Még szerdán úgy összeugrottunk országos cimborámmal, Zerglinggel, hogy csak úgy nyekkent. Küldött egy levelet, a vérnyomásom balról beköszönt, leengedték előttem vörösfüggönyt, (mint a pártállamban), hörögve csapkodtam a billentyűket, majd elszívtam egy cigit, és megnéztem újra. Tán lehetett volna finomabban. Hisztis fasz vagyok, különösen, ha egyszerre sokfelől stresszelnek.
Mindegy, probléma megoldva, beszéltem vele telefonon, mielőtt olvasta volna. Pfuh. De azért jobban járnék, ha legközelebb előtte tolnám el azt a nyamvadt cigit.
péntek, augusztus 29, 2003
szerda, augusztus 27, 2003
Elkapott a gépszíj, szóval megy a flappityi-flappityi-flap-flaszkriccs a fogaskerekek között, és nyúzza lefelé az agyamról a barázdát a hivatali mindennap. Mai idézetünk:
Az oldalsó ablakra színjátszó réteg rakódott – ingyenes termékminta a kerületi vegyiművek kínálatából, vagy le nem mosott tisztítószer –, szürreális pokolkonyhává változtatva a látképet. Olajosan szivárványos napkorong, betegsárga ég, távoli hőerőmű kéményéből égbe emelkedő füstoszlop. Kővári undorodva forgatta a váróteremben rátukmált szórólapot. Ipari rémlátomások könnyen, olcsón, garantáltan fantáziamentesen. Drága pénzen, fényes papírra nyomott, négyszínnyomásos panaszáradat az unt és utált atomenergia ellen, és különben is mindenki mondjon le. De még ez is jobb volt, mint az elöl tollászkodó menyecske öt másodperces késései miatt dühöngeni.
Igen, ha megboldogult tizenkilenc éves koromban idejében lemosom a Skodámat, a világ most szegényebb lenne egy ilyen leírással. Avagy beteg dolgokon nő meg néha az ihlet.
Az oldalsó ablakra színjátszó réteg rakódott – ingyenes termékminta a kerületi vegyiművek kínálatából, vagy le nem mosott tisztítószer –, szürreális pokolkonyhává változtatva a látképet. Olajosan szivárványos napkorong, betegsárga ég, távoli hőerőmű kéményéből égbe emelkedő füstoszlop. Kővári undorodva forgatta a váróteremben rátukmált szórólapot. Ipari rémlátomások könnyen, olcsón, garantáltan fantáziamentesen. Drága pénzen, fényes papírra nyomott, négyszínnyomásos panaszáradat az unt és utált atomenergia ellen, és különben is mindenki mondjon le. De még ez is jobb volt, mint az elöl tollászkodó menyecske öt másodperces késései miatt dühöngeni.
Igen, ha megboldogult tizenkilenc éves koromban idejében lemosom a Skodámat, a világ most szegényebb lenne egy ilyen leírással. Avagy beteg dolgokon nő meg néha az ihlet.
kedd, augusztus 26, 2003
Mai idézet tőlem, egy sci-fi novellából, ami sosem fog megjelenni, mivel elfelejtettem, hogy mihez is akartam kezdeni vele. Igen, jó ötlet, hogy ilyen, halott tekintettel bámuló, félig szintetizált szörnyszülötteket olvasok, ahelyett, hogy droidot szerelnék.
Akkor az idézet:
A vörösbor maga a kultúra. Utálom is, mint lábgombás vasbányász a szkafandert - de inkább a viszketés, mint a robbanásszerű dekompresszió, én már csak azt mondom.
Szeretem ezt a mondatot. Még az is lehet, hogy eredeti.
Akkor az idézet:
A vörösbor maga a kultúra. Utálom is, mint lábgombás vasbányász a szkafandert - de inkább a viszketés, mint a robbanásszerű dekompresszió, én már csak azt mondom.
Szeretem ezt a mondatot. Még az is lehet, hogy eredeti.
Mai idézet tőlem, egy sci-fi novellából, ami sosem fog megjelenni, mivel elfelejtettem, hogy mihez is akartam kezdeni vele. Igen, jó ötlet, hogy ilyen, halott tekintettel bámuló, félig szintetizált szörnyszülötteket olvasok, ahelyett, hogy droidot szerelnék.
Akkor az idézet:
A vörösbor maga a kultúra. Utálom is, mint lábgombás vasbányász a szkafandert - de inkább a viszketés, mint a robbanásszerű dekompresszió, én már csak azt mondom.
Szeretem ezt a mondatot. Még az is lehet, hogy eredeti.
Akkor az idézet:
A vörösbor maga a kultúra. Utálom is, mint lábgombás vasbányász a szkafandert - de inkább a viszketés, mint a robbanásszerű dekompresszió, én már csak azt mondom.
Szeretem ezt a mondatot. Még az is lehet, hogy eredeti.
Azon filózom, hogy nem lenne-e jobb nekem, ha meztelen nővel - de legalábbis legyen hiányosan öltözve, ennél alább nem mehetek - reklámoznám ezt a blogot, bár persze nagyrészt úgyis magáncéllal van fent. Most az egyszer visszanyalhatna a fagyi, és az eszköz szentesíthetné a célt, és a közhely mondhatna el engem.
Igaz, annyi köze lenne kábé a bloghoz, mint az ásványvízhez, de azt már lehet, akkor én sem maradhatok le. Nem támad ellenállhatatlan ingerem, hogy a szentelt lángszóróval takarítsam el a fertőt a föld felszínéről, eképpen is mélytisztítva a tudatalattit, de azért ez abszurd, ahogy belegondolok. Kíváncsi vagyok, PDA-t és Maglite rúdlámpát mikor fognak alulöltözött dekoratívokkal hirdetni.
Igaz, annyi köze lenne kábé a bloghoz, mint az ásványvízhez, de azt már lehet, akkor én sem maradhatok le. Nem támad ellenállhatatlan ingerem, hogy a szentelt lángszóróval takarítsam el a fertőt a föld felszínéről, eképpen is mélytisztítva a tudatalattit, de azért ez abszurd, ahogy belegondolok. Kíváncsi vagyok, PDA-t és Maglite rúdlámpát mikor fognak alulöltözött dekoratívokkal hirdetni.
