkínján voltam. Nem tartott sokáig a lejutás, dehogy. Marginálisan tüneményesen viselkedtem, mindamellett sikerült betermelnem némi alkoholt. Jé. Most azon gondolkodom, hogy az Amstel irtotta ki az emésztésem, a Vilmos, vagy ezek kombinációja. Úgy érzem, a legutóbbi lesz az.

Most éppen repülőjegyeket nézek Torontóba. Ha szerencsém lesz, meg fogom majd tudni lepni jó anyámat. Ha nem, nem.

KA-ZZZT

Rendes táplálkozással, elég kávéval, értékelhető filmekkel elő tudom még hozni magamból a kreatív ökörködnivágyást hetente háromszor, széllel szemben is, de most mindenképpen fejre fogok állni.

Serc.

A hivatali zombikígyók támadása

A jobb karomról úgy jön le a bőr, mint házhoz szállított kínai kajáról a műanyag fólia. Hogy őszinte legyek, rohadt idegesítő. Eddig csak a homlokom meg az arcom miatt néztem ki úgy, mint egy kezdő zombi, most, hogy ez elmúlt, átnyergeltem a kígyófélék közé? Erről lehetne készíteni egy hollywoodi Zs-kategóriás filmet, de remélem, ez nem történik meg soha.

Borzalom az archívumból: Freudian slipper.

Huhuhúúú, gyerekek, olyan szinten fogok derékszögben a talajba csapódni ezzel a vizsgálattal, hogy a posztapokaliptikus civilizáció, ami majd kiássa a maradványaimat, a dinoszauruszokkal egyidősnek fog tippelni.

Bár a jövő tudósainak zargatása jó szórakozás, de annyira nem érdekel a vitrinlét, hogy aktívan gyúrjak rá.

Miért, miért, miért nem lehet egyszer a változatosság kedvéért jól megszervezni? Tudom, hogy lehetetlent kérek, de szépen nézek mellé, tessék csak megfontolni!

Tegnap meghozták, igen. Nagyon elégedett vagyok. Misztörendőzán állítása szerint azóta nem látott így örülni, amióta ismer. (Naná. Átadtam magam a Késmelegség Sötét Oldalának.) Kibaszott jó kés, ezt már akkor is tudtam, amikor megrendeltem - egyrészt a fórumozói visszajelzésekből, másrészt abból, amit a Benchmade-ről tudni lehet. Nagyon szépen, simán nyílik, az Axis lock a legnagyobb találmány a szakóca óta, a markolat meg nagyon kézre áll. A CRKT-hoz képest kecses és szilfid, de azért nem féltem én őt.

Aztán összefutottam Xenával, és söröztünk. Én rohadt egy dög voltam - irracionális oldalam megmutatta magát -, és büszke rá. Még ma is.

Aztán este gyorsan az ujjamra csuktam a pengét, hadd tudja meg, mi az a vér, utoljára. Ilyen szándékosság persze nem volt bennem, de utólag nagyon ügyesen meg tudok ideologizálni mindent. Háborút vesztett diktátorok tisztára mosdatását megfelelő anyagi ellenszolgáltatás fejében, és undorodva ugyan, de vállalom.

Üveghangon rezgek a várakozástól. Hozzátok már, hozzátok már, hozzátok már!

Arrrrgh!

Következtetések, amelyek nem juthattak volna a tudomásomra, ha nincs ez a hétvége.

