"Powell profi volt. Ezt nem győzzük hangsúlyozni.
Temetői csendben közeledett a fogságba esett bajtársát rejtő épülethez. Az útjába kerülő németekkel is halkan végzett. Lábujjhegyen schmeisserezte halomra őket, és gondosan vigyázva, hogy lélegzetvételével se csapjon zajt, védőgránátokat hajigált közéjük. Nem is vették észre, csak amikor már túl késő volt. Csendes gyilkológép volt.
A többnyelvű „Itt őrizzük Grillót!” fényreklám békésen megfért az „Igyon Radebergert!” neonja mellett. Powell tudta, hogy vigyáznia kell a fogoly testi épségére, ezért belépéskor megelégedett négy gránáttal. „Végül is, az előbb még nem volt friendly fire, és inkább ő, mint én. Ugye.” Odabent három németet talált. Szétmállott arcukból véres nyál csorgott a kártyalapokra.
- Micsoda iszonyú sors! – mormolta Powell, aki nem volt érzéketlen az emberi szenvedés iránt. Hogy a tiszteknek már a bakákkal kell kártyázniuk... valamelyik fritz mindenesetre elég bátor lehetett, ha már ötven márkát tett fel egy rongyos hármas párra."

Vagy két év elteltével visszakaptam egy novellát - vagy mit -, amit egy közelebbről meg nem nevezett írótárssal együtt, lerészegedéssel egybekötve sikerült elkövetnünk. A téma a Medal of Honor: Allied Assault volt. Förtelmesen hülyék voltunk anno, és rémlik a jelenet, hogy a múzsát rémesen tarkón vágtuk ólmosbottal és elrejtettük a sörösdobozok mögé. Nosztalgiázom.

Megkaptam a Roham II-t, egyébként. Egy-két helyesírási hiba naná, hogy benne maradt, bár a képregény-szekció szerencsésen typo negative, ahogy elnéztem. Ettől függetlenül az egész szerintem tisztes munka. Főként a képregényről és azon belül is a rajzokról beszélek, mint külső, bár elfogult szemlélő. A menedzsment miatt viszont aggódom. Az egy dolog, hogy úgy tűnik, nem ismerik, milyen ez a kis belterjes-mocsaras piac, és hogy a látszatra kínosan ügyelni kell. Még sokkal inkább, mintha irdatlan pénzek lennének benne. Így bizonyos dolgokat nem teszünk meg. Az meg egy másik dolog, hogy erre rá se basznak. A koncepció egyelőre úgy tűnik, túl bonyolult. Kíváncsi vagyok, mire futunk ki ezzel.

Most ásítozom, és kézikönyvet írok. Még annyira sem irodalom, de ezért fizetnek. Ha odáig fajulok, hogy lesz, aki ezt kutatja majd az életrajzom összeállítása közben, kibaszottul fog gyűlölni. Én pedig rámeresztem majd lelki szemeimet, és nagyon fogok röhögni.