Újabb nap, újabb nyolc óra meredt szemű monitorbámulás elején vagyok, na, nem mintha ilyenkor kezdődne a munkaidőm, de mégiscsak be kell bootolni valamikor.
Hallgattam ám este, amint valamelyik agyascsirke megemlíti a tegnapi magántűzijáték kapcsán, hogy a húszéves nagykátai fiatalember (Nagykáta alighanem a keblére öleli elkóborolt gyermekét, épp erről akarhatott híressé válni, másért nem is) sokat ült az internet előtt. Napi több órát. Várom már, hogy mikor kezdenek el baszogatni emiatt amúgy kollektíve a döntéshozás ködös magasában. És éreztem, hogy lemaradok valamiről, mint ricinusolajat nyelt tizenéves a figyelmeztető jelzésről. És lőn. Reggelre már körbe is lett röhögve a mélt'ságos.
Én meg itt állok a szottyadt paradicsommal a kezemben.
Ami azt illeti, hatóságilag kéne kötelezni minden, internetezésben érintett céget, a hőerőművekig bezárólag, hogy emeljen árat, eképpen is mentvén a nemzetnek az ő ifjúságát. A kémiakönyvekben szándékosan működésképtelen recepteket kell közölni, valahogy úgy, mint a régi Moszkva-térképeken, hogy CIA-s kapcsolatok nélkül meg ne találjuk a Nagyenyedszkij utcát.
De ha már ez nem megy, rinyáljunk egy sort a könnyen hozzáférhető információk miatt.
Ismerjük meg másról is Nagykátát.
Ami a saját életemet illeti, nem történt semmi érdekfeszítő. Ha történik, ti tudjátok meg először, sz'al sztéjtúnd. Fél tizenkettőig jelentést írtam - há! megkétszereződött azóta - , aztán ágyba tántorogtam, és reggel a félautomata mozgási modulnak köszönhetően otthon felejtettem az egészet. A szomorú az, hogy most már hiába visítok, meg kell csinálni: két hétig tökörésztem rajta.
Hallgattam ám este, amint valamelyik agyascsirke megemlíti a tegnapi magántűzijáték kapcsán, hogy a húszéves nagykátai fiatalember (Nagykáta alighanem a keblére öleli elkóborolt gyermekét, épp erről akarhatott híressé válni, másért nem is) sokat ült az internet előtt. Napi több órát. Várom már, hogy mikor kezdenek el baszogatni emiatt amúgy kollektíve a döntéshozás ködös magasában. És éreztem, hogy lemaradok valamiről, mint ricinusolajat nyelt tizenéves a figyelmeztető jelzésről. És lőn. Reggelre már körbe is lett röhögve a mélt'ságos.
Én meg itt állok a szottyadt paradicsommal a kezemben.
Ami azt illeti, hatóságilag kéne kötelezni minden, internetezésben érintett céget, a hőerőművekig bezárólag, hogy emeljen árat, eképpen is mentvén a nemzetnek az ő ifjúságát. A kémiakönyvekben szándékosan működésképtelen recepteket kell közölni, valahogy úgy, mint a régi Moszkva-térképeken, hogy CIA-s kapcsolatok nélkül meg ne találjuk a Nagyenyedszkij utcát.
De ha már ez nem megy, rinyáljunk egy sort a könnyen hozzáférhető információk miatt.
Ismerjük meg másról is Nagykátát.
Ami a saját életemet illeti, nem történt semmi érdekfeszítő. Ha történik, ti tudjátok meg először, sz'al sztéjtúnd. Fél tizenkettőig jelentést írtam - há! megkétszereződött azóta - , aztán ágyba tántorogtam, és reggel a félautomata mozgási modulnak köszönhetően otthon felejtettem az egészet. A szomorú az, hogy most már hiába visítok, meg kell csinálni: két hétig tökörésztem rajta.
hétfő, augusztus 25, 2003
Na! Na! Az emberi hülyeség mélységes bugyraiba nyerhetünk betekintést egy kis médiafigyeléssel, főleg, ha valami közepesen véres történik.
Idézem.
Egy húszéves nagykátai fiatalember hátizsákja robbant fel, amelyben nagyobb mennyiségű acetonalapú egyveleg volt. A rendőrség még nem tudta kihallgatni a fiatalembert, de annyit megtudtak tőle, hogy az anyagot "saját védelmére" hordta magánál, attól tartva, hogy támadás éri, közölte Salgó László Országos Rendőrfőkapitány a helyszínen.
Nem emlékezteti-e a tisztelt nagyérdeműt a hidegháború zsírtarkójú tábornokainak magatartására ez a vidám legény, aki egy Hezbollah-rajongót megszégyenítő élet- és szociális ösztönnel rendelkezve villamosra száll, és a lábai elé teszi a szükséges pluszt, a robbanószert az obligát "Eztlopdelbazmeg" felirattal? Vicces dolgok másznak néha elő.
Na, mentem tülekedni a metróra, aki a közelemben akarja megvédeni magát, tudja, hol talál.
Idézem.
Egy húszéves nagykátai fiatalember hátizsákja robbant fel, amelyben nagyobb mennyiségű acetonalapú egyveleg volt. A rendőrség még nem tudta kihallgatni a fiatalembert, de annyit megtudtak tőle, hogy az anyagot "saját védelmére" hordta magánál, attól tartva, hogy támadás éri, közölte Salgó László Országos Rendőrfőkapitány a helyszínen.
Nem emlékezteti-e a tisztelt nagyérdeműt a hidegháború zsírtarkójú tábornokainak magatartására ez a vidám legény, aki egy Hezbollah-rajongót megszégyenítő élet- és szociális ösztönnel rendelkezve villamosra száll, és a lábai elé teszi a szükséges pluszt, a robbanószert az obligát "Eztlopdelbazmeg" felirattal? Vicces dolgok másznak néha elő.
