Mivel ma dolgoztam, vagy legalábbis bent voltam, viszonylag rövidre fogom:

remélem, hogy az összes petárdázó szubhumán takonyförgetegnek odakint egyszer egy szép napon lesz módja arra, hogy meghallgassa, milyen az igazi durrogás: például egy D-20 152 mm-es ágyútarack lövedékének becsapódási zaja, a tartózkodási helyüktől nem egész másfél méternyire.

Faszommá, nem háborús zónába gyüttem lakni, he.

Ezek után teljesen logikus, hogy a dollár árfolyama megismeri a talajvíz émelyítő ízét, és beesik egy adag zseton, amire már nem is számítottam. Teljesen logikus. Úgy értem, éppen úgy pezsgek örömömben, mintha muszáj lenne, csak hát. (A legtöbb bolt nem szállít Magyarországra, az ebay-en nem volt akkora talp, amekkora nekem kéne, tehát a technikai akadályokon még mindig elvérezhet ez a pénzelkúrási projekt.)

A terveim között szerepelt az is, hogy irgalmatlan pénzekért megtanulom az SQL-t (alapok+programozás), meg elmegyek az Oracle DBA1-re (nekem más egyelőre úgyse kell), és így a beesett pénzhez már alig kellene hozzátennem, hogy a bitkolbász teljes 10%-át ki tudjam tölteni.

Valamint az is, hogy jövő nyárig a többi nyílászárót is lecserélem, ha másért nem, hát azért, hogy a Duna felé néző fal mentén százzal eltutuló szél hangjait kívül tartsam, valamint ne fagyjon el semmim.

Choices, choices. (Aztán majd úgyis beröffen az IGY_MULAT_EGY_MAGYAR_UR modul, és elbaszom az egészet.)

Ja, és személyes sértésnek tekintem, hogy azok a hótalpak, amelyek garantálják az elsüllyedés-a-faszba-mentességet 300 font tömegig, 190-260 USD környékén mozognak. Ilyen például az Atlas 1235-ös, vagy a Crescent Moon 17 Gold(/Silver), amire már ránézésre csorog a nyálam. Elképzeltem, ahogy vidáman csörtetek valami téli erdőben, elindítva valami lokál ökológiai armageddont.(És azt már csak egy kanadai szakbarbár-lap írja le, hogy ezek az értékek jól összetömörödött hóra értendőek, friss porhóban kevesebbet tartanak meg.)

Namost, ha hozzáveszem, hogy egy télálló hacuka+cipő is kell mellé, plusz még a botok ugye, akkor már vígan közelítjük a 100.000 jó magyar rénes forintot, vagy el is hagyjuk akár, és ez rémít. Pedig jó kis testmozgás lenne.

De azért nagy pogó lenne, no.

Forrás: Legend of Bill, (c) David Reddick

Ez egy olyan információ, amit nem csupán a drakofób vendéglátóipari szakfőmunkások figyelmébe, hanem a feliratok hatalmában mindenek fölött bízó bürokrata kollégák figyelmébe is ajánlok.

Srakker: Nomármost, a Budapest Airport vezetésének ténylegesen a kurvaannyát.
Ennek ugyan semmi köze a MÁV-hoz, de azért említésre méltó. A MÁV vezetői állományának szintén a kurvaannyát, keresztben, kétszer, a ravatalon, egy telefonfülkében. Nem azért, amit az alkalmazottakkal művel, hanem ahogy évtizedek alatt minden értékelhető vagyont kilopott...
Jack: aye
Srakker:...szolgáltatást nem nyújtott és nem várt el... amiért az állami és EU-s támogatásokat számolatlanul vette fel, látszata mégsincs (igen, a vasút az egyik legtőkeigényesebb műfaj)
Jack: oké
és most
szerinted
a szaxervezetnek jó?
ez
most
szerinted
ez
így
jó?
Srakker: A szakszervezet töketlen.
Kábé zsigeri szinten munkapolitizál. A valóságot figyelmen kívül hagyja...
mert a valóság az lenne, hogy a harminc éve ott penészedő értelmetlen faszkalapokat egyesével le kéne rugdosni a legmagasabb vasúti hídról...
Jack: aye
me: és a helyükre olyasvalakiket találni, akiknek van fogalma arról, hogy hogyan lehetne finanszírozhatóvá tenni ezt a kuplerájt. Nodemármost. A MÁV még annyira sem demokrácia, mint más üzem. Azért nem lehet kampányolni, hogy a vezetés monnyonle. Illetve lehet, de csak egyszer.
Amíg nincs garnitúra- struktúra- és feladatváltás a MÁV-nál, addig marad ez a hátonpörgés. Amibe az ország többi része vagy beleszarik, vagy 220/180-as vérnyomásértékeket produkál.

a zenekar tust húz: :Srakker egy hajtányon állva tovanyikorog:
Jack: :taps:

Itt egy kriptaszökevény a lehetettvolna kategóriából.

3. sor (1 panel)

KOVÁCS látható, ülő helyzetben, hátulról és felülről, a tető gerince miatt csak csípőtől felfelé látszik. Egy húsz-huszonöt centis, fehér, kicsit színejátszó madártollat tart a kezében, azt nézegeti, a másik kezében légmentesen zárható nejlonzacskó, az a fajta, amibe a bizonyítékokat szokás rakni.

MR. KOVÁCS: - Ezt viszont úgy nézem, leírom, ha az elemzés azt hozza ki, amire tippelek.

4. sor (3 panel)

1. panel

KOVÁCS az ereszen támasztja a lábát, úgy nézi az utcát. Az aktatáska a tetőn támaszkodik-fekszik. Unottan füstöl, és várja, hogy a fájdalom enyhüljön a vállában.

KOVÁCS: - Az ellenség keze betette a lábát, hogy klasszikust idézzek. Ha ez párnából esett ki, rohadtul meg leszek lepve.

2. panel

KOVÁCS ugyanolyan pózban ül, csak a táska van nyitva, az ölében van a dosszié. Láthatóan teljesen elmélyült az olvasásban, és azzal sem hagyja magát zavartatni, hogy két-három narkolepsziás külsejű, a szokásos galamboknál is sokkal punnyatagabb, elhízott galamb ül a tetőgerincen, és beleolvasnak az aktáiba.

3. panel

KOVÁCS teljesen ugyanolyan pózban ül, csak a csikkek szaporodtak meg mellette, és a nap is kezd délután kettőre járni mögötte. Időközben magasra nőttek a háttérben a felhők, és készülnek egy masszív esőzéshez, ami elmossa ugyan a fél várost, mégis mindenki várja, mert az legalább enyhít valamit az ólmos fejfájás és a frontérzékenységgel kapcsolatos tünetek kínjain. MR. KOVÁCS telefonja felsivít a zsebében (HANGEFFEKT: DÜRIRÜRI-DÜRIRÜRI.)

KOVÁCS: - Idő van. Ennyi seggelés csak elég lesz.

5. sor (4 panel)

1. panel

KOVÁCS feltápászkodik, és lenéz. A táska mellette. A keze zsebrevágva, és hiába csak két emelet magasságban áll, úgy néz ki, mintha a város fölé magasodna, és úgy néz végig az utcán mint valami elcseszett öltönyös ragadozó a vadászterületén. Odalent páran kolbászolnak, egy-két nyugdíjas nénike huzikocsival, pár yuppie-külsejű késő huszas, két légkondi között félúton, effélék.

KOVÁCS: - Nyomás vissza a talajszintre, hősök hőse.

KOVÁCS: - Ideje munkába menni.

2. panel

KOVÁCS már felvette a táskáját, és a híres kínai Nagy Ugrás fordítottjára készül: becsukja a szemeit, és felkészül arra, hogy a szédítő nyolcméternyi mélybe vesse magát.

KOVÁCS: - Merhogyugye máshogy nem jutok le...

KOVÁCS: - Remélem, visszafelé jobban tudja ez a szar a leckét, mint felfelé jövet, különben nejlonzacskóban megyek a helyszínre.

3. panel

KOVÁCS látszik, ahogy kicsit letérdelve kiegyenlíti az esést, de nem kell kigurulnia sem: az öltöny ezúttal nem hagy maga után kívánnivalót (HANGEFFEKT: WHUP). Az egyelten apró probléma az a nyolcvanas, aszaltszilva-arcú anyóka, aki a lehetetlen dolgokat (a palackozott gőteszemen már fenn sem akadnánk) tartalmazó, sötétkék műanyag táskájával éppen most lép ki a ház vasajtaján. Visszafogott meglepetéssel és színtiszta rosszallással néz KOVÁCS felé.

4. panel

KOVÁCS már kiegyenesedve, teljesen természetesen és közönyösen, némi fensőbbséggel néz az ÖREGASSZONYra, aki kábé a melléig ér, és csak a sziluettje látszik a kép előterében.

ÖREGASSZONY: - Maga... maga huligán!

KOVÁCS: - Szíves tájékoztatásul közlöm, hölgyem, hogy így szoktam leszállni.

Most asszem írok valami mást.

Elmebeteg sajt: dementáli.

Ha véletlenül felfognám, milyen súlyú kérdésekben kell a Hivatal ökörségei miatt döntést hoznom olykor, alighanem makogó idiótává züllenék a másodperc törtrésze alatt. Így azonban nyugodtan funkcionálhatok tovább holtfáradt, vörös szemű, ingerlékeny, bagószagú, a szakállát babráló bürokrataként.

Komolyan bazmeg, olykor megijedek, mi van körülöttem.

* * *

Más. Megvettem és végigjátszottam a Dead Space-t. Elkövető: EA. Nomármost, az EA játékok nem arról híresek, hogy túlteng bennük az eredetiség. Viszont a maguk módján igen tisztességes iparosmunkák szoktak lenni, és ha az embert nem zavarja, hogy az új fícsörök nem tengenek túl, jól el lehet velük lenni. Naszóval, a Dead Space TPS sci-fi túlélőhorror. Ez a legtöbb kitartó olvasónak nem szorul magyarázatra, de most mégis megmagyarázom, mert ettől okosabbnak tűnök.

