Hogy tegnap mekkora barmot csináltam magamból az osztálytalálkozón, azt nem tudom, de eldöntöttem, hogy nem is érdekel. Alapvetően nem érzem úgy, hogy az egy szem ex-osztályfőnökömön kívül bárkinek is tartoznék bármivel abban a kuplerájban. Na. Fene a sok önelégült balfaszba, tisztelet a kivételnek.
Utána azért már jobb lett a helyzet, mert Bright és Zöldíjász közös születésnapi emlék-ivás-estjén vehettem részt, és már eléggé beállva érkeztem, ami utána folytatódott. Rázva nem volt, de keverve igen, így aztán a korábban megivott vörösbor, pezsgő, majd a ráivott mézespálesz és sör halálkommandót szervezett. Jihá. Leesett a hó, de a részegekre az Úr speciális osztaga vigyáz, így pofáraesés nélkül haza tudtam slattyogni a tükörtalpú cipőmmel. Mindent egybevetve úgy értékelem, a tüneménykimenetem változó hatásfokkal üzemelt, de, ahogy magamat ismerem, elég hangosan tettem mindezt, de mivel senkinek nem folyt vér a füléből, annyira talán mégsem.
A gyomrom most, délutánra már kezd helyrejönni, meghálálja a kis mocsok, hogy az elmúlt három-négy napban a tegnapi vedeléstől eltekintve nem nagyon ingereltem.
péntek, december 30, 2005
csütörtök, december 29, 2005
szerda, december 28, 2005
kedd, december 27, 2005
Semmi izgalmas nem történik, és ez így nekem kurva jó. Vígan punnyadok, szanaszéjjel nyűvöm a gépemet - ami gyakorlatilag a geek-énem oltárán való áldozat -, a külvilággal pedig minimális szinten ápolok csak kapcsolatot.
* * *
Megalkottam a "halálkaraván" kifejezést, ami a zászlólopdosós játékmódokban az ellenfél zászlójával tovarobogó játékost kísérő, kvázirendezett, célorientáltan tobzódó mészáros csürhét hivatott egy szóban jellemezni. Tán még jó lesz másra is.
* * *
Végigtoltam a Starship Trooperst.
Hát, hát, hát. Abban maradtunk Blimey-val, hogy ezen a játékötleten nagyon sokféleképpen lehetett volna segíteni. Alapvetés ugye a filmben (a könyv más, de ezt most az Universal cucca alapján készítették, ha jól lestem, így az eredeti könyvalakot most le lehet szarni), hogy ha valakit elérnek a csúnya kitinvázasok, akkor annak a katonának a halál csak a kezdet, utána még randább dolgok jönnek. (...tűzcsappal...) Ehhez képest ugye víg főhősünket többször lehet eltalálni, mint a HMS Courageoust, és még mindig bírja. Nesze, realitás. (...asszem, az leégett, összedőlt, aztán elsüllyedt...) Aztán ugyanezt a főhőst nyakon öntik akkora adag bogárral, hogy az egy regimentnek elég lenne. Nem számoltam, hogy a játék során poligonbogárral végeztem egymagam, de szerintem valahol három- és ötezer között lehet. Vagy több, vagy kevesebb, a végén már tényleg elég sűrű volt az élet. Ez még mindig nem lenne baj, ha ugyanez a tömérdek bogár nem nyomna el, mint a csikket. A fegyvereknek vagy semmi stophatása, vagy semmi páncéltörő képessége, vagy nincs hozzájuk lőszer, vagy atomrakéta. (Utóbbi humoros, kedélyes szórakozás, de a fedezékbe ugrás kreatív alkalmazását kívánja meg.)
Szóval, számoljunk. A mezei gyalogbogár, a Mobile Infantryman kitinvázas képviselője az alapfegyverből (amiből nem fogy ki a skuló) megemészt kettő-három lövést, mielőtt előadja a Végrángás című bogárbalettet. A túlmelegedés elkerülése érdekében hősünk kettes-hármas lövésekkel műt. Ez eddig jó. De.