Na, mentem tülekedni a metróra, aki a közelemben akarja megvédeni magát, tudja, hol talál.
Most érkezett a híradás a cseten, hogy valami kretén robbanást idézett elő a villamoson a Nyugatinál. Az Index első híre a témában. Remélem, semmi maradandó nem történt a sérültekkel. Ideértve azt a sokadrangú agyacsökött szánalmas vadparasztot, aki magára robbantotta a hátizsákját, ámen.
Az Apokalipszis viszont alighanem ma is elmarad, tehát felesleges vadászpuskalőszerért, konzervért és ásványvízért verekedni az Intersparban.
Az Apokalipszis viszont alighanem ma is elmarad, tehát felesleges vadászpuskalőszerért, konzervért és ásványvízért verekedni az Intersparban.
Alázatosan instállom, a túlnőtt, öltönyös csírasejt visszatért országjáró turnéjáról, ahol vedelt, bagózott, fürdőzött mindenféle strandokon és most próbálja rendbeszedni az elbitangolt neuronokat.
Az elmúlt időszak eseményei: Bright és a különböző írókörök elitségei valamint külsős elitségek részvételével volt egy kis összeröffenés, figyeljék a hír-archívumokat, a katasztrófasújtotta területek topicnál. Mások lelkiztek, vagy novellákat henteltek (úgy szeretem, ha megerősítenek abban, hogy mindent egybevetve én egy rendes, békés zigóta vagyok), én a magam mozdíthatatlan módján ittam és adtam a hörgőimnek, hadd tudják, hol a helyük. Hölgyekurak, a szójaszószos szöcske jobb, mint a chips, mert kevesebb benne a Lucullus nátrium-glutamát, van benne viszont mindenféle egészséges dögivel. Viszont mindig a fogam közé ragadt. Tehát, ha a ráksalátát szeretjük, ne legyünk rasszisták, együnk szöcskét is, mert jó. (Már látom magam előtt a posztapokaliptikus képet, amikor a vidám próbálkozók felfújt pofazacskóval fésülik át a tarlót, és néha nagyot húznak mellé a szójaszószból. Talán tényleg jobb lenne, ha dolgozni mennék.)
Kaptam még wasabit is (hetekig rinyáltam érte, hogy el ne felejtse Japán-járó írótársam), ami hasonló ízű, mint a hazai, nagypapi rokonríkatója-osztályú fehér gyilkos, és nagyjából hasonló kaliberű, már ami a homlokráncolódási és a HÁ-SSSZ-BAZMEG együtthatót illeti. És tubusban van, mint a fogkrém. A tévedés végzetes lehet, kérem, figyeljünk oda, ha leveszünk egy tubust a polcról.
Augusztus huszadika tűzijáték helyett vidám autós országjárással köszöntött rám, jippíjáé, friss levegő (be is röffent a mandulám a szmoghiánytól), rusztikus ételek (kivéve Zen mester makaróniját, az cseppet sem volt rusztikus, sőt), temérdek sör, whisky kíséretében. Paszulykaró és Hobbit felváltva nyikorgott, hogy horkolok, de ez csak aljas politikai hecckampány lehet, egyértelműen. Én például sosem ébredtem fel rá.
Ez az állapot eltartott egészen péntekig, amikor is hazajöttünk a vegyi anyagoktól bűzlő kis kétmilliósba. Az otthon illatának nagy részét mifelénk a Chinoin és a rákospalotai szemétégető jellegzetes háttéraromája adja. Estére egészen megszoktam. Komolyan, hiányzott már. Bár egy karib-tengeri szigeten nyilván jobban bírnám, már feltéve, hogy van szélessávú internet, és zavartalan az ellátás piából és csinos lányokból. Ja, ja, kérem, a fogyasztói társadalom emulgeátorral és természetellenes, nemeuklidészi aromákkal kezelt profilaktikus mézesmadzagja engem is megtalált.
És most újra itt, újra most - megyek gépelni. Van négy napom arra, amit az elmúlt két hétben nem csináltam. Ilyenkor az Út rövid, sikoltozós, és baromira egyértelmű, és nem a nirvánába, hanem egy turbina lapátjai közé vezet.
Update: talán nem kéne ennyit editálnom, ha nem hagynék ki egész szótagokat a szövegből. Tumultuózus jelenetek a homloklebeny környékén, a rendfenntartók már a helyszínen.
Az elmúlt időszak eseményei: Bright és a különböző írókörök elitségei valamint külsős elitségek részvételével volt egy kis összeröffenés, figyeljék a hír-archívumokat, a katasztrófasújtotta területek topicnál. Mások lelkiztek, vagy novellákat henteltek (úgy szeretem, ha megerősítenek abban, hogy mindent egybevetve én egy rendes, békés zigóta vagyok), én a magam mozdíthatatlan módján ittam és adtam a hörgőimnek, hadd tudják, hol a helyük. Hölgyekurak, a szójaszószos szöcske jobb, mint a chips, mert kevesebb benne a Lucullus nátrium-glutamát, van benne viszont mindenféle egészséges dögivel. Viszont mindig a fogam közé ragadt. Tehát, ha a ráksalátát szeretjük, ne legyünk rasszisták, együnk szöcskét is, mert jó. (Már látom magam előtt a posztapokaliptikus képet, amikor a vidám próbálkozók felfújt pofazacskóval fésülik át a tarlót, és néha nagyot húznak mellé a szójaszószból. Talán tényleg jobb lenne, ha dolgozni mennék.)
Kaptam még wasabit is (hetekig rinyáltam érte, hogy el ne felejtse Japán-járó írótársam), ami hasonló ízű, mint a hazai, nagypapi rokonríkatója-osztályú fehér gyilkos, és nagyjából hasonló kaliberű, már ami a homlokráncolódási és a HÁ-SSSZ-BAZMEG együtthatót illeti. És tubusban van, mint a fogkrém. A tévedés végzetes lehet, kérem, figyeljünk oda, ha leveszünk egy tubust a polcról.
