No hát akkor beszéljünk a F.E.A.R. 2-ről. Ami Project Origin is, ne feledjük. Épp most játszottam végig, alapvetően kábé két megakurvaanyád mértékű ingerültség határozza meg az alaphangulatomat. Valószínű, hogy később visszagondolva azért kellemes emlékeim lesznek a játékról.

Röviden: horror FPS. Az elődje, a F.E.A.R. meg az ahhoz készült kiegészítő egész nagy népszerűségre tett szert a maga idejében, szerettem is, mert lehetett benne büntető nagy pofátlanságokat művelni, és ez ellensúlyozta a belső terek mindent elnyomó monotonitását is. A piros ruhás kislány miatt meg rendszeresen megrándult kezemben az unklamni napokkal később is, tehát nagyon egyben volt az a cucc.

Bevezetés: főhősünk Michael Beckett, aki Harbinger, vagyis elég jól képzett, igen tehetséges, de mégsem szuperhumán. Még. A feladat, vagy legalábbis, aminek indul, hogy Genevieve Aristide-et, az Armacham Technologies Corporation egyik fejesét biztonságba kell kísérni. Ja, persze.

Telepítés: gyors, egyszerű, két DVD-ről történik, aztán megy a Steam account alá, mert hogy a cucc steames.

Konfigurálás: ez sem egy bonyolult munka, bár az időlassítás-információtár-pofánrúgás-guggolás négyest nehéz volt a bal kezem ügyébe halmozni. Emiatt aztán eleinte előfordult, hogy a gépkarabélyt jól a vállamhoz szorítva, felkapcsolt elemlámpával próbáltam guggoló helyzetben fedezékbe vonulni a rohamozó ellenség elől, ami a bekapcsolt reflexgyorsítás miatt úgy nézett ki, mintha egy bespeedezett fosógalamb akart volna továbbállni, miután rajtakapták valami szentségtelen aktus közben. (Nem nagyon éltem túl.)

Grafika: az én gépemen megajánlott magának 1152x864 képpontot, tisztességes textúrákat, az élsimításról lebeszélt, aztán bele is vethettem magam a hentelésbe. Az eredmény szép lett. A tüzek időnként kicsit furák voltak, nem igazán valószerűek, de a többi nagyon ott volt a szeren. A hullák elég hamar felszáradtak, de ez bizonyára beállításfüggő (ez azért kell, mint megtudtam, hogy a videokártya ne szenvedjen annyit, amíg a leesett egyedet kiszámolja, ha ránézel). Ez egy kicsit hangulatromboló volt, viszont tény, egy másodpercenként kettőt frissítő képregény leheletnyivel még gázabb.

Hangok: az előző részek is jók voltak ebben, bár a főhős ott is néma volt, a műfaj hagyományaihoz hűen. A gránátok robbannak, a fegyverek dörögnek, a szétlőtt ellenségek szívhez szóló torzított sikollyal búcsúznak az életüktől, funkcionalitásuktól, ektoplazmikus kváziekvilibriumuktól.

Játékmenet: elég pörgős. Vannak benne új elemek, és bár sosem fogunk futballpályányi nyílt terekkel találkozni benne, inkább egy kellőképpen girbegurba csőben vezet az út a végefőcím felé, elég változatos. Még az eget is látni olykor, szép is, bár nálam kicsit hibás volt a távolban a render. És van benne igazi power armor, ami egészen olyan, mint egy nagyon kicsi mech, na azzal aztán ordas nagy móka csapatni, igazi visongós jutalomjáték.

Fegyverzet: pisztoly, géppisztoly, gépkarabély, hadászati nehézlézer, BFG, mesterlövészpuska, meg még egy szekrényre való egyéb csoda - egész kis arzenál. (VAN KISVONATVETŐ! Le is szögeztem az álláspontomat néhány vidám klónlegény agykoponyáján át.) Mindegyik elég jó, bár én a pisztolyt hamar ott felejtettem valami hullán. A lőszerjavadalmazás változó, volt, amikor már nagyon szívtam a fogam, és volt, amikor halmokban állt a lőszer, és már nem tudtam hová tenni. Van vagy ötféle gránát, a nagyobb tömegjeleneteknél gyorsan fogy, amúgy meg csak veri az ember csípőjét.

Történet: na kérem. Két nagy bajom van ezzel, és ezért a privát skálámon a játék nem kap maxot, na. Egyrészt van benne egy büdös nagy bug, ami kicsit az arcomra fagyasztotta a vigyort. Egyetlen kérdésem lenne csak - egy katasztrófa sújtotta területről, úgy értem, nem valami ugribugri hurrikán, hanem valami durva környékről hol marad a Nemzeti Gárda az Államok kellős közepén? Hol vannak a helikopterek, hol vannak a légtérellenőrző vadászgépek, az automata felderítők, meg a többi ketyere, amit az adófizetők pénzén vett az amerikai állam? Úgy értem, hogy lehet, hogy én a hivatalos fegyveres erők által nem zavartatva galoppozok mindenfelé? És hogy lehet, hogy azok a taknyok ugyanezt teszik? Mááá. Másrészt, amikor végigmentem a sztorin, a vége megerősítette bennem a még-egy-bőrt-a-rókáról érzést, amit a játék által nyújtott igen faszányos újdonságok enyhítettek ugyan, de teljesen elfedni nem tudták. Nem spoilerkedem, de a vége... ó, a tököm.

Hangulat: rémítő ez, bruáh. A piros ruhás kiccsajok után az általános iskolák is feliratkoztak az irracionális paraforrások közé. Mert hogy ez volt az egyik helyszín. Igazi kísértetjárta helyaz élénk színeivel, a félhomályával, meg a gyerekrajzaival - és a folyosókon fetrengő, elfolyósodott húsú, terjedelmes vértócsában pihenő katonáival, akik, ha megérik a nagy pillanatot, bizonyára neked rontottak volna. Így olyan szánalmas és szerencsétlen roncsnak tűnnek csak, akiknek a legutolsó pillanatig fogalmuk sem volt arról, hogy mibe is keveredtek. Volt még pár rémítő helyszín, a főherót által megtapasztalt hallucinációk meg remekbe szabott rémálmok.

Hossz: 8-10 óra van benne maximum.

Értékelés: 8/10