Polygons of hate

Kicsit keresztbe állnak a szemeim a képernyő előtt, holott nem is ittam. Most már elértem azt a fázist, hogy a meglátogatandó helyszíneknek több, mint felén nem voltam az "Egyéb faszság" kategóriába sorolható, oldalról lecsapva betámadó feladatok miatt. Főnökeim száma eléri a négyet, ami nem lenne baj, ha nem mindegyik engem akarna. Igaz, mind a négy nő, de csak egy vonzó közülük. Az is férjes. És mind azt akarja, hogy neki dolgozzak. És közben dobjam félre, amit a másik három akar. Illetve nem egészen így néz ki mégsem: mindig hárman állapodnak meg a negyedikkel szemben. Ez biztos olyan női dolog.

Amikor azt mondom, hogy négy női főnököm van, hirtelen tiszteletteljes csend nő körülöttem, de ez előítélet. Az, hogy az én esetemben az összes ilyen klisé, pletyka, meg anyámtyúkja testet ölt, amit a női felettesekkel kapcsolatban asszociálni szoktak a randa szexistái, az véletlen egybeesés, bizonyára.

Igen. Mondjuk, ha már nagyon nem bírom, írok róla egy könyvet. Aztán a szakma mártírjaként tisztelnek, amikor valami felháborodott feminista halálkommandó tűsarkúval tipor agyon egy mocsokkal és emberi szennyel borított sikátorban, egy zugkocsma hátsó kijárata közelében.

Igyekezni fogok, hogy ifjú vérem hullása a lehető legkibaszottabbul legyen artisztikus, ha ez a valószínűtlen eset bekövetkezne.

Tha powa

Kezdek magamra találni megint. Ez örvendetes.

"Never underestimate the power of blueberry pie, punk."

Ezt találtam mondani a Fables: The Lost Chapters közepette.

Intermezzo

"Rühesedjen meg a tüdőm, hát, mit rinyálok itt össze, hihetetlen. Hagyjam már abba."

Maradjunk ennyiben, én.

Kíváncsiság

Kíváncsi lennék, mi vezette a Microsoft Word 2003 magyar lokalizációért felelős programozóit, hogy benne hagyják azt a pótolhatatlan funkciót, amely a magyar forintot (ft) méterre akarja váltani.

Talán burkolt társadalomkritika? Hogy x elsikkasztott költségvetési forint y egérúttal egyenértékű az igazságszolgáltatással és a népharaggal szemben?

Nem, nem hiszem.

Pedig hogy örültem volna, ha a lokalizált termék valami kézre állítható kiegészítővel fogná magát, felmenne mondjuk az MNB honlapjára, és lelopná a napi középárfolyamot, jól. Más kérdés, hogy ehhez az egyes nemzeti bankoknak egységesen kéne kezelniük az ezt mutató oldalukat, ami kábé egy nappal a világszerte egységes valuta bevezetése után fog megtörténni.

...hát klónozz le, baszod.

A mai nap egy teljesen új típusú Adminisztratív Foshalom feltöltési munkáival telt. Ezen ment a rinyálás a múlt héten, és úgy döntöttem, hogy mostantól baszok az elsődleges munkám közepébe - igen, annak a közepébe, amiért elvileg fizetnek -, nem megyek helyszínre sem, ehelyett egy húsz oldalas adatlaphoz próbálok tölteléket gyűjteni. És milyen jól tettem. Kettővel végeztem is, úgy, hogy az adattartalom a kettő esetén kábé harminc százalékban megegyezik. Amikor a projektvezetőm, akinek elvileg kölcsönadtak - a gyakorlatban viszont ezt a tényt magasról lefosták -, megkérdezte, hogy miért nem tartok vele a helyszínre, arcomon angyali nyugalommal dőltem hátra a mind szervesebb szagú székemben, majd közöltem:

"Hát, ha a Hivatal finanszírozza a klónoztatásom és a klón betaníttatásának költségeit, elvégzem, amire kérsz. Amíg ez nem történik meg, addig ez sajnos nem áll módomban. Nekem mindegy, hogyan bokszoljátok le, hogy ki ad nekem utasítást, felőlem nyugodtan mehetsz a nagykisfőnökhöz is, de amíg nem sikerül elérni, hogy egyszerre csak egy ember adjon nekem utasítást, addig én ezt a szart fogom csinálni, amin most dolgozom."