A TPS a third person shooter, vagyis a hátsónézeti lövöldözős típust jelöli, amikor a játékvilág szempontjából képzeletbeli játékos-entitás szoros emberfogásban követi a főhőst. Az egyik újítás ott jön, hogy a normál tájékoztató elemek (életerő, lőszer, oxigén) nem csak úgy oda van biggyesztve a játékos elé, hanem bele vannak építve a világba. Az életerőt a főherót páncéljának gerincvonalán feszítő kijelző mutatja, ha elfeketedik, beáll az agyhalál. A főhősnél lévő cuccokat, a lőszert, az oxigént, a térképet, és a beérkező üzeneteket a használt fegyver, illetve főként a páncél holografikus kijelzője vetíti ki látványosan, ámde roppant kevéssé taktikusan. (Most képzeld el háborús helyzetben, hogy egy ilyen karácsonyfa-vértezettel a testeden kell osonnod a maróláp szélén. Az ellenfél tuti a sikoltozó röhögésével árulná el magát.)

A sci-fit nem kell magyarázni, mostanra már még talán a Bölcs István-vonal legszedáltabb követői is rájöttek, hogy új szelek fújnak a hajtóművek kiömlőnyílásaiból. A sci-fi vonalat itt az épp halott fő-főszereplő, az USG Ishimura nevű hajó képviseli, amely nemes egyszerűséggel Planet Cracker, vagyis bolygórepesztő. Kikap egy szép nagy darabot egy alkalmasnak tűnő égitestből, a hasznos anyagokat (nehézfémeket, ritkaföldfémeket) kicsócsálja belőle, a maradékot salakként elköpi. Nomármost, ha egy ekkora monstrum elkussol, annak oka van. Az okos emberek az ilyen okoktól szeretnek távol maradni, főhősünk viszont... khm. (Mérnök, naná. Isaac Clarke. És nő is van a dologban.) A tudományos oldal aligha fogja elismerő csettintésre késztetni a hard sci-fi követőit, mert itt a tudomány bizony csak jól-rosszul működő díszlet, amely mögött olajszagúan duhog a gépezet, és időnként isteneket köp a színpadra. (Ékes példa erre a szelektív tárgylassító, aminek hatására az elméleti fizikusok hajlamosak agyérgörcsöt kapni, miközben elképzelik.) Viszont van benne gravitációs cuppantócsizma, ami szintén lehetetlen ugyan, de mókás a plafonon végigcuppogni vele, mikor mikro a gé.

Túlélőhorror. Bizony, a környék tele van csápival (megnevezés copyright (c) by Blájmi). Van kicsi, közepes, nagy, ugri, köpködős, csámcs, mantaszerű, a lényeg, hogy mind rút, mint egy hutt valaga három hétnyi tenger gyümölcsei menü és irritábilis bél szindróma után... és baromi idegesítő. Célozzon az ideggyökre, hangzik a régi bölcsesség, de itt pont nem válik be: a nyerő megoldás, ha az illető rémnek a végtagjait szeleteljük le. Vagy fel. Van erre egy nagy kupac célszerszám. Nekem történetesen a legjobban az impulzuspuska vált be, de időnként hasznát vettem a kinetikus TÜMMentő (force gun) rövid hatótávú nagytakarító képességének, különösen, ha sok apró csámcs akart lábon felzabálni. Amúgy ízlések és pofonok. A felszerelés a pályákon elszórt Power Node-ok segítségével az erre szolgáló munkapadokon fejleszthető... és elértünk a játék leggyengébb pontjához, az eredetiséghez.

Bazmeg, ez a System Shock 2! Nem egészen, de majdnem, és épp annyira, hogy zavaró legyen. A boltok, meg a fejlesztőpad, a két oltár, ahová az anyagelvű rohadékok ajándékokért járulnak, minduntalan emlékeztettek erre. Ezt a játék során háttérbe szorította - bár nem feledtette - a grafika, ami gyönyörű, a szörnyek, amelyek rútak, ráadásul időnként tényleg kiszámíthatatlanul bukkantak fel (bár az esetek nyolcvan százalékában kiszúrta őket a dramaturgia-radarom).

Összességében jó 10-12 órányi felhőtlen hentelés van a játékban, és jó nálam 4-re az ötből.

Bejjánál leltem.

You are The Sun

Happiness, Content, Joy.

The meanings for the Sun are fairly simple and consistent.

Young, healthy, new, fresh. The brain is working, things that were muddled come clear, everything falls into place, and everything seems to go your way.

The Sun is ruled by the Sun, of course. This is the light that comes after the long dark night, Apollo to the Moon's Diana. A positive card, it promises you your day in the sun. Glory, gain, triumph, pleasure, truth, success. As the moon symbolized inspiration from the unconscious, from dreams, this card symbolizes discoveries made fully consciousness and wide awake. You have an understanding and enjoyment of science and math, beautifully constructed music, carefully reasoned philosophy. It is a card of intellect, clarity of mind, and feelings of youthful energy.

What Tarot Card are You?
Take the Test to Find Out.

Hmmm, G-2-es színképtípusú csillag, felszíni hőmérséklet 5-6000K. Nem különösebben kiemelkedő, de végül is, a tarot-kártyától mégse várható el, hogy legyen benne Betelgeuse, vagy valami kvazár.

Wwwwáztákurvá. Armageddon lesz itt, elvtársak, nem is valami kis, helyi darab, hanem igazi orbitális szopoda, az a fajta, amelyről begombázott próféták egész könyveket vizionálnak össze. Biztos vagyok ebben, mivel csalhatatlan előjel jutott a birtokomba. Több, mint hat évnyi hivatali jogviszony után... most kapaszkodjatok a piátokba... ha nincs nálatok, hozzatok, és utána kapaszkodjatok bele (paradicsomlé nem ér)... szóval névjegyet kaptam. Aktuális, helytálló, a stemplimen lévő stráfok is helyesen szerepelnek rajta, és a benti elérhetőségeim is azok, amiken el lehet érni, ha az embernek ez a vágya (és munkaidőben keres, és éppen nem dohányzom, kajálok, rohangászok, üvöltözök vagy kapok agyvérzést).

Hat év után.

Bámulatos, mire képes a modern tudomány és bürokrácia zökkenőmentes együttműködése, no.

Csapatépítő tréning volt, juhé. Iszonyat. Még rángatózok, de már múlik.

A józan ész az az izé, ami miatt nem eszel, hiába lenne kedved hozzá, mert tudod, ha nekiállsz, akkor elhülyülsz. Belegondolva a józan ész elég idegesítő dolog.

Kész, megyek is, beállok filozófusnak. Azok majdnem olyanok, mint a bürokraták, azzal a különbséggel, hogy ha nem alapítanak miattuk egyházat, a hülyeségeiknek nem köteles engedelmeskedni senki.

Mivel végső soron a központi költségvetés környékéről származik a fizetésem, teljesen logikus, hogy egy általam finanszírozott ajtóépítési projektben idő- és költségtúllépés keletkezik. Ez bele van kódolva a lokál univerzum szövetébe, mintegy. Amúgy sejthettem volna: amekkora különös kegyetlenséggel, aljas indokból elkövetett gányolások vigyorognak elő időnként a sarkokból ebben a lakásban, nem is értem, miért nem kezdtem el sikítozni a fájdalomtól abban a szent minutumban, hogy az ajtóbeépítés-projekt fenyegető jövőképből valósággá kezdett el válni. (Gondolom, elzártam a tudatom elől a következtetést valahogy.)

Iszonyat volt, ami előröhögött a takarólécek alól, igazi kisipari iszonyat. Az asztalos bácsi teljesen jól viselte a dolgot, csak időnként jegyezte meg, hogy azért szereti ő ezt a szakmát, mert harminc év után is tud újat mutatni. (Esélyes innentől, hogy a Gány mostantól a városi legendárium része lesz, és más ügyfelek is meghallgathatják, miféle elfajzott rettenettel találkozott egy amúgy gyanúsan hétköznapi, kétmacskás angyalföldi panelban a Bátor Hétmérföldléptű Asztalos.)

* * *

Amúgy az van, hogy bejelentették, hogy miféle oktatásokon kell részt vennem, hogy Képzett Bürokrata legyek. Sejtelmem szerint a mi tudásunk fejlesztésén kívül még szerepet játszhat az is, hogy közeleg a költségvetési év vége, és a Hivatal, mint minden rendes költségvetési szerv, megborzong, ha év végén maradvány keletkezik. (Nagyapámnak volt anno egy ilyen sztorija, amikor is december 28-án kellett beszereznie valamit. Tökmindegy, hogy mit, csak ötmillió forintba kerüljön, mert kiderült, hogy végül annyi maradt. Valamikor '60 és '80 között, csak hogy az összeg reálértékét is be lehessen lőni nagyságrendileg. Bónusz küldetés: az se baj, ha utána használni is lehet valamire, amit vett. Végül lezsírozta valahogy a dolgot, nem tudom, hogyan, de nem véletlen, hogy én pl. nem a beszerzési oldalon égetem az adófizetők pénzét, mert tőlem kábé tizenötmillió kapocskiszedőt kapott volna az a sok takony, aki ilyen Missön Impászibült szór a nyakamba szilveszter előestéjén.)
Vissza az oktatásra: olyan képzett leszek, hogy ihaj. Lesz kommunikációs tréning, egy-két embernek önismereti, jogászoknak jogalkalmazási, össznépileg meg csapatépítő. (Baszki.) Ha szakmába vágó pénzes tanfolyamra akarok menni, lepattintanak. Kincstári logika.

* * *

Beszereztem a Warhammer: Age of Reckoning című játékot, az MMORPG-k legújabb trónkövetelőjét. Eddig nagyon tetszik, amit látok, nyálzok ezerrel, akár órákon át, csak legyen, aki meghallgatja. Majd meglátjuk, hogy a Hosszútávon Idegesítő Faktorok mennyire vannak jelen, mert én aztán tényleg pikkpakk abbahagyok bármilyen ilyen játékot, bőven elég hozzá, hogy egy hétig ne legyen kedvem bejelentkezni.

* * *

Tegnap a következő, barátságosnak szánt köszöntéssel estem be Métely és Rejtő-hős közös háztartásába, alig fél órás késéssel: „Szakadjon meg a tolerancia, csessze meg az erőszakmentesség, és a kurv'anyját a demokráciának, egyszerűen nem lehet közlekedni ebben a telibevert városban.” Amúgy baromi elfogadó egyed vagyok, de a hírverés és csinnadratta ellenére elsiklottam a tény fölött, hogy a Magyar Köztársaság szeretve tisztelt miniszterelnöke egy amúgy teljesen politikamentes felvonulás keretében ki kíván állni a demokrácia alapeszményei mellett (szerintem csak eljutunk az elszámoltathatóságig egyszer, muhahaaaa), így a többi vérlúzerrel együtt csoroghattam a városszerte kialakult dugóban.
A mese jó volt, de több fegyelem kell a játékosoktól - tőlem is -, annyi, hogy annyi már nincs is.

