Coming down hard.

A tegnapi Lausanne-látogatás a megnevezhetetlenek kis játékterére sikeres volt, és hajszál híja volt, hogy nem vesztettek rajta, akik próbálkoztak.

A mai napom pedig arról szól, hogy a gyomrom akkor is lázad, amikor üres, és a vizet sem tűri meg. A holnapi hasi ultrahangnak épp ezért reszeltek.
Most ülök, és gondolkodom: csak olyat érdemes csinálni, amit bármikor le lehet merevíteni valami hirtelen támadt vészkioldási kényszer apropóján. De mi legyen az?
Férfiasan nyüffögök és rinyálok, a helyzet várhatóan még legalább két napig így marad.