vasárnap, augusztus 31, 2008

„Túl sok a pápa Avignon”, így hangzott az első.
„Margarinmajom: Ramapithecus”, így hangzott a második.

Élmény lehet velem gótikus-lelkizős horrort játszani.

szerda, augusztus 27, 2008

A soldier (who had just returned from the Western Front) was so disordered while he was going down the stairs into the London tube station, he became suddenly aware of the crowds of people coming up, he looked haggardly about, and evidently mistaking the hollow space below for the trenches and the ascending crowd for Germans, fixed his bayonet and charged. But for the women constable on duty at the turn of the staircase, who was quick enough to divine his trouble and hang on to him with all her strength to prevent his forward advance, he would have wounded many and caused danger and panic.

British pioneer policewoman Mary Allen, in her autobiography


Azt a szomorú barom mindenit. A hátamon felállt a szőr.

Ma az egyik kollégával arról beszélgettünk, hogy mennyire sérülékeny még békeidőben is az az infrastruktúra, ami körülvesz bennünket. Rossz érzésem van, remélem, csak az alváshiány miatt.

kedd, augusztus 26, 2008

A szakáll marad, az eddigi visszajelzések nagyjából pozitívak. (Kicsit aszimmetrikusra sikerült, de annyi baj legyen.) Kicsit agyhalottként mozgok, de ezt mostanra igazán megszokhatta volna a világ. Ha nem szokta, az ő baja.

Beszabadultam a könyvesboltba, az eredmény:
Donald James - Monstrum (elkezdve)
Isamu Fukui - Truancy (fogyasztózombi vagyok, naná, hogy impulzusvásároltam (azt meg már csak félve írom le, hogy Fukui-inga))
C. S. Lewis - A csendes bolygó (a fülszöveg fogott meg, kíváncsi lettem, hogy az író univerzumában miért a Terra a legelcseszettebb hely)

és egy régi, szégyenletes elmaradásom pótlása a sok közül

Joseph Heller - A 22-es csapdája.

De az elolvasásuk később jön, most épp emberelem magam megfele.

szombat, augusztus 23, 2008

Bizonytalan vagyok: legyen nekem szakállam, vagy ne legyen?

A kísérlet folyik.

csütörtök, augusztus 21, 2008

Na jó, szóval miután habosat nyálzottam arról, hogy milyen elképesztő munkát végeztek a X. Nemzetközi Repülőnap szervezői, és hogy mennyire jó volt pl. Gripent repülni látni, nem illendő kiröhögni a Honvédséget. (Különösen, mert naiv idióta módon még mindig hiszek a tiszteletreméltó vállalás fogalmában.) De hát most az egyszer, úgy érzem, muszáj. Ez a pályázat amúgy sem harci feladat, csak ha rosszul készítik el a pályaművet.

Jack szerint egy paranoiásabb ország hadserege némiképp ingerülten reagálna egy hadi létesítmény mellett kattintgató fotósra. Hajlok arra, hogy egyetértsek vele. Gondolom, minél civilebb és tésztaképűbb az illető, annál inkább.

Elképzeltem a dolgot. Fotósorozat.

Szudáni radarállomás.
Szudáni könnyű szállító harcjármű.
Szudáni gyalogosok.
Kínai utángyártott AK-47-esek torkolattüze, naplementénél.
Koporsó belülről.

Tuti befutó. Bár lehet, hogy a „nyugodt erő, az a nyerő” elvvel összhangban a hebehurgyáskodás helyett érdemesebb valami nyugodtabb, glikolvérű társulatnál kísérletezni.

vasárnap, augusztus 17, 2008

Muhuhahaaaa. (Ennyit egyhuzamban már rég röhögtem, hihetetlen a banda, akivel utaztam.)
Igaz, azért párszor megfogtam a majrévasat, meg visszafelé jövet kissé horpasztottam a padlólemezt, amikor az egyik előttünk haladó egyed féklámpáinak felvillanására mink gyorsultunk egy kicsit.

Gazdagabb lettem egy karszalagmintás fehér folttal az ideiglenes barnulás közepette, egy kalappal, ami megvédte a nyakamat a leégéstől, egy An-26-os és egy Mi-24-es pólóval. Abszolút kulturnüj módjára viselkedtem, a szemetet gyűjtöttem és nem hagytam szét, fényképezkedtem Eurofighter Typhoonnal, Garanddal, Thompsonnal, SA-16 Gimlettel, Gepárd M6 Hiúzzal, sörrel, bagóval, és az öt órányi alvás ellenére úgy hajtott az adrenalin meg az endorfin, mintha muszáj lenne.