* * *

Megyek, megiszom még egy kávét.

Hogyan érjünk el démonian recsegő hangot?

1. Fázzunk meg, de baromira.
2. Álldogáljunk még utána fél órácskát a Balaton menti szálloda udvarán, cigarettázva, időnként változatos színű és állagú zseléket köpdösve a mindinkább fogyatkozó létszámú papírzsebkendők valamelyikébe.
3. Igyunk sört, sokat, különösen, mert ezúttal a Hivatal fizeti.
4. Dobjuk sutba a józan eszünket, és csatlakozzunk a vígan karaokézó tömeghez.

5. A végére szóló lett. (Jég, dupla whiskyvel.)

Irány a világhír.

Amúgy pedig Napalmgárdistának köszönhetően kaptam három rész Usagi Yojimbót, rá is álltam, mint tetű a fehér heroinra. Rendelés lesz ebből, érzem.

"Ebben a napban az a legszebb, hogy ezért valaki leadózott, érted?"

Kerregtünk egy kicsit a makk hegyén, több nem fért be. Holnap megnézem, hogy távollétemben már megint miafaszt művelt az az élhetetlen Hivatal.

Ez a hét is hogy elrohant, azt a mindenségét. Szopás közben telik a legjobban. Végre, sok éves lemaradást pótolva, megtudtam, mi is a 22-es csapdája. (Tényleg tökéletes.)

Na, és egy kis tünc. Azazhogy macska.

Rájöttem ám, hogy azért olyan vastag a nyakam, amilyen, és akkora a belem, amekkora, mert az utóbbi időben az egyetlen valódi testmozgást a fél órás hedbengelés jelenti. Azért.

Ja, és úgy fosom a pénzt, hogy ha ez tolóerőt termelne, már elértem volna a harmadik szökési sebességet.

Kész, legyalogolom a világot, és minden idegesítő dolog kimerülten pihegve borul az árokba mellettem. És WAAAAAGH.





We're out of time, we're out of line,
We're all out here waiting for a crime,
We don't mind, we ain't fooled,
We're gonna read you the bad news,
Fire in the hole, bullets in the sky,
We know something and we can't tell a lie,
Gonna run away, gonna run amok,
Gonna run my mouth 'til I run out of luck.

Alright,
Leave me out, give a dog a bone,
Been a long time since I been home,
Running over land running over sea,
Get on the dog and talk dirty to me,
Running up a street, running up a hill,
Hotel telephone running up a bill,
Chase my tail, catch me if you can,
Don't wanna mess with the Runaround Man.

We're out of cokes, clean out of smokes,
It's not funny 'cos we run out of jokes,
Going to the movies, babes in the wood,
Gonna get a telescope, look real good,
Gonna run out, rolling like a rock,
Gonna get a girl and she gonna get me off,
Gonna be a man, gonna be a fool,
Gonna be a dog with a mouthful of booze.

Oh yeah,
Gonna be free, run away to sea,
Gonna be a pirate you'll never find me,
Going over sea, going over land,
Get made up like the Elephant Man,

Stand in line, waiting for a quake,
Chase my tail, catch me if you can,
Don't you mess around with the Runaround Man.

We're in a hole, we're in a fix,
Give a dog a bone and throw me a stick,
Don't be a bitch, singing the blues,
Don't like the shirt and we don't like the shoes,
Gonna walk out, gonna walk away,
Gonna walk the dog honey every other day,
Gonna be strong, stand your ground,
Gonna be funny when they send in the clowns,

Hey hey,
Give me a clue, show me a trick,
Go to Brazil and see what you missed,
Getting too close getting too near,
Don't even know what I'm doing out here,
Going too fast never gonna stop,
Know how to roll and we know how to rock,
Chase my tail do the best you can,
You can't mess with the Runaround Man

From http://6lyrics.com

Hízik az IDEADUMP.TXT.

Egész jó dolgok kerülnek bele.

Hmmm. Sweet.

A parlamenti bohózat teljes gőzzel folytatódik tovább, bejött az általam taksált 95%, vagyis maradt a status quo ante bellum, ahogy a művelt kínai mandarin mondaná. Hogy a háttérben mi hangzott el - fenyegetések és alkuk formájában -, az természetesen dokumentálatlan, és mint ilyen, nem is létezik, de hogy határozott kormányzati tevékenységet maximum a középtávú tötymörgés versenyszámban láthatunk, az legalábbis borítékolható. Problémát most már legfeljebb az jelenthet a zsebek tömése, a népek hergelése meg a töketlenkedés (a kifejezés nemfüggetlen, nem akarok esélyegyenlőségi ombudsmant látni a blogomon csámcsogni, oké?) közepette, ha kiderül, hogy az összes, a költségvetés egyensúlytalanságát kompenzálandó eladható állami tulajdon (az Alkotmány szerint: nemzeti vagyon) elfogyott. Hát, ígérni még mindig lehet, annyira szegények még sose voltunk.

Fasza.

Na nem mintha olyan sokat reméltem volna egy előrehozott választástól...

Mindenki, aki szereti azt, amikor megszólal egy torzított gitár, szerezzen magának Motörizert. A Motörheadtől, ja. Mert épp olyan jó, mint mindig.

Egy barátom apa lett.

Nemrégiben elkezdődött a Ramadán, ami bizony böjtöt jelent. Ez engem az ég egy adta világon semmiben nem érint. (Ma halászlevet vacsoráztam.) Az esetleges muszlim hitű olvasóimnak sok lelkierőt kívánok. Szeretném jelezni, hogy „no food pictures policy” továbbra is érvényes ezen a blogon, a korábbi megingást eddig egy almás pite képe képviselte, de a forrását már el is távolították az eredeti helyéről, így még az archívum sem lehet a csábítás eszköze.

Igaz ugyan, a türelmet, meg az együttérzést erősen próbára teszem, de tessék nekem szépen elhinni, hogy az igazi kihívások leküzdése erősíti igazán a hitet.

Addig is, amíg letelik az éves nagygyakorlat, link.

Hivatali párbeszédek #30

Helyszín: kantinszerű étkező. Világos fa asztalok, mindegyiken az elmaradhatatlan só-bors-fogpiszkáló hármasság, meg vízkőfoltos kancsókban langymeleg csapvíz. A reggeli és délelőtti eső után tombol a meleg, és párakorbáccsal csépeli az arcokat és a hónaljakat. Bürokraták elszántan fogyasztanak.

Hamutartó-zarándok: - Én a gyerekeimet alig tudom távol tartani néhány rajzfilmtől.
Srakker: - Nemtom, szerintem a híradó sokkal vészesebb. Vér, vér, szex, vér, erőszak, halál, irigység, halál.
Unnamed Bureaucrat: - Na ja, de mondjuk a Tom és Jerry az egyik legszadistább rajzfilm, amit valaha láttam.
Srakker: - Mégis alacsonyabb benne a bodycount... komolyan, kéne a híradók mögé egy összesítés. Gyilkosság áldozata lett ma 12 667 ember, éhen veszett 42 339, bejelentett nemi erőszakok száma... és a végén bemondanák, hogy „Ma két ezrelékponttal csökkent a korrupció szintje, így világszerte több, mint 2 milliárd dollárt sikerült megspórolni.”
Hamutartó-zarándok: - Hogyan csökken a korrupció szintje?
Srakker: - Hmmm. Megvesztegették azt, aki méri...?

Elmentem a boltba, hogy vegyek ragasztót. Erre vettem póréhagymát, dán kéksajtot, gomolyát, halkonzervet, kőrözöttet, stanglit. És ragasztót. A cipővásárlás gondolata erősen befészkelte magát a fejembe, de még ellenálltam. Fogyasztózombi-e vagyok.

Eredmény: a ragasztó nem fogta meg a harmonikaajtó fogantyúját. Következő kétségbeesett tervem, hogy a fogantyú rögzítését szolgáló csavarokat fogom beleragasztani a kitágult vájatba. Ha ezzel a ragasztóval nem, akkor azzal a kétkomponensű overkillel, amit apámtól fogok zsákmányolni holnap. (Ezt ő még nem tudja.)

„Túl sok a pápa Avignon”, így hangzott az első.
„Margarinmajom: Ramapithecus”, így hangzott a második.

Élmény lehet velem gótikus-lelkizős horrort játszani.

A soldier (who had just returned from the Western Front) was so disordered while he was going down the stairs into the London tube station, he became suddenly aware of the crowds of people coming up, he looked haggardly about, and evidently mistaking the hollow space below for the trenches and the ascending crowd for Germans, fixed his bayonet and charged. But for the women constable on duty at the turn of the staircase, who was quick enough to divine his trouble and hang on to him with all her strength to prevent his forward advance, he would have wounded many and caused danger and panic.

British pioneer policewoman Mary Allen, in her autobiography

Azt a szomorú barom mindenit. A hátamon felállt a szőr.

Ma az egyik kollégával arról beszélgettünk, hogy mennyire sérülékeny még békeidőben is az az infrastruktúra, ami körülvesz bennünket. Rossz érzésem van, remélem, csak az alváshiány miatt.

A szakáll marad, az eddigi visszajelzések nagyjából pozitívak. (Kicsit aszimmetrikusra sikerült, de annyi baj legyen.) Kicsit agyhalottként mozgok, de ezt mostanra igazán megszokhatta volna a világ. Ha nem szokta, az ő baja.

Beszabadultam a könyvesboltba, az eredmény:
Donald James - Monstrum (elkezdve)
Isamu Fukui - Truancy (fogyasztózombi vagyok, naná, hogy impulzusvásároltam (azt meg már csak félve írom le, hogy Fukui-inga))
C. S. Lewis - A csendes bolygó (a fülszöveg fogott meg, kíváncsi lettem, hogy az író univerzumában miért a Terra a legelcseszettebb hely)

és egy régi, szégyenletes elmaradásom pótlása a sok közül

Joseph Heller - A 22-es csapdája.

De az elolvasásuk később jön, most épp emberelem magam megfele.

Bizonytalan vagyok: legyen nekem szakállam, vagy ne legyen?

