"Oké, hölgyek, figyelmet kérek. Mostantól a szervezeti változások következtében én vagyok a Létezők műveleteinek első számú vezetője. Igen, mind meg fogunk halni. Na, hát akkor, mindent tudnak, szóval előre, de szaporán, ha kérhetem."

Ennél, gondolom, valamivel lelkesítőbb voltam pénteken, de nem sokkal. Még a végén elbíznák magukat a szentfazekak, vagy mi.

Az lesz a gyönyörű, amikor a rosszarcú veteránjaink szembesülnek a beat- meg rock- meg hippikorszak termékeivel, ráadásul oly aljas időkben, amikor a szemtelen kölkeknek még csak egy atyai pofont se lehet lenyomni, mert összetörnek. Gyönyörű lesz, amikor Tobruk számít majd "régi szép időnek".

Más.

A novellám egyelőre 83 ezer leütésnél tart, és még bele kell írni, hogy hogyan is győzi le végül a Szakállas Lovag a Rémes Monsztát, majd a keserédes végét a történetnek, valamint egy cizellált "Vége" feliratot is. Ehhez képest Stalkereztem - engem is nyakon ragadott a csöves FPS életérzés. Csak most az egyik megvédendő NPC-re rájött a szuicid hajlam, ezért arcán boldog mosollyal, indiánszökdelve törtet be három ingerült szpecnazos magánbulijára, és rögtön tele is pumpálják lőszerrel. Nekem meg Missön féjld. Fo' fuck's sake, prostoy chelovek! Szóval most inkább mégis írok.

Más.

A cipőmnek borzalmas mocsárszaga van, pedig kimostam medencetisztítás után. Szerintem hamarosan jönni fog egy Swamp Horror, hogy szerelmet valljon. A cipőmnek. Én pedig le fogom lőni. A cipőmet.