Miután pedig sikerült arról is tudomást szereznem, hogy a másik osztályon dolgozó kolléganő - akivel annyira szeretnek összehasonlítani, hogy neki sikerült - elárulta, hogy neki a négy projekt adatlapjának kitöltése három napjába került a múlt héten, és csak a maradék két napon kellett helyszínre mennie, úgy éreztem, mégsem tévedtem, amikor úgy gondoltam, nem én vagyok a makkarcú, amiért ugyanezt négy helyszínen töltött nappal és nyolc projekttel nem sikerült ugyanannyi idő alatt végrehajtanom. Egy ideig ugyanis komolyan kételkedtem a képességeimben - velem szemben pedig kevés nagyobb vétek van, és kevés dolog miatt tudok ennyire haragudni.

Azt, hogy ha valaki tudatosan vagy akaratán kívül eléri, hogy megkérdőjelezzem, mit érek, azt olyan mélyen vetem meg, hogy olyan mélyre köpni sem tudok. És elég keményen kell pedáloznia, hogy egyáltalán emberszámba vegyem.

Kiváló lesz az összhang, én már érzem. Kevés olyan méreg van a morálra, mint én, amikor bajom van a vezetőséggel, és eléggé rühellem őket ahhoz, hogy ne rázzam le magamról a baromságaikat, mint kóbor kutya a vizet.

Selma Lagerlöf ki fog nyíratni

Svéd öngyidepi gótzenekar:

Nihils Holgersson.

Ez is a tegnap esti sörözés során született. Volt még több is. Nagy királyság volt, kösz mindenkinek, aki ott volt.

Future reference

"Olyan pusztítást végzek, bazmeg, hogy nem marad, aki megszámolja a halottakat." Ezt ma lopta a tudatalattim valahonnan. Sejtelmem sincs, miért, á, dehogy. Ide nekem a piros gombot, vége lenne a világnak, ha megkapnám.

It's over and you don't know it

A Hivatal meg akar ölni. Egyelőre melót keresek, mielőtt kilépnék.

Reason behind

Van, azt hiszi, hogy azért csuklik el a hangom, mert félek tőle, vagy meg vagyok ijedve. A helyzet az, hogy mindez azért történik, mert ilyenkor fejbe akarom baszni egy tűzőgéppel, de nem szabad.

Az élet gyönyörű sztorikat produkál. Public procurement rocks, mate.

Amúgy mentem, láttam, visszatértem. Ez felér egy kisebb győzelemmel. Holnap megint megyek, de nem oda.

Az a bajom...

Az a bajom, hogy a hibákat újra elkövetik.
Az a bajom, hogy hiába beszélek.
Az a bajom, hogy hülye elvekkel kötnek gúzsba, és nem etetik a józan észt.
Az a bajom, hogy emellé még csak nem is fizetnek hozzá eleget.

Ha ilyesmire vágyom, ott a munkám.

Link alak

Azoknak, akik eddig bepakoltak linkbe, és járnak ide népek, és nem viszonoztam, ezúton szeretném a bocsánatát kérni. Ritka lusta egy féreg vagyok, és csak alkalomszerűen frissítem a listát jobb oldalt.

A mai nap egyik érdekes fejleménye, hogy az egyik válaszom, miután átrágta magát több rétegnyi acélon és betonon, eljuttatta hasznos terhét a főnökömhöz: talán rájött, hogy kurvára idegesít, ha olyasmit kérnek tőlem számon, amiről mindeddig nem volt szó, de igazán kitalálhattam volna. Talán csak a hangja idegesít fel kurvára, ahogy a dolgait mondja. Lehet, hogy valami egészen más dologra jött rá, és szentül hiszi, hogy igaza van, holott nem.

Jutalomosztáskor/létszámleépítéskor majd kiderül, mennyire veszi a lelkére ezeket az epizódokat.

Kezdenek túlcsordulni a szennytárolóim, pedig egy közepes méretű világváros mocskát gond nélkül lekezelik, amúgy. Aggódhatnék is, de csak kábé percenként húz kavitációs sávot az agyamba a kétely. Ez azt jelenti, hogy a nyugalom 59:1-re vezet minden ilyen kis meccs végén.

