Brainless bastards, hallelujah

Nem, te szerencsétlen adófizető hülye gyereke anyjának. Én nem azért rühellem szívből a politikát, mert a tömegekhez beszél, ezért egyszerűsít, nem.

Én azért rühellem, mert ezek ellopják a pénzemet, utána a pofámba röhögnek, és nem fogom tudni elkapni őket. Nem fogom látni, ahogy rájuk kattan a bilincs, meg elhangzik az ítélet, amiért a magánvállalkozó haverjaiknak, csókosaiknak meg egyéb beteg pénzügyi-gazdasági perverzeknek játsszák át a költségvetési pénzeket. Maga ott, maga a képernyő előtt, maga tudja, mennyi egymilliárd forint? Látott annyit egyben? Keresett annyit életében? Nem? Miért? Egy rendes, pozícióban lévő politikoféreg mennyit tapsol el évente ilyen egységekből? Nincs több kérdésem.

Azért rühellem őket, mert nincs bennük gerinc, mert olyanokat ígérnek, amit, még ha nem lopnának, akkor sem tudnának betartani, és utána begyakorlott bociszemekkel néznek, ha rákérdezek, hogy ugyan már, a választási ígéretek, azok mégis mikor fognak teljesülni? (Gondolom, az összes, 1990-től megtett ígéret elkezd majd teljesülni 2020-ban, csak nem lehet elég korán kezdeni, gondolom.)

Szóval nem. Kedves adófizető. Drága. Én nem azért rühellem ezt a rendszert, mert baromságokat beszél, meg hogy a két oldal utálja egymást. Ezt őszintén szólva leszarom. Azért rühellem, mert baromságokat csinál, sokba kerül nekem, annyi agya van, mint egy előgerinchúrosnak, és az összes hibájának árát velem fizetteti meg.

Azért.