- Az üzemidőm maximum 24 óra, utána mindenképpen töltőre rakom magam, ha tetszik ez a valóságnak, ha nem.
- A kecskeméti repülőtéren bődületesen rohadt sok ember elfér, mégis, szerencsére csak töredéküknek van annyi esze, hogy a főhadiszállásukat a radarállomás dombján helyezzék el.
- A kecskeméti szervezők minden dicséretet megérdemelnek: ezt a belvárosnyi szellemi félhullát gyakorlatilag zökkenőmentesen a helyére vezényelni, majd vissza, ez egy logisztikus csatakos rémálma lehet.
- A Gripen valami döbbenetesen kurva jól repül, olyan szűk fordulót csinált vele az éppen soros pilóta, hogy az már-már egy Smartnak is a becsületére válna.
- A MiG-29 úgy repül, mint amit elvárhatunk a posztszovjet erőgépektől. Nagyon izomból, nagyon szépen. És valami rohadt hangos.
- A Mi-24-es helikopterek kicsit komikus külsejük ellenére nagyon látványos kunsztokra képesek, nem beszélve arról, hogy mekkora talajkövető mélysunnyogásokat lehet velük csapatni.
- A csoportos műrepülő pilóták állatok. Ha valamelyik egyet tüsszent, mind leesnek, olyan közel voltak egymáshoz. Ez a törökökre és az olaszokra is igaz.
- Egyáltalán nem mindegy, hogy a föld-levegő rakétaindítót melyik oldalával lefelé teszed le az asztalra. Az egyiken ott van az irányzék, ugye.
- Ha pólóban alszol a tűző napon, másnap nagyon érdekes minták lesznek rajtad. Én konkrétan úgy nézek ki, mint aki a forró bográcsgulyásba ejtette a kulcsait, és megpróbálta még azon melegében kihalászni.
- Állva el lehet aludni. Két tized másodpercre, maximum, utána az összecsukó lábak jelzést továbbítanak az agynak, hogy "meglepetés!", erre vagy harminc másodpercig áll a bál és a rémült homloklebeny keresi a felelőst.
- A rekvirált baseball-sapka állítólag jól áll. A fene tudja.
- A legvehemensebb női diszkótestőröknek rossz az IFF-e, és még a védett alany közeli ismerőseit is leöntik pezsgővel.
- Nagy lesz a sikered, ha látványosan szarsz az egészre. Az ultimatív megoldás persze az, ha csak úgy teszel, mintha.
- Kis szerencsével még a két percig nagy lángon sütött grillhús is finomra sikerül - ehhez csak az kell, hogy az ember kifejlesszen némi faszén-toleranciát. Ugyanez a kolbászra nem igaz.
- Hazaúton nagyon tud hiányozni egy zuhany, ha a reggeli tisztálkodás holmi későnkelések miatt elmarad.

Na, ennyit erről.

Élek. Ez a hétvége egyik nagy eredménye.

Az egy dolog, hogy még mindig be vagyok állva, de így megyek majd a repülőnapra is.

Ideje, hogy kialudjam magam. Tornyosulnak és ütköznek a teendők a fejem fölött, akár valami rosszul szervezett jégmező. Majd felmerülök, széthajtom őket, aztán indítok pár SS-N-20-ast valami fenyegetőre és ellenségesre, aztán hallgatom az időjárásjelentést.

"Ha a sanity-nek ellentéte az insanity, akkor a jury-nek ellentéte az injury?"

Élvezem, ha gyűlölnek, igen.

Operation Codename: Szeppuku camembert-ral.

Alaphelyzet: olyan gyerekmedence-szagú camembert-t kaptunk jó anyámtól, hogy azzal már lehet kidobókat ijesztgetni az amfetamin-elosztó közvetlen közelében. Van az az a fajta kellemetlen tünet bizonyos betegségek esetén, hogy az ember feje belülről bűzlik, és a páciens úgy undorodik, hogy a környezete ebből nem sejt semmit. Na, ez a sajt ugyanezt produkálta, mindenféle mikrobiológiai rásegítés nélkül. A vetélytársa, a viszonylag szagtalan, viszont kurvajó Paysan Breton (szabad félreérteni), már tegnap megdöglött, így most erre került sor. Blimey megkérdezte ugyanis, hogy megeheti-e a szintén a hűtőben árválkodó erdőtűz-illatú füstölt sajt maradékát, mire azt találtam válaszolni, hogy igen, azzal a feltétellel, hogy segít a Népszerűtlen Sajt annihilálásában. Még rám hagyta volna amúgy az egészet, hogyisne. Így hát kést ragadtunk, és nekiláttunk.