Augusztus huszadika tűzijáték helyett vidám autós országjárással köszöntött rám, jippíjáé, friss levegő (be is röffent a mandulám a szmoghiánytól), rusztikus ételek (kivéve Zen mester makaróniját, az cseppet sem volt rusztikus, sőt), temérdek sör, whisky kíséretében. Paszulykaró és Hobbit felváltva nyikorgott, hogy horkolok, de ez csak aljas politikai hecckampány lehet, egyértelműen. Én például sosem ébredtem fel rá.
Ez az állapot eltartott egészen péntekig, amikor is hazajöttünk a vegyi anyagoktól bűzlő kis kétmilliósba. Az otthon illatának nagy részét mifelénk a Chinoin és a rákospalotai szemétégető jellegzetes háttéraromája adja. Estére egészen megszoktam. Komolyan, hiányzott már. Bár egy karib-tengeri szigeten nyilván jobban bírnám, már feltéve, hogy van szélessávú internet, és zavartalan az ellátás piából és csinos lányokból. Ja, ja, kérem, a fogyasztói társadalom emulgeátorral és természetellenes, nemeuklidészi aromákkal kezelt profilaktikus mézesmadzagja engem is megtalált.
És most újra itt, újra most - megyek gépelni. Van négy napom arra, amit az elmúlt két hétben nem csináltam. Ilyenkor az Út rövid, sikoltozós, és baromira egyértelmű, és nem a nirvánába, hanem egy turbina lapátjai közé vezet.
Update: talán nem kéne ennyit editálnom, ha nem hagynék ki egész szótagokat a szövegből. Tumultuózus jelenetek a homloklebeny környékén, a rendfenntartók már a helyszínen.
péntek, augusztus 15, 2003
Isten áldja meg az önfeláldozó kollégákat, de tényleg. Most tudok dolgozni, mert a szobatársam, Misztörendőzán (Mr. Anderson) nekem adta a magával hozott almás pitét. A tészta vastag, a töltelék istenkirály, merő szénhidrát, épp ahogy szeretem. Hála legyen.
Van még negyvenöt percem, hogy befejezzem a leírást. Nem lesz ki a karakterszám, ez már biztos.
Van még negyvenöt percem, hogy befejezzem a leírást. Nem lesz ki a karakterszám, ez már biztos.
Na, tegnap még egyvalami történt, ami említésre méltó.
Tegnap iszogattunk Bright részvételével, változatosság kedvéért megint nagyon hülye voltam, a poénjaim felére nem emlékszem, de nagyon éltem. Megfontolt kollégának sok pénzzel jövök, de Dézsa kolléganő is fizetett egy kört, emlékszem ám.
Medve anyám, amíg én mindenkit visszahívok - mindenkinek a vendége voltam -, meg is őszülök. Olcsóbb volt valahogy a vedelés a megboldogult középiskolás időkben, meg kell hagyni, és tuti, hogy nem csak az infláció tehet róla.
Indusztriál jellegű másnaposságom elmúlt, talán azért, mert végre esett. Hideget akarok, de máá! Elegem van, hogy itt szottyadok ebben a trópusi időben - bár ahhoz képest, hogy kétrészes öltönyben feszítek, nem is tartom magam olyan rosszul. Nem erre vagyok én tervezve. Tetőtérben ülök, légkondi nincs, délutánonként a pofámba tűz a nap: nem tud a Pokol semmit.
Unom már ezt a napot, vége lehetne igazán. És éhes is vagyok, mert nem vagyok hajlandó a MOM Parkban enni, legalábbis nem félóra alatt. A Paulanerben elég jól főznek, bár inkább csak sört, a konyhájuk nem világbajnok. Így is fényévekkel veri a hely többi kajáldáját. Rejtő Nagy Levinje végigtombolná a bevásárlóközpontot egy élre fent szívlapáttal, és a végén felmetszené a saját torkát.
Rinya vége. Másodkézi tapasztalatok alapján kidolgozott napi jó tanács: ne vigyünk büdös sajtot a munkahelyünkre, mert rosszba kerülhetünk a titkárnővel. Egy haragvó titkárnő meg nagyobb átok, mint egy ideges főnök.
Megyek Szentendrére holnap, öltöny- és whiskykészlet frissítendő addig, mindent az imidzsért.
Aztán jövő héten szabadság, egy rövid, Blitzkrieg-jellegű nyaralás borostás Zen barátomék telkén, rekuperálódom Budapesten, azt' jövök vissza növelni az entrópiát.
Tegnap iszogattunk Bright részvételével, változatosság kedvéért megint nagyon hülye voltam, a poénjaim felére nem emlékszem, de nagyon éltem. Megfontolt kollégának sok pénzzel jövök, de Dézsa kolléganő is fizetett egy kört, emlékszem ám.
Medve anyám, amíg én mindenkit visszahívok - mindenkinek a vendége voltam -, meg is őszülök. Olcsóbb volt valahogy a vedelés a megboldogult középiskolás időkben, meg kell hagyni, és tuti, hogy nem csak az infláció tehet róla.
Indusztriál jellegű másnaposságom elmúlt, talán azért, mert végre esett. Hideget akarok, de máá! Elegem van, hogy itt szottyadok ebben a trópusi időben - bár ahhoz képest, hogy kétrészes öltönyben feszítek, nem is tartom magam olyan rosszul. Nem erre vagyok én tervezve. Tetőtérben ülök, légkondi nincs, délutánonként a pofámba tűz a nap: nem tud a Pokol semmit.
Unom már ezt a napot, vége lehetne igazán. És éhes is vagyok, mert nem vagyok hajlandó a MOM Parkban enni, legalábbis nem félóra alatt. A Paulanerben elég jól főznek, bár inkább csak sört, a konyhájuk nem világbajnok. Így is fényévekkel veri a hely többi kajáldáját. Rejtő Nagy Levinje végigtombolná a bevásárlóközpontot egy élre fent szívlapáttal, és a végén felmetszené a saját torkát.
Rinya vége. Másodkézi tapasztalatok alapján kidolgozott napi jó tanács: ne vigyünk büdös sajtot a munkahelyünkre, mert rosszba kerülhetünk a titkárnővel. Egy haragvó titkárnő meg nagyobb átok, mint egy ideges főnök.