A tigriscsíkos változat már a Morita Scatter Rifle-ből kér pár lövedéket, majd egy jól irányzott lövést a cső alá szerelt shotgun modulból. Ez hány másodperc alatt van meg? Mondjuk, legyen három, ha az időszakonkénti újratárazást nem számoljuk. Ezalatt a sűrűbb vidékeken a program a nyakamba fos mondjuk hat-hét gyalogbogarat, meg egy-két tigriscsíkosat, szép, népes hullámokban. Néha ezt még megfejeli pár komolyabb kártevővel, mondjuk a félvak, manőverezőképtelen, viszont kurva nagyot sebző, öklelve támadó Rhinóval, vagy egy kisebb-nagyobb Tankerrel, ami úgy lefúj, mint arakhnofób kisgyerek a kaszáspókot. Szóval nagy a nyüzsi, kérem. És elnyomnak, kérem, elnyomnak.
Meg aztán, a film világához is kevés a köze annak, hogy jön valami überpáncélos alak, és egymaga felhentel egy egész mutáns hangyafarmot. Ha egyet le lehet gyártani ebből, akkor miért nem lehet mondjuk kettőt, ötöt, nyolcat, beszervezni egy csapatba, oszt' hadd menjen az irtás?
És ez volt az egyik ötlet, amivel leheletnyivel reálisabbá lehetett volna tenni a játékot. Mondjuk, egy két-három fős támogató személyzet melléd. Például egy Techmarine, egy vagy két nehézfegyveres (egy chain cannonos meg egy rakétavetős), medic, pszi, vagy ilyesmi. Ne tessék azzal jönni, hogy ez akkor olyan lett volna, mint a Star Wars: Republic Commando. Így is olyan. (Más kérdés, hogy akkor jobban élveztem volna a játékot.)
A másik lehetőség az lett volna, hogy a felszerelést is lehessen fejleszteni a pályák között. Mondjuk, tökösebb páncélzat, több fegyverágy - egyszerre két chain cannonnal akarok darálni Klendathun, mi olyan nehéz ezen?!
A grafikus motor a gépemet a gyakorlatban visszaminősítette low end roncshalommá, és csak 640*480*32-n volt hajlandó teljesen akadásmentesen futni.
Kapjon mondjuk tőlem a játék egy 3/4-edet, de csak mert teletömtem a fejemet bejglivel, és ettől békés vagyok.
* * *
Ha volt valami még, azt elfelejtettem, tehát nem is érdekes.
* * *
Megalkottam a "halálkaraván" kifejezést, ami a zászlólopdosós játékmódokban az ellenfél zászlójával tovarobogó játékost kísérő, kvázirendezett, célorientáltan tobzódó mészáros csürhét hivatott egy szóban jellemezni. Tán még jó lesz másra is.
* * *
Végigtoltam a Starship Trooperst.
Hát, hát, hát. Abban maradtunk Blimey-val, hogy ezen a játékötleten nagyon sokféleképpen lehetett volna segíteni. Alapvetés ugye a filmben (a könyv más, de ezt most az Universal cucca alapján készítették, ha jól lestem, így az eredeti könyvalakot most le lehet szarni), hogy ha valakit elérnek a csúnya kitinvázasok, akkor annak a katonának a halál csak a kezdet, utána még randább dolgok jönnek. (...tűzcsappal...) Ehhez képest ugye víg főhősünket többször lehet eltalálni, mint a HMS Courageoust, és még mindig bírja. Nesze, realitás. (...asszem, az leégett, összedőlt, aztán elsüllyedt...) Aztán ugyanezt a főhőst nyakon öntik akkora adag bogárral, hogy az egy regimentnek elég lenne. Nem számoltam, hogy a játék során poligonbogárral végeztem egymagam, de szerintem valahol három- és ötezer között lehet. Vagy több, vagy kevesebb, a végén már tényleg elég sűrű volt az élet. Ez még mindig nem lenne baj, ha ugyanez a tömérdek bogár nem nyomna el, mint a csikket. A fegyvereknek vagy semmi stophatása, vagy semmi páncéltörő képessége, vagy nincs hozzájuk lőszer, vagy atomrakéta. (Utóbbi humoros, kedélyes szórakozás, de a fedezékbe ugrás kreatív alkalmazását kívánja meg.)