Nyomás

Na, kezdek feléledni. Most már csak azt kell megakadályozni, hogy péppé nyomorítsa az agyam ez a következő két hét. Jó hír, hogy a projektvezetőm, bár az emberekhez és az intézményekhez láthatóan lövése sincs, a programokkal és a bitkolbászokkal azért jobban boldogul - ha nem vigyázunk, akár még össze is jöhet valami értékelhető a végén. Ebben mondjuk múlt hét pénteken egyáltalán nem voltam ennyire biztos. Lehet, hogy e hét pénteken megint nem leszek, de élvezzük ki az önbizalom röpke pillanatait, amíg tartanak.

Egy csík sikerélmény lesz, aranyom.

Rossz Ahab

- Rossz a hab - motyogtam magam elé, mint az egyszeri közép-afrikai sámán, akinek orvul szamoai koktélra cserélték az elrévüléshez szükséges szörny-italát holmi vicces kedvű felfedezők. A helyszín Rejtő-hőséktől elfelé, szereplőtársam Kötéltáncos, meg a dobozos Stella, ami hirtelen rémesen szarnak tűnt. Ez a felfedezés persze nem volt új, már az első korty óta kísértett a tudat, hogy jobban jártam volna a Heinekennel. Az első doboz volt a legrosszabb, a második szintén a legrosszabb, és az egész egyre csak rosszabbodott.
Kötéltáncos erre elmesélte, hogy amikor nyitott egy kocsma, ő bizony visszaküldte a magáét, mert ilyen szerencsétlen, hikomat, összelottyadó habot még a Tesco gazdaságos mosogatószertől is felháborodottan utasítana vissza. Aztán kiderült, hogy a csapos biza nem kúrt el semmit, a Stella alapból ilyen. A szégyen élénken él, de a sztori jó.
Persze, aki szereti, szeresse, de azért nekem akkor is szóljatok, hogy nem élek többé vele, plíz, ha véletlenül részeg lennék, és ebből kifolyólag nemtörődöm.

Ajánló

No, már csak ezért is érdemes megtekinteni a Commissioned Comicsot.

Gótfaktor rulla. Amúgy meg persze RPG-geek komik, ami közel áll a szívemhez.

Captain Book and Peter Fan

Rövid eszmefuttatás a szerzői jogokról, és azok megsértéséről. A Belterj.hu-ra is begyűrűzött a Silent Library Project lelövetése a netről. Érvek és annak látszó tárgyak ütköztek egymásnak, visszalebegett pár régi banshee is. Ezért gondoltam, összegezném, legalábbis magamnak, mit is gondolok az egészről. Nem egyszerű, mert jelenlétem rögtön hármas a témában: elvileg kreatív földönkívüliként melóztam/szeretnék melózni a könyv/képregénypiacon, másrészt veszek is efféléket, harmadszorra meg illegálfelhasználó is vagyok, bevallom én, kérem. (Jelentkezzen, aki még nem, és soha.) Ez a hármas ellentmondás megnehezíti egységes álláspont kidolgozását.

Noszóval. A dolog ott kezdődik, hogy a szerzői és szomszédos jogok megsértése nem azonos a lopással, a büntetési tétele is eltér, és ha nagyon sokáig folytatjuk az efféle fogalomtévesztést, a közelben söröző jogászok úgy arcbavágnak minket söröskorsóval, hogy utána zsonglőrködhetünk a kiesett járomcsontunkkal. Ha ez a kilátás nem vonz, ne tegyük.

A Btk. külön megemlékezik a dologról, és mindenféle zaftos büntetési tételeket agyaltak ki azoknak, akik eképpen okoznak anyagi kárt. (Az, hogy egy szerzői jogi per kis hazánkban évtizedes hobbiprojekt, és a rendvédelem sem feltétlenül az egyszeri felhasználó ellen szervez halált megvető akciókat, külön kérdés.)

Az a baj, hogy a szellemi tulajdont az egyszeri nép hajlamos másféle tulajdonnak tekinteni, mint mondjuk egy gyártelepet. Persze, nehéz is elképzelni, hogy egy mondatsor valakinek az elidegeníthetetlen tulajdonává váljon, és arra ennek az illetőnek kizárólagos jogai legyenek. De hát az a helyzet, hogy a szellemi termék éppúgy alkalmas jövedelemszerzésre, mint mondjuk egy gyártelep, ha már példánál maradunk. Ha pedig nem védi a jog, akinek nagyobb az Ü!-je, az odajön, önhatalmúlag reprodukálja a terméket, amit a szerző megalkotott, és az ő javadalmazását elmulasztva kicsihol némi pénzt. Akár sokat is. (Igen, tudjuk, hogy a jogszabályt nem elég csak megalkotni.)