Megyek Szentendrére holnap, öltöny- és whiskykészlet frissítendő addig, mindent az imidzsért.
Aztán jövő héten szabadság, egy rövid, Blitzkrieg-jellegű nyaralás borostás Zen barátomék telkén, rekuperálódom Budapesten, azt' jövök vissza növelni az entrópiát.
csütörtök, augusztus 14, 2003
Na! Na! Na! Hát ez már igen! 1475 karakter szóközökkel! Mi lett volna itt, kedves nézőim, ha valamit csinálok is napközben! Holnap muszáj lesz befejezzem.
Nem nagyon szar eddig, csak kurvára.
Nem tudtam tovább szuttyogni a kettes számú novella-projektemmel sem, amely jelenleg a hangzatos WILL_WRITE_FOR_FOOD.DOC címet viseli. Tuti bestseller lesz. Rákospalota Times toplista a fentezilektűr műfajban, toronymagas esélyes vagyok. Pedig most jön egy belezős rész, olyat jól tudok írni. Nem véletlenül dobom fel ilyesmivel a mélykomolyirodalmi alkotásaimat.
Nem nagyon szar eddig, csak kurvára.
Nem tudtam tovább szuttyogni a kettes számú novella-projektemmel sem, amely jelenleg a hangzatos WILL_WRITE_FOR_FOOD.DOC címet viseli. Tuti bestseller lesz. Rákospalota Times toplista a fentezilektűr műfajban, toronymagas esélyes vagyok. Pedig most jön egy belezős rész, olyat jól tudok írni. Nem véletlenül dobom fel ilyesmivel a mélykomolyirodalmi alkotásaimat.
74 szó. Ez a mai teljesítményem egy rohadalom leírásból, amit mára terveztem, amúgy humanitárius segély címen, egy írótársnak.
7-8 ezer leütésre számítottam, de ennyi lett. Még próbálkozom valamivel, de szerintem nem lesz ebből ma már Háború és béke. Készülhet valami mocsokság a magasabb légrétegekben, mert egy, a koponyaűrbe szögelt, csak virtuálisan létező volfram-karbid abroncs zavar a létezésben.
Abba lehetne már ezt hagyni.
Susie Clueless blogját olvastam egész nap. Jó kis cucc, na, tetszik. Kár, hogy az agyam dobott egy fogaskerék-zsonglőrködős, váratlan üresjáratot valahol a 2003. májusi rész környékén.
Jaja, a Túlmunkásember a kormányzati tűzfal mögül. Mentségemre szolgáljon, hogy a csülök, akit fel kellett volna hívnom, Valahol Másutt tartózkodott. Így aztán nem hallhatta szétbagózott hangszálaim hengerhibás búgását - a mai nap egyetlen hivatalos feladatán is felsültem.
Borzalom.
7-8 ezer leütésre számítottam, de ennyi lett. Még próbálkozom valamivel, de szerintem nem lesz ebből ma már Háború és béke. Készülhet valami mocsokság a magasabb légrétegekben, mert egy, a koponyaűrbe szögelt, csak virtuálisan létező volfram-karbid abroncs zavar a létezésben.
Abba lehetne már ezt hagyni.
Susie Clueless blogját olvastam egész nap. Jó kis cucc, na, tetszik. Kár, hogy az agyam dobott egy fogaskerék-zsonglőrködős, váratlan üresjáratot valahol a 2003. májusi rész környékén.
Jaja, a Túlmunkásember a kormányzati tűzfal mögül. Mentségemre szolgáljon, hogy a csülök, akit fel kellett volna hívnom, Valahol Másutt tartózkodott. Így aztán nem hallhatta szétbagózott hangszálaim hengerhibás búgását - a mai nap egyetlen hivatalos feladatán is felsültem.
Borzalom.
Mottónk: "Hátha megszán a Főhivatal és küld egy fekete csipke nyakkendőt."
A 110142-es számú, erőltetetten gót mondat hátterében az áll, hogy most olvastam el egy halom álomleírást. Mellékesen feltűnt, hogy életemben tán háromszor keltem úgy, hogy emlékeztem, micsinált az agyam éjszaka. Fura.
Mindegy, gyakorlati hátrányát nem látom, nem vagyok jobban kipunnyadva, mint amit az én életvitelemmel elvárhat az ember, és vannak még tisztán legális cuccok, amivel ki tudok nyűni némi teljesítményt a reaktoromból.
Eközben a blog szerényebb lett egy ígéretes témával.
Gyászoljuk együtt.
Az agyam üveghangon visít, bár lehet, hogy ez a felszökő vérnyomás normál zenei A-ja, zenekarok hangolhatnának utána.
Rohangászik a fejemben egy novellaötlet, egy ígéretes ciklus immár második példánya lehetne, de eddig még sikerrel megakadályoztam, hogy felverekedje magát a prioritási listán. Van fontosabb dolgom is, amit nem csinálok. Virtuális gépzsír, géppuskafészkek (ahol a géppuskák költenek, hexameter sorozatokat), szöges bakancs tapod szegény ötlet embrionálisan megfolyt arcvonásain. Sebaj, a mindennapi budapesti valóság ad elég inspirációt: elég kimennem az utcára, és rögtön eszembe is jut.
God mode-ba írta magát a mocsok. Nyavalyás csíter.
A 110142-es számú, erőltetetten gót mondat hátterében az áll, hogy most olvastam el egy halom álomleírást. Mellékesen feltűnt, hogy életemben tán háromszor keltem úgy, hogy emlékeztem, micsinált az agyam éjszaka. Fura.
Mindegy, gyakorlati hátrányát nem látom, nem vagyok jobban kipunnyadva, mint amit az én életvitelemmel elvárhat az ember, és vannak még tisztán legális cuccok, amivel ki tudok nyűni némi teljesítményt a reaktoromból.
Eközben a blog szerényebb lett egy ígéretes témával.
Gyászoljuk együtt.
Az agyam üveghangon visít, bár lehet, hogy ez a felszökő vérnyomás normál zenei A-ja, zenekarok hangolhatnának utána.