Szóval, számoljunk. A mezei gyalogbogár, a Mobile Infantryman kitinvázas képviselője az alapfegyverből (amiből nem fogy ki a skuló) megemészt kettő-három lövést, mielőtt előadja a Végrángás című bogárbalettet. A túlmelegedés elkerülése érdekében hősünk kettes-hármas lövésekkel műt. Ez eddig jó. De.
A tigriscsíkos változat már a Morita Scatter Rifle-ből kér pár lövedéket, majd egy jól irányzott lövést a cső alá szerelt shotgun modulból. Ez hány másodperc alatt van meg? Mondjuk, legyen három, ha az időszakonkénti újratárazást nem számoljuk. Ezalatt a sűrűbb vidékeken a program a nyakamba fos mondjuk hat-hét gyalogbogarat, meg egy-két tigriscsíkosat, szép, népes hullámokban. Néha ezt még megfejeli pár komolyabb kártevővel, mondjuk a félvak, manőverezőképtelen, viszont kurva nagyot sebző, öklelve támadó Rhinóval, vagy egy kisebb-nagyobb Tankerrel, ami úgy lefúj, mint arakhnofób kisgyerek a kaszáspókot. Szóval nagy a nyüzsi, kérem. És elnyomnak, kérem, elnyomnak.
Meg aztán, a film világához is kevés a köze annak, hogy jön valami überpáncélos alak, és egymaga felhentel egy egész mutáns hangyafarmot. Ha egyet le lehet gyártani ebből, akkor miért nem lehet mondjuk kettőt, ötöt, nyolcat, beszervezni egy csapatba, oszt' hadd menjen az irtás?
És ez volt az egyik ötlet, amivel leheletnyivel reálisabbá lehetett volna tenni a játékot. Mondjuk, egy két-három fős támogató személyzet melléd. Például egy Techmarine, egy vagy két nehézfegyveres (egy chain cannonos meg egy rakétavetős), medic, pszi, vagy ilyesmi. Ne tessék azzal jönni, hogy ez akkor olyan lett volna, mint a Star Wars: Republic Commando. Így is olyan. (Más kérdés, hogy akkor jobban élveztem volna a játékot.)
A másik lehetőség az lett volna, hogy a felszerelést is lehessen fejleszteni a pályák között. Mondjuk, tökösebb páncélzat, több fegyverágy - egyszerre két chain cannonnal akarok darálni Klendathun, mi olyan nehéz ezen?!
A grafikus motor a gépemet a gyakorlatban visszaminősítette low end roncshalommá, és csak 640*480*32-n volt hajlandó teljesen akadásmentesen futni.
Kapjon mondjuk tőlem a játék egy 3/4-edet, de csak mert teletömtem a fejemet bejglivel, és ettől békés vagyok.
* * *
Ha volt valami még, azt elfelejtettem, tehát nem is érdekes.
vasárnap, december 25, 2005
Merry vagy nem merry
Najóvan.
A jutalmamnak kezdek a nyakára hágni (lesznek jövőre is kiadások, és ha azokat is beleszámolom, akkor már nem sok marad), viszont a karácsony vicces. Különösen, ha négy, megvásárolt ajándékból három olyasmi, amit én is szívesen kaptam volna. (Ebből kettő pia volt. Nem túl fantáziadús, de szívből jön, és mégsem artériás vér.) A Leatherman Sideclipre kimondottan büszke vagyok, amit apám kapott meg. Rejtő-hőssel együtt vettük meg. (Eközben történt meg a dézsma vu-s népbüntetésem, amire szintén büszke vagyok.)