Namármost, ahhoz, hogy a dolgot teljes díszében láthassuk, először is el kell helyezni a szerzőt egy szép pénzügyi képletben. Hát, rendszerint elég elhanyagolható. Itthon a ponyvaiparban nagy általánosságban a terjesztő jár a legjobban, aztán jön a sorban nyomda - a szerkesztő, a korrektor, a borítót festő művészarcú, a technikai személyzet adott könyvre vetítve nem fogyaszt annyira sokat, de azért őket sem csak illik, hanem kell is fizetni. És ott van maga az író. Megbízható források jelentései szerint az ő honoráriuma könyvenként idehaza ritkán haladja meg a 100 forintot könyvenként.

Az igazán sikeresek azért tudnak jól kijönni ebből a kutyaszorítóból, mert a nyomdák a nagyobb szériákat kisebb darabáron tudják vállalni, és ebből a különbözetből az írónak is lehet, sőt, érdemes is juttatni. Mivel mind a szorzandó, mind a szorzó növekszik, író papa akár annyira is jól járhat, hogy erre alapozza a megélhetését. A hazai (fantasy/sci-fi) ponyvairodalom nagy baja, hogy a kiadók tőkéből nem túl izmosak, így ezt az ominózus nagyobb példányszámot nem nagyon tudják ellökdösni addig, amíg boltba kerül, és bevételt termel. Inkább elpöcögnek olyan 1000-3000 db környékén, ami szerencsés esetben biztosítja a nullszaldót, vagy némi nyereséget hoz.

Nomármost, a probléma elsősorban ott van, hogy az írót sokan hajlamosak egyfajta mogulnak tekinteni, aki nagy fene jódolgában a jachtjáról küldözgeti a haját tépő szerkesztőnek elméje kreatív szeletkéit, miközben temérdek italtól és gourmand vacsorától felcsíkosodott hasát érzékien simogatják a, legyenek mondjuk maláj, és legyenek mondjuk társalkodónők - ez a kép tán még elég gyermekbarát. Mivel az ő neve szerepel a borítón, bizonyára ő akaszt a legnagyobbat, és egyébként is, legalább négy író neve szerepel egy közepesen képzett szalonalkoholista emlékezetében, akik milyen kurva jól megéltek az írásból.

Szellemi despotaként pöffeszkedő információ- és művészetgyárosok, akik olykor szórnak valamennyit a mannából a teljesen addikt Tömegeknek. Fogadják az ajándék veséket, a felajánlott kiskorú rabszolgákat nagylelkű intéssel teszik szabad emberré, amúgy pedig alig tudják kitölteni a temérdek időt, ami a lazsálással felérő írási tevékenység mellett keletkezik.

Ooh, wouldn't that be nice.

A helyzet ezzel szemben az, hogy egy regénnyel rohadt sokat kell pöcsölni. Munkaórák, lemondott vedelések, éjszakázások, effélék - hiszen az az író, aki élni akar, inkább dolgozik valami adóköteleset, és csak mellette, szabad- vagy alvásidejében pötyög hülyeségeket. Hónapokról beszélhetünk. A folyamat nagy részében ott fityeg valahol az író. Munkaórára visszabontva az a pénz, amit egy könyvért kap, általában elég szar. Emiatt kevés is a megélhetési író - az ezzel próbálkozók általában akkor váltanak teljes munkaidős írásra, ha már annyira népszerűek, ha a kizárólag 8000 "Basszameg!"-et tartalmazó, vékonyka kötetük is sikerrel fogy.

Emellé jön az, hogy a könyv, ha egyszer megírták, gyakorlatilag addig képes hasznot termelni, amíg a népek hajlandóak megvenni. Ha elég időtálló a siker, újra ki lehet adni. Mely esetben ismét pénzt hoz. A baj az, hogy jogi védelem híján ezt az író beleegyezését ki nem kérve, következmények nélkül meg lehetne tenni, bárkinek.

