Hm.

Kivételesen nem felejtettem el jó anyám születésnapját, és a névnapját sem.

A Nagy Erpégé Összeröff totális sikerrel zárult, sikerült a textúrámat leheletnyivel barnábbra cserélni, de már kopik. Sör és bor és erpégé... no persze csak lúzerséget fogadtam, nem vakságot, szóval volt látnivaló is. Jah, és a csillagokat is bámultam, amit már időtlen idők óta nem.

Odabent megy a gürc, most a főcsővezetők (copyright by kollégám) jó része szabadságon, arról meg még senkinek nincs fogalma sem, hogy mifene lesz év végén, amikor is... eh.
A cinizmusunk kezd lelógni a Naprendszer szélén - előbb-utóbb várható lesz a csillagközi közlekedési vállalat büntetőflotillája, akik majd füstölgő salakkupaccá változtatják a Földet. Az egészet megúszhatnánk persze, ha nem torlaszoljuk el a cinizmusunkkal a Tejutat, és akkor nem kell összes pszi-hajónak kerülnie a Lófej-köd felé. Arrafelé göröngyös hiperűr, ezt mindenki tudja.

Megvettem a Mass Effectet. Először a Zergpégé.hú találkozón láttam a bemutatóját, akkor nem igazán fogott meg, részint a kíváncsi tömeg miatt, másrészt meg emlékeim szerint éppen végezni készült velem a nikotinhiány. De Gőzbicaj áradozott róla, így, amikor boltban jártam, gondoltam, beruházok rá - soha rosszabb döntést. A játék nem véletlenül söpört be egész díjkupacot világszerte. Most harmadszorra játszom végig, így már kissé unalmas. Előszörre valami olyan egészen orbitálisan jó, hogy kötelezővé tenném a számítógépes rpg-piac minden szereplőjének, utolsó marketingrabszolgával bezárólag. Nagyszerű az irányítása, a grafikája, nem egetverő a gépigénye, baromi jók benne a párbeszédek és a mellékszereplők, lehet benne agyatlan vérpistiként tárgygyűjteményt bővíteni, de persze végig is lehet száguldani a sztorin a végkifejletig, ahogy a magamfajta katarzisaddikt nyavalyások szokták. A játék sci-fi, a lágyabb variánsból, amiben van fénynél gyorsabb hajtómű, és egy- vagy kétnemű, nagyjában-egészében humanoid fajok, meg van közös nyelv is. Oké, egy Lem-fanatikus alighanem fintorogna ezek hallatán, de a játék univerzuma működik, az a kinézet pedig, amit a játéknak adtak, annyira eszetlen, hogy vájdlinggal kellett gyűjtenem, annyit nyálzottam, amikor megláttam az intrót. A sztori meg... áááh, nagyon jó.

Előbb-utóbb visszamegyek a Tabula Rasához, persze.

Na, ennyi, megyek szunyálni.