Kifizettem az albérletben felhalmozódott közüzemi hátralékokat. Úgy fosom a pénzt, mintha muszáj lenne. Mindegy, egyelőre még nem közelítettem meg az abszolút pénzügyi nullát, így aztán nem is sírok. Ha minden igaz, ma meghallgathatom a főbérlő rinyáját, hogy majdnem három év alatt, újrafestés meg egyebek nélkül mennyire le lett lakva a lakás. Ha ezt nagyon előszedi, kénytelen leszek megkérdezni tőle, hogy az olyan apróságok, mint a szilikagél szárazságú fából ragasztott székek meg a horganyzatlan vízvezetékek miatt szétázó fal mennyiben hatják meg, avagy azért a pénzért, amit fizettünk, véletlenül nem a Ritzben szálltunk-e meg évekig, mert erről ugye nem tájékoztattak. Amint ezen túlleszek, elviekben végleg lezárul albérleti korszakom, és lesz na' ö'öm, na' bódottá.

Kicsit habzik a tüdőm, kicsit fáj a fejem, és rohadtul viszket az orrom, ez ingerlékennyé tesz.

Tündéri dolgok ezek.

Mai idézet a belterj.hu-ról:

08:53:57 [Srakker] "Megzörrent a páfrány, ahogy Srakker kiemelkedett mögüle. Gyakorlott hivatali gerilla-érzékei veszélyt jeleztek. Valaki dézsmálja a kávét? Kifogyott a papír a nyomtatóból? Nem, döntötte el, ez sokkal súlyosabb dolog. Vihar jön... átszervezés lesz."