Ki szereti, ha egy kollégája ellopja az ötletét, és prosztatáig vágódik be vele a főnökénél, és így utazhat cégpénzen? Ki szereti, ha elveszik a tulajdonát? Ki vitatja a jogos forrásból beszerzett fából általad ácsolt asztal tulajdonjogát?

A netes szabadságharcolásokkal az a nagy probléma, hogy klasszikust idézzek, hogy megpróbálnak erényt kovácsolni a csóróságból. Jogosnak állítják be a lopást, holott, hát, ismerjük el, nem az. Az SLP esetében meg az a fő problémám - mert ez a levezetés nem arra fut ki ám, hogy az egyszeri illegális tartalmú szervert üzemeltetőket árokba kell géppuskázni -, hogy adott esetben még csak meg sem kérdezték az írót/kiadót, hogy hozzájárul-e (mondjuk, ha megígérik Könyvzabáló Szent Rodenciuszra, hogy kitesznek egy linket meg egy köszönetnyilvánítást, csak könnyebben kötélnek állnak), most meg úgy hőzöngenek, mintha a jogos tulajdonukat vette volna el a rendőrállam. Nem ez a helyzet. (A szerverüzemeltetőkre amúgy is könnyű rászállni. Ha már jogszabálysértésnél tartunk, akkor nem lehetne okosabban? BitTorrent még nem jutott eszébe senkinek?)

Ha dúl a l33t haxx0rz skilz, akkor tessék máshol visszamenni és propagálni az árnyak közibe benne, hogy újra él a Silent Library, hogy újra úszik a Das Goot; tessék megátalkodottnak lenni a bűnben, de közben tudni, hogy amit csinálni tetszik, az jogszabálysértő. Nem pedig hőzöngeni, mint a szobafogságba küldött kamasz, akinek ráadásul kipattogzott a bőre apu zsilettjétől. Helló. Ne a kalapács sújtson már le a bíróval...

Elismerem, bűnös vagyok. Mer' ugye a teszt erőtlen. (Hazudnék, hogy akár csak nyilvánosan vállalható lenne a gépemen található, legálisan/illegálisan beszerzett tartalmak aránya.) Könyvvel kapcsolatban még nem sértettem meg a szerzői jogi törvényt, és nem is szándékszom, mert nem akarok scrollozva olvasni (pedig tudom, hogy a dombi scroll az régebbi, mint a könyvgerinc), és szétszecskázza a szememet a 75 Hz. Meg különben sem derogál könyvtárba járni.

De legalább azt tudom, mi az, amit csinálok, és legfeljebb azért lepődöm meg, ha pofán vernek a Btk-val, mert indokolatlannak tartanám, hogy a Nagy Magasban Anyázó Igazságszolgáltatók por személyemmel foglalkozni méltóztatnak.

És most megyek vedelni.

Könyvelők

Amikor a felső menüsorban a "Könyvjelzők"-et "Könyvelők"-nek olvasod, akkor kell abbahagyni, amit csinálsz, és elkezdeni valami egészen mást, azt hiszem.

Mondjuk, jelenleg vagy a lélegzést, vagy a netezést tudnám felfüggeszteni. A kérdésben a szavazás nem engedélyezett, eredménye pedig nem irányadó. Ne is fáradj. Btk-n innen nem fog menni egyik sem.

Inkább kimegyek enni, és azt hagyom abba, oké?

Inner s(h)elf

A bennem lakó básztárdnak ma kimondottan jó napja volt. Nekem mondjuk nem annyira. Viszont vannak üdítő hírek a Bürokrácia frontján, bár őszintén szólva most nem hiányzik az, hogy utána csattanósat essek kétpofára, így kivárok és melóz(gat)ok, de sokat előre nem remélek.

Vissza a polcra, gonosz akta.

Puns not dead

Ja, jut eszembe, Blimey egy állat. Tegnap Éjszakai őrséget néztünk, nekem speciel minden hibája ellenére tetszett, és úgy érzem, hogy van annyi kreatív nafta a tisztelt társaságban, hogy jó kis második részt rittyentsenek, ha a gyermekbetegségeken sikerül nagyobb áldozatok nélkül túlvergődni.

No de. Film vége, a stáblista után az Éjszakai őrség 2-ből egy pár másodperces kis tízer. Nemtom, ez-e az, mert nálam nem volt hajlandó lejátszódni, másnaposan meg nem hegesztek.

