Visszajöttem Kölnből, ahol megküzdöttem csülkökkel, és német mondatokkal, és sörökkel, és azzal, hogy volt nálam pénz, meg a hűvössel, meg azzal, hogy a dóm még mindig monumentális, és hogy a Rajna fölött piszok jól néz ki a pára, és azzal, hogy kezdem megszokni a repülést, amíg a megfelelő mederben történnek a dolgok, és és és azzal, hogy alapvetően egész kedvelni való kollégáim vannak, szóval nagyjában-egészében mindennel, ami szembejött.

Volt karácsony, amelynek az lett az eredménye, hogy kezdem úgy érezni magam, mint az egyszeri kisfiú, aki csak egy fejből állt, és kiszólt a karácsonyfa alól felháborodva, hogy "Már megint sapka?", csak ez az én esetemben nyakkendő meg ing. Sebaj, az idén én jobban eltaláltam a családi közízlést, volt örülés, és ez jó.

A Drótsáska leadta a cuccost, sokadszori elolvasásra is picsajó, már csak egy kiadót kéne találni hozzá valahogy.

Ennyi van.