Ömlesztve.

Néha annyira kurvajó vagyok, hogy magam is meglepődöm, de az igazsághoz azért hozzátartozik, hogy ez ritka. Például sikerült egy egészen pofás kis kiegészítést faragni a készülő Univerzális Szerepjáték Rendszer Világspecifikus Bemutató Moduljához (ennek majd adni kell valami more marketable hivatkozást, mittudomén, Cseresznyevirág vagy Alkony), igen, söröztünk közben. Még meg kell nézni, hogy megáll-e a lábán tényleg, de a negyedik sör után kimondottan világjobbítónak tűnt.

Lebonyolítottam az első vásárlásomat eBay-en, ami nem lenne nagy szám, ha nem a Cthulhuként szunnyadó némettudásomat kellett volna igénybe venni, hogy összejöjjön. Most már csak az kell, hogy azt a baszt időben, épségben leszállítsa a posta, mert hiába van biztosítva, nem ér semmit, ha nem ér ide.

Működik a banki Pokémon (gotta catch'em all), ha minden összegyűlik, akkor várhatóan pénteken végre kiadom a kezemből ezt a paksamétát (Paks-a-méta: igen, atomerőművi labdajáték, hagyjuk ezt), és onnantól az égiek kegyére vagyok bízva. Napersze, ha úgy vesszük, mindig az égiek kegyére vagyok bízva.

Elkezdtem játszani a Star Wars: Galaxies-zal. Eddig pöpec, bár a motorja kicsit régi. De a hangulata jó. A bugjai fejlettek. És most egy ithoriai dokival játszom. ("Doki, doki vagyok, szeretnek is a nagyok...") Ami azért vicces, mert most kiderült, hogy a nagy játékrevamp következő fejezete a medic képességeit érinti, és elég gusztustalan tápgépet lehet majd belőle csinálni. Eddig is egész büntető kaszt volt, bár éppen nem a gyógyításban volt tápmarci alacsony szinten, hanem az individuumok bántalmazásában.

Most ennyi. Oktatnak, anyám, stop.