A kísérlet folyik.

Na jó, szóval miután habosat nyálzottam arról, hogy milyen elképesztő munkát végeztek a X. Nemzetközi Repülőnap szervezői, és hogy mennyire jó volt pl. Gripent repülni látni, nem illendő kiröhögni a Honvédséget. (Különösen, mert naiv idióta módon még mindig hiszek a tiszteletreméltó vállalás fogalmában.) De hát most az egyszer, úgy érzem, muszáj. Ez a pályázat amúgy sem harci feladat, csak ha rosszul készítik el a pályaművet.

Jack szerint egy paranoiásabb ország hadserege némiképp ingerülten reagálna egy hadi létesítmény mellett kattintgató fotósra. Hajlok arra, hogy egyetértsek vele. Gondolom, minél civilebb és tésztaképűbb az illető, annál inkább.

Elképzeltem a dolgot. Fotósorozat.

Szudáni radarállomás.
Szudáni könnyű szállító harcjármű.
Szudáni gyalogosok.
Kínai utángyártott AK-47-esek torkolattüze, naplementénél.
Koporsó belülről.

Tuti befutó. Bár lehet, hogy a „nyugodt erő, az a nyerő” elvvel összhangban a hebehurgyáskodás helyett érdemesebb valami nyugodtabb, glikolvérű társulatnál kísérletezni.

Muhuhahaaaa. (Ennyit egyhuzamban már rég röhögtem, hihetetlen a banda, akivel utaztam.)
Igaz, azért párszor megfogtam a majrévasat, meg visszafelé jövet kissé horpasztottam a padlólemezt, amikor az egyik előttünk haladó egyed féklámpáinak felvillanására mink gyorsultunk egy kicsit.

Gazdagabb lettem egy karszalagmintás fehér folttal az ideiglenes barnulás közepette, egy kalappal, ami megvédte a nyakamat a leégéstől, egy An-26-os és egy Mi-24-es pólóval. Abszolút kulturnüj módjára viselkedtem, a szemetet gyűjtöttem és nem hagytam szét, fényképezkedtem Eurofighter Typhoonnal, Garanddal, Thompsonnal, SA-16 Gimlettel, Gepárd M6 Hiúzzal, sörrel, bagóval, és az öt órányi alvás ellenére úgy hajtott az adrenalin meg az endorfin, mintha muszáj lenne.

Ez meg egész jó lett, annak ellenére, hogy egy kis 5 mpixeles géppel, nap végén készült, no.

Holnap repülőnap, a jegyem már a zsákomban, hatra jönnek értem. Remélem, nem mossa el a rendezvényt valami helyi armageddon - amennyit szerveztek, hogy összejöjjön, elsősorban nem velem szemben lenne pofátlanság.

„Hm. Nofene. Egy felespohár volt a nadrágzsebemben.” - Srakker

„A nyílászárócsere első lépése: venni végre egy mérőszalagot.” - Srakker

„Van a szobában egy csempeszekrény... vagy mi, akarom mondani, cserépkályha.” - Szaszkacs

„Hogy lehet egyáltalán olyan hülye kérdést feltenni, hogy ezt a projektet koordinálja-e valaki? A Hivatalban vagyunk! NEM! Nem koordinálja senki! ...naiva.” - Srakker

„Már csak az százezer forint, hogy ránéznek a fogaidra... de talán még jó vagy ennyiért egy kávéra is.” - Jurátus

Az elmúlt hetek top 5 helyezettje.

Vérzik is, fáj is, tud ez mindent, na.

Hogy nektek is fájjon: hogy hívják azt a növényt, amelyen a rohadék kis vigyorik nőnek? Implant, naná. (Esetleg még húros hangszernek is használhatják szegényt születésük után, mert nem ismerik a fegyelmet.)

„Mintha kiszakítottak volna belőlem egy darabot, Mr. Fogg. Még távozni sem láttam önt.” Az bazmeg. Most kevesebb vagyok egy bal felső rágófoggal, amit tényleg a köpés meg az imádság tartott egyben nagyjából mostanáig. Tömve volt, gyökérkezelve, éppen csak nem rollereztek még rajta. Felemás érzés töltött el, valami perverz elegye a büszkeségnek meg a kurvaanyázásnak, amikor a fejemben matató orvos megjegyezte az asszisztensnek: „Nem tudom, miért nem jön ki. Talán két gyökere van?” Amire én közbevetettem, hogy „Ah tahlán nem lehet, hogy *köp* ahért van, mert számfeletti fogam volt?” Meg mondott ilyet is, hogy: „Jó masszív a csont.” (Csak egy aprócska darab tört le belőle. Tudtam, hogy ez a gyúrás az arcvastagságra az előnyömre válik egyszer.)

Hú, de király, már nem is vérzik, már csak baromira fáj. A hiánya. Mert én ilyen érzelmes ember vagyok, az is alig vidít fel, hogy egy valag pénzért kapok egy implantot. Élő szövet a fémvázon, mint a bicikliző Manyi néni, tudjátok. Olyan leszek én.

Addig foghíjas. (Kedvem támadt olyan hangokat hallatni, mint egy haldokló szektoid, még az X-COM: Enemy unknown-ból, de az férfiatlan. (Nyííííaaah.))

Majd beszámolok a nyaralásról is, ami alatt a Symptoms család beköltözött a fejembe, és szétbulizta az üdülés végét, talán. Egyszer.

A bürokratikus kiképzés eredménye e teszten is megmutatkozik.

Íme!

***

Physical rating (your physical survivability, endurance and strength): B
Dr. Bizmoe says:
With a little training and exercise, you'll be ready for an outbreak.

Mental rating (your mental stability, endurance and intelligence): C
Dr. Bizmoe says:
Your mental strength and intelligence are unremarkable.
Srakker says:
Hey!

Experience rating (your knowledge of outbreaks and how to deal with them): D
Dr. Bizmoe says:
You must have seen or heard of at least one zombie movie.

Emotional rating (your emotional integrity): F
Dr. Bizmoe says:
Your mantra is, "Numbness is the path to survival."

Total survival rank (your overall survival grade):

Z+
Dr. Bizmoe says: Your knowledge, strength, and will to survive are unstoppable. It would take a nuclear holocaust to remove you from the face of the Earth. Zombies don't stand a chance.
***

Hah, ezt nektek mocccskoszombééék!

Várom a plombás fószert, illetve fószereket, hogy rongyos ötezeré' rásimítsák a kurvaoké jelzést a vízóráimra, amelyek tették a dolgukat, és öt hónap összesen több, mint hetven köbméter víz elfogyasztását regisztrálták. Környezetterhelő-e vagyok. Holnap remélhetőleg gazdagodom egy Seagate FreeAgent 500 GB-s külső winchesterrel, mert tudok élni, amellett így könnyebben fogom tudni cipelni a garantáltan legális forrásból származó adataimat. Elfilóztam azon, hogy kéne egy másik belső merevlemez is, amin Linuxot (Debian vagy Ubuntu) és Wine 1.0-át tenyésztek, de azért elsődlegesen késbuzi vagyok, és csak másodsorban geek, ezért a következő beruházásom akkor is kés lesz. (Abban a versenyben a Benchmade Mini-Griptilian vezet eddig.)



Winchestah.



Halef.

Vérvérvér, véresvér. Most kábé úgy néz ki a kezem, mintha szögesdrótba tekert macskákat kellett volna büngyürgetnem, mialatt mindannyiunkat sokkolóval kezelnek. Ehelyett csak annyi történt, hogy bekötöttem az USB-s és az audioportokat magában foglaló frontpanelt. A gépemen. Hogy ne kelljen kutyapózba ereszkednem a vas előtt, ha bármit csatlakoztatni akarok hozzá. Az eredmény: négyből egy, mert a szardarab nem ismeri fel az audioeszközöket, és a két USB-ből csak egy működik.

Jó!

(Asszem, a következő számítógépházam plüssből vagy plexiből lesz. (Erre még mindig könnyebb szert tenni, mint rendezett finommotoros mozgásra.))

„Kitámasztottam a bringámat a ház mellé, és megnyomtam a Vén Mirígy aktiválószemölcsét. Vén Mirígy mesterséges lény volt, az üléshez tapadva éldegélt heti egy fruktózkapszulán és némi esővízen, vagy harmaton. Ha beröffentettem, bénító hatású izzadmánnyal vonta be az ülést, ami egyrészt baromi látványos zakóban végződött a figyelmetlen biciklitolvajok számára, másrészt időnként kellemetlen, bár sajnos nem veszélyes allergiás reakciót váltott ki belőlük az elsődleges nemi szerveik tájékán. Én rendszeresen szedtem az ellenanyagot.
Miután ezzel megvoltam, elindultam befelé.”

Srakker Domesticus - C:\Documents and Settings\Srakker\Asztal\Empata2.doc

Egyelőre nem érdekel, hogy egy ilyen működhet-e, egyelőre beérem azzal is, hogy számomra jól hangzik.

Kitolás az élet, elvtársak. Második napja irgalmatlanul fáj a fejem, tegnap is csak a második sör oldotta fel (igen, találkoztam Gőzbicajjal kápéügyben, de ő kezdte, ő kezdte a sörözést, nem én!), ma pedig nem tudom, mi lesz, de rosszul indul. Különösen azért, mert a beépített fénymérőm kidobott az ágyból 8:15-kor.
Ha kávézom, rosszul leszek, ha nem kávézom, kóválygok, aludni meg már nem tudok - pöpec.

Sebaj, majd azzal szórakoztatom magam, hogy kettébe szelem a City of Heroes/Villainst. Tegnap ugyanis lemondtam a Tabula Rasa-előfizetésemet (30. szintig szórakoztató, utána már nem tud semmi újat mutatni), és helyette összeraktam egy kardos-hárítótőrös gonosztevőt feketében, kékben (inDigó amúgy, aranyszín szegélyekkel), John Lennon-napszemüvegben és egészen elképesztő dzsigolófrizurával. Naugye, létrehoztam Baresteelt, megküzdöttem az irányítással (pont fordítva van, mint bárhol másutt az iparban, megható), léptem pár szintet, választottam képességeket, amikor is... haha, miután hazaértem, elindítottam, és...

elkezdett megint lefrissíteni az a takony. Két és fél gigát. (Start menüben nincs, a deszktopon meg csak az updater csücsül.) Mint már említettem, kettészelem.

