Helló, faszfejek.

Üdvözöllek titeket innen, az elhízás és a dohányzás egyik Mekkájából, Magyarországról. Ami azt illeti, rohadt nagy szerencsétek van, hogy nem nálatok dolgozom. Tudniillik egy ilyen manőver után először borítanám rátok az asztalt, és másodszor üvölteném le a hajatokat. És előtte, meg utána mosolyognék.

Hogy miért? Azért, mert a dohányzásom és az elhízásom, basszátok meg, az egészségbiztosítómat kell, hogy érdekelje, nem titeket. Majd ő leveri rajtam a kockázati tényezők árát, hajaj, de még mennyire, hogy. Próbáljátok már nekem beadni, hogy a kiesett munkaerő nem azonnal pótolható... próbáljátok már elmagyarázni nekem, hogy csak az a kiesés rémít meg titeket, amit a műtét és a rehab jelent...
Hamarosan az lesz, bazmeg, hogy megmondjátok, mit egyen (génmanipulált táplálékért fizetéslevonás), mennyit igyon (ha nem 100%-os rostos, vagy szigorúan alacsony oldott ásványi anyag-tartalmú ásványvíz, buborékmentes, akkor kibaszottul fizetésmegvonás), mikor dugja meg az asszonyt (ha heti háromnál többször, vagy egynél kevesebbszer, fizetésmegvonás), milyen megjelenítőt használjon (ha CRT, akkor az károsítja a szemet: fizetésmegvonás), vagy egyéb, más módokon próbáltok majd beavatkozni az egyszeri dolgozó életébe.

Ahol, jelzem, semmi keresnivalótok nincs az égvilágon. Mert, tudjátok, annyit soha nem tudtok fizetni, hiszen az ember, amikor aláír a kellemesen mosolygó gyökér HR-esnél, akkor nem valóságshow-ba, hanem egy munkahelyre jelentkezik. Tudod, olyan helyre, ahol a főnök befolyása munkaidő elejétől munkaidő végéig tart, és utána elmehet a faszba.

Elég egyértelmű voltam?

Na. Röff. (Ezt csak arra az esetre írom, amikor a hazai munkáltatók is "észbe kapnak.")