Szimplán szarul vagyok. Nincs is mire fogni. Ebből a melegből már elegem van, mondjuk, de az, hogy az Aszfalthúzó Nyálkapók hálót szőtt a hörgőimbe, azt nem indokolja semmi. Egész autópályákat köhögök fel reggel, sávostul, fizetőkapustul, és ez azért a harmadik napon már meglehetősen unalmas.

Emiatt ingerlékeny vagyok, és a kelleténél olykor őszintébb is. Mondjuk azt nem értem, miért érzi kötelességének a környezetem (értsd: a családom és a felmenőim ismeretségei), hogy véleményt nyilvánítsanak rólam olyankor, amikor ezt nem kértem, és nem is érdekel. Háromból csak kettőnek mondtam el, hogy mi az álláspontom a kérdésben.

Kiválasztottam magamnak egy fordítást, de nekiállni szerintem csak holnap fogok.

Egyelőre erősen munkát imitálok, és próbálok elosonni az érzékelők között, mellett, alatt. Még a végén lehet, hogy nekiállok előadást írni. A következő projekt ugyanis, amolyan marvini módon, még rosszabb lesz, mint az eddigiek voltak, és nem hiányzik, hogy megpróbálják rám hárítani a felelősséget, amikor vezetői inkompetencia miatt besül az egész hóbelevanc. Kooperativitásom bizonyítékai borzalmasak lesznek, és meggyőzőek.

"Comm, Sonar. Torpedo in the water."

Borzalmasan éhes vagyok. Ami persze indokolatlan, de a gyomromban gyűlő sav-maffiát ez nem hatja meg.

"Figyelj. Ez a gyomorfal itt nagyon vékonynak tűnik ám. Ugye nem szeretnéd, hogy átmaródjon véletlenül? Gyakran megesik ez manapság, és az ember sosem mehet elég biztosra. Legyél okos, és szerezz valami kaját. Különben... ki tudja? A mai világban tényleg bármi megtörténhet."

Acido Domingo, a Gyomorsav-banda vezetője

Sajnos, nekem is vannak álmaim. Az egyiket épp most cseréltem egy vödör pattogatott kukoricára. Idővel elkapom az illetőt, akivel az üzletet lebonyolítottam, felajánlok neki egy tányér alig használt ukrán vesét, és visszakérem a terveim. Ha nem adja, feláldozom a zsebkendőmnek.

Velem lehet tárgyalni.

Benchmade Ares nyert.

A kártyámra mondjuk még nem terhelték rá, remélem, nem rontottam el semmit a rendelés feladásánál.

A BM722 váratlanul kiesett, mert nem volt a szállítónak raktáron. Ezt az izét márpedig én ma dűlőre viszem. (Közben volt időm keveset melózni is, ja.)

Benne van, mert az ajánlattévő ingyen szállít az EU területén, ha az ember kártyával rendel. Még megvárom a hazai versenyző ajánlatát, de ezek után remélni sem merem, hogy ők 55 ezer alatt kihozzák.

Tekintve, hogy a Benchmade-ek között ennél 50-60 euróval olcsóbban találhatok ugyanilyen minőségű halefot, némi józanítás után azok között kezdtem el keresgetni. A Kiskésit Kupaktanács Kommandó ismét nyomoz.

Most épp a BM722 vezet. Kemény verseny ez, kérem.

Első ajánlat: 219 EUR. Necces. Még azt sem tudom, a szállítás benne van-e. Szerintem nincs. Most meginogtam azért.

No comment. Egyelőre a hazaiaktól éppúgy érdeklődöm, mint az egyéb EU-tagállambeliektől - mindent megpróbálok, mégsem hiszem, hogy olcsón megúszom. Az amerikaiak lehet, hogy olcsón ajánlgatják, ott viszont a vámmal és a szállítási költséggel van gond (elrettentő példa: az egyik csodabolt 85, azaz nyolcvanöt USD-ért vállalta volna a "nemzetközi" szállítást). Olcsó alatt ezúttal irreálisan, elbaszottul, rettentően drágát kell érteni, a lényeg, hogy maradjon benne a keretben.