Komolyan elgondolkodtam azon, hogy inkább el kéne vonulni valahová baszott messzire, valami rönkházba, ahová a civilizáció négy órás gyalogúttal vagy helikopterrel képes elvergődni. És idomított hódokkal meg láncfűrészekkel zsonglőrködni álló nap.

Írtam pár éve, hogy nekem ritka nyugodt fenevad jutott. Azt csak most írom le, hogy a bulinak van egy hátránya: ha felneszel, eltart egy darabig, amíg elcsitítom. Felneszelt.

You have been warned.

Hm.

Kivételesen nem felejtettem el jó anyám születésnapját, és a névnapját sem.

A Nagy Erpégé Összeröff totális sikerrel zárult, sikerült a textúrámat leheletnyivel barnábbra cserélni, de már kopik. Sör és bor és erpégé... no persze csak lúzerséget fogadtam, nem vakságot, szóval volt látnivaló is. Jah, és a csillagokat is bámultam, amit már időtlen idők óta nem.

Odabent megy a gürc, most a főcsővezetők (copyright by kollégám) jó része szabadságon, arról meg még senkinek nincs fogalma sem, hogy mifene lesz év végén, amikor is... eh.
A cinizmusunk kezd lelógni a Naprendszer szélén - előbb-utóbb várható lesz a csillagközi közlekedési vállalat büntetőflotillája, akik majd füstölgő salakkupaccá változtatják a Földet. Az egészet megúszhatnánk persze, ha nem torlaszoljuk el a cinizmusunkkal a Tejutat, és akkor nem kell összes pszi-hajónak kerülnie a Lófej-köd felé. Arrafelé göröngyös hiperűr, ezt mindenki tudja.

Megvettem a Mass Effectet. Először a Zergpégé.hú találkozón láttam a bemutatóját, akkor nem igazán fogott meg, részint a kíváncsi tömeg miatt, másrészt meg emlékeim szerint éppen végezni készült velem a nikotinhiány. De Gőzbicaj áradozott róla, így, amikor boltban jártam, gondoltam, beruházok rá - soha rosszabb döntést. A játék nem véletlenül söpört be egész díjkupacot világszerte. Most harmadszorra játszom végig, így már kissé unalmas. Előszörre valami olyan egészen orbitálisan jó, hogy kötelezővé tenném a számítógépes rpg-piac minden szereplőjének, utolsó marketingrabszolgával bezárólag. Nagyszerű az irányítása, a grafikája, nem egetverő a gépigénye, baromi jók benne a párbeszédek és a mellékszereplők, lehet benne agyatlan vérpistiként tárgygyűjteményt bővíteni, de persze végig is lehet száguldani a sztorin a végkifejletig, ahogy a magamfajta katarzisaddikt nyavalyások szokták. A játék sci-fi, a lágyabb variánsból, amiben van fénynél gyorsabb hajtómű, és egy- vagy kétnemű, nagyjában-egészében humanoid fajok, meg van közös nyelv is. Oké, egy Lem-fanatikus alighanem fintorogna ezek hallatán, de a játék univerzuma működik, az a kinézet pedig, amit a játéknak adtak, annyira eszetlen, hogy vájdlinggal kellett gyűjtenem, annyit nyálzottam, amikor megláttam az intrót. A sztori meg... áááh, nagyon jó.

Előbb-utóbb visszamegyek a Tabula Rasához, persze.

Na, ennyi, megyek szunyálni.

Ez a szám most kihúzott a szarból. Endless loopban, természetesen, mert tudok élni.

"I've got rock'n'roll to save me from the cold" - fejrázás, ördögvilla

A tiszakécskei marhalábszárpörkölt-főzési tervünknek keresztbe vágott az egyik lúzer társunk, a ma délutáni tartalék-tervként bevezetett grillezést az időjárás fenyegeti. Remélem, a jövő heti balatoni Nagy Erpégé Összeröff mentes lesz az efféle agyatlanságoktól.

Odabent kulminálnak a kulminálok, a szakértők által csak „minőségirtásnak” nevezett intézmény olyan szinten múlta felül magát, hogy csak ezért megfontoltam egy hivatali gyalázószoba létrehozását, ahol pénztári időben fogadnám a kollégákat, moráljavítás céljából. És együtt gyaláznánk.

Már majdnem végigittuk a különleges listánkat osztrák fehérborokból a kollégákkal, persze szigorúan munkaidőn kívül. Forró nyári napra annyira nem alkalmasak, mert elég édesek, de nekem ízlettek.

Ennyi. Van egy ötletem képregényre, de ez is olyan, mint a többi. Olyan tiszta, ártatlan és tökéletes, amíg meg nem gyalázom azzal, hogy elkezdem leírni. Akkor a Múzsa hisztériás rohamot kap, és otthagy a francba, és legközelebb csak akkor látom, amikor új, egészen más ötlettel jön. (Egyszer széttépem.)

Azt kell mondjam, hogy a Freefallban olykor egészen megfontolandó igazságok vannak.

Íme egy.

Hm. Szeretve tisztelt közép-feljebbvezetőm (ez most nem irónia, én tényleg tisztelem, a nyalásfaktort ellensúlyozandó pedig neki ezt így sose mondtam) meg van elégedve velem, ráadásul év végére szinte tökéletes vezető-matériává alakulok álláspontja szerint. (Nem, nem szarrá.) Nofene.

Egy kis naplemente.



Látjátok? Látjátok? Nyomokban rózsaszínt tartalmaz!

"Aznap este a túlélő vállalt némi kockázatot: hiába, sok mindenre képes a nosztalgia. Bepöccentette a dízelgenerátort, mit sem törődve azzal, hogy a pöfögés esetleg a nyakára csalja a többi túlélőt, vagy a Zónát fertőző mutánsokat. Úgyis rútul ráfáznak majd a lépcsőházban elrejtett, garantáltan nem tűzveszélyes meglepetések valamelyikén. A túlélőnek volt annyi esze, hogy az elhagyott panelházban meghúzódva ne műveljen olyasmit, amitől az egész hóbelevanc egy baromi nagy kéménnyé alakul, mérgező műanyagtűzzel az aljánál...
Felpörgött a lemezjátszó. A régi technika jóval kevésbé volt érzékeny a porra, és az egykori tulaj jól el volt látva pótalkatrészekkel, így viszonylag könnyű dolga volt, amikor életre akarta édesgetni a készüléket. Hülye lehetett a fickó, meg kell hagyni: kilencedik emeleti panellakásban dízelaggregát, víz, konzerv és üzemanyag? Ezzel az erővel akár vidékre is költözhetett volna a Zapokalipcis elől...
Sercegett egy darabig a tű, aztán a hangfalak, annyi idő után, elkezdték ontani a Shine-t. A Motörheadtől, naná.

A túlélő hátradőlt. Nehéz nap vége volt ez, és az egész városban nem lehetett hideg sörhöz jutni."



Kurvára sablonos naplementéim vannak, ami azt illeti. Volt már rózsaszín is, nem viccelek. Most is az van.

Ettem. Most egy kicsit jobb.

Azzal meg lehet engem hatni, ha kaphatok egy használhatónak tűnő irodai programcsomagot ingyé, ráadásul úgy, hogy végre, végre van szabvány dokumentumformátum.

Néhány újítás határozottan kézreáll az IBM Lotus Symphony-ban, az biztos. Különösen az csalt könnyeket a szemembe, hogy a kijelölt szövegrész beállításai jobb egérgombbal is elérhetőek, így kilométereket lehet egérútban spórolni.

Letölhető a cucc innen.

(Köszönet az index.hu-nak, amiért felhívta rá a figyelmem.)

see more politics and fun!

Ez még akkor is vicces, ha az agyatlan USA-gyalázást amúgy vérflémmel honorálom.

Éppen a könyveimet pakolom ki. Már Rejtő-hős is megjegyezte a maga kifinomult módján, hogy legendásan lusta lehetek, ha több, mint tizenhat havi itt lakás alatt nem voltam rá képes, és nem is sejtette, hogy ezt még lehet fokozni.

Nem, a dolognak semmi köze nincs ahhoz, hogy Métely erre fog járni macskát büngyürgetni. Ha lenne, simán bevágnék egy gránátot a szobába, az ajtónyílást bedeszkáznám, és azzal hárítanám el az elkerülhetetlen érdeklődés élét, hogy véletlenül elszabadult egy veszett tarajos sül a szobámban, ezért nem tanácsos bemenni. Mondjuk, akkor még egy veszett tarajos sült is be kéne szereznem, mert Mételyt a szavak nem állítják meg. Még a szóviccek sem.

(Rémesen rendetlen vagyok, az egyszer biztos. Ez már alighanem így is marad.)

1. Voltam magas barna férfi felemás cipőben. A kollégáim vagy nem látnak jól, vagy nagyon megértőek. Mindenesetre eléggé örültem, hogy hazaértem.

2. Voltam Spielverderber. A német-tanulás eléggé lelankadt, egyrészt a természetes lustaságom, másrészt mindenféle hirtelen nagyonfontos beelőző gürcök miatt - szégyellem magam, de igyekszem összakapni a morálomat, donnerwetter.

3. Voltam írószakmunkás. A siker mérsékelten átütő, eredményhirdetés várhatóan hétfőn, díjkiosztó jóval később. Magasba, magasbaaa!

4. Voltam mesélő. Kissé túlméreteztem a főbaszt, ezért lenyomta a partit. Úgy értem, majdnem, aztán végül mégsem. És mindezt úgy, hogy még csak nem is akartam igazán halálosra venni. Ez a gond a magas szintű papokkal: vagy pikk-pakk lemészárolnak mindenkit (vannak erre mocsok trükkjeik), vagy annyi időre kikapcsolják a tagjait különböző varázslatokkal (zavarodottság, elveszettség, jaddajadda), hogy az érintett játékos kizabálja és kiissza a hűtőt, mire ismét játékba kerül. Ezt a monszterkiegyensúlyozás dolgot még tanulgatni kell, mert valamiért mindig leesnek. A végén volt heroizmus, meg utolsó pillanatban lesújtó fegyver, hősiesen fetrengő csapat, száj szélén végigcsorgó vérpatakkal és a padlón hiábavalóan megkapaszkodni próbáló, véres ujjakkal vegyest. Most szintlépés lesz, hatodikra, muhahaa.