Rohangászik a fejemben egy novellaötlet, egy ígéretes ciklus immár második példánya lehetne, de eddig még sikerrel megakadályoztam, hogy felverekedje magát a prioritási listán. Van fontosabb dolgom is, amit nem csinálok. Virtuális gépzsír, géppuskafészkek (ahol a géppuskák költenek, hexameter sorozatokat), szöges bakancs tapod szegény ötlet embrionálisan megfolyt arcvonásain. Sebaj, a mindennapi budapesti valóság ad elég inspirációt: elég kimennem az utcára, és rögtön eszembe is jut.
God mode-ba írta magát a mocsok. Nyavalyás csíter.
Há!
Összeszámoltam: három novellával és egy jelentéssel vagyok elmaradva, meg kéne írnom egy feljegyzést is (ez már végképp koktélcseresznye a napalmosvödörben).
És persze nem fogok csinálni semmit, mert demoralizálódtam a nagy aritmetikai zsonglőrködésben. És még csodálkozom, miért nem történik semmi ebben a nagy kurva magyar államigazgatásban.
Igen, ma van a mániás fázisom, mert a depressziós fázisom úgy döntött, nem érek annyit, hogy figyelemre méltassa a tudatos énemet. Sz'al vihogok meg nyálzok, mint a sarokban felejtett három Sanity-pont. Néha komolyan tudom értékelni azokat az embereket, akik tényleg neki tudnak buzdulni, és úgy begótulnak, hogy a Gótügyi Főhivatal ingyen küldi nekik a diszkont csipkét és a mészfestéket. Én képtelen vagyok erre: vagy elalszom, vagy agresszív leszek, vagy azon találom magam, hogy megint körberöhögtem az egészet.
Viszont Bright kollégával kéne kezdeni valamit. Kérem a humanitárius szervezeteket, hogy küldjenek neki három hordó Red Bullban oldott antidepresszánst (bármi lehet, csak törkölyt ne, mert attól felhólyagzik a mája), mert ha a Gótügyi Főhivatal megtudja, országos hiány lesz a polipropilén függönycsipkéből, azt' válságba kerülnek a firhangmanufaktúrák. Én küldenék, de mert a kintlevőségeim elérik a fizetésem egyharmadát, nincs miből.
De lehet, hogy elrángatom sörözni, olyan az nekem, mint a Tool-KoRn koktél. Nem segít, de kurva jó.
Összeszámoltam: három novellával és egy jelentéssel vagyok elmaradva, meg kéne írnom egy feljegyzést is (ez már végképp koktélcseresznye a napalmosvödörben).
És persze nem fogok csinálni semmit, mert demoralizálódtam a nagy aritmetikai zsonglőrködésben. És még csodálkozom, miért nem történik semmi ebben a nagy kurva magyar államigazgatásban.
Igen, ma van a mániás fázisom, mert a depressziós fázisom úgy döntött, nem érek annyit, hogy figyelemre méltassa a tudatos énemet. Sz'al vihogok meg nyálzok, mint a sarokban felejtett három Sanity-pont. Néha komolyan tudom értékelni azokat az embereket, akik tényleg neki tudnak buzdulni, és úgy begótulnak, hogy a Gótügyi Főhivatal ingyen küldi nekik a diszkont csipkét és a mészfestéket. Én képtelen vagyok erre: vagy elalszom, vagy agresszív leszek, vagy azon találom magam, hogy megint körberöhögtem az egészet.
Viszont Bright kollégával kéne kezdeni valamit. Kérem a humanitárius szervezeteket, hogy küldjenek neki három hordó Red Bullban oldott antidepresszánst (bármi lehet, csak törkölyt ne, mert attól felhólyagzik a mája), mert ha a Gótügyi Főhivatal megtudja, országos hiány lesz a polipropilén függönycsipkéből, azt' válságba kerülnek a firhangmanufaktúrák. Én küldenék, de mert a kintlevőségeim elérik a fizetésem egyharmadát, nincs miből.
De lehet, hogy elrángatom sörözni, olyan az nekem, mint a Tool-KoRn koktél. Nem segít, de kurva jó.
Há! Visszajöttem. Tompa nincs is olyan messze, ha a sofőr a megengedett sebesség konstans kétszeresével halad.
Újabb érdekes tények, amit csak egy hivatalban deríthet fel az ember. Az szar dolognak tűnik, ha az ember hátrahajtott fejjel elalszik egy szolgálati Opel jobb hátsó ülésén, és úgy marad két óráig, de nem kell aggódni. Egyrészt még mindig jobb, mintha a bal elsőn aludt volna el, másrészt meg legfeljebb sznobnak nézik, mert a légkonditól görcsöt kap a nyaka.
Hasznos út volt. Tanultam egy sereg érdekes dolgot, aminek, ha a törvény békésebbik oldalán akarok maradni, az égvilágon semmi hasznát nem veszem, meg kiderült, hogy sokkal később van az egyik leadási határidőm a sok közül, mint sejtettem, ezért semmivel sem haladok. Szanaszéjjel fognak szecskázni.
A nőfront még csöndes. Az univerzum tegnap sem válaszolt a tegnapelőtti kérdésemre.
Újabb érdekes tények, amit csak egy hivatalban deríthet fel az ember. Az szar dolognak tűnik, ha az ember hátrahajtott fejjel elalszik egy szolgálati Opel jobb hátsó ülésén, és úgy marad két óráig, de nem kell aggódni. Egyrészt még mindig jobb, mintha a bal elsőn aludt volna el, másrészt meg legfeljebb sznobnak nézik, mert a légkonditól görcsöt kap a nyaka.
Hasznos út volt. Tanultam egy sereg érdekes dolgot, aminek, ha a törvény békésebbik oldalán akarok maradni, az égvilágon semmi hasznát nem veszem, meg kiderült, hogy sokkal később van az egyik leadási határidőm a sok közül, mint sejtettem, ezért semmivel sem haladok. Szanaszéjjel fognak szecskázni.
