Amikor reggel, a szokásos húsz perc késésemmel - ha a pontosság a királyok erénye, akkor én maximum egy, a létminimumon tengődő kispolgár vagyok, aki a jogai felét is elzálogosította - kitántorogtam a lakásom ajtaján, elfelejtve mintegy mellékesen kiírni a vízóraállást, a következő monológra lettem figyelmes:

"Hé, figyeljen már ide! Nyissa már ki, ha szólok! Ne internetezzen meg esztergáljon már, amikor mások alszanak! Ez egy társasház, basszameg! Nem lehet itt megmaradni a zúgástól. Ha nem hagyja abba, kurva nagy baj lesz."

A legjobban az lepett meg, hogy az a névtelen rohadék hogy el tudott rejteni egy szerverparkot egy átlagos panellakás retyójában, internetezés közben oly átható zajt kavarván ezzel, hogy az ezredidiótánknál - úgy tűnik, ilyen is van már nekünk, mert ez egy jól felszerelt társasház, nem hiába nem fizetem a közös költséget - kivágta a biztosítékot a kultúrával együtt. Legalább a szép bariton hangja megmaradt a máminak, ha már az agya meglágyult.

Óvakodjon a hangos internettől, és inkább esztergáljon Ön.