Kaptam cuccokat, de nagy részüknek majd februárban, a kanadai zimában veszem hasznát. Ha kimozdulok a fűthető szektorokból.
Ma elslattyogtam a XV. kerület, Rákos úttól a Bosnyák térre 55 perc alatt, mert nem sikerült taxit kerítenem. Kellemes menet volt. (Utána ezt megfejeltem egy Astoria-Izomnyócker levezető szakasszal.) Jól esett, mert kellemes hideg volt, így tudtam hova ontani a hulladékhőt. Azért ritkán akad egy órám ilyesmire. Ez azon is meglátszott, hogy a Rejtő-hősék által üzemeltetett karácsonyi menekülttáborból alig egy-másfél óra után leléptem a retekbe.
És most, hogy a napi kvótát teljesítettem poligonbogár-öldösésből, lassan elhúzok aludni a bélbe.
Boldog karácsonyt, már nem sok van hátra belőle.
A jutalmamnak kezdek a nyakára hágni (lesznek jövőre is kiadások, és ha azokat is beleszámolom, akkor már nem sok marad), viszont a karácsony vicces. Különösen, ha négy, megvásárolt ajándékból három olyasmi, amit én is szívesen kaptam volna. (Ebből kettő pia volt. Nem túl fantáziadús, de szívből jön, és mégsem artériás vér.) A Leatherman Sideclipre kimondottan büszke vagyok, amit apám kapott meg. Rejtő-hőssel együtt vettük meg. (Eközben történt meg a dézsma vu-s népbüntetésem, amire szintén büszke vagyok.)
Kaptam cuccokat, de nagy részüknek majd februárban, a kanadai zimában veszem hasznát. Ha kimozdulok a fűthető szektorokból.
Ma elslattyogtam a XV. kerület, Rákos úttól a Bosnyák térre 55 perc alatt, mert nem sikerült taxit kerítenem. Kellemes menet volt. (Utána ezt megfejeltem egy Astoria-Izomnyócker levezető szakasszal.) Jól esett, mert kellemes hideg volt, így tudtam hova ontani a hulladékhőt. Azért ritkán akad egy órám ilyesmire. Ez azon is meglátszott, hogy a Rejtő-hősék által üzemeltetett karácsonyi menekülttáborból alig egy-másfél óra után leléptem a retekbe.
És most, hogy a napi kvótát teljesítettem poligonbogár-öldösésből, lassan elhúzok aludni a bélbe.
Boldog karácsonyt, már nem sok van hátra belőle.
kedd, december 20, 2005
Excerpt
Siketfrajd.
Pszichoanalízissel foglalkozó madárféle. Problémái vannak a hangok forrásának behatárolásával, és üvöltve kell megvallani neki a perverzióidat, ezért nem túl sikeres.
-Tehát azt mondja, omnibusz-komplexusa van?
-OIDIPUSZ! OIDIPUSZ, MAGA MARHA!
* * *
"gumibotrány"
* * *
"Jó ebédhez szól a kvóta."
Bürokrata zenei műsor, könnyes bérszámokkal, meg ilyesmivel...
* * *
Ez még mind nem is lenne annyira szörnyű, ha nem mindet én írtam volna.
Pszichoanalízissel foglalkozó madárféle. Problémái vannak a hangok forrásának behatárolásával, és üvöltve kell megvallani neki a perverzióidat, ezért nem túl sikeres.
-Tehát azt mondja, omnibusz-komplexusa van?
-OIDIPUSZ! OIDIPUSZ, MAGA MARHA!
* * *
"gumibotrány"
* * *
"Jó ebédhez szól a kvóta."
Bürokrata zenei műsor, könnyes bérszámokkal, meg ilyesmivel...
