Engem halálosan feldühít ám az, hogy azok a politikus féreggyermekek, akikbe szerencsétlen anyám egy végiggürcölt egészségügyis „karrier” után az utolsó reményét helyezi - hogy tudniillik végre helyreteszik ezt a többszörösen seggbekúrt országot -, valószínűleg rá se basznak egy kisemmizett ötvenes alsó középosztálybeli hitére. Csak addig törődnek vele, és addig is csak látszatból, amíg szavazatot jelent.

Ha az én kincstári paranoid-cinikus világnézetem bizonyul igaznak (amit egyébként hirtelen felindulásból megpróbáltam megosztani a Családdal, ha már ilyen okosan osztják az észt a szerencsétlen születésnapomon), lehet, hogy szervezek velük valami személyes mélyinterjút, mint választó a képviselőjével. Szerintem picsajól szórakoznánk mindannyian.

Majd el ne felejtsem összeírni az összes szarbányász rohadék választási ígéreteit, hogy legyen lőszerem a számonkéréshez.