Komolyan elgondolkodtam azon, hogy inkább el kéne vonulni valahová baszott messzire, valami rönkházba, ahová a civilizáció négy órás gyalogúttal vagy helikopterrel képes elvergődni. És idomított hódokkal meg láncfűrészekkel zsonglőrködni álló nap.

Írtam pár éve, hogy nekem ritka nyugodt fenevad jutott. Azt csak most írom le, hogy a bulinak van egy hátránya: ha felneszel, eltart egy darabig, amíg elcsitítom. Felneszelt.

You have been warned.

Hm.

Kivételesen nem felejtettem el jó anyám születésnapját, és a névnapját sem.

A Nagy Erpégé Összeröff totális sikerrel zárult, sikerült a textúrámat leheletnyivel barnábbra cserélni, de már kopik. Sör és bor és erpégé... no persze csak lúzerséget fogadtam, nem vakságot, szóval volt látnivaló is. Jah, és a csillagokat is bámultam, amit már időtlen idők óta nem.

Odabent megy a gürc, most a főcsővezetők (copyright by kollégám) jó része szabadságon, arról meg még senkinek nincs fogalma sem, hogy mifene lesz év végén, amikor is... eh.
A cinizmusunk kezd lelógni a Naprendszer szélén - előbb-utóbb várható lesz a csillagközi közlekedési vállalat büntetőflotillája, akik majd füstölgő salakkupaccá változtatják a Földet. Az egészet megúszhatnánk persze, ha nem torlaszoljuk el a cinizmusunkkal a Tejutat, és akkor nem kell összes pszi-hajónak kerülnie a Lófej-köd felé. Arrafelé göröngyös hiperűr, ezt mindenki tudja.

Megvettem a Mass Effectet. Először a Zergpégé.hú találkozón láttam a bemutatóját, akkor nem igazán fogott meg, részint a kíváncsi tömeg miatt, másrészt meg emlékeim szerint éppen végezni készült velem a nikotinhiány. De Gőzbicaj áradozott róla, így, amikor boltban jártam, gondoltam, beruházok rá - soha rosszabb döntést. A játék nem véletlenül söpört be egész díjkupacot világszerte. Most harmadszorra játszom végig, így már kissé unalmas. Előszörre valami olyan egészen orbitálisan jó, hogy kötelezővé tenném a számítógépes rpg-piac minden szereplőjének, utolsó marketingrabszolgával bezárólag. Nagyszerű az irányítása, a grafikája, nem egetverő a gépigénye, baromi jók benne a párbeszédek és a mellékszereplők, lehet benne agyatlan vérpistiként tárgygyűjteményt bővíteni, de persze végig is lehet száguldani a sztorin a végkifejletig, ahogy a magamfajta katarzisaddikt nyavalyások szokták. A játék sci-fi, a lágyabb variánsból, amiben van fénynél gyorsabb hajtómű, és egy- vagy kétnemű, nagyjában-egészében humanoid fajok, meg van közös nyelv is. Oké, egy Lem-fanatikus alighanem fintorogna ezek hallatán, de a játék univerzuma működik, az a kinézet pedig, amit a játéknak adtak, annyira eszetlen, hogy vájdlinggal kellett gyűjtenem, annyit nyálzottam, amikor megláttam az intrót. A sztori meg... áááh, nagyon jó.

Előbb-utóbb visszamegyek a Tabula Rasához, persze.

Na, ennyi, megyek szunyálni.

Ez a szám most kihúzott a szarból. Endless loopban, természetesen, mert tudok élni.

"I've got rock'n'roll to save me from the cold" - fejrázás, ördögvilla

A tiszakécskei marhalábszárpörkölt-főzési tervünknek keresztbe vágott az egyik lúzer társunk, a ma délutáni tartalék-tervként bevezetett grillezést az időjárás fenyegeti. Remélem, a jövő heti balatoni Nagy Erpégé Összeröff mentes lesz az efféle agyatlanságoktól.

Odabent kulminálnak a kulminálok, a szakértők által csak „minőségirtásnak” nevezett intézmény olyan szinten múlta felül magát, hogy csak ezért megfontoltam egy hivatali gyalázószoba létrehozását, ahol pénztári időben fogadnám a kollégákat, moráljavítás céljából. És együtt gyaláznánk.

Már majdnem végigittuk a különleges listánkat osztrák fehérborokból a kollégákkal, persze szigorúan munkaidőn kívül. Forró nyári napra annyira nem alkalmasak, mert elég édesek, de nekem ízlettek.

Ennyi. Van egy ötletem képregényre, de ez is olyan, mint a többi. Olyan tiszta, ártatlan és tökéletes, amíg meg nem gyalázom azzal, hogy elkezdem leírni. Akkor a Múzsa hisztériás rohamot kap, és otthagy a francba, és legközelebb csak akkor látom, amikor új, egészen más ötlettel jön. (Egyszer széttépem.)