* * *
Ez még mind nem is lenne annyira szörnyű, ha nem mindet én írtam volna.
hétfő, december 19, 2005
Figyelmeztető lövés
Mondom, bazeg. Ez még csak a figyelmeztető lövés volt. Hamarosan az ország is stimmelni fog. Ha sokáig marad még keresőszó a pornóadó, elérem, hogy bevezessék itthon is.
péntek, december 16, 2005
csütörtök, december 15, 2005
kedd, december 13, 2005
Koktélmáj
Avagy a műsor megy tovább.
Blimey grafikus kollégájának köszönhetően - aki a kifejezést kitalálta - most rendszeresen üvöltjük át egymásnak egyik szobából a másikba az Onyx-Biohazard Judgment Night refrénjét idézve:
Koktélmááááááj!
Koktélmáj! Hüö! Hüö! Hüö!
Kérem, kapcsolja ki.
Blimey grafikus kollégájának köszönhetően - aki a kifejezést kitalálta - most rendszeresen üvöltjük át egymásnak egyik szobából a másikba az Onyx-Biohazard Judgment Night refrénjét idézve:
Koktélmáj! Hüö! Hüö! Hüö!
Kérem, kapcsolja ki.
hétfő, december 12, 2005
Ahelyett, hogy az Adminisztratív Foshalom Armageddon Kiadás adatlapjait töltögettem volna, vagy egy nevezetes Másik Bandának állítottam volna össze a jövő heti határidővel átadandó anyagot, nekiültem, és végigirtottam a Sejk kódnevű izét. (Erről vagy Hasektől a Sejk, vagy a híresen félrefordított című film, a Sejk juthatna eszünkbe, de szerencsére nem jut.) Mert már elegem lett abból, hogy öt percnyi meló után hibát találok benne. Erre ráment a napom, de találtam összesen hét kisebb, meg egy nagyobb bugot, amiket ügyesen le is jelentettem. Szerintem idővel lófejet találok az ágyamban.
Kiderült emellett, hogy a főnökeim nem igazán fogják még a Sejk jelentőségét, és egy részük nem is igen akar hozzá érteni. Ezzel persze csak az a gond, hogy ha végre valaki leülne, és rendesen beállíttatná azt a nyüvet, sokkal könnyebbé tudná tenni az életünket, és az adminisztratív ökörködések jó részét is le tudnánk venni a vállunkról. Ez nekem főleg azért fontos, mert az adminisztratív ökörködések túlnyomó része történetesen az én vállamon van, és legszívesebben középre hánynék, ha csak rágondolok. Éppen ezért elkezdtem olyan irányban manőverezni, hogy a továbbiakban inkább hadd határozzam meg én, hogy mit csináljon más. A gondolat felvidít.
Emellett volt születésnapom. Visszafogottan lerészegedtem ez alkalomból szombaton, aztán vasárnap még rátettem pár pohárral. Ajándékaim praktikusak és szükségesek, a családi ebéd meg szokás szerint dögletesen finom.
Over and out.
Kiderült emellett, hogy a főnökeim nem igazán fogják még a Sejk jelentőségét, és egy részük nem is igen akar hozzá érteni. Ezzel persze csak az a gond, hogy ha végre valaki leülne, és rendesen beállíttatná azt a nyüvet, sokkal könnyebbé tudná tenni az életünket, és az adminisztratív ökörködések jó részét is le tudnánk venni a vállunkról. Ez nekem főleg azért fontos, mert az adminisztratív ökörködések túlnyomó része történetesen az én vállamon van, és legszívesebben középre hánynék, ha csak rágondolok. Éppen ezért elkezdtem olyan irányban manőverezni, hogy a továbbiakban inkább hadd határozzam meg én, hogy mit csináljon más. A gondolat felvidít.
Emellett volt születésnapom. Visszafogottan lerészegedtem ez alkalomból szombaton, aztán vasárnap még rátettem pár pohárral. Ajándékaim praktikusak és szükségesek, a családi ebéd meg szokás szerint dögletesen finom.