A nőfront még csöndes. Az univerzum tegnap sem válaszolt a tegnapelőtti kérdésemre.
kedd, augusztus 12, 2003
Kezdem már unni a playlistemet rohadtul; jó pedig, van itt prüntyitől beteg zúzásig mindenféle. Kéremszépen, támogatom én a zeneipart, meg fizetem az adómat, az öreg nénikéket csak azért nem kísérem át az utcán, mert mindig lehagynak, szóval nem lehetne, hogy másfél évnél fiatalabb számokhoz is hozzáférjek az adófizetők pénzén?
Az univerzum hallgat, nem válaszol.
Az univerzum hallgat, nem válaszol.
Üdvözlet!
Oké, oké, oké. Na, a helyreállítás megvolt, az első postot meg dekódolja az Üdvhadsereg. Igaz, hogy nem csinálok semmit, de azért az idő elcseszésének is meg kell adni a módját, ez pedig nem fér bele.
Még a tegnapihoz kapcsolódva el kell mondanom, hogy baconös szarvas steaket ettem, jól átsütve, baconös burgonyával.
Ne mondja senki, hogy nem szeretem a változatosságot. Nagyon örülök, hogy ennyiféle állatból lehet sztéket készíteni.
Aznapos vagyok, de kurvára, az ereimben keringő koffein és taurin meg meghamisítja a méréseket arra vonatkozóan, hogy mégis, mennyi időt bírok még ébren. Két, egymás után letolt Red Bull az jó dolog. De ha mobiltelefon lennék, kezdenék a töltőmért hangicsálni.
A nap konklúziója: ne aludjunk el a mozgólépcsőn állva. Nem pihentető, két pillanat múlva a fémszegélyen csikorduló köröm hangjára ébredni kellemetlen, a manikűrösünk meg kiátkoz. Hát kinek kell ez?
Jó dolog ez a blog, tetsziktetszik erősen, de néhány nagy szopi kinéz technikaördöge-fronton, attól tartok.
Persze semmit nem haladtam a melómmal.
Oké, oké, oké. Na, a helyreállítás megvolt, az első postot meg dekódolja az Üdvhadsereg. Igaz, hogy nem csinálok semmit, de azért az idő elcseszésének is meg kell adni a módját, ez pedig nem fér bele.
Még a tegnapihoz kapcsolódva el kell mondanom, hogy baconös szarvas steaket ettem, jól átsütve, baconös burgonyával.
Ne mondja senki, hogy nem szeretem a változatosságot. Nagyon örülök, hogy ennyiféle állatból lehet sztéket készíteni.
Aznapos vagyok, de kurvára, az ereimben keringő koffein és taurin meg meghamisítja a méréseket arra vonatkozóan, hogy mégis, mennyi időt bírok még ébren. Két, egymás után letolt Red Bull az jó dolog. De ha mobiltelefon lennék, kezdenék a töltőmért hangicsálni.
A nap konklúziója: ne aludjunk el a mozgólépcsőn állva. Nem pihentető, két pillanat múlva a fémszegélyen csikorduló köröm hangjára ébredni kellemetlen, a manikűrösünk meg kiátkoz. Hát kinek kell ez?
Jó dolog ez a blog, tetsziktetszik erősen, de néhány nagy szopi kinéz technikaördöge-fronton, attól tartok.
Persze semmit nem haladtam a melómmal.
Üdvözlet!
Áuáágh. Az előző változatot megette a karaktertábla. Méghogy globalizáció. Még a hamburger se egyforma mindenhol, pedig az ember nem csak várná, hanem olykor remélné is.
"Napvégi állapotjelentés. Haladtam fél oldalt, és már van sejtelmem arról, hogy mi lesz a többi. Így születhetett a Necronomicon is valahogy. Csak ott valószínűleg szóba jött némi házilag összeberhelt hallucinogén is. Én maradok a híg gátlásoldónál. Az alkotói válság holnapi kezelésére beszereztem egy üveg vilmoskörtét, azt hiszem, a hivatali alkoholizmus rögös útjára lépek, de csak szőrmentén.
Még mielőtt rámtöri az ajtómat a vámkommandó, és elkezdik vizslatni, hogy van-e rajta zárjegy, elárulom, van. Kék, meg ezüstszínű, sz'al ronda, mint a májnagyobbodás. Súlyt fektetek arra, hogy a Pénzügyminisztérium a lehető legvastagabbra húzzon a látens szuicid hajlamaimon.
A hangulatom változékony, stabil "nagyonhülye" alaphanggal a 8kHz-es sávban.
Virtuáletnikai kutatási különítményünk a következő párbeszédet hozta boncolásra:
- Ó, hogy nőjön köröm a fitymád alá, hogy lehetsz ilyen gonosz?
- Felőlem nőhet, de te rágod le...
Fantasztikus egy hely az internet, naponta új kincseket lel az ember.
Oh, igen, holnap leszek megint. Most megyek, és kinyírok egy ártatlan sztéket. Fűszeres krumplival. És egy korsó sörrel. Igazi mészárlás lesz."
Áuáágh. Az előző változatot megette a karaktertábla. Méghogy globalizáció. Még a hamburger se egyforma mindenhol, pedig az ember nem csak várná, hanem olykor remélné is.
"Napvégi állapotjelentés. Haladtam fél oldalt, és már van sejtelmem arról, hogy mi lesz a többi. Így születhetett a Necronomicon is valahogy. Csak ott valószínűleg szóba jött némi házilag összeberhelt hallucinogén is. Én maradok a híg gátlásoldónál. Az alkotói válság holnapi kezelésére beszereztem egy üveg vilmoskörtét, azt hiszem, a hivatali alkoholizmus rögös útjára lépek, de csak szőrmentén.
Még mielőtt rámtöri az ajtómat a vámkommandó, és elkezdik vizslatni, hogy van-e rajta zárjegy, elárulom, van. Kék, meg ezüstszínű, sz'al ronda, mint a májnagyobbodás. Súlyt fektetek arra, hogy a Pénzügyminisztérium a lehető legvastagabbra húzzon a látens szuicid hajlamaimon.