5. A Tabula Rasában megtanultam elfutni. Tízből kilencszer bejön.

Tanulság

Barlang, víztócsák
Lumineszkáló fények
Vér és fémforgács
Hiába ne küzdj dőrén
Végy nagyobb puskát

Ezt a - minden bizonnyal - gyötrelmes haikuszerűséget sosem írtam volna meg, ha nem szoptam volna tegnapelőtt este órákat a Tabula Rasa egyik pályáján, ahol a végső harc koreográfiája a következő volt:

1. Srakker támad.
2. Lény sebződik.
3. Srakker fegyverének tárából kifogy a lőszer.
4. Srakker tárat cserél.
5. A lény támad, és közben regenerálja az elszenvedett sebzést.
6. Srakker előszedi a mobil páncéljavító készletét, és összefoltozza magát.
Vissza egyes, padlóhörg, ad nauseam. Vagy amíg el nem fogy a lőszer végképp.

Ééérdekes leképezése ez a hivatali mindennapoknak. Na, ennyit mára a szimbolizmusról, holnaptól visszatérünk a szóviccekhez.

Holnap ugyan tovább kell gurítani a fostalicskát, de mára már elengedtem a fogantyúkat, így hát ráérek. Nap végére (igen, délután kettőre) előállt az a nagyon sajátosan primitív állapot, amikor az embert kizárólag a kávé hagyta savanyú íz, és a rántott sajt vs krumplipüré kombináció keltette egészségtelen fortyogás érzete lökdösi előre. Ilyenkor baromira lassú vagyok, a szavak között eltelik pár tized másodperc, és nem vagyok kimondottan szociális sem. Predesztinál a megértő és szórakoztató viselkedésre, én mondom. Akkora bunkó voltam, mint a ház, és pár másodpercig még csak észre sem vettem, de azt hiszem, végül sikerült a kármentés. Talán. Sebaj, van újabb lőszer a szégyenágyúba.

Fasza.

Itthon viszont elfogadható/jó kategóriás élmények vártak. Egyrészt a jelenlegi garottjellegű személyi hitelemet le fogom cserélni egy jóval kedvezőbbre. Ha a tanácsadó neve érdekel, kérdezzetek engem, vagy Rejtő-hőst, neki bevált, nekem meg be fog.

A ma délutánom a rekuperálódás, később egy pohárka rum és a Richard Garriott's Tabula Rasa jegyében telt. Szerintem nagyon hangulatos, kellemes darab, ráadásul sci-fi, és agyatlanul lehet benne hentelni (más kérdés, hogy ha túlvállalod magad, a kezedbe adják a seggedet a rémek). Most is csak azért írok, mert állt egy darabig a Centaurus szerver. De már újraindult. Szóval majd később nyálzok róla. Már csak fél órám van, aztán el kell mennem készülni szunyálni. (Amúgy a legviccesebb, hogy a karakteremet anélkül neveztem el Warren Baynes-nek, hogy tudtam volna, hogy a monsztákat Bane-nek hívják.)

Na szóval...

:a háttérből őrült kacarászás, és időnkénti Bőőőőrnmadafaka, bőőőőrnök hallatszanak:

Nos, nem hagytok más választást. Macska. Tudom, átugrottam a finom figyelmeztetést, a hadüzenetet meg a nukleáris támadást, de ma nem játszom kicsiben.

Ha ez így megy tovább, ingyé' megkapom azt a defektust, hogy ha belépek egy helyiségbe, azonnal megszólal a Mission Impossible főcímzenéje, lángszóróra, két félig teli (vagy, ízlés szerint, félig üres) fostalicskára (százzal a mezőn), és egy huszonöt és egy ötven milliméteres klamperre (aka tűzőgépre) hangszerelve.

Hétvégén egy kicsit elhagyott a remény - szar érzés volt, de aztán rájöttem, hogy engem maximum az a tempó pusztíthat el, amit a szervezetemnek diktálok időnként, vagy esetleg egy eltévedt teherszerelvény.

Bréking nyúz: az Intéző Bizottság, mert itt olyan is van, megtalált, hogy írjak alá a panelprogramban való részvételre. Aláírtam, naná. Mivel alapból idegesít a pazarlás - ti. nem marad pénzem, amit elihatnék -, meg az egyik ablak amúgy is már a végét járja, amúgy is költenem kellene nyílászárócserére, így még értelme is lesz. Igaz, azt még nemtom, miből. Költségvetési reform lesz itt, bazmeg, nem is kicsi.

Szerintem vagy szívemnek, vagy a bornak véget kell vetni, mert együtt kibaszott idegesítőek, amellett hülye tanácsokat adnak. Még a végén józanságot fogadok.

Bár a Zenitben még mindig jó borokat adnak, és az új pincérrel pertut ittunk.

Nahh. Lehet tüncögni.

Tegnap este különösen éltem - tört poharat áldoztam a Szóvicc démonainak, és megjutalmaztak, gondolom -, de csak kettő maradt meg.

Az egyik a szovjet nanoszonda, a málenykij robot. Ez már régebben is volt, de még mindig nagyon rossz.

A második viszont új. A következőként hangzott:
- Persze, ezen az űrhajón lehet dohányozni. Majd kiszivattyúzom, ami nem kell. Zsilip Morris, érted...

Hmmm, ez akkor jobban hangzott. A lényeg, hogy hazafelé menet már hárman mondtuk a szóvicceket, ami azt jelenti, hogy újabb leendő sith-tel gazdagodott az eheti sithcom.

Ezúton köszönném ismételten Mételynek meg Búvárzenekarnak, hogy elviselnek. :D

Nagy királyság van, mert Blájmi hozott még egy macskát. Ezek megszállnak, vagy mi. Az új szőrhullajtó igen humoros jelenség, mert nagyon rohangászik, nagyon életrevaló, minden érdekli, és valami egész elképesztő külsővel áldotta meg a gének összjátéka. Ti. úgy néz ki, felülnézetből, mint egy aranyhörcsög, egy ceruzaszerű farkincával.

A probléma nem is itt van. Hanem ott, hogy macska #1, alias Kukac, Nemleszünkígyjóbanmazsola, stb. folyamatosan rombolja az általa ellenségesnek tekintett élőerőt, ami miatt Blájmi és Ani is folyamatos figyelőszolgálatot tart, hogy valahogy megakadályozzák a vérontást. A macskanevelésben jártas profiktól szeretném kérdezni, hogy ilyenkor az a helyes taktika, ha az ember szépen megvárja, amíg megszokják egymást, és nem avatkozik be, vagy a „herding cats” ékes kifejezésében foglalt sziszifuszi melót érdemes belefeccölni a macskaközi helyzet kijavításába?

Tele van az összes tököm a macskákkal és költségvetésekkel, jelezném.

(Viszont majd teszek közzé képet a kis hülyéről.)

- Miért jöttetek? Nem látjátok, hogy mulatok? Nem, nem megyek veletek sem.
- Leülnénk hozzád.
- Urakkal mulatok.
- Magad vagy...
- Mindenkit elhajtottam. Bunkók voltak. No persze, nem annyira, mintha meglőnének, és utána vedelni akarnának velem.

Hú, annyira szét vagyok csúszva, hogy az már szinte nem is vicces.

Hang #1: „Vigyázz, az a fószer nagyon veszélyes!”
Hang #2: „Tényleg?”
Hang #1: „Ja. Hülye, mint a valag, büszke, mint a címerpingvin, és nagyon jó a hallása.”

Ilyesmik.

Meg az egyre inkább vesztésre álló küzdelem a rajtam mindinkább elhatalmasodó agyfasszal, meg azzal a ténnyel, hogy a saját jól felfogott hülyeségemnek és a szolgáltatók mohóságának hála elképzelhetetlen mennyiségű pénzt tudok kiszórni az ablakon, majd mély átéléssel rinyálni, ha elfogy.

A költségvetés eleven avatárja vagyok.

Nyájj, nyájj, nyájj, nyájj.

„Es fließt durch meine Venen
Es schläft in meinen Tränen
Es läuft mir aus den Ohren
Herz und Nieren sind Motoren”

Órákig el tudom hallgatni, no.

Az első olyan éjszaka, amin nem aludtam, holott akartam. Ez általában fordítva szokott lenni. Remélem, nem valami különösen gusztustalan sorozat kezdete ez.

Installah - arab informatikusok szavajárása, jelentése: „Feltelepül, ha Isten is úgy akarja.”

Nem tudom, kivel közösen találtam ki ezt, de szeretném jelezni, hogy egészen biztosan nem voltam színjózan, amikor történt. Nekem szellemi szerelemgyerekek jutottak. Például mint amilyen ez.

Stirlitz éjszaka sétált, amikor meglátott két világító, kör alakú foltot.
- Bagoly - gondolta Stirlitz.
- Höhöhöhö - gondolta a mozdony.

Tehát.

Játszottunk, jó volt. Meg sikeresen beiskoláztattam magam C1-es szintre németből, ami ennyi év kihagyás után több, mint meglepő, szerintem küzdeni is fogok, mint disznó a jégen. Az önsúlyom 103 kg környékén van, bár a mai ebéd után megint lehet, hogy nőttem egy kicsit.

Ennyi. Holnap, ahhoz képest, hogy szabadságon vagyok, megyek zaklatósdit játszani.

Punny.

Ezúton jelezném, hogy Búvárzenekar (aka Rejtő-hős) egy emeletes rohadék, amit tegnap este a belterj.hu cseten egyértelműen bizonyított is: kábé az a fajta ember, aki képes egy hiperaktívnak amfetamint adni, beterelni egy üres szobába, a kezébe nyomni egy golyóscsapágyat, majd rázárni az ajtót, és kitenni youtube-ra, amit csinál. Tudniillik felkértem, hogy segítsen nekem szigorúan street legal kést találni.

intermezzo
A 175/2003. (X. 28.) Korm. rendelet rendelkezik arról egyebek közt, hogy mi minősül közbiztonságra különösen veszélyes eszköznek. Például az olyan szúró- vagy vágóeszköz, amelynek szúróhosszúsága vagy vágóéle a 8 cm-t meghaladja. Mondjuk elég izgalmas, hogy ezzel az erővel a recézett pengéjű késekből a pengehosszúság ránézésre nem haladhatná meg a 3-3,5 cm-t, merhogyugye vágóél de a jogalkotót nem azért szeretjük mert precíz, és agya van. (A jogalkotót nem szeretjük. Erről jut eszembe, amikor egyszer meggyőztem egy jogalkotót, hogy az ugyan lehet, hogy egy dolgot ő le akart írni egy módon, de hogy nem azt írta le, az tutikurvaélet. Néha komolyan sírok önnön nagyszerűségemtől.) Naná, hogy a jelenlegi Benchmade Ares túl van ezen a limiten. És most, hogy komolyodom, meg minden - amúgy persze, kitaláltátok: csak okot kerestem, hogy nyálazhassak késekre -, profi segítségét kértem, mert csak úgy irányítás nélkül belekésbuzulni a világba, az a gyerekek szokása.