Over and out.
vasárnap, december 11, 2005
Kormányzó, mi? Bwwwahahahaa.
You wanna somethin' bad? I'll give you bad.
Fiatal voltam, kellett a pénz, part 1
Fiatal voltam, kellett a pénz, part 2
Sanity-t kéretik leadni a portán.
Fiatal voltam, kellett a pénz, part 1
Fiatal voltam, kellett a pénz, part 2
Sanity-t kéretik leadni a portán.
péntek, december 09, 2005
A bugz0rt levadászták.
A CukoRica (KoRn) még mindig eszetlenül jó - az új albumuk pedig minden tekintetben bejövős az én betegecske lelkemnek -, és kihozza belőlem azt a fajta felismerést, hogy valójában mindig is bántam, hogy nem foglalkoztam az énekléssel nem hogy eleget, de gyakorlatilag semmit. Mert akkor talán, esetleg (höhö, lópenészt) tudnék ilyesmiket is elkövetni, mint ők. Ez persze egyáltalán nem biztos, viszont esély sincs, hogy kiderüljön, lehetett volna-e.
Így hallgatok, és egészen mást csinálok, olyasmit, amiben már kezd gyakorlatom lenni.
A Dolgok, Amik a Láthatáron Tornyosulnak, még szépen ki kell várják a hivatali tiszteletköröket, amikbe belekezdeni sincs kedvem, nem hogy végigcsinálni - idővel összerántom magam, és hirtelen nekiállok megoldani.
A CukoRica (KoRn) még mindig eszetlenül jó - az új albumuk pedig minden tekintetben bejövős az én betegecske lelkemnek -, és kihozza belőlem azt a fajta felismerést, hogy valójában mindig is bántam, hogy nem foglalkoztam az énekléssel nem hogy eleget, de gyakorlatilag semmit. Mert akkor talán, esetleg (höhö, lópenészt) tudnék ilyesmiket is elkövetni, mint ők. Ez persze egyáltalán nem biztos, viszont esély sincs, hogy kiderüljön, lehetett volna-e.
Így hallgatok, és egészen mást csinálok, olyasmit, amiben már kezd gyakorlatom lenni.
A Dolgok, Amik a Láthatáron Tornyosulnak, még szépen ki kell várják a hivatali tiszteletköröket, amikbe belekezdeni sincs kedvem, nem hogy végigcsinálni - idővel összerántom magam, és hirtelen nekiállok megoldani.
10:48:07 [Métely]>[Srakker] jól vagy? :ébren?
10:49:41 [Srakker]>[Métely] Csak az erkölcsi érzékem aluszik.
10:50:41 [Métely]>[Srakker] dehát az mindig!
10:51:40 [Métely]>[Srakker] Dorbézolós!
10:53:33 [Métely]>[Srakker] Aki éjjel kemény ugye...!
10:54:49 [Srakker]>[Métely] Én éjjel-nappal kemény vagyok. Olyan kemény, hogy puha hájrétegbe kellett csomagolni, hogy kárt ne tegyek a környezetemben.
10:54:52 [Métely]>[Srakker] az legyen nappal is legény a talpán, ezt akartam mondani. :rotfl:
10:49:41 [Srakker]>[Métely] Csak az erkölcsi érzékem aluszik.
10:50:41 [Métely]>[Srakker] dehát az mindig!
10:51:40 [Métely]>[Srakker] Dorbézolós!
10:53:33 [Métely]>[Srakker] Aki éjjel kemény ugye...!
10:54:49 [Srakker]>[Métely] Én éjjel-nappal kemény vagyok. Olyan kemény, hogy puha hájrétegbe kellett csomagolni, hogy kárt ne tegyek a környezetemben.
10:54:52 [Métely]>[Srakker] az legyen nappal is legény a talpán, ezt akartam mondani. :rotfl:
szerda, december 07, 2005
Mai militáns angol nyelvlecke, első rész.