A hangulatom változékony, stabil "nagyonhülye" alaphanggal a 8kHz-es sávban.
Virtuáletnikai kutatási különítményünk a következő párbeszédet hozta boncolásra:
- Ó, hogy nőjön köröm a fitymád alá, hogy lehetsz ilyen gonosz?
- Felőlem nőhet, de te rágod le...
Fantasztikus egy hely az internet, naponta új kincseket lel az ember.
Oh, igen, holnap leszek megint. Most megyek, és kinyírok egy ártatlan sztéket. Fűszeres krumplival. És egy korsó sörrel. Igazi mészárlás lesz."
hétfő, augusztus 11, 2003
Üdvözlet!
Ta-rááá.
ElsĹ‘ adását Ă©li a KedvesnaplĂłm Inc. legĂşjabb internetes nĂ©pbutĂtĂłja, azon vidám lelkek számára, akik szeretnek mindenfĂ©le excentricitásukban lovecraftiasan tobzĂłdĂł emberek nyilvánosságnak szánt gondolataiba betekinteni.
Nagyon hĂ©tfĹ‘ van, a kĂ©tsĂ©g kĂvĂĽlrĹ‘l kaparja az iroda ajtaját, Ă©n meg vihogva gĂ©pelek, ahelyett, hogy dolgoznĂ©k. EgĂ©szen pontosan kĂ©t mondat között vagyok. Az elĹ‘zĹ‘t kĂ©t Ăłrája Ărtam le. Ha ezt nem havi fixĂ©rt csinálnám, azt mondanám, hogy halántĂ©kon vágott az alkotĂłi válság. Lehet itt olyan szĂ©psĂ©gekkel találkozni, mint "veszĂ©lyes anyagokkal valĂł illegális kereskedelem visszaszorĂtása", olyan Ă©lmĂ©ny ez a kreativitásnak, mint a Gulág.
Van azĂ©rt pozitĂv oldala is a közelebbrĹ‘l meg nem nevezettnek, mint a reprezentáciĂłs költsĂ©gen vásárolt kávĂ© mĂ©rhetetlen mennyisĂ©gben valĂł elemĂ©sztĂ©se, de a gasztroenterolĂłgusom figyelmeztetett, hogy ennek is meglesz a böjtje. Itt van mĂ©g a lĂ©gkondicionálatlan szobában laffadtan prögĹ‘ ventillátor, ami jĂł dolog, csak cseppet se használ.
A mĂşlt hĂ©trĹ‘l röviden - a mĂşltambĂłl más most nem számĂt, ugye. AmĂg mások a Szigeten pusztorogtak, Ă©n otthon döglöttem, már ha Ă©ppen nem a fehĂ©rfalĂş, korlátozottan igĂ©nybe vehetĹ‘ hivatali cellámban ĂĽcsörögtem. Aki azt hiszi, hogy a bĹ‘rfotel jĂł dolog, gondoljon erĹ‘sen a bĹ‘rgyĂłgyászra, Ă©s revideálja a nĂ©zeteit. Én már alanya voltam ennek a megvilágosodásnak.
Országomat egy otthoni melóért.
Na, mentem dolgozni. Ma mĂ©g lehet, hogy lesz egy kiadás, a lelkesedĂ©s fĂĽggvĂ©nyĂ©ben. Ha vissza nem mondja, fellĂ©p mĂ©g a PozitĂv HangvĂ©tel is.
Ta-rááá.
ElsĹ‘ adását Ă©li a KedvesnaplĂłm Inc. legĂşjabb internetes nĂ©pbutĂtĂłja, azon vidám lelkek számára, akik szeretnek mindenfĂ©le excentricitásukban lovecraftiasan tobzĂłdĂł emberek nyilvánosságnak szánt gondolataiba betekinteni.
Nagyon hĂ©tfĹ‘ van, a kĂ©tsĂ©g kĂvĂĽlrĹ‘l kaparja az iroda ajtaját, Ă©n meg vihogva gĂ©pelek, ahelyett, hogy dolgoznĂ©k. EgĂ©szen pontosan kĂ©t mondat között vagyok. Az elĹ‘zĹ‘t kĂ©t Ăłrája Ărtam le. Ha ezt nem havi fixĂ©rt csinálnám, azt mondanám, hogy halántĂ©kon vágott az alkotĂłi válság. Lehet itt olyan szĂ©psĂ©gekkel találkozni, mint "veszĂ©lyes anyagokkal valĂł illegális kereskedelem visszaszorĂtása", olyan Ă©lmĂ©ny ez a kreativitásnak, mint a Gulág.
Van azĂ©rt pozitĂv oldala is a közelebbrĹ‘l meg nem nevezettnek, mint a reprezentáciĂłs költsĂ©gen vásárolt kávĂ© mĂ©rhetetlen mennyisĂ©gben valĂł elemĂ©sztĂ©se, de a gasztroenterolĂłgusom figyelmeztetett, hogy ennek is meglesz a böjtje. Itt van mĂ©g a lĂ©gkondicionálatlan szobában laffadtan prögĹ‘ ventillátor, ami jĂł dolog, csak cseppet se használ.
A mĂşlt hĂ©trĹ‘l röviden - a mĂşltambĂłl más most nem számĂt, ugye. AmĂg mások a Szigeten pusztorogtak, Ă©n otthon döglöttem, már ha Ă©ppen nem a fehĂ©rfalĂş, korlátozottan igĂ©nybe vehetĹ‘ hivatali cellámban ĂĽcsörögtem. Aki azt hiszi, hogy a bĹ‘rfotel jĂł dolog, gondoljon erĹ‘sen a bĹ‘rgyĂłgyászra, Ă©s revideálja a nĂ©zeteit. Én már alanya voltam ennek a megvilágosodásnak.
Országomat egy otthoni melóért.
Na, mentem dolgozni. Ma mĂ©g lehet, hogy lesz egy kiadás, a lelkesedĂ©s fĂĽggvĂ©nyĂ©ben. Ha vissza nem mondja, fellĂ©p mĂ©g a PozitĂv HangvĂ©tel is.