Az összes, fennmaradó alternatíva Benchmade. Hamarosan eredményhirdetés, a(z a)célfotók bemutatása a későbbiekben várható.

Idézet a mai termésből a Belterj.hu csetjéről, mert két ostoba kérdőív között szánok ám időt erre is:

"Na, már látom magam előtt a Geek Pride felvonulásokat. Táncmetál-zenekarok mercsöndájz pólóiban feszítő geekek vonulnak a Lánchídon, "Mienk a kezdeményezés, helyzetmódosítókkal legalábbis" feliratú transzparensekkel, és közben kamionokról szól a kockacsörgés... meg a karakterlap-suhogás..." - Srakker

"Fodor Gábor orkokkal fényképezkedett, hogy demonstrálja, egy szabad országban nincs helye a geekekkel szembeni intoleranciának." - Hősszerelmes

"Tamás Gáspár Miklós beszédében kifejtette, hogy innentől kezdve nevezzék nyugodtan geek-nek, és kérte elvbarátait, hogy tegyenek ők is nyilvánosan hitet a geekek melett" - Hősszerelmes

"A tüntetést ellentüntetők zavarták meg, akik uszító jelszavakat kiabálva próbálták meg elzárni a menet útját. Két személyt előállítottak a rendőrök, ők éppen előzetes letartóztatásban várják, hogy az ügyvédjük végre megdobja a Law skilljét. Elnézést." - Srakker

Nem, nem vagyunk hülyék. Kép nincs, mert öt perc alatt nem találtam megfelelőt.

Nem tudok szabadulni az érzéstől, hogy láthatatlan dokumentum-keselyűk köröznek a fejem felett, arra várva, hogy mikor esem végre pofára, mert akkor majd végre lesz vacsora.

Nomármost, szerintem erre még várniuk kell egy darabig, de a fene tudja, elvégre ebben a sivatagban elfelejtették rendesen kitáblázni, merre is húzódik az aknamező.

A sötétben ezalatt ordas baromságok lengetik rusnya fejüket, irdatlan tömegük elől összébb bújnak az aktahegyek.

Helló, Hivatal.

- 40 korsónyi sör. (Az "ekkora halat fogtam" effekt lejárta utáni kötelező szerkesztés után.)
- 3 tányér cigánypecsenye, a józanság határát túllépő fokhagyma-kezelés után
- 90 szál cigaretta
- 10 szivarka
- 12.000 Ft

Ennek vertem a seggére az elmúlt három egész kevés tized napban.

Mindent egybevéve, asszem, tudok élni keményen. Csak az epém köszönte meg a harmadik napon a teljesítménytúrát. A szervezetem igen diszkrét darab: egy darabig tűr, tűr, aztán sikítva teszi négyesből rükvercbe a váltót, eképpen jelezve, hogy bírja ugyan, de nem szereti a túlterhelést. Ma már kizárólag teát és ásványvizet ittam, alig bagóztam, és nagy általánosságban megtartóztattam magam, ennek köszönhetően emberibbnek érzem magam, mint amilyennek tűnök.

Holnap viszont melózni köll. Ennek cseppet sem örülök. Mindegy, majd jó képet vágok hozzá.

Nem tudom, mi jöhet még, most épp a nyugalom megy az idegeimre. Szét vagyok pörögve, és legszívesebben írnék - írok is -, de halálra idegesítem magam, hogy nem elég gyorsan, és nem elég jól. Azért haladok.

Ráadásul elfelejtettem kiteregetni, én nagyon pöcs.

A mai nap, úgy tűnik, sikerült lepakolnom az egyik gondatlanul felvállalt feladatot, amivel már szoptam egy ideje. Az alapanyag irtózatos, és az eredmény is olyan. Most továbbosonhatok, de sok időm már nincs: holnap közelharc az okmányirodával, esetleg egy gatyavásárlás, pénzfelvétel, majd rohanás a Balatonra, ahol igyekszem az interperszonális villongások ellenére kipihenni magam. Ha ez nem sikerül, legalább leüvöltöm a népek haját, az sem egy utolsó elfoglaltság.