Jelenet: száguldó busz ront az egyik szereplőre, legalább 120 km/h-s sebességgel. Állni látszék az idő. A fószer izomból szembenéz a busszal. Az események megszámolják a fogakat a valóság sebváltóján, majd sikerül végül megtalálni a kuplungot, így tisztán látszik, hogy a busz megrepedezik és látványosan kettéválik a fószer körül: úgy néz ki, mint egy busz alakú jégkocka, ami véletlenül nekicsúszott egy békésen szendergő lánchegységnek. Erre Blimey:

"Mackó bácsi megfázott, és megtörölte az orrát."

Igen, tudom. Akkor és ott jobban jött ki.

Pfffuh

Említettem, hogy utálok úgy felkelni, hogy háromnegyed órával a szükséges időpont után ébredek? Szóval az úgy néz ki, hogy:

Srakker ügynök ébred, órát néz. Káromkodik. Átugorja a reggelizést, a kávézást, a zuhanyzást a stratégiai fontosságú hordváz-területek jól-rosszul történő lecsupálására cseréli, öltönyt kap magára, majd leszegi a fejét, és fut. Na jó, vonszolja magát.

Az a baj, hogy másnaposan kezdtem. Az helyszínen annyira nem vicces. Mindegy, végül kerestem magamnak egy békés sarkot, és ott szunnyadoztam. Tíz óra környékén aztán felberregett a tudatom, és emberre váltam. Igen rosszindulatú, ütnivaló emberré, de nem lehet mindent egyszerre. (Az a másnaposság azért van ám, mert valami oknál fogva jó ötszáz méterrel elnéztem a helyet, ahol le kellett volna szállnom - gyors voltam, vagy miafasz -, és ez elég volt ahhoz, hogy vegyek még magamnak piát, amivel kitölthetem a teret meg az időt.)

Aztán visszamentem a Hivatalba, betömtem a fejembe valami istentelen mocskot, leöblítettem ásványvízzel, leszegtem a fejem, és nekiindultam... a mai második helyszínnek. Helyszínnel kérem a kávémat, jah.

Holnap nem várok effélét, ez azt jelenti, hogy ha közbe nem jön semmi, ismét megküzdhetek azzal a ténnyel - illetve csemetéivel -, hogy a Hivatal csak olyan eszközöket hajlandó vásárolni, amelyek valamilyen szempontból eltérnek az adott iparágban általános szabványoktól. Feladatommá válik ilyenkor, hogy a hiba háta mögé kerülve Trottelbacher-féle fojtófogással hatástalanítsam. Vagy lőjem tarkón.

Ó, a bürokraták életének szentségtelen rejtelmei.

Desti-nation

Na, félelmetes volt ez a nap, és messze még a vége. Persze, otthon felejtettem a telefonomat, amikor keresnek, ezzel párhuzamosan öldöklő küzdelmet folytatok egy kórokozóval - ha kiirtottam, megy belőle egy grafitba modellezett példány a kandalló fölé, trófeának.

Lehet, hogy annak a rágóízű román illetőségű áfonyalikőrnek is köze van irgalmatlan állapotomhoz, amit tegnap kaptam Erdély-járó anyámtól, és amit az utolsó Orient Express-játék alkalmával el is fogyasztottunk, némi sör társaságában.

A tűzoltó végül meghalt, de előtte még kétszer megmentette a parti kollektív seggét. A gengszterem csak egyszer. ("Féktáv, nagyanyó, féktáv, muhahahahahaaaaa.") De hogy mennyire gyűűűlöltek a végére a többiek, jaj, mamám...

Szombaton lakásavató-szerűségen voltam. A lakás elvileg már fél éve kész van, a gyakorlatban a múlt héten fejezték be az utolsó ismert garanciális hiba kijavítását a kontár férgek. Nem kicsit volt ideges a tulajdonos, bizonyos Ambivalens.

Na, egyelőre ennyi. Két-három nap, és ember leszek megint, már ha valamelyik helyszínen a kezemben nem talál maradni az arcbőröm, mert ebben az esetben azt is ki kell várni, hogy visszajöjjön. Méréseim alapján az inkompentencia az egyetlen olyan ismert jelenség, amely a téridő torzulása nélkül képes elérni a végtelen mennyiséget.