Ez meg egész jó lett, annak ellenére, hogy egy kis 5 mpixeles géppel, nap végén készült, no.

szombat, augusztus 16, 2008

Holnap repülőnap, a jegyem már a zsákomban, hatra jönnek értem. Remélem, nem mossa el a rendezvényt valami helyi armageddon - amennyit szerveztek, hogy összejöjjön, elsősorban nem velem szemben lenne pofátlanság.
„Hm. Nofene. Egy felespohár volt a nadrágzsebemben.” - Srakker

„A nyílászárócsere első lépése: venni végre egy mérőszalagot.” - Srakker

„Van a szobában egy csempeszekrény... vagy mi, akarom mondani, cserépkályha.” - Szaszkacs

„Hogy lehet egyáltalán olyan hülye kérdést feltenni, hogy ezt a projektet koordinálja-e valaki? A Hivatalban vagyunk! NEM! Nem koordinálja senki! ...naiva.” - Srakker

„Már csak az százezer forint, hogy ránéznek a fogaidra... de talán még jó vagy ennyiért egy kávéra is.” - Jurátus

Az elmúlt hetek top 5 helyezettje.

hétfő, augusztus 11, 2008

Vérzik is, fáj is, tud ez mindent, na.

Hogy nektek is fájjon: hogy hívják azt a növényt, amelyen a rohadék kis vigyorik nőnek? Implant, naná. (Esetleg még húros hangszernek is használhatják szegényt születésük után, mert nem ismerik a fegyelmet.)
„Mintha kiszakítottak volna belőlem egy darabot, Mr. Fogg. Még távozni sem láttam önt.” Az bazmeg. Most kevesebb vagyok egy bal felső rágófoggal, amit tényleg a köpés meg az imádság tartott egyben nagyjából mostanáig. Tömve volt, gyökérkezelve, éppen csak nem rollereztek még rajta. Felemás érzés töltött el, valami perverz elegye a büszkeségnek meg a kurvaanyázásnak, amikor a fejemben matató orvos megjegyezte az asszisztensnek: „Nem tudom, miért nem jön ki. Talán két gyökere van?” Amire én közbevetettem, hogy „Ah tahlán nem lehet, hogy *köp* ahért van, mert számfeletti fogam volt?” Meg mondott ilyet is, hogy: „Jó masszív a csont.” (Csak egy aprócska darab tört le belőle. Tudtam, hogy ez a gyúrás az arcvastagságra az előnyömre válik egyszer.)

Hú, de király, már nem is vérzik, már csak baromira fáj. A hiánya. Mert én ilyen érzelmes ember vagyok, az is alig vidít fel, hogy egy valag pénzért kapok egy implantot. Élő szövet a fémvázon, mint a bicikliző Manyi néni, tudjátok. Olyan leszek én.

Addig foghíjas. (Kedvem támadt olyan hangokat hallatni, mint egy haldokló szektoid, még az X-COM: Enemy unknown-ból, de az férfiatlan. (Nyííííaaah.))

Majd beszámolok a nyaralásról is, ami alatt a Symptoms család beköltözött a fejembe, és szétbulizta az üdülés végét, talán. Egyszer.

kedd, augusztus 05, 2008

A bürokratikus kiképzés eredménye e teszten is megmutatkozik.

Íme!

***


Physical rating (your physical survivability, endurance and strength): B
Dr. Bizmoe says:
With a little training and exercise, you'll be ready for an outbreak.

Mental rating (your mental stability, endurance and intelligence): C
Dr. Bizmoe says:
Your mental strength and intelligence are unremarkable.
Srakker says:
Hey!

Experience rating (your knowledge of outbreaks and how to deal with them): D
Dr. Bizmoe says:
You must have seen or heard of at least one zombie movie.

Emotional rating (your emotional integrity): F
Dr. Bizmoe says:
Your mantra is, "Numbness is the path to survival."