Mindig késésben vagyok és sosincs időm.

Ez már csak így marad.

Szerintem a kacsatenyésztésről és az élelmiszer-színezékekről is írtak már érdekesebb cikket, mint amit most fordítok. Egyrészt nagyon várom, hogy végre a végére érjek. Másrészt nagyon várom, hogy kiderüljön, hogy valamit úgy félrefordítottam benne, mint egyszer IM-es az "audit trail"-t. Harmadrészt, és ez előre boldoggá tesz, a sok húgycsőszájú okostojást várom, aki nekem akarja majd megmondani a frankót, ahelyett, hogy az elkövetőt venné célba.

"Helló. Péntek Délután lenni fordító. Péntek Délután nem lenni felelős alapanyag minőségéért. Péntek Délután kér üveggyöngy meg tüzes víz, oszt' lelép."

Amúgy nemtom, milyen cápából volt pontosan az a steak, amit ma ettem, mikor Rejtő-hőssel elzúztunk, de tessék nekem elhinni, csak kivágtak belőle egy szeletet, aztán visszaengedték. Amúgy a cápavédőknek nincs mit aggódnia miattam: annyira azért nem jó ez a kaja, hogy ennyit fizessek érte. Ha már halra vágyom, akkor százszor inkább a fogast választom. (Igen, azt, amire öltönyt is lehet akasztani.)

- Géppuskatűűűz! - közöltem, amikor már a nyolcadik kerékpáros próbált meg levegőnek nézni azon a kibaszott járdán. Őszinte legyek? Leszarom, hol tudnak és hol nem tudnak menni. Nekem szopás a BKV, azzal járok, és hónaljszaggal öblögetem a tüdőmet, ha A-ból B-be akarok menni. Minden egyes kis izzadsággal teli négyzetcentiméter emléke ott fityeg a hörgőim labirintusában akkor, ha olyan helyre kell mennem, amit negyed órás gyaloglással nem tudok elérni. Tetszik látni? Ennyire megértő vagyok. Ennyire magasan van az a küszöb, ahol az ultimatíve infrastruktúrakímélő gyaloglásról a tömegközlekedésre váltok. És ennyire semmi közöm ahhoz, hogy miért van mindig dugó ebben a dögszagú városban. Az a járda miattam van ott, oszt' mégis nekem lesz halálmenet. Meg lehet dögleni.

Nem tudom, mi a rákért kellene toleránsnak lennem olyan kerekező taplógombákkal szemben, akik engem le sem szarnak, apróbb útakadálynak vélnek, ami majd úgyis elugrik.

Szóval, ez nem Hollandia. Hogy ez jó-e vagy rossz nektek, kedves kerékpárosok, az engem húdekurvára nem érdekel - én nem sétálok a kerékpárúton, még az osztott járda kerékpárosoknak fenntartott oldalán sem, cserébe hadd ne kelljen folyton azon parázni, mikor bassza el a reflexdobását valamelyik Gumikerekeken Osonó Végzet a hátam mögött.

Félreértések elkerülése végett: a gáz kikapcsolása és hirtelen feltámadt késmelegségem között az égvilágon semmiféle összefüggés nincs. Legfeljebb egy személyelhárító lépcsőház-aknával (ötödik verzió, vagyis Mk. V) fejezném ki az ízlésemhez képest méltatlanul lassú jómunkásemberek iránti ellenérzésemet.

A SzELA V akna működésének lényege, hogy az élőerő felbukkanásakor a helyszínen található anyagokból egy legalább kétszintes lépcsőházat szintetizál, amelyről az alany leesik, és súlyos sérüléseket szenved. Amennyiben a SzELA V. fedélzeti orvosi egysége úgy ítéli, hogy az élőerő hátrányos befolyásoltsága nem éri el a kívánatos szintet, ismét működésbe lép, vagyis jól szimulálja a "felmászik és megint leesik" eseménysort. Ezt addig ismétli, míg az alany sérülései el nem érik az előre beállított értéket. Az akna ezután lebontja magát, a tetthelyet átvizsgálva pedig a legfineszesebb helyszínelők is - tévesen - balesetet állapítanak majd meg.

