A parlamenti bohózat teljes gőzzel folytatódik tovább, bejött az általam taksált 95%, vagyis maradt a status quo ante bellum, ahogy a művelt kínai mandarin mondaná. Hogy a háttérben mi hangzott el - fenyegetések és alkuk formájában -, az természetesen dokumentálatlan, és mint ilyen, nem is létezik, de hogy határozott kormányzati tevékenységet maximum a középtávú tötymörgés versenyszámban láthatunk, az legalábbis borítékolható. Problémát most már legfeljebb az jelenthet a zsebek tömése, a népek hergelése meg a töketlenkedés (a kifejezés nemfüggetlen, nem akarok esélyegyenlőségi ombudsmant látni a blogomon csámcsogni, oké?) közepette, ha kiderül, hogy az összes, a költségvetés egyensúlytalanságát kompenzálandó eladható állami tulajdon (az Alkotmány szerint: nemzeti vagyon) elfogyott. Hát, ígérni még mindig lehet, annyira szegények még sose voltunk.

Fasza.

Na nem mintha olyan sokat reméltem volna egy előrehozott választástól...