/intermezzo

Na szóval az történt, hogy tegnap három órán keresztül kaptam linkeket gyönyörűbbnél gyönyörűbb késekre. Most történetesen a tanto-forma vonz rettenetesen, ami fura, mert az előző időben meg inkább klasszik bowie-kra gerjedtem, de a változatosság gyönyörködtet, gondolom.

Csak hogy érezzétek, hogy törődöm veletek, mutatok kettőt, ami nem került be a második körbe. Tényleg meghatóan randák, abból a fajtából, ami vibráló utóképet hagy az ember retináján, és kisgyerekeket lehet egy jól sikerült fotójukkal megakasztani a fejlődésben.

Első.



Egy Mantis Knives Isosceles. Igazi, kerékpárvázról lopott elbaszott krómszín, törékeny külsejű penge, különösen a hegyét figyeljük. Az AUS 8 acél még jó is lehet, bár többet kell élezni, mint mondjuk valami szívemhez közelebb állót (154CM, VG10, S30V).

Második.



Spyderco Poliwog. Kicsit túl kicsi, hollow grind élezett, emellett költőien ronda. Ebben mondjuk a Spyderco mindig világverő volt, azért is akarok majd tőlük egy 79 mm-es mentőkést, aminek nincs hegye, viszont valami kábulatosan rút az is, olyannyira, hogy kell. Ne kérdezd, miért, de kell. És, és egy multitoolt is. De ezt a kettőt, na ezt a kettőt nem.

Pihenek, végre. Igaz, ma nyelviskolai szintfelmérő van, és várhatóan sírni fogok, mert németül már évek óta elég szánalmasan beszélek. De az ember gyereke amúgy sem azért megy nyelvtanfolyamra, mert úgy érzi, hogy ő legjobb, hanem épp azért, mert nem. Más kérdés persze, hogy az orosz leheletnyivel jobban vonzana. Viszont így jóval olcsóbb, amellett meg ritka hülye és kedvelni való nyelv mindkettő, így a befutó szoros.

(Teszem hozzá, hogy ha valamit, akkor a nyelvpótlékot teljesítményalapra helyezném a közszférában. Akit ismerek, a beszélt második idegen nyelvét fosförgeteg szintre fejlesztette vissza a Bürokrácia pöcsétes kebelén, mert az első és leglogikusabb választás a fejlődésre modern, globalizált korunk új lingua francája, az angol. (Vagy a juroszpík.)) Minden más akkora hendikeppel indul, hogy a specializált helyszínektől eltekintve a dolgozó beavatkozását igényli már ahhoz is, hogy szinten maradjon.)

Szerintem megint szusit fogok rendelni, bár azért vacillálok még, mert nem ártana lassanként valami anyagot is az arcomba emelni. Például valamit, ami disznóból készül.

Na. Ha már így benne vagyok a hülyeségben, akkor elkezdek egy sorozatot.

Linkek, amiket sosem látogatnál meg magadtól. (Politikailag korrekt módon: valószínűleg)

Mert úgy gondolom, hogy a legtöbb információ, ami alapján ma a hírek Magyarországon születnek, nyilvános, csak épp, ha valaki nem tudja, hogyan fogjon hozzá, sosem találja meg az adbannerek és a gagyi között. (Politikailag korrekt módon: hirdetések és relevanciájában korlátokkal küszködő)

Az Adatvédelmi Biztos honlapja, azon belül is az Országgyűlés elé terjesztett éves beszámolók.

A találat apropója: „Mit lehet találni az mkogy.hu domain alatt a szcientológiáról, mi a hivatalos álláspont, egyáltalan kifene az Országgyűlés szerint a társaság?”

Eredmény. A találatok alapján az eléggé khm érdekes adatkezelési metódusukat és a pszichiáterekkel szembeni közmondásos ellenérzésüket találták mókásnak. Szciék egyébként perre is mentek az ombudsmannal, ami annyira nem jött össze, részben, mert kissé benézték a per tárgyát, másrészt, mert a bíróságot sem sikerült meggyőzniük, de sebaj. Péterfalvi Attila doktor két éves jelentésében is szerepelnek (2005 és 2006), illetve a beszámolónak az Országgyűlés Emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottsága által történő kivesézéséről is sikerült előbányásznom egy jegyzőkönyvet. Teszem hozzá, hogy az azért nem gilt, hogy nevezett országgyűlési bizottság anyagai között az egyetlen keresési felületet a google jelenti. (Biztos lehetne erre is találni egy közbeszerzett szolgáltatót, aki baromi jutányosan kifejleszti a funkciót.) (Politikailag korrekt módon: fehérzaj)

Tervezgetési fázis, ami a legnagyobb móka a szeletelt kenyér után, mert nem társul hozzá felelősség, a felelősségért meg fizetni kell nekünk, amit ritkán tesznek, ugyebár.

Az egyik ötletem feltámadott vala, és mivel általában bespeedezett zombiként térnek vissza, erre is csak nyomokban lehet ráismerni. Viszont, hogy működjön, szereznem kell egy Koránt, meg ha már benne vagyok, pár viszonylag megbízható könyvet az iszlámról. (Asszem, ez meg is akadályozza, hogy ebből az ötletből bármi is legyen hosszú távon, bár az utóbbi időben megint megkedveltem a könyvesboltba járást.)

Na,a mikrobiológiai blitzkrieg végigvonult rajtam is. Kábé úgy voltam, mint egy mágnes két pólusa, hogy egy különösen visszataszító képpel éljek, szerencsére - hihetetlen tudati kontrollomnak hála - a két pólus nem működött egyszerre sosem.

Ezúton szeretnék gratulálni a T-Online munkatársainak, amiért

1.) Az online fizetési felületük nem működik.
1.a) Az online fizetési felületük még annyira sem működik Firefox alatt, ha ilyesmiről egyáltalán beszélni lehet.
2.) Ebből következően be kell mennem fertőzni a legközelebbi T-Pontba (erre kéne valami Btk.-módosítás, mittomén, öngyilkos biológiai merénylet kísérlete címszóval, amikor is valaki azt kockáztatja, hogy nyilvános helyen fosvulkánná / takonypöfeteggé / vérpermetfelhővé alakul, és átadja a gyilkos vagy kínzó kórt embertársainak), holott a józan eszem figyelmeztetett, hogy nem lesz az jó, ha a retyótól tíz méternél messzebbre eltávolodom én.

Itt jegyezném meg, hogy a józan eszem most túlparázta a dolgokat, bár matyóhímzés azért nem voltam a lehúzás idején.

Persze, ezt a napot kellett választaniuk a Hivatalban arra, hogy bejelentés nélkül megpróbáljanak átköltöztetni a remélhetőleg végleges helyemre. Mivel a „tiszta asztal” politika sosem hatott meg, ez azzal járt, hogy az összes aktuális iratom ott hentergett az asztalon. (Nyugi. Egy sem volt minősítve.) Viszont az, aki a helyemre jött volna, behisztizett. Csak a másfél tonnányi papír miatt. Botrány. Ha tudná, mi lett volna az alternatíva, hálás lenne, nem dühös. Majd mosolyogva felvilágosítom.

20:25:21 [Srakker] Eſ keaſſatuc uromchuz charmul: "Magic! Fuckin' magic!"

Csodálatos lenne... ha létezne kávé-házhozszálítás, vészhelyzet esetére. Itt fog érni az agyhalál a gép előtt.

Kereszthuzat = új, még kényelmesebb feszületek burkolóanyaga.

Cruzifix donnerwetter.

Azért olyat sem álmodtam még eddig, aminek olyan végkifejlete van, hogy egy tömegverekedés kellős közepén egy arctalan haverral karöltve támadom az ellent, és a főellenfelet úgy sikerül csak lenyomni, hogy amíg ő eltereli a figyelmét, addig én az oldalába török egy száz grammos étcsokoládét...

Ugye történt egyszer, hogy valamelyik agyas csíra a Hivatalban kitalálta, hogy korlátozzuk a netet, mert az jó. Azzal ugyan nem számoltak, hogy az engedélyezett domainek között igenis lesz olyan, ami érdekel, szóval dolgozni azt nem dolgozom többet (például mérhetetlen unalmamban nem kutatok fel újabb feladatokat, miután a kiosztottakkal végeztem), ehelyett alaposan felderítem azt a kábé két négyzetlámaköpésnyi területet, amit a netből meghagytak nekem.

Így eshetett, hogy ráfutottam erre a magazinra e. Ismeretterjesztés, igazán kétségbeesetteknek. Vannak vicces cikkek például hiperszonikus utasszállító gépekről. Meg csupa olyan kutatási területről, amit, ha valaki sci-fit akar írni, nem árt elolvasnia.

Persze ez nem kizárólagos, hanem kiegészítő olvasmány.

Kevés dologgal lehet jobban lehet jobban tönkretenni egy mesélőt, mint azzal, hogy nála hagysz egy olyan poénlapot, ami egy különösen szétrohadt aggyal végrehajtott játék során készült.

Idéznék:

„Aha, gondolom, bement, és lopva feltöltötte a bolt árukészletét.”
„Akkor most tegyünk úgy, mint a krumpli.”
„Hát, ha a herceget nem a körútja alatt gyilkolják meg, az nem ér, viszont halott lesz.”

Egy belterjes, M*-os:

„A zónád húsz méter, és nem negyed óra.”

Oké, van egy végső megoldás is. Odaengedtek engem. Mondjuk mellém Búvárzenekar, meg Amon, mint bizonyított játékgyilkos. Hogy pl. Gőzbiciklis hogyan nem tépte még le a saját arcát, rejtély, de jól bírja.

Hangulatleírás:



P.s.:
Q: Melyik állam az, ahol pontosan tudják, ha beletöröltél az illető állományaiba?
A: Del-aware.