SzELA V. Az igazi profik választása.

Szóval az úgy volt, hogy végül csak kikapcsolták a gázt. Péntek óta nincs. Ez a koffeinellátás színvonalán nem változtatott, mivel van villanyrezsónk és teavíz-forralónk is. A tisztálkodás viszont az átfolyó vízmelegítő nélkül legalábbis kalandos. Kétféle metódus is létezik a kiesett szolgáltatás áthidalására.

a) "A kényelmi szint nukleáris világégés esetén is változatlan." Blimey módszerének lényege, hogy kellő mennyiségű vizet forralva villanyrezsón és azt összekeverve a csapból áradó jégkásával, egész pontosan egy kádnyi kellemes hőmérsékletű fürdővíz nyerhető. A módszer hátránya, hogy meglehetősen sok időbe telik a terep előkészítése, amellett folyamatos megfigyelést igényel, különben a konyha alakul gőzfürdővé, ami nem kívánatos mellékjelenség.

b) "Zsiralmam, fohászatum." Az általam alkalmazott módszer a látens rozmár-gének felébresztésén alapul. Lényege, hogy a hőpajzs felvonásával elkerüljük a kihűlést, amíg a csökkent hatékonyságú tisztítószereket felvisszük a bőrfelületre, majd magas nyomású vízzel dekontamináljuk magunkat. (Hímnemű olvasóim figyelmébe: ebben az esetben egyáltalán nem ott fázik az ember legjobban, mint azt elsőre gondolná. A nyerő licitet az az élmény szolgáltatja, amikor a hűtőfolyadék a gerinc mentén csorog alá, játékosan végigcsiklandozva az összes érintett idegvégződést.) Ilyenkor szó nincs ám boldog dudorászásról meg önfeledt dörzsölgetésről. A szintidőm - közmondásos alaposságom fenntartása mellett - két és fél perc környékén van.

Hozzák vissza a gázt, különben itt hamarosan népharag lesz.

Új versenyző előzött be a késválasztáson, indexelni is alig indexelt, és máris az élre vágott. *Srakker ügynök nyáltócsát hagy maga után és elkezdi a pénzét számolgatni* Az M1911 mintájára elkészített pisztolymarkolat, 154CM acél, LAWKS pengerögzítő kütyü, amit én személy szerint imádok (a "most csukódj össze, gecó" elvet követve), az egyetlen hátránya, hogy akkora, mint egy ház (10,2 cm-es pengehossz, ezen már síelni is lehet). Viszont ehhez képest egész könnyű (161 gramm környékén), jókat írnak róla, és még a vén Európában is megkapni 150 euro környékén. Az elkövető régebben a Gerbernél dolgozott, abban a legendás időben, amikor még tudtak késeket csinálni. Hát, a kés hegye becsukott állapotban lefelé mutat, ha az ember nadrágzsebben hordja (ezt hívják tip down késnek), ami mondjuk - kis eséllyel - alkalmas arra, hogy szép nagy, artériás vérzéssel járó sebet üssön a versenyző combján egy komolyabb autóbaleset esetén, de ezt a kockázatot már a CRKT esetén is vállaltam, és még mindig élek.

Még meglátjuk, mi lesz.

Most egyébként késeket nézegetek. Alighanem lecserélem a CRKT-t, csak még nem egyértelmű, mire. A Benchmade-ek között van pár kurvajó, ami nagyon tetszik, például



ez a Benchmade Stryker Tanto



ez a 730 SBT,



ez a Mini-Skirmish.

Forrás: toolshop.de
, illetve Knifeworks.com
Az acél vagy 154CM, vagy S30V, egyik sem az a kimondott szeretetigényes típus. Pengevastagság legalábbis megteszi.

