Most háromféle fájdalom munkál bennem. Az első, ami nem is annyira fájdalom, mint jóleső kimerültség, arra utal, hogy végigtoltam a kettlebellt, és, tekintettel arra, hogy a ninnyák (kung-fusok talán) szeptemberig nincsenek, edző sporttárs ráhúzott még tíz percet-negyed órát, így volt móka, kacagás. (A közepén elbasztam a tartást, de baj nem lett belőle.) A második fájdalom inkább a saját gyengeségemnek tudható be: ebben a hónapban nem fog összejönni a diéta, mert drága, és most erre nincs pénzem, ráadásul szeretek enni, amióta meg edzek, még inkább. És ez egyenesen eljuttat a harmadik fájdalomhoz: a fogam jelzi, hogy nagyon sürgősen dokihoz kell vele mennem, ha nem akarok egy újabb vicces foghúzást. Még csak finoman utalgat a témára, de az öröm totális hiánya érzékelhető bennem.

Picsabasszameg.