"Rumor says that I've made her cry."
Ha az őszinteséggel ölni lehet, akkor én nagyszerűen megjelöltem a célpontot, még hétfőn. A gyalogosroham többi részvevője is kitett magáért.
Második rész.
"A wanderbug is a special phenomenon only the luckiest of users are to see."
A rendszer, amit használok - és bugra vadászom benne, mert a virtuális erőszak, a hibajelentés-puska durrogásával, visszahozza az értelem illúzióját kiüresedett életembe -, rögtön két hibát is felböfögött. Az egyik egy ronda vándorbug, amelyet elég nehéz lokalizálni, mert nagyon óvatos - de már láttam, hogy leporellómintás a potroha. A másik egy hivatali bug, ugyanis, mint kiderült, a fenti rendszer hibáiról csak azt nem tudjuk, hogy ki jelenti, mikor, kinek, és hogyan dokumentálja.
Harmadik rész.
"Die, goddamn bugz0r, die! Die!"
Rátettem a mohó mancsomat a Starship Troopersre. Az összhatás felemás. Most főként a negatívumokról fogok beszélni, abból pedig van egy pár. Az ok főleg a gameplayben keresendő. Az, hogy a főhős nem mezei gyalogpocok, üdvözlendő, viszont a kis nyugalom után visszatöltődő személyi védőpajzs ötletét már ellőtték a Star Wars: Republic Commandóban.
A lőszerprobléma itt tényleg húsbavág. Adtak ugyan olyan fegyvert, amelyből valami sajátos okból sosem fogy ki a lőszer, de az csak az alapkiszerelésű bogarat öli jól, és amúgy is villámgyorsan túlmelegszik. (Nem ezt kéne sorba kötni, nyolcszázasával, és a túlmelegedés miatt mondjuk kétszázasával alkalmazva nyúlós kitinmorzsává lőni a szembejövő bogarakat?) Nem tudom, hogy egy teljes tankhadosztályon kívül minek van elég lőszere, hogy átverekedje magát a sok izgimozgi bogárféleségen.
Szar az élete annak a mobilozós gyalogosnak (Mobile Infantryman), akinek a nála négyszer nagyobb bogár csáprágói között is életben kell maradni, ha úgy van scriptelve, hogy a fenti bogár nem juthat át. Ha mindent elkúrsz, akkor sem.
Az a helyzet, hogy amilyen tömegben a bogarak a humán bandára esnek, egy pálya harminc másodperc alatt véget kellene, hogy érjen. Azzal, hogy minden ember meghal, a bogarak meg mondjuk rendelnek egy pizzát. Nem tettek le elég embert, ezért minden egyes katonának annyi HP-t adtak, mint egy óvodának, hogy a scriptelt tömegjelenetbe idejekorán bele ne tudjanak dögleni.
És nem adnak benne nehézpáncélt.
"Damn. I wanted those big shiny toys at my disposal."
"Rumor says that I've made her cry."
Ha az őszinteséggel ölni lehet, akkor én nagyszerűen megjelöltem a célpontot, még hétfőn. A gyalogosroham többi részvevője is kitett magáért.
Második rész.
"A wanderbug is a special phenomenon only the luckiest of users are to see."
A rendszer, amit használok - és bugra vadászom benne, mert a virtuális erőszak, a hibajelentés-puska durrogásával, visszahozza az értelem illúzióját kiüresedett életembe -, rögtön két hibát is felböfögött. Az egyik egy ronda vándorbug, amelyet elég nehéz lokalizálni, mert nagyon óvatos - de már láttam, hogy leporellómintás a potroha. A másik egy hivatali bug, ugyanis, mint kiderült, a fenti rendszer hibáiról csak azt nem tudjuk, hogy ki jelenti, mikor, kinek, és hogyan dokumentálja.
Harmadik rész.
"Die, goddamn bugz0r, die! Die!"