Szemezgetek még ezzel az MCustával ni,



ami VG-10-es acélt villant, és az a fixpengésemnél kurvára bevált minden tekintetben. Csak ezt a kék berakást, ezt tudnám feledni. Viszont néha a pénzre gondolok, mivel a cucc elég olcsó. (Ami azt jelenti, hogy nem késmelegeknek vérlázítóan drága, de nekem megéri.)

A Camillus Dominator itt lent szintén szép, testes példány, problémát egyedül az jelent, hogy félrugós, ami adott esetben felvethet jogi vonzatokat: ha mégis emellett döntök, utána kell járnom a mit lehet-mit nem kérdéskörnek. S30V, thumbstud, azért csábító ez a dolog, na.



Egyelőre ennyi. A választás nehéz, de majd megoldom. (Például korábban eliszom a pénzem, mint hogy ilyesmire költhetném. Azért mégiscsak 40-50 ezer forintról beszélünk.) Azért mindenkit megnyugtatok, hogy ilyet



nem veszek. Jó lesz így?

Igen, fogyasztózombi vagyok. És én ezt élvezem.

Olvassatok borzalmas dolgokat itt. Jaj.

Egy fórum termése:

"Austria is neat, I sometimes wonder where are the mass graves of untidy people who just could not make it."

Lehetséges, hogy titokban Magyarországra deportálják őket, de a kutatások még folynak.

Katonai lelkész a lovasságnál: nyergesgyóntató.

Nem akarom tudni, hogy ez hogyan és miért jutott az eszembe. Csak hozzátok a máglyákat, oszt' essünk túl az egészen, mint kezdő GI a bukódróton.

Mostantól hivatalos. Szabadságon vagyok.

Asszem, most kihasználom az alkalmat - és aki megzavar az alvásban, azt kinyírom.

Az értekezletek meggyőznek arról, hogy valójában nem is létezik a Hivatal, csak emberek összessége van, szanaszéjjel menekülni igyekvő részecskék egyvelege, amelyek, ha épp nincs jobb dolguk, unalmukban bürokratásdit játszanak.

Nem érdemes értekezletekre járni, nekem mégis kell.

Iszonyú igazságok ezek.

Kurva jó kis mondatokat írtam az elmúlt pár napban, ez azért vigasztal. Nem túl sokat, de úgy érzem, hogy a párbeszédek eléggé a helyükön vannak. Az ilyenek miatt álltam neki annak idején, azt hiszem.

És, ha szerencsém van, összesen harminc oldalban képesek leszünk elmondani-elmutogatni egy történetet, ami miatt érdemes volt elkezdeni.

Furcsa dolgokkal kábítom magam így estefelé.

Mai eredményünk:

Induiamael (ejtsd: Indujjámáel), a számítástechnika ördöge.

Tudom, gyenge, de ma jobbra nem telik. Elvileg szerdán megyek el szabadságra, de végül is, a fasz se tudja, mi lesz itt addig. Akkor talán arra is lesz időm, hogy szintre hozzam magam azokkal a dolgokkal, amiket embereknek megígértem. Égnie kellene a pofámnak, de most ahhoz is fáradt vagyok.

A gázvezetékekben még van nyomás, így arra is van esély, hogy holnap reggel még zuhanyozni is fogok tudni. Azután viszont, hogy ez - mármint a nyomás - megszűnik, ki kell találnom valamit arra, hogy szüleimhez is eljussak, ahol megmoshatom a szennyes testemet, meg gép elé is kerüljek. Alighanem az lesz, hogy tíz óra tájt megindulok haza, végigszüttyögök a városon, aztán ott alszom, hogy reggel keresztülverekedjem magam a csúcsforgalmon.

Micsoda kilátások. Jobb, mint egy köztéri bitófa, komolyan.

"Aah, comrade. You're alive. Good. Good for you."

Heeej, mit találtam. I'm strong in the Google-fu, aren't I?

Fotóalbum, tele referenciákkal.

Ja, jut eszembe, Sin City. Mert én is csak most néztem meg, kedden. Gondoltam, lecsengett már, de hát jó dolog a nyomdokvíz, mert kevesebbet kell ficánkolni.