...amikor már végigcsapkodták a pöcsömet szögesdróttal, darált mexikói paprikával preparált kábelkorbáccsal, frissen szüretelt csalánlevelekkel, mérges szömörcével és jobb sorsra érdemes nyílméregbékákkal, gyanakodva nézek, ha valaki kedélyesen mosolyogva gumikesztyűt húz.

Ilyenkor a Hivatalban híre megy, hogy negatívan állok hozzá a dolgokhoz.

És tényleg.

Viszont volt szerencsém nemrégiben Trockenbeerenauslese bort inni, aminek nem csak a színe eszméletlen, hanem az íze is - átlagosnak semmiképpen nem mondanám. Sőt.

"Dear God,

I'm fucked. Please un-fuck and advise, over."

A tegnapi játék egyik sikerdíjasa.

Amonnál találtam. Nyomás tesztelni.

Ezúton szeretném jelezni az összes volt és leendő háziállatomnak - na nem mintha olvasnák ezt a szart, de én vissza fogok olvasni egy napon, és emlékezni fogok, hogy van ám nekem kontingenciatervem Bociszem-támadás esetére -, na szóval én már pontosan tudom, hogy egy nap mind a szüleimnél lézengő vizslatartalmú keverék, mind az itt élő cirmos meg fogja tanulni, hogy a findzsaszemmel nézést csak azért nem tolerálom garantáltan eredeti Srakker-féle bámulással, mert épp szakadok a röhögéstől, de egyszer...
...egy szép napon...
...a fagylalt visszanyal. És visszanézek.
És sírni fognak. Mind.

Más.

Hivatali párbeszédek #29:

Srakker belép, köszön, elterpeszkedik a ki tudja miféle bürotornádó által odavetett kanapén, tenyerébe temeti az arcát.
Jurátus: - Na, mi van, Srakker, mi ez a szomorú tekintet?
Srakker: - Figyelj, öreg, jogi szakvélemény kellene.
Jurátus: - Ne csigázz.
Srakker: - Figy, van valami furmány, amivel esetleg azt el lehet érni, hogy én elrágom valakinek a torkát, és utána az önvédelemnek minősüljön?
Jogászlány: - Hát, lehetne mondjuk hivatkozni hirtelen felindulásra.
Srakker: - De az csak enyhítő körülmény, nem? Nem, nekem konkrétan az kellene, hogy megússzam.
Srakker oldalt fordított fejjel rágó mozdulatokat imitál egy képzeletbeli nyakon.
Kis szünet.
Jurátus fontolóra veszi a problémát.
Jurátus: - Hát, ha a Hivatalnál dolgozik, akkor meg lehetne közelíteni abból az irányból a kérdést, hogy az esemény társadalomra gyakorolt hatása elhanyagolható...

Azok a nem-hivatalnokok, akikkel ma kapcsolatba tudtam lépni, mostanra bizonyára meg vannak győződve arról, hogy a hivatal, ahol dolgozom, olyasféle képet mutat, mint egy Alzheimer-kóros emlékeinek tárháza. Rendkívül kaotikus, elég homályos, és alapvetően egyre kevesebb mindenre jó.

A látszat megtévesztő: a helyzet ennél sokkalta durvább. Az még egy dolog, ha a hivatal vezetése által sorozatban, különös kegyetlenséggel, aljas indokból elkövetett bénázás miatt én érzem magam kellemetlenül - baj majd akkor lesz, ha már ez is elmúlik, és a távoli, ámde ingerlékeny, rendszerint elég ostoba és rövidlátó, de mégiscsak engem fizető adófizetők helyett kizárólag a saját seggem integritása fog motiválni.

Nem biztos, hogy eredményesebben tudnám csinálni, elvégre a szarból arany transzmutáció keveseknek sikerült eddig, viszont legalább újdonságot hoznék a megfáradt bürokraták életébe merőben szokatlan, kreatív gondolkodásra valló módon végrehajtott, orbitális elbaszásaimmal. Bár az igazi veteránok már mindent láttak.

Sőt, még az is lehet, hogy nem csinálnám ennyire, ennyire, ennyire... rosszul.

Már csak abban reménykedem, hogy a következő kormány, pártállástól függetlenül, a verda megjavítása, és nem az eldózeroltatása mellett fog dönteni.

Ja, de amúgy még az is lehet, hogy valaki kiadja a fakkolós-baszós-gyakós-partraszállós képregényünket. A lilaköd társulat tán nem fog a keblére ölelni, de az efféle kebelreölelgetés mifelénk amúgy is túl intimnek minősül.

Well now.

A szcientológia rémesen veszélyes, elkúrt mételye az emberiségnek, tagjainak nem hogy adókedvezményt, de még működési engedélyt sem szabadna adni - erőszakos, elszállt, önelégült, állandóan terjeszkedő szellemi daganat. 101-es szoba, gondolatrendőrség, beépített spionok, meg minden, amitől az übergyatra sci-fiket írogató L. Ron Hubbard - akinek a könyvét (a Háború a Földön címűt) betűéhes tizenhat éves koromban is kínlódva olvastam végig, és bár több kötetből állt, én az elsőnél föladtam - maga alá csurrantott.

Az összes szerencsétlennel a szcikhez való belépést megelőzően az állami erőszakszervezet igénybevételével elolvastatnám a Háború a Földönt. (Komolyan bazmeg, az a fos büntet. Olyat nagyon-nagyon ritkán látni egy könyvben, hogy a történet ennyi testnyílásán keresztül erőszakolja meg saját magát, ennyire kíméletlen brutalitással vágna új végbelet a logikának, és hogy ennyire rettenetesen lapos tudjon lenni - olyan lapos, hogy egy jól irányzott köpés New Yorkig pattogna rajta bazmeg -, szóval tényleg komoly egyéni teljesítmény ez.) Könyörtelenül. Durván. Kibúvó nélkül. A szci sales-esek nélkül, zárt, jól megvilágított, jól szellőztetett és légkondicionált szobában. Addig tenném ezt, amíg az alany végképp meg nem törik.

Mert én kegyetlen vagyok.

Garantált, hogy a tizedére csökkenne a létszámuk. És a maradékról tudni lehetne, hogy nem szabad szavazófülke vagy veszélyes üzem közelébe engedni.

Szóval éppen ezért. Anonymous, csak tessék, csak tessék - tudom, ez itt az öt perc gyűlölet, de ha egyszer annyira rászolgáltak a srácok-lányok...

Az van, hogy a Budapest 2057 kódjelű kaláka-projektben történt előrelépés.
Az van, hogy lassan kezdődik egy új hivatali meló.
Az van, hogy a nagyonközponti bérszámfejtési rendszer, amelyhez csatlakozott a hivatal, olyan zseniálisan volt elbaszva, hogy kétszer annyit utalt nekem, mint kellene (ne örüljünk - ezt később behajtják ám rajtam).
Az van, hogy elbaszódott a csap (miután nagy büszkén leírtam, hogy az nem valószínű, hogy hibás, hiszen ha nyitva hagyom, a padlót el tudja áztatni - később kiderült, hogy csak ennyit tud), de készpénz fejében kijavult.
Az van, hogy a belterj.hu-nak szánt novellámat teljesen újra kell kezdeni, de már van egy főhős, meg két-három beszólás, ami menthető - érzem, egy jövőbeli munkamódszer alapjai teremtődnek meg ezzel.
Az van, hogy napközben már nem akarok belefulladni a saját tüdőm termelte rémségekbe.
Az van, hogy végigjátszottam a Call of Duty 4-et, és azóta is bele vagyok szerelmesedve az ilyen stílusú koncentrált adrenalinlöketekbe. A Bioshock máshogy fogott meg. Majd mindkettőről hegesztek valamit.
Az van, hogy megvettem Neil Gaimantől a Csillagport, és sejtem, hogy holnap délben ezt a könyvet már újra fogom olvasni. (Roland Morgan nem volt - basszameg, bele kéne húzni a Valós halál folytatásának kiadásába, mert hiányzik az a bizonyos Kovacs. A szlávos "cs"-vel.)

Ennyi van.

Vagy a mosógépem szarakszik, vagy a csapom, ami ellátja - bár alapesetben a csap tönkremenetele azt jelentené, hogy úszik minden a kurva fürdőszobában, ha nem tévedek, márpedig nem így van, és a padlót se cseréltük szilikagélre -; és nekünk kellett rákérdezni, hogy ugyan szophatunk-e fél évet egy adatbekéréssel és annak feldolgozásával, és ha már mégis igen, mivel nekünk nagyon úgy tűnt, akkor ugyan hadd nézzük már át, mielőtt kiküldik, amit meglepetten konstatáltak, hogy "ja tényleg, esetleg hadd lássa már az, aki szívni fog vele"; és kezdődik az új projekt is; miközben belefulladok csendben-halkan a tüdőmet elöntő, gyanús állagúan habos hurutba annak ellenére, hogy napi öt szál bagó az átlag; és keveset alszom, néha meg majd' beájulok a monitor mögé az új irodámban, szóval alapvetően

rakja seggbe lágyan ezt a löttyedt pénisszel tarkóncsapott évet a kaktuszfarkú bácsi!

Eddig kevés embert sértettem meg véletlenül. Mindent el kell kezdeni. Később persze kiderült, hogy igazam volt, és a kezem jövőlátó képességekkel rendelkezik, de igazán szólhatott volna az agyamnak is, mert az agyam nem szeret kimaradni az ilyesféle bulikból.

Azért kissé zavar a dolog, de sebaj, én ignore-on vagyok, a szóbanforgó szintén ignore-on van, nagy baleset nem történt.

Asszem, hiába volt az elmúlt egy hét pihenés, valójában még mindig picsa fáradt vagyok.

Mivel valójában gyűlölöm a világot, január harmadikán is, ezért úgy gondoltam, hogy a január elsejére virradó lerészegedésem és fél három óra tájt történő végleges kimerülésem hiteles története helyett egy szóviccel fogom kezdeni az idei bejegyzések ritkás áradatát.

Na, ha még nem nyomtál visszát, vagy innenelt.

Meggyőződésem, ha annak idején a klasszikus noir krimit egy sörgyár finanszírozta volna, akkor most a Maltose Falcon miatt nyálzanának azok, akik a láncdohányos, keményöklű, de (titokban) humanista főhősökre, valamint az ilyen filmekben szériatartozék női fő- és mellékszereplőkre valamiért gerjednek.