Hipo-krízis

Ha nem velem történne, szakadtra röhögném magam. Ez a mai nap egyelőre mindent visz. És mennyi izgalmas dolog történhet még...

...majd még ma talán leszek, és akkor el is tudom mondani. Most hív a vasút, vár a MÁV. De kivételesen én fogok késni, és hiába mondanak be háromszor, juszt se érek oda időben. A szépséges a dologban az, hogy az egész ezúttal nem is az én hibám.

23/5

1. Ragadd meg a hozzád eső legközelebbi könyvet
2. Csapd fel a könyvet a 23. oldalon
3. Keresd ki az ötödik mondatot
4. Tedd közzé a szöveget az oldaladon ezekkel az instrukciókkal együtt.

"Almost every person, every down-and-outer in town is, y'know, black."
(Andrew Fox - Fat White Vampire Blues)

Én Galádnál döntöttem úgy, hogy miért is ne.

No title

Na, a helyzet az, hogy még mindig punnyadt egy rakás krumpli vagyok, de érezhető némi fejlődés. Már csírázom, vagy mi.

Nem tudom, hogy mennyi pénzem lesz hó végén. Az előrehaladási jelentések egyáltalán nem biztatóak.

Kérem, kapcsolja ki.

Éhség

Nem vagyok elégedett a gyomorsavam teljesítményével. Szerintem az efféle sztahanovisták nagyon romboló hatást fejtenek ki a szervezetre.

Egyáltalán nem örülök annak, hogy 10 óra környékén már olyan éhes vagyok, hogy a préselt pozdorja asztallap egész étvágygerjesztőnek tűnik, ha van raktáron egy kis barbecue szósz.

Pedig reggelizem. Ebédelek is. Sőt, vacsorázni is szoktam.

Sok a savam? (Hívjatok csak Aksinak.)

Helyzetjelentés

Oké, szóval nem esett rám semmi. Csak éppen nem történik semmi. Az efféle csendek rémes dolgokat szoktak előre jelezni, így, ha nem lennék túl fáradt ehhez, alighanem kezdhetném pánikba lovallni magam.

A bizottság ezt egyelőre nem szavazta meg, így nyugi van.

Piece of mind

"Hogy miért tervezzük mindig túl a költségvetést? Azért, mert ha maradvány keletkezik, nem történik semmi, de ha túllépjük az előirányzatot, rituálisan agyonvernek minket a különbözettel... ez amolyan bürokrata népszokás."

Time to show them some steel.

Azt szeretem én a BBC-ben, hogy úgy tudnak dicsérni, hogy az felér egy becsületsértéssel.

"Amidst the horror, American broadcast journalism just might have grown its spine back, thanks to Katrina."

Ez gyönyörű.

Pite

És itt szeretném megragadni az alkalmat, hogy megemlékezzem a nagyapám által készített almás pitéről, amelynek üzemideje az RPG-s humán sáskajárás közelében nem érte el a negyed órát.

Kiváló anyag lett, azt kell mondjam.

Gondolom, az ügyben nincs összefüggés, hogy elkezdett szórakozni a gyökérkezelt fogam. Tartok tőle, hamarosan megint lesz egy lefutandó kör a fogorvosi székben.

Jamming device

Rrrrendben, mint az látható, visszatértünk a korábbi dizájnelemekhez, örvendezzünk. Butytime ugyanis meghegesztette a régi templétet, és elküldte. A TagBoardot... hm, baleset érte, de gondolom, Komment ügynök nagyszerűen helyettesíti majd.

Pénteken punnyadás, szombaton szeszelés, vasárnap végjáték. Vagy legalábbis a végjáték kezdete. A parti életben maradt, óriási veszteségeket okozott, elveszett, majd megkerült. Egyelőre mind az öt vidám ellenforradalmár megvan még, sőt, még egy NPC is. Hamarosan vége lesz a sztorinak, és remélem, hogy ha nem mi töltjük meg hungarocell golyócskákkal a fősuttyó tüdejét, akkor megteszi helyettünk valaki más, még a közeli jövőben.

Ma volt egy kis veszteglés a Hegyalja úti dugóban, most pedig Red Bullt csorgatok magamba, hogy erőre kapjak.

Árvíztűrő tükörfúrógép

És amúgy mellékesen.