Hát igen, bennem még több maradt a hormontúltengéses ifjútinédzserből, mert kimondottan bírtam a filmet. Célközönséges vagyok. Ettől függetlenül meg tudom érteni, hogy valakinek nem jött be.

Paszulykaró: - Hát nem olyan ez a Marv, mint a Hálózat-karakterem, Portnoy?
Kötéltáncos: - De, kicsit tényleg olyan. De Marv sokkal kedvelhetőbb...

("Mi az, hogy a sírjára teszi a fejünket? Hát van sírja egyáltalán? ...azt sem tudják, hol a teste! Tudniillik feloldottam savban.")

Szóval egynek jó volt, nagyon jó. Minden eltúlzott, erős kontrasztokkal - tényleg képregényből szökött a világ, és minden technikai trükk ennek játszott alá. Például ekkora pofonok a világon nincsenek, vagy ha mégis, azt egy daru adja egy óvatlan építőmunkásnak, aki ettől annak rendje és módja szerint kásává is válik. Az emberek nem beszélnek nyílvesszővel átlőtt gerinccel, de a Sin Citynek elnézem.

Szándékosan egyszerű. A fülén csorog ki a tesztoszteron. Némiképp ostoba. Itt a férfiak nem az intellektusukkal, a nők nem a romantikus vénájukkal hódítanak, és az ép elme nagyobb luxus, mint az Orient Expresszen.

Ja, az is igaz, hogy erőltetettek a belső monológok, nem is csak egy helyen. De az én esetemben működött a varázslat, és figyelmen kívül hagytam. (Ott azért már repedezett az illúzióbuborék fala, amikor az elálló fülű fotelszökevény, az Olympos naranccsal keresztezett szado-mazo Gollam megjelent és megpróbált félelmetesnek látszani. Végül rámentem pár szöggel és deszkával, és összetákoltam a hangulatot megint.)

Azért szeretem a Sin City világát, mert annyira jó visszatérni belőle, az idegesítő, hétköznapi, ámde statisztikailag jóval biztonságosabb normál Földre.

Nah, megyek vissza okosságokat pötyögni.

Azért valahol félelmetes, és ugyanakkor bámulatos, mennyire természetesnek veszem a hírek áramlását, hogy az információ, amit keresek, azonnal ott terem. Furcsa, hogy nem tűnik fel, hogy egy egyesült államokbéli hírügynökség azonnali frissítésű oldaláról tudom meg, mi történt Londonban. Ezalatt a BBC honlapja pár percre lerohadt a terheléstől.

Lapzártáig nem derült ki a robbanások pontos oka. Az eredeti híradások a metró energiaellátásáért felelős alkatrészek csoportos elszállásáról szóltak, azonban időközben kiderült, hogy - legalább - egy kétszintes buszon is robbanás történt. A BBC beszámolója szerint azok emberek, akik közvetlenül nem voltak érintettek az eseményekben, inkább aggódnak vagy ingerültek a fennakadás miatt, semmint hogy pánikba estek volna. Van azonban egy olyan érzésem, hogy ha más nem is, a londoniak biztonságérzete meg fogja sínyleni az incidenst.

Stay tuned.

Na, a mai nappal már tényleg nagyon tele van az összes tököm.

Ja, alapvetően nem szeretem ezt a melót. Erre minden okom meg is van. Ideje lesz lassan szabadságra mennem, mert egyre rosszabbul végződnek a napjaim, és ha ez még sokáig így megy, még őszinte találok lenni, ami stagnáló karrierem végét jelentené a Hivatalban. Ó, nagyon szeretnék húsba vágóan őszinte lenni - lenne is kivel.

Szép, hosszú monológ lenne, mosolyogva adnám elő - pokolba a következményekkel.

Aztán a pénzre gondolok.

Az, hogy munkám és (úgy-ahogy) életem is van, az írói teljesítményem rovására megy. Ha bármelyik nem lenne e kettő közül, az is az írói teljesítményem rovására menne. Megnyugtató.