Rátettem a mohó mancsomat a Starship Troopersre. Az összhatás felemás. Most főként a negatívumokról fogok beszélni, abból pedig van egy pár. Az ok főleg a gameplayben keresendő. Az, hogy a főhős nem mezei gyalogpocok, üdvözlendő, viszont a kis nyugalom után visszatöltődő személyi védőpajzs ötletét már ellőtték a Star Wars: Republic Commandóban.
A lőszerprobléma itt tényleg húsbavág. Adtak ugyan olyan fegyvert, amelyből valami sajátos okból sosem fogy ki a lőszer, de az csak az alapkiszerelésű bogarat öli jól, és amúgy is villámgyorsan túlmelegszik. (Nem ezt kéne sorba kötni, nyolcszázasával, és a túlmelegedés miatt mondjuk kétszázasával alkalmazva nyúlós kitinmorzsává lőni a szembejövő bogarakat?) Nem tudom, hogy egy teljes tankhadosztályon kívül minek van elég lőszere, hogy átverekedje magát a sok izgimozgi bogárféleségen.
Szar az élete annak a mobilozós gyalogosnak (Mobile Infantryman), akinek a nála négyszer nagyobb bogár csáprágói között is életben kell maradni, ha úgy van scriptelve, hogy a fenti bogár nem juthat át. Ha mindent elkúrsz, akkor sem.
Az a helyzet, hogy amilyen tömegben a bogarak a humán bandára esnek, egy pálya harminc másodperc alatt véget kellene, hogy érjen. Azzal, hogy minden ember meghal, a bogarak meg mondjuk rendelnek egy pizzát. Nem tettek le elég embert, ezért minden egyes katonának annyi HP-t adtak, mint egy óvodának, hogy a scriptelt tömegjelenetbe idejekorán bele ne tudjanak dögleni.
És nem adnak benne nehézpáncélt.
"Damn. I wanted those big shiny toys at my disposal."
kedd, december 06, 2005
Statusreport
Kicsit meg vagyok illetődve. Nagy dolgok készülnek, tornyosulnak a látóhatáron, próbálgatják az izmaikat, dobbantásuktól megremeg a kávé a csészémben, és leesik a hamu a cigarettám végéről.
Egy pofa sör, egy doboz bagó, napi nyolc óra alvás, tömérdek kávé, és meglesz ez. Ezzel bármit megcsinálok, ketten pedig bármit megcsinálunk.
Mégis furcsa. Nem vagyok én hozzászokva, hogy a szavaimnak egyszerre súlya nő, fülek fordulnak felém, amelyek hallanak, és amelyekhez közvetlen kapcsolása van tollaknak és pénztárcáknak. Remélem, lesz alkalmam hozzászokni.
Mai szösszenet: "Halottakkal nehéz versenyezni. Mire nekifutnál, ők már ott is vannak."
Egy pofa sör, egy doboz bagó, napi nyolc óra alvás, tömérdek kávé, és meglesz ez. Ezzel bármit megcsinálok, ketten pedig bármit megcsinálunk.
Mégis furcsa. Nem vagyok én hozzászokva, hogy a szavaimnak egyszerre súlya nő, fülek fordulnak felém, amelyek hallanak, és amelyekhez közvetlen kapcsolása van tollaknak és pénztárcáknak. Remélem, lesz alkalmam hozzászokni.
Mai szösszenet: "Halottakkal nehéz versenyezni. Mire nekifutnál, ők már ott is vannak."
péntek, december 02, 2005
Nyertem. A tér, az idő és a pénzügyek meghajtották busa fejüket előttem, és hátam mögé sorakozva biztosítottak támogatásukról. Nagyúri intésem nyomán felfedte titkait a Szentségtelen Banki Machinációk Retkes Kis Leporellója, és az így kihüvelyezett, ösztönös, embernek nem való tudást kihasználva szert tettem...
...a vízumra.
Blame Canada.
...a vízumra.
Blame Canada.