Készen lettem a Transmet 5-tel. Majd megy körbe a Two Fisted Translator kompániájának, de egyelőre .txt-ben van, mert lusta vagyok, amellett minimalista is.

Most megyek aludni. Magamra húzom a szobám falait, és próbálom kiheverni a hetet. Holnapra megint faszányos hangulatban leszek.

Bél és vér és csáprágók

Na szóval, New Orleansszel kapcsolatban örömmel venném, ha bevonulna végre a gyalogság, a megfelelő egységek életfunkcióit megszüntetnék, majd megkezdenék az állapotok normalizálását. Térdig a szarban járni és fertőzött vizet inni, miközben arra vársz, hogy megerőszakolnak és/vagy megölnek, hát ennél jobb szórakozással tele a világ. Huszonnégy óra és két étkezés - a barbarizmus ezúttal belekapott a civilizáció bokájába. Picsába, picsába, picsába. Remélem, hamar rendbehozzák a dolgokat.

Más. Találtam valamit, ami kivételesen tényleg érdekel a játékpiacról. Starship Troopers 2, bring it on. Belsőnézeti lövöldözős. Faszányos. 800*600-ban játszottam, mert nekem a gyorsaság minden, akár a felbontás rovására is. Blimey-nál a cucc összeveszett valamivel, még nem tudjuk, hogy mivel. A demó izomból hozza azt a hangulatot, amit a film. Rövid, de kifejező, akár egy géppuskával elszavalt disztichon.



Ami pozitívum és megkönnyíti a játékmenetet: túlvitaminozott katonánk könnyű fokozaton gyógyul, ha nem basztatják. Nehéz fokozaton nemtom, mi van. Lehet, hogy náthás is lesz mellé, és emiatt homályosan lát. Vagy automatikusan pánikba esik. Vagy mittomén. Nekem a könnyű is épp elég nehéz, mert missön közben nem lehet menteni. (Ezt megörökölte a TPS-es elődtől a játék, úgy nézem.)

Az alapfegyverből sosem fogy ki a lőszer, ezzel szemben nem sebez, de legalább túlhevül. Tisztességesebb munkát lehet végezni a rohampukkával, amelynek a csöve alatt még egy shotgun is helyet kapott. Gránátot lehet szerezni, de annyira szarul van beállítva az időzítés, hogy átlagos esetben még megbosszulni sem tud a szerencsétlen: te meghalsz, elfekszel, a bogár elmegy, bérel magának egy autót, lemegy Ibizára, iszik pár koktélt, elandalodva megkéri a barátnője kezét, az igent mond, a naplementében megtartják az esküvőt, összeköltöznek, aztán a bogár megint becsajozik, összevesznek, lemegy a válóper, asszony visz házat, kocsit, mindent, a bogár elszegényedik, alkoholista lesz... és ekkor a gránát felrobban.

Az egyik hordó mögött van az igazi meglepetés, ami meglepetés, viszont érdemes megkeresni és felvenni: személyes becslésem szerint kizárólag annak a csúzlinak köszönhettem, hogy vissza tudtam jutni a kiindulópontra. (Előtte háromszor beszorítottak egy sarokba, és meghámoztak, mint az egyszeri falafelt.)

Lényeg a lényeg: ezek a rovarok iszonyú mennyiségű lőszert el bírnak kérni, mielőtt elfeküdnének. A tigriscsíkos az igazi, nem a piros pöttyös. Abba belerázol ötven lőszert ("Célozzon az ideggyökre!"), és még mindig nyüzsög. A túlnőtt gyümölcslégy (az a repülő basz) meg annyira gyors, hogy mire célba vennéd, már hat haverod fejével zsonglőrködik. A harmadik meg páncélozott. Komolyan mondom... mehettem volna mondjuk péknek.

Szóval ez egyelőre nagyon hangulatosnak tűnik, az ember egyszeriben nagyon döglékenynek érzi magát, és nagyon hangosan tud üvöltözni a gépével, amikor - megint - bajba kerül. Az meg, hogy ígérnek bele kooperatív üzemmódot, külön élmény.

No, itt lehet megnézni, mit mondanak az elkövetők, és itt lehet letölteni (tényleg. Ha a Harwired.hu érdekel, akkor menj oda. Ha a játék, akkor klikk.)