A mai nap folyamán, mert hogy keményen le kellett dolgozni a januári gázhisztiből fakadó, rútul ellógott munkanapot - szerintem a fű se nőtt sehol -, csupa, a Hivatallal kapcsolatos dolog jutott eszembe. Tényleg. Szigorúan!

Aztán sípolást hallottam, és elhomályosodott a világ előttem. Mikor magamhoz tértem, és realizáltam, hogy egészben visszaértem a Szóvicc birodalmából, a következő dolog sistergett a homloklebenyemben:

Ha létezik olyan, hogy terapeuta, akkor 1000 terapeuta egy petapeuta, ugye?

És a legrosszabb, hogy a therapist-the rapist párost akartam elűzni a fejemből, akkor történt. Szerintem ezek csapdát állítanak nekem. (Nem mondom, hogy nem élvezem a sikoltozást.)

Mára nagyjából helyrejöttem. Valami minimális szinten sikerült haladnom a korbácsos projekttel, de nem annyit, hogy megússzam, hogy szíjjelirtsanak kengurukból készült korbáccsal durván.

Az agyonkorbácsoltatásom esélyét talán csökkenti, hogy van benne ilyen, e:
- Ja, és cserkésszem be ebben a rohadt hangzavarban, mi? Már csak egy rezesbanda kéne.
- Meg esetleg egy osztrák jódlis hadosztály, akik ütemre végigtangózva az erdőn azt éneklik, hogy „Megjött Mohai, halef van a kezében…”


Holnap megyek kontrollra, amikor is kiderül, hogy az orvos szerint is jól vagyok-e, aztán megyek vásárolni, aztán szemészhez, tartalékszemüvegért, aztán egy gőzbicikli fog felém pöfögni, aztán holnapután...

...holnapután, ha minden igaz, megtudom, mi gyulladt ki, mi dőlt össze és mi süllyedt el a Szivatalban.

Úgy néz ki, április végén szigorúan szakmai alapokon megyek Egyiptomba. Ne kérdezzetek, nem értem. Nem vagyok hajlandó megérteni, miért.

1.

Vittem jóféle kórságot ismerkedni Tapsi kiállításának megnyitójára. Nekem tetszett. Ha valaki kidőlt volna azóta, az miattam, illetve a tüdőmben randalírozó mikrobiológiai szörnyűség miatt van. (Az orvos kiírt a játékból jövő hét szerdáig.)

2.

- Borzalmas! - közölte Rejtő-hős, mikor eljöttünk az étteremből. - Lassan tényleg az apja lehetnék annak a pincérnőnek.
Talán ezt kompenzálandó vett végül egy 2008-as tuning taxi Hot Wheelst. (Azért azt már túl infantilisnak éreztem, amikor megpörgette a kétéveseknek ajánlott készségfejlesztő játékot.)

2.a)
A kasszánál megjegyeztem (mert közösen pakoltuk fel a söröket, amelyek elengedhetetlenek a Magasabb Művészethez): nekem ugyan semmi közöm a Hot Wheelshez.
- Mondja ezt a férfi egy félliteres baba tusfürdővel a kezében - jegyezte meg ártatlanul Rejtő-hős, én pedig kicsit későn bár, de rájöttem, milyen magas labdát adtam.

3.

„...Legott harag felhőzte el Habib, az Igazságos homlokát, mennydörgő szavára új alakba rendeződtek a dűnék, és rémülten csitult el a mindig fújó szél...”

in: Rejtő-hős&Srakker: Telifosott saruval nehéz rohamra indulni

4. Este még megkísérlek egy gyógysőrt. (Lehet, hogy át kéne állnom valami olyan nikotinforrásra, ami nem termel egy vödör nyákot a tüdőmben.)

Fröm: Questionable Content.

Amúgy annyit ültem meg tespedtem, hogy megfájdult a gerincem. Egyelőre tünetmentes tápegység vagyok, de még csak korlátozottan mozgásképes. Ha nem lennék most épp egy projekt kellős közepén a Szivatalban, gátlástalanul kivennék egy hetet, és izomból henyélnék végig. (A végén úgyis írnék valamit.)

Jogszolgáltatásunk egy ijedős félmajom reszketeg elszántságával ismerkedik a ketrecbe beesett, „szerepjáték” nevű fogalommal, eddig még csak korlátozott sikerrel. Elképeszt és megrémít. Kéne valami, a bíróságok által is elfogadott szakvélemény, ami hitelesen tájékoztatja azokat a bírókat, akiknek fingjuk sincs egy maroknyi ember rétegjátékáról.

Na, és most megyek is kecskét áldozni, hogy a Táp istenei felmosolyogjanak rám, és sikerüljön egy életképes karaktert létrehoznom. (irónia, irónia.)

Na, úgy fest, helyrejöttem, most már csak a „mostan színes turhákról álmodom” fázis zavar, lázam nincs. Ettől függetlenül tutikurvaélet, hogy hétfőig nem megyek vissza a gürcbe.

Faszán lebetegedtem. 38,2, mérés folyamatban. Rubophen és C-vitamin fogy ezerrel.

Hivatali párbeszédek #28:
Oldcore Gamer: - Á, szerintem nem tudunk olyan későn érkezni, hogy minden rendben legyen.

A gondolat számít, azt mondják. Most aztán majd jól kitesztelem az elképzelést. Anyám ugyanis laptopot kap tőlünk (apámtól meg tőlem), mondjuk, nőnapra pont olyan jó lesz, vagy pi-időre (3. hó 14. 16 óra (kerekítéssel)). Az én ötletem volt. Jó apám a konstansan félig összerakott BerhelTech 8000 masinájához vett egy webkamerát. (Attól a mikroelektronikai katasztrófa sújtotta területtől meglett mérnökök sírták magukat takonycsíkos álomba.) Hogy miféle megfontolás vezette, azt nem tudom, viszont eszembe jutott, hogy anyámnak van pár külföldre szakadt ismerőse, akikkel net meg gép híján inkább csak telefonon értekezik időnként. Aztán kitaláltam, hogy legyen egy laptop. Közös finanszírozással végül megvettem. Meg még legálvindózt is szereztem hozzá, bizony. (Következő kiadásunkban értesülhetnek arról, kedves Olvasóim, hogyan tettem szert egy guminőre és egy rekesz alkoholmentes sörre.) Egész eddig installálgattam rajta, de mára elég volt az informatikai izgalmakból.

HP Compaq 550, 2 giga rammal. Core 2 duo procival. Egy szép testes vinyóval. Alig 20%-os költségtúllépéssel az eredeti költségvetéshez viszonyítva. (Mé, most mi van? Ezzel még mindig visongva a sarokba alázok bármilyen közbeszerzést.)

Vicces lesz.