Főleg, mert most meg rajzolni akarok, holott úgy kijöttem a gyakorlatból, hogy lassan már a ceruzát is fordítva fogom. Yargh.

A belterj.hu kommandósosztaga újabb Megnevezhetetlen Iszonyatot ráncigált elő az elfeledett mélységek ősi sikolyoktól terhes tárnáiból, jadaa, jadaa. Tessék jönni, csak nézzék, csak nézzék, az ép elméjüket dobálják csak nyugodtan a tányérba.

Hihetetlen, kiknek van szavazati joga ebben az országban.

Kellemetlenül sok fénykép készült rólam csütörtökön. Ha ellopták a lelkem, az idővel csak feltűnne. (A távolság jól áll, de láttam már rosszabbat is.)

Ami a szombati játékot illeti, nagy királyság volt, Trollnak külön köszönet a vendégszereplésért. Azért volt pár olyan jelenet, amelyet a művelt angol "downright disturbing"-ként aposztrofálna. Hát hiába na, a szükség nagy úr, az elhatalmasodó őrület és a frissiben szerzett taktikai érzék meg még nagyobb.

Nem idézem egyiket sem, mert még megtalálja a blogot egy zugfirkász, oszt' egy sajtóper sem mossa le rólunk, hogy szociopata, beteg korcsok gyülekezete vagyunk. (Oszt' közben csak a karaktereink, és azok közül sem mind. Csak olyan... hatvan-nyolcvan százalék. Vigasztalja a tudat ezen elképzelt valóság lakóit, hogy önjelölt megmentőik foggal-körömmel ragaszkodnak a küldetésükhöz, ha már az alapvető társadalmi értékekhez nem is.)

Vasárnap születésnapi ünnepség volt, édesanyám volt a szerencsés nyertes. Elvoltunk, bár keveset aludtam, és a fejedelmi ebéd után alapvetően csak heverni tudtam, esetleg bután nézni, ha nagyon összeszedtem magam.

Ma hasonló a helyzet, ezért elkezdtem gyűrni egy kicsit az Adminisztratív Foshalmot. Agy nem kell hozzá, viszont hatékonyan átmozgatja a dühöngésért felelős mirigyeket.

Ilyen szinten berúgni, mint ahogy nekem tegnap sikerült, az Alkoholisták Kis Kézikönyve szerint kizárólag szerelmi csalódás esetén indokolt, de én mindent megteszek, hogy előre ledolgozzam a kvótámat.

Blimey nagy szerencséjére sikerült valamikor észbe kapnom, így nem kellett látnia semmi olyasmit, ami fordított pentagrammát égetett volna a homloklebenyébe. A fejem nem fáj, csak mozogni nincs kedvem és fel van marva a torkom. Belülről.

Valamint nem is voltam szép reggel.

Blargh.

Baaaz, mire megjegyzem, hogy ma nem szombat van, hanem péntek, el is múlik. Az időérzékemet teljesen tarkón lőtte ez a szabadnap, na nem mintha panaszkodnék.

Tegnap az egyik kolléga a párás, fülledt, forró időjárásra a következőképp hivatkozott:

- Ez sörmeleg.

A kifejezést elloptam.

Csapoltam sört, rendes sörcsapból. Hatból kétszer elcsesztem (a harmadik és a negyedik korsó csupa hab lett), a többi kiváló lett. Ennyi előnye azért volt a hivatali összeröffenésnek, amit afféle csapatépítésnek - meg pénzkidobásnak - szánhattak a fejesek. Mások talán jobban érezték magukat. Azok meg, akik nagynehezen rávesznek valami ostoba csapatsportra - azért, hogy kilegyen a létszám -, azt' meg rinyálnak, ha nem megy, igen erősen szívjanak rastafrizurát egy sündisznóra a szájukkal.

(Láttam élő minisztert, jaj de jó nekem. Az illető ügyes szónok, érthetően, jól strukturált mondatokban beszél, de a kelleténél gyakrabban alkalmaz nyelvi paneleket.)

De amúgy nem volt akkora gáz. Mindegy. Weiter geht's!