Srakker: - Ha eltorzulna az arcom, kérlek, fejezz le, ne látsszon a szégyenem.
Blimey: - Te, ez a nemespenész szerintem inkább csak dzsentri.
Srakker: - Szerintem a Domestosszal öblögetés most nem lenne túlzás.

Az a baj, hogy még maradt belőle. Remélem, a gyártósoron senki nem volt szifiliszes, nem bírnám a perköltségeket.

Még nem terhelték rá az Ares árát a kártyámra. Könyörgöm, húzzanak le! Könyörgöm, vegyék el a pénzem őket megillető - tetemes - részét! Fogyasztani akarok! A rohadt életbe már. Addig akarom basztatni az axislockot, amíg bütyök nem nő a hüvelykujjamra. Ki akarom próbálni, mit vág a 154CM. Olyan leszek, mint valami késes kölyökkutya, mindenen ki fogom próbálni, miközben persze pontosan tudom, hogy semmi különbséget nem fogok érezni a kiszolgált CRKT-mhoz képest. De ez nem zavar, megint asztalokból darabokat levágni, igen. (Jó apám majd rozsdaoldási gyakorlatot végez a 420J2 linereken. A 420J2 linereken, igen, aminél kevés rozsdamentesebb dolgot gyártanak. Meg az AUS6M acélon, amiből a penge van. A gyártó honlapján nézve úgy tűnik, hogy a termékvonal-frissítés keretében a pengeacélt időközben lecserélték. Vagy a családomban volt több xenomorf, mint amit bevallottak, és savat izzadok, ha megijesztenek, vagy a budapesti levegővel nem stimmel valami - mert egyik acélnak sem szabadna, mégis mindkettőn van némi felületi rozsda.)

Holnap levelet írok nekik, és rákérdezek, nem rontottam-e el valamit a rendelésnél. A rendelési fázisig bezárólag nagyon tudom őket ajánlani, mivel

-az áraik alapból vámmentesen értendők és benne van az áfa is,
-kártyás rendelés esetén nem számítanak fel postaköltséget
-gyorsan reagál és segítőkész az ügyfélszolgálat
-érdemes olyasmire is rákérdezni, ami nem szerepel a honlapjukon, legfeljebb megrendelik.

Ingyenreklám, mert egyelőre megérdemlik. (Egyébként, ha a HK TacFolder nem esett volna át amúgy is a lélektani határon, akkor itthon rendeltem volna meg, mert a Moskitónál csak 3000,-Ft-tal hozták volna többért, és amúgy is teljesen korrektek voltak. Ha nincs valakinek amúgy negatív tapasztalata náluk, érdemes vetni rájuk egy pillantást - én megígértem magamnak, ha veszek még valaha valami drága kést, azt a józan ész határain belül maradva valamelyik itthoni boltban fogom megvenni, hogy támogassam a hazaiakat. Egyelőre 1-1 az állás, mert a Fällknivenemet itthon vettem, rá is fizettem pár rugót.)

A többit még meglátjuk.

Oké, az kimaradt a krónikából, hogy múlt szerdán összefutottam Pégé cimbivel. Pégé volt kollégám, most épp a Másik Oldalon keresi a kenyerét - az esetleg errefelé tévedő rendőrségi vagy ügyészségi alkalmazottak figyelmébe: a kriptikus megfogalmazás ezúttal legjobb tudomásom szerint nem takar jogszabálysértő magatartást. Ugyanazon a területen dolgozunk, de máshol, és az igazi borzalom az, amikor elkezdjük összevetni mindazt, amit a meló kapcsán megtudtunk.

Ehhez képest két depressziós beszélgetésének átirata kimondottan üdítő és megerősíti az embernek a világ igazságosságába vetett hitét.

Megbeszéltük, hogy a jövőben rendszeresebben szervezünk találkozót - ha lenne pszichológusom, most sikítva próbálna meg lebeszélni erről.

"MSN álma. Az új eredetmítosz."

Akik olvassák a Belterj.hu csetjét, ne higgyék, hogy megússzák. Senki ne higgye, hogy megússza. A borzalmas poénokat kötelező újra felhasználni.