Total survival rank (your overall survival grade):

Z+

Dr. Bizmoe says: Your knowledge, strength, and will to survive are unstoppable. It would take a nuclear holocaust to remove you from the face of the Earth. Zombies don't stand a chance.
***


Hah, ezt nektek mocccskoszombééék!
Várom a plombás fószert, illetve fószereket, hogy rongyos ötezeré' rásimítsák a kurvaoké jelzést a vízóráimra, amelyek tették a dolgukat, és öt hónap összesen több, mint hetven köbméter víz elfogyasztását regisztrálták. Környezetterhelő-e vagyok. Holnap remélhetőleg gazdagodom egy Seagate FreeAgent 500 GB-s külső winchesterrel, mert tudok élni, amellett így könnyebben fogom tudni cipelni a garantáltan legális forrásból származó adataimat. Elfilóztam azon, hogy kéne egy másik belső merevlemez is, amin Linuxot (Debian vagy Ubuntu) és Wine 1.0-át tenyésztek, de azért elsődlegesen késbuzi vagyok, és csak másodsorban geek, ezért a következő beruházásom akkor is kés lesz. (Abban a versenyben a Benchmade Mini-Griptilian vezet eddig.)



Winchestah.



Halef.

hétfő, augusztus 04, 2008

Vérvérvér, véresvér. Most kábé úgy néz ki a kezem, mintha szögesdrótba tekert macskákat kellett volna büngyürgetnem, mialatt mindannyiunkat sokkolóval kezelnek. Ehelyett csak annyi történt, hogy bekötöttem az USB-s és az audioportokat magában foglaló frontpanelt. A gépemen. Hogy ne kelljen kutyapózba ereszkednem a vas előtt, ha bármit csatlakoztatni akarok hozzá. Az eredmény: négyből egy, mert a szardarab nem ismeri fel az audioeszközöket, és a két USB-ből csak egy működik.

Jó!

(Asszem, a következő számítógépházam plüssből vagy plexiből lesz. (Erre még mindig könnyebb szert tenni, mint rendezett finommotoros mozgásra.))

péntek, augusztus 01, 2008

„Kitámasztottam a bringámat a ház mellé, és megnyomtam a Vén Mirígy aktiválószemölcsét. Vén Mirígy mesterséges lény volt, az üléshez tapadva éldegélt heti egy fruktózkapszulán és némi esővízen, vagy harmaton. Ha beröffentettem, bénító hatású izzadmánnyal vonta be az ülést, ami egyrészt baromi látványos zakóban végződött a figyelmetlen biciklitolvajok számára, másrészt időnként kellemetlen, bár sajnos nem veszélyes allergiás reakciót váltott ki belőlük az elsődleges nemi szerveik tájékán. Én rendszeresen szedtem az ellenanyagot.
Miután ezzel megvoltam, elindultam befelé.”

Srakker Domesticus - C:\Documents and Settings\Srakker\Asztal\Empata2.doc

Egyelőre nem érdekel, hogy egy ilyen működhet-e, egyelőre beérem azzal is, hogy számomra jól hangzik.
Kitolás az élet, elvtársak. Második napja irgalmatlanul fáj a fejem, tegnap is csak a második sör oldotta fel (igen, találkoztam Gőzbicajjal kápéügyben, de ő kezdte, ő kezdte a sörözést, nem én!), ma pedig nem tudom, mi lesz, de rosszul indul. Különösen azért, mert a beépített fénymérőm kidobott az ágyból 8:15-kor.
Ha kávézom, rosszul leszek, ha nem kávézom, kóválygok, aludni meg már nem tudok - pöpec.

Sebaj, majd azzal szórakoztatom magam, hogy kettébe szelem a City of Heroes/Villainst. Tegnap ugyanis lemondtam a Tabula Rasa-előfizetésemet (30. szintig szórakoztató, utána már nem tud semmi újat mutatni), és helyette összeraktam egy kardos-hárítótőrös gonosztevőt feketében, kékben (inDigó amúgy, aranyszín szegélyekkel), John Lennon-napszemüvegben és egészen elképesztő dzsigolófrizurával. Naugye, létrehoztam Baresteelt, megküzdöttem az irányítással (pont fordítva van, mint bárhol másutt az iparban, megható), léptem pár szintet, választottam képességeket, amikor is... haha, miután hazaértem, elindítottam, és...

elkezdett megint lefrissíteni az a takony. Két és fél gigát. (Start menüben nincs, a deszktopon meg csak az updater csücsül.) Mint már említettem, kettészelem.